Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
Az életre nevelni Élesen berreg a csengő. Hamarosan fiatalok hangos zsi- bongása tölti meg a marcali Lady János Gimnázium hosszú folyosóit, termeit. Behatol az irodákba, az igazgató szobájába is, ahol Varga Istvánnal beszélgetünk. Friss még az emlék a napokban lezajlott kedves ünnepségről, amelyen több társával együtt megérdemelt elismerésben részesült. A fiatalság honvédelmi nevelésében végzett csaknem húsz éves kiemelkedő munkájáért a Honvédelmi Érdemrenddel tüntette ki Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter. Tanítványaitól, ismerőseitől, barátaitól, idegenektől is rengeteg gratulációt kapott az eltelt néhány nap alatt, s ezekhez csatlakozva köszöntőm én is. — Nem tagadom, jól esett az elismerés, a kitüntetés: munkám megbecsülését látom benne. Élethivatásom a pedagóguspálya, s az, hogy tanítványaimat az életre neveljem. Tanártársaimnak és nekem igen nagy örömet jelent, hogy az utóbbi években a továbbtanulásra jelentkezett fiatalok több mint ötvetn százaléka jutott be iskolánkból az egyetemekre, főiskolákra. De még enné! is nagyobb öröm, ha azt tudjuk, hagy tanítványaink az élet minden területén megállják helyüket. Ezért is tartjuk fontos feladatunknak, hogy a különböző szaktan- tárgyak oktatását összekapcsoljuk a honvédelmi és hazafias neveléssel, elmélyítsük fiataljainkban a más népek iránt érzett barátságot. Annak, aki nem ismeri a gimnázium munkáját, eredményeit, talán kissé hangzatosnak tűnnek szavai. Arra ugyan nem vállalkozhatunk, hogy elemezzük a ma 480 fiatalt nevelő intézmény sokrétű tevékenységét, néhány részkérdés is tükörképet adhat azonban az igazgató és a tanárok felelősségteljes munkájáról. Elsők között ismerték föl, hogy a jó tanuló — jó sportoló mozgalom azon kívül, hogy a nagyobb tudás megszerzésére ösztönzi a fiatalokat, segít az erőnlét, a fizikai állóképesség növelésében is. Minden évben megrendezik az iskolában az összetett honvédelmi versenyt, s leánycsapatuk — Sinkó Ella, Sinkó Ibolya, és Simon Hajnal — az utóbbi három évben mindig I szerűbb gépírásoktatáson, a kivívta az MHSZ megyei ver- betonozott kosárlabdapálya és senyéin az elsőséget, sőt az az épülő röplabda-, illetve országos bajnokságokon is jói | korcsolyapálya megtekintése szerepelt kor. Azokat, alak a jó tanuló — jó sportoló versenyben az iskolában győznek, vándorserleggel jutalmazzák. A tavalyi győztes Fodor András ma már a műszaki egyetem hallgatója. Igazán csak az az ember szeretheti hazáját aki megfelelően ismeri népének történelmi múltját, haladó hagyományait. Az iskola honismereti és történelmi szakkörében tanáraink vezetésével lelkes fiatalok dolgoznak — ezeken kívül rádiós-távirász és motoros szakkör is van —, felkutatják járásuk, községeik haladó hagyományait, összegyűjtik a ritkaságokat. Most a felszabadulás 25. évfordulójának megünneplésére készülnek munkásmozgalmi anyagok össze gyűjtésével. Emellett fényképes tablókon mutatják be negyedszázados múltunk, jelenünk nagyszerű eredményeit Irodalmi színpaduk a csurgói diákszínjátszó napokon, Siófokon és még több helyen sikerrel mutatkozott be. Mast a Lenin-centenáriumra készülnek versekkel, különböző jelenetekkel. Ki tud többet Leninről vetélkedővel emlékeznek a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő alakjára. Sokszor beszélnek lekicsinylőén a vidéki középiskolák tevékenységéről. Ennek a szemléletnek a megváltoztatásáért küzd — sikerrel Varga István igazgató. Nagyszerű segítőtársai vannak: Fokvári György, Szoliva Jánosné, Tán- czos Miklós, Kiss József, Kállai Miklós, Gál József, kiváló tanár és mások. S azok, akik nincsenek jó véleménnyel még ma sem s vidéki iskolákról, bizony elcsodálkoznának a marcali Lady János Gimnázium földrajzkabinetjén a modem gépek, fölszerelések láttán, a légkor Találomra nyitunk be Varga Istvánnal a II/B osztályba. Arra vagyunk kiváncsiak, mire emlékeznek a fiatalok a tavaly tanult honvédelmi ismeretek anyagából, meny1 re tájékozottak a kül- és belpolitika kérdésekben. Gulyás Anna, Kákái Ferenc, Mika Lajos hivatásos katonáknak is becsületére váló tudással ismertetik a terep fogalmát, a tájoló részeit, működését, s a politika’ kérdésben való jártasságuk arról tanúskodik, hogy rendszeres újságolvasók, hallgatják a rádió, a tv politikai adásait. S ami különösen örvendetes: nemcsak az említett néhány fiatal, hanem szinte az egész osztály jelentkezett felelésre, amikor igazgatójuk föltett egy-egy kérdést. — A jövőben is mindent elkövetek az ifjúság sikeres honvédelmi, hazafias, neveléséért — mondta, amikor a ki tüntetést átvette. Az iskolában látottak, az eredmények, a tervek is arról vallanak, hogy olyan ember kapta a Honvédelmi Érdemérmet, aki ezt a munkát egyik legfőbb élethivatásának tekinti. Szalai László Óriás hűtőtorony ssúszázsaluzását kezdték meg Visontán Megindult a Gagarin Hőerőműhöz készülő harmadik Heller— Forgó-féle hűtőtorony csúszózsaluzása. Napi másfél-kétméteres »-sebességgel-« közelednek most már a 116 méteres végső magassághoz. Kétszer olyan széles lesz, mint a korábban elkészült két hűtőtorony: alapátmérője 100 méter. Ekkora körben helyezkednek el azok a húszméteres bctonJábak, amelyek az ország legnagyobb toronyépítményét tartják. Speciális célt szolgáló fala a gigászi méretekhez képest papírvekony, 17 cm-es lesz. Kettesben a tűzhányóval A kamcsatkai időjárás nem akármilyen: viharok, ciklonok száguldanak végig a szigeten százéves fákat könnyedén csavarva ki tövestül. A helyi lakosság már hozzászokott, aligha lepheti meg őket valamivel a természet. De az egyik nap emékezetes marad mindenki számára, aki akkor ott tartózkodott — Több éves hallgatás után ismét felhívta magára a figyelmet a Bezimjánnij tűzhányó. Soktonnás kőbombák pingponglabdaként repültek az ég felé. A kráterből előtörő füst, gáz és hamuoszlop hihetetlen magasságig jutott. Másnap London fölött észlelték a hamufelhőt, majd szerte az egész világon. A Vulkanológiai Intézet igazgatóhelyettese szobájának ablakából — jól látható az Avacsinszkij vulkán. Miközben nézem, önkéntelenül is megkérdezem: — Meg lehet előre mondani a kitörést? — Munkatársaink 1964-ben több hónappal előre »megjósolták« a Sivelucs vulkán felébredését Kellő időben intézkedtünk, a kitörés nem követelt áldozatot. Egyébként is — hála figyelő szolgálatunknak — nálunk a legritkább esetben fordul elő tragikus baleset. — És miként érik ezt el? — Passzív és aktív módszerekkel dogozunk. Az elsőhöz tartozik, hogy elkészítettük a tiltott és veszélyes zónák térképét. Itt megtiltjuk a letelepedést. Az utóbbi a tűzhányók állandó megfigyelését jelenti. Az Avacsinszkij lábánál egy házikó áll. Ebben lakik az egyik vulkanológus. A ház előtt nagysebességű terepjáróvontató. Üzemanyagtartálya Kitörés a Kljucsevszkaja csúcson 1967 márciusában. színültig töltve. Minden eshetőségre készen áll. A vulkanológus naponta többször is meglátogatja a tűzhányó kráterénél elhelyezett műszereket. Egy nagyobb pedig a házikónak a pincéjében van elhelyezve. Különlegesen érzékeny hőmérő, a talaj fölmelegedését méri. Egy alkalommal meglátogattuk remeténket és nagy kártyacsatát vívtunk. Teljesen váratlanul megrendült alattunk a föld, alig tudtunk a székeinken megmaradni. A tudós felállt és nyugodtan elindult műszereihez a tűzhányó csúcsára. Amikor visszajött szélesen mosolygott: — Ez csak hatos erősségű földrengés volt, valahol mesz- sze az óceánban. Ugye tovább folytatjuk a partit? V. Zaszejcv A nyaraló is lakóház? Százalékokból és indexekből álló világunk számára nélkülözhetetlen a statisztikusok munkája. Számításaik alapján derül ki, mennyivel nőtt az életszínvonal, és milyen hazánkban a férfiak és a nők aránya. Három tizedesre tudják az ipari fejlődés százalékát és fillérre külkereskedelmi mérlegünket. Egyszóval a számok alapján — elhagyva az olvasó számára is fárasztó rengeteg nullát — tájékoztatni tudják a közvéleményt, hogy ebben vagy abban hol állunk, mi várható, és mi lett volna, ha ... Az utolsó népszámlálás óta fenntartás nélkül tiszteltem a számtengeren úszkáló statisztikusokat, de az elmúlt héten megrendült a bizalmam. Kiderült ugyanis, hogy a statisztika szerint Siófok város és Fonyód község »lakásellátottsága százszázalékos«!!. Igen kérem, semmi tévedés, sem az ifjú városban, sem pedig a járási székhelyen nincs gond a lakosokkal, s ugyanez áll a többi Balaton-parti községre is. Fonyódról kimutatták például, hogy 3251 lakóházban 4300-an laknak. Egy gyors számtani művelettel bárki kiszámíthatja, hogy egy lakóházra 1,31 lakó jut, s ez egyenesen fantasztikus! Siófokon valamivel rosszabb ez az arány, ott tizenhatezer lakosra csak 6253 lakóház jut. Hogy ez a szám mennyire valótlan, arra azok la felszólások és reklamálások hívják fel a figyelmet, amelyeket a járási tanács és a megyei tanács vb-ülésén hallottam. Miközben a fonyódi és a siófoki vezetők minden eszközt megragadnak, hogy a lakásépítési meggyorsítják, a föld alól is előteremtsék a forintokat egy- egy új lakásra, a statisztika bizonyítja, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az a helyzet ugyanis, hogy a Bala- ton-parton a nyaraló és a lakóház egy fogalmat, lakóépületet jelent a statisztikusoknak, megmásítva ezzel a valós helyzetet. Ügy gondolom, nem kell megmagyarázni a különbséget egy villa és egy télen-nyáron, tehát állandóan lakott ház között, arról nem is beszélve, hogy a nyaralótulajdonosok az az ország minden tájáról jöttek ide építkezni, és csupán a nyári idényben tartózkodnak megyénkben. Hamis számítás tehát a szegedi, a miskolci vagy a pécsi tulajdonos nyaralóját a városnak vagy a községnek »adományozni«. S. G. PÁLYAKEZDŐK „Mindent meg akartam tanítani” Egymással szemben ülünk. Kérdéseimre egy kicsit kétkedő arccal válaszol. Mintha félne. — Fél, Erzsiké? Tétovázik. — Nem, nem hiszem, csak nem szeretnék fölidézni bizonyos eseményeket. — Miért? — litert még mindig nem tudom, tulajdonképpen ki volt a hibás. Szeretném előbb megismerni a falut, szeretném újra felfedezni szülőfalumat, s jó lenne, ha megdőlne a mondás: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Mi is volt az a néhány hónap előtti bizonyos esemény? A friss diplomás pedagógus hazakerült szülőfalujába, nem is pályázott máshová. Tanított egy darabig, azután egyik este bekopogtattak hozzá, vállalja el a községi művelődési ház igazgatását. Szabódott, ő pedagógusnak készült, jobban szereti a gyerekeket. A látogatók érveltek: nemcsak egyéni érdek van, s a község érdeke úgy kívánja, hogy szív- vel-lélekkel dolgozó helybeli álljon a ház élére. Végül is elvállalta. Népművelés — lebegett a szeme előtt. Ismerős emberek, az apró gyerekektől a nyugdíjjogosult öregekig. Hozzálátott ügy, ahogy annakidején a főiskolán felkészítették a pedagógus sokoldalú hivatására. Aztán sokat tervezett, keveset segítettek neki... Egyre nehezebben boldogult a munkával. Kialakított idős nénikből és bácsikból egy tv-néző csoportot, nekik beszélt, magyarázott. A fiatalok többségét elhódította a konkurrencia; a szomszédos presszó legújabb lemez- és magnófelvételei. Előadásokat, színhála műsort szervezett, vissza akarta szerezni őket. De a művelődési ház anyagi erőforrása véges volt, nem futotta egyszerre sokra. Közben óraadóként tanított, s egyre gyakrabban küszködött a sírással, amikor az iskolába indult. Mind többet járt egyedül haza esténként, úgy érezte, minden összeesküdött ellene, tehetségtelen... — így volt. Hogy nekem kellett volna többet menni segítségért? Vagy állandó könyörgés nélkül is támogathattak volna? Nehé" egyedül el- döntenem. A gyerekkori ismerősök, rokonok iránti szálak mélyebbek bennem, mint kellene. és nagyon fiatal vagyok Pál Erzsébet, a Segesdi Általános Iskola pedagógusa huszonnégy éves. 1967-ben végzett a Pécsi Tanárképző Főiskola biológia, földrajz, mezőgazdaságtan szakán. Párttag, tagja a nagyatádi járási KISZ- bizottságnak, ifjúsági vöröskeresztes tanárelnök, úttörő csapatvezető, pártmegbízatásként patronálja a helyi KlSZ-szer- vezetet, s a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetem első éves hallgatója. Mindenütt csak jót hallottam róla. — Most tanít. Hogy érzi magát az iskolában? — Mielőtt válaszolnék, hadd mondjam el, hogy bizakodó, optimista természetű vagyok. Az események nem törtek le, csak megfontoltabbá, bizonyos vonatkozásokban pedig harcosabbá tettek. Amit kislány koromban nem vettem észre »itthon« vagy jónak könyveltem el, azokról most már tudom, hogy változtatásra szorulnak, s vállalom is a küzdelmet. — Milyen a főiskolai elméleti oktatás után a gyakorlati munka ? — Az általános iskolában 1967-ben és mast, 1969 őszén is nagy szeretettel fogadtak. Igazgatómtól és kollégáimtól, akik valamikor tanáraim vol-' tak. rengeteg segítséget és őszinte bírálatot kaptam. Mint a többi fiatal pedagógus, én is igyekeztem a főiskolán tanultakat teljes mértékben megvalósítani, Ez a magas óraszám miatt egyelőre lehetetlen, másrészt a főiskolán kevés időt szentelnek a gyakorlati, módszertani problémáknak. Mindent meg akartam tanítani, és ez a lényegkiemelés a fontosabb kérdések rovására ment. Persze, ha többször lapoztuk volna a főiskolán a Tanterv és utasítást, valamint a Nevelési tervet, akkor ez az átmenet simább lett volna. De a szakfelügyelő és a kollégáim méltányolták törekvéseimet, szinte észrevétlenül átsegítettek a nehézségeken. Szeretek itt tanítani. Most már tudom, jól választottam hivatást: lelkiismeretesen nevelni*, és a gyerekek révén szoros kapcsolatot teremteni a faluval, számomra a legszebb célt és feladatot jelenti. Bán Zsuzsa \t SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 5.
