Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Hasznosnak lenni, közösségben élni

Állami gondozott fiatalok

Sok mozaikból állt össze a kép. Említhetném a hozzám bekopogtató halk szavú kislányt, aki szeretné megbeszélni gondjait valakivel; nem tudja, ő a hibás vagy mások, de nem érzi jól magát a munkahelyén. Idézhetném a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet nevelőivel folytatott beszélgetésünket az állami gondozott fiatalok elhelyezkedési lehetőségeiről, és ide kívánkozna egy elkeseredett hangú levél is, amelyet a Nép- szabadság hasábjain olvastam az egyik megyei gyermekvédő intézet igazgatójától.

A téma minden esetben ugyanaz: a vállalatok, üzemek és intézmények többségében

nem fogadják szívesen

az állami gondozott fiatalokat.

Így igaz ez Somogybán is? A Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben

1969-ben 1250 gyermeket gondoznak. Közülük sokan elvégzik a nyolc átalánost, befejezik tanulmányaikat a különböző szakiskolákban, gimnáziumokban vagy más középfokú Intézményben, és egyre többen a főiskolán, egyetemen is.

Az állami gondozottak között nagyon sok a példás magaviseletű, szorgalmas és igyekvő fiatal, aki bizonyítani akarja, hogy megállja helyét a társadalomban, munkájára mindenkor számíthatunk. De akad közöttük olyan is, aki természeténél fogva — vagy mert sokáig embertelen környezetben élt — a becsületes munkára, a józanságra tett fogadalmát csak ideig-óráig tudja megtartani.

De vajon a munkahelyeken minden esetben különbséget tesznek-e a becsületes, munkaszerető, és az erkölcstelen, lazsáló fiatalok között? S ha igen, milyen szándékkal? Sajnos, a tapasztalatok szerint az esetek többségében egyetlen kategória van: »állami gondozott«. Az intézetben a fiatalokat őszinteségre, bátor véleménynyilvánításra nevelik. Jogtalan sérelem esetén az üzemben is ugyanúgy elmondják észrevételeiket, mint ahogy azt nevelőiknek tették. Véleményüket (amely lehet, olykor hangosabb a kelleténél) azonban legtöbbször elnyomják, és rájuk sütik, hogy »szemtelenek«, »hálátlanok«.

Vitathatatlan, hogy különösen a későn gondozásba vett nagyobb lányokkal sok a baj. Nem tudnak beilleszkedni a közösségi életbe, fegyelmezetlenek a munkahelyükön. Az intézetben mindent elkövetnek azért, hogy a lányokat társadalmunk hasznos tagjaivá neveljék. Tehát őket figyelmeztetik, felelősségre vonják nevelőik. De azokat a férfiakat, galeriket, akik, illetve amelyek befogadják a lányokat, és sok esetben kihasználják a helyzetüket, már nem tudja utolérni az intézet Ez már társadalmi ösz- szefogást, segítséget kíván.

A szülő nélküli, a rossz környezetből kiemelt fiatalok otthona a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Vannak, akik ide térnek vissza, ha az üzemből vagy vállalattól elbocsátják őket, de vannak olyanok is, akiknek hollétéről sokáig nem tudnak. Az intézet ismét elhelyezi neveltjeit. Végső soron azonban az a cél, hogy országunkban egyre kevesebb legyen az állandóan vándorló, csellengő fiatal. Valamelyik üzemnek vállalnia kell, hogy ha nehéz, áldozatos munkával is, de szót értsen ezekkel a fiatalokkal.

megtartsa őket

a munkapadok mellett.

Kaposváron a textilművek ben — ahol jelenleg nyolcvanhárom állami gondozott lány vállalt munkát — például Kert Jánosné a brigádjában dolgozó lányokat rendszeresen uzsonnára hívja magához, törődik gondjaikkal, mindenben segítségükre Van. De itt sem vélekedik mindenki így. Sőt, az emberek közt általában elterjedt egy olyan szemlélet, hogy »köny- nyű a gondozottaknak, mert gondoskodik róluk az állam«.

A Balatonboglári Állami Gazdaságban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A gazdaság emberségesen, kulturált módon neveli a szőlész-borász tanulókat. Jói felszerelt diákotthonban élnek, munkájukra mindenkor számítanak. Évenként üdülni küldik az állami gondozottakat, és számtalan kedvezményben részesítik őket. A kaposvári Híradástechnikai Vállalatnál is gondos kezekben formálódik az állami gondozott fiatalok élete; a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál és a szakmunkásképző intézetben

ugyancsak. Az állami gondozott fiúk elhelyezkedési lehetőségei jobbak: a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kötelékében szakképzetlen fiú nincs. Egyre többen kapnak közülük vállalati kitüntetést, s lépnek be a párttagok soraiba is.

A jó példák bizonyítják, hogy

emberséggel, törődéssel

visszaadhatjuk a nehéz sorsú gyerekek önbizalmát. Dicséretekkel, felelősségteljes megbízásokkal hozzásegíthetjük őket a sikerélmény megszerzéséhez, amely kialakítja bor.! nük is azt, hogy társadalmunk hasznos tagjának lenni, közösségben élni felemelő érzés, és a felnőtté válás, a kiegyensúlyozott élet alapfelté- teie- Bán Zsuzsa

Évadnyitó társulati üléssel megkezdődött a színházi idény

Több mint egyhónapos szünidő után vissztértek a kaposvári Csiky Gergely Színház művészei. Megnövekedett létszámban — és több kedves régi ismerőssel soraik közt — gyülekeztek tegnap délelőtt a színpadon, hogy a még leeresztett vasfüggöny mögött részt vegyenek az új színházi évad ünnepélyes megnyitásán, a meginduló munka beköszöntőjén.

Az igazgatóság és a társulat nevében Latina László igazgató köszöntötte a színház új művészeit: Csorba Istvánt,

Farlcas Annyi, Varga Tibort, Hőgye Zsuzsát, Kiss Istvánt, Tatár Endrét, Wagner Richar- dol. Tizenhárom segédszínész — táncos, illetve kórista — ezen a napon kezdte meg hivatását. Őket színi pályára lépésük alkalmából külön köszöntötte a színház igazgatója. Hangsúlyozta: a siker, az érCj történeti folyóirat indul

Sajtótájékoztató a Történelmi Társulat terveiről

A Történelmi Társulat tevékenységéről, tisztújító közgyűléséről, illetve új alapszabálya ról tájékoztatta az újságírókat a héten a Magyar Sajtó Házában Berend T. Iván Kossuth- díjas egyetemi tanár, a társulat főtitkára. Egyebek között elmondotta, hogy új szakasz kezdődik a 102 éves társulat történetében: a hétfői közgyűlés módosította, a ma követelményeihez igazította a társulat húsz éve kelt alapszabályát Az új alapszabály — amely egyebek között a tisztségviselőkre szűkítette az elnökséget, elhagyta a választott elnökségi tagok rendszerét s csökkentette az igazgatóválasztmány létszámát — várhatóan a korábbinál eredményesebben szolgálja majd az egészségesebb, alkotóbb társulati közéletet, s hozzájárul egy új vezetési stílus, szélesebb tömegbázis megteremtéséhez.

A társulat főtitkára beszámolt azokról a tervekről is, amelyek a közeljövőben fémjelzik a történész közösség tevékenységét. így például a társulat magára vállalta egy havonta megjelenő, népszerű történeti folyóirat kiadásának előkészítését. Ilyesfajta sajtóorgánum még nem jelent meg Magyarországon. A havonta megjelenő új lap nem a szűk

szakmai közönséget szolgálja majd — rövid írásaival, vitáival, memoárjaival, gazdag képanyagával a történelem iránt érdeklődő tömegekkel kíván eleven kontaktust teremteni. A társulat az MTA filozófiai és történettudományi osztályának kezdeményezésére kidolgozta egy népszerű kiadványsorozat tervét is. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő első sorozat a magyar és a nemzetközi történelem nagy uralkodóinak életét dolgozza fel, a második sorozat pedig neves forradalmárok életútját kíséri nyomon rövid tanulmányokban. Tervezik hogy »Történelemformáló napok« címmel is közrebocsátanak egy sorozatot, amelyben történelmi fordulókhoz kapcsolva tárgyalnak korszakalkotó eseményeket.

A társulat a közelmúltban létrehozta üzemtörtáneti szakosztályát. Szakmai irányítással, elvi, módszertani tanácsokká', segítik azokat, akik üzemük, vállalatuk, intézményük történetét dolgozzák fel. A közelmúltban húsz üzem do'gozói- nak történetíró kollektívája lépett be a társulat pártoló tagjai közé. Az eredményeken felbuzdulva hamarosan megalapítják az amatőr helytörténészeket összefogó, irányító helytörténeti szakosztályt is.

Az első idei találkozás. Farkas Aimy, a társulat új tagja és Fontos Magda a színház folyosóján.

vényasülés felé vezető úton a tehetség mellett a szorgalom, a pontosság és az ügyszeretet követelményei a legfontosabbak.

Ezután ismertette az évad néhány főbb feladatát. Az augusztus 15-én megindult bérle- tezés eddigi eredményei bízta tóak. Legalább hatezer bérlőt kívánnak szerezni az új évad előadásaira. A napokban megtartott igazgatósági ülésen foglalkoztak a színház művé szí tevékenységével is. Felmerült, hogy a színház legyen közérthetőbb. Erre a közérthetőségre, a jó értelemben vet népszínház kialakítására kell törekednie a művészeti irányító munkának is — mondotú, egyebek közt a színház igazgatója. A kitűzött célhoz azonban csakis az elmélyült alkotómunka közegében lehetséges közelíteni. Ennek a jegyében kívánják biztosítani az anyagi és a tárgyi feltételek mellett mind a tíz bemutató optimális felkészülési idejét az új évadban. Befejezésül az évad megindulása alkalmából mindenkinek sikert és jó munkát kívánt Lacina László igazgató.

Honfi István, a megyei pártbizottság munkatársa köszöntötte ezután a társulat tagjait. Felszólalásában kiemelte, hogy amilyen ambícióval kezdik a színészek, olyan érdeklődéssel várja a közönség is az új évadot. A továbbiakhoz azonban egy szorosabb közönség—színház kapcsolatra is szükség lenne. Fölvetette ezenkívül, hogy ha a Somogyi Néplapban mindig csak egy személy kritikai észrevételei jelennek meg, akkor ez óhatatlanul »ex- katedra«-véleménynek tűnhet. Adjunk tehát helyet a közönség véleményének is — mondotta.

A munka ma délelőtt a Füredi komédiások című operett olvasópróbájával kezdődik meg a színházban.

W. E.

A

mikor Szekeres Lajos annak idején nőül vette Lipták Ilonká* ismeretségi körükben az nézet alakult ki, hogy hu zasságuk boldog és tartós lesz, de csak egy esetben, ha Lajos leszokik legendás féltékenységéről.

Lajos még csak udvarolt Ilonkának, amikor már minden lépését számon tartotta. Reggel, délután, hajnalban razziaszerűen fel-felhívogatta telefonon. Legszívesebben hermetikusan elzárta volna Ilonkát a külvilágtól, annyira szerette. A lány eleinte nemcsak eltűrte ezt, de szinte büszke volt rá. Később már idegesítette, hogy Lajos állandóan ellenőrzi, hogy keresztkérdéseket tesz föl, s hogy őrjöngeni kezd, ha menyasszonya három kedves szót szól valami férfiemberhez.

És joggal idegesítette, mert szerette Lajost, ú semmivel sem vétett a hűség ellen. A féltékenység a becsületes nőket bántja legjobban. A hűtlenek számolnak vele és

felkészülnek rá. A hűtlen nő

meg tudja magyarázni, hogy nem hűtlen, ugyanezt a hű nő nem tudja megmagyarázni. A becsületes nő vagy nem veszi komolyan az oktalan féltékenységet, vagy dühös lesz tőle — s ezzel mindkét esetben arról győzi meg a férfit, hogy oka van a féltékenységre. Ilonka hű volt Lajoshoz, s ezért sokat

A IF ÉLT ÉKE ÍNY EMBER

szenvedett. De bízott abban, hogy a házasélet majd megváltoztatja Lajost. És nem csalódott: Lajos még féltékenyebb lett.

Lajos naponta nyolc órát dolgozott hivatalában. A nap másik tizenhat óráját megosztotta a fel ségével. Hogy pedig a távol töltött nyolc órát se nyugtalankodja át, időnként hazaszaladt néhány percre a hivatalából. Ilyenkor lent várta a taxi, csak éppen hogy kezet csókolt a feleségének, és már rohant is vissza.

Mi baráti aggodalommal

néztük mindezt. Ügy véltük, hogy Lajos féltékenysége kóros természetű, s a kezdődő elmezavar első tünete lehet. De Ödön, aki egy irodában dolgozott vele, azt állította, hogy Lajos normális, hivatali felettesei szeretik, szorgalmas, pupillazavarai nincsenek, reflexei kifogástalanok.

Akkor már túl voltunk zzon, hogy Lajosnak prédikáljunk, és a józan. eszére hivatkozzunk. Éppen én magyaráztam neki egyszer, hogy a féltékenység apja a hitvány önzés, anyja az ala- csonyrendűségi érzés — legyen hát önzetlenebb és legyen önérzetesebb, különben éppen az ellenkező eredményt fogja elérni.

Lajos akkor szinte bűntudattal magyarázkodott:

— Halálosan szeretem a feleségemet — mondta —, és nem hiszem, hogy Baj származhat abból, ha vigyázok rá. Gondolj csak arra, hogy ha veszel egy jó jegyet valami premierre vagy koncertre, amely nagyon érdekel, napjában hatszor is megnézed, nem veszítetted-e el azt a jegyet. És mindannyiszor külön örülsz a rád váró gyönyörűségnek, valahányszor látod, hogy a jegy megvan.

— De a helyedben én attól félnék, hogy a jegy elkeveredik, és hm, .. elvész. Addig nézed. hogy megvan-e, amíg éppen te magad veszted el. Hogy a hasonlatnál maradjak.

Lajos legyintett:

— Szamárság! Én jóhiszemű féltékeny vagyok.

— Hogy értsem ezt?

— Nézd ... Én Ilonkának nem a hűtlenségéről akarok meggyőződni, hanem a hűségéről. Ez nagy különbség! Érted?

— Értem — hazudtam, és láttam, hogy egészen reménytelen az ügy. Lajost nem lehet észre téríteni.

Mindegy — gondoltam, és levettem a kezemet Lajosról.

De nem úgy Ilonka, aki végre a cselekvés terére lépett. Olvastam ugyanis valami orvosi könyvben, hogy a féltékenység sokszor idegzavar, és ha rendszeressé válik, kóros állapot, amely gyógyításra el is mondta káreseteinek egyikét: K. J. mérnök kínzó féltékenységét és csodálatos gyógyulását egy rövid kúra után. Ilonkának ez szöget ütött a fejébe. Addig magyarázta neki, hogy a kórral könnyebb megbirkózni még idejében, míg Lajos — nyílván emlékezve az én prédikációmra is — ráállt, hogy felkeresi a professzort.

De abban a pillanatban, amint ráállt, már gyanakodni is kezdett:

— Szóval, járjak doktor

Kénesihez... És te azalatt mit fogsz csinplni, ha szabad kérdeznem?

Ilonka nem szerette volna, ha ezen bukik meg a kecsegtető terv. Készséggel felelte;

— Minden alkalommal veled megyek, s ott várlak meg a várószobában. Té csacsi!

Erre már Lajos sem tudott mit szólni. Másnap, már hétfőn, fel is kereste doktor Kénesit.

Az elismert analitikus mindjárt az első alkalommal negyven percig beszélgetett Lajossal. Hogy miről, azt nem tudom, mert Ilonka sohasem kérdezte meg, márpedig én Ilonkától hallottam a történetet. Tény azonban, hogy az első vizit után Lajos szinte megilletődve jött ki a csupafém-csupaüveg rendelőből, nagyon nyugodt- nak látszott. Az utcán hazafelé menet derűs történeteket mesélt katona korából, s egy szóval sem említette Kénest doktort, sem azt, amit hallott tőle.

Két héttel később Lajos a lépcsőn lefelé jövet azt mondta:

— Azt hiszem, már csak egy hétig kell idejárnom. Gondolom, okosan tennéd, fiacskám, ha nem kísérnél el többet. Unalmas lehet ez neked, menj el Irmáékhoz néha, tudod, hogy várnak.

De Ilonka nem tágított. A nagyszerű sikernek részese volt, csak nem hagyja cserben a közös művet? Feljárt ö bizony rendületlenül a kezelés legvégéig.

Kereken négy hétig tartott az egész. Ilohka boldogan jött el Lajossal az utolsó vizit után. Mindketten meg- hatódottak voltak és boldogok. Lajos azért, mert végére ért a sok — és költséges — beszélgetésnek, Ilonka meg azért, mert Lajos az utóbbi napokban már kezdett egészen kifogástalanul viselkedni.

Ilonka arra gondolt, hogy nyugalma lesz, és békesség lengi majd be otthonukat Lajos örökös gyanakodása nem fogja megszégyeníteni — milyen jó, hogy néha orvosi könyveket olvas. De nem sírt, csak egy kicsit nedves szemmel lépegetett Lajos mellett.

Lajos oldalt nézett rá, és látta, hogy szomorú. Megállt, két kezét a vállára tette, és szembenézett vele. A szemében furcsa fény lobogott:

— Miért van rossz kedve? — kérdezte szárazon.

— ö ... semmi, semmi...

— Ingyen őszinte... vallja be azt, amit úgyis tudok... Magának megtetszett doktor Kénesi!

Tatoi László

4

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1989. szeptember &.