Somogyi Néplap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-18 / 41. szám
„Visszatér a vén diák...“ Nem ballagási ürfnep•égen hangzott fel az ismert búcsúdal megható fogadkozása, hanem olyan összejövetelt jelez, amelyen beváltottak szagaikat a hajdani érettségizettek: visszatértek egy szombat délutánra, hogy beszélgessenek a végzős, továbbtanulni szándékozó középiskolásokkal, de az alsóbb osztályosokkal is, akikben határozottan kialakult már leendő pályájuk. A marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-bizottságának meghívására 22 leány és fiú jött el az ország legkülönbözőbb egyetemeiről és főiskoláiról. A megjelenésükben — és ahogy többségüket ismenem-, gondolkodásukban, magatartásukban is — szélsőségektől' mentes, »felnőtt*' ifjak kissé elfogó- dottan ülnek le a sebtében klubszobává átalakított fizikai élőadóterem asztalai mögé, szemben fiatalabb társaikkal. A találkozón nincs diszel- ítöksóg, mégis ünnepélyesen indul: Király Mária lép elő és Fodor András Az ifjúsághoz című versét adja elő. A pályájuk küszöbén álló idősebb és választásra készülő fiatalabb diákok elgondolkodva fogadják magukba a nekik szóló, magas művészi hőfokon izzó gondola to irat. Aztán Király László, az iskolai KISZ-bi- zottság titkára köszönti a vendégeket. Kéri, hogy tapasztalataikká!, tanácsaikkal legyenek segítségükre a pályaválasztás nehéz gondjaiban. A középiskola hajdani diákjainak egy részét természetszerűen nem ismerik a vendéglátók. ezért sorban bemu tatkoznak — egy felröppent megjegyzés szerint —- »bátor- sági sorrendben«: Kutasi László, a budapesti műszaki egyetem ötödéves hallgatója, Pataki Miklós és Fodor Péter medikusok, Juhász Mária tanárjelölt és a többiek, a leendő agrárszakembereit, pedagógusok és egyéb felsőoktatási intézményekben tanulók. Varga István igazgató rövid tájékoztatót ad az iskola helyzetéről, jellegének alakulásá * i ról, aztán Grübl LÁszlóné KISZ tanácsadó tanár — akinek ötlete és szervező munkája nyomán született meg e találkozó — szerény megven- dágelésre hívja a részi-evőket. A fekete, sütemény és bambi mellett oldott beszélgetés alakul. Csoportok verődnek össze, hárman-négyen állnak, ülnek körül egy-egy egyetemistát, főiskolást. Arcukon a »befutottak« iránti nem kis irigységgel: lám, nekik már sikerült, ók már egyenesben vannak. A vendégek szerények, nyoma sincs egyikükön sem a nagyképűségnek. Inkább komolyak, felnőttelek. Az elmúlt hetekben nehéz próbán kellett helytállniuk: nemrég fejeződtek be a félévi vizsgák, ahol — mint egyikük megjegyezte — nem babra megy a játék. Nem elég bejutni valahova, ott helyt is kell állni. Mert a diplomáért — amint Kutasi László mérnök jelölt többször is hangsúlyozta — kemény és szorgalmas munkával kell megküzdenie mindenkinek. Az egyik sarokban magas fiatalember beszélget egy ifjabb középiskolás érdeklődővel: Kárpáti László, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola harmadéves hallgatója. Mielőtt odaléptem volna hozzájuk, az iskola vezetőd elmondták róla: annak idején közepes eredménnyel érkezett hozzájuk a niklai tsz-tagok gyermeke, aztán évről évre jobb bizonyítványt vitt haza. Az érettségije már jelesre sikerült, s nem vallottak vele szégyent Keszthelven sem, ahol hasonlóan jó eredményekkel készül hivatására, fievelemre méltó mozgalmi munkája mellett Hozzálépve a legutóbbi félév átlagáról érdeklődöm. — Négy-hetvenöt — válaszolja. Aztán elmondja, hogy egyik szervezője a keszthelyi somogyiak klubjának, propagandistaként tevékenykedik a KISZ- ben, és mint a párt tagja, egyéb megbízatásakat is végez. — Kernelem, tanulmányai befejeztével visszatér Somogyba? — Bármennyire is szeretem szülőfalumat és környékét nem valószínű — válaszolja — Jelenleg ugyanis a főiskolán tudományos kutatómunkát is végzek, és ezt tanulmányaim befejezése után is folytatni szeretném. De Somogyhoz nem leszek hűtlen. Most is hívom, várom az utánpótlást örömmel kalauzoltam végig legutóbb is az ott járt marcali érdeklődőket Az iskola ifjú riporterei magnót kerítenek, s komolykodva faggatják a vendégeket. És ők őszintén, megfontoltan válaszolnak. Hadd ragadjak ki csupán két kérdést és választ a sok közül: — Kerül tefte az egyetemi évek alatt olyan helyzetbe, amikor szívesen, netán hálával gondoltál vissza középiskoládra? Pataki Miklós negyedéves orvostanhallgató válaszol: — Gyakran, de hadd mondjam el csak az elsőt, mindjárt a felvételi vizsga meglepetését. Itt ugyanis örömmel tapasztaltam, hogy a beszélgetés módszere, a kérdések köre, terjedelme és formája lényegében megegyezett azokkal, amelyek alapján itt a tanórákon és a szakkörben felkészítettek bennünket tanáraink. A másik kérdés: — Milyen érzéssel fogadtátok a meghívó levelet? — Nem illendőségből mondjuk, de igen na^v örömet okozott — válaszolják hárman is, szinte egyszerre. Aztán hozzáteszik, hogy az érettségi bizonyítvány átvételével egyébként sem szűnt meg kapcsolatuk az Iskolával, mert gyakran fölkeresik volt tanáraikat, akik látható örömmel fogadják őket, valahányszor benyitnak hozzájuk, őszinte érdeklődéssel kísérik tanulmányaikat, sorsuk alakulását. Később tőlem is interjút kért az egyik szemfüles riporter. Arról érdeklődött, mit szólok a rendezvényhez. Többek között ezeket mondtam: — Ügy tudom, hasonló kezdeményezéssel Somogybán nem találkozhatni. Ezért is örülök, hogy éppen a marcaliak valósították meg elsőként az iskolából elszármazott diákokkal való kapcsodat e formáját. Meggyőződésem, hogy a gyakorlati hasznon: a pályaválasztás segítésén túl e találkozó jelentősen hozzájárul az iskola gazdagodó hagyományainak bővítéséihez. Paál László A kontárok klubjában Kontár Konrád alapítótag elemében volt. Szép számú közönsége szájtátva hallgatta felszólalását. — Barátaim! Azt hiszem, nem állok távol az igazságtól, ha bevallom: én a kontártársadalom kiemelkedő alakja vagyok. Pályafutásom alatt a hozzá nem értés, a tájékozatlanság magas fokát értem el. Ezért álltam Midé az emelvényre, ezért merem ajánlani személyemet a klub elnöki tisztségére. Mert valljuk be őszintén: Minek Emá- nuel, az előző választmány elnöke megfáradt a sok tévedésbe! Nem akarom kisebbíteni képességeit, munkásságát, de az új viszonyok között a régi eszközökkel már nem lehet célt érni. A változások szükségesek, és ezt a klub élén egyedül csak én garantálhatom. Minek Emánuel lehorgasz- tott fejjel ült az elnökségi asztalnál. Ügy érezte, kicsúszott lába alól a dobogó. Pedig egykor hogy istenítették. Kontra Konrád szavai álig- alig jutottak el a tudatáig. A régi szép napok emlékei elevenedtek fel emlékezetében... ... Amikor kinevezték az Ipari Művek igazgatójának. Nem telt el két nap, s felszántotta az egész gyárudvart. A műhelyekbe modem sertéshizlalót rendezett be, s a kairói export megbeszélésére két juhászbojtárt küldött ki. Fél év múlva a szereidében aratták az őszi búzát, és az alkatrészgyárban másodszor kapálták a burgonyát. A hibát ott követte el, hogy a téemlcát tsz-segédüzemmé alakíttatta át. A felettes szervek megsokallták, hogy túl sok a mezőgazdasági jellegű munka. Menesztették a sertésekkel, kapákkal, juhászbojtárokkal együtt. Rögtön ezután a színházi életben töltött be jelentős funkciót. Az őszi évad első bemutatójára, a Hamletre készültek. Monumentális musical- dramatizálásban dolgozta fel a jelentéktelen író fércművét. S ez még nem lett volna baj. Elképzelése szerint azonban takarékossági szempontból feltétlenül föl kellett használnia állóeszközeit: a sertéseket, a kapákat és a két juhászbojtárt. Az utóbbinak a királynő énekes- szubrett szerepét adta, de a főszereplő Hamlet sehogy- sem akarta a koponya helyett egy jól fejlett mangalicát a kezében tartva eldúdolni a nagy monológot. Végül maga kényszerült beugrani Hamlet szerepébe. Az előadás fényes sikerét bizonyítja, hogy a közönség örömtű- zeket gyújtott a zsöllyékben. Természetesen a legjobb termelőszövetkezet elnöki tisztét vállalta a művészi életbe való kiruccanása után. Ez igen, ez az ő területe! Sok verejtékes nap után, a bürokrácia útvesztőit legyőzve a falu határában felépült az Űj Elet kaszkód- generátor. Az ünnepélyes megnyitásra eljöttek a megyétől és a járástól. Az már a véletlen műve, hogy a generátor felrobbant. A napraforgóolaj mint üzemanyag csődöt mondott. Idáig jutott elmélkedésében, mikor a klub tagjai barátságosan ölelgetni kezdték. Gratuláltak, mert Kontár Konrád pazar felszólalása ellenére ismét őt választották meg. Üjabb két évre bizalmat szavaztak neki. A jelölő bizottság indoklása szerint Minek Emánuelben van még elég erő a megújhodás hoz. Emánuel is úgy érezte, hogy itt mindent újra kezdhet. Boldogan lépett ki a klubból a hűvös esti utcára. Felszállt a villamosra, két perc alatt leszerelte a lyukasztó gépet, a villamosvezetőnek pedig megparancsolta, hogy azonnal induljon az erőműhöz, mert annak a mérnöki gárdájából profi kosárlabda-csapatot alakít. Horváth István Átriumházas mintatelep Művészeti szemle Nagyatádon VASÁRNAP NAGYATAON rendezték meg a feisza- idulási művészeti szemle eli járási bemutatóját. Előz- lényei — a négy körzeti bejutató tapasztalatai — szent a műkedvelő művészeti iOzgalom jelen van a járás dturális életében, része an- ik. Más kérdés, milyen értékben, mennyire. Nem lozgat meg olyan tömegeket, int korábban. (Tizenhat »yüttes és tizenhét szólista lentkezett a körzeti bemuta- ra.) Tartalmában mégis sok empontból figyelemre méltó fiatalság műkedvelő művé- ;eti tevékenysége. A bíráló bizottság tagjai akmailag értékelték és meg ; beszélték a szereplőkkel a emutató műsorszámait, észletes elemzés helyett így ikább néhány átfogó észre- ételre szorítkozunk. Fiatalok művészeti munkáiról szóltam, nem véletle- iil. A csoportvezetők kivételei KISZ-fiatalok álltak a ánpadon. Sok új arcot lát- tnk, s ez nagyon örvendetes, elzi, hogy a fiatalokban él az ikifejezés, a szereplés ter- lészetes igénye. A felnőtt ’y üt Üssek azonbím teljes egérében