Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

BAKHAZA Zaijoscaii ©lüralk A zaj az újságok panaszro­vataiból és a humoros karco­latok hasábjairól kezd átkí­vánkozni a társadalmi, pub­licisztikai írások újságrovatai­ba; kezd tudományos elem­zések és kutatások témája lenni, mert valóban túllépi az elfogadható határt. Hogy kü­lönösen a főváros, de már a vidéki városok is kezdenek elviselhetetlenül és fölöslegesen zajossá válni — ez mindenki által ismert tény. Nem kell sorolni á zaj­keltés részleteit, a jelenség apró és dühítő megnyilvánu­lási formáit. A dörgő motor- kerékpárok ismét’ődő ,-zere- n'ádját, a vékony falú lakó­telepi házakban versenyt bőg- getett rádiók és televízióké­szülékek zaját; a hajnali órákban döngő tejeskannák­tól és kukatartályoktól a par­kokban és ligetekben berre­gő, géppuska hangú fűnyíró­gépekig. Pokoli — mondja az ember és okokat keres. Nem mindig szerencsésen. Mert a sokasodó decibelek rámából ... el lehet jutni technikaellenes következtelé­sekre is: sokat zajonganak a gépek, tehát ördög vigye őket, "ők az okai a sok idegességnek, úgyis általában «a sok gép az óka« ennek is, annak is, az a sok repülés, űrhajózás »nem vezet jóra«. Talán kissé eltúlzom a tukat, ne figyeljenek oda a I intézik, de csak ami a leg- fiatal gitáregyüttesre, ha vé- nagyobb terheket illeti. A letlenül nekik tetsző dalba kisgépesítés, a belső anyag­kezd, vagy söpörjön az öreg I mozgatás azonban még na­cirokseprővel a porszívó he­lyett minden »elgépiesedés- től« félő kortársunk. Dehát igazán van-e »el- technizálódái« veszély? Való­ban a gépek rabjai leszünk? Ne a tudományos utópiák nyelvén beszéljünk moot, ha­nem a mi magunk életének reális tapasztalatai alapján. Hogy egymillió év múlva, vagy akár ezer év múlva az akkori ember mire jut a komputerek és az addig ki­találandó ezernyi más okos gép révén, azzal nekünk még korai foglalkoznunk, de égy bizonyos: akkor is és mindig a gép lesz az eszköz és az ember alkotó, az ihle­tő, a mozgató. Most? Most éppen eljutottunk ar­ra a pontra, hogy például a magyar falu népének legne­hezebb munkáit kezdi elvé­gezni a kombájn és a kémia. Az aratásra és a kapálásra gondolunk, amelyek — főleg a legutóbbi — még egyálta­lán nincsenek mindenütt és tökéletesen gépesítve. Akik sokallják a gépet, kissé fi­gyeljenek jobban oda az iparra, amelynek anyagmoz­gató munkáit ugyan nagy Tévhit — súlyos következményekkel «sebességváltást«, és túl | rézben daruk és targoncák gyorsan kapcsolok át egyik ______________________________ t ípusú következtetésről a má­sikra, de nem véletlenül. Hallottam már ilyen össze­foglalását életünk bajainak- gcndjainak idős és középko­rú embertől, kevésbé művelt­től és látszatra művelttől, so­kat olvasó embertől egy aránt. Ez a kissé közvélemény­szélességben terjedő nézet balkezes és áltudományos jós­latokból is táp’álkozik, ezért ném árt vele foglalkozni, mert olyanok is hangoztatják, akik (miközben életünk nyu­galmát, poézisét, szépségét stb. féltik a gépektől) a televízió előtt ülnek, porszívóval taka­rítanak és az ételt természe- ‘lésen hűtőszekrényben tart­ják. Ez ennek a furcsa, kései technikaellenességnek legkü­lönösebb vonása: hogy gyon-nagyon sok helyen »hó­rukk« dolga. »Agyon va­gyunk gépesítve?