Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-10 / 209. szám

AZ MSZMP SÖNOCTMteril IIZOTTI AoAN AK LAPJA ÁGYÚK XXV. évfolyam, 209. szám. Szerda, 1969. szeptember 10. Virág Benedek — Sopronból... Megkezdődött az antikvár könyvvásár Kaposváron A kaposvári aptikvár könyv­vásár rendezője ezúttal a sop­roni antikvárium. Már hétfőn nagy volt az érdeklődés a József Attila Könyvesboltban, noha ekkor még csak a me­gyei könyvtár dolgozói válo­gathattak a sok érdekes rit­kaságot ígérő polcokon. A könyvtár elővásárlási jogával élve kutatott olyan művek után, amelyek föltétlenül gaz­dagítják állományát. Meg is vásárolták nyomban Virág Benedek 1816-ban kiadott Ma­gyar századok című, könyvrit­kaságnak számító művét. A »civil« könyvgyűjtőknek tegnap kezdődött meg a könyvvásár. Mintegy ötven­ezer forint értékű régi könyv »utazott« le Kaposvárra. Ugyanennyi megvételére is számítanak a soproniak. A vásár 12-ig tart. A könyvritkaságokat gyűj­tőknek még egy hasznos hír­rel szolgálunk: november 15— 16-án Budapesten a MOM- székházban antikvár könyv árverést rendeznek. Eddig 460 könyv szerepel a listán; köz­tük első kiadású Csokonai- kötet. az Anakreoni dalok, Petőfi: A helység kalapácsa, szintén első kiadásban; Vörös­marty; Árpád ébredése. Ez utóbbi arról is nevezetes, hogy a budapesti Nemzeti Színház első, nyitó előadásán mutat­ták be. A kártya 100 éve »Piros, negyvenszáz ulti, kanaszta, romi!« Naponta mondjuk átszellemültem az asztal mellett ülve, szőkébb társaságunkban. Száz éve kezdték meg hazánkban a kártyagyártást — természetesen manufaktu­rális körülmények között. Manapság azonban alig van olyan család, ahol ne lehetne megtalálni a kár­tyát. Legnépszerűbb válto­zatlanul az úgynevezett ma­gyar kártya, ezzel számtalan játék űzhető. Közülük az ultisok tábora a legtekinté­lyesebb. Jó agytorna a kár­tyajáték, persze addig, amed­dig játék, amíg nem nagy tétekben folyik. Hajdanában nemegyszer ezer holdak cse­réltek gazdát egyetlen éj­szakán a földbirtokos arisz­tokraták között. Napjainkra a kártya »meg­szelídült«, és kevés kivétellel valóban a kellemes, szóra­koztató időtöltés eszköze, a variációkészség jó fejlesztője. Száz év a kártya világában is nagy idő. Száz éve készí­tik nálunk a kártyát. A leg­nevesebb kártyamágnás di­nasztiának Magyarországon a Piatnik családot jegyezte föl a krónika. Lakosztályuk a Rottenbiller utca 17-ben volt, ahol jelenleg a Játék­kártyagyár és a nyomda üzeme található. Az 1956-os ellenforrada­lom zűrzavarában itt is járt a Piatnik család egyik tagja, remélve, hogy ismét ő lehet a »tulaj«. Azonban párnapos pesti tartózkodása után csa­lódottan visszament Bécsbe. Tudomásul kellett vennie, hogy neki »nem osztottak lapot!« A Játékkártyagyár és Nyomda különböző termékei­nek jelenleg 85 százalékát exportálja. Ez igen tekinté­lyes mennyiség. Vevőköre 30 országra terjed. Legnagyobb vásárlói között a Közép- Kelet országai találhatók, de jó piaca Svédország, Dánia, Anglia is. A hazai »fogyasztás« évi másfél millió pakli: magyar és francia kártya, s még számtalan gyermekkártya- fajta. A honi ultisob, römisek, kanasztások, bridzsezők ha­talmas tábora köszönti a 100 éves hazai kártyagyáríást, bízva abban, hogy változat­lanul jó lesz a »lapjárás« — vagyis a kártya minősége, amely ma világszínvonalon készül a Rottenbiller utcá­ban. Hiánycikk a palackos gáz? Egyelőre nem várható javulás A múlt héten sok bosszúsá­got okozott a prabán-bután gáz. hiánya Kaposváron. Tele­fonon, személyesen reklamál­tak a fogyasztók az illetéke­seknél, mert megüresedett pa­lackjaikat nem tudták kicse­rélni. A cseretelep vezetője, ár. Balogh Ferencné érdeklődé­sünkre elmondta, hogy a múlt héten napont'á 80—100 embert utasítottak el, mert nem volt palackos gáz. Az ellátás kü­lönben kb. 2 hónapja akadozik, és most az utóbbi héten szinte tarthatatlanná vált a helyzet. Mivel a kaposvári kirendelt­ségen arra hivatkoztak, hogy a gázhiányról csak a nagyka­nizsai központ adhat informá­ciót, felhívtuk telefonon a Kö­zép-dunántúli Gázszoi gáltató és Szerelő Vállalatot. Zoltai Mihállyal, a propán-bután részleg csoportvezetőjével be­széltünk, aki a következőkel mondta el: — A múlt héten áramszünet miatt csak éjjel palackoztak az újudvari töltőállomáson. Es mivel ez négy napon keresztül tartott, nagyon megszaporo­dott azoknak a száma, akik az utóbbi napokban nem cserél­hettek palackot. A kaposvári cseretelep vezetője mindennap megfelelő rendelést küldött a Kőolajvezeték Vállalat köz­pontjába, ott azonban a kért mennyiséget nem tudták bizto­sítani. — Mikorra várható, hogy ismét lesz elegendő palackos gáz? — Sajnos semmi biztatót nem mondhatok. Most naponta két kocsi indul útnak Kapos­várra, tele palackokkal. — Korábban mennyit szállí­tottak? — Ugyanennyit, csak most a kielégítetlen igények miatt esetleg ez nem lesz elegendő. Azt sem tudjuk, mennyi volt a kiesés az áramszünet miatt. Normális körülmények között naponta száz tómra gázt palac­koznak, de a mostani kiesés, illetve az éjszakai töltés való­színűleg sokáig érezteti hatá­sát. Mi a gázfogyasztók nevében azt kérdezzük, miért nem gon­doskodtál? időben a töltőállo­máson arról, hogy más körzet­ből biztosítsák a hiányzó mennyiséget, amíg a töltőállo­más villanyszerelési munkáit végezték. Zoltai Mihály csoportvezető elmondta, hogy ők a napokban próbálkoztak Szegedről és Bu­daörsről palackos gázt kérni, amikor már sürgetővé vált az ellátás gondja, de egyik palac­kozó sem tudott azonnal se- giteni. (Nagy) Uszályok a gyékényesi kavicsbányában Vízre bocsátották a gyéké­nyesi kavicsbányában az első önjáró uszályt. Az EVM Ka­vicsbánya Vállalat három — egyenként kétszáz tonnás — •uszályt vásárolt. A MAHART Hajójavító Üzemigazgatósága Tápén készítette el az önjáró uszályokat, és különleges gép­kocsikon szállították Gyéké­nyesre. Ezekre a vízi jármű­vekre mintegy tízmillió forin­tot költöttek, s a kavicsbánya rekonstrukciójának utolsó sza­kaszát jelenti a megérkezésük. A most is üzemelő, nagy tel­jesítményű kotrógépek mellett dolgoznak majd a hajók, S egyenként mintegy 350 köbmé­ter kavicsot képesek egy óra alatt az ideiglenes kikötőbe szállítani. A teljes üzemre ko­ra tavasszal állnak át a gyé­kényesi kavicsbányában. Erre az időre készül el ugyanis az új kavicszúzó és osztályozó rendszer, az iparvágány és az új, elektromos berendezés. Ezekre mintegy negyvenmillió forintot költenek. A beruházás befejezése után 15—20 százalé­kos termelésemelkedésre szá­mítanak. 'Walesből az lAnqyal Lélegzetelállító hírt hallottam a rádió hétfő reggeli krónikájában. A tudósító Londoni jelentésében részletesen beszámolt a Magyar Állami Népi Együttes nagy sikerű vendégszerepléséről a brit fővárosban, örömmel, büszke­séggel hallgattuk a beszámolót a hűvös-arisztokraikus an­gol közönség tomboló tetszésnyilvánításairól, a lapok elis­merő kritkájáról és az újabb svéd—norvég meghívásokról, no meg az egyórás tv-műsorról, amikor becslések szerint legalább öt-hatmillió tv-néző gyönyörködhet az együttes műsorában. De mindez semmi. A tudósítás végére maradt a nagyágyú: előadásaik egyik szünetében fölkereste a csinos magyar lányokat az Angyal. No persze, nem az ószövetsé­gi, hanem »Ö« maga, teljes életnagyságban^Simon Templar alias Roger Moore .., Készültem éppen elképedni, de a tudósító megelőzött. Mondtam is, hogy nahát, az ember egyik ámulatból esik a másikba. Mert mit is mondott? Ünnepélyesen közölte, hogy »Ö« nemsokára nálunk Magyarországon is látható lesz. Egy walesi vendégszereplése után hazánkba érkezik, filmet forgat itt. Egy hasonló látogatás jutott eszembe. Néhány éve ná­lunk vendégszerepeit a nők egy másik, egy olasz bálványa, a híres énekes. És ha hihetünk a krónikásnak, a neves mű­vész — akit hatszáz felhevült tinédzser kislány kergetett a Kisstadion körül —, csak nagy szerencsével menthette meg csodálatos haját, villogó fogsorát, mielőtt izekre dédel­gették volna. Talán értesíteni kellene Mr. Moore-t: ajánlatos futóed­zéseket vennie, mielőtt Magyarországra érkezik. Ugyanis nem biztos, hogy itt minden olyan simán sikerül, mint népszerű filmjeiben... W. E. Festőkről Párizsban az alábbi anekdota járja Picassóról: Egy sötét éjszaka ész­revette, hogy betörő jár a lakásban. Kiugrott az ágyból és üldözőbe vet­te. Elfogni azonban nem tudta, de emlékezetből le­rajzolta. Akkoriban mű­vészetének kubista kor­szakát élte. A rajzot át­adta a rendőrségnek. Másnap a rendőrség a rajz alapján őrizetbevett egy francia minisztert, egy spanyol bikát és egy varrógépet. * * * Egyszer Salvador Dali­nak, a híres spanyol extravagáns festőnek ta­núként meg kellett jelen­nie a bíróság előtt. Amikor a bíró megál­lapította a személyazonos­ságát, föltette neki a kérdést: — Mi a foglalkozása? — Festő — válaszolta Salvador Dali, s felemelt hangon hozzátette: — A jelenkor legjobb festője. A tárgyalás befejezté- tével az egyik barátja a szemére vetette: — Mondd kérlek, ho­gyan tehettél olyat, hogy a bíróság előtt a világ legjobb festőjének nyilvá­nítottad magadat? A meglepett Dali így válaszolt: — Már bocsáss meg, de mégiscsak esküt tettem és igazat kellett mondanom. A Il-es Egy kereskedő Poitiers- ben olyan szenvedélyes futballdrukker, hogy ét­termének a következő ne­vet adta: »11 méter«. Három héttel később egy hölgy az autójával egyenesen behajtott a vendéglőbe és a követke­ző szavakkal szabadko­zott: »Nagyon nagy ka­nyart vettem.« Alig állították helyre a károkat, ismét behajtott egy autó a vendéglőbe. A volán mellett ugyanaz az asszony... Ügy látszik, két tizenegyest akart »rúgni«. Ismeri az emberét Egy látogató érdeklődik a börtönben: — Beszélhetnék Krysel fogollyal? — Éppen tegnap he­lyeztük szabadlábra. De érdeklődjék körülbelül két hét múlva. Megbízható mutató — Mondja, eredményes a fogyókúra? — De még mennyire. A mellemre tetovált óceán­járó gőzös már mentőcsó­nakká zsugorodott! Esküvő után — Képzeld, esküvőnk alkalmából több táviratot kaptunk ugyanazzal a szöveggel: »Éljen az új pár!« — No, és mit szerettél volna olvasni? — Azt, hogy hol éljen és miből! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: jávori béla Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. n. 2. Telefon: 11-511. Felelős kiadd: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünft meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy bőnapra 20 Ft Index: 25087 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, Latinka S. u. 8. Felelős vezetői Mautner József. Ha az ember azt hallja, ágyú, képzeletében rossz emlékeket felidéző harci eszköz jelenik meg. Pedig másfajta ágyúval is talál­kozhatunk, amelyik az ere­deti rendeltetésétől eltérően hasznos munkákat, a tudo­mányt, vagy éppen a szó­rakozásunkat szolgálja. Néz­zünk meg közülük néhá­nyat. Laserágyú. A műszernek csak a fantázia adta ezt a ne­vet azért, mert a különleges módon előállított fényt olyan erővel lövi ki, hogy egy vékonyabb fémlapot is kilyu­kaszt. A kutatók mégis azt vallják, a lasernek nem mint »halálsugárnak« van jövője. A következő évtizedekben az elektronikában — információ továbbítására, a szabályozás- és méréstechnikában — válik majd nélkülözhetetlenné. Eget kémlelő »ágyúcső«. Évszázadok óta figyelik a csilla­gos eget a tudósok. Munkájuk eredménye most érett be igazán, amikor ember tette lábát a Holdra. A riporter ágyúja a teleobjektív. Képünkön: Káékor Lász­ló, az MTI fotóriportere készül éppen egy-egy pesti pil­lanatot elkapni. TPUKA €931)!-.: Vízágyú. Ki ne ismerné? Tűzoltóink »harci eszköze«, de amint a képen látható, folyópartok rendben tartásához is kitűnően alkalmazható.-y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom