Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-05 / 257. szám

Felépül-e végre a siófoki művelődési ház?

HÚSZ ÉV UTÁN ÚJRA A SZÍNPADON

Illyés Gyula Lélekbúvára

Vajon miért késik, mikor kezdődik meg és mikorra fejeződik be a siófoki városi és járási művelődési központ építkezése? Aligha lehet olyan helybeli lakos vagy évelt óta visszatérő üdülővendég, akiben föl ne merülnének e kérdések.

• Sokan hitetlenkedő legyintéssel válaszolnak, nem is minden ok nélkül. Mi a legiUetéke- sebbhez, dr. Pánczél Lajoshoz, a Siófoki Városi Tanács vb- titkárához fordultunk konkrét válaszért

— Ügy tátijuk, a tervek elkészítitek. Az építkezés mégsem kezdődött meg. Mi akadályozza még mindig a munkák megindulását?

— Több ok is közrejátszik abban, hogy hosszú évek óta elhúzódik az építkezés. A művelődési ház hiányát mi érezzük a leginkább.

A korábbi tervet a Pécsi Tervező Iroda készítette el, de újra volt szükség. Ehhez a MÁV Tervezőintézet (MÁVTI) felajánlotta a segítségét, és az új terveket el is készítette. Az építkezés megindulását azonban különböző objektív nehézségek ma is hátráltatják.

összesen tizenöt lakást — néhány vállalati raktárt és intézményt is — szanálnunk kell előbb. Természetesen lakások ellenében. Hat ház szanálása folyik; a többié azonban csak jövőre várható. Egy időben több objektum is épülni fog. A fűtésük csakis közös távfűtéssel ésszerű és gazdaságos. Ennek a terveit a Pécsi Tanácsi Tervező Iroda készíti. Végül a kivitelező, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat bejelentette: csak 1970-ben tudja vállalni a munkálatok megkezdését.

— A siófoki Járási művelődési központ jelentékeny mértékben társadalmi erőforrásokból, vállalatok és különböző gazdasági termelőüzemek hozzájárulásából épül fel. Milyen kép alakult ki eddig erről a társadalmi akcióról?

— A Kőolaj Vállalat ötmillió, a SZOT eddig egymillió forintos anyagi hozzájárulást ajánlott föl. A MÁVTI mintegy 400 000 forint értékben elkészítette a terveket. Az építőipari ktsz 200 000 forint értékű szakipari munkát; a vízművek a víz- és csatornahálózat elkészítését ajánlotta föl mintegy 400 000 forint értékben; a Parképítő Vállalat 110 ezer forint értékű parkosítást végez majd; a háziipari szövetkezet százezer, és néhány üdülő is (pl. Hungarofruct, Belker.) több mint százezer forint összeget ajánlott föl; a halgazdaság fuvarozást, a vízügyi kirendeltség, a Folyamkotró Vállalat és a hajózási vállalat a sóder és a kavics- anyag előterem' ' -ét; a villamosmű a külső villanyhálózat megépítését, a szolgáltató ktsz pedig a neonfeliratok elkészítését vállalta. Minderre egykét évvel ezelőtti megbeszélés alapján számíthatunk, és valamennyi szervvel, illetve vállalattal még további tárgyalásra van szükség a hozzájárulásukról

Mindezen túl: korábbi tanácstagi beszámolókon már meggyőződhettünk arról, hogy sokan szívesen vá1'"- '' * ' jegyek megváltását. Erről ismét s’!it ejtünk majd a lakossággal; néhány százezer forintra számítunk ebből a társadalmi erőforrásból is. Minél szélesebb társadalmi összefogást szeretnénk megteremteni, a hátramaradó összeget pedig Somogy megyei és siófoki városi tanácsi erőforrásból fedezzük.

— Mikorra remélhetjük — mindannyian — ennek a 16—17 millió forintos építkezésnek a befejezését, azaz a siófoki járási művelődési központ felavatását?

— Az építkezés — a kivitelező vállalása szerint — 1970 második felében indulna. A felavatása? Talán 1972-ben, talán 1973-ban...

« * *

Ide kívánkozik még egy-két gondolat. Több illetékes vezető személyiséggel konzultáltunk Pánczél elvtárssal folytatott beszélgetésünk kapcsán. E vé'cmé :>rii összegezéseképpen: a Siófoki városi és járási művelődési központ építkezése

megítélésünk szerint is már legalább két évvel ezelőtt megkezdődhetett volna. Az ehhez szükséges összeg már akkor is rendelkezésre állt. A járás és a község vezetőinél mutatkozó bátortalanság, határozatlanság eredményezte elsősorban a huzavonákat, amelyek az építkezés megindulását ennyire elodázták. (Párhuzamként: a nagyatádi járási művelődési központ építkezésének gondolata — nagyjából hasonló feltételek között — jóval később merült fel. Mégis az már lassan egy éve épül.)

A lehetségesnél és a szükségesnél lassabban halad Siófokon a területelőkészítés, a szanálás. A döntési jogkörölc decentralizálása után és alapján a siófoki városi, valamint a járási tanács vb-vezetőinek jóval rugalmasabb és határozottabb intézkedéseire volna szükség ezen a téren is.

IV. E.

f llítólag utólag könnyű »okosnak lenni-. Nos, nem mindig. Illyés Gyula Lélekbúvár című vígjátékénak kaposvári bemutatója után. bízvást állíthatom, hogy utólag — azaz két évtized távlatából — sem könnyű. Csak annyiban talán, hogy a fejlődés mai grádusán, húsz év társadalmi—történelmi mozgásának ismeretéiben horizontunk szélesebb. Amikor ez a mű született, az ma történelem. Akkori sorsa pedig irodalomtörténet, színháztörténet. Egyszerű lehetne a dolgom. Isméivé a tényeket, következtetni már nem nehéz. 1948 őszén Illyés Gyulától mást vártaik, »más éneket«, mégpedig a magyar parasztság vajúdó-vívódó átalakulásának középponti problematikáj áról. Nyilvánvalóan és érthetően a falusi osztályharc (ne felejtsük : az akkori »permanens módon élezedő« osztályharc) fő kérdéseire várták a nagy tekintélyű alkotó írói garasát. És jött a Lélekbúvár, vagyis a freudizmust túllihegő áltudományok és a jóhiszeműség szatirikus bírálata — a harmincas évekből. Egy irreális alaphelyzetű játékos komédia, falusi környezetben. Nem volt, nem is lehetett sikere. Egyik neves írónk, aki mellesleg teljesen reálisnak értelmezte a darab abszurd helyzetét és figuráit. alaposan bírálja, hosz- szan ostorozva Illyést a Lélekbúvár okozta csalódottságért a Fórum hasábjain. S ha az adott társadalmi valóságba helyezkedünk, van igazság ebben a szenvedélyes kirohanásban is. Illyés kétségkívül »másról beszél«. Nem arról, amit vártak tőle. De vajon

tényleg nem akarna hozzászólni Illyés e darabjával a jelen kérdéseihez?

Nem szeretnék*bármit is belemagyarázni Illyés Gyula sokoldalúan felmért és mérlegre állított drámaírói fejlődésvonalába. De itt, kezem- ügy ébenfa megyei könjvtár szakszerű és kitűnő ajánló bibliográfiája a kaposvári Illyés-bemutató alkalmából.

Olvasom benne és osztom Hermann István véleményét: ». .. dr. Szmufcban szélsőségig kiélezve ábrázolődik az a módszer, ahogyan a parasztsághoz közelíteni nem lehet. Nem lehet kívülről közeledni a paraszthoz, idegenül a paraszti törekvésektől és gondolatoktól ... A Lélekbúvár tehát nem egyszerűen a pszichoanalitikus módszerek komédiája. A Lélekbúvár szintén a vezető és vezetett viszonyáról szól, illetve a vezetni akaró és magát ilyen vezetőktől vezetni nem hagyó tömeg kérdéseiről«

Nem tudok ellenállni, hogy továbbvigyem a gondolatot.

I

A szírn

A boszorkány- konyha — ahol a színeket keverik — félemeletnyi magasan van. A főszakács, idős Greller Gyula, minden festéket ismer. Kérdem tőle, mégis, mennyi színt tud. Rázza a fejét.

— Amennyi kelL Nincs olyan, amit ne tudnék megcsinálni.

Negyvenkét éve keveri a színeket az Újpesti Cérna- gyár nagyatádi telepiének festékkonyháján.

Az országban egyedül itt készítenek feketén és fehéren kívül más színű varrócérnát is.

— Rendelkezésre áll a három alapszín: a sárga, a piros és a kék, ebből mindent meg lehet csinálni — mondja.

— Melyik a legnehezebb szín?

Mindig szűkszavú a válasz.

— Nincs nehéz. Akad amikor kétszer-háromszor meg kell próbálni. Ez azt jelenti, hogy először csak megközelítően azonos színt tudtunk keverni.

Fonalat rak az asztalra. Van vagy huszonöt csomó. Mindegyiket más időpontban festették, a színük mégis azonos.

— Látja, ez a nehéz: egyszer kikevert színt újra, ugyanúgy keverni.

A szekrényben, az asztalon színkavalkád.

— Az üzletkötők járják a világot. Amikor rendelést vesznek föl, akkor meghatározzák a színeket is. Nekünk azt kell csinálni, amit a kanadai vagy az egyiptomi vevő kíván.

— Hol kérik a legszebb színeket?

Hosszú csend.

— Minden szín szép.

— És a legtöbb árut?

— Szudánnak töméntelen mennyiségű, hajszálvékony, fekete, fehér cérna kell. Sejti miért?

— Nem.

— Fátylat készítenek belőle a nőknek.

— A »legvadabb« színeket hol kérik?

— A divattól függ, hogy melyik a »legvadabb« szín. Az egyik évben a lila megy tonnaszámra, a másik évben a zöld. Most éppen a sötét színeket, főleg a barnát kérik.

Azt mondják a gyárban, hogy idős Greller Gyula nagy titkok tudója. Ismeri, hogyan viselkednek a különböző festékek, az egyes anyagokon. Azt is sokan tudják, hogy rengeteget kísérletezik, s a szeme a műszereknél is érzékenyebben reagál az ámyalatbeli különbségekre. Ha dönt, negyvenkét év hatalmas tapasztalatát használja föl.

— Mi a kedvenc színe? — kérdem.

Hosszan ingatja a fejét.

— Én ezt a szakmát inasként kezdtem 1927-ben. Csinálni csak kedvvel lehet, ha valakinek nincs hozzá kedve, akkor soha nem sajátítja el. Kedve pedig csak ahhoz lehet az embernek. amit szeret. Én a színeket szeretem.

Hosszú papírlapon apró gombolyagok. Ügy hívják: színkártya. Az ember szeme káprázik, ha végignéz rajta.

— Hétszáznyolcvan szín — hallom a számot. Némelyik között csak árnyalati különbség.' —- Egységesíteni szeretnénk a belföldi színkártyát — folytatja Greller Gyula. — A mi szakmánkban nem lehet elmondani, hogy mit akar a vevő. Azt meg kell mutatni, mert ahány ember, annyiféleképpen jellemzi az árnyalatokat.

— Mennyi festékkel dolgozik?

— A színe válogatja. Van, amikor ezer literbe csak 3 dekát teszünk, van amikor 3 kilót. A lé nem árul el semmit, csak a belerakott anyag. És ezért kell vigyázni a műszálakkal. Akik a cérnát fonják, azt mondják, hogy pamut is kell a műszál mellé, mert különben megolvad a varrógépen. A műszálat viszont másképp fogja a festék, nehéz így festeni. Nehéz, de nem lehetetlen.

—• Találkozott már lehetetlennel?

— A festésnél nem.

Kercza Imre

llyés Lélekbúvárában tágabb a kör Nemcsak a parasztság, hanem a nép vezetettségérőí van szó. Illyés későbbi történelmi drámáinak sorában (Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György) valóban drámai, gondolati mag a vezető és a vezetett viszonya. A sorozat csúcsa, betetőzése éppen a ívben is nemrégen látott Ke- gyenc. A Lélekbúvár sorrendben a második színpadi műve, s ebben is, ha a mélyére nézünk, ott a későbbi gondolati csíra. A hogyan nem lehet és a hogyan kell közeledni a tiszta, becsületes, a kultúrát, fejlődést szomjazó, de végtelenül jóhiszemű néphez. Nem parabola — világos, őszinte szó ez a Lélekbúvárban. Olyan embertől halljuk, aki a népből kiemelkedve maga leplezi le az altalános hiszékenységből hasznot csiholó kalandort.

A figura parasztvolta Illyés

emberi, írói és politikai krédóját jelzi. Ám indíttatásának, származásának itt — éppen a mű irreális alaphelyzete miatt — nincs is különösebb jelentősége.

Jelentős azonban, úgy érzem, az előadás időpontja. Illyés Gyula, aki a felszabadulást követően bekapcsolódik a közéletbe, de egy idő után visszavonul a nyilvános politikai szerepléstől, íróként —• bizonyos szünet után —ezzel a darabjával jelentkezik. Az idő tájt, amikor sorra- rendre támadtak hamis prédikátorok és mi fenntartások nélkül, vakon hittünk politikai sariartánoknak is, kiktől naponta »anaUzáKattunk«.

Tudatos vagy véletlen jelzés-e a Lélekbúvár? És jel- zés-e valóban? Egyiket sem merném határozotton állítani S talán nem is tudjuk meg soha Egy biztos. A lélekbúvár harcolni akar az eszmei torzítások és á túlzott jóhiszeműség ellen. És akkor 1948-at írtunk.

Ennyi — tény.

A kaposvári bemutatóból nem érzem eléggé azt a kettősséget, amely szerintem benne van a darabban. Laczkó Mihály rendezése — amany- nydre lehet —- reálisra veszi« a darabot: a hiszékenység kritikáját állítja a középpontba. S leszámítva az első két felvonás helyenként unalmas, ritmustalan, hullámzó részeit, kellemes, szórakoztató komédia ez az előadás, néhány remek alakítással. Néhol a mű szatirikus szándékait is szóhoz engedi a rendezés. Itt nagyszerűen érvényesül a szituációk humora, finoman megkomponált frivolitása. Laczkó Mihály a közérthető Lélekbúvárt igyekszik színpadra állítani, s ebből a szempontból neki is igaza van. Ebben az előadásban a hiszékenységről és a pénzről van szó. (Jánosa Lajos stilizált háttérdíszlete kitűnően hangsúlyozza is ezt) Szó esik a dramaturgiai csúcsponton arról is, hogy érdemes néha a »józan paraszti észre« hallgatni, hisz ennek hordozója itt nemes szándékkal, virágzó és korszerű életet akar teremteni. Nyugodt, békés, emberi légkörben. Anélkül, hogy betegséget szimatolva »lélek- analizálni« akarnánk ott is, ahol nincs mit gyógyítani.

S

zereplői közül Csíkos Gábor Szmuk doktora kiemelkedő alakítás, leszámítva az áltudományos halandzsaszöveg bizonyos részeit, amelyből őszintén szólva nem sokat értünk, azaz hallunk. Nem a »halandzsa«, hanem résziben dinamikai, részben akusztikai okok miatt. Koltai Róbert Dudás Ferije különösen a harmadik felvonásban jut fontos szerephez. Játszik. Nagyszerűen karakí- rozza a sarlatán tudós áltudományát, s ezzel hordozója is egyben az íród mondanivalónak. Simon György ízes, hangulatos figurát teremt a plébános szerepében. Két női alakjával nem bánt túlságosan bőkezűen a szerző. Demeter Hedvig és Hőgye Zsuzsa becsülettel megoldják feladatukat, csakúgy, mint vincellérszerepében Lengyel János. A jelmezeket Poós Éva készítette.

Wallinger Endre

Szondázzák a betonfalakat

Világviszonylatban is új vizsgálati módszert vezettek be a Beremendi Cement- és Mészműben a 25 méter mély kísérleti résfalas betonlap vizsgálatára. Izotópos szondákkal minősítették a beton szilárdságát, tömörségét. Ezzel a vizsgálati móddal mintegy kétmillió forintot, takarítottak meg.

SZÍVES TÖRTÉNET

Minden óvintézkedésem ellenére környezetem tudomást szerzett róla, hogy túlléptem az ötödik ikszen. Ez még csak hagyján, de röpke néhány nap alatt rájöttem, hogy ösz- szebeszéltek ellenem.

Feleségem kétségbeesetten szólt: »Fiam, nézesd meg a szívedet, nagyon lihegsz, mikor feljössz a lépcsőn«.

Barátom aggódva szólt: »Cigaretta cigaretta után és az a rengeteg fekete nem tesz jót a szívednek Mikor látott orvos?«

Fodrászom diszkréten suttogta: »Nagyon sápadtnak

tetszik lenni. Csak nincs valami baj a szívével?«

Kollégám gyanús jóakarattal kérdezte: »Sok hiányzik 'a nyugdíjidödhöz? Rosszul nézel ki. Nézesd meg a szívedet, öregem, ebben a korban nem árt...«

Elmentem az orvoshoz. Hallgatta a szívemet, aztán, összeráncolta a homlokát, úgy mondta:

— Egy kis zörej ... Sokat cigarettázik?

— Napi harminc körül.

— Az sok. Es mennyi feketét iszik?

— Napi négy-öt duplát.

— Hát az rengeteg! Az ön korában már vigyázni kell egy kicsit a motorra. Azt tanácsolom, hogy mérsékelje a cigarettát és a feketét. Mind a kettő méreg a szívnek, ezt jegyezze meg.

— Köszönöm — mondtam megrendülve és kitámolyogtam a rendelőből. A friss levegőn egy kicsit magamhoz tértem, de a zörej tudata még rám nehezedett, mikor e9V presszó elé értem és eszembe jutott, hogy dél óta nem ittam feketét. Eh, ez az

egy kávé már nem számít! Míg a kávét szürcsöltem, elszívtam egy cigarettát is. Mind a kettő nagyon jólesett.

A következő években esze- be se jutott, hogy mit mondott az orvos. Aztán egyszer meghűltem, és a feleségem elhívta öt. Megkopogtatott, lehallgatott.

— Nincs semmi komoly — mondta —, egy kis meghűlés. Néhány aszpirin és néhány napi fekvés. — Kis szünet után így szólt: — No és a szíve hogy viseli magát?

— Nincs semmi komoly —* mondtam én is.

— Na látja. Kevesebb méreg, hosszabb élet. Hát csak így tovább!

Azóta nyugodtan szívom a napi harminc cigarettát és iszom a négy-öt duplát. Nyugodt vagyok, mert orvosi biztatásra teszem ö mondta: Csak így tovább!

(Várad#

SOMOGYI NÉPLAP

Szerda, 1960. november &