hiányoztak, s ez is je- snt valamit, amire érdemes >bban odafigyelnünk. A szavatoknál és nemegy- ser az irodalmi színpadi ösz- reállításokban is versek ■matikája erősen kötődik a áború, a fasizmus megrázó naényvilágához; azaz kelteméi nagyobb hangsúlyt kap mek a szomorú emléke, dég Gábor Andor Orgová- ya is elhangzott!) A versek iválasztása nem eléggé át- mdolt, előadásukban sok a lodorosság. Különösen a angsúlyozásban érezhető ez yakran. Korábbi tapasztalaink: ritka még az irodalmi sszeállításoknak például a utasi KISZ-szervezet iro- almi színpadi műsorához hasonló friss, oldottabb hangvétele. Az együttes vezetője, Bód is Ibolya pedagógus megérdemelten kapott dicséretet ezért az összeállításért. Előremutató jelzése, üde színfoltja volt ennek a találkozónak a lábodi KISZ-esek kamara-kórusa és a mikei fiatalok népdaléneklő csoportja. Nem előadásuk színvonala ragadott meg, hiszen _ azon még ezeknek az egyszerű daloknak az esetében is akad csiszolnivató. Az szerzett nagy örömet, hogy vannak; hogy fiatalokat láthatunk, akik énekelnek. Esetleg egy későbbi kórus csírája lehet ez az énekszó, hiszen a kórusmozgalom további számszerű fejlődését valószínű, hogy csak innen és csali tőlük — főleg a női csoportoktól — várhatjuk. Műsorukban és egy szép hangú szólista, a bélegi Vajda Ilona dalaiban is éreztük a Röpülj páva népdalvetélkedő jótékony hatását, amely —bizakodom — végigkíséri majd az idei művészeti szemle bemutatóit. GONDOLOM, FÖLÖSLEGES elhallgatni, hogy a nagyatádi bemutató színvonala nem volt magas. A produkciók ritkán emelkedtek Iá a középszerűségből. Meg kell említenünk azonban, hogy az influenza alaposan, megtizedelte a részvevők sorait, s ugyanakkor az öszes járás közül nekik jutott a legrövidebb felkészülési idő. Amit produkáltak, azt azonban — úgyér- éreztem — saját kedvükre és örömmel tették. És ez nagyon fontos tényező a mozgalomban. * « • »Kiváló« minősítést kapott a szakmai zsűritől: a görgete- gi tánczenekar, Buvári Tünde (népdal), Balatinecz Éva (ének) és a nagyatádi irodalmi színpad. W. JE. Milyen leszel Kaposvár? Legutóbbi találkozásunkkor megáitapodiam a »város szellemével«, hogy ha lehetőség nyílik rá, bemutatja nekem a Kisgáti városrészt. — Ráérsz most? — szólított meg pattogatott kukorica vásárlása közben a mozi előtt. — Gyere, megmutatom a Kisgát makettjét! — Hol van? — haraptam ketté egy habkönnyű kukori- easzemet. — Nem láttam a kirakatokban sehol! — Még nem mutattam meg magam a népnek, ezért be kell lopakodnunk a városi tanácsra, ott van az osztályvezető szobájában. Félti, nehogy ellopja valaki... Nekiindultam. A portás telefonált, nem is figyelt rám, gyorsan felsiettem a lépcsőn, s beléptem az építési osztályvezető ajtaján. — Eggyel beljebb — hallottam a város hangját —, ott a szekrény mellett a makett. — Hallgatom — vettem elő a noteszt és a golyóstollat. — Jelenleg a kisgáti városrészben, a Dobó István utca környékén családi házas a település. A tervezők azért gondolták ide ezt a városalköz- pontot, mert az ipartelep közelsége miatt szükséges egy munkáslakótelep kialakítása. Aki itt dolgozik, az kényelmesen érheti el a munkahelyét, nem kell átutaznia a várost. — Persze a közlekedés — sóhajtottam fel, mire rám ripa- kodott: — Te csak hallgass! Még nemigen tolongtál hajnali fél hatkor a város másik végébe induló autóbuszon. — Hány ember lakna itt? — tereltem gyorsan más témára a- beszélgetést, mert ez a város néha a vesékbe lát... — Húszezer. Az északnyugatiéhoz hasonlóan itt is a zárt beépítési elveket valósították meg, a gyalogutak elválasztva a járműforgalomtól. — Mi az igénye egy ilyen városalközpontnak? —• Alap- és középfokú közintézmény-hálózat, tehát a húszezres városformának megfelelő, norma szerint előírt óvoda, iskola, kereskedelmi hálózat, szociális, egészségügyi intézmények stb. Biztosan hallottál már az új gépipari szak- középiskola és kollégium tervéről. — Igen. — Ez is ide kerül, de ezenkívül kell négy tizenhat tantermes általános iskola, művelődési ház, mozi, gyógyszer- tár és mindaz, amit az előbbi felsorolásból az estébé tartalmazott. Mit tekingetsz állandóan kifelé? Nem kell félned, sem a főnök, sem a titkárnője nincsenek bent, nem buksz le — Látok itt a modell sarkán egy apró településes negyedét. Ez mi lesz? — Nini! Észrevetted végre? Ezek lesznek az átriumházak, összesen négyszáz lakás. — Olyanok, mint a Losoncz közben? — Hasonlóak, csak szebbek. Azoknak a gyáraknak és üzemeknek ajánlják fel az átriumházak terveit, amelyek már jelenleg is oda települtek, és ilyen lakásokba akarják dolgozóikat elhelyezni. A tervtől eltérni nem tehet, ez lesz a mintatelep. — Szóval akkor ez nem olyan lesz, mint a telep? — Ne forgasd ki a szavaimat, mert behívok valakit a szobába és rád fogom, hogy el akarod lopni a tervet egy pályázatra . — Hol lesznek a zöldterületek, parkok, .játszóterek. — Az épületek között a különböző korosztályoknak megfelelően képezték ki a játszótereket és pihenőterületeket közvetlenül a gyalogutak niellett. A közintézményekhez az egyik oldalon gyalog a másikon pedig gépkocsival lehet majd eljutni. — Itt vannak a szomszédban a gyárak. A lakók egész nap szívják majd a füstös levegőt! — Szó sincs róla, gázfűtésre terveztek mindent. Nem lesz füst! — De ha nem lesz meg a gáz, akkor gáz lesz! — Már megint kötekedsz. Itthagylak és szólok valakinek, hogy... — Igen, igen, a többit tudom. Most még arra tennék kíváncsi, hogy milyen magasak az épületek? — Ugyanúgy, mint az észak- nyugatiban, öttől húszszintesig. Lábakon állnak, s a földszinten üzletek, garázsok stb, — Mi valósul meg ebből a tervből leghamarabb? — A negyedik ötéves tervben kell felépülnie a technikumnak és a kollégiumnak, a négyszáz átriumháznak és néhány pedagóguslakásnak. — Nagyon köszönöm a szíves tájékoztatást, de hogyan1 jutok ki észrevétlenül az épületből? — Ha valaki megkérdezné, hogy mit kerestél itt maid azt mondod, hogy felépítettél egy faházat engedély nélkül, s kéred, hogy büntessenek meg ötszáz forintra. Csak rád néznek és már mehetsz is... Saly Géza Táj szépítő erdőtelepítés Nagyszabású tájszépítő erdőtelepítés kezdődik az idei tavaszon Borsod megye idegenforgalmi vidékein. Az Aggtelek környéki karsztos, kopá- ros fennsíkokat vörös- és feketefenyővel ültetik be. A füzért várrom környékén elszaporítják a táj őshonos fenyőféléit s olyan különleges sziklagyepeket, zsurlókat telepítenek, amelyek ritkaságnak számítanak. Üj ligeterdőket alakítanak ki a boldogkői vár környékén is, ahol az utóbbi években szinte teljesen elpusztult a növényzet Kontár kontra SOMOGYI NÉPLAP •Mrd», UN. február M. 5
