Somogyi Néplap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

Gáztűzheiyelemek, házszámtáblák A Delta legújabb számából Fehéren izzik a zománcozó kemence, műszerek jelzik a száradási, idő leteltét. A Ka­posvári Vasipari és Műszáki Ktsz zománcozó részlege né­hány hónapja dolgozik, de máris számottevő megrende­léseket kapott. A fővárosi Gáz­készülékeket Gyártó Vállalat­tól zománcozatlan konvektor- kívezetőcsöveket, gáztűzhe­lyek oldalsó, belső elemeit szállítják le, és itt kapják meg ezek a termékek a zománc- bevonatot. Nagy Sándor üzem­vezető szerint a telep fölsze­relése, technológiája korszerű, pontlyukasztóval, modem ke­mencével is ellátták. A bu­dapesti vállalatnak havonta harminc tonna zománcozott árut szállítanak, és ez több mint háromszázezer forintot javedel az a ktsz-nek. A fo­gyasztási szövetkezetek részére füstcsöveket zománcoznak. Kőszegi György, a ktsz elnöke elmondta, hogy különös, de jól jövedelmező megrendelést kaptak az alföldi Ocsa község­ből. A falu — a népszámlá­lást megelőzően — elkészítteti utcanévtábláit és házszámtáb­láit, Ezekből ötezer darabot készítenek százharmincezer fo. rintért A feltámadás illúzióba EGY-KÉT ÉVVEL EZ­ELŐTT HAZAI LAPJAINK is beszámoltak róla, hogy az Egyesült Államokban létesült különleges vállalatok megbí­zást fogadnak el gyógyíthatat­lan betegségben szenvedő, idős emberektől, hogy — potom né­hány tízezer dollárért — köz­vetlenül haláluk után különle­ges mélyhűtő rekeszben helye­zik el Tetemüket, s itt tárolja! egyfajta mesterséges téli álom­ban évtizedekig, akár évszáza­dokig Is. Ennyi idő alatt az or­vostudomány nyilván leküzdi majd a ma még gyógyíthatat­lan, rettegett betegségeket, ta­lán megfejti az örök fiatalság titkát is, s akkor feltámasztva a tetemeket, visszaadhatják a megrendelők életét, egészségét, fiatalságát is. Alapjában véve nem is ha­mis az okoskodás. Hiszen a természetben sok példa van ar­ra, hogy alacsonyabb és maga­sabb rendű állatok lecsökkent- ve életműködésüket, hibernált állapotban, téli álomban vé­szelik át a zord időket, s több hónap elteltével, amikor be­köszönt a tavasz, újra helyre­áll normális életműködésük. Mi több, arra is van példa, hogy az élő szervezetek — per­sze, nem emberek — alkalmaz­kodhatnak a nagy hideghez is, Házszámtáblák Or sara. Presszót építettek a szentaiak társadalmi munkában Akkor szállt le a traktorról, amikor találkoztam vele a na­pokban. Kedves, szimpatikus, katoaaviselt férfi Szántán a KISZ-titkár, Kovács György. Beszélgettünk. Nemrég válasz­tották meg újra tikárnak, ugyanis bevonulása előtt is ő vezette a KlSZ-szervezetet a faluban. Amíg a hadseregben szol­gált, addig sem tétlenkedtek a fiatalok. Németh Tamás KISZ- titkár vezetésével presszót építettek. Mindennek az vcrit az előzménye, hogy a kocs­ma túlzsúfolt volt Szén tán. Mi­kor a múlt év végén a presz- szó építése szóba került, a kis. kilencszáz lelkes, eldugott falu — igaz, már készül a korsze­rű bekötő út is Csurgóra — minden szervezete megmoz­dult. A tanács tízezer téglát, a termelőszövetkezet és az er­dészet szállítóeszközt, anya­got, a község mesteremberei és a KISZ-fiatalok munkát ajánr lottak fel. A párttitkár is so­kat segített. S a társadalmi összefogás eredményeképpen már áll a presszó. A nagyobb belső munkák ugyan még hát­ravannak, ezeket a fogyasztási szövetkezet végezheti el. Kik tették a legtöbbet? A tamácselnakasszony, azonkívül a huszonhárom éves Németh Tamás, aztán Takács György, if). Kiss József, Molnár János ás Bogdán Pál kőművesek, Kocsis Ibolya, Kamarell Jutka, Kiss János, Kiss Ilona és Bog­dán János, akik a legtöbb se­gédmunkát végezték szabad idejükben — szombat- vasár­naponként A társadalmi munka érté­ke? Legalább harmincezer fo­rint, a felhasznált anyagról nem is beszélve. A befejező munkák folynak, talán még ez évben, de legkésőbb jövő év elején birtokukba vehetik a fiatalok a szórakozóhelyet. A tizennégy tagú szentai KISZ-szervezetnek ez volt ed­dig a legnagyobb tette. Az új titkár szervezte meg október­ben a szüreti felvonulást és mulatságot. Három éve nem volt ilyen. Politikai oktatás, klubestek — Dömötör József párttitkár sokat segít a fiata­loknak, a pártklubot mindig megkapják rendezvényeikre —. aktív színjátszó munka a téli szünetben. A fiatalok rendsze­resen olvasnak, a KISZ-esek »1 járnák a könyvtárba. A jövő évben a járdát sze­retnék társadalmi munkában megépíteni. u. z. és teljesen megfagyott állapot­ból új életre kelhetnek. Az alaszkai egyetem tudományos kutatód éppen annak tisztázá­sát tűzték maguk elé: hogyar viselik el a futrinkák termé­szetes és mesterséges körülmé­nyek között a megfagyást. Korábban úgy vélték, hogy a különböző rovarok csak kez­deti fejlődési szakaszukban (lárva állapotban) viselhetik el a megfagyást károsodás nélkül L. K. Miller és munkatársai azonban most bebizonyították, hogy a Pterostichus brevicor- nls faj teljesen kifejlett, télen összegyűjtött egyedei is elvi­selik a mínusz 33 fokos der­mesztő hideget. Ezek a rova­rok ilyen hőmérsékleten fa­rönkökben, fatönkökben, hi­bernált állapotban vésze'ik át a telet. Laboratóriumi körűimé, nyék között azonban még en­nél nagyobb igénybevételt is elviseltek. Pedig a kutatók elég magas ra állították a túlélés kritériu­mánál: mércéjét. A fagyijaiéi­ból újra életre keltett bogara­kat akkor tekintették csak túlélőknek, ha irányított, ősz- szehangolt tevékenységre — például táplálkozásra, járká- lásra voltak képesek, és négy napon át nem mutatkoztak rajtuk a bénulás vagy a saa- -bálytalan viselkedés jelei. A KUTATÁSOK SORÁN KIDERÜLT, hogy a nyáron összegyűjtött rovaregyedek már mínusz 6.6 fokos hőmér­sékleten elpusztulnak. Ebből nyilvánvaló, hogy a szervezet kémiai gyára is átalakul va lahogyan az évszakok változá­sával. A túlélés szempontjából döntő tényezőnek bizonyult a hűtés tempója, sebessége. Á 2Ü foknál nagyobb óránkénti hő- mérsókletkülönbség még a téli bogarak szervezeteben is sú­lyos károkat okozott. Az egyik, 17 téli egyedből álló kísérleti csoport bogarainak 67 százalé­ka még a mínusz 87 fokos ret­tenetes fagyot is túlélte — óránként 4 fokos hőmérséklet- csökkentéssel. A tudományos vizsgálat egyértelműen megál­lapította, hogy ezek a rovarok már nem hibernált (túlhűtött), lianem ténylegesen fagyott ál­lapotosa voltak. Az évszakoktól függő fagy­tűrő képesség nyilvánvalóan összefügg a futrinkák szerve­zetében levő fagyálló anyaggal. a glicerinnel. Az alaszkai ku­tatók azt is kimutatták, hogy; nyáron egyáltalán nincs, télen viszont a 25 százalékot is elér­heti a glicerin mennyisége a futrinkák szervezetében. De ez a mechanizmus sem egyértel­mű. Egyes rovarlárvák például még akkor is elpusztultak, nagy hidegben, ha sok volt a glicerin szervezetükben, má­sok viszont glicerin nélkül is túlélték a fagyhalált. A glice­rin szerepe a fagyállóság me­chanizmusában tehát még egy általán nem tisztázott. VALAMI AZONBAN EGY­ÉRTELMŰEN KIDERÜLT a kísérletekből: egyetlen futrin­kát sem sikerült új életre kel­teni, ha egy óránál hosszabb időt töltöttek teljesen megfa­gyott állapotban. Nagyon kevés a remény, hogy a megfagyasz­tott embertetemeket sikerülne feltámasztani valamikor a be­tegség nélküli jövőben. Kétszer ókoz gondot a víz: akkor, amikor sole van. s ami­kor nincs. Azért, hogy ponto­san annyi legyen, amennyi kell, emberek ezrei dolgoznak. — A vizes szalámiban hiány van. Nem ismerik a fiatalok az itteni lehetőségeket sem, meg a munkát sem. És ez Somogyra áll a leginkább. Évek óta alig jelentkezik valaki az általános iskolát végzettek közül vízügy; technikumba. Középkáderek nélkül pedig nem sokra lehet menni. Hogy mi az oka az ér­dektelenségnek? Az embereik ezen a környéken nem ismerik a víz természetét. Sok gondjuk tulajdonképpen nincs vele. Aki ezeket mondta, az egész megyét járja, törpe vízműve­ket, csatornákat épít. Vámosi Sándornak hívják, s a Dél- dunántúli Vízügyi Igazgatóság kaposvári főépítésvezetője. — Változtatni kell ezen az állapoton, s változtatni csalt úgy lehet, ha megismertetjük a vizet azokkal, akiit még a pályaválasztás előtt állnak. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában vízgazdálkodás: szakkört szerveztünk a hetedik és a nyolcadik osztályosoknak. Csajághy Károly 'gazgatóval csak egyet akarunk elérni: is­merjék meg ezt a szakmát, s ha kedvük tartja, jelentkezze­nek is, amikor a továbbtanu­lásra gondolnak. Nyolc-tíz- tizsnöt gyerek jár? Nem ér­dekes. aki jön. szívesen jöj­jön. Mi filmen a világ nagy vízügyi építkezéseit, az ember küzdelmét a vízért akarjuk megmutatni. És elvinni majd a gyerekeket oda, ahol ha­zánkban a legnagyobb munka folyik. Döntsenek, ha tetszik nekik. Az ötlet jó. Honnan szárma­zik? — Tudomásom szerint az országban ez az első vízügyi szakkör az általános iskolák­ban. K. I. A kiegészítő tevékenység haszna a csurgói járás termelőszövetkezeteiben A csurgói járás termelőszö­vetkezetei 19,3 millió forin­tos bevételhez jutottak tavaly a kieges/.itő tevékenységükből. Ez az agazat tizenhat száza­lékát adja az összes bevétel­nek. Az idén négy tsz folytat ka­vicskitermelést és értékesítést, a szentaiak és az őrtilosiak pe­dig homokot bányásznak. A csurgói Zrínyi Tsz-ben mint­egy 5000 négyzetméter nád­pallót gyártottak. Nyolc közös gazdaság foglalkozik fafeldol­gozással, készterméket állít elő a csurgón agymartom tsz: húsvágó deszkát, seprűnyelet, pallót, lécet készít. A termelést közvetlenül elő­segítő tevékenységek közt sze­repelnek a szövetkezetekben a kalapácsos darálók, valamint a gépjavító, a bognár, a kovács és a gumijavító műhelyek Saját építóbrigáddal rendelke­zik a7 inkei, a gyékényes!, a csurgói Zrínyi és a zákányi tsz. Valamennyi szövetkezet vé­gez gépi és fogatos fuvarozást tagjainak és kívülállóknak. Ebben átlagban 50—60 tagot foglalkoztatnak. Legnagyobb bevétele és nyeresége ebből a soemogyudvarhelyi tsz-nek volt. A zákányi tsz élelmiszer- ipari tevékenységgel foglalko­zik. Száraztészta-készítő üze­mében 22 tag dolgozik. Mindezek mellett sem bizto­sított mindenütt a tagok fo­lyamatos foglalkoztatása. Cél­szerű volna — társulásos ala­pon — az állattenyésztési tech uolégiák (fejögépek, tejkezelő gépek és önitatók) és a vil­lamossági berendezések javító- szolgálatát megszervezni, itt ugyanis a hasznos tevékenység mellett ugyancsak számos gaz­da kaphatna munkát — tehát ez is enyhítené a gondokat. TABI LÁSZLÓ DALIÁS W IDŐK Hol vészelte át? — Ááá! Alászoigálja! Nyújtom a kezem: — Alászolgája! — Nem ismer meg ugye? — De, de ... — dadogom maga szokta megkérdező, időnként, hogy megismerem-e? — Ügy van. Hogysmint? Hogysmint? — Csakcsak. — Hogy vészelte át? Elmondom neki néhány szo­bán. Kiev. Pinszk, Lemberg Bor. Legyint és mosolyog: — Az semmi. Én ... És elmondja. Belémkaxol, el­kísér. Elbeszeli, hogyan lőtték agyon. Másnap megint más kérdi meg az utcán: — Hol vészelte át? Most már nem akarom, hogy rámlicitáljon. Elmondom neki néhány szóban. Csepel. Ausch­witz, Dachau. Mauthausen. Ez is legyint és mosolyog: — Az semmi. Én .,. És elmondja. Nem meg)’ le a nyakamról. Meg akarta akadá­lyozni a hidak felrobbantását. Egy vízbe dobták. Kiúszott. Ekkor felakasztották. Megszö­kött a kötélről. Tömölcbe ve­tették. Elrágta a vasrácsot. Sor- tüzet adtak rá. Halottnak te­tette magát. Mint halottat ki­vittek Birkenauba, ahol a leg­nehezebb munkát végezte. Több ízben elégették, míg vég- e meg tudott szökni. Kétezer ülőméiért tett meg kézen jár­i. mert nem volt cipője. Most ■;re itthon van. Próbáltam én már mindent, 'e mindenki rámlicitál. Már ga'án restellni kezdtem a dol­got. Hát mindenki nagyobb hős, mint én? — Ááá! No nézd csak! — Hogysmint? Hogysmint? — Csakcsak. — Rég nem láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Ma, most olyat mondok, hogy majd nem tartja érdemesnek versenyezni! — Hogy hol? Hát ez érdeke volt 1941 tavaszán felmentem Lillafüredre. És képzelje, ott­rekedtem. A személyzet elme­nekült ón ottragadtam az élel­miszerraktárral. Négy évig él­tem Lillafüreden. Nagyon kel­lemes volt. Most jöttem haza. Kocsin. Lesem, mit mond erre? — Maga mázlista. Nem úgy, mint én. Én ... És elmondja. Élve temették el. Fél évig volt a föld alatt A legnagyobb nélkülözések kö­zepette. — Aztán csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. De feljelentették. Kerékbe törték, karóba húzták, felnégyelték, azaz csak fel akarták négyelni. Mert már ketté volt vágva, amikor felszabadították. Meg­ígéri, hogy felkeres, és elmesé­li a részleteket. Az istenért! Mihez kezdjek? A legközelebb megint megk-v dik, hol vészeltem át, n«*’- ’ tudom, mit mond«'­— Ááá! Aggyisten! Aggyis- ten! — Alászolgája! — Rég láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Egyéb­ként bemutatom a sógoromat. — örvendek. Szepetneki. — örvendek. Remete. — Na? Hol vészelte át? — Micsodát? — kérdeni naf- vul. —■ Hát a háborút. Az ostro­mot. — Miféle háborút? Mifél< ostromot? — Maga viccel az ilyesmi vei? — Nem. De csakugyan. Va lami háború volt? — Ember! Hát az orosz­német! — Ez komoly? Még nem ol vasiam a mai lapokat. Egymásra néznek. — Jelzem — mondom ne! —. hallottam valami ilyesmi De tudja, annyit beszélnek a emberek. Ránéz a sógorára. Azt mond — Hagyjuk szegényt.. . Rét metes, mennyit szenvedhetel z az ember. Mert mi legaiáb megúsztuk ép elmével. De e beleőrült a szenvedésekbe. És elsietnek. . Végre egyszer én nyertem! SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. november *•, i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom