Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
Két tábla csokoládé S zóval te egy karácsonyi történetet szeretnél? Nézd, én huszonöt éve őrzök egyet. Nem, semmi különös nincs benne, biztosan más kaposvári is így emlékezne vissza azokra a napokra, arra a karácsony estére. Bennem nagyon mély nyomokat hagyott, hiszen minden iránt fogékony legényke voltam akkor, s talán azért is maradt meg olyan frissen ez az emlék. A történet valamivel előbb kezdődik, mégpedig december 6-án. Azért emlékszem olyan pontosan a dátumra, mert azon az estén gyulladt ki a villany először, s nagyon megörültünk neki a mindent összekormozó mécses után. Késő délután bezörgettek hozzánk. Kinéztünk. Két orosz tiszt kereste a szomszédasz- szonyunkat, aki éppen nálunk volt öreganyám is átment ? szomszédba, mert tudott szerbül, s kitűnően tolmácsolt ilyen helyzetekben. Elolvasta a levelet, amelyet felmutattak. — No, melyőtök lesz az én fiam? — kérdezte meg a két tiszttől. Az alacsonyabbik jelentkezett, s megindult vele át a házunkba. A légiriadók miatt ki volt fúrva a kőkerítés, ott bújtak át, s jöttek befele a konyhába. Én az anyám mellett álltam, a kredenc sarkánál, s tetőtől talpig alaposan megnéztem az orosz tisztet. Vékony, de izmos, alacsony ember volt Tiszti ruha, derékszíj, pisztoly az oldalán. Amikor belépett, köszönt, s mindenkivel kezet fogott. Bemutatkoztam, s nagyon meglepett, hogy engem, a tizenhárom éves gyereket is felnőttként kezelt, s férfiasán megszorította a kezemet — Tódor — tette hozzá. Kolobof Tódor kapitány attól a délutántól nálunk lakott. Az utca végén fölmeszelték a nevét a kerítésre, hogy gyorsan megtalálják, akik hivatalos 'ügyben keresik. Később kiderült, hogy a mi kapitá nyunk a szomszédban lakó Valentin barátjával együtt a felderítőknél szolgál, öreganyám sürgött-forgott a kapitány körül, mert a családból egyedül ő értette meg a kívánságait Megnézte a szobát, s aztán megkérte édesanyámat hogy jól fűtsön be, mert Sellyéről jöttek, s nagyon át van fázva. Vacsorára is meghívtuk a kapitányt, éppen akkor vágtunk disznót, bőven volt otthon hurka, kolbász. Nagyon megmaradt az emlékezetemben, hogy első este bezárkózott a szobájába, később azonban mindig nyitva volt az ajtaja. Nagyon megszerettük a kapitányt, összebarátkoztunk vele. N éhány nappal az ünnepek előtt megkezdtük a készülődést. Fenyőfát lehetett venni, mert hoztak a városba a parasztok a környékbeli falvakból. A fiókokból előkerültek a régi díszek, megmaradt gyertyák és csillagszórók. Szaloncukrot odahaza főztünk. Szójababos műkakaóval ízesítettük az egyik citrommal a másik részét volt egy citromfánk — a nálunk megforduló orosz katonák, akik a déli vidékekről származtak, mindig megcsodálták —, annak a gyümölcsét reszeltük, csavartuk a masz- szába. Tódor későn jött akkor .haza este mi azonban megvártuk, öreganyám odaállt elé: — Tódor, karácsonyra szeretnénk meghívni... Megállt, megbiccentette a fejét, s látszott hogy nagyon meglepődött Bement a szobájába és levetkőzött. Hallottuk, hogy zireg-zörög odabent a holmijával. Mi közben meggyújtottuk a gyertyákat, a csillagszórókat, gyorsan kinyitottuk az ajtót, rá- kezdtünk a Mennyből az angyalra. A kapitány megállt a fa előtt, jól láttuk, hogy megered a könnye. Hirtelen sárkor fordult, bement a szobába, s behúzta maga mögött az ajtót Néhány pillanat múlva visszajött, kezében néhány halkonzervvel és két tábla katonai csokoládéval. Akkora lehetett egy tábla, mint ma egy Tibi csokoládé. Az egyiket nekem, a másikat pedig az öcsémnek adta. Nagyon nagy ajándéknak számított ez akkoriban, hiszen sem negyvenkettő, sem negyvenhárom karácsonyán nem kaptunk csokoládét. Emlékszem, hogy kis kockákra törtük az öcsémmel, s mindennap csak egyet szopogattunk el belőle. Amikor a kapitány átadta az ajándékait, öreganyám összevissza csókolta. Együtt vacsoráztunk, s ekkor kerültünk egymáshoz egészen közel. Láttuk, hogy Tódor úgy érái magát, mint otthon. — Mamka, ti rendes emberek vagytok — mondta. Magáról, a családjáról ekkor beszélt először. Árva gyerekként egy Makarenko-neve- lőintézetbe járt, s ügyvéd lett belőle. Egy rigai orvosnőt vett feleségül. Öt is, a hatéves fiát is koncentrációs táborban végezték ki a németek. Azért is szeretett az öcsémmel játszani, birkózni, mert a fiára emlékeztette. Sokat mesélt a hazájáról, a szokásaikról, akkor este tudtuk meg, hogy ők újévkor állítanak fenyőfát. S csakugyan így volt, később meggyőződhettünk róla A szomszéd iskolába katonák voltak beszállásolva. Szilveszterkor fenyőfát díszítettek ünnepséget rendeztek kora délután táncoltak a hóban. Este nem lehetett, mert szigorú elsötétítés volt A németek ki akarták használni az újévi ünneplést, és a nagybajomi műúton megindultak a város felé a harckocsijaik. A mi kapitányunkat is riasztották, összecsomagolt, s úgy elrohant, hogy el ' sem búcsúzott. Éjjel jött meg sárosán, félig havasan. — Mamka, aludjatok nyugodtan, a németeknek kaput! E zt a Kolobof Tódort sohasem felejtem el. Felnőtt fejjel pontosabban tudok fogalmazni, s úgy emlékszem vissza rá, mint melegszívű, igazi szovjet emberre. Annak a csokoládénak pedig, amit akkor este kaptam, ma is érzem a jó ízét, Lajos Géza EGY EV A MERLEGEN Múlik az idő. Egyesztendős Somogy második városa, 'Siófok. Az újság lapjáról Jankó Ferencnek, a város tanácselnökének egy esztendővel ezelőtt elhangzott mondatait idézem: »■'Én meg azt szeretném, ha bontanák a város három-négy negyedét, ha építkezéseken, törmelékeken bukdácsolnának az emberek, ha- a város minden pontján toronydaruk emelkednének a magasba, ha »zsákutca« táblát tehetnék mindenhová, mert az esővíz' csatornáit, a posta kábeleit fektetnék, árkot ásnának mindenütt, ahol ember lakik...« — Ez volt á kívánság: s a Az idén készült el az új siófoki sávház. valóság? — Sikerült feltúrni a várost: több kilométer hosszú víz- és szennyvízcsatorna épült, tizenkétmillió forint értékű gázvezeték-hálózat került a föld alá, aztán szinte az egész Siófokot átfogja az új posta- kábel-hálózat, s készül a'korszerű központ is.... Hát többek között emiatt van úgy feltúrva a város, ahogyon álmomban sem képzeltem. De jó jel ez, hiszen a közművek építése a tervezettnél is nagyobb ütemű: gyorsabban készül a szehnyvíztelep bővítése, s Szépiáknál már az új regioinális vízmű szívócsövét is lefektették a Balatonba. És a lakások... A terv szerint épültek meg. — Számol. — Tizenhat plusz tizenkilenc, plusz húsz, plusz tizennyolc, az annyi mint hetvenhárom. Ennyi lakást építettünk válla lati és állami erőből, s az idén átadták az első siófoki KISZ-lakásokat is. Az OTP pedig negyvenet épített. Van is Siófokon egy tizenkilenc lakásos ház: azt szeptember Az Ezfistp-rton épülnek a S.TOT-szállodák. ben kezdték.- élj' s a szilvesztert benne ftnríepUk á. lakók. Már alapozzák a tízemeletes lakóépületet is, — Tehát . az idén minden sikerült Siófoknak, — Azt azért nem monda- iám. Igaz, hogy az Ezüstparton folyik az építkezés, és az év végére mindén SZO'f-szálloda készen" lesz, amelyet terveztek, de az üdülési idényre azok az épületek nem készültek el, amelyekre számítottak. — Folytatom az idézést: »Meg kell változtatni az élet- felfogást is, hiszen a konzervatív lokálpatriotizmus a maga önzésével nem szolgálja a fejlődést.« — A városi közmorált, lassan ugyan, de kezdik felvenni a lokálpatrióták: ■ többet törődnek Siófokkal, jobban a szívükön viselik a közös gondokat, próbálnak segíteni a megoldásban, s örülnek az eredményeknek. Ez főleg a városért való tenniakarásban, a társadalmi munkában nyilvánul meg. Ha mondok két számot, az mindennél ékesebbenbizonyítja ezt: az idén k’étmiilíörkétszáZézer forint f$rtékű társadalmi munkát Tegeztek- a lakók és az itt székelő vállalatok — tavaly csupán hétszázötvenezer forint értékűt. A régi Siófok község * A világot szépíti Az a hiedelem 5hoS csak a pásztorember faragott Neki adatott meg a legtöbb szabad idő, s ott volt mellette a nyersanyag a fa is, csak elő kellett vennie a kést, s a környezet meg a fantázia adta is mindjárt, hogy mit csináljon. A fafaragók többsége valóban az állatok mellett, a legelőkön, az erdők mentén élt, pásztorkodott. De akadhatott ügyeskedő molnár is, vagy más, aki kedvtelésből faragott. Varga László az íróasztal mellett lett fafaragó népművész. Méghozzá Budapesten ahol aszfaltburkolaton jártak a lovak is .. Édesapja somogyi származású, somogyjádi de a vasúti j szolgálat Dombóvárra vezényelte, s itt született Vtrga László 1921 - ben. Dombóvár fontos állomás népművésszé fejlődésében. Az általános iskolában a szlöjd- faragások keltették föl a kis diák érdeklődését, s Budapesten később tisztviselő korában is előkerült esténként a kis albérleti szobában a kés meg a fa. A felszabadulás utáni években megnyílt az első ipar- és népművészet kiállítás a fővárosban, a Nagymező utcában. Varga László somogyjádi la kása most megtelik fölidézett emlékekkel. Nézem az arcát, fiatalabbnak mutatja, mint ahány éves valójában. Arcvonásai lágyak, barátságosak. A »durva« munka színhelyéről, a fűrészelőteremből a »finomabb« helyiségbe megyünk át, ahol a tulajdonképpeni faragómunkát végzi. — Milyen előzményei vannak még népművésszé válásának? — Egynéhány nap múlva visszamentem a Nagymező utcabeli, már említett kiállításra, de most már zsebemben a barackmagjaimmal. És égy biztos érzéssel: én is tudok csinálni olyanokat, mint a kiállítás tárgyai. Nem teltek el hiába á napok Pesten sem. Bemutattam a kiállítás irodájában az én faragott barackmagjaimat és kis faragásaimat. Az lett a vége. hogy beajánlottak a Népművészeti Intézethez. Ettől fogva felkaroltak, segítettek, megrendeléseket kaptam. De még mindig Pesten éltem. Néztem a lovakat a pesti aszfaltutakon ... Biztosabb talaj — gondoltam —, ha visszamegyek a már Somogybán élő szüléimhez, először Kaposvárra. Így la történt. De a hivatal még mindig kötött. Az OTP-nél dolgoztam. Nem ment együtt a faragás meg a hivatal. A Művelődésügyi Minisztérium kikérésére abbahagytam a hivatali munkát, Somogyjádon 1954—55 óta már csak a faragásnak élek. A v »Icr» kiállításom I\Z eiso el6bb voltj a szovjet népművészek budapesti kiállításának viszonzására mi Moszkvában állítottunk ki. Műhelye asztalain félkész munkák. Sakkfigurák, előrajzolt motívumokkal díszített cigarettatartók, fakulacsok. Kész faragását a községi művelődési házban láttam egy népművészeti kiállításon. Gazdagon díszített tülköt, finom csontfaragást — cigarettatartót —, díszkulacsokat és dobozokat. Motívumai első látásra. nem különböznek az elődök - munkáitól, de az avatott szem fölfedezi az egyéniség jeleit a növények hajladozásain. a formák alakításán. Elismert faraié lett. 1960-ban megkapta a Kapoly-díjat, ugyanebben az évben tüntették ki a népművészet mestere címmel is. 1969- ben Baján, a folklórfesztiválon a Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült. Egy helybeli ismerősöm azt mondta róla, mielőtt benyitottunk hozzá együtt, hogy jobban -ismerik Varga Lászlót külföldön, mint itthon. Van is ebben igazság, — A Népművészeti Szövetkezet sok külföldi megrendelést kap — mondja Varga László. — Japántól Amerikáig eljutnak a magyar népművészek munkái. Azért itthon is van néhány múzeum, ahol őrzik munkáim egyikét- másikát Kaposváron meg Egerben magam is láttam. — Milyen megrendeléseket kapnak a magyar faragók? — Változik. Csináltunk már hazai megrendelésre bútorokat, berendezéseket "'is. Pesten a Kis Royal berendezése a mi munkánk. Külföldre? A népművészet eredet) Célja fogalmazható meg: használati tárgyakat díszítünk, ahogy azt tették régen az elődök. A környezetet díszítjük, tesszük szebbé. A népművészet erre született, ma is ez a feladata. Külföldi megrendelőink is díszes használati tárgyakat kérnek tőlünk. Cigaretta tartókat dobozokat, sakk-készletekét. A műhelyből s^vbaa Átadjuk magunkat a szótlan nézegelődésnek, a gyönyörködésnek. A falon kézi fara.gá.^ú csillár fénye gyullad ki. Másutt spanyolozott faragások tűnnek elő, cin, réz beraká- sos faragások. A hagyomány tisztelete nem évült el. De nem pontos másai az elődök munkájának, nagyon is mainak érzem ezeket a faragásokat, és bennük lélegzik a népművész maga... Horényi Barna nemcsak nevében, a formájában is kezd a városhoz ha- íohlítani. ■íj-í Siófok nemcsak egy település, hanem üdülőhely is. Egy évvel ezelőtt sok szó esett ennek a fejlesztéséről.^. Idézem... — Nem kell. Az üdülőhely továbbfejlesztésének tervei készülnek: .szanálják a korszerűtlen SZOT-üdülőket, s magas, levegős, parkos épületek kerülnek a helyükre. A tiszta, üde, virágos városért van még mit tenni. Sajnos a negyvenkét hold park nem olyan, amilyennek lennie kellene, aztán a köztisztaság is — amelyik a virágokkal ..gyütt a város esztétikai kéjére nagy befolyással van — hagy még kívánnivalót maga itán. Azt is el kell mondani, hogy sok függ az anyagi fedezettől, s a jövő évi költségvetésben — én hiszem — több lehetőségünk lesz. Jövőre tovább folytatódik a gázprogram: az egész városra ei’ é- szül a kivitelezési terv, s 1971-től már az üdülőten t is gázt kap. Aztán a téli svárakozás kiterjesztéséért is tünk valamit: a korcsolyapálya a téli balatoni élet megteremtésének első lépése. — Tehát elégedett a tanácselnök? — Nem. — Miért nem? — Több valósult meg annál, amit elképzeltünk, de érzésem szerint többet is r eg lehetett volna valósítani. Ne t- csak eredményeket, tanul l ógókat is hozott ez az év:' ha valamit el akarunk érni, akkor jóval'nagyobb energi tt kell a cél érdekében összpontosítani. Kercza Imre • ONÖOTt ff £ P L A I fclthll. lMt. december tt.