« Ebben csak az hisz, aki nem lát az üzletek előtt ládákat cipelő fiatal tanulólányokat és mun­kásasszonyokat. Egyszóval: távol vagyunk attól, hogy a gépek átvették volna a munka nehezét min­denütt; hogy a legpraktiku- sabban használnánk ki őket; igaz, persze, hogy kényelmes mivoltukkal társítani kell előbb-utóbb a hangtalanabb működtetés lehetőségét, de­hát ez csak másodrangú kér­dés. Ami pedig a szórakozás »elgépiesedését« illeti, abban bajos lenne az elektromos gitárt vagv a hangszórót el­marasztalni: ezek a gépek mind kapcsolóval és erősítő­vel rendelkező eszközök. Em­ber kell hozzá, aki le is tud­ja őket halkítani. És le is akarja. De a tapintatlanság vagy a fegyelmezetlenség — a zaj két legfőbb oka — nem varrható a gépek nyakába. Az egész »technika, te vagy az oka« vádirat kissé félre­sikerült. Rólunk, emberekről szól a mese. B. F. Fiatal falu,fiatalok nélkül Bakháza Háromfától nem egészen három kilométerre van. Egyetlen utcája a do­logidőben csöndes. Lakóinak többsége a határban dolgo­zik. Csak elvétve látni egy- egy idősebb, otthon ülő csa­ládtagot. Bakháza fiatal község. A falubeliek azt mondják, alig több ötven évesnél. Igaz ugyan, hogy az első lakók már a múlt században megje­lentek; a falu szélén talál­ható régi malom is ezt bizo­nyítja. A letelepedés azonban csak a húszas években indul* meg. A falu nevének eredetét a malommal hozzák összefüg­gésbe. Állítólag egy Bach ne­vű főmolnárról keresztelték el, aki a benépesedés idején nagy szolgálatot tett a falu­nak. A viszonylag kis köz ség gyorsan fejlődött az első évtizedekben, s lakóinak szá­ma 1950-re elérte a hatszázat. A falu közösségi életéről már kevésbé jót mond a krónika. A különböző tájakról érkező, kisebb-nagyobb vagyonnal rendelkező családok sohasem értették meg egymást. Basa József szerint — aki gyerek­korától itt él — Bakháza egyike volt azoknak a közsé­geknek, ahol legjobban érvé­nyesült a földtulajdonból származó különbség. — Itt annak idején a négy­ötholdas szegényparasztok ­hangoztatói is csak — hangoztatják. És való igaz, legföljebb a következetesség szigorú meg- követelői igényelhetik tőlük, hogy ezek után ne nézzék meg a tévén kedvenc csapa­A zebra a gyalogosé ugyan, de... Csak a tájékozatlanság ro­vására írhatjuk, hogy sok gyalogos úgy hiszi: a gyalog­átkelőhely az övé, azt tesz rajta, amit akar. Elvégre kell valami »biztos pont« a gép­járművek sokadalmában. Ha a lényegét nézzük: így igaz. Ez azonban nem je­lentheti azt, hogy a gyaiogos kellő figyelem nélkül bár­melyik , pillanatban a csíkok­ra léphet. Ha megteszi, na­gyon könnyen úgy járhat, mint a húszéves P. Mária. A lány a járdaszélen áll­dogált, majd lelépett az út­testre. A túloldalon jobbról autók fékeztek, mire megállt. Az autósok intettek, keljen át. P. Mária nekieredt, anél ■ leül, hogy balra is figyelt volna. így esett meg, hogy el­gázolta egy jugoszláv rend­számú személygépkocsi. Csak másnap derült ki, hogy a lány medencecsontja súlyo­san megsérült. Szabálysértési eljárást in­dítottak ellene, melynek so­rán elismerte, hogy egyálta­lán nem figyelt a bal oldali közlekedésre. Gondolta: úgyis meg kell állniuk a gépjár­műveknek. Az azonban már nem jutott eszébe, hogy fék­távolság is van a világon. A napokban hasonló körül­mények között egy még sú­lyosabb kimenetelű baleset történt Fonyódon. Egy len­gyeltóti asszony féktávolsá­gon belül egy motorkerékpár elé lépett, a motor felborult, és vezetője életveszélyesen megsérült. Példa rá: nem­csak a gyalogos testi épsége, Mondják, Kéthelyen az egyik legjobb tehenész Sza­bó Gábor, öt kerestem föl, megkértem, beszéljen ma­gáról, munká­járól és arról, hogyan lett ki­válói dolgozó: —- Hatvan­egyben kerül- ^ tem., a tehené­szetbe — kez­Találkozónk célja a követ- adott egy Alter László névre kor este javasolta azt is, hogy * dl>lgo’zorn°ta öt kező feladat megbeszélése szóló útlevelet. Hajdú, a már írjak pár sort, amelyet egy ? tehenészre 120 volt: a később — Kaposváron említett »Nova Istina« című éppen most induló futár el-* szarvasmarha' — hozzánk csatlakozó Kiss lap céljaira átnyújtott Kiss- visz majd Kaposvárra Hajdú r . . Tulajdon- nevű pécsi vasutassal és nek 40 000 úgynevezett lepe- Gyulához. Az üzenetben pe- J rannen itt ta~ Kleitscsel együtt hármunknak csételt kék koronát, amely dig kérjem, hogy küldjenek J el kell jutnunk Zágrábba. Ott pénznem akkor még érvény- még két elvtárssal röplapo- Bornemissza elvtársnak, a ben volt egyes utódállamok- kát. élete forog kockán, ha »a zebra csak az enyém« szelle­mében közlekedik. Annál is inkább aktuális most a gyalogosokról beszél­ni, mivel a tanév kezdetével sok iskolás jár az utcán. A balesetek megelőzésében nagy szerepe lesz annak, ha a pe­dagógusok mindjárt az év ele jén ' elmagyaráznák a köz­lekedés szabályait, és a ta­nultakat számon is kérnék a gyerekektől. Az oktatáshoz készséggel nyújt segítséget a rendőrség is. Nem tartjuk elképzelhetet­lennek, hogy a pedagógus a gyerekekkel »forgalomnézőbe« indul, s ott a helyszínen mondja el. mi a helyes és mi a szabálytalan. (Pintér) nak, de még a közepes bir­tokkal rendelkezőknek se na­gyon volt beleszólásuk a fa­lu ügyes-bajos dolgaiba. A szorgalomból soha nem volt hiány. Az eléggé köze­pes minőségű, homokos tala­jon is szép eredményt értek el a bakháziajc. Erről legin­kább az országút mentén so­rakozó takaros házak és ápolt kiskertek tanúskodnak. Sokáig gondot jelentett a közlekedés, mert az országút felé vezető csaknem három kilométeres földút télvíz ide­jén vagy nagy esőben gyak­ran járhatatlan volt. Szeren­csére segített ezen a múlt ősszel megépített bekötő út. Mivel a falu közigazgatási­lag már több éve Háromfá­hoz tartozik és a tsz-köz- pont is ott van, a bakházi emberek úgy érzik, az ő gond­jaikkal keveset törődnek. Már többször kértek buszjáratot, de eddig minden próbálkozás eredménytelen maradt. Pedig nagy szükség volna rá a tá­volság miatt, amely a falut a háromfai központtól elválaszt­ja. A felső tagozatos diákok­nak is gyalog kell megten­niük télen-ijyáron a csaknem hat kilométeres utat. Nincs egy jól működő telefon a fa­luban. A segélykérő készülék sem mindig használható. így aztán még most is gyakori, hogy a szomszéd faluból kéll telefonálni, ha orvosra van szükség. A kora délutáni melegben Bencsik József brigádvezető­vel járjuk a határt. Tőle tu­dom meg, hogy Bakházán a termelőszövetkezet jól gazdál­kodik. Bár az egész község egy brigádban dolgozik, az egykori összeférhetetlenségnek már nyoma sincs. — Nem kell noszogatni az embereket, mindenki tudja a kötelességét — mondja elége­detten a brigáivezető. Az asszonyok nagy része most a dohánnyal foglalkozik. Az egyik csoporttal a pajták­nál találkozunk, ahol több száz zsinóron száradnak a szebbnél szebb dohánylevelek. A csoport nagy része fiatal­asszony. Szavaikból az derül ki, hogy kevés a fiatal mun­kaerő. Az erdő felől az egyik dű- lőúton erősödő traktorzúgás hallatszik. Megtudom, hogy Pesscgh Géza, a község taní­tója ül a kormány kerék mö­gött. Amellett, hogy kitűnő pedagógus, a traktorhoz is ért. Kissé meglepetten szál! le az ülésről, miután leállította a gépet. Cigarettára gyújt, mond valamit a pótkocsin várakozó munkásoknak és kö­zelebb lép. — Sokan megszólnak ezért, de nem tudok lemondani ró­la. Szívesen csinálom. Mond­hatnám talán, hogy ez szóra­kozást jelent nekem. — Az egész szünidőt gépen töltötte? — Majdnem — válaszol mosolyogva. — Mindössze né­hány napot voltam távol a feleségemmel. Esteledik. A lassan leeresz­kedő homály hazaszólítja az embereket a mezőről. Az ut­ca ismét benépesedik. Itt is, ott is embercsoporttal talál­kozunk. Az egyiknél az el­múlt nap eseményeit vitatják meg, a másiknál már a hol­napra gondolnak. Aztán a csoportok elszélednek. Min­denki haza siet, hogy kipi­henje a fáradalmakat, hogy másnap újult erővel láthas­son munkához. K. Varga József Kiváló tehenész „Szakma lett az enyém is“ horvát Vasutas Szövetség tit­kárának a bevonásával ké­szültünk egy horvát nyelvű kommunita lapot indítani »Nova Istina« (Üj Igazság) ban is. A két Dráván országot csónakon ■ Az írást — arra való hi-] vatkozással, hogy ilyen fel­hatalmazásom nincs — meg-' elválasztó tagadtam. Ügy látszott, hogy] keltünk Kleits ezt tudomásul is ve­nultam meg a szakmámat. Tavaly kap­tunk fejőgépe­ket, de még ma is alig győzök hálálkodni. Amit én leg­szünk a Zágrábban állomaso- kot( hiszen ő, ismerte az utat, zó francia és gyarmati a na- többször is megtette már. Fél mita csapatok között. E rop- £ra evez£s után értünk a túl- lapok, amelyeket mar címmel. Feladatunk volt az ^t éjszaka, május 1-én. Bran- szi, mert elment, és nem isi eddig kézzel fejtem, az is, hogy röplapokat terjesz- kb Kleits irányította a csóna- jelentkezett május 3-ig. \ alább 27 000 liter tej. És tud­i ja, most már ezt érzi ám a bal csuklóm. A fejőgép sokat Pes ----*— ------ --------- ~— Negyedikén korán reggel) segít, bár nem könnyen ba­lén megkaptunk, felhívást fVha^^vhóta mentünk t ÍSmét, kikeresett) rátkoztunk meg vele. Később t artalmaztak. Arra szólították b° RóVW pihenő^tartoUunk SÄrIÄL el- * rájöttünk, hogyan célszerűbb föl a katonákat, hogy köve- utána gyalogé ta*jltaSk kSS mehetünk Bornemisszához. ta kezelese. A tehenek is ha­teljék azonnali hazaszállításu- roncára, ahol vonatra száll- Kleits-csel közben megálla-\™aT ™egszohtáJ<, a gépi fejest. kát, mert a háborúnak már +unv és beutaztunk Zágráb- podtunk, hogy délelőtt 11 óra-1ltt döbbentem ra, hogy vége van, és tagadják meg ba ’ S kor találkozunk a Café Post-\ tanulmvaló akad, ha az engedelmességet, ha fel Utasításunk értelmében a ban, és onnan együtt me-\ becsületes munkát akarok akarnák használni őket a külön erre a célra kapott 2000 gyünk fel a Vasutas Szövet-i V* volt számomra Magyar Tanácsköztársaság el- koronáért ingvásznat kellett ség titkárához — a Petrine-4.. neriJ tudtam len. Utasításunk volt arra is, vennünk, hogy igazoltatás kája ulica 44-be. Kisst előre-í horvát Vasutas Szó- esetén ezt mondhassuk: Kiss __.abraktakarmanyt, mint ahogy e seten 6zt mondhassuk. Kiss kiildfp'm o ksyphsTihü f^n t>p- í1 X. -----amatem a kavenazba, en pe-fTO0SÍ tesszük. A tejet is más­m egve- . gyem az ingeknek való anya-? Sürgős telefonüzenetet kap- vétséggel szervezzünk általa- és én házasság előtt állunk, j UI plrnen tam Kun Belátói Kaposvárra, nos vasutassztrájkot és kü- és most bevásárolni jöttünk . hogy azonnal jelentkezzem lönbözó szabotázsakciókat, ha ide, —— ezért kaptunk szabad­Budapesten a Délszláv Pro- ^ nyugati megszálló csapató- ságot a pécsi vasúttól. £>ot. paganda Rózsa utcai székbe- kat mozgósítanák ellenünk. a zágrábi vasútáilomásról Pontosan 11 órakor érkéz- lyen. 1919. április 28 volt. Kleits kíséretében a »Ma- tem a »Post«-ba. De Kiss Aif n , 29—en délelőtt 11 — esek« nevezetű harmadrangú, orakor Budapesten a m*-g- a. megbeszélés után mi hár- úgynevezett beszálló vendég­adott helyen voltam. Kun B^- Kanosvárra utaztunk lőbe mentünk, ahol Kiss-sel la csak később érkezett. Nem man Kaposvárra utaztunk. m emeleü egyedül, vele jött egy általam Mind Kissnek mind Kleits- bfban kfptunk szállást. El­mér ismert Mátuzovics neve- nek ervenyes útlevele volt, a váltunk Kleitstől. ö csak es­, zetű délszláv elvtárs is. Nem- szerb-horvat-szloven hatósa- te kerestt föl bennünket I sokára Pór Ernő (aki a dél- gok áltál lattamozva. Nekem, szláv ügyeket intézte) és egy Hajdú Gyula, a Kaposváron 4 akit előreküldtem — neon. volt ott, és nem láttam Kleitset sem. Akkor még semmi rosszra nem gondoltam. Leültem az képp kellett előkészíteni an­nak idején. Meg kellett ta­nulni a borjúnevelés korsze­rűbb módszerét. Két hónap f telt el, amíg úgy-ahogy be­gyakoroltam magam. Azt mondják, a tehenésznek nem kell ész, csak erős láb és kéz. De ha nincs áram, tes­Este, kézzel. Majd akkor rádöbben,- --------------- . hogy mennyire más az elkép­m ikor találkoztunk, eg^ik asztalhoz, reggelit ren-JZgj£se, mint a valóság. dolgoztam, másik férfi is csatlakozott állomásozó 44-es dandár poli- rögtön diadalmasan jelentette deliem és olvasni kezdtem - Szóval így hozzánk öt Pór Ernő mint tikai biztosa (jelenleg az is, hogy a magunkkal hozott helybeli nemet nyelvű »Zag-i gondolkodtam. A második év­ii zágrábi elvtársak összekötő- Eötvös Loránd Tudamány- röplapokat, amelyeket ő tel- raber Tageblattot«. tben mar kiváló dolgozó ki­jét mutatta be. Brankó Kleits- egyetemen a nemzetközi jog jes egészében átvett tőlünk — i tüntetést kaptam. Egyáltalán nek hívták tanszékvezető twnfAsR7i>rai már mind szétosztotta. Ak- (Folytatjuk*} k professzora) már mind »étosztotta. Ak­inél» számítottam rá. Az igaz, a helyemet soha nem hagyom el, ami rám tartozik, azt meg is csinálom. De a jó munka a keresetben mutatja meg igazán magát. Mi teljesít­ményre dolgozunk, megéri tehát, ha okosan gazdálko­dunk. A brigádvezető nem fi­gyelhet mindenre. Mi magunk iS önálló munkát végzünk. A jó vagy rossz munka egy­aránt befolyásolja a tsz és az egyén jövedelmét. Sokszor vitázunk is, de az ilyen vi­ták csak előbbre viszik közös ügyünket. Szabó Gábor negyvenkilenc éves. Jövedelme lényegesen több, mint egyéni gazdaságá­ban volt. Számítását megta­lálja, és minden hozzá ha­sonló szorgos, munkáját sze­rető ember egyetért vele az Aranykalász Termelőszövet­kezetben. — A kereset jó, a munkánk egyre könnyebb, eredménye­sebb. Amíg mi egészséggel bírjuk, itt a tehenészet menni fog. Én meg már úgy vagyok ezzel, hogy más munkát nem végeznék ilyen szívesen. S tudja, annak örülök, hogy szívóssággal sikerült bizonyí­tanom: szakma lett az enyém is. M. L Q SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. szeptember 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom