Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-05 / 205. szám
Hozzászólás cikkünkhöz w Áldozatvállalás helyett — csalogatás A Somogyi Néplap augusztus 28-i számában közölt A szakember-utánpótlásért című cikkükhöz kívánok néhány megjegyzést fűzni. Való igaz, hogy a megyei vállalatainak kevés a 83 ösztöndíjas, mert az igények ennél sokkal nagyobbak. Az adományozó vállalatok mellett azonban jó néhány vállalat, hivatal, intézmény van, amelyiknek a vezetői nem vállalnak részt a szakember-utánpótlás gondjainak megoldásában, nem kötnek ösztöndíjszerződést, mert az anyagi áldozatvállalással jár, hanem azoktól a vállalatoktól csalogatják el a fiatalokat, amelyek előrelátóan, tervszerűen igyekeztek gondoskodni a szakemberek utánpótlásáróL Áldozatvállalás helyett a »kész-« szakembereknek — sokszor a törvényes rendelkezések megszegésével — a képzettségüket és szakmai gyakorlatukat megillető munkabérnél jóval többet ígérnek. Az ilyen ügyeskedő vezetők jól tudják, hogy a kezdő szakemberek a sokéves tanulás után szeretnék minél előbb megalapozni jövőjüket, egy részük már családos, vagy családalapítás előtt áll. A vállalathoz, amelyik az ösztöndíjat adományozta, még csak anyagi érdek köti őket. A munkahelyhez való tartozás érzése csak később, a munka végzése, a vállalati kollektíva megismerése, nevelő hatása közben alakulna ki bennük. Az ilyen fiatalokat a nagyobb kereseti lehetőség könnyebben bírja rá a munkahelycserére. A vállalat előtt — ha az ösztöndíjas el akar menni — két lehetőség van: vagy indokolatlanul és érdemtelenül magas bért ad neki, néha egy-egy állami lakást is kiharcol részére, vállalja a bérfeszültséget, s az ebből adódó elégedetlenséget vagy az ösztöndíjat visszakérve elengedi a fiatal dolgozót. Nem ritka eset, hogy az ilyen elcsalogatott szakemberek csalódnak az új munkahelyen, újabb és újabb helyet keresnek, s lehetőleg könnyű munkával, esetleg jogtalan haszonszerzéssel próbálnak nagyobb keresethez jutni. Nem ismerik meg a munka, az alkotás örömét, szépségét. Az ilyen emberekből aztán ritkán, vagy nagyon sokára lesz törzs- gárdatag, s még ritkábban olyan vezető, akire nyugodtan lehet fontos munkát bízni. Ebben az esetben kidobott pénz az ösztöndíj, károsul a vállalat, a dolgozó és a társadalom. Ezért is javasolom, hogy az illetékes felügyeleti szervek vizsgálják meg: a műszaki és közgazdasági szakembereket foglalkoztató vállalatok vezetői tervszerű előrelátással, az igényeknek megfelelően foglalkoznak-e az utánpótlással. Hívják fel a figyelmüket ennek szükségességére, és esetleg ösztönző módszerekkel is tegyék érdekeltté őket (pl. prémiumfeltétel lenne a szakember-utánpótlás biztosítása). Többletmunkával, anyagi áldozatvállalással járna ez, de úgy gondolom, eredményesebben szolgálná megyénkben a szakember-utánpótlás ügyét, mint az általános felhívás, amit sokan elolvasnak, de — tisztelet a kivételnek — kevesen vesznek tudomásul Mészáros Ferenc, a Tanácsi Építőipari Vállalat személyzeti és oktatási osztály vezető j e. Beszélgetés Somogyváron A SILÓ ZÁSRÓL Marton Istvánnal, a somogy- vári Szabadság Tsz elnökével a közeledő silózás gondjairól, tapasztalatairól beszélgettem a napokban. A téma nemcsak az idő miatt aktuális. Napjainkban gyakran beszélünk a hiányos gépesítésről és a silózásnál előforduló egyéb problémákról — Van egy KS—69-es gépünk, melyhez, ha elromlik, nem lehet alkatrészt kapni — kezdte a beszélgetést az elnök. — így kénytelenek vagyunk Pesten készíttetni alkatrészeket. Jelenleg ez a gép működik, jól vizsgázott. Ezenkívül még van két sdlótépőnk, így a gépi erőt tekintve edég jól állunk. — Hány holdon van siló- takarmányuk? — Csaknem nyolcvan holdon, kukorica, napraforgó és szudáni fű. A múlt évben kevesebb volt a zöld silónk. A betakarításnál meg kellett etetni az állatokkal a szárazság miatt. — Milyen előnyt jelent a sd- lótakarmány? — Elsősorban a tejhozamnál jelent előnyt. Mi ötszáz szarvasmarhát etetünk silótaSzeptember It-re összehívják a II. országos ifjúmunkás parlamentet Szeptember 11-én összeül Budapesten a II. orszígos ifjúmunkás parlament — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön a KISZ kb székházában Tóth Imre osztályvezető. Elmondotta, hogy az országos szintű kétnapos tanácskozást területi . ifjúmunkás parlamentek előzték meg: a fiatal munkások 806 üzemi, 20 kerületi, 11 városi és 7 megyei konferencián vitatták meg az őket érdeklő, érintő legfontosabb társadalmi, poétikai kérdéseket Itt választották meg azt a 300 küldöttet is, aki képviseli, tolmácsolja majd véleményeiket, javaslataikat, beszámol eredményeikről, gondjaikról. A II. országos ifjúmunkás parlament Csepelen, az új munkásotthoniban ül össze. Az első napi plenáris ülésen Ribánszki Róbert, a KISZ központi bizottságának titkára tart vitaindító referátumot, amelyet négy szekcióban elemeznek a fiatalok. Az első szekció a kezdő munkavállaló fiatalok sajátos helyzetéről, az üzemi kollektívába való beilleszkedésükről, érvényesülésükről tárgyal. A második szekcióban a szocialista munkaverseny, az ifjúsági termelési mozgalmak szerepe kerül napirendre, a harmadik szekció központi témája »A munkáslányok és fiatalasszonyok helye, szerep társadalmunk — az üzem, a munkahely, a család és a KISZ-szervezetek — életében.« Végül a negyedik szekció az üzemi KlSZ-szer- vezetek feladatait vitatja meg. Az első nap végeztével a tanácskozás részvevői megkoszorúzzák a Csepel Vas- és Fémművek előtt felállított Le- nin-szobrot, majd látogatást tesznek a vasmű egyik üzemrészében. A második napon plenáris ülésen összegezik a szekciókban elhangzottak tapasztalatait, majd hozzászólnak a témához az érintett párt-, állami, gazdasági, szak- szervezeti és társadalmi szervek vezetői. kormánnyal. Ezenkívül kukoricaszárból is készítünk szi- lázst A szárat nyers répaszelettel, sóval és pirított melasz- szal keverjük. Ezt az állatok igen kedvelik. — Ebből következik, hogy a zöld silótakarmányhoz szükséges területet növelni kellene. — Valóban így van, de nehezen. megy, mivel a vetésterületünk eléggé szétszórt Az idei silótervünk 35 ezer mázsa. Ez nem elég, de a már említett ok miatt nem tudunk többet elánná. Növelni nem tudjuk a területet a másodvetés viszont ilyen tekintetben kétséges, az időjárástól függ. Ennek ellenére borsós csala- mádét napraforgót vetettünk negyven holdon. Ez a zöld futószalag sokat segít. A közeli egyesülés ezt a kérdést is megoldja, hiszen sokkal nagyobb lesz a rendelkezésre álló vetésterület, megszűnik a szétszórtság okozta kellemetlenség is. — Pillangósokból mennyi a vetésterület? — Lucernából 238 hold, vörösheréből 100 hold. Ezenkívül van 60 hold új telepítésű legelőnk. — Hogyan készülnek a silózásra? — Amikor eljön az ideje, rááll a munkára egy brigád. A nyolc fő egy hét alatt elvégzi. Sietni kell, mert megkezdődhet az esőzés. — A raktározással hogyan állnak? — Mi a már bevált palán- kozó eljárást vezettük be. Dróttal vesszük körül, tömö- rítjük és bálaszalmával körülfalazzuk a silót — Milyen előinye van ennek az eljárásnak? — A legfőbb előnye, hoigy a rothadási veszteség elég alacsony, mindössze húsz centiméter. — Mi a legnagyobb problémájuk a silózásnál? — Csak azt szeretnénk elérni, hogy ha elromlik a KS—69- es, legyen hozzá megfelelő alkatrész, ne álljon fölöslegesen egy percig sem. Mi mindent megteszünk a megelőzés érdekében, de a terület buckás, könnyen elromolhat a gép. A beszélgetés során mindenképpen az derült ki, hogy megéri a .silózással, tervszerűen foglalkozni, mint ahogy a somogyvári Szabadság Tsz példája is mutatja. Ahol ezt megteszik, az eredmény feltétlenül jelentkezik a gazdaságosságban. M j Gyári belépőt a reformnak! A vállalatok belső mechanizmusáról Valaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: »Csak erről ne!« Miért?! »Ettől mindenki ideges lesz« — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: »Kényes téma ez...« Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott tovább a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben többnyire kevés a változás, ezek sem mindig egyértelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centralizált bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlásokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységnek az információ »központosítása« miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszált- sága közepette és viszonylag hamar kiszűrhető két, tipikusnak nevezhető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnának a vidéki gyáregységben, mint ők — Budapesten ... Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szabályozók alkalmazása lehetőségének megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére. A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében, a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gazdasági környezethez igazodó döntési szintek világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének erőteljes csökkentésére, a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgaz- dálkcdási kérdésekben, a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a tel ies műszaki-gazdasági stáb. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris — elkéstek. M. O. Újítók a tejiparban A sajtüzem egyik részlegé-1 ben, az érlelőkádak mellett mutatta be a főművezető Domokos Imrénét. — Ha délelőttös műszakban dolgozik, már 6 órakor melegek az érlelőkádak — mondják róla a többiek. — A Balatont minden évben sikerült zökkenőmentesen ellátni tejtermékkel. Ezt annak köszönhetjük, hogy akikre számíthatunk, ilyen lelkiismeretesek, mint ő — teszi hozzá a főművezető, Szemler János. Domokosné másodmagával 5—6 ezer liter félkész túrót mer át vödörrel egy-egy műszakban a nagy szezon idején. I — Húsz- huszonkét mázsa túrót szállítottunk naponta a Balaton mellé, és ez mindenkitől nagy erőfeszítést követelt. Ráadásul a kényes, romlandó tejtermékek megrendelt meny- nyisége állandóan változott, ezt előre sosem lehetett kiszámítani. Sokszor órák alatt kellett intézkedni, módosítani a korábbi terveket. Változást hozott az ősz eleje a sajtosoknál is. A hazai piacon kevésbé népszerű Cheddar helyeit kipróbáltak egy, a magyaros szájíz szerint kelendőbb sajt gyártását. Tóth Gáborvak tekintélye van a szakmában, így őt bízták farag, Domokos Imréné. A délutáni órákban csomagolnak, szállításra készítik elő a kész tejtermékeket. Ha sürgős a munka, az adagolómérleg mellől sem lehet eltépni. — Látja, most sincs megállás. Holott csak fele annyi a tennivaló, mint a nyár közepén. A létszám pedig ugyanaz — és bemutatja a többieket is. Kelemen Jánosné készíti elő a megye minden üzlete számára a körözöttet és az ízesített túrót. Vaníliával, málnával, mazsolával és hagymával dolgozik. Segítenek neki a gépek, így valamivel könnyebb a munkája. szerezzen meg minden szakmai ismeretet az induláshoz.. — Korábban nyolc-tízezer liter tejet küldtünk a Balatonra naponta, augusztus végétől azonban egyre nagyobb készletekkel kellett számolnunk. A tej minősége egészen kiváló. A főművezető így összegez: — Mindezek azt sürgették, hogy ráálljunk a nagyobb mennyiségű sajt gyártására. — Mi lett a Cheddarral? — A belföldi piac keveset kér ebből a fajtából. Nálunk a trappista jellegű sajtokat szeretik inkább. Az új prések kocka alakú sajtot formálnak. A többiek, Beles Jánosné, Bíró Antalné, Fista Józsefné ilyenkor, szezon után is sokat dolgoznak ugyanúgy, mint Domo kosné. Felváltva merik a félkész túrót vagy csomagolnak. — Csaknem minden vasárnapunkat bent töltöttük — mondja Domokosné, de nincs panasz a hangjában. — Kaptunk ugyan helyette pihenőnapot, bár az nem ugyanaz. A családdal együtt, az az igazi. Miért vállalja mégis az ember? — kérdezi magától és válaszol is rá: — Aki szereti ezt a tejesszakmát, nem sajnálja a fáradságot Ha eleget tudunk tenni a vásárlók igényeinek, az kárpótol mindenért. Sütő Anna művezető veszi át a szót: — Es milyen az új? — Megfelel az ilyen igénynek, de mivel augusztus 19-én álltunk rá a gyártására és három-négy hét az érési ideje, még nem ízlelhettük meg. Az új sajt préseléséhez új gépeket szereztek be. Hasonló hirdaulikus présekkel dolgoznak már a korszerű sajtüzemek, de ilyen modem, tökéletesen higiénikus kezelésű berendezések még egy üzemben sincsenek. Itt Tóth Gábor, a kalauzunk: — Ez is egy újítás. A sajt kocka alakú, mivel a kereskedelem is főként szeletelve adja el, s mindenképpen így gazdaságosabb. A változásokat, az újításokat a piac, a változó vásárlói igény diktálta, és formálja ezután i . Nagy József SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969, szeptember 5.
