Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

I. Mit énekel a mai falu ? Egy somogyi népdalgyűjtés tanulságaiból A közelmúltban módom volt Somogy megye több községé­ben népzenei gyűjtést végezni. Ilyen alkalmakkor. ; általában; ősi, még ismeretlen dal válto­zatok följegyzésére töreked­tem. Ezek a gyűjtőutak is sok tapasztalatot adtak népzenénk mai helyzetéről, de a világo­sabb, részletezőbb képhez mély­rehatóbb kutatás volt szüksé­ges. Ebből a szándékból indí­tottam meg Büssü községben az úgynevezett monografikus célgyüjtést. Ebben egy átlagos parasztcsalád teljes dalanya­gának összegyűjtését tűztem ki célul. Tehát nemcsak a népdalokat jegyeztem föl, ha­nem a műdalt, tandalt, egy­házi éneket, kortesnótát, in­dulót, slágert, kupiét stb., a romlott változatokat is. Az így összegyűlt anyag rendszerezé­séből, statisztikai adataiból ál­talános következtetéseket von­hatunk le. Például: a mai falu dallaméletére vonatkozólag szinte százaléknyi pontosság­gal kimutathatjuk az egyes műfajok arányát; lehetőségünk nyílik az egyes nemzedékek dalkincsének összehasonlításá­ra,, s nem utolsósorban népda­laink jövőjére is következtet­hetünk belőle. A továbbiakban ilyen irányú tapasztalataimat írom le. I . A mai népdalgyűjtő csak 1 * aláhúzhatja Bartók meg­állapítását: »...a régi stílus kiveszőfélben van..., dalla­mait majdnem kizárólag csak idősebb emberektől tudjuk megszerezni, akiknek kedvük sincs az éneklésre, és akiket emlékezetük is sokszor cser­benhagy ...., örülünk, ha a fa­j Útban egyáltalán találunk va- j 1 lakit, aki még tud régi dalla­mosat*'. (Bartók: Magyar nép­dal,- Bp. 1924.) Bartók megállapítása óta el­telt majd fél évszázadnyi idő­ben természetesen nem javult a helyzet, hanem tovább foly­tatódott a fent vázolt folya­mat Üj dalok, keletkeztek az ősiek helyett, ezek közül azcm- tün a legszebbek sem érik el atr, régiek tartalmi, érzelmi mélységét. Mi lehet ennek az oka? A XX században teljesen megváltozott a magyar' falu képe, a léfolyt társadalmi át­alakulások nagy hatással vol­tak a falusi emberekre is. Qyopsabb lett az élettempó, a mai parasztember modernebb, többet lát, szélesebb érdeklő­dési körű. Más lett a viszo­nyuk egymáshoz és a körülöt­tük levő világhoz is. Bánatos hangú rubato-dalok ma már nem keletkeznek, s további fennmaradásuknak sincs a mai körülmények között érzelmi indítéka. És ami igen fontos: eltűntek a régi dalolási alkal­mak, a kendernyomás, a ku­korica- és tollfosztás, a fonó­estek, ezekkel együtt pedig ki­vesznek a kedveit dalok is. Neríi azt akarom ezzel bizo­nyítani, hogy ma nem énekel a falusi ember, mert igenis énekel. Például a tsz-ben munka közben, különösen az asszonyok. Csak nem az ilyen­félé dalókat, mint:. Béres va­gyok, béres; Fekete föld termi a jó búzát; Dömötör felé jár az idő; Fehér László lovat lo­pott stb., hiszen »eíaíádna a kj&ßnk, ha ityénekgi énekel­nénk — mondta az egyik ?sz- Szony —nem ilyen kell oda, hanem gz, hogy Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs — árrá aztán megy a munka.«. Meg­változott tehát a dal funkciója is: vidám, nagyobb teljesít­ményre ösztönző dalok kerül­nek elő leginkább. Aztán éne­kelnek még tsz-kiránduláso- kón, lakodalmakon, közös mu­latságokon, de sajnos igen ke- vés köztük á népdal; ősi stílu­sú parlando — rubato nem is éijad. 2 Nagyon felszínen van- nak még Iviszont az új stílusú népdalok. Könnyen fel- idéződik szövegük és dallamuk egyaránt, mert gyakran ének­lik őket. Táncszerű vagy me­netelő, kötött ritmusa révén szervesen kapcsolódik a fiatal­ság együttlé tőnek különböző alkalmaihoz. Különösen érvé­nyes ez a karikázókra. Régen a fiatalok vasárnap délután összegyűltek a falu valame­lyik torén, legtöbbször á temn’orn előtt, összefogód ztak, egyik dalt a másik után kezd­ték el, és az énekszóra tán­coltak, Legények a karikázás- ban nem vettek részt, de a gyerekekkel és idősebbekkel együtt nézőként segíthettek az éneklésben. Ezért ismerik a férfiak is a karikázó dallamo­kat. Mindenki igen sajnálja, hogy ez a szép szokás eltűnt a falu életéből. 5 A karikázók mellett na- gyón közkedveltek az I. és II. világháborús katonada­lok is. Ezt nem csak a büssüi, hanem a környező falvakban tett gyűjtőútjaimon is tapasz­taltam. Kérdezés nélkül min­den esetben többet is énekel­tek közülük, természetesen fő­leg a férfiak, még olyanok is, akik sohasem voltak katonák. A 44-es gyalogezred somogyi »rosseb bakái« nagyon híresek voltak dalolásukról. 4. 6. E Nagyon élt irjedtek ezen­kívül a tréfás szövegű, csúfolódó pajzán népdalok és népies dalok. Mulatságokban, bálokban jóformán minden al­kalommal éneklik ezeket, na­gyokat nevetnek rajtuk, jól szórakoznak segítségükkel. A Hej, Dunáról fúj a szél-t az általam vizsgált falvak mind­egyikében »feküggy mellém, majd nem ér« második sorral éneklik, sőt néhol a 3—4. sor szövege is annyira sikamlós, hogy nehezen tűmé meg a nyomdafestéket. Előfordulhat, hogy régi dal­lamok pontosan a kétértelmű szöveg miatt maradnak fenn, s tartoznak továbbra is az ak­tív dallamkincsbe. (Pl.: a Hej. Dunáról esetében is elképzel­hető ez a feltevés.) C Rendkívül kedveltek, . közismertek a falusi em­berek körében a népies dalok. Adatközlőim összegyűjtött da­lai is igazolják ezt a megálla­pítást. Néhány népies dal kér­dezésekor ki is nevették, mondván: ezt aztán mindenki tudja.. Általában, magukénak, népdalnak érzik őket, bálok, mulatságok leggyakoribb mű- sorszámai voltak és lesznek is még egy darabig. Értékesebb darabjai mégbecsülendök­Sokan szeretik — főként hallgatni, mintesem éne­kelni — a magyar nótákat Élterjesztésükben óriási szere­pe volt a rádiónak, különösen a »szív küldi«-nek. Szenti­mentális, giccsés szövegükkel, egészen szabad, kötetlen, ru- báto előadásmódjukkal hatnak az emberek érzelmeire, képvi­selvén a »sírva vigad a ma­gyar« eszmét. Éneklésükbe be­leadhatják minden szenvedé­lyességüket, kiereszthetik hangjukat, a kezdésnél és a sorok végén elérzékenyülhet- nek, tehát van alkalom a »sír­va vigadásra«. »A hallgató nó­ta az érzésekkel való nagyké­pű kérdés; mintha a hivalko­dásra (hatásosság hajhászása az előadásban) azért volna szükség, hogy az előadás mö­gött húzódó dallam tartalmat- lanságát, a dallam hangjai mögött rejtőző lélek szegény­ségéi palástolja.« (Járdányi Pál: A kidéi magyarság világi zenéje.) A hallgató a magyar népdalhoz viszonyítva teljesen idegenszerű alakulat: a sok moduláció, a nagy hangköz, ritmusingadozás nehezen ta­nulhatóvá teszi, Nagyon sokan — szerencsére -i~ csak az első két sort tudják elénekelni, a többit nem (éppen nehézsége miatt). Ennek ellenére mégis kedvelik,, különösen a 40-es, 50-es nemzedék. A rádió és a tv sok nótamű­sort sugároz. Mostanában az ilyen adások összeállításánál is pozitív tendencia jelentkezik: a leggiccsesebb, legérzelgősebb nótákat »kivonják a forgalom­ból- helyettük a viszonylag íz­lésesebbeket, valamint a nép­dalformához közelebb álló csárdásokat iktatják be. A vi­déki rádióállomások is meg­szívlelhetnék ezt a törekvést. A dalok előadásmódja teljesen leegyszerűsö­dött. Legtöbbször nincs orna­mentika, és hiányzik az ének­lés feszültsége. Ahogy nyel­vünkben is egyre gyűrűinek a kettőshangzók és az egyéb nyelvjárási jellegzetességek, úgy lesz előadásmódjuk is mindig köznapibbá, egysége­sebbé, egyben szürkébbé. Az egyes dallamsorokat ide- oda váltásokkal, oktávugrá- sokkal éneklik, félő, hogy ez lesz a népdal romlásának egyik oka. Ugyanis sokan, pl. idegenek is, már eleve ilyen váltogató« formában tanulják meg a népdalt. Sokan az úgy­nevezett »magyarnóta-stílus- ban« énekelnek; sajnos nép­dalokat is. összegezésképpen megálla­píthatjuk, hogy a mai falu népzenei anyaga lényegesen átalakult, az ősi népdalok szá­ma egyre csökken. »A nép éle­téből lassan, de kérlelhetetle­nül irtja a hagyományt maga az élet. Ezzel szembeszállni, egy természetes történeti fo­lyamat elé gátat vetni: hiába­való törekvés volna.« (Kodály: Magyar népzene. Bp., 1952. 68.) Q Mégis, e pesszimista szí- nezetű kép után, re­ménykedve tapasztaljuk, hogy a népzenei hagyományok meg­SOKÁIG DÖRÖGTEK AZ ÁGYÚK Barcs felszabadításáért hullatták vérüket Barcs lakossága már 1941 tavaszán tanúja lett a máso­dik világháború eseményeinek. 1941. április 6-án a két barcsi Dráva-hídon indultak roham­ra a német csapatok Jugoszlá­via leigázására. Majd három év múlva ugyanez a sors érte hazánkat is. 1944. március 19-én Jugoszlávia felől e két hídon törtek rá a fasiszta csa­patok országunkra. Az ellenál­ló barcsi honvédeket letartóz­tatták, tisztjeiket megszégyení tették. A megszállás után azonnal megkezdték a baloldali elemek letartóztatását, internálását, majd a »zsidókérdés megoldá­sához« fogtak. Április 26-án az esti, illetve éjszakai órák­ban háromszázhat zsidót adtak át a német hatóságoknak. Barcsról Kaposvárra szállítót­1 ------------- — ici öAcu-ix t ák őket, majd júliusban to­jelentős dolgok történnek. Az általános iskolai és gimnáziu­mi tankönyveknek alapanya­gát a népdalok alkotják, ezek között pedig megtalálhatjuk a legszebb, legősibb darabokat Is. Így biztosítják, hogy a fel­növekvő nemzedék is megis­merje és megszeresse népze­nénk tartalmilag és formailag is legtökéletesebb alkotásait. Segít ebben a munkában a rá­dió és a televízió is, mégpedig jelentős mértékben. A hét minden napján szere­pelnek a rádió műsorában nép­zenei adások, amelyek össze­állítására, változatosságára, minőségi kivitelére mostaná­ban mindjobban ügyelnek; nem véletlenül, hiszen renge­tegen hallgatják szerte az or­szágban. Nagyon nehéz olyan falusi házat találni, ahol nin­csen rádió. Az igényes népze­nei műsorok, mint pl. a Népze­nei magazin, a Tv-szőttes a ze­nei ízlésnevelésben igen lénye­ges funkciót töltenek ’ be. Büs- süben pl. a Tv-szőttes (a Nó­tacsokor mellett) a legkedvel­tebb műsorszám. ilyenkor a tv-tulajdonos szobájában töb­ben összegyűlnek, és együtt nézik végig az adást. Ezeket az összeállításokat népi táncokkal teszik színesebbé. tarkává, tényleg szőttesszerűvé, és így a Szemet is gyönyörködtetpyé. Ezenkívül jó ízlésű, stílusosan éneklő előadók szerepeltetésé­re is törekszenek, ilyen céllal rendezte meg a tv legutóbb a Nyílik a rózsa vetélkedőt is. A népdaléneklés megszeret­tetésére az eddigi leghatáso­sabb akció napjainkban indult meg. A Röpülj páva című tele­víziós népdalversenyre me­gyénkből majdnem százan je­lentkeztek. A vetélkedő döntő szakaszában a közönség kevés­sé ismert, friss gyűjtésű nép­dalokkal, variánsokkal szavaz­hat kedvenceire. Reméljük, hogy ily módon Somogybán is valóságos társadalmi méretű népzenekutatás bontakozik ld, csatlakozva a megyei tanács művelődésügyi osztálya által meghirdetett felhíváshoz. Péter Mária vább Auschwitzba. A nyilasok hatalomra jutá­sa után újra letartóztatták a baloldali embereket. Sziget­várra, Kaposvárra hurcolták őket, de ekkor már közel jár­tak ai szovjet csapatok, és az elfogattak hamarosan hazake­rültek. 1944 november elején a Dráva torkolatától északra, Apatin és Batina körzetében, a 3. Ukrán Front állományába tartozó 57. hadsereg egységei átkeltek a Dunán. December­ben kiterjesztették a támadást Magyarország területén. »Fő­leg Kaposvár—Nagykanizsa és az erők egy részével a Dráva ászaki partján Barcs irányá­ba«. December 5-én a csapatok Barcs térségébe értek. »Súlyos harcokat kéllett ’ vívnunk Szi­getvárért és . Barcsért, melye­ket a hitleristák nagyon fon­tosnak tartottak, mivel rajtuk keresztül vezettek a Jugoszlá­viában harcoló német . csapa­tok legközelebbi • útjai, ahon­nan csapást mérhettek a szov­jet csapatok fő csoportosítá­saira« —. emlékezik vissza Sa­rolt in altábornagy, az 57. had­sereg 6. gárdaiö'véázhadtesté­nek parahesnoka, A szoVjet csapátok közeledé­sének hírére a németek elvit­ték a községből szinte a teljes lóállományt, aláaknázták a Zi- mona patak hídját. a bares— somogyszobi vasútvonal Ri- nya-hídjét,. a barcsi vasútállo­más váltóit. December 6-án reggel 8—9 óra között százhat robbanás jelezte a német csa­patok vandál pusztítását. 1944. december 6-án 9 óra körül Darány felől Barcsra ért az 57. hadsereg kötelékébe tar­tozó szovjet előőrs, majd őket követték a további alegységek. A község elöljárósága a temp­lom előtti téren várta a bevo­nuló szovjet csapatokat, ame­lyek fél tíz körül értek oda. Barcs felszabadult. 7. A Kaposvári Cukorgyár azonnali belépéssel felvesz férfi és női dolgozókat Kereseti lehetőség munkahelytől függően: női dolgozóknak 1400 Ft-tól 1700 Ft-ig, férfi dolgozóknak 2000 Ft-tól 3000 Ft-ig. Ideiglenes dolgozóinknak üzem után a kéthetenkénti szabad szombatot utólag adjuk ki. Dolgozóinknak utazási költséghozzájárulást, munkaruhát, szállást és kedvezményes üzemi étkezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán MAGVAR CUKORIPAR KAPOSVÁRI CUKQRGVAKA (9474) A szovjet katonákat a lakos­ságnál szállásolták el, ebben már segítséget nyújtott az elöl­járóság is. A parancsnokság a mai pártszékház épületében foglalt helyet, majd később a mai Bajcsy-Zsilinszky utca 105. sz. házba költözött A III. jugoszláv népfelsza- baditó hadsereg a szovjet csa­patokkal együttműködve sza­badította fel a Dráva , északi partján levő területeket, és Barccsal szemben, a folyó déli partján hídfőállást létesített. A partizáncsapatok is bevo­nultak Barcsra december ele­jén és a Petőfi u. 10. szám alatti házban rendezték be pa­rancsnokságukat. Sajnos, a község felszabadu­lása nem jelentette a Barcs körzetében folyó hadművele­tek beszüntetését. A német csapatok visszavonultak és el­foglalták előre berendezett ál­lásaikat Balatonkeresztúr, Nagybajom és Vízvár között, s megállították a szovjet csa­patok előnyomulását A hosz- szú és hullámzó hadműveletek miatt a polgári lakosság biz­tonságba helyezése érdekében, a szovjet parancsnokság utasí­tására, az alispán december 26-án elrendelte Barcs teljes kiürítését. A lakosság — javait hátrahagyva — özönlött kelet­re, Darány, Szigetvár felé. Január első napjaitól a ma­gyar antifasisztákból álló Pe­tőfi Sándor partizánbrigád is részt vett a barcsi hídfő körüli harcokban. Január 12-én a ma­gyar alegységek Barcsnál át. keltek a Dráván, és az Adói fővártól nyugatra levő csator­na- meuténj védelmi állásokat foglaltak ej. Az itt vívott ..vé­delmi harcok jelentős szerepet játszottak a szovjet csapatok budapesti hadműveleteinek szempontjából. Január 21-én az. 1- boigá’- hadsereg csapatai felváltották az* itt állomásozó szovjet és jugoszláv csapatokat, A had sereg törzse Szigetvárra tele­pült, a barcsi bolgár parancs­nokság a Bajcsy-Zsilinszky u. 50. számú- házban’ Volt. A bolgár csapatok bevonu­lása lehetővé tette, hogy a Pe­tőfi brigád elébe menjen a Balkán felől közeledő 25. né­met hadosztálynak, s a jugo­szláv partizánbrigádokkal együttműködve lassítsa és fé­kezze a Dráva félé tartó elő­nyomulást, veszteségeket okoz­zon neki, elvágja az utánpót­lási vonalait. Az óriási túlerővel, szemben a Petőfi brigád harcosai hő­siesen ellenálltak, de kényte­lenek voltak visszavonulni, kö­vetve a jugoszláv partizánegy­ségeket:. A partizánok a fel­robbantott barcsi közúti híd kiegészítéseként épített pon- tonhídon keltek át a Dráva, bal partjára, tiogy csatlakozzanak az oft elhelyezkedő bolgár csa­patokhoz, és a Drávát termé­szetes: védelmi vártáiként fel­használva akadályozzak, meg a német előretörést. A kis teherbírású pontonhi- don nagyon lassan ment az átkelés, ezért mire sor került volna a Petőfi brigád átvonu­lására, ,a; némpt .erők már any­ájára rhegközelítették a hidat, hogy gyalogsági fegyverrel is lőhettek. Fennállt a veszély hogy a németek átjutnak a hí­don, s megvetik lábukat a Dráva partján. A brigád pa­rancsnoka önként jelentkező­ket kért a híd felrobbantására; Többen jelentkeztek, így sors­húzással döntötték él, hogy ki hajtja végre a feladatot. Fá­bián Bála tizenhat éves mániái bányászfiúra esett a sorshúzás. A magára kötött robbanó­anyaggal a pontonhíd alá úszott, és a partról felrobban­tották a hidat. A robbantásnál Fábián Bála hősi hálált halt. A híd felrobbantásával a Pe­tőfi brigád megakadályozta a német gépesített hadosztály át­kelését, lehetővé tette a Dráva déli partján maradt két ma­gyar zászlóalj megmentését, visszavonulását, melyhez a Barcson táborozó bolgár egy­ségek motorcsónakokkal nyúj­tottak segítséget. Február 10-én a brigád már Barcson volt, majd innen pihenőre vo­nult Darányba. Márciusban már a bolmányi véres harcok­ban vett részt. Az elvesztett drávai hídfő visszaszerzésére február 12-én egy bolgár század harcfelde­rítést hajtott végre, majd már­cius elején sikerült hídfőt is létesíteni a folyó déli partján 1945. március 29-én megin­dult a szovjet és a bolgár csa­patok murai támadó hadműve­lete, melynek eredményeképp egy bolgár rohamcsoport fel­szabadította a' járás legnyuga­tibb községét, Bélavárt is. o 1945. április 4-én közli a megyei lap az alispán felhívá­sát: »Felhívom... az összes ki­telepített lakosságot, hogy la­kóhelyére azonnal menjen vissza és a termelő munkát haladéktalanul kezdje meg.« A községtől délre, a Dráva jobb partján azonban még sú­lyos harcok folytak, ezért a lakosságot a bolgár katonai parancsnokság még április i6-án sem engedte visszatele­pülni. A község lakói csak áp­rilis végén, május elején köl­tözhettek vissza december vé­gén elhagyott otthonaikba. A háború pusztításai nagy anyagi veszteségeket okoztak Barcson is. A l>ét práva-híd használhatatlanná vált, a rak­tárak, a fűrészüzem épületei, a lakóházak megrongálódtak, a gazdasági fölszerelések nagy része elpusztult. Súlyosan érin­tette , a lakosság vagyoni álla­potát egyes felelőtlen szemé­lyek garázdálkodása. Az élet nehezen indult meg. Az első szervezett erő, amely a községben talpra állt, a kom­munista párt volt. Megalakít­ják a községi földigénylő bi­zottságot, melynek első elnöke a kommunista Horváth József, a két világháború közti barcsi munkásmozgalom vezető alak­ja volt. A kommunisták munkájának elismerését, az irántuk meg­nyilvánuló bizalmat mutatják az 1945-ös őszi választások eredményei. A Magyar Kom­munista Párt a községben, a szavazatok több mint 18 szá­zalékát kapta a megyei 6 szá­zalékkal szemben Ez a 18 szá­zalék nemcsak a megyei, ha­nem a dunántúli átlagot is messze meghaladta. A barcsi volt cselédek és nincstelenek megkezdték a munkát, az újjáépítést. Az élet megindult, melyért szovjet és bolgár katonák, jugoszláv és magyar partizánok hősi halált haltak, melyért a barcsi mun­kásmozgalom harcosai küzdöt­tek, szenvedtek. Kovács József As iharosherényi kisár uházunkba január l-i belépéssel szakképzett boltvezetőt keresünk. Havi forgalom 350 000 Ft. Fizetés megegyezés szerint. Útiköltséget alkalmazás esetén térítünk. Csurgói Járási ÁFÉSZ Telefon: Csurgó 46. (9249) SOMOGYI JíEPLAF Vasárnap, 1969. december 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom