Somogyi Néplap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

1944. október IS. AZ UTOLSO CSALAS Negyedszázaddal ez­előtt, 1944. október 15-én véget ért a magyar történelem egyik ieggyászosabb korszaka, az or­szág és a nép életének 25 esz­tendejét megkeserítő Horthy- korszak. Utána még egy tragi­kus, szörnyű idő, a Szálasi- rezsim néhány hónapja követ­kezett, s csak 1945 tavaszán, azzal a történelmi pillanattal lett szabaddá egész Magyaror­szág, hogy az előrenyomuló szovjet haderők átkergették a határon Hitler és a nyilasok utolsó seregtesteit is. Az idő teszi vagy a feledés — de bizonyos, hogy a bűnben és vérben fogant Horthy-rend- szer végnapjaival kapcsolat­ban itt-ott még felbukkannak illúziók, egy-egy pontatlan fél­mondatból még Horthy Miklós »-náci ellenes« álláspontjáról kialakult legenda maradékával is találkozhatunk. Pedig Horthy sohasem vál­tozott. A magyar népnek épp­oly kíméletlen ellensége, a ná­ciknak éppoly hűséges — leg­följebb csak csalódott — híve volt október 15-én is, mint előbb. Való igaz. hogy 1944. október 15-én delben, a buda­pesti rádióban felolvasták a kormányzói kiáltványt, amely­ben ez is volt: »Ma minden józan eszű ember előtt nyil­vánvaló, hogy Németország el­vesztette a háborút __Német­o rszág már nagyon régen meg­szegte a szövetségi hűséget... Visszavonulásuk során az or­szág szuverén területén rabol­tak és romboltak ... Értesítet­tem a német birodalom kép­viselőjét, hogy fegyverszünetet kérünk ellenfeleinktől es meg­szüntetjük az ellenségeskedést velük szemben«. Ám Horthy félt attól, hogy a nemzet legjobb erőire, minde­nekelőtt a munkásosztályra, a kommnistákra támaszkodva meg is valósítsa a kiáltvány legfontosabb gondolatát, a fegyverszünet életbe lépteté­sét. S egy pillanatig sem gon-, dőlt arra, amit a már Moszk­vában tárgyaló fegyverszüneti bizottságtól tudott, hogy a szö­vetségesek, azt kívánják Ma­gyarországtól: forduljon szem­be a nácikkal. A történelem ugyan kény- szeritette Horthyt, hogy tár­gyaljon a magyar ellenállás erőivel — előbb a szociálde­mokraták és a kisgazdapárt megbizottaival, majd közvetí­tő útján a kommunistákkal is, akik közölték álláspontjukat és követeléseiket Lázár testőr- parancsnokkal. A kormányzó azonban hű maradt önmagá­hoz: előbb a két másik szövet­séges pártot akarta kijátszani a kommunisták ellen, amikor pedig kiderült, hogy a Magyar Front nem bontható meg, azt kívánta, jelöljek meg a kom­munisták gyülekezőhelyeiket, majd ha kell, üzen. A provo káció nyilvánvaló volt. Horthy úgy képzelte: kiadja a kom­munistákat a náciknak és nyi­lasoknak, s ezen az áron men­ti magát. Volt már kiváló példa arra, miként kell szembefordulni a nácikkal, hogyan lehet a nép akaratának megfelelően végre­hajtani a fegyverszünettel já­ró tennivalókat. Augusztus 23- án népi felkelés Romániában, szeptember 2-án Finnország szakítása a náci Németország­gal, szeptember 9-én a bolgár népi felkelés — mindez meg­előzte Horthy felemás módon elképzelt »kiugrását«. A kor­mányzó egyáltalán nem ké­szült fel a várható náci és nyilas ellenlépesekre. A népi erők helyett az űri osztály jobboldali soviniszta, a náciktól csak árnyalatokban különböző csoportjaira épített — de még Hitler követeivel is a régi »szövetségesi« hangon beszélt. Sok-sok évvel később, az önigazolás szándékával írott emlékirataiban Horthy maga vallotta be: a náci követekkel arról tárgyalt: »miként lenne megakadályozható, hogy az oroszok a németek háta mögé kerüljenek«. Hitler kezére ját­szott tehát október 15-én, a kiáltvány napján is — és ha­marosan Hitler »védelme alá helyezte magát«, különvonat- tal utazott családostul egy ba­jorországi kastélyba. A rádióban a Horthy­kiáltványt déli egy óra tájban olvasták fel. Ebben az idő­Készül a labda pontban az SS segítségével és védelme alatt szervezett hű­vösvölgyi és zugligeti nyilas­keresztes hadiszállásokon ki­adták az utolsó menetparan­csot, kicsomagolták a Bécsben jó előre kinyomtatott Szálasi- íéle »hadparancsot«. Az SS egyik budai központjában buj­káló Szálasira német katona­köpenyt, katonasapkat adtak és átvitték Veesenmayer követ hivatalába. A magyar hadse­regben 1 működő náciügynök törzstisztek segítségével a ná­cik nemcsak azt érték el, hogy Horthy hamarosan kiadott pa­rancsa szerint (»Nem szabad egy lövésnek sem eldördül­nie!«) történjen minden, ha­nem hozzáláttak ahhoz is, hogy most már Szálasira, Horthy egykori vezérkari őr­nagyára eskessék fel a kato­nákat. Egy hónap és egy nap híján 25 év telt el attól a naptól, Hogy Horthy 1919. november 16-án egy elkctött fehér lovon bevonult Budapestre — 1944. október 17-ón indult el külön- vonala a kelenföldi pályaud­varról. A németek mindig tudták, bízhatnak Horthy 1919 óta szakadatlanul tanúsított fasiszta beállítottságában, a szovjetellenes rablóháborúban való lelkes részvételében. Ok­tóber 15~én sem náci vagy nyilas erőszak lökte ki a budai várból; Veesenmayerrel karon­fogva indult »fogsága« színhe­lyére. a Hatvany-palotában be­rendezett SS-szállásra. A megállapodás »meg­volt« Horthy és a nácik kö­zött: ez október 15-e után hó­napokkal hosszabittotta meg a magyar nép szenvedéseit, tíz­ezrek életébe került, a nem­zeti tragédia szélére sodorta az országot Október 15-e egy becstelen, népellenes figura utolsó árulá­sa volt. Gárdos Miklós MAI KOMMENTÁRUNK Politikai tanévnyitó Nem jelzi csengő ezt a tan­évnyitót, s nem egyszerre ül­nek be a padba a hallgatók, mint az iskolások szeptem­berben. A politikai tanévnyi­tó ezen a héten és a követke­zőkön lesz, megkezdődnek azok a tanfolyamok, körök, előadás-sorozatok, amelyeket a párt-, a KISZ- és a szak­szervezetek, a népfrontbizolt- ságok és a nőtanácsok szer­vezlek. Több mint ötvenezer somo­gyi ember vértezi fel magát politikai ismeretekkel, mélyed majd el a marxizmus-leniniz- mus anyagában. Sokan most sajátítják el az alapokat, má­sok tovább képezik magukat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy termékeny eszmecserék folyjanak a szemináriumo­kon, a viták élénkek és hasz­nosak legyenek. E fórumokon sokat tehetnek a propagan­disták és maguk a hallgatók is a társadalmi, világnézett és erkölcsi kérdések helyes megvilágításáért, a hazafias és internacionalista nevelés­ért, a megye politikai közhan­gulatának formálásáért. Amíg tart az oktatási év, a már említett több mint öt­venezer ember véleményének, hangulatának és közérzetének minden rezdüléséről pontos képet kaphat a propagandis­ták közvetítésével a megyei pártbizottság. A tanfolyamo­kon a párt politikáját magya­rázzák a propagandisták, formálják szocialista szemé­lyiségüket és meggyőződésü­ket. S ha figyelembe tesszük, hogy ezen felül tettekre is serkentik őket, akkor érthet­jük igazán, irályén erőt je­lent a somogyi politikai »is­kola«. Ebben az oktatási évben is középpontban lesznek a szo­cialista építés gazdasági kér­dései, így mindenhol foglal­kozhatnak a gazdaságirányí­tási rendszer kibontakozásá­val, megvitathatják a most na­pirenden levő fontos témákat, a várható változtatásokat. Va­lamennyi tanfolyamon feldol­gozzák a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanács­kozásának határozatait. Üj tanfolyam is kezdődik a me­gyében, a forradalmi magyar munkásmozgalom történeté­vel ismerkednek elsősorban a fiatal párttagok. Kel nevezetes évfordulói ünnepel a magyar nép a ta­vasszal: hazánk felszabadulá­sának negyedszázados jubi­leumát és a Lenin-centená- riumot. Ezeknek az ünnepek­nek a kapcsán minden tanfo­lyamon megtárgyalhatják ha­zánk huszonöt éves alkotó­munkájának az eredményeit, s tanulmányozhatják Eenin életét és műveit. Ötvenezer ember világné­zetét, gondolkodását kívánjuk formálni, politikai műveltsé­gét gyarapítani. Nagyon sok függ a kommunista világné­zet alakítóitól, a propagan­distáktól is. Színes és meg- gyözö-c az előadásuk, össze­kapcsolják-e az országos el­veket és gyakorlatot a helyi­ekkel, felhasználják-e a me­gyében megjelentetett kiegé­szítő anyagokat, s úgy veze­tik-e a vitát, hogy a hallga­tók választ kapjanak kérdé­seikre a párt elvi álláspontja alapján. Csak akkor lehetnek színesebbek és főképpen szemléletesebbek az előadá­sok, ha a propagandisták fel- hasrnálják hozz<4 a televízió, rá» J, film, magnetofon, dia­vetítő, térkép, fotó stb. nyúj­totta segítségei. A járási és a városi párt- bizottságok, a KISZ- és nép­frontbizottságok, az SZÍvlT jobb ellenőrzéssel, gyorsabb és hatékonyabb segítséggel tehet legtöbbet a tanfolya­mok szervezeti és társadalmi színvonalának emeléséért. Kö­zös ügyünk, hogy jövőre ered­ményes tanulásról adhassunk számot. Lajos Géza Minden tisztségbe megfelelő fiatalt Kiket jelölnek? Az átlagos életkor jóval a harminc alatt van a Kaposvári Szíjgyártó Ktsz lengyeltóti te­lepén. A fiatalok szorgalmára jellemző, hogy naponta kétszáz-kétszázötven futball ké­szül el. A fekete-fehér és piros-fehér labdák eljutnak Svédországba, Dániába és Olasz­országba is. Napjainkban a KlSZ-alap- szervezetek egyik legnagyobb gondja, hogy minden szem­pontból megfelelő vezetőséget válasszanak. Két fiatallal ar­ról beszélgettünk, hogyan foly­nak az előkészületek. — Negyvenhat tagú az alap­szervezetünk, hozzánk tartoz­nak az SZMT és a Latinka Művelődési Központi fiatalja^ is — mondja Khern Éva, a Társadalombiztosítási Igazga­tóság számviteli előadója, a je­lölő bizottság tagja. O lvastam a Somogyi Nép­lapban a Beszélgetés a szövetkezeti egyesülé­sekről című cikket. Termelő- szövetkezetünkkel kapcsolat­ban szeretnék hozzászólni eh­hez a témához. Nem egészen két év telt el azóta, hogy Somogyszob és Bolhás termelőszövetkezetei egyesültek a két község tagsá­gának közös elhatározásából, így alakiüt ki a jelenlegi 1800 hold szántó. A két tsz tagsága érezte és látta, hogy kis terü­leten nem tud megfelelő ered­ményeket elérni. Még most sem tartozunk a nagyobb ter­melőszövetkezetek sorába, de az így kialakított közös terü­let lehetőséget biztosított, hogy az egyes növényféleségeket sajátos igényeiknek megfelelő területen lehessen termelni. Például az egyik fő növé­nyünk, a vetőburgonya az egyesülés előtt sokévi átlagban Eolháson és Somogyszobon sem érte el az 50 mázsás ter­mést; már 1968-ban ennél ma­gasabb hozama volt, az idén pedig — az eddigi betakarítás alapján — 100 mázsás átlag­termést ad. Fölfelé ível a ter­mésátlag a kukoricánál is; az egyesülés előtti években a 10 mázsa májusi morzsoltat sem értük el, 1968-ban 12,5 volt, az idén pedig 15 mázsás átlag­ra számítunk. Ilyen átlagter­„Előnyösebb a helyzetünk..." Hozzászólás cikkünkhöz més-növekedés tapasztalható egyéb növényeinknél is. Az egyesülés mellett szólt az is, hogy Bolháson az öntözési lehetőségeket a kis termelő- szövetkezet nem tudta kihasz­nálni. Az egyesülés révén ön­tözéses kertészetet létesíthet­tünk, s már az idén 120 má­zsás paprikatermést értünk el. Az állattenyésztésben mind­két tsz nehézségekkel küzdött, mert nem tudott megfelelő fé­rőhelyet biztosítani a jószág­nak. Ma már — állami támo­gatással — a szarvasmarhák elhelyezését jól megoldottuk, sőt a tehénállomány teljes negativizálása is elérhető, ami­re az egyesülés előtt nem is gondolhattunk. Előnyösebb a helyzetünk a gépesítésben is. Megfelelő szá­mú erő- és munkagép átcso­portosításával egy-egy növény magja idejében, gyorsan, a leg­megfelelőbb talajba kerülhet. A vetés, az ápolás és a beta­karítás az egyesülés előtt az elaprózódás miatt elhúzódott. Ha emberi oldalról nézzük az egyesülést, láthatjuk, hogy az a szellemi tőke koncentrá­lását is jelenti, mint ahogyan ezt Nemes István, a Nagyatádi Járási Pártbizottság munka­társa is mondta a cikkben. Lehetőség volt arra, hogy a megnagyobbodott üzem élére a tsz-tagság bizalmából a koráb bi vezetők közül a legjobbak kerüljenek. A termelőerők ilyen fokú összpontosítása kor­szerűbb szervezési formákat követel, amelyeket csak jól képzett, tapasztalt, széles látó­körű vezetők képesek kialakí­tani, alkalmazni. Ez volt az egyik feltétele annak, hogy a tagok jövedelmében emelkedés és ne visszaesés következzen be az egyesülés után. A termelőszövetkezetek megalakulása óta nagy gondja a tagságnak, hogyan segítse az öreg, munkában elfáradt tagokat anyagilag és erkölcsi­leg. A tsz-ek nagy része tett is ennek érdekében valamit, a végleges megoldást azonban csak a nagyobb területtel ren­delkező gazdaságok találhatják meg. Mi azon fáradozunk most a községi szervekkel együtt, hogy létrehozzuk az öregek napközi otthonát. A mezőgazdaság korszerűsí­tésének megvalósításában a kisebb terület gátló tényező­ként hat. Ahogyan sok tsz-ben, nálunk is a tagság kiöregedése 1 tapasztalható. A korszerűsítés sok új eljárás, technológia, be­rendezés megvalósulását je­lenti. A fiatalok hajlandók er­re, és könnyebben meg is ta­nulják ezek alkalmazását. Az új eljárások megvalósulása következtében olyan munka- feltétel teremtődhet, mely von­zóvá teszi számukra a szövet­kezetét, és jó jövedelmet is biztosít részükre. E nagy fel­adat csak megfelelő üzemnagy­ság mellett — itt az anyagi erő is nagyobb — valósulhat meg. Pártszervezetünk a két köz­ség összefogására törekszik. Parasztságunk bizalma erősö­dött. Az egyesült gazdaságok­ban — nálunk is — a párt po­litikájának magasabb színvo­nalon és szélesebb körben kell, érvényesülnie. Ennek. érdeké­ben törekszik a Nagyatádi Já­rási Pártbizottság arra, hogy a már egyesült tsz-ekben füg­getlenített párttitkár segítse a politikai és gazdasági felada­tok megvalósítását Kisgyura József, a somogyszob—bolhási egyesült tsz párttitkára 1 — Hogyan kezdett munkába a jelölő bizottság? — Külön-külön beszélge­tünk az alapszervezet minden fiataljával. Általában tudják, hogy kik jöhetnek számításba, igy túlságosan sok jelölt nem lesz. Én eddig tizenöt-húsz KISZ-taggal beszélgettem, azt állapítottam meg, hogy a tit­kári tisztségre ketten is »pá­lyázhatnak«. — Milyen követelmények­nek kell megfelelniük az új vezetőségi tagoknak, illetve a titkárnak? —■ Legyenek politikailag képzettek, legyen- gyakorlatuk az ifjúsági mozgalomban, és természetesen szeressék őket a fiatalok. A jelöltek listáját át­adjuk a párt- és szakszervezet titkárának, és munkahelyünk vezetőinek is, kíváncsiak va­gyunk a véleményükre. — Kapnak segítséget a párt- alapszervezettől ? — Figyelemmel kísérik a te­vékenységünket, pár nappal ezelőtt párttaggyűlésen szá­moltatták be a vezetőséget ar­ról, milyen eredményeket ért el az alapszervezet tavaly. Gresa István, a Közgazda­sági Szakközépiskola harmadi­kos tanulója, az iskola csúcs­vezetőségének szervező titká­ra. — Minden osztályban, illet­ve alapszervezetben héttagú jelölő bizottság dönt, hogy kik kerüljenek a listára. Ötszázöt­ven diák választ vezetőket. Az iskolában mintegy hatszázan tanulnak. — Mi a feltétele, hogy meg­válasszanak valakit? — Akárcsak Khern Éváék- nál: legyen jó tanuló, lelkes és népszerű. Szemlélete fiata­los, de ne gyerekes ... — Hogyan választják meg a csúcsvezetőséget? — Az alapszervezetek hét diákot küldenek a gyűlésre, akik szavazataikkal döntenek a jelöltekről. Most választjuk az úgynevezett érdekvedelmi bizottság tagjait is. — Te mit vársz a KlSZ-vá- lasztásoktól? — Minden tisztségbe meg­felelő fiatal kerüljön, még ak­kor is. ha indulatokba ütközik az ember. — P. D. Szakszervezetet alakítottak a tsz-alkalmazottak A napokban alakult meg a Közép-somogyi Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­nek szakszervezeti alapszerve­zete. Régi problémát oldott ez meg, hiszen eddig a szövetke­zetek alkalmazottai ha tsz- ben vállaltak munkát, meg­szűnt a szakszervezeti tagsá­guk. / Jelenleg mintegy 120 alkal­mazott kérte, hogy beléphes­sen a szakszervezetbe. Ez a szám előreláthatólag növeked­ni fog, mert a fölmérések sze­rint mintegy 600 alkalmazott dolgozik a szövetség területén. Az első lépést tehát megtet­ték, de ez gondokkal, nehéz­ségekkel is jár, hiszen az or­szágban az elsők ezzel a kez­deményezéssel. Terveik közöt szerepel, hogy az alkalmazót takat fokozatosan bevonják : szakszervezeti életbe, s a szak- szervezet adta lehetőségeke (üdülést, segélyeket) az alkal mazottak részére is biztosít ják. Ezek pillanatnyilag csal- tervek, az első lépésekben tá mogatásra szorulnak. A Dél- somogyi Állami Erdőgazdaság szakszervezete minden segít­séget megad, hogy biztosíts; számukra a további fejlődést Ha a kezdeményezés bevá­lik, talán más szövetségek i< követik a példát, s így foko­zatosan bevonhatják az alkal­mazottakat az érdeküket védő szakszervezetbe. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1909. október IS. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom