Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Pisztráng futószalagon A kommunista káspár­tok ez évi moszkvai tanácsko­zásának jelentőségét nehéz volna túlbecsülni. Egészen bi­zonyos, hogy hatását a követ­kező években érezni és ta ­pasztalni fogjuk. Tisztában van ezzel a nemzetközi reakció is. Ezért nem véletlen, hogy a legutolsó pillanatig abban re­ménykedtek, hogy a tanácsko­zást nem tudják megtartani a kommunista és munkáspártok közt lévő nézetkülönbségek miatt S amikor már bizonyos volt, hogy az értekezletet meg­tartják, azt jósolták, hogy az kudarcba fullad és látványos szakításhoz vezet majd a kínai és a csehszlovák ügy, valamint más nézeteltérések miatt Az élet bebizonyította, hogy a nemzetközi reakció vágyai és álmai nagyon messze estek a valóságtól. Ezeket a reménye­ket és álmokat a tanácskozás szertefoszlatta. Az egész világ meggyőződhetett róla, hogy a tanácskozáson szabad, nyílt, őszinte és alkotó vita folyt ko­runk legégetőbb kérdéseiről. A vita során kitűnt hogy a meg­lévő nézeteltérések ellenére, a fő kérdéseket illetően azonos, vagy majdnem azonos nézete­ket vallanak a testvérpártok. Ugyanakkor megmutatkozott az is, hogy milyen erős az egységre való törekvés nem­zetközi méretekben, A tanács­kozáson nem hallgatták el, ha­nem őszintén fölvetették azo­kat a nehézségeket és nézet- különbségeket amelyek gom dot és terhet jelentenek a nem­zetközi munkásmozgalom szá­mára, befolyásolják jelenlegi és jövőbeli harcának eredmé­nyességét A nézeteltérések okának őszinte feltárása, türelmes és következetes elvi alapon való tisztázása és rendezése min­den kommunista és munkás­párt, az egész nemzetkört munkásmozgalom alapvető ér­deke, a sikeres harc föltétele. Hiszen az utóbbi évek folya­mán szemtanúi lehettünk an­nak, hogy a nemzetközi reak­ció és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok milyen ügyesen használja fel saját céljai érdekében nehézségein­ket, az egység hiányát Kárör- vendően hangoztatták, hogy ha a kommunisták nem tudnak példát mutatni saját egységük megteremtésével, még kevésbé lehet szó az összes antiimpe- ria lista erő egységéről. Kétségtelen, hogy napjaink­ban a nemzetközi munkásmoz­galomnak a legtöbb és legsú­lyosabb gondot a Kínai Kom­munista Párt politikája, maga­tartása és gyakorlati tevékeny­sége okozza. A nemzetközi erő­viszonyok mérlegén, a nem­zetközi összefogás és osztály­harc szempontjából nem mind­egy, hegy egy 750 milliós nép hol helyezkedik el, mit és ho­gyan tesz. Sajnos, a Kínai Kommunista. Pártnak az elmúlt években ki­fejtett tevékenysége — szovjet- ellenessége, fegyveres határ- provokációi, megosztottság és szakadások előidézése egy sor kommunista pártnál — a nem­zetközi munkásmozgalomnak fölmérhetetlen károkat oko­zott és okoz ma is. Szinte azt mondhatjuk, hogy az egész munkásmozgalom történetében nem találkozunk olyan példá­val, mellyel ezt a kártevést Össze lehetne hasonlítaná Akár akarják ezt a kínaiak, akár nem, egész tevékenységük a munkásmozgalom legádázabb ellenségeinek nyújt hihetetlen és felbecsülhetetlen értékű se­gítséget Olyan mértékű segít­ség ez, melyet a nemzetközi reakció senki mástól és sehon­nan nem kaphatott volna. MegljgyeM SS? «£ gon, hogy a néptömegek sorai­ban erőteljes balratolódás, ra- dikalizálódási folyamat megy végbe. A népek egyre inkább fölismerik, mekkora ellent­mondás feszül a hatalmas ará­nyú tudományos, műszaki, technikai, ipari fejlettség és a között, ami ténylegesen jut mindebből számunkra a min­dennapi életükben. Nincs olyan nap, hogy tüntetések, sztráj­kok, tiltakozások, nagy tömeg- megmozdulások ne zajianának le a világ valamely részén. Az erőte’ies tiltakozás nemcsak a munkásosztályt jellemzi, ha­nem a parasztokat, alkalma­zottakat, értelmiségieket és diákokat is. A harc világmé­retekben az élet - és munkakö­rülmények általános megjaví­tásáért, a háborúskodás és a fegyverkezési hajsza ellen, a békésebb és biztoságosabb vi­lág megteremtéséért folyik. Üj, politikai tapasztalatokkal nem rendelkező nagy néptö­megek kerülnek a forradalmi világmozgalom áramlatába, s ezzel együtt jár, hogy nem proletár, nem marxista néze­tek és irányzatok is kerülnek a mozgalomba. A különböző kis­polgári irányzatok, a türelmet­lenség, a fellángolás és néha a kalandorság, az első komo­lyabb nehézség után könnyen átcsapnak kishitűségbe, kiáb­rándultságba és pesszimizmus­ba. Az ilyen opportunista és ultrabaloldali tendenciák és nézetek elleni harc, azok meg­felelő mederbe való terelése nagy erőfeszítést, nehézséget és gondot jelent a kommunista pártok számára. A még sikeresebb harcot ne­hezíti, hogy szinte minden or­szágban — a szocialista orszá­gok kivételével — a mozgalom legforradalmibb része, a mun­kásosztály, politikailag meg­osztott, ereje szétforgácsolt. Különböző pártokban, szak- szervezetekben, ifjúsági szer­vezetekben tömörül, s köztük nincs kellő egyetértés sem a célt, sem a módszert illetően. Számtalan példával lehetne igazolni és bizonyítani, hogy a munkásosztály politikai és szervezeti összefogásának és együttes, összehangolt föllépé­sének a hiányából a reakciós erők milyen hasznot húznak. Éppen az erők szétforgácsolt- ságának az eredménye, hogy a politikai harcból sok esetben a reakció kerül ki győztesen, vagy más esetben mérsékelt engedménnyel megúsznak ne­héz és válságos helyzeteket. Hangsúlyozza moszkvai tanácskozás fő dokumentuma: »■A kialakult új helyzetben még nyilvánvalóbb lett, hogy szük­ség van a munkásosztály egy­ségére ...« A munkásosztály politikai megosztottságának megszünte­tése és egységének megvalósu­lása a nemzetközi munkásosz­tály forradalmi harcának új, magasabb szintű szakaszát és biztos győzelmi sorozatának útját nyitná meg. Másrészt több évtizedes megosztottság után a nemzetközi reakció ösz- szefogott ereje szembetalálná magát a nemzetközi munkás- osztály egységes erejével, mely így, legyőzhetetlenségének tu­datában, érvényesíteni tudná akaratát, teljesíteni tudná tör­ténelmi küldetését. A történelmi fejlődés jelen­legi szakaszában a marxizmus­sal szemben álló összes politi­kai és ideológiai áramlatok azon fáradoznak, hogy minél nagyobb mértékben fölébresz- szék a népekben a nacionaliz­must. Ügy vélik, hogy az ön­ző nacionalizmus terjesztése és az internacionalizmussal való szembeállítása a legmegfele­lőbb módszer a proletariátus osztálytudatának mérgezésére, ideológiai lefegyverzésére. A tanácskozáson több test­vérpárt kifejezte aggodalmát amiatt, hogy még a kommunis­ták, a kommunista pártok kö­réten is erősödtek a naciona­lista tendenciák, ezek gyengí­tik az összefogást, és akadályo­zói lehetnek a szilárdabb egy­ség megvalósulásá nak. A na­cionalizmus elleni harc min­den kommunista és munkás­pártnak elsőrendű kötelessége. A manrizrr ustól mindig is ide­gen volt a nacionalizmus. A kommunistáknak és a mun­kásosztálynak internacionalis­tának kell lennie, mert harcát csak így koronázhatja siker. Á kommunista mozgalom ál­tal vezetett nemzetközi osz­tályharcban nemcsak győzel­mek vannak. Erős ellenféllel állunk szemben, a nemzetközi reakció egyesített erejével- Az elmúlt esztendők tapasztalatai megmutatták, hogy ez az ellen­fél nemcsak védekezik, hanem — ha a helyzetet kedvezőnek találja — ellentámadást is in­dít. A harci eszközökben és formákban nem válogatós. Minden eszközt felhasznál, ami rendelkezésére áll Fegy­vert, zsarolást, pénzt, az ál­lamhatalom eszközeit, puccso- kat és ideológiai diverziót szervei Óriási propagandái fejt ki a szocialista közösség belső bomlasatására, a forra­dalmi mozgalom egységének megbontására. Több esetben tapasztalhat­juk nálunk is, hogy a nemzet­közi reakció időleges sikerei meglepik, zavarba hozzák az embereket, nem egy esetben a kommunistákat is. Értetlenül állnak az eseményekkel szem­ben. Ennek az az oka, hogy so­kakban még él az osztályharc­nak az az illuzórikus felfogá­sa, hogy e harcot csak győzel­mek és sikerek kísérhetik, s a fordítottja eleve ki van zárva. Másrészt szem elől tévesztik a nemzetközi osztályharc általá­nos tendenciáját és eredmé­nyeit. A moszkvai tanácskozás fő dokumentuma ezt így fogal­mazta meg: »A forradalmi vi- lágmozgalom, egyes osztagai­nak nehézségei és kudarcai el­lenére, folytatja támadását. Az imperializmus ellentámadásai­val sem volt képes a maga ja­vára megváltoztatni az általá­nos erőviszonyokat... Korunk a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korszaka.« Amilyen hiba volna az ellen­fél- erejének lebecsülése, leg­alább olyan Hiba volna túlbe­csülése. Nem szabad, hogy az imperializmus helyi sikerei le­győzhetetlenségének gondola­tát, bizonyos pesszimizmust váltsanak ki a forradalmi moz­galom soraiban. Az imperializ­mus ott és akkor léphet fel, ahol és amikor az összefogás, az egység hiányát reméli vagy tapasztalja. Minél egységesebb a munkásosztály, minél össze- forrottabb nemzetközi mére­tekben, annál inkább elzárja annak a lehetőségét, hogy a reakció a siker reményében léphessen fel vele szemben. Ennek az egységnek a megerő­sítéséhez nagy lépést és hozzá­járulást jelent a moszkvai ta­nácskozás és az ott elfogadott fő dokumentum. Tudjuk, hogy ez a határozat nem old meg mindent és a benne foglaltak nem valósulnak meg automati­kusan önmaguktóL A kommu­nista és munkáspártok felada­ta, hogy minden erejüket moz­gósítva aktívan tevékenyked­jenek a határozatban foglal­tak megvalósításán saját or­szágukban. A moszkvai tanács­|>n7ÓO felszólalói és az el­nUlUd fogadott fő doku­mentum sem tagadja azt a tényt, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalom új problémákkal, nehézségekkel és nézeteltéré­sekkel találta magát szemben. De teljesen bizonyosak lehe­tünk abban, hogy ezeket a ne­hézségeket türelmes és kitar­tó munkával sikerül legyőzni. »•Ez a meggyőződés — mondja a fő dokumentum — azon a tényen alapul, hogy a nemzet­közi munkásosztály távlati cél­jai és érdekei közösek, min­den kommunista párt a felme­rült problémák olyan .megol­dására törekszik, amely meg­felel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi kül­detésének ...« Dr. Nagy Lajos Ebből lesz a pompás falat. Nemegyszer megfordultam az adleri pisztrángos tógazda­ságban, s mindig fölfedeztem valami újdonságot. Ligyija Ivanovna Oblog, a tógazdaság igazgatója kikülde­tésben volt. Álla Jefimovna Pepeljan haltenyésztőt azonban a laboratóriumiban találtam. Éppen a hal porontyokat vizs­gálta. Innen indultunk el a gazdaságba. — Röviden elmondok egyet- mást a laboratóriumról — mondta Álla Jefimovna —, hogy ne térjünk már vissza rá. Alapvető rendeltetése a hal­takarmány elemzése, a folyami víz oxigéntartalmának megha­tározása, a pisztrángok meg­betegedésének felismerése, fej­lődésük ellenőraése. Álla Jefimovna a halivadék- nevelőt vezeti, ezért beszél er­ről a munkáról olyan lelkesen: — Az ívás idején a legfele- lősségteljesebb, kérem, a mun­kánk. Januárban, februárban és márciusban tart. Egy hónap­pal előbb elkülönítjük a hí­meket a nőstényektől, és abba­hagyjuk a táplálást. Ez a »koplalás« három hónapig tart. Amikor a hímek megérlelik az ikrát, a nőstények a hal- tejet, akkor elvesszük tőlük. Folyó viz es medencébe rakják át az össze elegyített ikrát és hal tejet. Az ikrát (minden egyes him ezer-ezerötszázat adhat) spe­ciális csészébe tesszük, a hal­tejet pedig egy másikba. Ez­után óvatosan összeelegyítjük az ilcrát a haltejjel. Végbe­megy a megtermékenyülés fo­lyamata. Egy meghatározott idő elteltével következik a le­mosás, majd a felpuffadás után az elosztás speciális rá­mákon, amelyeket átfolyó vi­zes medencébe helyezünk. Hu­szonnyolc-harminc nap múlva megjelennek a halivadékok. További tizenöt-tizennyolc nap múlva megkezdik a táplálko­zást. Ez az időszak éppen most fejeződött be a tógazdaságban. A haltenyésztők kétmiliió- nyolcszáznegyvenezer szem ikrát vettek a törzsállomány­tól. Több mint kétmilliót az altáji szovhozoknak adtak el tenyésztés céljára, a többit pe­dig a saját inkubátorukban helyezték el, s már négyszáz- kilencvenezer úszkál a víz­ben. Ez a halivadékok meden­céje. Ott találtuk Anna Andre- jevna Kuprijanova és Ligyija Andrejevna Nagirnaja mun­kásnőket. A halívadékokat táplálták éppen. Amikor a kishalak sú­lya eleri a két-három gram­mot, »áthelyezik« a nagycso­portba. Ebben most nem több és nem kevesebb, mint hatszáz- nyolcvanezer halivadék van. Mellette, a többi tóban a törzsállományt osztályozták. Most hétezernyolcszáz darabra rúg. Ezzel a munkával Jurij Ivanovics Kozlov haltenyésztő mester és Ljubov Petrovna Zaikina munkásnő foglalatos­kodott. A többi munkás is se­gédkezett, kis hálóval, majd szákkal fogták ki az anyaha­lakat a tóból. Ugyanezekkel az eszközökkel emelik ki az eladásra szánt pisztrángokat is. A termelő tavakban most hizlalják a pisztrángokat, ame­lyek az üdülőhelyek vendéglői­ben pompás falatként kerülnek asztalra. Kép és szöveg: I. Grigorov {Fordította; Lajos Géni Az 1969—70-es tanévre pótbeiskolázást tartunk ipari tanulók részére az alábbi szakmákban: kőműves, ács, betonozó—elem gyártó, festi— tapétázó, burkoló, építőipari fehérmunka, mőanyagburkoló—pa rkettás. Otthonban történd elhelyezésről, teljes ellátásról gondoskodnak, ösztöndíjat űzetünk. Munkaruhát és bakancsot adónk. Jelentkezés sürgősen személyesen vagy írásban a 43. sz. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári út 19. (4 — 41 — 43 — 47-es villamossal.) (9764) n 1VBKIUI Kaposvári Ifillamossägfl Gyára fölvesz betanított munkásokat Kereseti lehetőség 1200—2000 Ft között. Minden második héten szabad szombat, üzemi étkeztetés, ntazási költséghozzájárulás, munkaruha. FELVESZÜNK MÉG 6 ÖRÄS KISEGÍTŐKET 14—17 éves korig, fizetés havi 500 Ft plusz negyedévenként prémium. Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. A moszkvai tanácskozás anyagához legyözzükT nehézségeket SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom