Somogyi Néplap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

f Ötmillióval tőiét a múlt évinél Tizenkilenc éve dolgozik a Kaposvári Asztalosipari Ktsz, ahol most kétszázötvenen ké­szítik a bútorokat. Hogy mi­lyen minőségben? Az kiderül a szövetkezet vezetőivel foly­tatott beszélgetésből is. ' El­mondták, hogy nehezen -in­dult az idei esztendő. Értéke­sítési gondokkal küszködték, s minden erőt össze kellett fog­ni, hogy ne maradjon meg ez a gond égés? éven át. Üj tí­pusok kialakítását tűztek ki célul. Könnyen értékesíthető gyártmányokat akartak adni a kereskedelemnek. Törekvésüket siker koro­názta. A U darabos Fenyves ]a.. -szoba, a kárpitozott Za- márdi bútorcsalád és a Kok­tél-garnitúra kelendő lett. Si­került megállapodniuk a SZÖVÁRU-val, s már közvet­lenül szállítanak a megye szö­vetkezeti bútorboltjai mellett az ország más részére is. Így aztán nem volt akadálya an­nak sem, hogy fejlesszék a kapacitást: a múlt évi 28 mil­lióval szemben az idén 33 millió forintra emelkedett a termelés. Átszervezték a bemutató­termet, s a Széchenyi téri üz­letben árusítják is a bútoro­kat Jövőre itt 8 millió forint értékű bútort hoznak már forgalomba, s ezt a helyiséget piackutatásra is felhasznál­ják. Az öröm mellett gond is van: a zsúfolt üzemrészek gát­jai a további fejlődésnek, Nincs mód a műszaki fejlesz­tésre, kevés ipari tanulót tud­nak felvenni, pedig a szakma utánpótlása égető gond, s ne­héz az ellenőrzés :is a nyolc helyen lévő üzemben. Ezért tárgyalnak, hogy a Berzsenyi utca nyugati felében alakít­hassák ki az új üzemcsarno­kot. Itt 3000 négyzetméter munkaterületet nyernének, ahol körülbelül 100 munkást tudnának még foglalkoztatni. A jövő évre is készülnek a ktsz dolgozói. Víncze Károly elmondta, hogy már a telje« kapacitásukra van igény 1970- ben. ök látják' el bútorral az OKISZ visegrádi .üdülőjét* és megkezdik a Somogy irodabú­tor modernebb változatának gyártását is. 1500 tv-Iábát Szál­lítanak majd a Videoton gyár­nak, s itt készül az egész or­szág részére borcsap. Karácsony — rádió és tv mellett A hallgatók és a nézők minden rétege’ számára gaz­dag karácsonyi műsor-válasz­tékot nyújt a rádió és a te­levízió. ’ Ezen belül különös gonddal készítették el a de­cember 22-vel kezdődő isko­lai szünidő műsorát; sok szó­rakoztató hangjátékkal, mese­játékkal és filmmel. Kiemelkedik Travers: A csudálatos Mary című re­gényének 13 részes hang- játékváltozata, amelyet Benedek Marcell for­dított. A televízió megismétli a Bors és az Időalagút című sorozatokat A Kossuth rádióban decem­ber 24-én Czigány György műsora hangzik el Karác. o- csonyesti pihenő — muzsikával címmel. A Petőfi adó Bach: h-moll miséjét — Otto Klem­perer vezényletével — sugá­rozza. A televízió e napon ismétli meg Fekete Gyula: Édesmama című tv-játékát, este pedig Békés Tamás: Em­berek ps emberkék című, ne­ves hazai és külföldi szer­zők műveiből készült irodal­mi összeállítása kerül képer­nyőre. Karácsony első napján a rádióban elhangzik a Kard­lap kapitány című regényfel­dolgozás, s Gárdonyi: Az öreg tekintetes úr című művéből készült monodráma. A mű­sort Csehov-jelenetek is szí­nesítik. A televízió délelőtt levetíti A kőszívű ember fiai című film első részét, míg a 14,30 órakor kezdődő dél­utáni programban filmműsort adnak 1970 divatjáról, maid zenés összeállítás és a köl­tészet percei következnek. A sportkedvelők az 1969. évi öttusa VB legérdeke­sebb részleteit láthatják / felvételről: Megismétlik Az ember tragé­diája, tv-változatát. A röpülj páva népdalvetélkedő ezúttal Csepelről jelentkezik. Tahi László A sors könyve című vidám műsoráoan »két balke­zes angyalt« mutat be. Az est fő műsora Gelléri Andor Endre műveiből Egy önérzet története címnvel, 16 éven felüli nézők részére készült összeállítás. A nap programja a Simápdy Józsefről szóló portréfilmmei zárul. Karácsonya második napján jelentkezik a rádióban a Pó­dium, míg a tv A kőszíyű em­ber fiai című film 2. részét sugározza. Filmösszeálhtást adnak a 100 esztendős Kor­csolyázó Egyletről, valamint műsorra tűzik A múzsák ne­veletlen gyermeke című ope­rettsorozat 2. részét és a fa­bulát is. E napon sem ma­rad el A kockázat, — 12. ré­szét sugározzák. Szerepel a programban balettműsor, és képernyőre kerül a PizsamáT játék című amerikai film is Doris Day főszereplésével. A szombati pihenőnap ki­emelkedő műsora a rádió­ban Ernst Óttwalt Kali­forniai ballada című müve, amely a legendás hírű August Suter élettörténetét dolgozza fel. A televízió dokumentum- filmet sugároz a 75 éves be­szédjavító intézetről, új hí­rekkel jelentkezik a Delta, Bacher Mihály zongorázik Beethoven- és Liszt-műveket. Eiste »nyújtják át" a nézők­nek a Világirodalmi Magazin legújabb számát December 28-án, vasárnap a televízió bemutatja Girau- doux világhírű színművéből készült Trójában nem lesz há­ború című francia filmet — 16 éven felülieknek. AI HSIMf. SOH OC Y, HEOYKI •IXOTT*AOAN A R L A-P J A TPRM XXV. évfolyam 290. szám. Vasárnap, 1969. december 1?. Megkezdődött a karácsonyfavásár «BmagáBl >■ ' í öte ......... ! K arácsonyi könyvvásár a falvakban Megyénk nyolc szövetkezeti könyvesboltjában és hétszáz falusi könyvbizományosnál már javában folyik a karácso­nyi könyvvásár. Több mint hatmillió forint értékű könyv vár. eladásra náluk. Azt már december első nap­jaiban is meg lehetett állapi­A marcali ezermester Fázósan dol­gozik tágas mű­helyében. Mo­solygó, de meg­tört tekinteté­ből még most is sugárzik az érdeklődés, a munkakedv. Ede bácsi, a marcaliak 76 éves ezer­mestere. Keze 1 alatt meggyó­gyul« az elrom­lott berendezés. Gyalogosan, fájós lábbal járja a falut {unkáját di­csérik a marca­li lakásokban. Nehéz öt meg­találni a mű­helyében, meri, szinte óránként hívják valaho­va. Talán nincs ház Marcali, ban, ahol nem vették volna igénybe már Ede bácsi munkáját. A vízvezeték­szereléstől a kályhajavításig mindenhez ért A lakatos szakmában — ami ifjúi korá­ban a kenyeret jelentette szá­mára — ma már kevesebbet dolgozik. Az erősebb munka nehezére esik. Legszívesebben javítást és karbantartást vál­lal. Ede bácsi egyedül él. Rá­csos kapuval díszített házban, egy félreeső kis szobában la­kik. Többnyire csak aludni jár haza, mert elfoglaltságot egész nap talál. Reggel hét órakor indul, és előfordul, hogy csak este nyolc—kilenc órakor ve­tődik haza. Mert a munkája így kívánja. Marcaliban mindenki ismeri. Ahol a neve szóba kerül, min­denütt tisztelettel beszélnek róla. Legtöbben csak úgy is- merik, hogy »Ede bácsi." Pe­dig a valódi neve Mucsár Ödön. Honnan ez a kereszt­név? tani, hogy az idén is a mese- könyveknek, az ifjúsági regé­nyeknek, a kalandos témájú könyveknek van sikerük. Sil- vási, Berkesi, Rejtő, Passuth könyvei változatlanul sláge­rek. A falusi emberek ma is na­gyon szívesen .vásárolják Jó­kai. Mikszáth, Gárdonyi, Mó­ricz regényeit Fekete István Írásait szintén keresik, örven­detes a verseskötetek növekvő forgalma is. A barcsi szövetkezet köny­vesboltja első karácsonyi vá­sárát tartja az új, modem, tá­gas, ez évben nyitott boltban. A marcali könyvesbolt ugyan­csak megújhodott az ünnepek­re, a portálját nemrég készí­tették eL Csak azért is szennyezek! — Még gyermekkoromban ragadt rám,. apaikor meghalt az egyik bátyám. Öt hívták Edének -r meséli csendesen. — Ha ezt a hevet hallom, még most is ő jut az eszembe. Arra a kérdésre, hogy med­dig akarja még folytatni ezt a munkát, így válaszol: — Ameddig bírom — majd hozzáteszi: Ha szükség lesz rám... Nem hinném, hogy sokáig bírnám ilyen öregen. A lábaim sem a legjobbak. A motorkerékpár nem nekem va­ló, gyalogosan pedig a rövid távolság is hosszúnak tűnik. Mielőtt elbúcsúzom tőle, a család is szóba kerül. Elmond­ja, hogy a lánya Komárom megyében él. Rendszereden leveleznek, 'évenként egyszer meglátogatja Marcaliban! Az egyedüllét nem keseríti el, mert egy egész falu szereletét, megbecsülését érzi maga kö­rül. Tudja, hogy a munkájára szükség van, és ez a tudat nagyon sokat jelent... K. T. J. Két negyven fillér es gyu­fa skatulya fekszik az íróasz­talomon, rajtuk kék-fehér és kék-fekete címke a kö­vetkező szöveggel: A víz érték. ne szeny­nyezd! fiát kérem! Bármit kér­hetnek tőlem, de ezt az egyet hiába. Görcsösen ra­gaszkodom, hozzá, hogy ne­kem, engedélyezzék a víz szennyezését! Nem tehetek Tóid, de ha bárhol meglátok egy csapot, rögtön az a má­niám támad, hogy itt most szennyezni kell És rohanok szennyezni. Kormot, port, bacil its okát szórok , kéjes ötömmel a vízbe, miközben elégedek sóhajok hagyják el ajkamat. Korábban a gyu- facimke megjelenése előtt csupán napjából háromszor- négyszer kapott el q szeny- nyezési vágy, de csak úgy írnmel-ámmal csináltam az egészet. A figyelmemet sem, hívták fel rá, hogy tilos, nem szabad, a víz érték. PerSze, az utóbbit már rég­óta tudtam, hiszen a belvá­rosi második emeleten né­ha valóban érték egy kan­csó víz. Sőt, azt is tudom, hoóy a népgazdaságból éven­te tizenötmilUárd forint víz csöpög eL De amióta két (állítólag van egy harmadik gyufa- skatulya is hasonló szöveg­gel, de azt nem sikerült megszereznem) gyufacímke is tiltja az értékes víz szeny- nyezésé{, azóta elhatalmaso­dott rajtam a piszkítás őrü­lete. S ami a legborzasz­tóbb, csak tiszta vizet va­gyok hajtandó szennyezni. SOROK piszkosat nem. Miután gyak­ran nyitom ki a csapot, ahonnan -előszennyezett, sár­gás-barna víz csurog, az utóbbi időben kénytelen va­gyok felforralni, és utána szennyezni. Lehet, hogy ez a művelet némelyek szemé­ben szálka lesz, megrónak majd túlzott aprólékoskodá­somért, de én ennek ellenére hiszek a forrón szennyezett víz jövőjében! S miután a mennyiségi­leg elenyésző házi vízszeny- nyezés kezd számomra egy- - hangúvá válni, elkezdtem gondolkodni azon, hogy va­jon még hol lehetne szeny- nyezni a vizet? Rájöttem, hogy ha nagyüzemi szintet akarok elérni, akkor Ká- posztásmegyerre kell efíltaz- nom, a főváros víztartályai­hoz. Ott aztán van mit szennyezni, $ az eredményt sem lehetne egynapon em­líteni a csehszlovákoktól el­szenvedett vereséggel. De messze van, s a közlekedés ilyen havas időben egyálta­lán nem biztonságos. Ha ki- mennék Sántosra vagy akár a Cserbe, esetleg ott is el lehetne kezdeni a szennye­zési akciót, de akkor csak helyi szenzáció lennék, amit kevesellek. Végül is azt határoztam, hogy maradok a saját ki­alakult és jólbevált mód­szeremnél. Továbbra is megmosakszom, mosok is, sőt ha a szükség rászorít — bár nagyon utálom —, mo­sogatni is fogok. Jelszavam: Mindenki szeny- nyezzen úgy, ahogyan meg­szoktál Saly Géza Kincs az ágyban Az Uljanovszkban lakó Muratovék kislányuknak, Gálocskának új ágyat vá­sároltak. A régi fekvő­helyre a vasat és fé­met szorgalmasan gyűjtő úttörők tették rá kezü­ket. Mielőtt azonban a te­lephelyre szállították vol­na, elkezdték a vaságyon, lévő díszes fémgömbö­ket lecsavarni. Majd kővé meredtek, amikor a gömbökből, mint valami bőségszaru­ból, ömlend kezdtek a cá­ri aranypénzek, gyöngy­sorok, ékkövek, gyűrűk, fülbevalók. A Muratov családnak, amely tíz év-- vél ezelőtt vette kéz alatt az ódivatú vaságyat, sejtelme sincs, hogyan és mikor kerülhetett a több milliós érték Gálocska feá- szuperált fekhelyébe. Szólni sem tudott Egy fiatalember egyik, whiskyt önti magába a másik után. »Mi baj ?" — kérdezi meg végül a bár tulajdo­nosa. »Szörnyű dolog tör­tént! Képzelje el, üzleti úton voltam. Amikor a vártnál valamivel hama­rabb hazaértem, a fele­ségemet egy idegennel ta­láltam az ágyban. Egy angollal." »És? Mit mondott ne­ki?" »Semmit. Hiszen egy szót sem tudok angolul.« Japán házasságkötés repülőgépen Két japán menytasz- szony — akiknek a neve magyarul Tavaszi Rét, il­letve Nyár — 40 000 láb- nyira az Északi-sark fe­lett kötött házasságot, hogy nászútjukat London­ban töltsék. »A mennyhez közelebb akartunk házasságot köt­ni" — fejtette ki a 23 éves Nyár asszony, Taka- saki diák újdonsült fele­sége. Ä lökhajtásos repülő­gépek korszakának meg­felelően — fűzte hozzá a 25 éves Tavaszi Rét, aki Kenhez, Takasaki fivé­réhez ment férjhez. A japán stílusú szer­tartásból — amelyet a re­pülőgép pilótája vezetett le —, noha az Északi - sark fölött zajlott le, nem hiányzott semmiféle pom­pa és ünnepélyesség. A menyasszonyok fehér ru­hát viseltek, és a légi fogadáson a vendégeknek — a többi utasnak — pezsgőt és süteményt szolgáltak föl. Unatkozott... Egy férj a vártnál ha­marabb érkezik haza, és féleségét szomszédjukkal lepi meg az ágyban. — Nem szégyelled ma­gad? — kiált rá. — — Megcsalsz, s méghoz­zá a saját házamban? — Mit tettem volna? — kérdi nyugodtan a fe­lesége. — Hiszen tudod, milyen otthon ülő vagyak! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örziink meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index: 25 067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 6. Felelős vezető; Mautner József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom