Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Hogyan Sí a somogyi munkás? KÉPZÉS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS A munkásosztály helyzetének vizsgálata fontos politikai kérdés, hiszen a hatalom birtokosának a gondjairól, örömeiről és politikai fejlődéséről esik szó. A somogyi munkásoknak nemcsak a létszámuk /nő, hanem az élet- színvonaluk is. A gyors ütemben fejlődő somogyi munkás- osztályt sokféleképpen lehetne osztályozni. Elsősoriban azonban nem a még meglévő különbségek, hanem a közös vonások a fontosak, s ezek erősítésére kell törekedni. A politikai, az állami és a gazdasági tevékenység középpontjában egyaránt a szakmai és a politikai nevelő munkának keU állnia. A megyei pártbizottság 1967- ben hozott határozatában szorgalmazta a betanított munkásréteg szakmai képzésének az elősegítését. A felnőtt szakmunkásképző tanfolyamra egyre többen járnak a megyében. Tennivaló azonban ezen túl is sók van. Annak ellenéne, hogy a munkásosztály számbeli növekedése következtében munkásszemlélettel nem rendelkező emberek is nagy számban kerültek az üzemekbe, megállapítható, hogy a világnézeti, erkölcsi és politikai állásfoglalásban további fejlődés tapasztalható. Ennek ellenére időnként akadnak a munkásosztálytól idegen nézetek is. Sokan lebecsülik a í'zikai munkát Nagyobb a középiskolákhoz, és az iskola elvégzése után az íróasztalhoz való ragaszkodást A fejlődő somogyi iparnak egyre több szakmunkásra van szükséget A szálánál képzésen tűi nagyobb gondot kell fordítani az ideológiai képzésre és az általános műveltség emelésére is. Az elmúlt években nem Jutott előbbre a tudományos ismeretterjesztés, vJsszaesés van a munkásakadémiák és szabadegyetemek látogatottságában is. Korszerű fonnák, jobb módszerek kialakítása segíthetne ezen. Sokat kell tenni az általános műveltség emeléséért: egy reprezentatív* fölmérés szerint az ipari üzemek dolgozóinak mintegy 35—10 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát A múlt tanévben mindössze 392-en tanultak a dolgozók általános Iskolájában, közülük csak százharmincnégy volt az ipari munkás. Ennek ellenére üzemi iskola csak a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában működik. A múlt évben hetvenöt hallgatója volt. Megoldandó feladatként jelentkezik azoknak a fiataloknak a beiskolázása, akik a következő években kerülnek az üzemekbe, és nem szerezték meg a nyolc általános iskoláról szóló bizonyítványt. A fizikai munkások gyermekeinek képzésében is előbbre kell lépni. Az ipari foglalkoztatottak gyerekeinek 87 százaléka tanul viszonylag jól fölszerelt, osztott általános iskolákban. Ennek ellenére nem kielégítő a tanulmányi színvonaluk, a múlt tanévben például 2700 munkásszármazású gyerek bukott ismétlőre vagy javító vizsgára. Az általános iskolai tanulóknak 79,1 százalékát teszik ki a munkás- származású gyerekek, a középiskolákban a fizikai dolgozók gyerekeinek arányszáma már csak 67 százalék. A felső- oktatási intézményekbe jelentkező tanulók közül pedig csak 39,2 százalékot tesznek ki a fizikai dolgozók gyerekei. A tapasztalatok szerint nem kapnak kellő segítséget a pedagógusoktól, és kevesen kapnak társadalmi ösztöndíjat is. Nem fogadható el az a nézet, hogy az értelmiségi pályáit viszonylag alacsony, kezdő bérszintje miatt mennek kevesebben felsőfokú intézetekbe. Ezek a pályák perspektívát adnak az embereknek, % néhány év után jelentősen emelkedik a fizetésük is. Az eddigieknél éppen ezért többet kell foglalkozni a fizikai dolgozók gyerekeivel. A munkásképzés lehetőségei javultak az utóbbi három évben. A szakmunkástanuló iskolákba 2860 fiatalt vettek föl az első évfolyamra. 1966- hoz viszonyítva jelentős emelkedést jelent ez, de a személyi, tárgyi, anyagi és erkölcsi feltételek még ma sem kielé- gítőek. Az építőipar kapacitáshiánnyal küzd, s emiatt jelenleg három iskola építése késik. A feltételek javításán túl több gondot kell fordítani a szakmunkásképzésben a lányok arányának a javítására, és az emelt szintű képzés részarányának a növelésére. Az emelt szintű képzés gondjain sokat enyhített a kaposvári ipari szakmunkás- képző intézet tanműhelyének üzemibe lépése, de a területi aránytalanságokon csak újabb kollégiumok és vállalati tanműhelyek létesítésével lehet változtatni. Ahol még nincs, azokon a járási székhelyeken iskolát is kell építeni. A munkások 95 százaléka szakszervezeti tag. Ez 1966 óta is növekvő arányt jelent. Jelentősen nőtt a munkás párttagok száma is. Az ipari üzemekben a párttagok 67 százaléka munkás. Ezek a számok maguk is bizonyítják, az üzem életére gyakorolt hatásukat. A munkások egy része azonban vidékről jár be. Általános tapasztalat szerint rájuk van a legnagyobb hatással a kispolgári gondolkodás- mód. Helyzetük a létszám növekedésével párhuzamosan nem javult, sőt esetenként rosszabbodott, s az ipar fejlődésével megyén belül az ingázás várhatóan tovább növekszik. Ezért kell az eddigieknél sokkal többet tenni a kulturáltabb utazás feltételeinek megteremtésére. Kulturális igényeiket lakóhelyükön kell kielégíteni. A tapasztalatok szerint ugyanis az üzemekben meglevő szociális juttatásokat sem tudják használni, mert a munkaidő befejezése után hamarosan indul az autóbuszuk vagy a vonatuk. Többet kell tenni a munkásszállásokon és a lakókörzetekben lakó dolgozók kulturális életének javításáért Is. Jobb feltételeket tervszerűen csak az építők kaposvári munkásszállásán és a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának' leányotthonában biztosítanak. A régi munkáskörzetek művelődési intézményeinek tárgyi feltételei sem biztosítottak, berendezéseik többnyire elavultak, alkalmatlanok a korszerű művelődési igények kielégítésére. Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy az eddigieknél is tervszerűbben kell foglalkozni a munkások nevelésével, életkörülményeinek változásával, javításával. Megfelelő Intézkedéseket kell tenni a jogos panaszok orvoslására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a gazdaságirányítás mai rendszerének minden szabályozója nem. hat még egységesen. Egyes jelenségek megítélésében számításba kell venni azt is, hogy távlatokban milyen hatást vált ki. Kercza Imre Épül a Balatoni Vízművek székháza Siófokon A négyszintes épület 11 millió forintos költséggel saját kivitelezésben készült. Az idéw még tető alá hozzák és 1970. november 7-én adják át rend éltetésének. Falu és kultúra Ú‘ gy tűnik, mintha tsz- elnökeink többsége a párt — művelt, egységes, szocialista gondolkodású szövetkezeti parasztság formálására szólító — felhívásából csak a termelés emelésére vonatkozó követelményt hallaná meg. Most meggyőzően ecsetelnem kéne: miért szükséges a nagyob műveltség — a magasabb szakmai és általános műveltség — jövőnk építéséhez? Miért szabja meg a termelőszövetkezeti törvény a tsz-ek fontos feladatául, hogy »... emeljék a tagság szakmai, politikai, kulturális képzettségét«. Miért, hogy oktatási és kulturális bizottságokat hozzanak létre, és a kulturális alapot — a szociálistól különválasztva — rendeltetéséhez híHíradás rokonnépeink életéről Sesztalov: Kék vándorútok Kék hómezőn nyargalnak át. Szikráznak a fehér paták. »Vij-ju, vij-jii«« vijjog a szél. Száguld a szán, akár a szél. Ha finnugor rokonnépeinkről hallunk, önkéntelenül a nagy kultúrájú északi test- vémépre, a finnekre gondolunk. Pedig rokonaink az észtek, zűrjének és komik is. És még sorolhatnám tovább a finnugor családfa »elágazásait«. Talán kevesen tudják, hogy legközelebbi rokonunk az ugor ég Ob környékére szakadt törzse, ak!ket a tudomány obi- ugoroknak nevez. Valójában két nép, a manysik és a chan- tik, más néven vogulok és osztjákok. A Szovjetunió területén. az Ob két oldalán élnek. Néhány ezren mindösz- sze, keveredve más, szomszédos népekkel. De kultúrájukban, díszítő művészetükben nagyon sok régi ősi elemet Őriznek még. Sesztalov vogul származású tanító műve a Kék vándor- utak híradás nyelvrokonaink mai életéről. Híradás a tajgá-. ról. Rénszarvasterelő útról szól, hosszú, és az élet hétköznapjaiban is hősies vállalkozásról. A nagyszerű természeti képek legszebbike a téli tajga mély érzelmektől megihletett, szinte dallamosan lírai bemutatása, miközben kirajzolódik a nép arca is. Kirajzolódik a nagy folyamat, melyben a hagyományok lassanként elkopnak, a sámán is a kerületi népdalversenyen mutatja be már tudományát. Az ősi foglalkozás, a rén- tenyésztés, él még. Helikopter hozza a pásztoroknak az újságot, élelmiszereket, állatorvos járja a százkilométeres utakat, hogy gyógyítsa a beteg állatokat Hétköznapokat ábrázol Sesztalov könyve, de tele költészettel. Az új élet krónikáját írja, de úgy, hogy 'benne él, lüktet népének múltja is. És népének szeretete. Hadd idézzünk befejezésül az állatorvos szavaiból, akit a Legnagyobb Rénpásztornak hívnak a tajgin: »Még akkor is, ha az egész planétánkon kommunizmus lesz és űrhajók repülnek el oda... — mondta Arszentyij a Napra mutatva —, még akkor is ott fog élni minden ember lelkében szülőföldje — az a föld, ahol született, az a nép, melynek mélyéből az élet útjára kilépett.« T. T. A tájékozottság forrásai Manapság a leggyakrabban hangoztatott igény a jobb tájékoztatás. Szóba került ez a propagandisták tanfolyamán, több járási pártbizottság ülésén és egyéb fórumokon. El sősorban azok a kommunisták és pártorikívüliek érezték szükségesnek a világ az ország és a megye eseményeiről adott alaposabb és elemzőbb tájékoztatást, akik a »api munkájuk során agitációval, pártoktatással foglalkoznak. Munkatársaik bizalommal fordulnak hozzájuk, tőlük várják egy-egy esemény hátterének, összefüggéseinek megmutatását, valamilyen vita eldöntését, kétségeik eloszlatását. Honnan merítsék a tényeket, az érv-eket ehhez a munkához? Kiváló forrás a Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Béke és Szocializmus, a Nemzetközi Szemle, a Világesemények dióhéjban és a megyében kiadott Útközben. Énnek ellenére még mindig kevés agitátor és propagandista kezébe jutnak él ezek a pártfolyóiratok. Az öt országos folyóiratnak mindössze kétezer előfizetője van Somogybán, példányonként pedig három- ezer-háramszárfiuszonhat kel el. S a megyébe járó több mint ötezer példány olvasóinak a számát nem ismerjük pontosan. Nem egy pártszervezet úgy elzárja a postán érkező folyóiratot, hogy senki sem jut hozzá, pedig az a cél, hogy minél több kommunista tanulmányozza a {jártéletről, a társadalom fejlődéséről, a mechanizmusról, a nemzetköri életről, a kultúráról szóló tanulmányokat, cikkeket. A statisztika szerint a valamivel több mint kétezer előfizető háromnegyed része a megyeszékhelyen van, s itt vásárolják ^egtöbben példányonként a ^folyóiratokat. Főleg vidéken szorgalmazhatnák az eddigieknél sokkal jobban a terjesztést. Elsősorban azzal a módszerrel, hogy azoktól kérdezzék meg, milyen pártfolyóiratot is olvasnak, akik a leggyakrabban kérik a bővebb tájékoztatást. Természetes, hogy a minden hónapban megjelenő tartalmas pártfolyóiratok szolgálhatnak a legjobb érvekkel, tényekkel az agitációs és propagandamunkához. A pártszervezetek állandó feladata, hogy foglalkozzanak az előfizetők és az új olvasók táborának növelésével. Jól bevált módszer, hogy a fontos cikkekre, a munkában legjobban hasznosítható közleményekre azonnal felhívják a párttagok figyelmét. Sokan arra hivatkoznak, hogy a napilapokból, a rádióból és a televízióból mindent megtudnak. Ez igaz, de újságot más is olvas, a rádiót a többiek is hallgatják, és a telvíriónézés is általános. A hatásos agitációhoz és propagandamunkához elengedhetetlenül szükség van a pártfolyóiratak és a megyében kiadott Ütközben rendszeres • ««ára A pártfolyóiratok terjesztése szerves része a pártpolitikai munkának, s évenként legalább egyszer minden pártvezetőség napirendre tűzhetné. Csak akikor válhat még meggyőzőbbé. életszerűvé, szemléletesebbé az agitáeióhk és a propagandánk a megyében. ha tovább emelkedik a pártfolyóiratok előfizetőinek és olvasóinak a száma. Az erre fordított energia gyorsan megtérül minden üzemben, termelőszövetkezetben és intézményben, hiszen sokkal tájékozó ttaibbak lesznek az embereik gondolkodását formáló kommunisták. U. G. ven tervezzék meg és használják fel? Minderről sokszor beszéltünk már. Tsz-vezetőink többsége egyet is ért ezzel. Egyetért, mint olyan cáfolhatatlan ténnyel, amely a fejlődés és a kor követelményei alapján szerves része a párt politikájának. Ezt azonban a gyakorlatban is meg kellene valósítani, mert nemcsak gazdasági termelőmunkáról, hanem kulturális nevelő munkáról is szó van. Honnan a legalapvetőbb ellentmondás? A tsz-demokrácia helytelen értelmezéséből és nem mindig helyes gyakorlatából. Innen az ismert kibúvó is: »majd á tagság eldönti...« Mármint azt. hogyan és mennyire kíván művelődni, illetve mire akarja költeni a tsz a kulturális alapját. A tagság arról ítél, amit és ahogyan eléje terjesztenek. (Ha odaterjesztik.) Ha viszont »illetéktelenek« — úgymond —, ha állami kikül- detésű népművelők vagy társadalmi testületek képviselő1 érdeklődni »merészelnek« erről, akkor tetten érhető egy furcsa emberi magatartásforma: a »mienk, tehát, kinek mi köze hozzá« . . Ilyen esetben gorombáskodik egyik-másik tsz-vezető a kultúra munkásaival, jóllehet nem »beavatkozás« a céljuk. Segíteni szeretnének a falu kulturális nevelő munkájában. A tsz-tag- ság kulturáltabb élete és gondolkodása érdekében, fáradoznak. Mindez nemcsak és nem elsősorban saját tapasztalatom. Valós tényekre utaltarr az imént. A Somogy megyei Tanács művelődési állandó bizottságának tényanyagára gondoltam, amelyet nemrégen húsz termelőszövetkezetben végzett mélyreható és elemző vizsgálattal gyűjtöttek össze. Nézzünk e vizsgálat fontosabb eredményeiből néhányat A húsz tsz-ből egy gyenge, kettő közepes, a többi módos, jó szövetkezet. Gazdasági fellendülésüket a bizottság örömmel tapasztalhatta. Kulturális ellátottságukat annál kevésbé. Általános a tsz-veze- tők gazdasági szemlélete. Általában a tsz-parasztság részéről sokkal elevenebb a kulturális igény, mint ahogyan ezt vezetőik tudomásul veszik. Rendkívül mostoha az anyagi és a szellemi erők koncentrációja; a tsz-ek értelmisége alig végez aktív népművelő tevékenységet, és tapasztalatok szerint a megvizsgált tsz-ek kulturális ellátásával ma kevesebbet törődik a vezetőség, mint az. erre is vonatkozó tsz-törvény megjelenése előtt A felsőbb szervek határozatai vagy nem jutnak el hozzájuk, vagy nem veszik tudomásul őket. Oktatási és kulturális bizottságok sehol nem működnek. A kulturális alapok rendeltetésszerű felhasználására kevés a jó példa. A nagyberkieké követésre érdemes: szőlőművelési tapasztalatcserét kezdeményeztek, amelyen több érdeklődő tsz megjelent. A balatonszentgyörgyi tsz-é is: öt televíziót vásároltak klub- és iskolai célokra, és évente tízezer forinttal segítik a művelődési ház fenntartását; Inkén pedig 40 személyes külföldi társasutazást szerveztek a kulturális alap felhasználásával. A kaposvári járásban harminc szövetkezet szerződéses formában támogatja anyagiakkal a helyi művelődési otthont. Ezek az utóbbi példák sajnos nem általánosak. Ellentétben azokkal, amikor a kulturális alapok elköltésére nincs elképzelés, illetve, amikor más, nem művelődési célokra költik el ezeket a tíz- és húszezreket. Például egy-két tsz-vezető külföldi utazására. Iharosbe- "énvben 14 000 forintot (!) bankettokra; Zicsen négyezer forintot egyetlen össze iövetelre használtak fel, és gyakori az is, hogy csak sportcélokat látnak meg. Egy-egy falusi középület, művelődési otthon építéséből általában a helyi tsz fuvarral, munkával, anyagiakkal is derekasan kiveszi a részét. Ez értékes gazdasági támogatás, de még nem a kulturális nevelő munka tartalmának segítése. A problémák közül csupán néhányat említettünk Remélhetőleg ez a vizsga' jyag rövidesen eljut majd a illetékes megyei testületek és fórumok elé. Megvitatása, úgy gondolom. segíthetne sok, a termelésben élen járó tsz-vezető meggyőzésében. Abban, hogy önmaguk érdekeit szolgálják a kultúra támogatásával; az oktatási és kulturális bizottságok működtetésével; a kulturális alapok rendeltetésszerű felhasználásával. Ez kétségtelenül igen hasznos lehet. M' erev gazdasági szentjei léletű vehetőkkel nemegyszer országos nevű, rangú téri' rínék élén is találkozunk o agyban. Megítélésükben országos fórumok állásíoglalá únak ellenére sem érvényesül a kultúra ügyéhez való viszonyuk és hozzállásuk. Megméretésüknél nem találtának híjával akkor sem, ha köztudott, mennyire nem törődnek a művelődés szocialista vonásainak erősítésével, a kulturális ne- # velő munka feladataival a maguk területén. De meddig f Walünger Endrl SOMOGYI KlPLAF VwiHiH, tm. október 2fi. 0
