Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám

Bemo? t}n'~ réifóztársasagunit intézményeit A járási (városi) tanács A kormány INTEN­CIÓINAK megfelelően a me­gyei tanácsoktól több hatás­kör a járáshoz kerül át. Igv a járási tanács vb köz­lekedési szakigazgatási szer­véhez kell átadni a megyei tanács vb közlekedési szak- igazgatási szerve által első fokon gyakorolt hatósági jog­köröket ; a hatósági kereskedel­mi engedélyek kiadásával és visszavonásával kapcsolatos ügyek ugyancsak a járási ta­nács kereskedelmi szakigaz­gatási szerveihez kerülnek a megyei szervektől. A járási tanácsszervekhez decentralizálták a jogszabá­lyokban megállapított terme­lőszövetkezeti felügyeleti jog­köröket (a tsz státusügyek, igazgatási, engedélyezési ügyek), egyes általános me­zőgazdasági igazgatási felada­tokat, valamint a gyenge ter­melőszövetkezetek különle­ges állami támogatásával ösz- szefüggő feladatok lebonyolí­tását. A jogszabályoknak megfelelő pénzügyi (adó) el­lenőrzést is a járási szervek végzik a termelőszövetkeze­tekben. A járási tanácsszervek to­vábbi feladata a járás köz­ségeinek differenciált fej­lesztése; a községi tanácsszer­vek gazdálkodási tevékenysé­gének felügyelete és ellenőr­zése; a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás. A járási ta­nácsszervek tartják fenn, mű­ködtetik és fejlesztik azokat az intézményeket, illetve szer­veket, költségvetési üzeme­ket, amelyek az egész járás (vagy több község) igényeit elégítik ki. A járási tanács­szervek látják el (a községek­kel megosztottam) az első fo­kú hatósági jogköröket, s irá­nyítják a községi vb szak- igazgatási szerveinek hatósági tevékenységét. A városi tanácsszervek gaz­dasági feladatainál abból kell kiindulnunk, hogy ezek a vá­rospolitika kialakítói és szer­vezői. Ez a tevékenység magába foglalja a városfejlesztést (a lakás- és a kommunális gaz­dálkodást, a helyi vízterme­lést, a szolgáltatásokat, a csa­tornázást stb.); a városrende­zést, a városgazdálkodást, el­sősorban a kommunális vál­lalatok üzemeltetését; a kul­turális.—egészségügyi szük­ségletek kielégítéséről való «ondcskodást, illetve azok elősegítését; a szociális gon­doskodást- a lakossági '-"áfás elősegítését, fejlesztését a ke­reskedelem és a szó1 r ' sok megfelelő bővítése és orientálása útján. Fontos alapelv, hogy a vá­rosi tanács szintjén kell dön­teni ezentúl a városfejlesztés és a városgazdálkodás alap­vető kérdéseiben, a városok rendelkezésére álló eszközök keretei közt. Ezen belül a városfejlesztés keretében kell gondoskodni a lakásépítésről és a kommunális ellátásról te tanácsi utakról, hidakról, 1 árdákról, a helyi vízterme­lésről, a szolgáltatásokról és a csatornázásról, a gáz- és távhőhálózat üzemeltetéséről, a közlekedésről, a közvilágí­tásról és egyéb szolgáltatá­sokról, a temetkezésről stb.). A VÁROSI TANACSSZER- VEK a közösségi szükségle­tek kielégítéséhez közüze­mekkel rendelkezhetnek, ame­lyek vállalati vagy költségve­tési üzemi formában működ­hetnek. A városok saját ha­táskörükben vállalatokat és költségvetési üzemeket hoz­hatnak létre; a szervezeti fonnák megválasztása a vá­rosi tanácsszervek joga. A vá­rosi tanácsszervek a város középtávú és éves fejlesztési terveit önállóan készítik el; fontos feladatuk a területü­kön folyó beruházások koor­dinációja. önállóan készítik el középtávú pénzügyi tervü­ket és éves költségvetésüket is. A járási jogú városi ta­nácsszervek látják el a teljes első fokú hatósági jogkört. Arcok Kö Aki a bort „tanítja“ Őszülő haj, fia­talosan csillogó ______________szem, ízes be­széd. Ezek szá­momra a legjellemzőbb tulaj­donságai Lovász Józsefnek, a kötcsei Jóreménység Termelő- szövetkezet pincemesterének. Ilyeneket mond: »A pincemes­ternek olyan a feladata a bor­nál, mint a gyereknél a tanító­nak. A megszületett gyerek adottságokkal rendelkezik, de ha embert akarunk belőle fa­ragni — nevelni kell. így van ez a bornál is.« — Pincénkben hétfajta bor van — mondja később. — zet, amelyiknek mi. kötcseiék adtuk el a bort. — Milyen munkát végeznek most a pincékben? — Fejtés és szállítás megy, j ezeknél segédkezem — feleli. A pincében hideg van, feke­te bőrkabátban, csizmában jár­kál kedvencei, az »Anna«, »Mi­hály« és »Irénke« névre ke­resztelt több száz literes hor­dók között. Aki eihordja a hegyei Makacs kutya­ként tér vissza a pince mellet­ti nagy »hegy­hez« az innen alulról nagyon kicsinek, gyerekjátéknak tűnő gép, hogy harapjon egyet- egyet a földből. S harapásaira egyre fogy, egyre alacsonyabb lesz az imént még pöffaszked- ve tornyosuló magaslat. A ki­csi, gyerekjátéknak tűnő gép a pince tetejére hordja terhét. — Ez egy RS—0!)-es típusú kis traktor — mondja gépéről Máj Lajos, amikor ebédidőre — Ez a tizenhetedik napja. Már harminc méter hosszúság­ban el is fogyott, ahogy látja- Először feltöltóst végeztem a pince mejjett. Amikor a feltől-* téssel végeztem, megkezdtem a pince tetejére hordani. Kicsit huzatos a gép fülkéje, ez a hi­bája ennek a gépnek. Legké­nyelmesebb harmincfokos me­legben dolgozni rajta. De hát ezt most hiába rendelném meg... Szétárja a karját, mosolyog. Aki gyűjti a tapasztalatokat Lovász József. Nemrégiben borbörzén voltam Balatonalmádiban. Ez egy új dolog. Véleményem szerint a több csatornás értékesítés egyik formája lehet. Borversenyekről kérdezem. — Az 1968—69-es megyei versenyen három aranyérmet és egy ezüstöt érdemeltünk ki. Az országoson két arany, egy ezüst jutott nekünk. A nem­zetközi versenyen sem marad­tunk szégyenben borainkkal, mert két ezüstéremmel jutal­mazták. Eszébe jut egy mulatságos epizód az egyik borversenyről. — Bíráló voltam — meséli. — Az egyik bornak a zamata nagyon ismerős volt Kóstol­gattam, forgattam a nyelve­men, a gyanúm egyre inkább nőtt. Megkérdeztem a felszol­i gálót, melyik szőlőgazdaság I versenyezteti ezt a bort. Kide- í rült, hogy az egyik szövetke­A gépmű­hely udva­rán a szo­kott kép: munka-és erőgépek javításra várva. Bent kék munkaruhás emberek. A falakon újságokból kivágott képek. Veszprémi Sándor fiatal em­ber, huszonkilenc éves. — Reggel óta egy UE—28-as gyártmányú traktoron dolgo­zom — mondja. — A munka nálunk is úgy kezdődik, mint máshol. Reggel elosztás. Ha tegnapról maradt szerelnivaló gép, akkor általában a főnök, György László arra küldi az embert. Itt a gépeket is beosz­tottuk egymás között, s általá­ban ugyanaz a szerelő javítja mindig a kezére bízott gépet, így nő a felelősségérzete. Az Veszprémi Sándor. alapszakmám a kovácsszakma. Szerelőként 1963 óta dolgozom. Itt mindig lehet tanulni. Idő­sebbektől, fiataloktól egyaránt Még más szakmabeliektől is. Nagy János néha az eszterga­gépen mutat fogásokat. Rei­chert Lajos bádogos is mesél egyet-mást a maga területéről. Én meg igyekszem odafigyelni, ha valamit mondanak; nem árt, ha az ember abból is elsa­játít valamit Üjra gépéhez hajol. Csóválja a fejét vizsgálgatja. mint az orvos a betegét. * Leskó László Máj Lajos. leszáll a nyeregből. — Szépen dolgozik. Amikor a nagy IFÁ-t raktam, tizennégy lapáttal vit­tem rá. A vezetője azt mondta, hogy ez a földmennyiség öt- ven mázsa. Már hatodik éve járok ezzel a traktorral. Min­dent elvégez. Permetezés, ka­szálás, gereblyézés, rakodási munka — mindegy neki. Az elejére mindig a megfelelő szerkezetet szereljük föL — Mióta hordja el a helyé­ről a »hegyet«? Növényvédelmi tájékoztató Csávázás, talajfertőtlenítés a kertészetekben A kertészettel foglalkozó I termelőüzemek egyik legfon­tosabb kora tavaszi munkája a korai zöldségfélék növényvé­delme. Az első munka a vető­mag csávázása, ezzel a csira­növényt védjük a parazita kórokozóktól. A különféle növényeik mag­vaknak csávázásira a követke­ző szereik használhatók: Cere- don Special 5 gr/kg mennyi­ségben: kobakosok, retek, bab, borsó és spenót megcsávázá­sára. Granosan porcsávázó 1 gr/kg mennyiségben: paprika és káposzta megcsávázására. TMTD porcsávázó 3—5 gr/kg mennyiségben: paprika, koba­kosok, retek, sárgarépa, petre­zselyem és spenót; 3 gr/kg mennyiségben: bab, borsó és saláta megcsávázására. TMTD + Lindán 3—5 gr/kg meny- nyiségben: paprika kivételével a TMTD parcsávázónál felso­rolt növények magyarnak por- csávázására. Orthocid 5 gr/kg mennyiségben: paradicsom, káposzta, kobakosok, sárgaré­pa, petrezselyem és spenót; 3 gr/kg mennyiségben: saláta, bab és borsó megcsávázására. Ceresan Universal 0,2 százalé­kos oldatban: paprika, para­dicsom és káposzta magvadnak nedves csávázására. A palántaágyak talajának előzetes fertőtlenítésével a tá­ni: illlllllllllll! I ' Q£ ‘•'f JP O Ilii lát olyan tisztelettel fogadja, mint amilyet a burzsoá lapok Még most is szinte látom a londoni külváros nevets tanúsítottam, midőn Lenint az nyomorúságos fa templomának LENINRŐL /. Vlagyimir Iljics Lenin meg­halt. Még ellenségeinek táborá­ban is becsületesen elismerik néhányan, hogy Lenin szemé­lyében a világ azt az embert veszítette el, »aki valamennyi nagy kortársa közül a legra­gyogóbban képviselte a zse­nialitást«. A Prager Tageblatt című német nyelvű burzsoá lap Le­ninről szóló cikke, amely tele van lenyűgöző alakja iránti tisztelő csodálattal, e szavak­kal végződik: »Lenin még halálában is nagynak, elérhetetlennek és félelmetesnek látszik.« A cikk hangneméből vilá­gosan kitűnik, hogy nem fizio­lógiai elégedettség váltotta kd, amelyet cinikusan az az afo­rizma fejez ki, hogy »az ellen­ség hulláia mindig jó szagú«, nem az az öröm, ama]vet ak­kor éreznek az emberek, ami­kor egv nyugtalan nagy em­ber távozik él közülük — nem, ebből a cikkből az csendül ki harsogva, hogy az ember büszke az emberre. Az orosz emigráns sajtónak mások nvílt eli^nségeskedésé- sem ereje, sem érzéke nem nek. sőt gvfllölefcének éles fé­rők ahhoz, hogy Lenin halá- nvében jelent meg előttiem. életakarart és a rettenthetet­len ész egyik legnagyobb kép­viselőjének minősítették. Arcképét nehéz megfesteni. Lenin kifelé csupa szó, mint ahogy a hal is csupa pikkely. Egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, amit mondott. Hősiességéiből csaknem tel­jesen hiányzik a külső csillo­gás, hősiessége az Oroszor­szágban eléggé gyakori, sze­rény, aszketikus áldozatkész­ség, a becsületes orosz értel­miségi forradalmár áldozat- készsége, aki rendületlen meggyőződéssel hiszi, hogy a földön lehetséges a szociális igazságosság: annak az em­bernek a hősiessége, aki az emberek boldogságáért fára­dozik, s ezért lemond a világ minden öröméről. Amit nem sokkal a halála után írtam róla, azt levert lelkiállapotban, sietve és rosz- szui fogalmaztam. Egyet-mást nem írhattam meg »tapintat­ból«, ami remélem, teljesen érthető. Éles elméjű és bölcs ember volt, márpedig »sok bölcsesség sok bút okoz«. Messzi előre látott, s a tizen- kilences-huszonegy es évek szereplőiről gondolkodva és beszélgetve, gyakran és csal­hatatlanul megjósolta, milye­nek lesznek ezek az emberek néhány év múlva. Nem min­dig akartunk hinni a jóslatai­nak, ezek gyakran bántóak voltak, ám sainos, jő néhány személv igazolta szkeptikus jePemzéseit. Vele kapcsolatos emlékeimet nemcsak rosszul írtam meg, hanem követke­zetlenül is. bosszantóan hiá­nyosan. A londoni kongresz- szussal kellett kezdenem, azokkal a Hanoikkal, amikor Lenin alakja némelyek kétsé­geinek és hitetlenségének. csupasz falait, a szegény isk- lák tantermére emlékeztető, keskeny kis terem csúcsíves ablakait. Az épület csak kí­vülről hasonlított templom­hoz, belsejéből teljesen hiá­nyoztak a kegytárgyak, sőt még az alacsony szószék sem élöl volt, a terem belsejé­ben, hanem a bejáratnál, a két ajtó között. Akkor találkoztam először Leninnél*, s addig nem is olvastam tőle annyit, amennyit kellett volna. De amit sikerült elolvasnom, kü­lönösen pedig személyes ba­rátainak lelkes elbeszélései nagy erővel vonzottak. Ami­kor megismerkedtünk, kemé­nyen kezet szorított velem, át­ható tekintetével szinte végig­tapogatott, és a régi ismerős hangján, tréfálkozva szólalt meg: — Jó, hogy eljött! Hiszen szereti a verekedést, nem? Itt nagy verekedés lesz. Nem ilyennek képzeltem Lenint. Valamit hiányoltam. Raccsol t, a hóna alá tette a kezét, úgy állt. És egyáltalán, valahogy túl egyszerű volt, semmi »vezárit« nem éreztem benne. Én irodalmár vagyok. Hivatásom kötelez, hogy meg­figyeljem az apróságokat, ez a kötelesség szokásommá vált, néha már untat is. Pléhanov, amikor »eléje ve­zettek«, mellén keresztbe font karral állt, és szigorúan, kis­sé unottan nézett rám, aho­gyan a munkájába belefáradt tanító néz egy újabb tanít­ványra. Egv igen elcsépelt frá­zist mondott: — Tehetségének hódolója vagyok. szus alatt sem őbenne, sem énbennem nem ébredt fel a vágy, hogy »bizalmasan« el­beszélgessünk. Ám ez a raccsoló, kopasz, zömök, szívós ember, egyik kezével szókratészi homlokát dörzsölve, másikkal a kezemet rázva, csodálatosan élénk sze­mét nyájasan csillogtatva, nyomban Az anya című köny­vem hibáira terelte a szót: ki­derült, hogy Ladizsnyikovtól kapta meg a kéziratot. El­mondtam, hogy sietve írtam ezt a könyvet, de még wa lajlakó kórokozókat pusztít- I juk el, megelőzzük a veszedel­_ Szavaiból ezen kívül semmi latom tehát teljesen tenmésze-(>mes palántadőlést. Fertőtlení- gesen sem maradt meg emiékeze- tes volt, s az olvasó bizonyára (| tésére az alábbi szereket ja­ninak temben. S az eg esz kongresz- megérti, ha azt mondom, hogyi vasaljuk: Bercena Ferban a hazámtól távol töltött két? négyzetméterenként 50—60 gr, esztendő alatt szokást» jó- paprika, káposzta; 40 gr pa- kedvem nagyon megcsappantál radicsom és 10 gr dohány mag- Ez már Berlinben kezdődött, ‘ak“'ót,f^jéí>f ^verve. Fuk- ahol találkoztam a szociálde-? laSL1'‘ F~óol íűs7.?,rps,prikíi ta- makrácia minden nagyobb ve-? l^iaba 180 ^7°* zérével, August Bebelnél ebé-? méterként keverni. TMTD deliem, a nagyon kövér Singer» P°rcsávazobol 30—60 gr hasz- mellett és más, ugyancsak igen jelentős emberek között. Tágas, kényelmes lakásban ebédeltünk, a kamáríkalitká- kat ízlésesen hímzett terítőcs- kékkel takarták le, s a karos- székek támláihoz is hímzett terítőcskéket tűztek, hogy a ,, ^ meg sem magyarázhattam, vendégek tarkója ne pisz'ntsaf1)01 négyzetmeterenkent 0,2o— miért siettem, amikor Lenin, ^ a huzatot Körös-körüli0,5 ütert kell permetezni gj minden nagvon szolid és biz­tonságos volt. Valamennyien1 ünnepélyesen ettek, és ünne-1 pélvesen mondogatták egy­másak: — Mahlzeit!* i nálható négyzetméterenként I paprika, paradicsom és ká- I poszta; Orthocidból 20—30 gr i négyzetméterenként paprika, i paradicsom, káposzta, koba- i kosok, saláta, retek és dohány i magtakaró földjébe keverve. I Zineb 0,5 százalékos oldatá­•Gorklj később helyesbítette ezt az adatot: Lenint legelőször Péter- várott, 1905 november 27-én az OSZDMP Központi Bizottságának Ülésén látta. bólintva, maga magyarázta meg: nagyon jó, hoigy siettem, ez hasznos könyv, sok mun­kás ösztönösen, nem tudatosan vett részt a forradalmi moz­galomban, ezeknek most hasznára válik, ha elolvassák a regényt »Nagyon időszerű könyv.« Ez volt az egyetlen, de szá­momra nagyon értékes bók. Azután gyakorlatiasan érdek­lődött, lefordítják-e Az anyát idegen nyelvekre, s mennyit rontott a könyvön az orosz meg az amerikai cenzúra, amikor pedig értesült róla, hogy szerzőjét bíróság elé szándékoznak állítani, először összeráncolta a homlokát, majd fejét hátravetve, szemét lehunyva, különös nevetésben tört ki: nevetése munkásokat csalt oda, azt hiszem, az uráli Foma és még vagy három em­ber lépett hozzánk. Nagyon ünnepélyes hangu­latban voltam: a háromszáz legjobb pártmunkás közé ke­rültem: megtudtam, hogy másf álszázezer szervezett munkás küldte őket a kong­resszusra: ott láttam magam előtt a párt valamennyi vezető politikusát, régi forradalmá­rokat, Plehanovot, Akszelro- dot, Dentschot. Ünnepi hangu­Orthocidnál felsorolt növénye!: magtakaró földjének fertőtle­nítésére, dohánynál pedig 0,2 százalékos permetlevet hasz- ? náljunk. A mag- és talajfertőtlenítés­5 Ezt a szót nem ismertem, de? nél ügyelni kell az egyenle­tudtarn, hogy a francia mai jelentése rossz, a német Z»it-é pedig idő. Tehát: rossz idő. Singer két ízben is így ne­vezte Rautskyt: »Az én ro­mantikusom.« A sasorrú Bábelt meglehető­sen önteltnek találtam. Raj-^ nai bort ittak meg sört. A bor savanyú és langyos, a sör vi­szont jó volt. Az orosz forra­dalomról meg a szociáldemok­rata pártról szintén savanyúan és lenézően beszéltek; a ma­gukéról, a német pártról vi-, szánt csupa szépet mondtak.' Általában körös-körül min­denből önelégültség áradt. Ügy éreztem, még a székek is elé-, gedettek, mert a vezérek tisz- letetre méltó, lágy nehezedik rájuk. tes el'keverésre. Az egyes sze­rekre vonatkozó óvó rendsza­bályok szigorú betartására hívjuk fel a figyelmet. (Folytatjuk) •Egészségére! Fejlesztési tervek — megrendelésre Űj típusú fejlesztési terve­ket készít a termelőszövetke­zetek megrendelésére a Keszt­helyi Agrártudományi Főisko­la termelésfejlesztési intézete. A háromlépcsős tervkészítés első része az üzemfejlesztési koncpeciót tartalmazza, a má­sodik szakasz a résztervek kidolgozására, míg az utolsó periódus a megvalósítás. Az úi típusú terv részei között időbeni eltérés van. Az edóigi tervezésnél egvszerre készítet- testrésze*! ték el a koncepciót és a rész- technológjáteat, s ez azt ered- ménverte, hosv mire a a beru­házás elkészült, már elavult a bérén a «zés vagy az alkalma­zott eljárás. D SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. február S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom