Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

á Táncsics Gimnázium növendéke volt: A lelkiismeret parancsára TSxékben a napokban éppen negyedszázada &mtak, hog-v & Horthy-hadsereg egyik magas rangú, kiválóan képzett katonatisztje sorsdöntő órákat élt át. Fólöttesei arra utasították, hogy katonáival &T utolsó csepp vérig , védje Budapestet. Ekkor jutott tudomására Ideiglenes Nemzeti Kormány jWrancsa... s a, történelem azt igazolja, hogy * tiszt helyes utat választott ••, Valami 'cse­kély társadal­mi rangot je* lentett a szá­zadforduló első éveiben a So­mogy várme­gyéé törvény­szék irodaveze­tői tisztje de Braun János enné! többet nemigen adha­tott gyermekei­nek. Hat gyereke közül az 1397. március 12-én született Osz­kár volt a leg­idősebb, neki kellett először életpályát vá­lasztania. A fiút a negye­dik gimnázium elvégzése után 1911-ben föl­vették a pé­csi hadapród­iskolába .. Variházy Oszkár százados k órában. NEGYEDSZÁZADDAL EZELŐTT Született katonai tehetség Az iskolán tanárai — és társai is — hamar felismerték benne a szinte vele született katonai tehetséget Ügy indult, hogy az iskola elvégzése után töretlenül vezet majd útja a Ludovika akadémiára, és szé­dületes katonai karriert fut be. Közbeszólt az első világhá­ború. Tizenhét éves fejjel — társaival együtt — még az is­kola befejezése előtt önként jelentkezett a frontra. Kétszer is megsebesült Tizennyolc esztendős vcút amikor csak­nem a lábával fizet hősiessé­géért. Ekkor tüntették ki a nagyezüst vitéZségi éremmel. Sebesülése a Kassa melletti Variházánál történt, s később ennek emlékére kérte nevé­nek megváltoztatását Amikor a Tanácsköztársasá­got kikiáltották, úgy érezte: becsületbeli kötelessége segíte­ni. A Tanácsköztársaság leve­rése után tiszti becsületbíró­ság elé került, amely eltávo­lította öt a hadseregből. Csak 1928-ban vették . vissza ... S aztán elérkezett 1942 nya­ra. Variházy Oszkár egy zász­lóalj élén a Donnál foglalt ál­lást, szemben a szovjet csapa­Közben gyűjtötte, erősítette egységét; szökött katonákkal, rminkaszolgálatosokkal és a behívóparancsnak eleget nem tevő munkásokkal növelve számukat. Éppen negyedszáza­da annak, hogy értesült a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány felhívásáról: »Honvédek! Nincs más pa­rancs számotokra, mint a nemzet parancsa: fordítsá­tok fegyvereteket a német elnyomók ellen, támogassá­tok a felszabadító Vörös Hadsereget, csatlakozzatok a magyar szabadságharcra szerveződő új magyar had­sereghez!■* Ez a felhívás mintha egye­nesen neki szóit volna, vilá­gos választ adott tépelődései- re. S amikor Hindy Iván nyi­las vezérezredes megbízottja utasította, hogy vonuljon csa­patával a Várba, ezt mondot­ta: — t» Egyedül nemzetem és lelkiismeretem parancsának engedelmeskedem, s csak ezt teljesítem...» Közkatonaként, puskával... 1945 februárjának első nap­jaiban már a szovjet parancs­nokság előtt volt, s kérte, hogy puskával, egyszerű köz­katonaként harcolhasson ha­zája felszabadításáért. Megbízták, hogy embereiből alakítson önálló egységet, és segítse a szovjet csapatokat Akik a nehéz napokban mel­lette voltok, kivétel nélkül kö­vették, s küzdöttek a Budai önkéntes Ezredben, amely az első tűzkeresztségen a Déli pályaudvar naptokig tartó fel­szabadításakor esett át Katonái elsőnek hatoltak a Várba, és a szovjet hadilobogó mellett ott lengett az ezred zászlója is. A Vár, a Gellért­hegy, a Körtér felszabadítása­kor, majd Budának az ellen­ségtől való megtisztításakor ezredének több mint hatszáz katonája áldozta életét 1946 nyarán a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége »-Buda­pest felszabadításáért • 1945. február 13.« kitüntetést alapí­tott. A magas kitüntetést 1947. február 11-én nyújtotta át Va­riházy Oszkár ezredesnek és katonatársainak Szviridov al­tábornagy ... Élni fog nemzetünk történelmében... Variházy Oszkár ezredes, majd hadosztályparancsnok lett Egysége a mai néphadse­reg magva volt. ö maga 1945 szeptemberében már-a Magyar Kommunista Párt tagja. 1946- ban vezérőrnaggyá léptették elő. Kivételes katonai tudását azonban nem sokáig kama­toztathatta az új hadsereg szervezésében. Látása romla­ni kezdett, s 1950-ben egész­ségi okok miatt nyugdíjba vo­nult. 1959. május 9-én pedig röyid szenvedés után el­hunyt ... Testvére, Braun Anna,., a kaposvári Megyei Bíróság dol­gozója könnyes szemmel be­szél róla: — Utoljára halála előtt két héttel láttam... Mindig nagy­szerű testvér volt, családunk, mindarmyiunk büszkesége... Azt mondta utolsó szavaival: tudja, hogy hamarosan meg­hal, és tudja azt is, hogy neve, tette fennmarad a magyar tör­Nyikolaj Birjukov al tá­bornagynak, a 3. Ukrán Front 4. gárdista hadseregé­nek kötelékében harcoló 20. »budapesti« gárdista lö­vészhadtest volt parancsno­kának visszaemlékezéseiből. H ajnalban jött rádión a parancs:-Az osztag folytassa az el­lenség üldözését««. Újabb harcokkal teli nap kezdődött. Vasziljev csoportja, a rohem lö vegekkel előrero­hant. Amikor komolyabb el­lenállásba ütköztek, bevárták IramasvilH, aki nagyobb erőkkel rohamozott. U tánuk Dermiján egységei siettek. Az események villámgyor­san változtak. Állandó össze­csapások, váratlan helyzetek, gyors csaták következtek. Az osztag nem engedte az ellen­séget magához térni. A lakott helyeken már meg sem áll­tak, csak szüntelenül tüzelve keresztülrohantak. Ezzel pá­nikba ejtették az ott tartózko­dó ellenséget, amely' ezután képtelen volt rendezetten vé­dekezni. Ennek a taktikának köszönhető, hogy Vasziljev csoportjának Kurdtól Siófokig egyáltalán nem volt vesztesé­ge. A csoportnál — és ez ter­mészetes — hamar kifogyott a lőszer, bár normán felüli mennyiséggel indultak útnak. Amint valamelyik parancs­nok azt jelentette, hogy nincs tölbb lőszere, Vasziljev álljt parancsolt, felkészült a véde­lemre, és bevárta az utánpót­lást Iremasvili másik roham- lövegeket bocsátott a rendel­kezésére, csak a deszant ma­radt a régi. Ságvártól Siófokig a ro- hamlövegek gyorsan megtet­ték az utat. Az út kitűnő volt, a vezetők mindent kihoztak a motorokból, amit csak lehe­tett. Hátrafelé senki se néze­getett, mert tudták, ott jön Iremasvili és Derziján. Ha baj van, segítenek. Siófok, körül a vidék dom­bos. Szőlőskertek, betakarított mezők. A helység előtt köz­vetlenül a csatorna, amelyen vasbeton híd vezetett keresz­tül Az ellenség már idejeko­rán kiépítette a védelmi vo­nalát A vezetők mit sem lát­tak, csak rohantak előre. Még ma is nehéz megmondani, mi mentette meg Vasziljev cso­portját az ellenség tüzérségé­től. Talán az: álmodni serr. mertek arról, hogy a csapa­taink már ideértek. Egész közel engedték a mieinket, mintegy száz-kétszáz lépésre. Azok látták az arcukat amint a tövészárak szélénél álldogál­va beszélgettek. Választásuk nem marjait Nem lehetett megállni és tü­zelni, nem lehetett elkanya­rodni vagy visszafordulni. Ilyen sebesség mellett tüzet nyitni sem volt erdemes. Egy maradt csak, fölvenni a kö­zelharcot. A lövészarkokat meglátva Vasziljev oldalt vetette a kar­ját, s ez azt jelentette, hogy