Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
idősen és fiatalon a Balatonnál Tavaszváró öregembereit siettek aprórahúzódva a biztonságot, meleget adó otthon felé. Játékos kedvű szél szaggatta meg kabátjukat, belecsí pett piros arcukba. — Tavasz. Mikor lesz még tavasz? — sóhajtották, s talán még ezt is gondolták: — Megérem-e még? A partra már nem merészkedtek le, mert a tó mellett még erősebb szél hajtogatta a karcsú nádszálakat. A sétány pedig várta őket. Csilingelő csengőjű lovacska kocogott az Fakutyaverseny A gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi feladat A múlt évben megjelent gyámügyi rendeletek (a kiskorúak állami gondozásáról és az állami gondozott kiskorúak örökbefogadásáról, valamint a gyámhatósági eljárásról) jó, biztosították a gyámügyi igazgatási munkának a korábbihoz képest magasabb színvonalú elvégzését. Hogyan valósult ez meg, és milyen feladatok előtt áll a Kaposvári Városi Tanács igazgatási osztálya? A gyámügyi igazgatási munka legfontosabb területe a gyermek- és ifjúságvédelem, amelynek fő tartama a fiatalkorúak veszélyeztetettségének, erkölcsi züllésének és bűnözésének megelőzése. A gyámhatóságnak vannak eszközei arra. hogy megszüntesse a veszélyeztetettséget, de a felderítésben és a megelőzésben nagy szerepet kapnak a pedagógusok is. Az osztályfőnök, a gyermekvédelmi megbízott és az ifjúságvédelmi albizottság összefogása megelőzheti, csökkentheti vagy megszüntetheti a károsan befolyásoló tényezőket. Amíg az iskolás korú gyerekeknél a veszélyeztetettséget gyorsan föl leb fedezni, addig a munkavis; nyban álló fiatalkorúakra jóformán csak a rendőrség és a tanácstag ügyel, jóllehet a munkahelyi vezetők sokkal jobban ismerik a körülményeket, de nem szólnak nem b'vják fel a gyámba tóság fi eveimét. Kaposváron hatvannégy a veszélyeztetett környezetben élő kiskorúak száma, az iskolás és fiatalkorúnké kétszázra tehető. A megyei Gyermek- és Ifjúságvédői mi Intézet állami gondozottjainak száma is évről évre nő. 1969-ben háromszor annyi gyereket vettek föl az intézetbe, mint 1969-ben. A züllött családi élet, az iszá- kosság, a munkakerülő életmód a gyerekeket is hasonlókra neveli, s ez előbb utóbb az állami gondozáshoz vezet A városi gyámhatóság szoros kapcsolatot tart fenn a KISZ-esekkel, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel, a megyei tanács igazgatási osztályával, de ez a munka nemcsak hatósági, hanem társadalmi feladat is. Amikor a városi tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a gyámügyi igazgatási munka körülményeit és feladatait, a hozzászólók egyaránt hangsúlyozták, hogy milyen fontos a pártfogói rendszer kiépítése is hogy a gyámügyi albizottság — amely házasságkötéseknél, állami gondozásba vételnél, örökbefogadásnál véleményt nyilvánít, az eddiginél sokkal hatékonyabban működjön emelje aktíváinak számát. A gyermek- és ifjúságvédelmi munkában sokat segíthetnek a vállalati szakszervezeti bizottságok is. Addig, amíg a statisztika évről évre több és több állami gondozottról ad számot és a veszélyeztetett környezetben élők száma is növekszik, a városházán súlyos létszámgondokkal küszködik az igazgatási osztály. A gyámügyi előadó más feladatokat is ellátott, majd több ízben — hosz- szú időre — megbetegedett, és helyettesítése csak ideig-óráig megoldás. Ha az ügyintézők számát növelhetnék — a végrehajtó bizottság egyetértett a kéréssel —, akkor Kaposváron sokkal gyorsabban és körültekintőbben végezhetnék munkájukat ék alakú hótoló előtt A gazda, prémgalléros, kucsmás ember szelíden nógotta. Hamarosan eltűntek a hatalmas, ösz- szeboruló fák között Az úton ember közeledett Hát mégis! Idősebb férfi lépegetett felénk zsebre dugott kezekkel, dacolva hailott korával és a hideggel. Elhaladt a leszerelt ülőkéjű padok mellett, befordult egy keskenyebb utcába, a szobrokat nézegette egy ideig. Nagy darab havak hullottak le a fákról a fehér hósapkát viselő szobrok körül. Távolabb, nem messze a kikötőtől a fázósan összerázkódé öregember látványának kontrasztjaként fürge mozgású korcsolyázók húztak a tó jeges arcára cikkcakkos vonalakat. Hangjuk, vidám kiáltásaik elhallatszottak hozzánk. Mentünk a hóban, a fehér időtlenségben feléjük. — Fakutyák is vannak — fedezte fel egyikünk. Csakugyan. Talpakkal ellátott ülőalkalmatosságon botjaikkal lökték magukat előre néhányan. Egy szőke hajú, kendőtlen lányt egy nyurga fiú irányított. Hangosan nevettek, és talán azt gondolták: — Milyen jó, hogy tél van, bárcsak sose lenne vége! Ilyen a tél — a túlsó parton, Füreden. L. G. a fülke rettentően büJX dös volt, és meleg. w m Régóta állhatott a szerelvény az állomáson. Ilyenkor a késő éjszakai vonatoknál igyekeznek valami lehetőséget biztosítani az alváshoz, s mire a forgalmista jelez a tárcsával, az utasok fele már szunyókál. Havas eső szitált, kívülről berácsozta az ablakot, míg bentröl pára lepte be. Átnedvesedett csizmák, bundák, télikabátok gőzölögtek, összevegyülve a csípős dohányfüsttel. A fapados üléseken néhány vasutas, ingázó vidéki munkás és egy bárány- bekecses férfi. Ez velem szemben ült, s hiába próbáltam, nem tudtam kitalálni a foglalkozását. Komótosan gyújtott rá ütött-kopott dóznijából. Megkínált engem is. Ez a pillanat alkalmas volt arra, hogy szóba elegyedjünk. Megmondtam, hová utazom. Ű egy távolabbi állomást nevezett meg, ismert bányászvárost; a megérkezése után egy óra szabad idő marad a sichtáig, de későbbi vonat nincs. — Visszafelé már jobb a csatlakozás. Bár, tudja, kéthetenként járok haza, s akkor már teljesen mindegy, hogy korábban vagy később találkozom a családdal. — Miért jár el? — kérdeztem. — Hiszen a maguk szakmájában könnyebb lakáshoz jutni. Megszűnne a vonatozás, a családot is láthatná minA szovjet tudomány és technika távlatai HATALMAS MÉRETŰ tudományos—technikai forradalom korát éLjük. Az emberiség története során tevékenykedő tudósok kilencven százaléka kartársaink közé tartozik. A Szovjetunióban a tudományos kutatók és a felsőoktatási intézményekben oktatók száma meghaladja a nyolc- százezret. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája különböző intézeteiben harmincezer tudományos munkatárs dolgozik, háromszázszor any- nyi, mint az októbert forradalom előtt. Ugyancsak har- mimoezeme tehető az egyes köztársaságok tudományos akadémiáiban dolgozó munkatársak száma. A Szovjetunió többi akadémiája — a mezőgazdasági, az orvostudományi és a pedagógiai — szintén sok kutatót tömörít. Közismert tény, hogy a tudomány napjainkban közvetlen termelőerővé vált. »Nincs egyetlen olyan ága sem a népgazdaságnak, a hasznos emberi tevékenységnek, amelyben a tudomány és a technika haladásának kérdései ne rendelkeznének elsődleges jelentőséggel« — mondotta az Ogonyok című hetilapnak adott nyilatkozatában V. A. Kirillin akadémikus, miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió Állami Tudományos és Technikai Bizottságának elnöke. Karunk egyik jellegzetes vonása, hogy egyre szorosabb kapcsolat, kölcsönhatás alakul ki a tudomány és a technika között Mint. M. Millionscsikov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Aka- démájának elnöke írja: »Korábban az emberi tevékenység e két területe teljesen vagy majdnem teljesen elkülönült egymástól. A közöttük lévő kapcsolat olyan lassan jött létre, hogy sok évtized telt el egy tudományos gon- dplat megszületése és a termelésben való alkalmazása között«. Ezt a szakadékot szüntette meg az alkalmazott tudományok létrejötte. E tudományok — amelyek ma már az összes tudományos munkáknak mintegy a felét teszik ki — közvetlenül segítik a termelés gyakorlati problémáinak megoldását, ugyanakkor az alapkutatások számára nélkülözhetetlen tényeket, módszereket, eljárásokat, eszközöket szolgáltatnak. Mil- lionscsikov akadémikus szerint a tudományos—technikai haladás általános iránya az, hogy munkamegosztás jön létre az alapkutatások, az alkalmazott kutatások, a technikai kidolgozás és az ipari termelés között. Ezen »szakaszoknak« lehetővé kell tenniük »a tudományos—technikai haladás általános folyamának megszakítatlanságát és gyorsaságát — új természeti törvények és jelenségek fölfedezésétől az iparban való alkal- mazásukig«. Noha gyakran az egyes tudományos fölfedezések nem ott történnek, ahol várhatók, a fejlődés iránya ma sokkal könnyebben meghatározható, mint régebben, hiszen a fölfedezések nemcsak az egyes tudós leleményétől, hanem a korszerűen felszerelt kutatócsoportok tervszerű tevékenységétől is függenek. Millionscsikov szerint a természetről alkotott elképzeléseink legjelentősebb fordulatai az asztrofizika, az elemi részek fizikája és a biológia terén várhatók. Ami a technikai fejlődését illeti, KiiriUin miniszterelnök- helyettes arról beszélt, hogy ennek egyik legfontosabb feltétele a további villamosítás, amely nélkülözhetetlen a mechaeizáció, a termelési folyamatok automatizációja és a közszolgáltatások fejlődése szempontjából is. 1970-ben a szovjet villamosenergia-ipar 750 milliárd kilowattóra elek- romos áramot termel majd. Nagy előrehaladás várható a kémia és a metallurgia terén, a kutatások elősegítik a népgazdaságnak a legkülönfélébb anyagokkal való ellátását. Sikeresen fejlődik a gépgyártás, amely új technológiai folyamatok létrehozásának az alapja. A TECHNIKAI HALADÁS egyik legfontosabb eszköze a rádióelektranáka, amely többek között az elektronikus számítógépek építésénél nélkülözhetetlen. Ugyancsak nagy fejlődés várható a közeljövőben a közlekedésben és az építőiparban, előrehalad a mezőgazdaság kérnizálása és mechanizálása is. Óriási gyakorlati jelentőségük van azoknak a kutatásoknak, amelyek az úgynevezett kvantumgenerátorokkal — a laserekkel — folynak. Van a modern tudománynak és technikának egy olyan ága, amely általánosan alkalmazható egyre több műszaki és természettudományban, sőt a közgazdaságtanban és más társadalomtudományokban — például a pszichológiában és a szociológiában is. A kibernetikáról van szó, amelynek rendkívül fon bős része az információelmélet, az információmennyiség mérésével és ennek alapján az információ tárolásának, átalakításának optimális, legbiztonságosabb módszreivel foglalkozó diszciplína. Az emberi tevékenységben — a társadalmi életben, a termelésben — sok olyan terület van, ahol nagy számú információval van de' gunk, és az optimális irányítás, vezérlés csak az információk gyors feldolgozása és továbbítása révén oldható meg. A Szovjetunióban is rohamléptekkel fejlődik a számítógépek építésének technikája. Ma már elektronikus számi tógépék segítségével kutatják az élet keletkezésének problémáját, az élő szervezet működésének elveit, a pszichikus folyamatok szerveződésének egyes kérdéseit. Tért hódítanak a komputerek a népgazdaság egészének, egyes ágadnak, illetve egyes üzemeknek, illetve technológiai folyamatoknak tudományos igényű irányításában is. V. M. Gluskov akadémikus az Ogonydkban megjelent ék- kében beszámol arról a hatalmas tervről, amely szerint a Szovjetunióban egységes kibernetikai hálózat — kiibeme- t;kai »kontinens« — épül ki. A tervezett rendszer — az egységes állami számítóközpont-hálózat — három fokozatból áll majd. Az első fokozatot az információk összegyűjtésére és legelső feldolgozására szolgáló központok, továbbá a vállalatoknál és t - dományos intézeteknél m - ködő számítógépek alkotják. A második fokozatban az információk a köztársaságok fővárosaiban, a nagyobb városokban összpontos' ' már, s innen jutnak tóvá . az »agyközpontba«, amely az ország egész információs hál - zatát irányítja majd. A rendszer kiépítése ugyan a jövő feladata, egyes elemei azonban már eredményesen működnek. MA KÜLÖNÖSEN IGAZAK és aktuálisak Lenin szavai: »... A technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya az egész nép közkincsévé válik, és mostantól az emberi értelem és tehetség sohasem alakul át az erőszak, a kizsákmányolás eszközévé. Tudatában vagyunk ennek — és vajon e hatalmas törté :- mi feladat nevében nem érdemes-e dolgozni, nem érde- mes-e minden erőnket átadni?« E. F. Jó szerencséi! dennap. Talán anyagilag is jobban járna. — Gondolkodtam már ezen — szívott mélyet a méregerős cigarettából —, de aztán úgy állapodtunk meg az asszonynyal, hogy maradunk. Szép házam, kertem van, aprójószággal, az idén két hízót öltem. Ez hiányozna a városban, mert az emeletre ugyan nem vihetek kocát... — Maguk jól keresnek — mondtam irigykedő hangon —, aztán bányásznapon fölveszik a nagy hűségjutalmai is. Ott is építhetne házat, nyilván van ilyen telep, házhelyet is kapna olcsón. Fölemelte a fejét, és megnézett magának, azzal a szúrós, vesébe látó tekintettel, mint amikor valaki bosszú ra szomjazik, s megfigyeli ellenielét, hogy egy alkalmas pillanatban váratlanul lecsaphasson rá. Csaknem fekete ujjaival belecsapott a levegőbe (több volt ez mint egyszerű legyintés, amolyan: tudja is ez, hogy mit pofázik), aztán keserm/ésen megszólalt: — Ezt tudják rólunk, ezt, hogy sok pénzt keresünk, tízezreket vágunk zsebre a bányásznapon. Meg azt is, hogy veszélyes, veszélyes az a bánya, de hát megfizetik őket. és a sok pénzért meg érdemes vállalni a kockázatot. Az egyik legveszélyesebb fejtésben dolgozom. Néhány ember már otthagyta a fogát. Hol az omlás, hol a sújtólég. Tudja, én megállapodtam a feleségemmel, hogy az alatt a két hét alatt, míg oda vagyok a munkában, nem írok neki. Minek. Korábban sem leveleztünk, míg udvaroltam neki. Ha megjöttem, jó, ha nem, hát dolgom volt. Legföljebb pénz után érdeklődött, mert a vasárnapért több jár. Ahány vasárnap, annyiszor több. Ezt gyorsan megtanulta. A házasságunk első évében még a házastársi kötelességeimet is elengedte, csak pénz legyen, mert egyszerre akart mindent. Azóta már lehiggadt. Igaz, a gyerek is kifakadt egyszer ellene Pénteken, amikor megérkezem, megölel, és vasárnap este úgy búcsúzunk, mintha soha nem jönnék vissza többé. Persze maga most azt gondolja, hogy a bányában őskori körülmények uralkodnak, s ha jön a vész, nincs menekülés, még annyi ideje sincs az embernek, hogy keresztet vessen. • Vigyáznak ám ránk is, a bányára is. Egyszer mégis eltemetett engem is. Másfél napig kerestek, mire rám találtak. Elküldték két hétre egy szanatóriumba, de az ötöd-k nap megszöktem. A szaks vezetis kiabált velem eyi rabig, de hamar túltette gát a makacsságomon. Mcsa akarta így — mondta, és ebben is maradtunk. — Hány éves a fia? — szakítottam félbe. — Tizenöt. Derék gyerek, bányásznak akart jönni. Magával akarok együtt dolgozni, apám — mondta a gyerek, de egy barátja elcsábította a motorosokhoz. Most szerelőnek tanul. Nem is bánom. Jövőre autót veszek, legalább lesz valaki a családban, aki ért hozzá. — Hol is kell leszállni magának? — kérdezte hirtelen, mert a mozdony lassított, s az ablakon keresztül nem lehetett látni az állomás feliratát. Megmondtam. — No, akkor készülődhet. Hallja, hogy csattog a kerék, most megyünk át a váltókon, két perc múlva megállunk. Nekem még van egy jó órám hátra, addig megpróbálok elszundítani. — Viszontlátásra! — nyújtottam a kezem, s már-már a nyelvemen volt a bemutatkozás, de mégis elharaptam. — Úgyse találkozunk többet — nézett fel rám ültéből. — Mondja inkább úgy, hogy jó szerencsét! Ezt szoktam meg. Tizenhét éve csak így köszönök mindenkinek. Saly Géza SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. Január A T
