Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
TÉLI KRÓNIKA As első. decemberi napok megálljt parancsoltak az utakon. A vasúton Is. Ott topogtak az emberek a vágányok előtt, ha nem esett a hó. Ha esett beszorultak a váróterembe. Már kora reggel megtelt pá- llnkaszaggal, köhögéssel, dohányfüsttel. Akiit a piacra indultak nagy' kosarakkal, visszafordultak Ki tudja, mennyit lkésik a vonat? Több mint otvenen vártak így is. Egy ember kiment, hogy megnézze a jelzőt. A szemafor makacsul pirosat mutatott — Késünk... Az istenit! Megint késünk! — Mi lenne, ha nem mennének be dolgozni? Értetlenül néz rám. — Jó kérdés. Kérdezze meg, mit mond erre az igazgató? | Menni kell! — Menni kell! Higgye el. Ha itthon maradnánk, akkor is elszámolnának valamit. De mit ér az? Megvárjuk a vonatot. És várt ötvenedmagával. Makacsul. Az állomás mellett még aludt a falu. A fenyőfák belebújtak a ködbe, és a sorompó felső vége is a hideg párába bökött Hosszú mutatóujjként Kozom lehetett volna hozzá? Aztán túljutottunk a bemutatkozáson. És talán a tizedik cigarettavéget tiportuk már a hóba a sínek mellett — Aztán azt akarja megírni, hogy itt várunk az állomáson? — Azt — Hát akkor csak kérdezgesse a többit is. Falubeliek vagyunk, jól ismerjük egymást Mind azt fogják mondani, hogy várni kelL Tudom Mi mást mondhatnánk? Ennek ez a rendje. De a nevemet, azt hagyja ki. Vagy tudja mit, sorolja fel mindét Gúnyosan nevet közben. — Nem a nevek a fontosak. — Ez látja igaz. Én csak elnézem néha az ellenvonatokat is. Mennyi ember ömlik reggelenként Kapósba. Meg*1 hány állomáson várnak úgy, mint mi itt. — Maga szerint miért ömlik annyi ember reggelenként i városba? — Nézze, ha most tízen megfordulnánk, és bemennénk a tsz-irodába, hogy itt akarunk dolgozni, meghökkennének. Pedig sokunknak gyerekkori pajtása az elnök. Nem tudna állandó munkát adni. A gépeken fiatalok ülnek, Csősznek meg nem állunk be. Persze azért mégis lenne munka. Tudja mi? Kukoricaszedés! Látta, hogy sok helyen lábon van még? — Láttam. — No, akii or ezt Írja meg' Mért ez szerintem disznóság No, de ez nem énrám tartozik. ■— Most már nem! — Üev érti, közöm lehetett volna hozzá? — Ügy. s — Hát nagyon téved! Én kérem már munkás vagyok több mint húsz éve. És nem azért mentem el faluról, mert sajnáltam a lovunkat... Megálltunk a sorompó haj tókarjánál. Visszanézett a fa lura. Már nem tudnám elsorolni. r — Megmondom magának őszintén, én legjobban az apám miatt 'mentem él! Megint abbahagyta. — Mindünknek megvan a maga ■ története. Hiszen parasztgyerekek voltunk mindannyian. Van, aiki középpa- raszt, meg van, aki cselédgyerek volt. Én már el Sem tudnám sorolni, hogy ki melyik. De apám, az igen. Eszes ember volt nagyon Mikor először kezdték csinálni a tsz-eket, akkor az elsők között völL Tudja mit mondott otthon? Hogy szél ellen nem lehet... Meg azt, hogy a középgazdáknak kell csinálni. Mert a sok mihaszna cselédivadék csak tönkretenne mindent. Tudja mj lett belőle? Elnök. De a mihasznáki azért dolgoztak. Az apóst kóláknak titulálta, mert nem akarat belépni. KétÓk kettem — a Ruhagyárból Mestere a zümmögő varrógépnek Anna is, Mária is.' . Hosszú esztendők óta dolgoznak mindketten a Kaposvári Ruhagyárban; a . törzsgárdába Öregedetteknek kijáró tisztelettel tekintenek fel rájuk azok. akik új onnan áll1 nak a szalagok mellé. , Pedig fiatalok ők is, az évek számát, s a munkaked- yet, a kezdeményező készséget tekintve. Hinterschid Anna a speciál- szalagnál végzi a munkáját, de mosolygó arcát ismerik a távoli termek leányai, asszonyai is. Egy évtizede már, hogy a szakszervezet aktívájaként tevékenykedik — jobbára a kulturális nevelés területén. A társadalmi rendez-' vények, irodalmi estek, tanfolyamok, hely' ünnepségek előkészítő, szervező apparátusában ő az a fogaskerék, mely nélkül lelassulna, akadozna talán a gyári közérdeklődés egész szerkezete. — Dolgozóink nagy többsége nő, s közülük is sokan járnak be vidékről tárja fel a kultúrfelelősi megbízatás nehézségeit —, így a család körüli munka', vagy az induló autóbuszjárat miatt nehéz ókét a műszak utáni rendezvényre invitálni. S ha akad is szabad idő, abból mind többet von el a termelési, gazdasági kérdések megvitatása. Persze, kedvező ez az utóbbi jelenség, csak éli zsörtölődöm, magammal: a művelődés, a kulturált közösségi szórakozás tennivalóiban a szándéktól elmaradnak igy az eredmények. A munkatársak egyéni problémáikkal, személyi ügyeikkel is gyakran fordulnak Annához. Előtte gátlás nélkül beszélnek az órabér-besorolással kapcsolatos kifogásaikról, a fegyelem kérdéseiről, mert bizonyosak benne: ha jogos sérelmet tárnak fel, ha hasznos észrevételt hangoztatnak, azt Anna eljuttatja az intézkedésre illetékes fórumokhoz. — A kitárulkozó emberekben a keserűség mellett mindig ott a jó szándék —vallja Anna —, ezért szívesen foglalkozom azokkal az ügyes- oajos dolgokkal, amelyekkel megkeresnek. Persze, ez igényt támaszt önmagámmal szemben is: pontosan és frissen kell tájékozódnom az eseményekről, ismernem kell a politikai, gazdasági élet történéseit. Ezért döntött ügy, hogy a jövő év őszén elkezdi tanulmányait a közgazdasági technikumban. S addig is. hogy tétlenül ne téljék az idő, több hónapos politikai oktatáson vesz részt Göncz Józsefne a gyár második emeletén, a 9. sz. szalag kollektívájában dolgoz'k.' Mintha mesebeli tündér tartana körülötte ügyeletet, úgy teljesülnek kívánságai az utóbbi időkben. 1967-ben szakmunkás-képesítést szerzett, tavaly A könnyűipar kiváló dolgozója jelvénnyel tüntették ki, az idén pedig szalagját a felszabadulási verseny legjobbjai között tartják számon. Ami a termelést illeti, a ‘►kilencesek« teljesítménye valóban megérdemli a dicséretet. Volt rá esey 'szabad szombatjukat áldoztak fel azért, hosv az exportrendelésnek határidőre eleget tehessen az üzem. A -Ne add tovább« mozgalom céljai a kezük munkája nyomán elevenednek valósággá: a hibás varrások, összeillesztések már a következő műveletnél fennakadnak, "így nem kerül le selejtes darab a szalagból. — Egy ideig úgy hittem, hogy a gyors és pontos munkavégzéssel teljesítem minden kötelességemet — tekint vissza a gyárban eltöltött évekre Mária. — Aztán az a megtiszteltetés ért az idén, hogy a II. emeleti varroda műhely bizottsági titlcárává választottak. Most a bérbesoro- lástól a jutalmazásig, a szakmai oktatástól a segélykérelmek elbírálásáig minden ügygyei foglalkozni keik Bizony több olykor a tennivaló, mint amennyit a két kezemmel elbírok, de szívesen vállalom ezt a többletet. A fáradozásért cserébe bizalmat, szere- tetet kapok. Gönczné — vagy ahogy rrrunka társai szólítják; Marika — mostanában gyakran kerül a kérdések kereszttüzébe: a részesedési alap megváltozott felosztási módja, az árak és bérek alakulása, a nemzetközi élet és a belpolitika főbb eseményei mindmind olyan kérdések, melyekben a szalag dolgozói kíváncsiak a véleményére — A gépeken rend van nálunk mindig — tekint szét Mária maga körül —, de igazában akkor megy zavartalanul a munka, ha a fejekben is elrendeződnek a gondolatok. Ez a legnehezebb: a régi szokásokkal, tudati kötöttségekkel való szakítás. Ezért is fénylik öröm a szemében, ha érz\ hallja: elégedettek a lányok, asszonyok. Munkával, fizetéssel, emberséges gondoskodással. Anna és Mária az idén a párt tagja! sorába lépett Az ajánlók szavai mellett eddigi munkájukat, a közösség érdekében kifejtett sokéves tevékenységüket vette figyelembe a taggyűlés akkor, amikor felvételükről döntött Ők nem változtak azóta sem. A mértékletes és tiszta hang, az őszinte segítő szándék, a baráti érzés kapcsolja őket most is társaikhoz, a gyári kollektívához. Kommunista helytállással szolgálják a közösséget Báabíd! Tibor A városban i kerestem munkát. Nem hiányzik a jókedv ott »hol Ilyen vastag szalonnája van a disznónak. _— Nem dicsekvés, nehogy félreértés legyen. A zselici szövetkezetek közül nem sok talált így magára, mint a mienk. De a reggeli busz még sok munkaerőt visz eL S akik itt vállukon viselik a falu vezetésének gondját azok egyre többet mondják — és fáradoznak is érte —, hogy minél jobban gépesítsenek minden miinkát Máról holnapra ez természete, sen nem megy. Mint ahogy hosszú éveknek kellett eltelniük addig, míg az idén elkészült több mint kétmilliós beruházással egy kisebb, mintegy ezer hízó kibocsátására alkalmas sertéstelepük. Napközben a falu házai közé beszökik az erdőkben dolgozó fűrészgépek zúgása. Sir a fűrész, mintha csak sajnálná a fát amelyik dermedten, élettelenül hullik a fehér hóra. És sir a fűrész a szövetkezet fafeldolgozó telepén. ahol meleg ruhába öltözve, nap mint nap nyolc férfi -gyártja- a parkettfrízt Az irodában a nemrég fce- íejeasút leltározás adatait öcsve sem, mikor a népes, dolgos család a disznótorral megrakott asztalhoz ül. A napok egyébként csendesek, eséménytelenek. — Mi, asszonyok, kötöge t tünk — jegyzi meg Zomi József né —, máskor erre úgy sincs idő. Meg ott az öreg rokka. Fonok. Aztán az erdők felől korán belopakodik a sötét A világító ablakű házakban ilyenkor bekopognak ‘j betlenemesek, meg a »maszkások«. M kor este a munkából hazafelé ballagnak a? állatgondozók, ismét csendes a falu«, Csak a hó világit' \ házak között magányosan dideregnek a fák. A völgyijén és a gerinceken száguldozó szél s domb oldalához búvó házakhoz talál. S a tűzhely mellett melegedők azt mondják: »Az éjszaka megint hordja majd Hideg lesz... - És még egy darab fát dobnak a pislákoló tűzre... TSrBs Máris. szer ütötte meg a szél. Először az apám miatt. Mert ő akart dönteni minden fölött. Fölöttem is. Meg a falu fölött is. ötvennégyben leváltották. Tudja, az ember nem szívesen mond ítéletet az apja fölött De legénykoramban sem hallottam mást, mint azt, hogy többet árt a falunak, mint használ.. Megállt a beszédben. Feltolta a kucsmát a homlokán. — Utána kutyavilág lett nálunk. Az öreg saját mintagazdaságot akart szervezni. Mond. ta, hogy majd kapok tőle egy Lanz Bulldogot. De csak akkor veszi meg a traktort, ha haldoklik. Mert amíg él, addig az én kezembe nem kerül a kormány. Az őt illetné... A városban kerestem munkát. Az öreg ötvenhatban megint kinyitotta a száját. Külön laktunk, de lementem hozzá. Ügy fogadott, mintha nem is a fia lennék. Csak azt mondtam neki, hogy szólt Kálmán, a mostani elnök. Ne járjon annyi marhaságot a szája.. . Sokat késtünk Csattant a szemafor, zöldre váltott — Láthatja nem olyan érdé kés az én történetem. Ha jobban körülnéz, másoktól érdekesebbet hallhatott volna. Az például azért jár be, mert az asszony is bent dolgozik. Vá- rbsi lány volt. Katonakorában ismerkedtek össze. Amott meg a Béla, már. gyerekkorunkban is mindig a gyárról fantáziáit. Aki pedig a forgalmistával beszél olyan mérgesen, az csoportvezető. Megigazította a kucsmát. A vonat zsúfolt volt. Sok makacsul bejáró munkás ülte tele. A kocsiban elsodród tűrik egymástól. Közénk került ,a dühös csoportvezető, meg 'az, aki a városból nősült És egy harmadik, aki már harminc kilométerrel a város előtt az ajtó felé t>ályázott, hogy időben le tudjon ugrani. Mert sokat késtünk. Tröszt Tibor Olyan ez a kép, mint egy festmény. A hósapkás, aprócska házak védelmet keresőn bújnak a domb oldalához. Közöttük magányosan dideregnek a csupasz fák. Távol, a látóhatár végén, ahol kezdődik — vagy talán a megszakítás után folytatódik — a zselici erdő, kékesszürke ködfátyol borul a lombjavesztett rengetegre. Ez a fátyol áttetsző, a téltől nem véd. Mint ahogy a házacskák is hiába bújnak a havas domb oldalához. A téli hajnal Sötét, álmos, fázós. Ilyenkor nem kukorékol a kakas, csaholással nem buzgólkodnak a kutyák. Megfagyott a csend is. A fehér hóban mozgó fekete r>lakok. Állatgondozók. A téli falu legkorábban kelő emberei. A szél arcuknak, kabá- tuknak ugrik. Mintha vissza akarná taszítani őket, De a sárgalámpás istállókban, a sötét ólakban jószágok várnak... Zomi József mielőtt a major felé vénné útját, meghúzza a harangot. Öt óra. A harangszó végigszalad a völgyön, köszönti a hajnalt. Sok házban nyomában fény gyűl. A hó- sapkas házak alatt a dolgozni induló ember zaja töri szét az éjszaka csöndjét. Mert. nemcsak a közös, a ház körüli -jószág is enni kíván... Zomi József állatgondozó társaival együtt már a munka vége felé jár, amikor úgy igazában megérkezik a reggel. Külön válik a fehér a feketétől és a megállóban várakozó, emberekért megérkezik az autóbusz. Köze! a város. Sokan toporognak itt. Felnőttek és felső tagozatos gyerekek. Mint any- nyifelé, itt is öregszik a falu. Kanos vár vonzása itt mindig erőteljesebben hatott, mint a megye más részén. Pedig sokat változott az élet szegezik. Készül a zárszámadás. Amit elképzeltek, meglesz: az egy munkanapra jutó részesedés ötven forint És ha sokukat el is viszi reggelente a busz, a változás nem nyomtalan, öt új ház épült az ; Idén, itt, a dombok közé ölelt kis településen. Sokat mond ez. Éppúgy, mint, a békesség, a jó kedély. — Ha nem tudunk mosolyogni, nevetni, nem is élünk igazán — mondja Bencze Antal. S ha ez így van — márpedig így van —, akkor az ő házából nem hiányzik az élet Különösen akkor nem, mikor összejön a rokonság a disznóölésre. Ez pedig úgy hozzátartozik a decemberhez, mint a karácsony és a hó. — Régi szokás ná’unk — mondja felesége. Magdi néni —, hogy a közeli rokonok ösz- szesegítenek egymásnak. Ezekben a téli napokban ez ad egy kis változatosságot életünkben. Hát még ha ilyen szép szalonnája van a disznónak, mint ennek! És nem hiáyzik az asztalról á hegy létünk — mondja Zomi Józsefné. SOMOGYI KSFLAP jfcSíáriSk, 1M9 december 25