társai fejlődjenek harcrend­be. Más parancsra már nem maradt ideje. A továbbiakban a lövegparancsnokok önállóan tevékenykedtek. Az ellenség egyetlen ágyúból egyetlen lö­vést adott le, de az egyik ro- hamlöveget eltalálta A többiek betörtek az el­lenség körletébe. A deszant tüzet nyitott, gránátokat do­bált. Sokan elhajították a fegyvert és elfutottak, más németek folytatták a tüzelést. Valahonnan tüzet nyitott a tüzérség, és harckocsik jelen­ték meg; a csatorna túlsó partján maradtak, ahova visz- szavonult a gyalogságuk. _ E rőink porcról percre növekedtek. Megérke­zett Iremasvili két üteggel, majd Dermiján az osztag fő erőivel. Amikor a rohamlövegéfc el­érték a hidat, a németek fel­robbantották. Igyekeztek meg­kapaszkodni a város falai kö­zött. Közvetlen célzással . lőt­tük eg"mást, csak a sötétség vetett véget a harcnak. Siófok volt az egyetlen aka­dály a Balaton előtt. Derziján mindent megtett, hogy más­nap elfoglalhassuk. A tüzé­rektől, légvédelmiektől, végül is mindenkitől elvette a gép­kocsikat és a lassan közeledő gyalogság elé küldte. Ez ter­mészetesen nagyon veszélyes intézkedés volt. Ugyanis, ha az ellenség erősebb ellentá­madásba kezd, a tüzérség és a légvédelem mozgásképte­lensége miatt áldozatul esik. A lőszer és az üzemanyag is fogytán volt De Derziján ha­tározott parancsnok, gyorsan felmérté a helyzetet és kocká- káztatott. Éjfélre megérkezett a gyalogság egy része. Hama­rosan minden szükséges erő­vel rendelkeztünk. Derziján ezredes elbeszélé­sét a rohamosztagról az aláb­bi értékeléssel fejezte be. Csak a Siófokért folytatott harcokban 500 foglyot ejtet­tünk. A halottak és sebesül­tek száma ennél nagyobb volt. A 8. különleges rohamlöveg hadosztály december 1-e és 7-e között hat tisztet, tiszthe­lyettest és harcost vesztett és hárman sebesülteit meg. A háború operatív térképi napról napra, óráról órára követik, miként törtek előre a szovjet csapatok a Dunától északi irányba, hogy végül is bekerítsék Budapestet. Akkor I előlünk — hadosztály- és had- i lestparanesnokok elől — a tá­voli célt eltakarta egy köze­lebbi, hogy minél hamarabb kijussunk a Balaton. partjára. Minden erőnket megfeszítet­tük, hogy ezt elérjük. Az volt a szándékom, hogy bevárom, amíg az élen haladó, hadosztályaink kiérnek a Ba­laton déli partjára, aztán majd meggondolom, mi legyen to­vább. Ebben az időben látogattak be hozzám Csikovani, Zabe­lin, Fjodorov, Gribov és más tisztek. Mindannyian nagyon örültek a 7. és a 80. hadosa- tály sikereinek, a rohamlöve- gek, tüzérek és műszakiak ki­váló munkájának. Megkértem a törzsparancs­nokot, hogy a nevemben kö­szönje meg nekik telefonon, amit tettek. Az első öt nap­ban a hadtest mintegy száz­ötven kilométer haladt előre, menet közben leküzdve az el­lenség ellenállását. A 80. és az utána haladó 7. hadosz­tály szorosan együttműködve a Dunához vetette vissza az ellenséget, és kiért a Bala­tonhoz. Súlvos csapást mér­tünk a 31. és 20. gyalogos, a 23. páncélos hadosztályra, több mint kétezren adták meg .magukat 'soraikból, Magyaror­szágnak mintegy háromezer négyzetkilométernyi területét felszabadítottuk. Várakozáson felüli sikereket értünk el. K^t nappal ezelőtt a 7. had­osztály egvségei elérteik a Kanost. A Gvulaitól délebbre ’evő tódat felrobbantották. A németek erős tűzzel fogadtak minket a helység határában. A 21. gárdaezred egvik zász- lóalia — Szaveíiev alhadn0ay vezetésével — mégis kiiaví- totta a hidat, maid ők indul­tak e’sőként rohamra. Sza- veljevet golyó találta, de va­laki a helyére állt és Gyulaj hamarosan a kezünkben vöt A 29. ezred — parancs­noka Golod alezredes — rohamosztagai az ellenség sarkát taposva értek ki a Sió parti ára. Közelharc kezdődött a hídért. Pirozsok alhadnagy észrevette, hogy ég a gyújtózsinór, tehát aláak­názták a hidat! Odarohant és eltépte, a robbanás elmaradt (APN) A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR t/énelemben. Szálai László Szovjet Somogy földjén tokkal... őszinte véleményért — hadbíróság! Ekkor azonban már nyoma sem volt benne a régi lelke­sedésnek, a következmények­kel nem törődő bátorságnak. Kritilrus szemmel vizsgálta a magyar és a német katonai h*iv"zetést. Hamar rádöbbent hogy a németek gátlástalanul áldozzák fel, küldik vágóhíd­ra a magyar katonáikat A ko- i'otojak: hídfőnél látott eszte- ■en vérontás láttán így fakadt ki egy tisztigyűlésen: — Ügy állunk itt mint egy szál nemzeti szalag, amit az oroszai; tetszés szerint nyirbál­nak akár körömollóval is da­rabokra ... Ez a hang nyomban magá­ra vonta fölöttesei haragját Csatay Lajos altábomagynak, a TV. hadtest parancsnokának jav r. ka tára hadbíróság) eljá­rás indult ellene. El is távo­lították a frontról, jó ideig jelentéktelen beosztásokban dolgozott, majd 1944 végén is­mét frontra került ahonnét Budapest védelmére rendelték egységével .. . Amit a becsület diktált... < Budapest felé közeledett a íront, s a tehetséges katona világosan látta: a nácik pusz­tulása els-erüLheteüem, és csak uralmukat, akarják meghosz- szabtól an: 1 azzal, hogy Buda­pesté» es az országot rombal- ma: "áitoztatják. Az 3 <. szovjet hadsereg Sarohin altábornagy parancs­noksága alatt 1944. december 9-ig felszabadította Somogy keleti részét A német Margit- vonal első védőöve a megye keleti részén, Balatonkeresz- túr—Kéthely—Marcal i— Nagy­bajom—Nagyatád—Vízvár vo­nalán feküdt melyet a fasisz­ta csapatok hetekkel előbb műszaki zárakkal erősítettek meg. A későbbiekben még ezen a vonalon a német és magyar fasiszták több száz­ezer különböző típusú aknát telepítettek, amely később a frontvonal szovjet és bolgár áttörése után a civil lakosság soraiból százszámra szedte az áldozatokat A Sarohin altábornagy ve­zetése alatt álló hadsereg északnyugati és délnyugati irányban Marcali, illetve Nagyatád irányában folytatta előrenyomulását december ele­jén a Margi-vonalig. A 6. gár- dalővész hadtest amelynek alárendelt egységei szabadítot­ták fel Kaposvárt is, ellenáll­hatatlan erővel nyomult nyu­gat felé. 1944. december 4-én Marcalit és Nagybajomot sza­badították fel a szovjet csa­patok. Ugyanakkor a Balaton délnyugati partján az erőtel­jes előnyomulás eredménye­ként felszabadultak a straté­giailag fontos községek is. A balatoni műutat és a vasút­vonalat a szovjet hadsereg egységei december 8-ára meg­tisztították az ellenségtől. A SOMOGYI UÍPLA? Csütörtök, 1989, december SS TASZSZ szovjet hírügynökség december 9-én ezt jelentette: -.4 Balaton déli része orosz kézen van. A Balaton délnyu­gati partján, Balatonszent- györgy és Keszthely között nagy csata dűl... A Balaton és a Dráva között a németek elkeseredett ellentámadásai el­lenére a vörös csapatok to­vább folytatják előrenyomulá­sukat.« A szovjet főparancsnokság december 6-án megparancsol­ta a S. Ukrán Front parancs­nokának, hogy ideiglenesen ál­lítsa le az 57. szovjet hadse­reg támadását Erre azért volt szükség, mert a megye északi részén a német védelem mögé előrenyomuló szovjet hadsereg egységeit a bekerítés veszélye fenyegette. A 2. német páncé­los hadsereg közben Réthely­iéi délre* Nagybajom és Nagy­atád vonalán átcsoportosította erejét, és ellentámadásra ké­szült Biztosítani kellett az 57. hadseregtől keletre működő 4. gárdahadsereg Székesfehérvár irányába meginduló támadá­sát azzal, hogy itt Somogy ke­leti részén megtörik a szovjet egységek a fasiszták ellentá­madását. A megye északi részén a szovjet egységek ezután Bala- tonkeresztúr nyugati határán Balatoni enyves között foglal­tak védőállást Az 57. hadse­reg hadműveleti összefoglaló­ja szerint december 19-ig: >*A hadsereg egységeinek szívós harca változó sikerrel járt az eUerüökő ellenséggel.« A né­met fasiszták ugyanis Buda­pest felmentésére irányuló el­lentámadásuk mellett a 3. Ukrán Front egységeinek a Duna mögé való visszavetését tűzték ki célul. Ennek egyik mozzanata volt a Nagybajom körzetében vívott csata 1944. december 11-én. A számtalan sok mellett ki­emelkedik Vaszilij Fjodoro- vics Kozsevnyikov alhadnagy hőstette. »1944. december 11-én a Nagybajom községért vívott harc során harckocsijával be­tört az ellenség védelmébe, és megkezdte az ott védő fasisz­ták megsemmisítését. E harc­ban egy rohamlöveget, két géppuskát semmisített meg. Kozsevnyikov alhadnagy elv­társ harckocsija a küzdelem során találatot kapott, és el­égett.« — jelentette parancs­noka. Kozsevnyikov alhadna­gyot később a, Honvédő Há­ború Érdemrend I. fokozatá­val tüntették ki nagybajomi hőstettéért. Ugyanitt tüntette ki magát Borisz Petrovics Szlozkin őr­mester is. Szlozkin őrmester az ellenség védelmébe betört egyik harckocsi rádiós lövé­szeként ‘a németek »erős tü­zérségi aknavető- és géppuska- tüze ellenére két géppuska- •fészket semmisített meg, és ezzel biztosította gyalogságunk előrenyomulását« — jelentette a kitüntetés fölterjesztésekor parancsnoka. Szlozkin őrmes­tert később a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki bá­tor cselekedetéért A német és magyar fasiszta csapatoknak a Dunához valp első kijutási tervét 1944 de­cemberében a szovjet katonák és parancsnokok bátor helyt­állása keresztülhúzta. Az 57. hadsereg hadműveleti össze­foglalójában a következőket olvashatjuk 1944.. december 20-áról: »A hadsereg védelem­be megy át a Balaton déli partja, Balatonkeresztúr, Mesz- tegnyő, Nagybajom keleti vé­ge, Hencse, Heresznye, Barcs. Pitomica, Virovitica, Sukopol- je vonalon.« Az ellenség fi­gyelmének és erejének elvo­nása mellett a hadsereg csapa­tainak rendezését és átcsopor­tosítását végezték az elfoglalt terepszakaszon. S megkezdő­dött a helyi lakosság bevoná­sával a védelmi rendszer mélységi kiépítése és tökélete­sítése. Ennek tudható be az, hogy 1945 márciusában össze­omlott a fasiszták erőteljes, koncentrált támadása. A nemet fasiszták 1945 januárjáig nem kísérleteztek újabb ellentámadással, mivel a szovjet védelem szilárdnak bizonyult december derekán. Ennek a kitűnő védelmi rend­szernek és a szovjet embe­rek helytállásának köszönhető, hogy Somogy felszabadított keleti részén, így Kaposváron is, békés körülmények között ünnepelhette a lakosság ka­rácsony kettős ünnepét, A. A. fölvételt hirdet varrodai munkára nagybajomi telephellyel, Nagybajom és környéké­nek falvaibák Jelentkezés a kaposvári Ruhagyár központjában, a munkaügyi osztályon.. _____________ (125364) A VBKM Kaposvári Villamossági Gyára fel/esz gyakorlott szerszámkészítőt jó. alapfizetéssel. Minden második héten szabad szombat, üzemi étkeztetést is utazási költséghozzá­járulást biztosi tunk. •. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom