Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

Vita a szerkesztőségben SZAKEMBEREINK ÉS A MEZŐGAZDASÁG 4. A középsz ntü vezetőkről ♦ A jó szándékú törek­vés elsikkad, a kitűzött célok rendszerint csak részben vagy vontatottan valósulnak meg, ha a felső szintű szakirányítók mellett nem állnak ott a meg­felelően képzett középszintű vezetők, — Amikor a szakemberhely- zetről beszélünk, nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a kö­zépszintű vezetés problémáját. A termelés fejlődésével, szako­sodásával jelentőségük, szere­pük egyre nő, s olyan hiányok vannak e téren, amelyeknek megszüntetése legalább akko­ra gond, mint a felső szintű szakvezetés biztosítása — a nagybajomi elnök véleményé­vel messzemenően egyetértet­tek az ankét részvevői. Aztán igen érdekes vitát indított el ez a gondolat. — Brigádvezetőink mind képzettség nélküliek — mond­ta Gombaszögi Jenő —, de úgy tudom, a szövetkezetek több­ségében ez a helyzet. Ezek a brigádvezetők igen becsülete­sen dolgoznak; egy részük a kezdeti nehéz időtől fogva ott áll ezen a poszton. Tudjuk vi­szont azt, hogy a követelmé­nyek rohamosan nőnek, és öt év múlva vagy még előbb nem lesz elég önmagában a becsü­letes munka. Szakképzettség is kell. De mi legyen ezekkel a tiszteletet, elismerést érdemlő vezetőkkel? — Igen. Ez nagy gond, és ha úgy nézzük, meglehetősen kényes is — tette hozzá Czipót József. — Súlyos hibát követnénk el, nemcsak a személyek ellen, talán az egész mozgalom ellen ■■ Ösztönzés A kormány legutóbbi ülé­sén — ahogy erről a közvélemény mér érte­sülhetett — megszüntette a ré­szesedési alap felosztásának eddig központilag előírt kate- gorizálási rendszerét. Miután a vállalatok 1969. január 1-i visz- Bzamenőleges hatállyal saját hatáskörükben dönthetnek a részesedési alap felosztásáról és felhasználásának módjáról, így most már — bizonyos elő­írások keretei között — helyi­leg önállóan és teljes felelős­séggel alakíthatják a dolgozók különböző rétegeinek, csoport­jainak kereseti, jövedelmi ará­nyait. Természetesen ezután is az illetékes központi, irányító hatóságnál (minisztériumban) döntenek — a végzett munká­juk sokoldalú mérlegelésével —■ a vállalat legfelső vezetői­nek anyagi elismeréséről: alap­fizetéséről, prémiumáról, eset­leges jutalmazásáról és év vég' nyereségrészesedéséről. Nyereségprémiumot, jutal­mat egyébként valamennyi dolgozó, munkás és vezető egy­aránt kaphat évközben több­nyire a részesedési alap terhé­re. Nyereségprémium persze csak azokat a dolgozókat illeti meg, akik kiemelkedő módon járulnak hozzá a vállalati nye­reség gyarapításához. Veszte­séges gazdálkodás esetén vi­szont változatlanul csökken­tik azoknak a vezetőknek az alapfizetését, akik rendszere­sen nyereségprémiumban ré­szesülnek. Az év végi nyere­ségrészesedés felosztásánál már 1970 tavaszán valamennyi dolgozó — tehát minden mun­kás és vezető — évi összkere- setét veszik figyelembe. E z a döntés a reform el­veivel összhangban to­vább szűkíti a központi kötöttségek körét, és növeli a vállalatok hatáskörét, önálló­ságát és felelősségét De a kor­mányrendelet önmagában — ezt határozottan szükséges le­szögezni — nem változtat a ve­zetők vagy a munkások jöve­delmének eddig kialakult' nagyságán, egymás közötti ará­nyán. Vagyis a kategorizálás eltörlésével automatikusan nem növekszik és nem is csök­ken senkinek a keresete, jöve­delme. Ha viszont a vállalatok­nál élnek az új lehetőségekkel és bátran kezdeményeznek, új­vétenénk, ha ezeket a közép­szintű vezetőket félreállíta­nánk — mondta Frankó László. — Viszont valami megoldás­ra szükség van, hiszen ez a gond évről évre egyre égetőbb lesz. Felvetődött, hogy idős, ta­pasztalt brigádvezető mellé fiatal szaktechnikust kellene állítani. Együtt dolgoznának, a fiatal a szakismerete mellé ta­pasztalatokat szerezne, s idő­vel átvenné a brigádvezető helyét. Ellentétes vélemények csaptak össze ekörül, aztán el­vetették a gondolatot azzal, hogy nem jó, mert a brigád­vezető eleve azzal fogadja a fiatalt: »-Na, ez engem akar in­nen kitúrni.« — Szerintem ezt a problé­mát bizonyos anyagi áldozat­tal lehetne megoldani — ve­tette föl a nagybajomi Hor­váth László — és ezt ki kell bírnia a szövetkezetnek. Ma már az üzemekben van annyi olyan beosztás — majorgazda stb. —, ahol a fizetés megha­gyása mellett kiválóan el tud­ják végezni a feladatokat... — És így nincs sértődés, nem kapjuk vissza azt, hogy embertelenek vagyunk, mél­tánytalanul bánunk olyanok­kal, akik már sokat tettek a közösségért — vette át a szót a mesztegnyői elnök. — Pél­dát is tudok erre mondani. Találtunk megfelelő képzett­ségű gépcsoportvezetőt. Aki korábban látta el a feladatot, az egyben a párttitkárunk is. Most megemeltük a fizetését, megbíztuk a tűzrendészeti, balesetvédelmi tennivalók el­végzésével is. ragondolják és korszerűsítik az anyagi ösztönzés belső me­chanizmusát, megteremthetik a vállalati nyereség és a sze­mélyi jövedelmek gyorsabb növelésének feltételeit. Megváltozott ugyan a része­sedési alap felosztási módja, ám ezután is — sőt, még foko­zottabban, mint eddig — a végzett munka mennyiségével és minőségével, a szakképzett­séggel és a vállalt felelősséggel arányos jövedelmi különbségek növelésén át vezet az út az egész kollektíva anyagi föl- emelkedéséhez. A kategorizá­lás mechanikus, bürokratikus végrehajtása sok vállalatnál nem segítette, hanem nehezí­tette a jövedelemdifferenciálás ösztönző megvalósítását. Mert az is egyenlősdi a javából, ha a jó és a rossz művezetőt, üzemvezetőt egyformán kate­gorizálják és lényegében azo­nos mértékben jutalmazzáik, ha (Tudósítónktól.) A Balatonboglári Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet felvásárlási osztálya szép eredményeket ért el az év eddig eltelt időszakában. Alapvető és fontos céljuknak tekintették, hogy minden lehe­tőséget kihasználva segítsék a kisárutermelés fokozását. Part­nereik sorában az első között tartják számon a társulásokat, érthető, hogy megkülönbözte­tett gondot fordítottak támo­gatás ukra. A szövetkezethez tartozó te­rületen három házinyúl-, há­rom méhész-, egy tojásterme­lő-, két szőlő-gyümölostenmelő és egy kisállattenyésztő társu­lás működik. Az ezekben te­vékenykedő embereket nem­csak szakmailag, hanem anya­giakkal is segítik, különböző kedvezményeket biztosítanak részükre. Gondolunk itt pél­dául a kamatmentes szerződés- előlegre, a nagyüzemi felárra, a törzsállomány közös beszer­zésére. A szükséges takar ­— És ez az ember nem érzi sértve magát? — Nem. Épp olyan megbe­csülésben részesül, mint ko­rában. Anyagiakban sem szen­vedett hátrányt, és a gépcso­portunk irányítása szakképzett ember kezébe került. —' Van ennek a témának egy más oldala is — jegyezte meg Paska Ferenc. — Vannak olyan brigdávezetőink, akik a fejlődéssel megfelelően lépést tartottak. Viszont egyre nehe­zebb ott tartani őket, mert olyan furcsa helyzet követke­zett be. hogy akiket irányít, azok lényegesen többet keres­nek, mint ő, akinek nemcsak a munkája, hanem a felelős­sége is összehasonlíthatatlanul nagyobb. Mi Somogyszilban eljutottunk odáig, hogy jövő évtől feltétlenül rendezzük a brigádvezetők fizetését. — Abban tehát állást fog­laltunk — jegyezte meg az egyik részvevő —, hogy szak­képzett középszintű vezetőkre van szükség, és ez az igény egyre nő. De hogyan biztosít­suk, honnan vegyük ezeket? A kérdés elevenbe vágott. Nem egy véleményben fogal­mazódott meg, hogy még min­dig igen nehéz a falusi fiatal­ság figyelmét a mezőgazdaság felé fordítani. Az okokat ku­tatva a fejtegetések eljutottak odáig, hogy mind a családi, mind az iskolai nevelésben fo­gyatékosságok vannak. Nem ismerik eléggé a fiatalok a mezőgazdaság korszerűsödését. Hiába vannak készülőben a modern, fehér-fekete öltözővel ellátott állattenyésztési __tele­p ek, hiába mutat a fejlődés a mezőgazdaságban is a nyolc­a végzett munka helyett pusz­tán a beosztás válik a többlet­jövedelem forrásává. A jöve­delmek igazságos, munka sze­rinti elosztása azt jelenti, hogy nemcsak a vezetők és a beosztottak keresete között növekszik a végzett munkával és a viselt felelősséggel ará­nyosan a különbség, hanem az azonos beosztású dolgozók kö­zött is. Így a kiválóan dolgozó beosztott esetleg annyit vagy többet kereshet, mint a köze­pesen vagy gyengéin dolgozó vezetők. H a a munkások azt tapasz­talják, hogy érdemes jól dolgozni, mert az anyagi elismerés érzékelhető módon türköződik az alapkeresetben, a prémiumban, a jutalomban és az év végi nyereségrészesedés­ben, akkor növekszik majd a jövedelemdifferenciálás mel­lett síkraszállók száma, és szű­kül az egyenlősdi híveinek kö­re vagonnyit — a felvásárlási osz­tály szerzi be a Gabonafelvá- sárló és Feldolgozó Vállalattól. Sokat jelentett az, hogy ők biz­tosítottak a gazdáknak 6500 előnevelt tojót és kakast, s ugyanakkor 600 000 tény észto­jás értékesítésére szerződést kötöttek kel tetőállomásokkal. A jó együttműködés nyomóin különösen fellendült a házi- nyúltenyésztés. 1965-ben 3200 házinyulat vettek át a terme­lőktől, ebben az évben pedig már több mint kilencezret. Ma már vannak olyan gazdák, mint például a balatonlelled Frolyó Imre, a balatonfenyvesi Ruzsics Károly, a fonyódi Ko­csi.5 Lajos, akik 200—300 nyúl értékesítésére szerződnek. Hasonlóan szép eredménnyel tevékenykednek a méhész tár­sulások. Az 1969—70-es gazda­sági évre 800 mázsa máz érté­kesítésére szerződtek velük, eb­ből az ez évre jutó mennyi­séget teljes egészében átvették órás munkaidő felé — a tudat valahogy megrekedt ott, hogy ez a munka fizikailag nehéz, és hátrányosabb mindennemű ipari tevékenységnél. — Pedig a középszintű ve­zetés gondjának megoldását a Fiatal technikusoktól kell vár­ni. — Mi most próbálkozunk valamivel, ami talán célrave­zető lesz — nagy figyelem, ér­deklődés kísérte a nagybajomi elnök szavait. — Beszéltünk a pedagógusokkal, megállapod­tunk. hogy ez évtől a politech­nikai oktatást a szövetkeze­tünkben végzik. Ezeken az órákon a fiatalok megfordul­nak a szövetkezetünkben min­den munkaterületen, a peda­gógus mellett mindig ott van egy szakemberünk, aki nem­csak arról beszél, ami éppen látható, hanem elmondja azt is, hogy az adott területen mi­lyen fejlesztés, fejlődés várha­tó... Hogy mi lesz ennek a módszernek az eredményre — nem tudom. Mi sokat várunk tőle, hiszen nem egy ilyen megjegyzést hallottunk a gye­rekektől: »Ezt nem is gondol­tam volna, erről sohasem hal­lottam ...« Ez a módszer, éppen úgy, mint a vita során sok egyéb, bekerült a részvevők jegyzet- füzetébe. Csaknem mindenki elmondta, hogy hasznosnak, szükségesnek tartotta a vitát, hiszen megyénk mezőgazda­ságát foglalkoztató egyik leg­égetőbb gondról esett szó. Vélemények csaptak össze, kérdések vetődtek föl: miért nem alakítjuk ki a gyakornok­nevelő gazdaságokat; hogyan kellene a falusi lakossággal jobban megismertetni a mező. gazdasági termelésben végbe­menő fejlődést, azt a korsze­rűsödést, amelyhez nélkülöz­hetetlen a tudomány alkalma­zása; hogyan lehetne szoro­sabbra fűzni a kapcsolatot a termelőüzemek és a különbö­ző szintű oktatási intézmé­nyek között a szakember- utánpótlás javítása céljából; milyen beosztásban és hogy tudnak helytállni a női szak­emberek; mit kellene tenni azért, hogy a szakmunkások és a képzettség nélküli egy­szerű dolgozók között ne le­gyen feszültség? Ezek a kér­dések az ankét során részben megválaszolatlanul maradtak. Am a vita lapunkban még nem zárult le. Szerkesztősé­günk továbbra is várja a vé­leményeket, az észrevételeket és a javaslatokat. Hiszen a cél közös: növeljük, fokozzuk a szellemi beruházást szövetke­zeteinkben, mivel ez a leg­gyorsabban megtérülő, legkifi­zetődőbb befektetés. demel Nagy István szöllősgyö- röki és Eckmajer Mihály gyu- gyi lakos, akik évente rendsze­resen 20—25 mázsa mézet ér­tékesítenek. A társulások mellett állami gazdaságoktól, termelőszövet­kezetektől is vettek át külön­böző terményeket. Az első há­romnegyed év során összesen 830 mázsa tojás, 160 mázsa bab, 713 mázsa burgonya, 329 mázsa zöldség, 2871 mázsa gyü­mölcs, több mint 212 mázsa ba­romfihús felvásárlását bonyo­lították le. Sok munka, erőfe­szítés van ezekben az eredmé­nyekben, de a felvásárlási osz­tály úgy értékeli, hogy még mindig vannak kihasználatlan lehetőségek területükön. Ezért tovább szorgalmazzák, hogy az üresen álló gazdasági épülete­ket okszerűen, célszerűen hasz­nálják ki a gazdák, s mint em­lítettük, a felvilágosító tevé­kenység mellett ehhez igyekez­nek minden segítséget, támoga­tást megadni — kategóriák nélkül A jó együttműködés eredményei Tíz társulás működik a bogiári fogyasztási szövetkezet területén mányt — ebben az évben 13 és továbbították. Említést ér­Bánya a víz alatt Önjáró uszályokkal szerelték • föl a gyékényesi kavicsbá­nyát. A víz alól kotort kavicsot három uszály viszi majd az osztályozóhoz. Föld alatti szállítószalagon jut a kavics a vagonokhoz. Ezt most építik. A berendezésekhez sok energia kell. Ezért épül a megfelelő kapacitású transzformátorház. (Grábner Gyula fele.) Folyamatos a termelés a visontai bányában Több hónapig tartó próba után hétfőn megkezdte a fo­lyamatos termelést a visontai Thorez külfejtéses bánya­üzem. Óránként 460 tonna tel­jesítményű óriás kotrógép fej­ti a szenet, amit aztán telje­sen automatizált szállítórend­szer továbbít a Gagarin Hő­erőműbe. Az energiatermelés folyamán keletkező salakot ugyancsak automatikus szállí­tórendszer juttatja vissza a megüresedett bányagödrökbe. Ezt a folyamatos keringést 'hat kilométernyi szalagrend­szer biztosítja. A bánya jelen­leg naponta még csak kétezer tonna szenet szállít a hőerő­mű első blokkjának üzemi próbáihoz. SOMOGYI NÉPLAP Saefds, 1969. november 36*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom