Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

Dráva menti ssélminta Dráva menti délszláv szél­minták. Külön-külön és páro­sítva is nagyon szép térítők, uzsonnakészletek, úgyneve­zett szettek hímzésére alkal­mas keresztszemes öltésekkel. Felhasználhatjuk azonban a finom kis szálmintákat blúz, ruha, kötény hímzésére is, ami most nagyon divatos. Ha olyan térítőt akarunk készíte­ni, amelyen a mintát sarkosí- tani kívánj ült, tükör segítsé­gével bármelyiket könnyen beállíthatjuk és lemintázhat- juk. Szabad idő: Nem jár pénz az ötösökért! „A gyűjtők boldog emberek66 EZ A GOETHE-IDEZET különösen illik azokra az em­berekre, akik napjainkban a bélyegeknek nevezett színes kis papírkákat gyűjtik. A bé­lyeggyűjtés az egész világon százmilliók szenvedélye, hob­byja lett. Az a vélemény ró­la. hogy élénkíti a szellemet, érdeklődést ébreszt, történel­met és földrajzot tanít, kap­csolatokat létesít és értékeket termel. A számtalan alkalmi bélyeggyűjtő mellett — akik például a levelekről levágott bélyegeket rakják el dobozok­ba — vannak komoly, céltu­o OTTHON CSALAD dat.us és rendszeres gyűjtők, és világszerte ismert, kiemel­kedő filatelisták, akik között híres művészek, nagy tudó­sok, politikusok, sőt királyok is akadnak. A világ egyik leg­szebb magángyűjteménye a jelenleg uralkodó II.; Erzsé­bet angol királynő birtokában /an. A gyűjtemény időnként -áállításokon is látható. Ná­lunk a gyűjtés megkezdése 1860-ra tehető. 1884-ben ala­kult meg a levélbélyeggyűj- íők első hazai egyesülete. A bélyeggyűjtésnek két íő 'területe van: a rendszerezett gyűjtés és a motívumok gyűj­tése. A rendszeres gyűjtés célja a világon bárhol meg­jelent valamennyi bélyegnek a megszerzése és a kiadó or­szágok szerinti rendszerezése lenne. Ez a cél természetesen elérhetetlen. Sokan egy or­szágra, egy világrészre vagy egy körülhatárolt földrész bé­lyegeire korlátozzák a gyűj­tést. A gyűjtés rendszerint a ha­zai bélyegekkel kezdődik, minthogy ezekhez a legköny- nyebb hozzájutni. Sokan az osztrák—magyar monarchia bélyegeire specializálták ma­gukat, mások a Tanácsköztár­saság bélyegeit vagy a külön­böző felülnyomásokat gyűjtik. A legutóbbi időkben diva­tossá vált a motívumok gyűj­tése. Itt nincs szükség teljes sorokra, és az is mindegy, hogy a bélyeg melyik ország­ból származik. A gyűjtőnek bő lehetősége van a téma ki­választására. Választhatja pél­dául a »sport« témát, de ezen belül is gyűjtheti csak az egyes sportágak bélyegeit: a labdarúgást, a vívást, az eve­zést és így tovább. Ezt is fel­oszthatja egyes sportesemé­nyekre: olimpiára, világbaj­nokságra. Európa-bajnokságra. De előnyben részesítheti akár a vasutat ,a repülőgépet, a léghajót, virágokat, állatokat, gőzhajókat, postakocsikat, ex­pedíciókat és a világűr meg­hódítását, levélhordókat, fest­mény reprodukciókat, operá­kat, népi táncokat. A válasz­ték gazdag. KORÁBBAN FŐKÉNT a postai bélyegzővel ellátott bé­lyegeket gyűjtötték. Ma job­ban szeretik a bélyegző nél­külieket. Ezek képét nem ta­karja el, szépségükben nem rontja a bélyegző, és a bélyeg rajza teljes egészében érvé­nyesül. Alig van ismeretterjesztő pedagógiai előadássorozat, és szinte nincs is olyan nevelési rovattal rendelkező újság, amely ne nivta volna már fel a szülőik figyelmét arra, hogy milyen veszélyekkel jár, ha pénzt ajánlanak gyerekeiknek a jobb osztályzatokért. S még­is: viszonylag sűrűn hallani olyan esetekről, amikor a gye­rek napi vagy heti ellenőrzése nem egyéb amolyan pénzügyi elszámolásnál Ennyi ötöst sze­reztél, ezért ennyi meg ennyi jár, az egyesekért pedig le­vonjuk a megállapodás szerinti összeget. És örül a diák, mert pénzt kapott, s megnyugs~'k a szülő is, mert úgy érzi, gon­doskodott gyarlóéról, hiszen még pénzt is áldozott arra, hogy jobb tanulásra ösztönöz­ze. Valójában: a pénzzel olyan hibákhoz teremtett alapot, amelyek esetleg csak később je­lentkeznek, de akkor olyan erővel, hogy nagyon nehéz lesz — ha egyál­talán sikerül! — kijavításuk. Induljunk ki abból, hogy mi a több: dolgozni, vagy elvé­gezni a munkát? A paraszt- ember igazán könnyen tud rá válaszolni, hiszen tőle sohasem kívánta a föld, hogy csak szimplán »dolgozzon« rajta, hanem azt, hogy elvégezze mindazt, ami szükséges a jó terméshez. Ezért, amikor szükség volt rá, a munkana­pok hajnalban kezdődtek, s' napnyugta után, késő este ér­tek véget. S a jó munkás sem az alkatrészekben látja tevé­kenysége értelmét, hanem a működő gépben. És valahogy így vagyunk a tanulással, az ismeretszerzéssel is: különb­ség van a tanulás és a meg­tanulás között. Ha valaki nem a fő célért, bizonyos ismeretek megszerzéséért tanul, hanem a forintokért, aligha jut odá;g, hogy megismerje a tudás ízét. Minderre azt mondhatnák persze az olvasók, hogy ez az okfejtés különbséget tételez föl a pénzért és a tudásvágy­ból szerzett ötösök között. A válasz pedig egyértelműen az, hogy igenis van közöttük kü­lönbség. A diákok nagyon jól tudják — s ha vi-szaemlék- szünk, saját tapasztalataink is bizonyítani fogják —, hogy nem is olyan túlságosan nehéz ötösöket szerezni. Csak ismerni kell a tanár mód­szerét, s máris megvan a jó jegyekhez a kulcs. Ha kita­pasztalják például a feleltetés ütemét — például azt hogy kb. háromhetenkánt kerül egy-egv gyerekre a sor —, a két ve­szélyzóna között könnyűszer­rel kihagyhatnak akár hete» két is a tanulásban, s csak ak­kor kell egy kicsit megerőltet­ni magukat, amikor sejtik, hogy ők következnek a szá­monkérésben. így ew kis »ru­tinnal« ötöst lehet szerezni. Vagy: minden tanárnak megvan a maga feleltetési módszere, s ha valaki ügye­sen igazodik hozzá, szinte »félgőzzel« is elérhet jó je­gyet. Ám egészen más dolog, ha valakit a megismerés belső vágya fűt, ha izgalmas dolog­nak tekinti a még ismeretlen, de ezernyi érdekességet rejte­gető tananyag birtoklását. Amíg az előbb inkább a ta­nári módszerek kiismerése volt a cél, a jelen esetben a tudás megszerzése. Ügy is lehetett ötöst szerezni — sőt pénzt is érte —, meg így, az ismeret- szerzési vágytól indíttatva is. Hogy melyik ötös az értéke­sebb, azt már nem is olyan nehéz eldönteni. Amikor te­hát pénzt adnak a jó jegye­kért a gyereknek, a könnyebbik oldalán fogják meg a dolgot a szülők, hiszen így a fele­lősséget a gyerekre hárít­hatják, s nem kell fáradozniuk azzal, hogy megszerettessék véle a tanulást Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogy amikor pénzért »vá­sárolják« a gyerektől az ötösö­ket, tulajdonképpen »üzleti« kapcsolatok lép­nek a nevelésben elenged­hetetlenül fontos emberi kapcsolatok helyébe. Azt hisszjik, hogy az a néhány forint jobban buzdítja a diá­kot, mint a jó szó, a szülői símogatás — s ebben nagyon nagyot tévedünk. Ha pedig azt tapasztaljuk esetleg, hogy a forintoknak mégis »jó« hatásuk van, ak­kor kell igazán megijednünk, mert a gyerek már az önzés, a pénzlhajiszolás útjára lépett A legszebb emberi tulajdon­ságok közé tartozik az önzet­lenség, s ettől fosztjuk meg gyerekeinket, ha arra szoktat­juk őket, hogy valamit csak valamiért csináljanak. Ráadá­sul az önzés egész alkatukat érzésvilágukat deformálhatja, s forrásává lehet egyéb jellem­beli hibáknak is. E következtetések természe­tesen elsősorban mint veszé­lyek jelentkeznek, s az esetek többségében az ötösök adás­vétele ellenére sem lesznek nagyobb bajok. Ez azonban ne nyugtassa meg a szülőket mert ez nem ellenérv, hanem annak bizonyítéka, hogy a gye­reket egyéb hatások is érik —* mindenekelőtt az iskolában. T. L. Búcsú a konzervnyitótól Az ónozott vaslemezből készülő kon­zervdobozok felnyitása nem mindig megy könnyen, kü­lönösein a »kétbalkezes« ebereknek és a gyenge csukló- jú nőiknek. Az ipar lassan­ként áttér az alumínium do­bozok alkal­mazására, ezek anyaga sokkal lágyaibb, így lehetőség nyí­lik a kénen látható (eltép­hető fedelek, bevezetésére. Ezeknél nem kell mást ten­ni, mint hirte­len mozdulat­tal megrántani a fedél köze­Ilii lllillillllllll 5 os o ü ll!3 'IÉ5«fcP LENINRŐL //. Sokat írtak és beszéltek Le­nin kegyetlenségéről. Termé­szetesen én nem enge élhettem meg magamnak azt a nevetsé­ges tapintatlanságot, hogy megvédjem őt a hazugságtól és tágalomtól. Tudom, hogy a rá­galom és a hazugság a kispol­gári politika törvényerőre emelt módszere, az ellenség elleni küzdelem megszokott fogása. E világ nagy emberei közt alig akad egyetlenegy is, akit ne próbáltak volna sárral bekenni. Ez köztudomású. Ezenkívül mindenkiben megvan az a törekvés, how ne csak a saját felfogásának színvonalára süllyessze le a kiváló embert, hanem a lába alá igyekezzék tiporni amazt, abba a rvú’ó«. méreez°tt sár­ba. amelyet ezek az emberek, miután megteremtőik, »min­dennapi életnek« neveitek el. Élesen em1 ékezetembe véső­dött az alábbi visszataszító eset 1919-ben Péterváron tar­tották a »szegényparas'i'"« kongresszusát Oroszország észaisi kormányzóságaiból el­jött néhány ezer paraszt, s közülük több százat a Roma- novok téli palotájában szállá­soltak el. Amikor a kon.eresz- szus véget ért, és ezek az em­berek elutaztak, kiderült hogy nemcsak a palota min­den fürdőkádját, hanem az igen értékes sévres-i, meisse­ni éts kínai vázák tömegét is összerondították, éjjeli edény­nek használták. Erre pedig nem a szükség kény«»" ' -'te őket, hiszen a palota, illemhe­lyei rendben vo'*-k és a víz­vezeték is működött. Nem, ez a gazemberség azt a vágyat juttatta kifejezésre, hogy el­rontsák, beszennyezzék a szép dolo'-’»"' a két forradalom és a háború alatt százszor is meg­figyelhettem az emberekben a szép dolgok összetörésének, megcsonkításának, kimltolá­sának, tö«,'»etev0s0P"1' ezt a sötét, acsarkodó vágyát. Nem gondolják, how »a sze- gényparasztok« viselkedését azért emelem ki, mert szkep­tikus vagyok a muzsikkal szemben. Nem. Tudom, hogy a szép dolgok összerondításának beteges vágya az értelmiség bizonyos csoportját is gyötri. Például azokat az emigránso­kat, akik szemlátomást azt gondolják, hogy ha ők nincse­nek Oroszországban, akkor már ott nincs semmi jó. A kivételesen szép dolgok lerombolásának gonosz vágya ugyanabból a forrásból fakad, mint az az undorító törekvés, hogy a rendkívüli embert min­denáron be akarják mocskolni. •Minden rendkívüli dolog za­varja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan ők akarnak. Az emberek egyálta­lán nem társadalmi szokásaik gyökeres megváltozását, ha­nem csak azok kibővítését kí­vánják. Ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni só­haja és jajíW’va ez: »Ne zavarjatok bennünket abban, hogy a megszokott mó­don éljünk!« Lenin úgy megzavarta az embereket megszokott életük­ben, mint ahogyan előtte sen­ki nem tudta megtenni. A világ burzsoáziájának el­lene irányuló gyűlölete leple­zetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló: kék pestisfoltjai mindenütt élénken virítana]:. Ez az önmagában is visszata­szító gvűlölet értésünkre ad­ja, hogy a világ burzsoáziájá­nak szemében milyen hatal­mas és félelmetes Lenin, a vi­lág proletáríainak lelkesítője és vezére. Ma már testi való­ságában nem létezik, de hang­ja egyre harsányabban, diadal­masabban cseng a világ dolgo­zóinak fülében, s már nincs a földnek olyan zuga, ahol ez a hang ne ébresztette volna fel a munkásnépben a fórra dalom­nak, az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésé­nek vágyát. Lenin tanítványai, erejének örökösei egyre bizto­sabban, szilárdabban, ere-t- ményesebben végzik magasz­tos munkájukat. Bámulatba ejtett a belőle áradó élniakarás és az élet törteimének tevékeny gyűlöle­te: gyönyörködtem abban a fiatalos merészében, amely mindenbe átáradt, amihez pén levő kis fogantyút, s a lágy csak nyúlt. Lenyűgözött em-imáris könnyen szakad az elő_ berfeletti mumkakeszsege. Mozdulatai könnyedek, ügye sek voltak, és kevés, de heves taglejtése teljes összhangban állt beszédével, melyet ugyan-(1 csak kevés szó és sok gondolati1 jellemzett. Mongol típusú ar­cában is az élet hazugsága és keserűsége ellen fáradhatatla-^ nul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunvorgott. kacsintott. Gúnyosan mosoly­gott, harn"töi lángolt. Szemé Az orrvérzés a gyermekkor­ban igen gyakran jelentkezik. Az oka néha helyi, de lehet „ ^ szervi elváltozás is. nek csillogása meg tüzesebbé!1 Egyik-másik fertőző beteg­es érthetőbbé tette beszédét. Az ember olykor úgy érezte, hogy szemében szellemének fékezhetetlen energiája szikrá­zik, és szavai ezzel az energiá­val telítve ragyognak. Beszéde^ nyomán az ember szinte fizi­kailag érezte a megcáfolhatat­lan igazságot. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétáló Lenin, hiszen alakjával annyi­ra összeforrott annak az em­bernek a képe, aki a hosszú tanacskozóasztal végén ül. s éles, villogó kormányosszemé­vel mosolyogva, okosan, ügye­sen vezeti elvtársainak vitáit vagy az emelvényen állva, fe­jét hátravetve az< elnémult tö­meg, az igazságot éhező embe­rek mohó szemébe szórja sza­batos, világos szavait. Ezek a szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük művé­szien csiszolt, csodálatos egy­szerűséggel bukkant elő az igazság. (Folytatjuk.) re kijelölt »pályán«, egészen a fedél leválásáig. Bárcsak már lemez a hazai üzletekben is megta­lálhatnánk az ilyen konzerv­dobozokban forgalomba hozott élelmiszereket. ség — kanyaró, náthaláz, vör- heny — kezdődhet orrvérzés­sel is. Más esetben a beteg­ség folyamán találkozunk ve­le — szamárköhögés, szívbaj, vesebetegség. Általános jellegű a vérszegénység kapcsán fel­lépő orrvérzés is. Máskor egyes gyermekek idült viszkető bőrbetegsége lesz az orrvérzés oka. A gyermek vagy körmé­vel vagy valamilyen tárgyak­kal piszkálja orrlyukait, fel­sérti a nyálkahártyáját, s ez­zel vérzést idéz elő. Nem ritkák az orrjáratokban levő kis fekélyek, amelyekben a kis erecskók könnyen sebez­hetők. Máskor a helytelen öltöz­ködés — például a szűk gal­lér — pangást idéz elő a nyak és a fej ereiben, s orr­vérzést okozhat. Nem utolsó­sorban orrvérzést okozhat a nyári meleg napokban a sú­lyos testi munka, de a szel­lemi megerőltetés is. Orrvérzés esetén igyekez­zünk megnyugtatni a gyer­meket. öltözékét lazítsuk meg ü hátát feltámasztva ültessü1- 11 fel. Kisebb vérzés alkalmával már néhány mély lélegzetvé­tel is elegendő, hogy a vérzés megszűnjön. Nagyobb vérzé­seknél hideg borogatást te­szünk az orra, valamint a tarkótájra. Vízzel lemosni az orrlyukat, vagy éppen az orr­ba vizet felszippantani nem ajánlatos, mert ez még job­ban elősegíti a vérzést. Helytelen a fejet hátrahaj- tani, mert a vér az orrjára­tokon át a garatba,' majd a gyomorba jut, s így nem tud­juk, tart-e még á vérzés. Leg­helyesebb a vérző orrlyukba vattát dugni, s a vérző orr­szárnyat enyhén az orrcsont­hoz szorítani. Sokszor már ez­zel is segítünk, de ha a be­avatkozás sikertelen, fordul­junk orvoshoz. Az orrvérzés oki kezelést igényel. Mindig az alapbeteg­ség, illetve az elváltozás okát kell keresni. A gyermekek kerüljék a súlyos testi és szellemi megterhelést. A szo­bát ne fűtsük túl melegre, s gondoskodiunk a levegő fel« 'rtssítéséről. Legyen bő a ru­ha gallérja, ne akadályozza a vérkeringést. A gyermekeket szoktassuk le az orrvakarás­ról, s ha náthásak, időnként borvazelinos kenőccsel puhít­suk fel a kiszáradt orr nyál­kahártyáit. Dr. M. N. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1970. február 18»

Next

/
Oldalképek
Tartalom