Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
VITA Hogyan hat a fiatalokra a pénzhajhászás Kutatókörúton a déli szomszédban Huszonhárom évet töltöttem el az Ifjúsági mozgalomban. 1946-ban léptem be a DISZ-be, s 1969-ben adtam át a vállalati KISZ-bizottság vezetését. KISZ-tagságomat továbbra is megtartottam. Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem, sokat voltam fiatalok között, foglalkoztam gondjaikkal, problémáikkal, no és magam is közéjük tartoztam, tehát engem is foglalkoztattak azok a kérdések, amelyek társaimat Nagyon sok jót tudnék elmondani fiataljainkról. Sokszor tapasztaltam, hogy tudnak küzdeni a társadalmi célokért Hadd említsek meg egy egészen friss példát Vállalatunk építi meg a Barátság II. olajvezetéket, amely a Szovjetunióból évente tízmillió tonna kőolajat szállít hazánknak. A beruházás fontosságára való tekintettel az ország fiataljainak segítségét kértük ehhez a nagy munkához. Kérésünk kedvező visszhangra talált Együtt a Barátság II-ért — jelszóval védnökséget vállaltak a vezeték építése fölött Készek támogatni a nagy munkát. És folytathatnám.,1. De én ezúttal nem erről akarok írni. Egy olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely szerintem rendkívül nagy befolyással van a fiatalok jellemének, tudatának alakulására: a felnőttek példamutatása. Tekintsenek el attól, hogy részletekbe menően bizonygassam a példa hatását Meggyőződésem, hogy egyetértenek velem abban, hogy nem közömbös, mit látnak a fiatalok tőlünk. Kétségkívül sok jót Oldalakat terme ld, ha csak a töredékét sorolnám fel a felnőttek áldozatvállalásának, szorgalmának, helytállásának. De vannak nyugtalanító jelenségek is. Nyugtalanítónak írhatom a felnőttek egy részének pénzhajhászását. ami — hadd tegyük mindjárt hozzá — egy nem kívánatos méretű anyagi differenciálódáshoz vezet Egy bizonyos réteg tízezrekben számolja a havi bevételt. Ha csak arról lenne szó, hogy többet dolgoznak az átlagnál, aligha lehetne rossz példáról beszélni. Itt sajnos nemcsak többletmunkáról van szó. Kevés olyan ember akad, aki ilyen arányban tudna többet dolgozni társainál. Arról van szó, hogy a végzett munka nincs arányban a keresettel. Ilyen jelenség figyelhető meg például több kisiparosnál, kiskereskedőnél, mások ügyeskedéssel jutnak anyagi előnyökhöz. Vannak, akik a másodállásra vonatkozó rendeleteket nem tisztelik, és így tesznek szert túlságosan nagy jövedelemre — nemegyszer egészségük feláldozása árán. Lehetne beszélni ennek kapcsán arról, hogy az ilyenfajta jövedelem- szerzés milyen illegális, vagy kevésbé legális lépésekre késztet egyébként jó szándékú, becsületes embereket. Nemegyszer a népgazdaság, a vállalat, a társadalom látja kárát annak, hogy a túlhajszolt, a pénzszerzéssel túlságosan elfoglalt ember elhanyagolja munkáját, nem törődik beosztottaival, és így tovább. Kérdezem, hogy azok a fiatalok, akik ilyen emberek közelében élnek, dolgozna!:, hogyan tervezik jövőjüket, milyen példaképet állítanak maguk elé? Aligha vonják le azt a következtetést, hogy becsületesen kell dolgozni. Nagyobb hatással van rájuk a pénzszerzés könnyű útja, a vele járó könnyelmű életmód, mint százezrek szorgalmas munkája, józan élete. Azt a nézetet alakítja ki bennük, hogy a pénzért nem kell megdolgozni, hiszen kevés munkával, ügyes trükkökkel vagy éppen illegális módon is hozzá lehet jutni nagy bevételekhez. Sók fiatal csak a fényt, a csillogást látja ilyenkor, tapasztalatlansága miatt nem is gondol az ilyen életfelfogással járó veszélyekre, következményekre. Véleményem szerint nem szükségszerű jelenség, amiről itt szóltam. Lehet változtatni ezen a szocializmustól idegen magatartáson. Ám addig, amíg megszűnik, vagy legalábbis csökken az elvtelen pénzhajhászás, fontos, hogy a fiatalok nevelésénél kellő teret szenteljünk a helyes életszemlélet kialakításának, ítéljük el a káros jelenségeket, hívjuk fel a figyelmet a könnyű pénzszerzéssel járó veszedelmekre, és a szocialista embertípust állítsuk példaképül ifjúságunk elé. Mielőtt azonban magatartásukat kialakítjuk vagy példaképeket állítunk eléjük, gondoljuk meg, hogy mi felnőttek, hogyan viselkedünk. Nem vizet prédikálunk, s bort iszunk-e... Ezt főként azok figyelmébe ajánlom, akik a fiatalokat a korukkal járó apró csínytevésekért is hajlamosak mélységesen elítélni. Aján Gergely Kőolajvezeték Vállalat, Siófok. Miroslav Krlezánál Aligha mulaszthatja el a vándor kutató, hogy ne tisztelegjen hazájában a magyar irodalom nagy barátjánál: Miroslav Krlezánál. A Zágrábban született, 76 éves világhírű író a jugoszláviai enciklopédiái intézet igazgatója. Pirospozsgás arcszínnel, kicsattanó egészségben fogadott hivatali szobájában. Jól beszéli nyelvünket; 1908 és 1911 között Pécsen végezte a hadapródiskolát. Elmondotta: az egyik terepgyakorlat alkalmával járt a Balaton mellett és Kaposváron is 1911-ben. Még élénken emlékszik a városháza toronyórájára. Elmondtam neki, hogy előtte két esztendővel járt Kaposváron Ady Endre másodszor, akiről 1939- ben oly nagysikerű tanulmányt írt. Beszélgetésünket a délkelet-európai népek és nemzetek sorsára telelte. Sokat írt erről a kérdésről, hangsúlyozva, hogy karunkban a két népnek csak az lehet a feladatéi, hogy mielőbb felszámolja a Habsburg-politika következtében kialakult egymás közti elidegenedést. A tudomány haladását pedig sehol ne keresztezhessék többé gyerekes nehézségek. A csendes és a munkás barátságokra van szükség, ahol a Dráva a két nép között nem annyira határ, mint inkább összekötő híd. így sommázta véleményét: a két népet a civilizáció magasabb fokára kell emelni. Olyan magaslatra, hogy kapcsolataikat ne zavarja semmiféle nacionalizmus. Még mindig lassú a szellemi érintkezés, a Dráván való »hídépítés-« népeink között, pedig nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy a folyó mindkét partján élnek horvátok és magyarok. Amikor színházunk részére darabot kértem tőle, örömmel adta beleegyezését Szívesen eljönne Kaposvárra a bemutatóra, és az itt rendezendő irodalmi estre is. Hasznos és ünnepélyes volna, ha ezen a jelentős irodalompolitikai eseményen élő reprezentáns íróink közül olyanok léphetnének vele pódiumra, mint Illyés Gyula és Németh László és természetszerűleg hazai dramaturgja és műfordítója, Csuka Zoltán. Búcsúzóul még felhívta a figyelmemet a Zágrábban megjelenő magyar nyelvű sajtótermékekre és az Ady End- rc-klubra. A Zágrábban élő magyarok hajdani kultúrkörének alapítása a második világháború előtti időkre nyúlik vissza, amikor az még egyesületként működve, főként vallási színezetű tevékenységet fejtett ki. Ma már változatos kulturális programok színhelye a klub, hetenként két-két alkalommal táncestélyt is rendeznek. A klub tagjai — mintegy háromszázan — a vajdasági magyar egyetemisták soraiból kerülnek ki. De nem ritka a klubesteken az idősebb magyarok megjelenése sem. Három Kossuth-levél A zágrábi levéltárakban végzett kutatómunkámról dióhéjban az alábbiakban számolhatok be. Igen jelentősek azok a családi levéltárak, amelyeknek az áttekintése hasznos és nélkülözhetetlen a magyar kutatók számára. Köztük említeném a Jellasics-család levéltárát (1700—1860) a zágrábi akadémiai levéltárban, amelyet — közlésük szerint — magyar kutatók még nem láttak. Mikrofilmre vétele rendkívül fontos volna, a báni levéltáréval együtt, amely ugvancsak nélkülözhetetlen forrásokat tartalmaz az 1848— 49-es szabadságharcra vonatkozóan. (Fiatal horvát levéltáros-történészt kértem fel e témakörben egy tanulmány megírására, amelyet a közeljövőben megjelenő Levéltári Évkönyvben szeretnénk publikálni.) Az ittlevő, viszonylag gazdagnak mondható családi levéltárak sorában eredményesnek volt mondható a Heilenbach-család levéltárának az átnézése, amelyben Kossuth három diákköri levélét találtam meg. Igen jelentős források találhatók a zágrábi érseki levéltárban azoknak a Dráva menti falvaknak a történetére nézve, amelyek a XVII. század végén szabadultak fel a török hódoltság alól. (Babó- csa. Balhó, Barcs, Berzence, Csurgó stb.) Miután e területen az egyházak szervezését, majd látogatását és ellenőrzését a zágrábi püspökség végezte, így ezekben az egyház- látogatási jegyzőkönyvekben — közvetlenül a törökök távozása utáni időszakból — fontos társadalom- és művelődéstörténeti adatok találhatók. Kívánatos lenne, ha a zágrábi egyetemi könyvtárban levő Zrínyi-anyagban (az Archiválja Bibliotéka Zrinski iz Cakovecz-gyűjteményből) nemcsak az eredeti Zrínyi-kéziratokat. hanem a muraközi uradalom megmaradt levéltári iratait is mikrofilmre vehetnénk. Jelentős magyar művelődés- történeti források találhatók a városi levéltárban levő zágrábi gimnázium anyagában is. A neves iskolában már Mária Terézia korától kezdve jeles személyiségek tanultak. Ugyancsak jelentős magyar vonatkozású levéltári források találhatók a zágrábi munkásmozgalmi intézet levéltárában is mind a közelmúltra, mind a századfordulóra vonatkozóan. (Pl. Jankapuszta; a lengyel menekültek a második világháborúban stb.) A történeti Magyarországhoz tartozó hajdani megyei levéltárak (Verőce, Várasd, Körös Beiovár. Eszék stb.) iratai javarészt a zágrábi Staats- archivban foglalnak helyet. A bennük való kutatás közben sok-sok somogyi, vonatkozással találkozhatott a kutató. Dr. Kanyar József (Folytatjuk.) Hangulatos és olcsó Kávészalon Siófokon Télen többségükben elhanyagoltak a Balaton menti üdülőhelyek éttermei és eszpresszói. A kevés kiszálló, átutazó vendég meg a helybeli törzsvendégek látogatják főleg a kedveltebb szórakozóhelyeket. Meglepően sokan keresik föl Siófokon a Hangulat presz- szó helyén megnyílt Omnia kávészalonit. A vendégek többsége fiatat. Vidékre utazó gimnazista lányok, fiúk töltik el itt az időt a vonat indulásáig, jó néhány felnőtt is be-betér egy-egy kávéra vagy valamilyen melegítő — Kedves hallgatóink — kezdi behízelgő hangon a rádióriporter —, itt vagyunk a Finomfa Vállalat dísztermében, ahol kedves ünnepségnek lesz tanúja a rádió: a kerületi takarékossági verseny első helyezettjének nyújtják át a kitüntetést a tanács küldöttei. Rabugya János fűtőt érte a kitüntetés, a Finomfa Vállalat népszerű Rabugya bácsiját Van még egy-két percünk az ünnepség kezdetéig, addig talán beszélgessünk el a vállalat igazgatójával. Kedves Kalabán kartárs, hallhatnánk néhány szót a vállalat munkájáról? — S a mikrofont az igazgató szája elé tartja. — Szívesen — biccent Kalabán igazgató. — A Finomfa Vállalat profilja legfőképp... A riporter int, hogy ez nem kell. — Mindannyian azon igyekszünk, hogy teljes erőnkkel... A riporter int, hogy ez sem kell; elvégre nem vagyunk már ötvenkettőben. — Mi a vállalat munkájának lényege? — kérdi hirtelen, hogy segítsen a kínlódó embernek. TAKARÉKOSSAG — Munkánk lényege — derül fel Kalabán arca —, hogy az igen értékes, és tegyük hozzá, igen drága trópusi topolyafát importáljuk a mesz- szi Brazíliából, az Amazonas mellől. A fát feldolgozzuk, különféle finom, és külföldön igen keresett műtárgyakat készítünk belőle, majd egész termelésünket exportáljuk. — Ugyancsak külföldre? — kérdi a riporter. — Ugyancsak külföldre. — Gyönyörű munlta! — sóhajt extázisbán a riporter, annyiszor hallja odabent, hogy egyéni íz kell a riportokba. — És a nyersanyagellátás? — Köszönöm, megyeget. De talán nem is ez a fő nehézség; inkább a trópusi topolya árát említeném. Méregdrága — de megéri! Képzett szakmunkásgárdánk az egész világon keresett műtárgyat készít belőle, mint említettem. Bátran mondhatom, hogy ez a fa nemcsak a világ messze legdrágább, de messze legszebb fája is! — Nagyszerű! — lelkesedik a riporter. — Nem hallhatnánk valamit a fa áráról? Bizonyára ez is érdekli hallgatóinkat. Kalabán mosolyog. — Hát kérem, nem titok éppen: egy mázsa trópusi topolya körülbelül kétezer dollárjába kerül a vállalatnak. — Köszönöm szépen — mondja a rfiporter és olább lép. — És most itt állunk Rabugya bácsi mellett, hogy miután átvette ezt a szép kitüntetést és a vele járó kétszáz forintos pénzjutalmat, mesélje el, hogyan érte el ezt a gyönyörű eredményt? Rabugya bácsi — régi tévénéző! — gyakorlott mozdulattal szájához húzza a mikrofont, s köszörül a torkán. — Hát, amikor meghirdették a fűtők közti versenyt, no mondok, Rabugya, ezen te is részt veszel! Ismertették a feltételeket. Hát kérem, az első, ugye, az általános takarékosság a tüzelővel, a második: a Tüker-alágyújtóssal való különleges takarékosság. Ezt ellenőrzik a legszigorúbban, kérem, hetenként jártak itt végette az ellenőrök, mert hogy ez a prémium legelső feltétele. És én itt értem el igen szép sikereket! — Vagyis: mennyit takarított meg, Rabugya bácsi? Az öreg kihúzza magát. — Háromszáz Tüker-alá- gyújtóst, kérem! — És hányat használt fel? — Egyetlenegyet! — kacsint az öreg. — Az őszön, amikor először befütöttem. — Csodálatos, csodálatos eredmény! — mondja ittasult hangon a riporter. — Háromszáz alágyújtós, kedves hallgatóink! Ez hatvan forint, csupán egyetlen fűtési évadban! Képzeljük el ezt az eredményt népgazdasági szinten: mi lenne, ha mind többen és többen vennék át ezt a nagyszerű kezdeményezést?! Egy évben hatszáz, sőt hatezer forint megtakarítás — csak ebben a kerületben, és csak Tüker-alágyújtóssal! Szédületes perspektíva, kedves hallgatóim! Egy új, nagyszerű kezdeményezést érzek kibontakozni a mai napon! No, és most már csak egyetlen kérdés: hogyan tudott mindig tüzet gyújtani, Ra- bugya bácsi? Az öreg von a vállán. — Hát tartottam... Nem engedtem teljesen kialudni, csak parázsig. Másnap aztán felszítottam a lángját. — Szenzációs! — hörgi a riporter. — Micsoda új tudat! Ez már egészen új viszony a szocialista tulajdonhoz, kedves hallgatóink! — Az én tüzem — nevet elégedetten az öreg — úgy égett, mint a huzat! Pedig alig használtam el alája egész évben negyven-ötven mázsa fát! — Szédületes! És milyen fával szította a tüzet, Rabugya bácsi? — Hát a trópusi topolyával. Ha maga azt tudná, mennyivel jobban ég, mint az ágáca! Bárány Tamás italra. Egy közelben beszélgető társaság — ismeretlen vidéki emberek — akaratlanul is meghallott véleményét továbbítom: — Egy ilyen presszó vagy kávészalon otthon is elkelne. A berendezés is nagyon szép, s az árait is tűrhetitek. A berendezés, a szőnyegek meg a falburkolat valóban kellemes összhangban vannak, a poharak, csészék, és tálcák, de a hamutartók is egyedi megrendelés alapján készültek. Nagyon ízléses a felszolgaló- nők emblémás, kávébarna ruhája. A kávé mellé nem kell kérni, anélkül is adnak egy kis csészében tejet és egy pohár friss vizet. Az árakról szólva itt érvényesülni látszik, hogy az Omnia kávészalon üzemeltetője nem törekszik mindenáron a legnagyobb haszon elérésére. A nagyobb hasznot — erre következtethetünk az árakból — a nagyobb forgalommal kívánják elérni. Noha a kávészalon másodosztályú, a dupla fekete három forint, az üdítő, hűsítő italok, a sörök és más italok is olcsóbbak, mint a hasonló osztályú helyeken. A kávészalon üzemeltetője a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat. Az ősszel tartott sajtótájékoztatón Somogyi Jenő vezérigazgató elmondta azt a tervüket, hogy céljuk nem a drága, hanem a kispénzű emberek zsebének is elfogadható, olcsó, korszerűen berendezett szórakozóhelyek létesítése. A siófoki Omnia kávészalon eire nagyon jó példa. Sz. L. SOMOGYI NÉPLAP IBI február S.
