Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

űz országgyűlés csütörtöki ülése tFolytatás az 1. oldalról) sítaniuk, amelyek hatására a munka mindenütt tervszerűvé és fegyelmezetté válik, ame­lyek biztosítják a folyamatos, fokozott ütemű előrehaladást a termelékenység növelése érdekében. — A szakmunkásképzésről szóló új törvényünk szervesen illeszkedik a gazdaságirányítá­si reform végrehajtásának fo­lyamatába. A törvény közeli és távolabbi céljainkkal szo­ros egyet alkot. Végrehajtásá­val meg kell teremtenünk az alapvető feltételeket a maga­sabb értékű szakmunkához. — Meggyőződésem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat jó ügyet szolgál, ezért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot emelje törvényerőre. * * * Érdekes módon, bár igen sok kérdést érintettek a fel­szólalók, bizonyos gondolatok vissza-visszatértek a hozzá­szólásokban. Minden bizony­nyal a szakmunkáshiánnyal kapcsolatos problémák elem­zése az egyik legfontosabb ezek közül. Az utánpótlás szervezett megoldása szem­pontjából kell elsősorban megítélni a törvényjavaslatot DR. HORGOS GYULA — mondotta Gács Miklós miskolci képviselő —, mert az eddigi szakmunkásképzés mértéke, minősége és helyte­len földrajzi megoszlása az egyik fő oka ma a szakmun- káshiánynak. Riss Jenő bu­dapesti képviselő, a vállalatok érdekét vizsgálva ugyanezt a problémát érintette rhondván, hogy amikor a képzés vagy a csábítás között kell választa­ni az üzemeknek, ma még többnyire az utóbbit választ­ják, mert a képzés költsége­sebb. Számos ferdeségre rá­mutatott ezzel kapcsolatban. Nagy figyelem kísérte dr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter hozzászólását. Az emelt szintű szakmunkásképzés és az nrszáyns továbbképzési rendszer fontossága A törvényjavaslatot dr. Hor­gos Gyula a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium és a mi­nisztérium vállalatai nevében örömmel üdvözölte. Kiemelte, hogy a kohó- és gépipar szá­mára is rendkívül fontos az eddiginél is hatékonyabb, ma­gasabb színvonalú szakmun­kásképzés. A miniszter utalt a törvény- javaslat második fejezetére, amely azt szolgálja, hogy a szakmunkásképzés , beillesz­kedjék iskolai rendszerünkbe, és a szakmunkás-képesítést az általános iskolánál magasabb szintű iskolai végzettségnek — jellegében középfokú képzés­nek — ismeri el. A pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével párhuzamosan az eddiginél szélesebb körben be kell vezetni a pályaalkal­massági vizsgálatokat, mert ezek is nagymértékben előse­gíthetik a helyes pályaválasz­tást. A fiatalokat a pályaalkal­massági vizsgálatokkal azokra a munkterületekre lehet és kell irányítani, amelyek leg­inkább megfelelnek képessé­güknek, adottságaiknak. A miniszter kitért az emelt szintű — úgynevezett ta­gozatú — szakmunkásképzés­re, amely az átlagosnál maga­sabb elméleti tudást biztosít. Ez lehetővé teszi, hogy a köz­ismereti tantárgyakat az ed­diginél lényegesen bővebben, nagyobb óraszámban oktas­sák. s a szakmai ismereteken kívül a tanulók humán mű­veltsége is emelkedjék. A kép­zésnek ez a formája különö­sen fontos a gépipari szak­mákban, mert a technika fej­lődésével — a jó kézügyesség mellett — ma már egyre na­gyobb követelmény az elmé­leti tudás. — A technika fejlődésével a tudomány az egész világon egyre jobban behatol a ter­melésbe és mint termelő erő jelenik meg. Fokozatosan a tudományos és technikai for­radalom korszakába lépünk, az emberiség minden eddigi­nél rohamosabb fejlődés elé néz. Egyre inkább előtérbe ke­rülnek az igen bonyolult fél­automata, automata gépek, az elektronikus számítógépek, a programozott, nagy termelé­kenységű berendezések, gép­sorok. A nemzetközi munka- megosztás egyre bővül, és ez tőlünk már ma is sürgetően megköveteli a technika foko­zott fejlesztését. Ehhez jól képzett mérnökökre, techniku­sokra és nem utolsósorban jó 1 képzett szakmunkásokra van és lesz szükség. Mindezt a szakmunkások képzése, a tan­tervek, tananyagok kialakítá­sa során feltétlenül figyelem­be kell venni. Számolni kell azzal is, hogy a szakismere­tek a technika rohamos fej­lődésével elavulnak, és egyre égetőbben jelentkezik a to­vábbképzés szükségessége. A mérnökök, szaktechnikusok to­vábbképzésén kívül szükséges a szakmunkások intézményes továbbképzése is — Javaslom, tűzzük ki cé­lul olyan átfogó, országos szintű továbbképzési rendszer kialakítását, amely a technilca fejlődésével, az új gépek, új technológiai eljárások megje­lenésével párhuzamosan biz­tosítja a szakmunkások to­vábbképzését. Ez nemcsak a társadalomnak, hanem az egyénnek is érdeke. Befejezésül kiemelte: — A törvényjavaslat meg­adja mindazokat a lehetősé­geket, amelyek a következő időszakban a szakmunkáskép­zés ügyét hazánkban előbbre vihetik. Tisztelt országgyűlés! A szakmunkásképzésről szó­ló törvényt szükségesnek, idő­szerűnek tartom. Különösen társadalompolitikai szempont­ból nagy a jelentősége. Több­ről van szó, mint szoros érte­lemben vett oktatásról, hiszen a napirenden lévő tervezet, ha törvényerőre emelkedik, a szakmunkát társadalmi rangra emeli. Helyes, hogy a törvény­tervezet egyértelműen és vi­lágosan meghatározza a szak­munkásképzés méltó helyét oktatási rendszerünkben. A törvény jelentős hozzájárulás lehet ahhoz, hogy a közvéle­ményben tovább erősödjék a termelő munka tisztelete, meg­becsülése. Szocializmust építő társadal­munk alapja a munka. Az anyagi javakat előállítóknak csaknem 80 százaléka fizikai dolgozó. Mégis vannak csalá­dok, amelyek rangon alulinak tartják, hogy érettségizett, de tovább nem tanuló gyermekük szakmunkáspályát válasszon. Emberileg meg lehet ugyan érteni azokat a szülőket, akik­ben kitörölhetetlen nyomokat hagyott az egykori rossz em­lékű inasképzés s akik most anyagi áldozatokat sem saj­nálnak azért, hogy gyermekük többre vigye. Fel kell azonban ismerniük a szülőknek, hogy a mai szakmunkásképzés össze- hasonhthatatlanul más, mint a régi volt, s hogy az emberek megítélése kizárólag a vég­zett munkától függ. A szülők gondolkodásmódjának meg­változtatására széles körben ismertetni kell a pályaválasz tási lehetőségeket, a szaktudás egyre növekvő értékét. Az elmúlt húsz évben óbb olyan jelenségnek voltunk ta­núi, amely eltérítette a fizikai munkától a fiatalokat. A szo­cialista társadalom építésének kezdeti szakaszában a tovább­tanulásra készülőket elsősor­ban a gimnáziumokba irányí­tották, s csak az oktatási re­form bevezetése után kezdő­dött meg a szakközépiskolák létrehozása. Somogy megyében a szakmunkásképzés lehetősé­gei nagyobh arányokban csak 1964—65 óta teremtődtek meg. Ettől az időponttól • kezdve szinte ugrásszerűen fejlődik a beiskolázás. 1960—61-ben az első évfolyamra még csak 110Ö. 1963—64-ben 1480, az elmúlt iskolaévben 2880, az idén pedig már 3300 tanulót vettek fel. A szakmunkásképző iskolák munkájának személyi és tárgyi feltételed azonban még nesm kielégítőek. Három szakmun­kásképző intézet igazgatójával beszélgettem e kérdésről. El­mondották, hogy a szemléltető A miniszter hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslattal egyetért és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja, Jónéhány képviselő foglal­kozott mélyrehatóbban a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zés sajátos problémáival. Többek között felszólalt Horváth Sándorné Somogy megyei képviselő is. szeget irányoztak elő a költségvetésben. A Munkaügyi Minisztérium véleménye az, hogy maga az iskola állítson elő minél több szemléltető esz­közt, erre azonban csak rész­ben van lehetőség. A fizika, a kémia, az elektrotechnika ok­tatásához olyan korszerű, bo­nyolult eszközök szükségesek, amelyeket csak magas össze­gekért lehet megvásárolni. A képviselő helytelenítette, hogy az általános és középis­kolákból általában csak a gyengébb tanulókat irányítják a szakmunkásképző iskolákba. Az egyik legnagyobb problé­ma, hogy kevés a kollégiumi hely. Somogy megyében jelen­leg több ezer ipari és kereske­delmi szakmunkástanulót tar­tanak nyilván, közülük azon­ban csak 400-at tudnak kollé­giumokban elhelyezni. Több mint kétezer a bejáró tanuló. A bejáró tanulók helyzete if­júságvédelmi szempontból is nagy gondot jelent. A szakmunkástanulók több­sége — folytatta a képviselő — kis jövedelmű fizikai dolgozók gyermeke, így a családi kör­nyezet sem támogathatja őket megfelelően tanulmányaikban. Tehát rendkívül indokolt, hogy minél több fiatalt helyezzenek el kollégiumokban, ez elősegí­tené a fiatalok oktatását, ne­velését. Országosan — s ezen belül Somogy megyében is — fontos feladat a szakmunkás lányók arányának növelése, amihez szintén elengedhetet­len a kollégiumi hálózat fej­lesztése. Somogybán egyébként az 1968—69-es tanévben már 1246 leány vett részt a szak­munkásképzésben, 500-zal több. mint öt évvel ezelőtt A megye szakmunkástanulóinak jelenleg 21,3 százaléka leány. A demográfiai hullám a me­gyében az idén tetőzött, és a vártnál kevesebb problémát jelentett a fiúk elhelyezésében, továbbtanulásában. Jelentő­sebb gondot okozott azonban a lányok taníttatása, foglalkoz tatása. A lányok arányát a szakmunkásképzésben tovább kell fokozni, hogy ezzel is jobb feltételeket teremtsünk szá­munkra az elhelyezkedéshez Egyes szakmunkásképző is­kolákban komoly problémát jelent a tanteremhiány. Me gyénkben a kereskedelmi szakmunkásképző iskola mű­ködik a legmiostohább körül­mények között: nyolc tanter­mében — amelyből kettő szük­ségtanterem — 26 csoportban oktatnak, nevelnek 345 tanu­lót és 150 felnőtt dolgozót. A teremhiány az oka. hogy Ka­posváron 1963 óta nem része­sülnek testnevelésben a ke­reskedelmi tanulók. Ugyanak­kor egyre nagyobb az igény, hogy a kereskedelmi tanulókat eszközökre viszonylag kis somoGti Péntek, I960. NÉPLAP 26. HORVÁTH SÁNDORNÉ: A ‘ 7" rangja és az oktatás problémái fokozatosan bevonják az emelt szintű oktatásiba. Ezért kérem a Belkereskedelmi Mi­nisztériumot, hogy a megyei tanáccsal közösen vizsgálja meg: mit lehet tenni annak ér­dekében, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában Kapos­váron felépüljön egy kereske­delmi szakközép- és szakmun­kásképző iskola. Társadalompolitikai szem­pontból a törvénytervezet lé­nyeges vonásának tartam, hogy meghatározza a munkavi ■ szonyban állók képzésének módját is. Megyénkben az iparban foglalkoztatottak 39 százaléka rendelkezik szak­munkás-bizonyítvánnyal, a munkaviszonyban álló és még munkaalkalomra váró nők döntő többsége szakképzetlen. A szakmunkásképző iskolák esti tagozatai és egyéb tanfo­lyamok, bizonyára nagyon sok asszonyt és leányt ösztönöznek majd arra, hogy szakmai kép­zettségben felzárkózzanak kép­zett társaik mellé. Az egyéni tanulás lehetősége kü­lönösen kedvező a gyermek- gondozási segélyt igénybe vevő fiatal, még szakképzetlen anyák számára. Szükséges vi­szont, hogy az üzemek, válla­latok a munkaviszonyban ál­lók továbbtanulásának terve­zésénél a nők tanulási törek­véseit fokozottan vegyék fi­gyelembe. Segítsék őket abban, hogy közülük minél többen szakmunkásokká válhassanak. A képviselő végül hangsú lyozta, hogy a napirenden le­vő törvény sikeres megvalósí­tásának egyik fontos feltétele a szakmunkásképzés ügyéért fáradozók társadalmi bázisá­nak további szélesítése. A fia talokat oktató, nevelő intéz­mények nem nélkülözhetik a családok és a munkahelyek szoros együttműködését. A képviselő a törvényjavas­lattal egyetért, és azt az or­szággyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. • t t A képviselők megjegyzései és javaslatai, amint azt Veres József miniszter válaszában hangsúlyozta. alkalmat ad majd arra, hogy az értékes gondolatok és javaslatok bir­tokában készítsék el a tör­vény végrehajtási utasításait. A miniszter egyébként egyet­értéssel fogadta az együttes bizottság több előzetes módo­sító javaslatát és azokkal egyetemben ajánlotta elfoga­dásra a törvényjavaslatot. Egy módosító javaslat körül némi vita támadt, majd az országgyűlés törvénybe iktat­ta a szakmunkásképzés új jogszabályát. Délután került sor a gáz­energiáról előterjesztett tör­vényjavaslat tárgyalására A nehézipari miniszter a javas­lat indokolásában meggyőző adatokkal illusztrálta a szén- hidrogének, közöttük a gáz rendkívül gyors előretörését az energia termelésben és el­látásban. Mi sem jellemzőbb erre, mint az, hogy a szén 1950-tben elfoglalt 75 százalé­kos részesedése az energia- termelésben a jövő évben már 50 százalék alá esik, 1975-ben 40 százalék alá 1980-ban pe­dig előreláthatólag már a 30 százalékot sem éri majd eh Helyét természetesen a szén- hidrogének, a gáz és az olaj foglalja el. Vázolta a miniszter a föld- gáztermelés rendkívüli mér­tékű fellendülését, részben a korábban reméltnél gazdagabb hazai mezőkre alapozva, rész­ben pedig a gyorsan növekvő szovjet importra építve. Nagy­arányú vezetéképítéseket ter­veznek, ami mind hozzájárul maid ahhoz, hogy a következő évtized végére a fogyasztói felhasználás megtízszereződik, és meghaladja a félmilliárd köbmétert. A városok egész sora kapcsolódik be a gázfo­gyasztásba, s végül is — a számítások szerint 1980-ban — az ország összes energiafo­gyasztásának egynegyedét gázból fedezik majd. Mindebből következik, hogy a gáztermelés és -ellátás je­lentősége a villamosenergiáé­hoz lesz hasonló, ez teszi szükségessé ennek az új ipari törvénynek a megalkotását is. Sajátossága a javaslatnak, hogy nagy mértékben figye­lembe veszi a gáz veszélyes­ségét és messzemenően védi a fogyasztók érdekeit. Ilyen természetű a törvénytervezet azón paragrafusa, amely sze­rint csak törvényes oka lehet I a szolgáltatás megtagadásá­nak; hogy a szolgáltatás kö­rülményeit szerződésben kell rögzíteni, továbbá, hogy a fo­gyasztó 15 napra felmondhat­ja a szerződést, a szolgáltató azonban nem és így tovább. Ugyancsak fontos, hogy ki­zárólag hatósági engedélyezés és minősítés alapján lehet gázkészülékeket és szerelvé­nyeket forgalomba hozni, és a szabálysértőket szigorúan meg kell büntetni. Ide tartozik az is, hogy a szolgáltatónak a berendezéseket rendszeresen ellenőrizni kell, még ha ez kényelmetlenséget okoz a fo­gyasztónak, akkor is. Aki vi­szont akadályozza ezt az el­járást, 3000 forintos pénzbün­tetéssel sújtható. A törvény azonban csak ff jövő év júliusában lép ha­tályba, miután igen sok még az elvégzendő jogi- és műszaki előkészület a megfelelő vég- rehaitárhoz. Több hozzászólás • közül ki­emeljük Szokola Károlyné dr.-nak, a Somogy megyei 7. számú választókerület képvi­selőjének, a Fonyódi Járási Tanács vb-titkárának beszé­dét, amely az országgyűlés délutáni ülésén angzott el. DR. SZOKOLA KÁROLYNÉ: Növekszik a mezőgazdaság energiaigénye is Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet igen je­lentős, mert népgazdaságunk­nak olyan fontos kincséről, mint a gázenergiának a fel- használásáról intézkedik. A törvénytervezet alapos indo­kolást tartalmaz, mindany- nyiunk számára közérthető, s meggyőz arról, hogy az új törvényre valóban szükség van. örvendetes, hogy a gáz­program mind több ipari és mezőgazdasági üzem, városi és vidéki háztartás részére teszi lehetővé a gázfelhaszná- lást. 1980-ra az energia fel- használásában, a gázenergia aránya a jelenlegi 14-ről 25 százalék fölé növekszik. A gázvezeték-hálózat mintegy 1700 kilométerrel bővül. A há­lózat fejlesztésének azonban természetesen feltételei van­nak, s mindenekelőtt a váro­sokat, a gázlelőhelyekhez kö­zeli településeket tudják el­látni vezetékes gázzál. A programtól a vidék is sokat vár, az utóbbi években már megyénkben is tapasztalhat­tuk a gázellátás javulását. Több ezer falusi család ka­pott már lehetőséget arra, hogy palackos gázt használ­jon, s ez a lehetőség a követ­kező években tovább növek­szik. Ez is emeli a falusi csa­ládok életszínvonalát, javítja életkörülményeiket. — Somogy megyében a párt- és a tanácsszervek a Kőolaj- és Gázipari Tröszttel és a hozzá tartozó vállalatok­kal jó kapcsolatokat építettek ki. A megállapodások alap­ján 1965 óta a sok nehézség ellenére tervszerűen javul a gázellátás. Kaposváron és Siófokon folyamatban van a vezetékes gáz bekötése. Ba- bócsára már be is vezették a gázt. A megyében a gázveze­ték hossza már 15 kilométer, s mintegy 2500 háztartás, ezenkívül jónéhány ipari üzem kapott vezetékes gázt. A me­gyében a palackos gáz fo­gyasztóinak száma elérte a 40 000-et — ezekért az ered­ményekért képviselőcsopor­tunk megbízásából a megye lakossága nevében itt is kö­szönetét mondok a Nehézipari Minisztréiumnak, az Országos Kőolajipari és G'zipari Trösztnek, s a hozzá tartozó, vállalatok kollektíváinak. A képviselő ezután rámu­tatott, hogy a napirenden le­vő törvény keretjogszabály. Gyakorlati realizálását jóné­hány további intézkedésnek kell elősegítenie. Szükséges­nek tartom, hogy a végrehaj­tási rendeletek kidolgozásakor külön szabályozzák a gáz fel- használását a mezőgazdaság­ban. Indokolt volna, ha mó­dosítanák a törvénytervezet­nek azt a szakaszát, amely a gázfogyasztók két fő cso­portját említi: a lakosságot és az ipart. Indokolt volna, hogy harmadik fő fogyasztócso­portként a mezőgazdaságot is említse a törvénycikk. A me­zőgazdaság energiaigénye ugyanis rohamosan növekszik. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy a nyári hó­napokban, amikor egyéb terü­leteken lényegesen csökken az igény, igen nagy mennyiségű gázzal el lehet látni a mező- gazdaságot. A képviselő szükségesnek tartja, hogy a végrehajtási rendelet anyagilag is ösztö­nözze az ipart és a mezőgaz­daságot, hogy közös vállalko­zásban létesítsenek gázvezeté­keket. Somogy megyében ez főleg a mezőgazdaság számára volna nagyon fontos és elő­nyös. A képviselő azt is szor­galmazta, hogy a távvezeték­hálózat építéséhez szükséges kellékek, a szerelvényeik, de a korszerű tüzelőberendezések is kellő időben megfelelő mennyiségben és minőségben rendelkezésre álljanak. A ta­pasztalat ugyanis az, hogy a különféle anyagok igen gyak­ran hiányoznak. Kevés az olyan szakember is, akire rá lehet bízni a gázhálózat, sze­relési és karbantartási mun­káit. Az új törvény — folytatta — újabb kötelezettséget ró a gázszolgáltató vállalatokra. El­engedhetetlen ugyanis a be­rendezések biztonságtechnikai ellenőrzése, felülvizsgálata. Sajnos, e vállalatok törzsgár­dája leolvadóban van, né­hány év alatt 70-ről 40 szá­zalékra csökkent a megyei gázszolgáltató vállalatok törzsgárda-tagjainak saját szakmunkásaihoz viszonyított aránya. A fluktuáció meg­akadályozásához c feltétlenül szükséges, hogy felülvizsgál­ják a bérezési rendszert. Eh­hez a Munkaügyi Miniszté­rium tevékeny közreműködé­sére is szükség van. A végrehajtási rendeletek szerkesztőinek figyelmét fel­hívnám arra, is, hogy a gázfo­gyasztásba egyre nagyobb mértékben bekapcsolódó váro­sok és települések közismer­ten lakásgondokkal küzde­nek. így a vezetékek ellenőr­zéséhez és karbantartásához szükséges szakmunkásállo- mány telepítése nehéz, \ agy egyáltalán nem is lehetséges. Helyes volna, ha a tanácsok és a gázszolgáltató vállalatok közösen lehetőséget kapnának arra, hogy e szakmunkások lakásgondjait megoldják. A képviselő a továbbiakban biztonságtechnikai kérdésekről szólt, majd árkérdéseket elem­zett. A gáz fogyasztói árának megszabásakor — mondta — figyelembe kell venni, hogy a lakosság számára fontos köz­szükségleti cikkről van szó. Ügy érzem, időszerű nemcsak a gáz, hanem a villamosener­gia átlagos fogyasztói árát is i .alakítani a jelenleg terüle­tenként eltérő árak helyett. Ma még a szerelvények ma­gas költsége is visszata: t egyes területeket a gáz beve­zetésétől. Javaslom, hogy az új fogyasztók bekapcsolási és szerelvényezési költségeik­hez kapcsolhassanak megfele­lő hitelt. Végül a képviselő a tör­vényjavaslatot elfogadta, és azt az országgyűlésnek is el­fogadásra ajánlotta. * * * Az együttes bizottság egyetértett azzal, hogy ár. Szokold Károlyné és Kamm .1 Lajosné képviselők szövegm J - dosító javaslatainak egy része a miniszteri végrehajtási ren­deletbe, illetve utasításokba tételesen kerüljön be. Ezután szavazás követke Az országgyűlés egyhangí. ; elfogadta dr. Szokola Károly­né és Kammel Lajosné két szövegmódosító javaslatát. Határozathozatal követke­zett. Az országgyűlés a gáz­energiáról szóló törvényjavas­latot általánosságban, és — a már elfogadott módosításokkal — részleteiben is, egyhangú­lag elfogadta. A parlament őszi ülésszaka ezzel, befejeződött. Az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós továb­bi jó munkát kívánt a kép­viselőknek. s az ülésszakot berekesztette. (MTI) ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom