Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
A dűlőnevek jövője ragaszkodnak, pedig ezeket A szaktudományok berkeiben, de a neveket használó parasztemberek körében is sok szó esik mostanában a földrajzi neveli rohamos pusztulásáról Pedig a dűlőnevek vallomására több tudományág is igényt tart: a helytörténész településtörténeti kutatásokban, a régész eltűnt falvak, várak, régi temetők helyének meghatározásában használja őket, a néprajzos és a gazdaságtörténész a földművelés és az állattenyésztés fejlődésének állomásaira következtet belőlük stb. Egy község történetének megírása a ma még élő és a levéltári forrásokból bőséggel áradó névanyag feldolgozása nélkül elképzelhetetlen. De a helynévanyag az országos történeti kutatásokat is szolgálja. Hogy csak egy példát említsek: a honfoglalás kori országhatár, a »gyepü« rétközi szakaszát a vidék földrajzi neveinek tüzetes vizsgálatával sikerült közelebbről meghatározni. A helynevek összegyűjtése és kiadása elsősorban a nyelvtudomány érdeke. A nevek formája ugyanis legtöbbször megőrzött nyelvi régiség, tehát alkalmas arra, hogy a magyar nyelv fejlődéstörténete egy-egy kövületének fogjuk íeL Pl. a szennai Kohászuk dűlőnév a róka szó ó magyar korbeli (mintegy 6— 700 éves) alakját őrizte meg számunkra. A XX. században nőtt fel Magyarországon az elmúlt évtizedekben bontakozott ki erőteljesebben az önelvú névtudomány. A névtan kutatója nemcsak abból a célból vizsgálja a helyneveket, hogy ezzel más tudományoknak szolgáljon (eredményeit természetesen hasznosíthatják), hanem főképpen azért, hogy a nevek életét, létrejöttük indítékait, használatuk módját, főbb típusaikat megfigyelhesse. Következtetéseit az élő nyelv művelésének szolgálatába állítsa: tanácsokat ad a hivatalos hely- névadáshoz, a személynevek megválasztásához stb. A névtanom nyelvművelő mai, legfontosabb kötelessége a helynévanyag gyors pusztulásának és a mesterkélt elnevezések terjedésének megakadályozása. A nyelvművelés rugalmas, a nyelv fejlődésének irányát követi, nem akarja cégi korok állapotát konzerválni. Tudomásul veszi azt is, hogy a földrajzi nevek számának csökkenése szükségszerű, azonban a folyamattal együtt járó helytelenségek bírálatát narr, mellőzhet!. Mibői adódik a nevek számának csökkenése? A nagyüzienii gazdálkodás megszüntette a kis parcellákat, * már a termelőszövetkezetek első éveiben összevontak több dűlőt Az 196’-es földrendezés végrehajtása során gyökeresen átalakították a hagyományos határfelosztást, létrehozva az ideális gazdálkodáshoz szüksé. ges méretű táblákat A régi dűlők megszűnése után lassan feledésbe merül azok hagyományos neve is. A mai »táblás!- täst« — a modem technika eszközeit is bevonva — gyakran igen jelentős »természet átalakítással« oldották meg. Több utat felszántottak, az élő sövényeket kivágták, a kisebb ilalmokat legyalulták, a gödröket, forrásokat betemették, tehát eltűnt a tájból sok olyan tereprészlet, amely évszázadokig szolgált tájékozódási pontként. Az ember ma már többnyire géppel jár a földeken, tehát nem szükséges számára az olyan részletes tájékozódási névanyag, mint a gyalogosnak. (Gyalogosan jobban meg lehet figyelni a tájat, valamikor egy távoli dűlőbe órákig tartott az üt, most a teherautó tíz perc alatt oda röpíti a brigádot.) Ebből ered, hogy a mai földrendezés nemcsak a táblanevek számat, hanem agyeb földrajzi pontok, tájrészletek névanyagát is rpeg ritkította. Megyénkben a száz évvel ezelőtt készített kataszteri térképelvet a közeljövőben vonják ki a forgalomból. Most készítik a földrendezés eredmények figyelembe vevő, korszerű, új 1:400 méretarányú községtérképeiket. Ezekkel kapcsolatban több névtani probléma merül fel. Nagyszámú dűlőt összevontak, s a két-három régi dűlőből alakult új táblának nevet kellett adni. A régi nevek közül egyet kiemeltek, s ennek jelentéskörét önkényesen az új, nagy tábla egész terjedelmére kiterjesztették. PL Zselickislakon a Nagy- mező es Gyökeres dűlőkből Nagy-mező, a Csurgó, Kis- pölöske, Bankó-rét, Sarok-rét dűlőkből Csurgó lett. Ezt a módszert követték már száz évvel ezelőtt is, amikor az úrbérrendezés utáni tagosításokat figyelembe vevő színes birtokvázlatokat készítették. Az eltelt évszázadban a táblák nagysága nőtt, a dűlők, s ezzel együtt a hivatalos dűlőnevek száma is csökkent Csurgónak pl. 1852-ben 45, 1860-ban 32, 1368-ban pedig 19 dűlője szerepel a térképen. A község határának nagysága természetesen nem változott A most készülő térképek felhasználására elegendő, ha táblánként egy-egy nevet teszünk mag hivatalos dűlőnévnek. Nem a térkép feladata a régi, a gazdag névanyag megörökítése, ezt az immár országos méretű föld • rajzinév-gyűjtési mozgalom hivatott elvégeznt Az ő felelősségük más irányú. Nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a hivatalos térképekre kerülő nevek között ne legyenek elírások, torzítások, tudálékos névfejtések. A gyakorlat szerint most is a régi kataszteri térképek névalakjához többnyire magyarul sem tudó osztrák és marva mérnökök kászitették. Az ilyenféle alakokat nem szabad változatlanul átvenni és hosszú évtizedekre hivatalos rangra emelni, pL Gyergyán-kút »Gyertyán«, Jota »Gyöta«, Vadásóreti »Vadász«, Oláki »Ölaki«, Mehesi »Móhesl«, Csicsakas “Csicsó- kás« stb. Ki vállalhatja azonban a hivatalos térképekre kerülő névanyag felülvizsgálatát? Ezt csakis nyelvészek, hely- történészek bevonásával lehet elvégezni. A felmérő térképész és a helyi tanácsok vezetőig nem rendelkeznek a szófejtéshez megfelelő képzettséggel, ők legfeljebb azt tudják konstatálni, hogy a kérdéses nevet most hogyan ejtik. A nem szakemberek névmagyarázatai igen sokszor tévesek, megmosolyogtató eredményre vezetnek. PL a Szend-dűlő nem a »szent« eltorzítása, hanem régi személynévre megy vissza, a I-'apsára és a Nagy sári-mező nem a Sára személynévvel, hanem a régen gyakori sár földrajzi köznévvel van kapcsolatban, a Csékány nem Csákány, a Lonka nem Lanka, a Cséfás-vögy nem Cser- fás-völgy stb. Mit érnek azonban a szakszerűen megválasztott táblanevek, ha nem használják őket? A termelőszövetkezeti mezőgazdászok, főkönyvelők, üzem- egységvezetök a művelési térképeiken a táblákat betű- és számjelekkel nevezik meg, beosztottjaiktól évek óta így követelik meg a jelentést. Szinte általános a következő helyzet; van A/i-es, B/2-es, F—11-es tábla,, római I V-es, arab 4-es stb. Néhány tsz-elnök pedig helyrajzi szám szerint tartja őket nyilván, pl. 0,57-es, 0,7G-es stb. A tagokkal közvetlenül érintkező brigádvezetőnek még le kell fordítani ezeket a jelöléseket közhasználatú földrajzi nevekre, de nyilvánvaló, hogy egy-két éven belül ők is megtanulják. A régi nevek és az új szimbólumok összeütközésére jellemző a következő eset: a taszári idős mázsáié a határból beérkező termésátlagokat csak a régi dűlők nevén jelenti, mondván: »Én már öreg vagyok, nem tudom megjegyezni ezeket a számokat, csak úgy írom le, hogy Magda-dűlő, Rétfőd, Tócsár stb., majd az irodán eiválogatják!« A betű- és számjegyekkel történő határelnevezéseket azért is kifogásoljuk, mert a neveket használó közösség számára érzelmi szegényesedést okoznak. A régi eseményeket idéző Akasztó- domb. Poros, Tizennyócnapos- fődek, Palitemető; a szemléletes Póia-völgy, Csiga-domb, a tréfás Szűcs-fürdő; a tanulságos Hideg-vőgy, Jégfa, Döglés stb. nemcsak a táj történetének egy részletét őrzik, hanem ezek minden jelentéstartalom nélküli puszta kiejtése is az itt élők számára a szülőföldet jelenti, annak sajátos ízét adja. Gondoljunk arra, hogy a mellőzött dűlőnevek valami ■ kor őseink fal vált, várait jelentették, nagyobb tetteik emlékét őrzik. Ezért hagyománytiszteletünk is megköveteli, hogy emlékezzünk rájuk. Jó lenne tehát, ha a mezőgazda- sági nagyüzemek vezetői is a nép által ismert szóval neveznék meg a táblákat. ___________________Király Lajos A Kaposvári Ruhagyár fölvess férfi és női szabó szakmunkást, betanított munkára varrónőket, 15-16 éves fiatalkorúakat, kazánfűtőt, villanyszerelőt, ablaktisztítót, festőt, vízvezetékszerelőt, kőművest, segédmunkást. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (89188) Hófehér lepedővászon, különböző aszlc.lberítők, szalvéták, a legkülönfélébb női és férfi ruhaanyagok sok színben és mintával — nehéz lenne a Szovjetunió leniparának minden termékét felsői ölni. Jó minőségükkel, finom kidolgozásukkal nemzetközi elismerést vívtak ki maguknak. A SzovA tv egyre jelentősebb szerepet játszik gyermekeink életében, tanulásában és nevelésében. Mégis, csak kevés szülő gondol arra, hogy a tévénézés nincs egyér telműen hasznára gyermekének. Ejtsünk előbb néhány szót a pozitív hatásokról! A legtöbb gyermeknél igen előnyösen fejleszti a tévé a koncentráló képességet Kicsinyeink a legapróbb részleteket is megfigyelik a képernyőn, még akkor is, ha nem értenek meg mindent. A vizuális benyomások iránt általában sokkal fogékonyabbak, mint az auditív Ingerekkel szemben. A tévénézés kitűnően fejleszti az emlékezőtehetséget is, és növelj a tudásszomjat, állandóan bővíti az ismereteket így szelesebb látóköre és alaposabb tudása lesz a gyereknek. S mindez; igen eredményesen kamatoztathatják Iskolai munkájuk ban. A tévé hasznos segítőtársunk lett, főleg az oktató és nevelő jellegű, tudományos és ismeretterjesztő műsorok bevezetésével, elsősorban pedig az iskolatelevizió adásai révén. Szólnunk kell azonban a tévénézésnek számos káros hatásáról is. Gyermekeink szellemi világa ugyanis éppúgy ki van téve jó és rossz hatásoknak, akár a szervezete, test fejlődése. Rendkívül helytelen é6 ká ros. ha gyermekeink — szüleik esetleges távollétét kihasználva, vagy éppen a szülők engedélyével! — »látástól vakulá- sig« nézik a tévéműsort! Ilyenkor mindig jelentkezik a sajátos »tévq-betegseg«, a »neurosis televitis«, mely. idegességben, fáradtságban, fokozott kimerültségben nyilvánul meg az ingertúltelítettség következményeképpen. Az éjszakát m/ugtalamjl töltik, rósz szat álmodnak, s másnap ingerülten, fáradtan, »bal lábbal» ébrednek és az iskolában is, otthon is felületesen végzik eh leckéjüket A sok tévénézés közben szemüket is megerőltetik, az órák hosszat tartó ülés helytelen testtartást eredményez, a mozgás hiánya bélrenyheséget, étvágytalanságot okozhat G yermekeink rtapi egy óránál többet ne üljenek a képernyő előtt! Munkaszüneti napokon, ha megnézik a délelőtti adást is, akkor sem haladhatja meg a napi maximum a másfél-két órát! De kisebbeknek, 6—8 éveseknek ne engedjük a napi félórát túllépni.. Ha ezt az első aranyszabályt nem tartjuk meg, gyermekünlfciek súlyos ártalmakat okozunk! fetumó márkájával jelzett lenkészítményeket szívesen vásáratyák Franciaországban, Ka- nadáoan, Svédországban, Finnországban, Angliában és még nagyon sok országban. A termelés növekedésével szélesedik a lenkészílmények választéka is. Növekszik a Neveljük rá őket arra, hogy első mindig a kötelesség: a lecke, a tanulás, az otthon való segítés. Csak utána ülhet a képernyő elé! De arra is ügyeljünk, hogy mindig maradjon ideje a játékra! Fokozott mértékben vgyázzunk, hogy a tévénézés ne nevelje kritikátlan passzivitásra a gyermeket, ha nemi inkább helyes alctívitásra ösztönözze! S itt hangsúlyoznom kell azt is, hogy ahol a tévéműsor mindennél fontosabb, vagyis amelyik családban sok mindent feláldoznak a tévé kedvéért, ott rendszerint baj van a szülők időbeosztásával is! Gyermekünket idejekorán neveljük rá a helyes időbeosztásra, az idejével való okos és tervszerű gazdálkodásra, mert ennek nagy hasznát veszi majd az életben, a termelőmunkában is. I gen fontos azoknak a műsoroknak a helyes kiválasztása, melyeket .gyermekeink megnézhetnek. Ezt már akár előző este is megtehetjük, amikor felhívjuk figyelmüket a nekik való műsorokra. Feltétlenül óvjuk őket egyes filmek romboló hatásától! Legyenek azok krimik vagy szexfilmek! Nem lehet elég súlyosan elítélni az olyan »engedékeny« szülőket, akik »nagylelkűen« megengedik tizennégy, sőt (ez is előfordul!1 tíz éven aluli gyermekeiknek hogy a tévé esti fóműsorait, így a tizenhat, sőt tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott filmekéit és egyéb »felnőtt-műsorokat« végignézzék. Sokan meg vannak győződve, hogy ezzel ők a »modem szülők«, akik »felvilágosult nevelésben« részesítik csemetéjüket. Maga tartásukat még azzal a magyarázattal is próbálják igazolni hogy: »hadd lássa a gyerek milyen az élet!«, vagy »mi van abban, ne neveljük álszentnek«. S a legrosszabb: »hadd világosítsa fel a tévé az én gyermekemet, legalább nem nekem kell, úgyis olyan kellemetlen ez a téma!« ... Tetézi aztán a bajt, ha mi ugyan nem engedjük megnézni a ném nekik ' való műsorokat, de más szülők megengedik! S ezek a »felvilágosult« osztály-társak (8 —10—12 évesek!) másnap az iskolában, az óraközi szünetekben mesélik el »jól nevelt« társaiknak az előző esü program »tartalmát"', természetesen az egyes jeleneteket kiszínezve saját fantáziáinkkal, ső* saját ízlésük és »szótáruk« szerint fűszerezve! Ne csodálkozzunk aztán, ha jól nevelt gyermekünk azzal tér haza az iskolából, hogy társai tövirőlhe- gyíre elmesélték neki a számára tiltott műsort. S az a jobbik eset, ha ezt otthon bizalommal elmondja. Ezért soha lennel kevert szintetikus anyagok gyártása. Belorussziában a közeljövőben speciális üzemet építenek a baliszt gyártására. 1975-re a Szovjetunióban még néhány hatalmas lenfeldolgozó üzemet terveznek, és jelentősen növelni, kívánják a vásznak gyártását. ne szidjuk meg a gyereket! Rosszabb az, ha hallgat, és legföljebb cinikusan mosolyog, mikor este'aludni küldjük azzal, hogy »te ezt a műsort nem nézheted meg!» Még az a meglepetés is érhet bennünket, hogy gyermekünk így válaszol: »Nem baj. holnap úgyis megtudom az iskolában!« Megdöbbentő. hogy ilyen módon egyes felelőtlen szülők nemcsak saját gyermekük ellen vétenek, hanem egy egész gyerekközösség lelkében okoznak jóvátehetetlen károkat! Neveljük rá gyermekeinket arra, hogy nem a tévé az egyetlen »jó barát« a családban, hanem a könyv is az! A tévénézés után ne küldjük mindjárt ágyba Őket — ez egyébként ‘is káros az idegrendszerükre! —, hanem adjunk a kezükbe egy jó könyvet, szoktassuk rá őket a könyv szeretetére, az olvasás élvezetére! A tévé nem pótolhatja a könyvet! Sőt serkentenie kell az olvasásra! Fontos pedagógiai irányelvünk, hogy a tévénézést ne használjuk se jutalmazásra, se büntetésre! Gyermekeinket ne »jutalmazzuk azzal: »ha jól viselkedsz, s ha ötösre felelsz az iskolában, akkor ma este megnézheted a tévéműsoit«. De ne is »fegyelmezzük« azzal, hogy »mivel ma rossz gyerek voltál, nem nézhetsz tévét!« így a számukra hasznos, ismeretterjesztő műsorok megtekintésétől is eltitanánk őket. Gyermekeinknek joguk van kérdezni is! Engedjük még nekik, hogy akár adás közben is kérdéseket tegyenek föl. S ne hallgattassuk el őket, hanem feleljünk, nekik. A félig megértett műsor több kárt okozhat, mint hasznot a gyerek szellemi világában, mert ez csak megterheli idegeit, az ideg- rendszer túlterhelése "ed'g fizikailag is káros kihatá-sal van mind tanulására, mind pedig egészségi állapotára. A jánlatos, hogy a végig nézett műsort nagyobb gyermekeinkkel mindig a friss élmények hatása alatt beszéljük meg Sohasem »magyarázni« akarjunk nekik, hanem a beszélgetésen legyen a hangsúly. Kérdezzük meg, mi tetszett a látott műsorban, mi nem, s kérjük ki véleményüket.. Ezzel önálló véleményalkotásra neveljük őket, s a helyes kritikai érzéket is igyekezzünk kifejleszteni bennük. De egyúttal azt is tudatosítjuk előttük, hogy mi mindig komolyan vesszük őket, s velünk, felnőttekkel, teljesen egyenrangú partnernek tekintjük. Ez is rendkívül fontos a gyermek nevelése,, fej lödése, egyéniségének kibontakozása szempontjából. Szerdahelyi Pál Művezetőképző tanfolyamokat indítunk I olyan kőműves, ács szakmunkások részére, akiknek öt évem szakmai gyakorlat ok van. A tanfolyam időtartamára kiemelt bért fizetünk. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Vidékiek részére szállást adunk, különélést fizetünk, utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS személyesen: 43. sz. A ÉV, Bp„ XI., Dombóvári út 19. (4-es, 41-es, 43-as, 47-e» villamossal). (9778) iOMOGll NÉPLAP Vasárnap, 1969. október 30.
