Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Százéves a somogyi tanítóképzés AZ 1860-AS ÉVEK MÁSO­DIK FELÉBEN Roboz István lapjában, a Somogy hasábjain élénk eszmecsere zajlott le a megyei népoktatás, közműve­lődés helyzetéről. Tanítók és lelkészek fogtak tollat, hogy választ keressenek arra a kér­désre, melyet Andorka Gyula a lap 1866. évi 13—14. számá­ban fogalmazott meg: Hogyan lehetne köznépünké): a mű­veltség fokára emelni? A különböző nézetek vitájá­ban éveken ét határozottan védte álláspontját Tobak Be­nő hedrehelyi református nép­tanító, aki a kötelező állami népoktatás bevezetésétől várta a kérdés megoldását. Európai látókörű, izgalmas írásaiban az Eötvös-féle népoktatási tör­vény kiadatása előtt vitatko­zott, érvéit, az állami népok­tatás 'bevezetése érdekében. A megye iskoláinak jelen­tős része — erről a néhány évvel későbbi tanfelügyelői jelentések tanúskodnak — tűr­hetetlen állapotban volt. Gaz­da nélkül roskadoztak az év­százados épületek, a gyerekek iskolába járásával senki sem törődött Sok iskola tanító híján zár­va tartotta kapuit. »A tanító- képzés szempontjából« látta szükségesnek a Belsősomogyi Református Egyházmegye hed­rehelyi közgyűlése az 50-es évek derekán a három osztá­lyos “-neveléstani fokozat« ki­építését a nagy hírű Csurgói Református Gimnáziumban. A megyei tanítóképzés terve azonban megbukott azon, hogy az ide pályázó jelölteket a so­mogyi falvak elcsábították, a »tanítóhiány miatt állást kel­lett vállalniuk«. Az 1860-as években, a So­mogy már említett cikkeiben is, egyre gyakrabban került szóba egy tanítóképző felállí­tásának szükségessége a me­gye területén. A Belsősomo­gyi Református Egyházmegye a közvéleménytől is támogat­va 1865-től »nemzeti kulturá­lis, egyházi és nevelési érvek­re« hivatkozva Csurgót aján­lotta a képezde színhelyéül, s anyagi támogatást is ígért lét­rehozásához. 1868. október 20-án népes somogyi küldöttség kereste föl Eötvös József kultuszminisz­tert Eötvös kedvezően fogad­ta a kérést és az ajánlatokat, de az állami támogatás felté­teleként szigorúan ragaszko­dott a képző állami jellegéhez. 1869. május 4-én adott hírt először a Somogy arról, hogy »a n. m. közoktatási miniszter a népiskolai törvény értelmé­ben szervezendő tanítóképez- dék közül egyet Somogybán, Csurgón m. várbsban szándé­kozik felállítani*. A RÖVIDESEN MEGIN­DULÓ gazdasági tárgyalások — kölcsönös engedmények után — eredményre vezettek. 1869. október 15-én megkez­dődött a csurgói állami tanító­képző intézet első tanéve. Nagyon kezdetleges körül­mények között: egy magánház hónapos szobájában — há­romtagú tantestülettel, 24 nö­vendékkel. Az igazgatótanács még aznap fölterjesztette első, később számtalanszor megis­mételt kérelmét »a képezde és a gyakorló iskola felépítte­tésére«. Ennek ellenére tíz esz­tendeig a csurgói öreg kollé­gium adott szállást az iskolá­nak. Eredményt csak egy év­tized múlva értek el. A képző 1880 nyarán költözött új ott­honába, amely azonban a négy évfolyamos képzés bevezetésé­vel, az intézet belső fejlődésé­vel csakhamar ismét szűknek bizonyult. Az első tanévkezdés mosto­ha körülményei végigkísérték az intézet 64 esztendős műkö­dését. SZERENCSÉRE AZ ISKO­LA személyi feltétedéi kezdet­től elfogadhatóak voltak. Az első, még nagyon vegyes tan­testület élén Bárány Ignác személyében határozott, nagy munkabírású, kiváló szakem­ber állott »Neki köszönhető — írta egyik méltatója —, hogy a csurgói képző — a benne folyó munka és a fel­mutatott eredmény tekinteté­ben is — az ország egyik leg­első tanítóképzője volt.« Bá­rány szigorú igényessége az egyes tantárgyak »módszeres menetének« begyakorlásában, a mintaórák, hospitálások és gyakorlati tanítások tervszerű összekapcsolásában mindvégig vezérelve volt a csurgói kép­zésnek. A tantestületnek nehéz fel­adatokkal kellett megbirkóz­nia a fíevelőmunka terén is. A kezdeti gondokat növelte a hallgatóság nagyon rossz ösz- szetétele. A fenyegető növen­dékhiány engedményekre szo­rító kényszerének és az ex- ternátusi elhelyezésből adódó fokozottabb nevelési követel­ményeknek az összehangolása nagy erőfeszítéseket követelt. Jellemző, hogy az első 25 év­ben mintegy 1500 növendék fordult meg Csurgón, de kö­zülük csupán 300 nyert tanítói képesítést. A Csurgói Tanítóképző az első nehéz évek után fontos tényezőjévé vált a község tár­sadalmi és kulturális életének. Perifériális helyzete dacára jelentős szerepet játszott a megye közoktatás ügyében is. A Csurgóról kikerült növendé­kek közvetett hatásán túl a megye tanítói részére szerve­zett különböző tanfolyamok lebonyolításával, a 80—90-es években a hősies erőfeszítések árán másfél évtizedig fenn­tartott Népiskolai, majd Is­kolai Szemlével. A CSURGÓI TANÍTÓKÉP­ZŐ életének első huszonöt éve magában foglalja a kötelező magyar népoktatás hőskorá­nak viszontagságait és meg­próbáltatásait, de tiszteletre méltó erőfeszítéseit és máig maradandó eredményeit is. A küszöbön álló jubileumi ün­nepségek ezekre emlékeznek és emlékeztetnek. Kelemen Elemér Pályakezdők Ha lendületet Az óralátoga­tási füzetben ez áll: »Mód­szertanilag csaknem kifo­gástalanul ve­zette az órát, minden gyere­ket foglalkoz­tatott, s reáli­san, jól osz­tályozott ...« Egy hónapja tanít S máris az egyik legne­hezebb felada­tot bízták rá: összevont osz­tályt vezet — Honnan ez a . biztonsági Otthonról hoz­ta talán? — Nem, de nem is nevez­ném tíizton- ságnak. Szere­tek tanítani Érettségi után matematika­kémia szakra készültem, am nem sikerült. Azután férjhez mentem, de valahogy nem bírtam tanulás nélkül. Éppen a kislányomat vártam, ami­kor fölvételiztem a Kaposvári Tanítóképző Intézetbe. Fölvet­tek, egy hét múlva pedig meg­született a kicsi. Így szerez­tük ketten a diplomát. — Nem volt nehéz? Kiss Manyi 100. filmszerepe — De. Akkor néha úgy éreztem, a hivatásérzet azon­ban minden nehézséget le­győz. S azt hiszem, három­éves kislányom ma már a leg­jobb tanítómesterem. Bizton­ság helyett inkább úgy fogal­maznám, tapasztalat. Nem úgy álltam a katedrára, mint álta­lában a végzősök szoktak, csak tananyaggal a hátuk mö­gött Már családanya vagyok, s ez kamatozik az iskolában. — £íem érzett törést a ta­nulás és a tanítás között? — Törést nem. Inkább az új környezet volt szolra tlan. A falu, a kollégák. Én toponári va~"ok. a férjem Kaposváron dolgozik, mindennap 'bejár. A tanításban az igazgató és a kollégáim is őszintén segítet­tek. Az összevont osztállyal nehezebb rendszeresen }6 eredményt produkálni, de megpróbálom. Az intézetben erről is sok szó esett, különö­sen a gyakorlatokon. Az ad­minisztrációs dolgokkal vi­szont liadilábon állok. A munkaterv alapos előkészítése és még sok egyáb is nehezeb­ben ment. Ügy vélem, nem ez az elsődleges, talán azért is nem fordítottunk nagyabb gondot ezekre az iskolában. Szlavati Jenőné, az Osztó- páni Általános Iskola tanítója lelkiismeretesen, nagy lendü­lettel látott hozzá munkájá­hoz. Igyekezett megismerni a falut és részt vállalni a tenni­valókból. — Nagyon jó osztályom van. Fogékony, okos gyerekek. Ár­nyalatnyi különbséget érzek a kaposváriak és ő közöttük. Csak a sz-smi 8te*ás‘ eszközök hiányon ele aki tanítókép­zőbe jelentkezik, annak szá­molnia kell hasonló körülmé­nyekkel. Tudtam, hogy nem »laboratóriumban« fogok ta­nítani, hanem itt... ■— S vajon meddig? — Ügy terveztük, letelep­szünk Osztopánbin. Szolgá­lati lakást kaptunk, tavasszal a férjemnek is nézünk mun­kát a községben. Jól érzem itt magam. Szeretettel fogadtak, az iskolában kellő lendületet adtait, s ha ez megvan, derűsen, tettrekészen fordül be reggel a kapun az ember. — Tanítás után haza vezet az út? — Nem. Nem szeretnék mindig csak haza menni. Raj- vezető vagyok, s megtisztelte­tésnek érzem, hogy rám bíz­ták a községi KISZ-irodalmi színpad vezetését. De egyéb társadalmi munkát is elválla­lok. — mert nam is tudom, hogy fogalmazzak, hogy pá­lyakezdő kollégáim se tartsa­nak nagyképűnek — szere­tek dolgozni, szeretem, ezerféle területen is igazoló­dik; szükség van a kezem mun­kájára. Bán Zsuzsa A csurgói járás törvényességi helyzetéről Jelenet az összeállításból. (A televízió ma délután 17.40-kor kezdődő műsora.) Ahol jó a tsz-elnök és a párttitkár kapcsolata ... ott a gazdasági és a politikai munka is hatéko­nyabb, a gazdasági és a po­litikai vezetés összhangja szép gyümölcsöt érlel. Ahol nincs harmónia, ott elfe- csérelődik az energia, med­dővé válik az erőkifejtés. Tizenegy termelőszövetkezeti elnök ült együtt a marcali já­rási pártbizottság és a járá­si tanács vezetőivel a böhö- vei Szabadság Tsz-nél, és a • ^zélgetés témájának a fen- emiített gondolatok ad- ,-x a ge incét. Tizenegy szö­vetkezeti vezető mondta el vé­leményét, mindössze egy hi­ányzott abból a tizenkettőből, aki jövőre a marcali járás szövetkezeteit vezeti — ugyan­is az idén elhatározott egye­sülések révén összesen ennyi közös gazdaság kezdi meg ja­nuár 1-én az 1970-es évet a megyének ebben a járásában. Legyenek partnerek Régebben gyakran, ma már egyre ritkábban, de még fel­vetődik olykor az a rossz ér­telmű kérdés a termelőszövet­kezetekben, hogy »ki a na­gyobb ember«, a tsz-elnök vagy a párttitkár? Ahol ezt feszegették, ott a hatalmi jog körül kerekedett a vita, s ez már eleve rossz útra vezetett. Ezt a gondolatot említette ezen az összejövetelen Király Fe­renc, a Marcai Járási Pártbi­zottság első titkára is: — Nem lehet szó fölé- vagy alárendeltségről: a gazdálko­dásért a tsz-elnök a felelős, a helyi pártirányításért a pár,titkár, s munkájukban a tagság támogatja őket Mind­egyik partnere kell legyen a másiknak, ha a tagság bizal­mat előlegezett számukra. A tapasztalat az, hogy ott van probléma ahol a két vezető között nincs meg a szükséges harmónia. Egymás kölcsönös segítése és — ha ok ván rá — figyelmeztetése szükségszerű velejárója a jó értelemben vett együttműködésnek. Tu­dunk gazdaságról a járásban, ahol nem figyelmeztették egy­mást a hibákra a vezetők, s nem is maradt el a követ­kezmény ... A tsz gazdasági vezetői segítsék a párttitkáro­kat abban, hogy elérhessék feladatukat: hogy eredménye­sen megértethessék mindenki ­vel a gazdasági célokat, s fel­sorakoztathassák az embere­ket a helyes ügy mellett. Mert a gazdaságban annyit lehet előremenni, amennyit a tag­sággal meg lehet értetni ... Mire kell a figyelmet irá­nyítani napjainkban? Egyebek között arra, hogy többet fog­lalkozzanak a szövetkezeti gazdák a jelen és a jövő fon­tos feladataival, és kevesebbet rágódjanak a műit hibáin. (Egyre több gazdaság már ezt teszi.) A jövő céljainak meg­határozásánál az objektív va­lóság mellett a szubjektív té­nyezőket is figyelembe kell venni. Nem hiányozhat a ve­zetésből a rugalmasság. He­lyes az a törekvés, hogy egy­séges »gazdaszemlélet« ala­kuljon ki a vezetésben és a tagságban, s megengedhetet­len, hogy bárkit is az anya­giasság vezéreljen funkciója ellátásában. Megosztani a terheket Sok a feladat, az elvégzen­dő munka. Fontos, hogy se­gítse egymást a gazdasági és a pártvezetés egy adott szö­vetkezetben a terhek viselé­sében is. Ezen a beszélgetésen hallottam, hogy a munka ésszerű megosztásával meg­előzhető a túlhajszoltság, s végső soron az ebből szár­mazó kár. »Két-három olyan közepes termelőszövetkezet van a járásban, ahol még nincs függetlenített párttit­kár, de megfontolásra érde­mes itt is ennek a fontos po­litikai mnukakömek a betöl­tése«. Király elvtárs ehhez azt is hozzátette, hogy jól­lehet nehezen »látható« a párttitkár munkája, tevékeny­sége nem mérhető mázsában vagy literben, azonban a szemlélet változásában nagyon jól kifejeződik a politikai fel- v'lágosítás gyümölcse, más­ként látnak hozzá az emberek a különböző, előrevivő ter­vek megvalósításához. Fúró László, a kéthelyi Aranykalász Tsz elnöke mond­ta a függetlenített párt titkár szükségességéről: Ügy érzem, nem boldogulunk tovább függetlem'tefct párttitkár nél­kül. Az embereknek sok és különféle problémájuk van, joggal elvárják, hogy foglal­kozzunk velük, s ezt én' ma­gam nem győzöm. Szükség van rá azért is, hogy segít­sen napirenden tartani a min­denkori feladatokat...« Fapp László tapsonyi tsz-elnök ta­pasztalatból beszélt: »Évekre adódtak. Ezek elsősorban a községi tanácsoknál fordultak elő. A munkásvédelmi jogszabá­lyok megtartására hozott in­tézkedések nem hoztak ered­ményt a termelőszövetkezetek­ben. Javult az ipari, üzemek és a kereskedelmi szervelv törvényességi helyzete. Csök­kent viszont a társadalmi bí­róságok aktivitása. A korábbi években valamennyi tárgyalt' néhány ügyet, tav*’v az--------------------------------------——— ÁFÉSZ, a Gyékényesi Kavics­i bánya Vállaiat és az Iharos- viszamenően csak jó együtt- herényi Gépjavító Állomás működésről szólhatok. Egyfo-- bírósága egyet en A járás törvényességi hely­zetéről tárgyalt a Csurgói Já­rási Tanács. Megállapította, hogy javult a járás törvényes­ségi helyzete, bár a fejlődés nem egyenletes, és a kívánt színvonalat nem éri el min­den területen. Az államigazgatasC szervek munkájában súlyos szabály­szegés nem fordult elő. A kisebb hibák a jogszabályok kellő ismeretének hiányából mán látjuk a gazdaság céljait, folytatott le. a problémák megoldásában d..-. rezesnel: KUlon tárgyalást A polgári oriösen a gyer­sem járunk külön úton. Elő- j ^ektartási, a hártssárt bontó-, fordul, hogy egy-egy gazda a hirto.v láboritasi es a tu- engem is fölkeres meg a párt- ! 1a’donjegi perek száma nagy. titkárrá! is beszel, amikor tanácsot kér — s jóllehet kü- lön-külön tájékoztatjuk, ugyanazt hallja mindkettőnk­től, mert a szövetkezet dol­gaiban egyazon állásponton vagyunk.«« A böhönyei Sza­badság Tsz-ben független/'rtt párttitkár dolgozik. Munkája jelentőségéről így vélek: lett Szabó Kálmán elnök: «y osztottuk el a munkákat. . y lehetőleg ő tartózkodjon többet a tagok között, engem a gazdasági fel?. -k sokfelé szólítanak. Mór nám úgy is, összegyő embereket foglalkoztató >- lémákat, ezeket aztán rr széljük, és megkeressük — együtt — a megoldást.« Hogy a marcali járót ve­zetői módot adtak az ilyen értelmű tapasztalat .ser éré mindenkeppen olyan tenden­ciának tekinthető, amely en­nek a nagyon fontos témá­nak a közvetlen megbeszé­lését és a megoldást céloz­za. Érdemes tovább m vni ezen az útem — vagy rá­lépni ere az útra — má­sutt is.. Ilemesz Ferenc 1963-ban ug’-ásszerűen megso­kasodtak' a termelőszövetke­zeti perelv. A tanács megálla­pította. hogy a járásbíróság polgár; ítélkezése kiegyensú­lyozott, megfelel a törvényes­ség követelményeinek. A bő nözés csökken, az arány '' vezőbb a megyei át' Legnagyobb arányban a va­gyon elleni bűntettek, ezen be­lül a társadalmi tulajdont ká­rosítok fordultak elő. Figye­lj lemreméltó, hogy a termelő- szövetkezeitek sérelmére elkö­vetett bűncselekmények mint­egy ötven százalékát há: közös gazdaságban, a b •* cei Jobb Élet, a csurgói '..í- nyi és a szentai Aranykalász Tsz-ben követték el. Ez arra is visszavezethet" '■ >gy itt teljesítik az ills’ a fel­jelentés; köteles at. A tanácstagság egye. / /el ta­lálkozott, hogy az is -3—?! ter­jesztő előadások több mint tíz százaléka jogi tárgyú. A tanács a törvényesség to­vábbi megszilárdításának érde­kében jelölte meg többek kö­zött a lakosság jogi művelt­ségének növelését, kiemelve a jogászoJv, a művelődési szer­vek és a TIT eddigi hasznos jogpropaganda tevékenyegét. SOMOGYI NÉPLAP 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom