Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-26 / 223. szám

£\ K 0 /V J ^A PQS'J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fittér Somogyi Néplap AZ M $ Z M F SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM. 1969. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK Véget ért az országgyűlés ülésszaka A béke a nemzetek összefogását jelenti! Megyei békeaktívát tartottak Kaposváron Tegnap délelőtt zsúfolásig megtelt a megyei tanács nagyterme. A Hazafias Nép­front és a magyar békemoz- galcrm kétszázötven aktivistá­ja ült össze, hogy meghall­gassák Varga Károlynak, a Hazafias Népfront megyei tit­kárának beszámolóját az el­múlt hat év alatt végzett bé- kemunkáróL Az ülést Sándor Lajosné, a Hazafias Népfront megyei elnökhelyettese nyi­totta meg, köszöntötte a rész­vevőket, az elnökségben he­lyet foglaló dr. Gervai Bélát, az Országos Béketanács el­nökségének tagját, a KIOSZ elnökét és Bíró Gyulát, a me­gyei pártbizottság titkárát. Ezután Varga Károly emel­kedett szólásra. Tegnap délelőtt a szakmunkásképzésről szó­ló törvényjavaslat vitájával folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a 'Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zol­tán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság tit­kárai és a kormány tagjai. A diplomáciai pá­holyokban a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője foglalt helyét. Az elnöklő Kállai Gyula először Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának adta meg a szót. GÁSPÁR SÁNDOR: Az új törvény gazdaságirányítási rendszerünk reformjához kapcsolódik Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a SZOT főtit­kárának felszólalása a szak­munkásképzésről beterjesz­tett törvényjavaslat vitájá­ban. Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szó­ló új törvény megalkotását időszerűnek, szükségesnek tartjuk. Az új törvényt az or­szágunk társadalmi, politikai, gazdasági életében végbement változások indokolják. A régi törvény jóváhagyásának idő­szakában a szakmunkásképzés — az akkori viszonyoknak megfelelően — a mennyiségi igényeknek volt alárendelve. Az elmúlt két évtizedben azonban társadalmunk egészé­ben, ezen belül a tudomány, a technika és különösképpen a technológiák' terén forradal­mi és minőségi változások kö­vetkeztek be. Így a szakmun­kásképzésben is magasabb — alapvetően minőségi — köve­telmények kerültek előtérbe. — Társadalmi igény, hogy olyan szocialista szakembere­ket képezzünk és neveljünk, akikben él a jövő iránti fele­lősségérzet; s tehetségük, ké­pességük, tudásuk, erejük leg­javát adva munkálkodnak a szocializmus építésében. — A beterjesztett törvény- javaslat célul tűzi ki, hogy a munkásifjúság teljesítse hiva­tását: eszmeiségben, szaktu­dásban és emberségben legyen méltó a munkásosztály törté­nelmi, politikai küldetéséhez. — Mit várunk az új tör­vénytől? Mindenekelőtt azt, hogy a szakmunkásképzéssel szervezettebben és intézmé­nyesebben foglalkozzanak, s hogy a mai kor igényeit, az egyre növekvő szükségleteket magas színvonalon kielégítsék. Továbbá az új törvénytől, s annak végrehajtásától a fizi­kai munka, ezen belül is a szakmunka nagyobb megbe­csülését, rangjának növelését várjuk. Ügy ítéljük meg, hogy a szaktudás, a szakmai kép­zettség ma már nem egysze­rűen megélhetési lehetőség, mint a múltban volt, hanem társadalmi értelemben vett nemzeti kincs. Az egyén szá­mára ugyanakkor továbbra is a jobb élet alapvető feltétele. — Azt várjuk a törvénytől, hogy a holnap munkásnemze­déke, a mai if jú szakmunkás- tanulók generációja nhgyobb felelősséget érezzen szocialista rendszerünk iránt. Ez jusson kifejezésre tevékenységükben is, oly módon, hogy munká­juk nyomán is növekedjék a nemzeti jövedelem, gyarapod­jon az ország gazdasági ereje, megteremtődjenek az életszín­vonal gyorsabb ütemű növe­lésének anyagi feltételei. — A törvény végrehajtásá­val úgy formáljuk a szakmun­kástanuló ifjúság jellemvoná­sait, hogy azokban a munkás- osztály pozitív tulajdonságai, a becsületes és szorgalmas munka, a fegyelem és a mun­ka-szervezettség igénye, a szaktudás és az új technika iránti érdeklődés váljék ural­kodóvá. A munkásifjúságban — mint a munkásosztály után­pótlásában — fejlesszük ki a politikai tudatosság, az osz­tályhűség, az áldozatvállalás, a közösségi érzés, a szocialista erkölcs és hazafiság, a prole­tár nemzetköziség tulajdonsá­gait. — Gazdaságpolitikai törek­véseinket nem tudjuk ered­Varga Károly beszéde — Politikai és társadalmi életünk jelentős eseményére, a VII. magyar békekongresz- szusra készülünk. Hat eszten­dő választ el bennünket a legutóbbi kongresszustól, ezért időszerű és szükséges meg­vizsgálni megyénk békemoz­galmának tevékenységét, mely szerves része az egész ma­gyar békemozgalomnák. Elő­készületeinknek az a körül­mény kölcsönöz nagy jelentő­séget, hogy két évtizeddel ez­előtt alakult meg a béke-vi- lágmozgalom, majd ezt köve­tően a magyar békemozgalom is. Kevés hasonló szava van sok nyelvű világunknak, ame­lyet olyan melegséggel, mély érzéssel mondanak ki az em­berek, mint azt a szót, hogy béke. Fogalma túllép ország­határokon, világrészeken, át­fogja az egész világot, egész emberiséget. az A háború elkerülhető ményesen megvalósítani a szakmunkásképzés korszerű­sítése nélkül — mondta ez­után. — Másfél esztendő nencj nagy idő. De elegendő annak megállapítására, hogy a gaz­daságirányítási rendszer re­formja szükséges és helyes lépés volt. Céljainknak meg­felelően a szocialista társadal mi és termelési viszonyok erősítését, fejlesztését, tökéle­tesítését szolgálja. — Az eddig megtett út alapjaiban jónak bizonyult. Vannak azonban gondjaink, problémáink,. megoldásra váró feladataink. Nem titkoljuk,1 hogy a különböző érdekek ma még gyakran helytelenül jutnak . kifejezésre. — Az utóbbi időben érez­hetően lazult a munkafegye­lem és stagnál a munka terme­lékenysége is. Tudjuk, ebben szerepük van bizonyos köz­ponti szabályozóknak is. Isme­retes azonban, hogy a szóban forgó problémáknak számos egyéb összetevőjük van. r— Mindezek, továbbá az anyagellátásban és a munka- szervezésben még meglevő rendellenességek az okai a fegyelem lazulásának is. Jog­gal teszik szóvá a bírált je­lenségeket a törzsgárda tagok, a szocialista brigádok, az ön­tudatos, fegyelmezetten dol­gozó munkások. — De nem elegendő csupán a kedvezőtlen jelenségek okai­nak megállapítása. Jól meg­fontolt, megalapozott intézke­désekre van elsősorban szük­ség. Az állami szerveknek — a párt-, szakszervezeti és KISZ-szervek közreműködé­sével — olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk és foganato­(Folytatás a 2. oldalon) »■Mi az emberiség történe­te?« kérdezi Petőfi Sándor, és válaszol rá: »Vérfolyam...« Az emberiség eddig ismert története folyamán 14 513 há­ború zajlott le, és ezekben 3640 millió ember vesztette életét, s ez a szám nagyobb, mint a földön ma élő em­beriség lélekszáma. Halál és szenvedés, küzdelem és harc az ember élete — az ember­ré válástól a modern civili­zációig, a mi korunkig. S mindez mérhetetlen fájdalom­mal és könnyel, pusztulással és keserves újjászületéssel járt A világ népei kivétel nélkül ugyanezt az utat jár­ták azért, hogy az értelmes lény, a legnagyszerűbb termé­szeti alkotás gondolkodó em­berként tudjon dolgozni és él­ni. A második világháború be­fejezéséig általános jelenség volt, hogy a békeóhaj a har­cok idején, a háború be­fejezése érdekében nyilvánult meg. Húsz esztendővel ez­előtt, 1949 áprilisában Pá­rizsban, az első béke-világ­kongresszuson azonban a bé­ketörekvések más megfogal­mazást nyertek. Üj alapokat raktak le, mért kimondták, hogy »a háború nem elkerül­hetetlen«. S ez a történelmi mérföldkövet jelentő párizsi kongresszus kiáltványában mind a mai napig hatóan, sőt tovább mutatóan jelölte meg a cselekvés útját. így többek között: — az ENSZ alapokmánya szellemében elítélte a hábo­rúval fenyegető katonai egyez­ményeket, — elítélte a fegyverkezési hajszát, mert nyomorba dönti a népeket, — követelte az atomfegy­verek, a tömegpusztító eszkö­zök betiltását, a fegyveres erők csökkentését és az atom békés célokra történő használatát, — síkraszállt minden nép nemzeti függetlenségéért, a háborús propaganda betiltá­sáért. A párizsi világkongresszus felhívása mély visszhangot váltott ki a magyar közvéle­ményből. Itthon 1949. június 17—18-án tanácskozásra ültek össze a magyar társadalom képviselői és kimondották: A békéért vívott harc minden­napos, rendszeres munka. El kell érnünk, hogy e tevé­kenység áthassa közéletünk minden területét; nálunk a békeharc elsőrendű féladata az ország felvirágoztatása és a szocialista társadalom fel­építése. A hatékonyabb mun­kát volt hivatva szolgálni az a döntő változás is, hogy 1959 februárjában a népfront­mozgalom és a békemozgalom egybeolvadt Néptömegek a békemozgalomban Az 1963 júniusában ülésező VI. magyar békekongresszus már arról adhatott számot, hogy a békemozgalom nagy néptömegeket mozgatott meg. Azóta hat esztendő telt el munkában a termelés terüle­tén, “örömben az elért nemze­ti, megyei és helyi eredmé­nyek nyomán. Fejlődött,. erő­södött szocialista mezőgazdasá­gunk, nőtt ipari termelésünk és az ipari foglalkoztatottak száma, javult kulturális, egész­ségügyi és szociális ellátottsá­gunk. Mindezek jól érzékelhe­tők Somogy határain belül is. Éppen ezeket látva és az eredmények hatását érezve váltott ki megyénk lakosaiból is mély aggodalmat a nemzet­közi politikában időnként be­következett feszültség, egyes népek szabadságvágyának visszaszorítása, vérbe fojtása és a helyi háborúk ki robban­tása. Az eltelt hat esztendő alatt tovább erősödött a háború be­fejezésével megkezdődött fo­lyamat, a harmadik világ lát rejötte. A gyarmati népek fel- szabadulása és önállósága pe­dig jelentősen gyengítette az imperialista tábor erejét. Ezé két a tényezőket figyelembe véve folytattuk megyénkben is békemozgalmi munkánkat. Fő feladatunknak azt tekintet­tük, hogy következetesen meg­valósítsuk az együttműködést a különböző társadalmi szer­vezetekkel. Akcióink egyik fő formája a békegyűlés. Ezeket általában az egyes nemzetkö­zi eseményekhez kapcsolódva rendeztük, de nagy számban szerveztük a 3, 4, 5 vagy 8 hé­ten át tartó úgynevezett tava­szi békekampányok idején. Az első ilyen rendezvénysorozatot a VI. békekongresszus előtti évben, 1962-ben szerveztük, majd 1963-ban, 1964-ben »le­szerelési hónapnak« neveztük, és minden törekvésünk arra irányult, hogy a háború elhá­rítása és a béke megőrzése ér­dekében a fegyverkezési ver­seny csökkentésének szüksé­gességéről és lehetőségeiről tá­jékoztassuk közvéleményün­ket. Megyénkben évről évre mintegy nyolcvan községben megtartott békegyüléseken párt-, állami és társadalmi szervek vezetői, országos, me­gyei és járási tisztségviselők szóltak a falvak és az üzemek dolgozóihoz, ismertetve a bé­keharc és a nemzetközi élet időszerű eseményeit. A gyű­lések és nagygyűlések mellett a különböző szervezetek tag­sága foglalkozott a tavaszi bé­kekampányban célul tűzött kérdésekkel. Esetenként a kü­lönböző foglalkozású értelmi­ségi dolgozók, pl. orvosok, pe­dagógusok részvételével szak­mai tanácskozásokat rendez­tünk annak megbeszélésére, hogy tevékenységükkel hogyan tudják szolgálni a béke ügyét, így az ismétlődő rendezvénye­ken megyénkben negyven-öt­venezer fő vett részt. Kádár János, Biszkn Béla és Gáspár Sándor az ülésteremben. Szolidaritás Vietnammal Az Országos Béketanács 1966-ban a hősi szabadsághar­cát vívó vietnami nép melletti szolidaritást tűzte ki célul. Azon kívül, hogy a lakosság megjelenésével fejezte ki szo­lidaritását, a nagygyűlésekről és kisebb üzemi, munkahelyi rendezvényekről levelek, táv­iratok százaiban küldték meg tiltakozásukat az USA buda­pesti nagykövetségének. Jelen­tős anyagi támogatásban is megnyilvánult az együttérzés, a segíteni akarás. Az országos »Egy kórház — egy iskola Vietnamnak« akció 17 millió forintos eredményében ott vol­tak megyénk ipari, mezőgaz­dasági, és hivatali dolgozói­nak, 'fiataloknak és nyugdíja­soknak, a földművesszövetke­zetek dolgozóinak forintjai. Külön figyelemre és elisme­résre méltó volt a KISZ-esek »Kerékpárt Vietnamnak« és a tranzisztoros rádiók gyűjtését szervező akciója Megyénk lakossága erkölcsi és politikai magatartásával, anyagi áldozatvállalásával is kiállt a hős vietnami nép sza­badsága és függetlensége mel­lett, elítélve a háborús poli­tikát folytató Egyesült Álla­mokat. Békegyüléseink és kü­lönböző akcióink országosan, de itt a mi, somogyi tájunkon is megmutatták, hogy népünk nagyon jól tudja, melyik olda­lon van a helye, amikor a vi­lágot aszerint osztályozzuk, ki akar békét és ki akar hábo­rút Barátsági rendezvények9 nemzetiségi politika Megyénk békemozgalni mun­kájában nagy jelentőséget tu- lapdonítottunk az elmúlt érvek­ben annak, hogy tovább erő­sítsük népűnk és a testvéri szocialista országok népeinek barátságát Évenként 15—20 községben és Kaposváron ba­(Foly tatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom