Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

JEGYZETEK JAPJtKRÚL Japánban minden vagy na­gyon új, vagy nagyon régi, na­gyon modern, vagy ősi, ha­gyományos. Átmenet alig akad. De az új és a régi szer­ves, harmonikus egységben él. Egyáltalán nem zavaró, in­kább különös varázsú össz­hangot áraszt. Mint a csa­vart tetejű, vasbeton vázas, szupermodern stadionok, ban­kok. iskolák és a bambusz­náddal fedett faházak, a ki- monóba öltözött, teaszertar­tást celebráló és a számológé­pet kezelő programozó lá­nyok, a szobájukban mezítláb tipegő emberek és a 250 kilo­méteres sebességgel száguldó szuper-expresszvonatok, a sztrájkoló munkások és a bűnbqcsánat-cédulát vásárló hívők. Az a Japán, amely évszá­zadokig mereven elzárkózott minden külföldi hatástól, az 1868-tól 1912-ig terjedő Meiji- korszak idején — alig néhány évtized alatt — korszerű ipart teremtett, s olyan tudomá­nyos. technikai vívmányokat és politikai intézményeket vett áj a művelt Nyugattól, ame­lyeket ott évszázadok alatt fejlesztettek ki. A második világháború óta Japán többé nemcsak »-utánzója-« a fejlett tőkés hatalmaknak, hanem mindinkább egyenrangú part­nere. sőt minden eddiginél ve? edelmesebb világpiaci ve­tél* társa. gépek, az áramfejlesztők gyártásában. A japán külke­reskedelem technológiai eljá­rásokat exportál — közleke­dési, távközlési, elektronikai és vegyipari témákban. És bár az ország területének csak 16 százaléka művelhető — a fejlett technika, a neme­sített vetőmagok és műtrá­gyák széles körű felhasználá­sa a japán mezőgazdaságot a legtermékenyebbek közé eme­li az egész világon. A Sony-gyár a világhírű rádiók, televíziók, sztereo- magnetofonok műhelye. A ha­talmas, világos falú műhe­lyekben nagyon gyors futó­szalagon dolgoznak a mun­kások. Hozzájuk szólni, fény­képezni, dohányozni nem sza­bad. Némán vezetnek végiga gyáron, majd utólag kérdez­hetek. — Milyen sok itt a nő, az egészen fiatal lány. — Igen, mert ha férjhez mennek, akkor már nem dol­goznak tovább a gyárban. Legföljebb otthon, mint be­dolgozók kapcsolódnak a ter­meléshez. És a férfiak? — Ötvenöt éves komikban elbocsátják őket. Akkor tetemes összegű végkielégítést kapnak — az­tán se nyugdíj, se más kere­seti lehetőség. Ki kell költöz­niük a gyár vagy intézmény szolgálati lakásból, 55 évesen új életet kell kezdeniük. A Japánban építik a világ legnagyobb hajóit. Itt építik a világ legna­gyobb hajóit, szuper-expressz- vonatai a világon a leggyor­sabbak. Első helyen áll a ház­tartások villamosításában, a fényképezőgép- és a repülő- gépgyártásban. Néhány hónap alatt földalatti vasutakat, fe­lüljárókat, 8—10 sávos autó- utakat építenek. Elsőnek rendszeresítették a színes tv- adást. Japánban konstruáltak először televíziós elektromik- roszkópot. Amiben nem a legelső, ab­ban második, harmadik: a gépkocsigyártásban, a nyers­acéltermelésben, a vegyi alapanyagok, az elektromos végkielégítés összege a válla­latnál eltöltött időtől függ. Ezért aztán alig változtatnak mun'.iahelyet a japán munká­sok, hivatalnokok. Iskoláinak elvégzése után nagyon ala­csony fizetéssel szerződik el a mérnök, a technikus. Később az eltöltött évek arányában nő a fizetésük. (Japánban sok az egyete­met végzett fiatal, gyakorlati­lag nincs analfabéta, és a tankötelezettség kilenc évre 6-tól 15 éves korig terjed.) A Canon-gyárban ugyan­olyan a fogadtatás, mint a Sony-ban. Tea, névjegycsere, hajlongás — aztán végigve­Alul- és felüljárók, 8—10 zák be a fővárost. sávos gyorsforgalmi utak hálóz­zetnek egy üzemrészen. Itt is fehérköpenyes fiatal lányok ülnek a szalag mellett. Itt sem néznek föl a látogató jöt­tére, és itt is csak kívül kér­dezhetek. Itt nem rádiót, tv-t szerelnek, hanem 'ényképező- gépet, filmfelvevőt. A Canormak kevesebb rek­lámját láttam, a Sonynak emeletes háznyi fényreklámja van a Ginzán — Tokió belvá­rosában. Mindkét gyárban mi­niatűr modelleket, csak na­gyítóval látható alkatrészeket mutattak. És olyan reklámfil­met vetítettek, amely érde­kes volt, szakszerű és kedv­csináló. Bemutatták a gyár alkalmazottainak életét: a nők — akiknek nagy része vidék­ről jött — hipermodern, ra­gyogó, tiszta munkásszálláson laknak. Itt vásárolhat, tanul­hat, tornázhat, úszhat, ikeba- na (virágrendezési) tanfo­lyamra járhat a bentlakó. A legapróbb részletig gé­pesített modern gyárak után annál furcsább, de szívet-lel- ket gyönyörködtető látvány volt Kyotóbam az ezerhatszáz buddhista templom, és az ős* kézműves mesterségek váro­sában, a Kamo-folyóban úszó színes selymek hullámzása. A folyó olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amelyek rögzítik a színeket — a kimonók alap­anyagát ezért a kézi festés után így fixálják. (Azt tart­ják, hogy a kyotói lányok a Kamo-folyó vizétől kapják arcuk hamvasságát, szépsé­gét.) Mintha örökké ünnep, kar­nevál lenne a tokiói Aszaku- , sza virágfüzéres, lampionos f bazársora1 ban. Ezüst szálak," papírvirágok, millió csillogó» villanykörte. Az egyik felvi- f rágzott utca pirosra festett f shintóista szentélyhez vezet. A feljárat előtt kút ivóedények­kel — csak szájöblítés, kéz­mosás után illik az istenek elé járulni. A késő esti órák­ban sokan keresik föl a templomot. Fiatalok modern öltözékben, gyerekek, felnőt­tek, öregek. Fölmennek a lépcsőn, meghajolnak, tapsol­nak (így hívják föl magukra az istenek figyelmét), egy ke­resztrácsos ládába pénzt dob­nak, néhány percig elmélked­ve állnak, aztán folytatják útjukat — ki a közeli vidám­parkba, ki vendéglőbe, tea­házba, haza. Haza, ahol a japán férfit térdelve fogadja a felesége. Ahol vendégeivel órák hosz- szat néma csendben ül egy- egy váza előtt a ház ura. Ahol mezítláb járnak a rizsszalma gyékényen, és térdelve pi­hennek a zabutonon (ülőpár­nán), de természetesen lég­kondicionáló berendezés biz­tosítja a megfelelő hőmérsék­letet Japán, ahol minden vagy nagyon régi, vagy nagyon új... Kádár Marta Következik: Tejkrém a sumo-meccsen. Debrecen emlékezik i D ebrecen hatszázéves tör­ténetében 1944. decem­ber 21-e fordulópontot jelentett. De ez a huszonöt évvel ezelőtti december hazánk történelmének is kiemelkedő állomása. 1944. október 19-én — amikor Debrecen felszaba­dult — az ország területének nagy részén még tombolt a fa­sizmus. Hazánk fővárosában, Budapesten még dúlt a hábo­rú, de a Tiszántúl ősi városa, Debrecen már szabadon léleg­zett. Debrecen felszabadulása jelentős esemény volt a fasiz­mus elleni harcban, mert re­ményt adott az ország többi részén tnég rabságban sínylő- dőknek erőt kölcsönzött a fa­sizmus elnyomása ellen küzdő hazafiaknak. Debrecen mindig híven őriz­te több évszázados múltjának, a felvilágosodásért, a haladá­sért folytatott küzdelmének nagyszerű hagyományait. Deb­recen történelme 1944 őszén új eseménnyel gazdagodott. A fel- szabadulást követő viharos napokban e városban valami új volt születőben. Egy új haza megteremtésének első lépései indultak ki innen. Itt jelent meg 1944. november 15-én a felszabadult országrész első kommunista napilapja, a Nép­lap, s benne november 30-án a Magyar Kommunista Párt javaslata az ország demokra­tikus újjáépítésére. S hogy a legjelentősebb évfordulót em­lítsem — melynek megünnep­lésére e napokban a város nagyban készül: az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulása. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása, az Ideiglenes Kormány megala­kulása történelmi jelentőségű tény, hiszen az új, a mai Ma­gyarország alapkövének letéte­lét jelenti. Utána alig két hó­nap múlva Debrecenben al­kották meg a földreform tör­vényt. amely a parasztság év­százados perét eldöntötte, és a földet jogos tulajdonos, a nép birtokába juttatta. Az ünnepi megemlékezés tu­lajdonképpen már októberben kezdődött, amikor a megye városai és falvai felszabadu­lásuk negyedszázados évfor dulóját ünnepelték. Debrecen ben ekkor ünnepi tanácsülésen emlékeztek meg a város fel- szabadulásáról. Az ünnepségen Kállai Gyula elvtárs, a város egyik kerületének képviselője mondott beszédet. Ez az ünne­pi tanácsülés fogadta el a vá­ros új címerét is. Az új címer megőrizte a régi elemeket, me­lyeknek talán legszimboliku- sabb része a napba néző, szár­nyát kiterjesztő főnixmadár, amely a lángokból úiiáéledve hirdeti az örök megújhodást. A város felszabadulásában jelentős állomás volt a mai Napló elődjének, a Debreceni Néplapnak a megjelenése 1944. november 15-én. Az évforduló alkalmával a városi Hírlapol­vasóban kiállítás nyílt a Nép­lap régi számaiból. December 15-én újabb fontos megemlé­kezés sorozatra került sor Debrecenben. Az MSZMP me­gyei bizottsága és oktatási igazgatósága közös rendezésé­ben háromnapos tudományos ülésszak kezdődött a Kossuth Lajos Tudományegyelem aulá­jában. Az ülésszakon — kü­lönböző szekciókban — Debre­cen tudósai, társadalmi és gaz­dasági életének neves képvi­selői tartottak előadásokat a város és a megye felszabadu­lásáról, az élet megindításával összefüggő elméleti kérdések­ről, illetve a 25 éves fejlődés társadalmi-gazdasági jelentő­ségéről. Az előadók sorában több neves szovjet tudós nevét is megtalálhattuk. A debreceni megemlékezés­sorozat legkiemelkedőbb állo­mása lesz december 20-án a református kollégium oratóriu­mában tartandó ünnepi gyű­lés. Mint ismeretes, ebben az ősi múltú teremben — ah'ol több mint száz évvel ezelőtt Kossuth Lajos javaslatára el­határozták a Habsburg-ház trónfosztását — ült össze 1944. december 21-én kétnapos ta­nácskozásra az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Az ünnepi meg­emlékezés alkalmával a kor­mány, az országgyűlés tiszti­kara. a Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége ünnepi meg­emlékezést tart az oratórium­ban, Az ülésen részt vesznek az MSZMP Politikai Bizottsá­gának. az Elnöki Tanácsnak a képviselői, valamint sokan azok közül, akik huszonöt év­vel ezelőtt az Ideiglenes Nem­zetgyűlés tagjai voltak. Jelen lesz a Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport, a parlament küldöttsége, a diplomáciai tes­tület számos képviselője, a szovjet nép képviselői, és ter­mészetesen Hajdú-Bihar me­gye párt-, állami és tömeg­szervezeteinek vezetői és so­kan azok közül, akik huszonöt áv küzdelmeiből oroszlánrészt vállaltak. H uszonöt évvel ezelőtt Debrecen több mint há­rom hónapig — immár másodszor — az ország fővá­rosa volt. Negyvennyolc után másodszor dobogott itt az or­szág szíve. Kossuth a várost a szabadság őrvárosának ne­vezte. A mi nemzedékünk az új állami élet bölcsőjének te­kinti Debrecent. Ilyen gondo­latok jegyében ünnepli Deb­recen 1944. december nagy eseményét, az ideiglenes Nem­zetgyűlés és Kormány meg­alakulását. Pallás Imre ISIIII TÓTH SÁNDOR Bili jöttek a felszabadítók iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíi Tokióból egysínű vasút száguld a repülőtérre. 10. A német hadvezetés kapko­dó intézkedésekkel igyekezett megelőzni a szovjet támadás kibontakozását, amely egyfe­lől a balkáni csapatainak visszavonulását és a zalai olajmezőket, másfelől a Bu­dapest védelmére létrehozott csoportosítást fenyegette. Ju­goszláviából a Dunántúlra rendelte a 2. páncélos hadse­reg törzsét, s megbízta a Ba­laton—Dráva közötti arcvo- nalszakasz védelmének meg- l szervezésével. A hadseiregpa- rancsnok, De Angelds tüzér­ségi tábornok azonban nem sokat segíthetett a kialakult helyzeten. Meg’evő erői elég­telenek voltak a feladat meg­oldására, a más arcvonalakról megerősítésül átcsoportosított hadosztályokat pedig érkeze­ssük sorrendjében, részenként ^kényszerült harcba vetni, r Ezek a német csapatok szí- TVósan védekeztek, sőt ismé­telt elleniökésekkel, és a la­kott helységekben erősen megkapaszkodva mindent el­követtek a szovjet előnyomu­lás megállítására. Próbálkozá­saik azonban kudarcot val­lottak. Sarohin vezérezredes 57. hadseregének 6. gárda lövész- hadteste és a 4. gárda hadse­reg 41. gárda lövészhadosztá­lya már november 26-án ki­verte a 44. gránátos hadosz­tályt Mohácsról. Három nappal később az 57. hadsereg Pécset, a 4. gárda hadsereg pedig Báta- széket szabadította fel. E harcokban a 44. gránátos és a 31. SS gyalogos hadosztály csaknem teljesen fe’morzsoló- dott. Richard Schultze őrve­zető a 44. hadosztályból, fog­ságba esése után erről így beszélt: »A hadosztályunk ál­tal elszenvedett veszteségek iszonyúak. Így például a 131. ezredben, ahová engem mint rádióst osztottak be, két na­pi harc után mindössze 26 fő maradt.« Bátaszék—A ball got között hatalmas rés keletkezett a német védelemben. Lezárásá­val hiába kísérleteztek a 71. gyalogos, a 118. vadász és az 1. hegyi hadosztály beérkező egységei. Délnyugat, nyugat, északnyugat és észak felé széles arzvonalon megállítha­tatlanul törtek előre a szov­jet csapatok. December 1-ón az 57. had­sereg 6. gárda lövészhadteste felszabadította Dombóvári, és még aznap este több ponton átkelt a Kapós folyón. He­lyemként a németek erős tűz­zel igyekeztek az átkelést megakadályozni. Ez történt Döbrököznél is, ahol néhány géppuska sűrű go­lyózáporral szinte minden mozgást lehetetlenné tett. Pe reverzev gárdista önként vál­lalta, hogy elhallgattatja az egyiket, s a többire is rögtön akadt jelentkező. Üszva halad­tak a túlsó part felé a tűzeső­ben. Partot érve a géppuska- fészkekhez kúsztak, és kézitu­sában megsemmisítették a ke­zelőket. Ezután a fegyvereket a mögöttes állásokban levő né­metek ellen fordították, s meg­törték azok ellenállását. A szovjet egységek most már akadálytalanul végrehajthat­ták az átkelést. (Folytatjuk) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1989. december ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom