Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
KORSZERŰ termelés fogyasztás Hazánkban háztartás van. Hárommilliószor 'ki tudja, hányféle fogyasztói igény, vásárlói szokás, jövedelem táplálta óihaj, takarékoskodásra alapozott kívánság, szükséglet diktálta követelés. Egy valami azonban világos: az életszínvonal és a fogyasztás szoros függvénye a termelékenységnek, a műszaki színvonalnak, a gazdálkodás hatékonyságának. Magyarországon élelmiszerekből magas, iparcikkekből közepes, árujellegű szolgáltatásokból alacsony szintű a fogyasztás. A termelés, valamin! az árpolitika határozza meg — legalábbis alapvetően — azt, hogy a jövedelmeket miként képes árura váltani és elfogyasztani a lakosság. Abban, hogy az életszínvonal és a fogyasztás ne periodikusan — lökésszerűen — növekedjen, hanem egyenletesen emelkedjen, a termelés bővítése mellett döntő szerepe van a termelés és a termékek korszerűségének. Az üzletek pénztáránál leszurkolt minden száz forintból 43,8 forintot élelmiszerekre adnak ki a munkás- és alkalmazotti háztartások. (A paraszti és kettős jövedelmű háztartások esetében 50,6 forintot.) »Telhetetlen bend óként tömjük gyomrunkat, ahelyett, hogy táplálnánk a szervezetet« — mondotta a táplálkozástudományi konferencia egyik előadója. Kétségtelen: a fogyasztásban a szükségesnél nagyobb súlyú az é'elmiszer, de míg nagyobb baj, hogy az élelmiszereken belül egészségtelen a fogyasztási szerkezet Túl sok zsírt, cereáliát (lisztet, lisztből készült termékeket, rizst) tálalunk asztalunkra, s a kelleténél kevesebb zöldfélét, gyümölcsöt, fehérjét. Az élelmiszergazdaság fokozatos kialakítása, az ún. vertikális integráció létrehozása a következő tizenöt-húsz esztendőben megteremti a korszerű termelés — korszerű fogyasztás szilárd alapjait. A Belkereskedelmi Kutatóintézet megállapításai szerint az élelmiszerfogyasztás a következő tizenöt évben a jelenleg* kétszeresére nő: de nem a kalóriafogyasztás többletéről van szó. A mai. napi 3000 kalória fölötti fogyasztással nagyon is elégedettek lehetünk, sőt, ennek mérséklése a kívánatos. A többletnek elsősorban zöldségben, gyümölcsben (a mai 153 kilóról 205—215 kilogrammra) fehérjében, főként állati fehérjékben kell testet öltenie. időzünk ennyit az élelmiszer-fogyasztásnál? Azért, mert a korszerűbb fogyasztási szerkezet kialakításának ez az alfája és ómegája. Az ún. fejlett országokban az élelmiszerre fordított kiadások fokozatosan csökkennék. (Franciaországban például tíz év alatt az összes kiadáson belül 47,8 százalékról 41-re.) A meglevő jövelelem ésszerűbb elosztása, illetve a jövedelemnövekedés jobb fölhasználása (ma még több mint fele élelmiszerre megy az utóbbinak!) a forrása annak, hogy a fogyasztás más területein is egészségesebb arányok jöjjenek létre. Vannak nem is kevesen, akik úgy vélik: az iparcikkek bizonyos fajtáinál — például a ruházati cikkeknél — nem emelkedik a kereslet, mert csillapult a vásárlói »éhség«. A vásárlás, fogyasztás adatai — kivéve a tartós fogyasztási cikkeket — mintha erről tanúskodnának. A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított kiadások a ruházatra adott forintokkal együtt évek óta azonos szinten állnak, sőt, az előbbiek 1968-ban 1967-hez mérten csökkentek. kell azonban a kérdésen, s visz- szatémi oda, ahol fejtegetésünket kezdtük: a termelés döntő meghatározója annak, hogy a lakosság jövedelmét miként válthatja árura. A textil- és ruházati ipar termelési ingadozásainak, a választék szegénységének, a korszerű kötött, körhurkolt és szintetikus anyagok csekély kínálatának törvényszerű következménye a forgalom stagnálása. (Az áremelkedésről már nem Is beszélve: holott hazánkban a ruházati termékek magas ára amúgy is kedvezőtlen befőVizet kapott Somogy sí ob Két évvel ezelőtt egyetlen egészséges vizű kút sem volt Somogyszobon. Szennyezett, fertőzött volt valamennyi. Most ugyan csak egy van, de ez akár két községnek is elegendő egészséges ivóvizet ad. Négy-öt évre tervezték a vízhálózat kiépítését Somogyszobon, s két évvel a társulás megalakulása után ünnepélyes avatásra került sor a napokban. — Mint minden újnak, ennek is voltak ellenzői a faluban. Az idősebbek arra hivatkoztak, hogy ha száz évig megfelelt a régi kúit, jó lesz ezután is — emlékezik Susies Géza tanácstitkár. — És most? — Talán ők örülnek neki a legjobban, hiszen a kényelmüket szolgálja. A faluban mindenütt magasan áll a talajvíz, néhány ásónyommal mór elérhető Háromszáz méter mélységből bővizű csőkút adja most a jó ivóvizet. Eddig negyvenkét közkutat kapcsoltak rá, és egyre nő a lakásokba bekötött csapok száma is. Del Fabro Gusztáv, a társulás cl nőivé a társadalmi munka értékéről beszél: — Három hónap alatt hatszázezer forintot könyvelhettünk el a falu lakóinak felajánlásaiból. A termelőszövetkezet vezetői is örömmel fogadták a tervet, és folyamatosan támogatták íz építkezést, háromszáznégyezer forintot ajánlottak fel. Hozzájárult az építkezéshez a megyei tanács is. — Megtakarítottunk majd egymillió forintot — mondja Antalics László könyvelő. — Kétmillió-n égyszáznyolcvan- nyolcezer forint helyett alig több mint másfél millió forintba került a víz Somogy- szobnak. Az utolsó simításokat a napokban végezték el. Kuzma István és Eele Ferenc csőszerelők az átadás napján ünneplőbe öltözve járták végig a korábbi munkahelyeket A Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói közül többen emlegetik Velecz Fábián és Sajtos István nevét, akik a munkájukról most is csak ennyit mondanak: — Ügy végeztünk el minden szerelést, hogy azzal ne legyen gond a felújításokig Tavaly áprilisban már vizet adott két közkút a faluban. Az építők első dolga az iskola ellátásának megoldása volt. Először a gyerekek kaptak jó ivóvizet,, mivel az ő egészségüket fenyegette leginkább a fertőzött víz. — Ügy terveztük, tanácsi határozatot hozunk arra, hogy építési engedélyt csak fürdőszobás családi házakra adunk — mondja a vb-titkár. — Nos, ez ugyan nem történt meg, mégis minden új lakás fürdőszobával épült, mert maguk a lakók így kérték Somogyszobon. A házak harminc százaléka már fürdőszobás. A lakosság társadalmi munkáját a legjobbnak értékelték a községek megfelelő nagyság- rendi kategóriájában, a megyében is és a járásban is. Az első helyért járó 220 000 fo ríntot most a közművesitési munkák folytatására használják fel. Elsőnek Bolhás kap vizet a somogyszobi kútból majd a megyében hetedikként kiépítik a csatornahálózatot Eddig ugyanis csak hat helység rendelkezik csatornahálózattal, beleértve Kaposvárt és Siófokot is. Nagy József Tekintse meej! Október 15- 22-ig a „Somogyi napok 1969” keretében rendezett termékbemutatót a Kaposvári Ruhagyár nagytermeiben (Május I. u. 45.) sAlyitiw naponta 10-1$ óráig Q r X Később értesültünk arról, hogy Lenin nem tudta Jkép- zelni, honnan jöhet ez a szűkszavú távirat. Azonkívül megtévesztette a német szöveg aláírása — a KPU —, ugyanis arra gondolt, hogy a KPU rövidítése a Kommu- íisüscne Partei der Ukrai- nernak, az Ukrán KommunisSOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 12. lyást gyakorol a fogyasztási szerkezetre. A háztartásra, lakásfelszerelésre fordított Ösz- szeg — az összes kiadások kilenc százaléka — ugyancsak összefügg a mennyiségben és minőségben nem kielégítő termeléssel. 1959 évi árakon számítva a tartós fogyasztási cikkek forgalma 1960—1968 között évente átlagosan kilenc százalékkal emelkedett. (Az összes fogyasztás ugyanakkor — hasonló számítási metodikával — évente 3,6 százalékkal nőtt. 1960-ban még csak 13 ezer hűtőgépet adtak el, tavaly 140 ezret, 1960-ban száz családra 14,7 mosógép jutott, ma 50 stb.) 1951—1965 között a fejlett tőkés országokban az egy lakosra számított fogyasztás 52 százalékkal, a KGST-országok- ban 164 százalékkal növekedett. Ha mennyiségben nem is, de a fejlődés dinamikáját tekintve joggal beszélhetünk gyorsuló lépésváltásról. Az ilyen értelmű lépésváltást azonban meg kell előznie a termetes változásának, korszerűsödésének. Egyrészt úgy, hogy azokat a szükségleteket értékesebb árukkal lehessen kielégíteni, másrészt e kielégítés fedezetének — az árualapnak — bővítésével. (így pl. kívánatos a ruházati forgalom megkétszerezése két évtized alatt.) Ugyancsak először a kínálatot kell növelni ahhoz, hogy az árujellegű szolgáltatások fogyasztásának üteme tartósan megelőzze a termékfogyasztás emelkedési ütemét, s így lépcsőzetesen egészségesebb arányok jöhessenek létre. 111,7 milliárd forint volt a kiskereskedelmi forgalom, kétmilliárddal több, mint 1967-ben. A növekedés üteme a főváros és a vidék között első ízben billent a vidék javára a múlt években. (Budapesten 5,4, a negyekben 7 százalék.) Tartós folyamatnak bizonyul a megyek közötti ilyfen értelmű kiegyenlítődés; ahogy csökken a száz keresőre jutó eltartottak száma, úgy növekszik a fogyasztás. Mindez igazolni látszik azt a kereskedői vélekedést, hogy ma hazánkban »mindent el lehet adni«. Ellentmond ennek — több más mellett — a harmincmilliárdot meghaladó takarékbetét-állomány, mely az évi kiskereskedelmi forgalom 26 százalékának felel meg Tehát már ma sem lehet »mindent« eladni, s holnap még kevésbé, holnapután pedig végképp nem. Csak azt, ami korszerű, amiért fizetni érdemes... M. O. Találkozás a Tavaszban Pillanatod alatt valóságos gépezetet hoztak letre. A termelésirányító beszervezte a ' művezetői, a művezető a dicspécsert; egymás nélkül semmire sem mentek volna. De akkor sem, ha valamivel gyakoribb az ellen- őrzés A VBKM Kaposvári Villamossági Gyára új létesítmény, rengeteg a tennivaló, a gond. A jóindulat mellett is megeshet, hogy elkerüli a figyelmüket valami, ami lényeges. Braunék bűnügye azonban figyelmeztető kell legyen: a tennivalók sokasága sem vonhatja el a figyelmet a társadalmi tulajdon védelméről. A múlt év végén Ecsedi Elek, a Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyár Malomgépgy árának anyagbeszerzője jelentkezett a kaposvári villamossági gyárban, hogy nullveaeték- szorítót rendeljen. Először Braun István termelésirányítóval beszélt, aki a kereskedelmi osztályhoz küldte. Ecsedi megrendelését azonban elutasították: a munkadarabokat a kért határidőre nem tudták volna leszállítani. Ecsedit ne/n olyan fából faragták, hogy belenyugodott volttá, ismét megkereste Braunt: — Hivatalosan nem megy a dolog, ám ha maga is akarná, eredményt érhetnénk eh A hivatalos ár ötven százalékát fizetném, ha soron kívül előállítaná a szorítókat. Természetesen a pénz a maguké ... Braun gondolkodott és kisütötte: ha sikerül megnyerni Máté László művezetőt, tóién menne... Máté nem sokat habozott, értesítette a tervről Lukács Tibor diszpécsert, aki szintén nem tiltakozott. Olajozottan működött a gépezet, egy-két hét, és készen állt az összes megrendelt szorító. Ecsedi állta a szavát, a hivatalos ár ötven százalékát — ezerhatszáz forintot — kifizette Braunnak. Az akciót irányító és kézben tartó fiatalember megtartott ezerszázat, a többit átadta Máténak. Lukács sem panaszkodhatott: két száz ütötte a markát. Mivel a felhasznált anyagot senki sem kereste, Braunék nem idegenkedtek a g>ndo’?.‘- tói, hogy a következő lehetőséget se hagyják kihasználatlan uh Az alkalom nem váratott sokat magára. Az id ín július végén sokat beszélgetett Braun egyik budapesti anyag- .eszerző barátjával, Padányi Imrével. Amiben még nincs is semmi kivetni való, hiszen két év óta ismerték egymást, s Padányi szintén a VBKM alkalmazottja volt, a budapest S-os számú Traníszformater ér Villamossági Gyárban dolgozott Padányi élőhozakodott javaslatával: sorkapcsokra lenne szüksége, úgy pult alóí_ Jó pénzt lehetne keresni ... Braun István magabiztosan, válaszolt.: rendben, csupán a két kulcsembernek keil szólni. Akik »természetesen« ez alkalommal sem mondtak nemit. . Nagy sebesen előállították a háromezerszáz sorkapcsolót, Padányi meg jött értük. Teherautóra rakták az árut aztán irány Budapest, egy műszaki kiskereskedő, aki féláron átvette volna a szállítmányt. Padányi megállapodott Braunnal, hogy a pénz a Szikm mozi melletti Tava«: presszóban adja át. A kiskereskedő üzlete előtt éppen hozzákezdtek a lerakodáshoz, amikor közelükben megállt egy gépkocsi. A rendőrségé volt. Padányi Imre és Braun István előzetes letartóztatásban várja a tárgyalást. Padányi a bizonyítékok ellenére is sok mindent, tagad, Braun azonban nem próbálkozik semmiféle »húzással« — látja, hogy a játék befejeződött. — A nyomozati iratok között lapozgatva, a múltjáról még egyebek is kiderültek. Padányi tiltakozik: — Majd tisztázom, magam a tárgyaláson. Addigra meglesznek a bizonyítékaim. Erősen kételkedünk. hogy bármivel ia bizonyítani tudná a történtek ellenkezőjét. Padányi munkahelyére a kaposvári gyárból hat teafa érkezett, egyik sem volt rajta szállítólevélen A raktáros szólt Padányinak, hogy legközelebbi kaposvári kiküldetése során hozzon papírt az értékes berendezésekről. Erre Padányi vételezett Kaposváron hat újabb trafót, a lakására szállította őket, a papírt pedig átadta a raktárosnak. — Tagadja, hogy a lakására vitte a rakományt? — Nem tagadom. — Akkor mivel kívánja bizonyítani, hogy nem lopta el a trafókat? — Majd szerzek bizonyítékot. — Mire kellett a pénz? Braun István válaszol: — Tulajdonképpen semmi komolyabbra. A szórakozásra jól jótt. — Tehát nem küszködött anyagi gondo’rkai. — Annyi mindig volt, amennyiből szépen megélhetem ... Padányi Imre, Braun István. Máté László és Lukács Tibor ellen társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító sikkasztás miatt adott ki vádiratot az ügyészség Ecsedi ellen felbujtóként elkövetett, társadalmi tulajdont károsító sikkasztás a vád. Pintér Dezső ta Pártnak. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a táviratot a Becsben illegálisan működő KMP küldi. (Közismert dolog volt, hogy az osztrák rádióállomást még az osztrák kormány sem használhatta az ellenőrző bizottság előzetes cenzúrája és engedélye nélkül. Nyilván ezeknek a Lenin által is érthetetlen, zavaró körülményeknek következtében kellett olyan soká vámunk, míg Moszkva visszakérdezett, hogy ki van a készüléknél.) Lenin kérdésére — hogy ki van a készülék mellett — először nem tudigm mit felelni. Ha közlöm, hogy ki van a készüléknél, az Leninnek nem jelent semmit, mert sem személyemet, sem a nevemet nem ismeri. S egyre csak az ajtó felé nézegettünk és vártuk, hogy mikor jönnek az őrök. Már csak azért is, mert biztosra vettük, hogy Lenin válaszát az ellenőrző állomások fogták. Közben a legnagyobb lelki- nyugalommal a következőket válaszoltam: — Im Aufträge Béla Kuns — Dux (Kun Béla megbízásából Dux.) Ez volt ugyanis az akkori illegális nevem.) És mint akinek már minden mindegy, hozzáfűztem még: — Figyelem! Figyelem! A következő napokban újból jövünk. Hogy ez az akkor még semmire sem épülő ígéret valósággá válik, egyikünk sem gondolhatta. Közben teltek a félórák, és sehol semmi. Nagy karácsonyi csend volt, mintha mi sem történt volna A kapitány meg a »húgom« nyugodtan aludtak. Ekkor Schurl — merész elhatározással, vagy talán inkább idegességében — bement a -tőlünk nem messze fekvő állomásőrző idegen katonák őrszobájába. Tökrészegen találta őket. Ez egy kissé megnyugtatott ugyan m'nket, de még mindig nem tudtak, hogy a városban levő angol, francia és olasz lehallgató állomáson mi van. Fogták-e az üzenetünket és Lenin válaszát? Schurltól megkérdeztem, hogy a szikratávíró-áliomás és az ellenőrző állomások között van-e közvetlen hivatalos vonal, és szoktak-e bizonyos esetekben beszélni. Schurl azt felelte, elég gyakran előfordul, hogy megkérdezzük, van-e reggel korán a nyugati államokat érintő adás. (Ezt ugyan a saját embereik szokták leadni, dé az osztrák személyzet közreműködésével.) —- No — mondtam, ha ilyesmi van, hívja föl telefonon az ellenőrző állomások központját! (Ez mellesleg az osztrák hadügyminisztérium épületében volt.) — És kérdezze meg, lesz-e reggel adás! A közvetlen vonal Müller parancsnok szobájában volt. Ott, ahol a »húgom« és Müller még mindig egymás mellett feküdtek mozdulatlanul. Óvatosan bemetünk, s közben figyeltük, hogy nem ébrednek-e föl a zajra. A biztonság kedvéért megráztam a kapitányt, de az csak szuszogott, és aludt tovább. \ Fölcsengettük a központot. A telefon csengett, csengett. Végre hosszú várakozás után egy álmos hang megkérdezte: — Ki beszél, mit akarnak? Schurl bemondta a szokásos kérdést:. — Van-e reggel adás? — Kérem, ma karácsony van — hangzott a felelet. — Nincs itt senki, az illetékesek még tegnap este nyolckor elmentek, és . csak holnapután reggel jönnek be újra. Nagy kő esett le a szívünkről. És egyszerre megvilágosó- oott előttünk a nagy titok is, hogy miért nem fogták az üzenetünket. Most már tudtuk, hogy miért volt zavartalan a Lenin elvtárshoz küldött adásunk és az ő válasza. (Folytatjuk)
