Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
fi FALU Fs a MŰVELŐDÉS HÁZA Önállóan funkcionáló Intézmény nincs, nincsenek kizárólagos feladatok vagy célkitűzések, amelyeket csak egyik vagy másik eszközzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési házakat sem lehet úgy vizsgálni, hogy azokat kiragadjuk abból a komplex rendszerből, amelyben ott van a rádió, a televízió, a napi sajtó, könyvtár, mozi st±>. Lehetőségek, szükségleteik, adottságok és tradíciók keverednek, és képeznek egészet a művelődés és annak egyes formái vagy intézményei számára falun is. Ma az ország lakosságának több mint féle, 56 százaléka fl falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, de a művelődés összefüggésében mégis a faluihoz tartoznak. Az utóbbi 7 évben a községék lakóinak száma 3,9 százalékkal csökkent Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott keresők száma, amely 1949-ben az összkeresők több mint 50 százaléka volt, 1967- ben 31 százalékra csökkent 1949-hez viszonyítva napjainkban hatszor több traktor, négyszázszor több aratócséplőgép van. ötszörösére nőtt a műtrágya felhasználás, az öntözött területek több mint tízszeresre emelkedtek. Megszűnt tehát az »univerzális« kistermelő paraszt, és vele együtt változásnak indult az ehhez kapcsolódó művelődési igény is. A másik fontos tényező, hogy megváltozott a falusi lakosság szociálpolitikai tevékenységének feltétele is. A mezőgazdasági szövetkezetek mint a demokrácia, a kollektivitás keretei, szintén lényegesen megváltoztatták a falu érdeklődését A nagyüzemi termelésre történő áttérés tartalmában és szervezeti téren új feladatokat jelentett a falu művelődésében is. Az új nagyüzerm gazdálkodás szabta követelmény egyre inkább évrényre jut, s ennek figyelembevételével szerveződik és alakul át a falu művelődése. Kezdetét vette falun is a munka szakmai differenciálódása, és ezzel együtt a műveltségigény differenciálódása is. Más oldalról: falun Is gyökeresen megváltoztak a műveltség közvetítésének technikai feltételei. Minden községben van könyvtár, mozi, a falusi családok 90 százalékának van rádiója, községekben található az összes televíziók 40 százaléka, vagyis ezer lakosra 100 tv-készülék jut. Ez azt jelenti, hogy 1950-hez mérten — a tv kivételével minden megduplázódott Tizenöt évvel ezelőtt a községekben az ezer lakosra jutó napilapok számát ki lehetett fejezni egy kis értékű, kétjegyű számmal, ma viszont ez a szám meghaladja a 150-et. A vásárolt könyvek 27 százalékát veszik meg a községek lakót Az elmúlt évben több mint 200 millió forintot költöttek ilyen célra. hogy a falvakMeglepő, zakat, «ml 1967-hez mérten igen nagy, 15 százalékos csökkenést jelent Ugyanezen idő alatt a könyvtári olvasók és a kölcsönzött kötetek száma nem változott. Megnőtt viszont a különböző szaktanfolyamok és azok hallgatóinak a száma. A falun élő értelmiségiek száma is megháromszorozódott Különösen gyorsan nőtt a mezőgazdasági munkával kapcsolatos értelmiségiek — közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök stb .— száma, ami egyben azt is jelenti, hogy a munkahelyen jelentkező napi információ, a munkával kapcsolatos instrukció is megszaporodott, és magasabb szintre emelkedett Mindez azt eredményezte, hogy tudásban, ismeretekben a falu is lényegesen nőtt Igaz még akkor is, ha az Iskolai végzettség ezt nem bizonyítja. (A nyolcadik osztályt elvégzők aránya 16 százalék; a középiskolát 2,1 százalék végezte él, míg az egyetemet és főiskolát csali 0,8 százalék.) Ezzel szemben például a köz- gazdasági, a jogi és más ismeretek — ha nem Is elméleti szinten, de a mindennapi gyakorlat kapcsán — a falusi dolgozókhoz közel kerültek. Többek között a közös tervezés, a munkaegységek elszámolása, a zárszámadás kényszerítette erre a parasztságot Az érdeklődés — elsősorban a fiataloknál — a gépek felé fordult Mindezek a változások egyben azt is eredményezték, hogy a művelődési házról alkotott eddigi elképzeléseket felül kell vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak művelődni — műveltségüket kiegészíteni, új ismereteket tanulni —, fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az összetevői, amelynek terjesztésére a művelődési házak berendezkedtek, a sajtó, a rádió, a televízió, a könyvtár segítségével a házaknál megtalálhatók. A művelődés nagyrészt Individualizálódik, és elsősorban a lakásban zajlik le. Még az olyan kollektív forrnák, mint a. szakköri tevékenység Is, kettős jellegűek: egyrészt otthon egyedül művelhető, másrészt közösen a szakkört helyiségben. A szórakozási igények kielégítése is több csatornássá vált (tv, mozi, színház stb.). Megváltozott a művelődési ház szociálpolitikai szerepköre is. Eddig fóruma volt a kollektiv* tásnak, mivel az egyénileg dolgozó parasztok találkozása itt zajlott le — függetlenül attól, hogy milyen konkrét indokkal gyűltek ösz- sze. Ma a kollektivitás szükséglete kielégül a munka és a munkához kapcsolódó tevékenységek folyamatában, hiszen a termelő tevékenység kollektiv gazdaságban folyik. A megváltozott viszonyok között a művelődés* házak feladata elsősorban nem magának a műveltségnek a terjesztésében jelentkezik, hanem inkább annak a befolyásolásában, illetve a művelődésre való mozgósításban, nevelésben és annak szervezésében. Központjává kell válnia a különböző művelődési csatornák nyújtotta lehetőségek egységes szemléleti rendszerbe való foglalásának. Ma a falun működő művelődési otthonok száma 30 005, az összes művelődési otthonok 73 százaléka működik itt (Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosságnak csak 56 százaléka él falun, akkor már ez az összehasonlítás is értékmérő lehet.) Ezeknek a művelődési otthonoknak azonban több mint 50 százaléka építészeti szempontból nem felel meg a korszerű követelményéknek. Rontja a helyzetet, ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló személyi feltételeket. amivel a kultúrház bekapcsolható a művelődés folyamatába. Itt egyaránt szerepet játszik a mennyiség és a minőség. Mit mutatnak a számok? fl falusi népművelők 25—30 százaléka évente fluktuál, vagyis nem sajátíthatja el a szükséges helyismeretet Másrészt a falusi művelődési otthonok vezetőinek 80 százaléka nem rendelkezik a jelenlegi munkájának megfelelő képesítéssel sem. Az új feladatok összefüggésében ezek az arányok még tovább romlanak. A megváltozott szükségletek követelményeit tehát sem egyszerű kinyilatkoztatással, sem jóindulattal nem lehet megoldani. Szemléleti, anyagi és személyi feltételek együttes változására van szükség. Vonsik Gyula A »SZÜRENON« KIÁLLÍTÁSON. Fotó: Selmeczi T. János, Az európai kerámia Hosszt) IDŐ ÓTA ELŐSZÖR NYÍLIK állandó kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A 70 000 tárgyat tartalmazó gyűjteményből az európai kerámia fejlődését bemutató kiállítást hoztak létre. Az utóbbi évek egyik legszebb kiállítását A kerámia, vagyis az agyagművesség a legrégibb technikák egyike, a mázatlan cserép már az őskorban megjelenik. Európában a görögök kerámiáiból ismerjük az akkori festészetet de ezek a festett edények technikailag messze elmaradtak a közel- keleti — egyiptomi, elő-ázsiai — mázas kerámia mögött Az igazi kerámiát ugyanis fémből — ónból, ólomból és más vegyületekből — nyert mázzal vonják be. A máz összetétele gyakran megfejthetetlen titok. Máskor ismerik alkotórészeit, de ezek ma már egyszerűen beszerezhetetlenek. Nincs az a kerámikus a világon, aki pontosan tudná utánozni a 4—500 éves mázakat... A kiállítás általában kerüli' régészeti leletek bemutatását Azzal a korral kezdődik, mikor az európai mesterek elsajátították a fémmáz keleti művészetét Két úton került ez a tudomány Európába: az egyik út keletről vezetett, perzsa közvetítéssel, a másik — a his- pániai arab hódítás következ400 idegen nyelvű tanfolyam működik, több mint 7000 hallgatóval. Es egyéb tanfolyamok ezrein jutnak ismeretekhez a falu dolgozói más téren is. Ezzel együtt megváltozott a falu különböző művelődési intézményeinek igénybevétele is. Az elmúlt húsz év alatt sikerült elérni, hogy a falu minden ezer lakosából 130 beiratkozott olvasója legyen a könyvtárnak. Alig 10 év alatt úgy elterjedt a televízió, hogy átlagosan számolva, ezer falusi lakos közül 120 ül a televízió előtt. Változás történt a szakköri tevékenység és a művészeti öntevékeny csoportokban való részvételnél is. A szakkörök és a részvevők szama az utóbbi 8 évben megháromszorozódott. Ezzel szemben az öntevékeny művészeti csoportokban a részvevők száma csaknem a felére csökkent, és a műsoros estek látogatóinak száma is kevesebb lett, mint az 1950. évi fele. Érdemes nyomon kisérni a mozival kapcsolatos adatokat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a filmszínháái a Ismét varsói házánkfyI ról álmodtam éjszaka. ' Es mint mindig, megismétlődik sok év óta, amikor felébredek, a fájdalomtól üvölteni szeretnék, hogs ez csak álom. Húsz évvel ezelőtt búcsúztam el e háztól, amikor még rövidnadrágos voltam, és éppen iskolába indultam. Azóta sem emlékszem ilyen határozottan és vágyva egyetlen házra sem, ahol azóta laktam. Csakis erről a házról álmodom, és felébredés után szívdobogás fog el. Már elképzelni sem tudom az ott- lakók arcát vagy hangját, nem emlékszem. Hogyan is emlékezhetnék rájuk húsz év múltán? Mindig ugyanaz. Sétálok a házunk körül a fasorban, fekszem a fűben, felmászom a fákra. Rajtam kívül nincs ott egyetlen ember sem, csak én és a ház. Ezért érzem magam oly szabadnak, és boldognak, mint anyám mellett. Mert az én házam közelében vagyok, nyugalomban és biztonságban. Nem tudom, van-e lelke az embereknek. Egyben biztos vagyok — a házaknak van. Nem minden háznak van lelke, de az én házamnak biztosan vám Ha másképp lenne, emlékeznék-e rá any- nyi évvel halála után? Csak — kezd elegem lenni ebből. Sok városban laktam azóta, és sok házban. Húsz éve semmi sem köt többé ahhoz a helyhez, ahol valaha az én házam állt. Nem is kívánok oda visszatérni. Magunk között szólva, nagyon csúf ház volt az, valósággal a csúnyaság karikatúrája. Szörnyen csúnya... Tadeusz Jaszczyk: ALMA/M Hosszú fabarakk, ■ téglaépületek között Hegyes fekete kátránypapír borítású teteje volt, és a legnevetségesebb, hogy ezen a tetőn sok magas vörös kémény állt Még a szegények, a Górczewski és Balicki utcai lakók, akik maguk is kis, rozoga házakban laktak, kigúnyolták maguk között a mi házunkat és mosolyogva mondták a lakókról: -Ej, ti, grófok a barakkban!Az én házamban nem volt nagyobb lakás szoba-kony- hásnál, az ott lakók többségének pedig csak egy szobája volt Es víz? Hét lakáshoz csak négy vízcsap, a mi házunkban, az is a folyosón. Kevés volt — igaz, s nem volt csatornázott WC sem; mindenki a bokrok közé rejtett fabódéba futkosott... Szóval, semmiben nem hasonlított a mesék palotáira, csak düledezö undok falai voltak. Megszűnik-e végre, hogy megjelenjék álmomban? Elegem van ebből! Nem akarok felébredni szívdobogással, hogy ez csak álom volt... Nézzétek meg ezt a kerületet! Ott, ahol csak romok és meggyilkoltak síremlékei voltak, már új telep van, fénylő üvegekkel és színes vakolattal. Azon a helyen, ahol valamikor a szétszórt szemétdombon bűzlő anyag volt, a gödröket kartonpapír és rozsdás pléh borította^ t a családok fedél nélkül kóboroltak •— most nagy park áll, szökőkúttal, virágágyakkal és játszóterekkel. Mutassatok nekem csak egy omladozó falat is ott, amely hasonlít az én leégett házamhoz! Nem találtok. Nemrég Évát vezettem oda. Mentünk a rozsdás sínek között, ahol valamikor a fasiszták golyóitól pusztultak el a Balicki és Górczewski utcai fiúk, meg az én házamból valók. Nem mutattam meg Évának, hol állt az én csúf házam, mert magas falak torlaszolták el utunkat Üj üzleteket építettek ott Nem tudtam mutatni Évának egyetlen kiégett téglát sem az én házamból. Gondoltam — jobb is így. Miért is kellene neki mindezt látnia? * z elhagyott sinek mentén és az üzletek keri' 1 tésének oldalán fiatal juharfasor nőtt Lombjai év- pen sárgák voltak, gyermekkorom juharfáinak színe. Csúf volt az én házam, és szomorú volt, a halála éppolyan szörnyű, mint az agyonlőtt lakóké, szüléimé, szomszédaimé és játszótársaimé. Ha valahol juharfákat látok, szomorú, borús, fájdalmas hangulat fog el. Egyszerűen úgy érzem magam, mint a vízbe dobott kő a Visztulán. Éjszaka pedig a házamról álmodom. tében — nyugatról, Spanyol- ország felől Az ólommáz a középkor jellegzetes anyaga volt, és szinte változatlanul élt tovább a népművészetben. Egy vitrin a középkori hagyományokat őrző ólommázas kerámiát mutatja be. Ezek éppúgy készülhettek a XIX. században, mint a XVI-ban. Formáik, technikájuk között nincs lényeges különbség. A »magas művészet« értelmében vett kerámia az ónmázat használta, mint például az olasz reneszánsz majolikája és fajansza (ez utóbbi kifejezés Faenza olasz város nevéből származik — ott volt az egyik legfontosabb központ). Itália kerámiája volt a Mátyás kori Magyarország mestereinek példaképe: olasz hatásra honosodott meg a majolika Budán, megelőzve más európai országokat, ahol még az úgynevezett sómázas kőcserepet : használták. A porceltint Ázsiában már évezredek óta Ismerik. Európában épp olyan értékes volt, mint az arany, nem csoda, hogy már a XVI. században kísérleteztek porcelán gyártásával. De csak a XVII. század végén sikerült úgynevezett lágy (fritt) porcelánt létrehozni Franciaországban, és 1707-ben fedezte fel a német Böttger a kemény porcelán előállítását Az Iparművészet! Múzeum kiállításán láthatunk néhányat a meisseni porcelángyár első, Böttger-féle termékeiből. Ezek a barna színű, vésett díszű edényei mai szemmel nézve kezdetlegesnek tűnnek, de történeti- és pénzbeli- értékük szinte felbecsülhetetlen. AZ IPARMŰVÉSZETI MÜ- ZEUM gazdag gyűjteményéből valamennyi fontos porcé-' lángyár stílusát reprezentálni lehetett: a meisseni, a bécsi, a sévres-i, a pétervári gyárak műveit (A gyönyörű alkotások mellett szinte mulatságos látni, hogyan jelentkezett már 200 évvel ezelőtt a giccs a porcelán művészetében). A magyar kerámia a török hódoltságig az európaival párhuzamosan fejlődött, Mátyás idején az élvonalban haladt később elmaradt, és egészen a Zsolnay-gvar működéséig csak halvány utánzatokat tudott létrehozni. Zsolnay Vilmos a múlt század végén — ha eltekintünk sok kevésbé ízléses tömegcikktől — ismét az elsők közé emelte a magyar kerámiaművészetet. Néhány kiemelkedő szépségű Zsol- nay-edényt látunk, és ebben a környezetben — mikor kortársaival is összemérhetjük — kitűnik, milyen kiváló művészek voltak a pécsi gyár tervezői és technikusát A MAGYAR KERÄMIA FEJLŐDÉSÉBEN csupán egyetlen korszak mérhető a Zsolnay-gyár működéséh eat a Németalföldről származó habánok egyéni ízű majolikaművészete, amely a XVI1L században virágzott. A modern kerámiaművé-' szét törekvéseit Gádor István és Kovács Margit munkái képviselik. Műveik egyenes folytatói a nemes hagyományoknak. Jó volna azonban, ha az állandó kiállításhoz olyan időszakos bemutatók is kapcsolódnának, amelyek nemcsak a hagyományok folytatását, hanem az újító szellemet is reprezentálják —• hiszen a múzeum a modern iparművészet termékeit is rendszeresen gyűjti... É. A, Goszthonyi Maria: LOVAS VAZA. SOMOGYI NÉPLAT Vasárnap, 1969. október 26.
