Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

A szövetségi belügyminiszter-helyettes Csehszlovákia belbiztonságáról Halasj György, az MTI tu­dósítója jelenti: A csehszlovák parlament népi gyűlésének biztonsági és védelmi bizottsága hétfőn az ország augusztus 18—24 kö­zötti belbiztonsági helyzetével foglalkozott. Dr. Frantisek Vasek szövet­ségi belügyminiszter-helyettes a jobboldali körök illegális tevékenységéről elmondta, hogy május óta 128 fajta ha­zai és külföldi eredetű röpcé­dula került a rendőrség ke­zébe. Külföldről több tízezer röpcédulát csempésztek Cseh­szlovákiába. A biztonsági szervek az előzetes jelek alap­ján — mondta a miniszter- helyettes — számítottak na­gyobb csoportosulásokra. a passzív ellenállás megnyilvá- nulásaira, Huliganizmusra és szabotázsra. Vasek megállapí­totta, hogy az ellenséges köz­pontok különös figyelmet for­dítottak ez időszakban Cseh­szlovákiára. A korlátozó intézkedések el­lenére augusztus 21-e előtt növekedett a kapitalista or­szágokból érkezők száma. Augusztus 20-án ezeregy­száz személy rendelkezett Prá­gában külföldi vízummal, és sokan közülük bejelentési kö­telezettségüknek sem tettek eleget. Többen a tartózkodási engedélyük lejárta után is az ország területén maradtak. Számosán modem filmfelvevő éi, fényképezőgéppel voltak el­látva, a biztonsági szervek olyan esetet is lelepleztek, amikor egy külföldi állampol­gár rádióadón továbbított hí­reket. 121 esetben be bizonyo­sodott. hogy külföldiek vettek részt különböző akciókban. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy az ország terü­letén 2414 személyt állítottak elő. 83 százalékuk 25 évnél fiatalabb volt. 150 személy­nek nem volt munkaviszonya. 46 pedig büntetett előéletű volt. A Prágában előállított 1478 személy egyharmadának állandó lakhelye sem volt. A zavargásokban megsérült 318 rendőr (köztük 17 súlyo­san), 68 munkásőr, 27 katona és 11 tűzoltó. A rendzavarok soraiban 37 sebesülés és öt haláleset fordult elő. Az oko­zott anyagi kár 4,8 millió ko­rona. Megsérült a fegyveres erők 45 különböző járműve. (MTI) Üdvözlet az Egyesült Államok Kommunista Pártjának A Pravda hétfői számában közli, azt az üdvözlő táviratot, amelyet az SZKP Központi Bizottsága intézett az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gához a párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Az üdvözlet megállapítja, hogy az eltelt fél évszázad so­rán a párt nehéz harcokkal teli, de dicsőséges utat • tett meg az Egyesült Államok mun­kásosztálya és egész dolgozó népe létérdekeiért folyattott harcban. A párt következetesen fellép a kommunista világ­mozgalom egységéért azoknak az elveknek az alapján, ame­lyeket. a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozásainak dokumentumaiban közösen fogalmaztak meg. Az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja testvéri szolidaritá­sáról biztosítja a társadalmi és nemzeti felszabadulásukért küzdő népeket, aktívan fellép az amerikai imperializmus agresszív politikája ellen, kü­lönösen Vietnamban. Washingtonban eltérő a kormány és a törvényhozás véleménye Szerdán ismét összeül az Egyesült Államok törvényho­zása. Folytatódnak az össze­csapások a demokrata több­ségű kongresszus és Nixon republikánus kormányzata kö­zött az elhúzódó költségvetési vitában. A karácsonyi szüne­tig »tető alá akarják hozni« az adóügyi reformot is, amelyről ugyancsak meglehe­tősen eltérő a kormány és a törvényhozás véleménye. A szenátus ülésszakán a szünet után elsőnek a kato­nai 'költségvetés szerepel, és a jelek szerint a törvényho­zók jelentős része nem tartja kielégítőnek Laird hadügymi­niszter hárommilliárd dolláros csökkentési programját. Mansfield, a demokrata többség vezetője például mintegy 100 millió dollárt akar lefaragni az ázsiai or­szágoknak nyújtott Icatonai »segély« előirányzatából. Líbiában kikiáltónak a köztársaságot Líbiában, amelyet néhány nappal, sőt néhány órával ez­előtt még az egyik »legstabi­labb afrikai államnak« tar­tottak. a tisztek azt a tényt használták ki, hogy a korlát­lan egyeduralkodó, a minden hatalmat évtizedek óta saját kezében összpontosító 78 éves Idrisz király Törökországban üdül. A bengiházi rádió ugyanis hétfőn reggel bejelentette, hogy a fegyveres erők képvi­selőiből alakult »forra­dalmi parancsnokság ta­nácsa« megdöntötte a ki­rályságot és kikiáltotta a líbiai köztársaságot. * * * A forradalmi parancsnokság tanácsa, amely hétfőn reg­gel megdöntötte a líbiai ki­rályságot és kikiáltotta a köztársaságot, a délelőtti órák­ban kiáltványt intézett az or­szág lakosságához. A kiáltvány hangoztatja, hogy a köztársaság kikiáltá­sával Líbia népének »régi álma valósult meg... a szo­cialista köztársaság im­máron valósággá vált«. A kiáltvány felhívással fordul a néphez: »támogassák a had­sereg által irányított vértelen forradalmat«. A katonatisztek kijelentik: »Azért lázadtunk fel, hogy megvédjük a nép szabadságát és méltóságát, hogy magasra emeljük az arab nemzet zász­laját.« Tuniszban vették a tripoli- szi rádió röviddel 11 óra utá­ni adását, amely szerint »a városban bizonyos felelőtlen elemek puskalövéseket adnak le a levegőbe«. Ezután a rá­dió közölte, hogy amennyiben a lövöldözések folytatódnak, a felelőseket bíróság elé ál­lítják. A tripoliszi rádió ezután megkezdte azoknak az üzene­teknek az ismertetését, ame­lyek az ország különböző ré­szeiből támogatásukról biztosítják a köztársasági kormányzatot. Hasszán Erridha trónörö­kös, aki a Törökországban gyógy­kezeltetésen levő apja, a 81 éves Idrisz király helyett az államügyeket intézte, 12.00 óra előtt néhány perccel a tripoliszi rádió­ban bejelentette, hogy lemond trónörökös! tisz­téről. Hasszán Erridha tá­mogatásáról biztosította az új rendszert, felhívta az ország lakosságát, adjanak meg minden támoga­tást a hatalom új birtokosai­nak. A damaszkuszi rádió a ben- gázi rádió egyik adását is­mertette, amelyben bejelentették, hogy Líbia hivatalos új neve Líbiai Arab Köztársaság lesz. A tripoli rádió helyi idő szerint 14 órakor közleményt olvasott fel, amely egyebek között bejelenti: 1. 1969. szeptember 1-1 ha­tállyal feloszlatták a korábbi rendszer törvényhozó szerveit. A volt vezetőknek a forra­dalom ellen irányuló minden­nemű kísérletét erőteljesen le­törik; 2. a forradalmi parancsnok­ság tanácsa a Libái Arab Köztársaság ügyeit intéző egyetlen illetékes szerv. Ebből következik, hogy a kormány- hivatalok, a tisztviselő'- As r renifenntártó erők eze s tanács hatáskörébe tartoznak; 3. a forradalmi parancsnok­ság tanácsa közölni óhajtja a lakosságiak hogy az ország adottságait figyelembe vevő »minden doktrínától men­tes« szocialista Líbiát, azaz olyan haladó orszá­got kíván teremteni, amely szembeszáll majd a gyarmatosítással és a fajgyűlölettel, s támogat­ja a gyarmati • elnyomás alatt élő országokat; 4. a tanács nagy fontossá­got tulajdonít a harmadik vi­lág országai összefogásának, továbbá a szociális és gazda­sági elmaradottságuk felszá­molására irányuló erőfeszíté­seknek; 5. állást foglal a Koránban foglalt erkölcsi elvek és a vallásszabadság mellett. A líbiai—tunéziai határt lezárták, a Tuniszból Tripoli- ba és Benghaziba tartó re­pülőgépeket más irányba te­relték, illetve további intéz­kedésig az említett repülőjá­ratokat megszüntették. * * » Beiruti megfigyelők a líbiai esményekkel kapcsolatban rá­mutatnak, hogy az új rendszer hatalomra kerülése Líbiában jelen­tősen befolyásolhatja a közel-keleti események menetét. Az államcsíny jelentős mér­tékben gyengíti Fejszál szaúd- arábiai, Husszein jordániai és Hasszán marokkói király helyzetét. Ezenkívül Burgiba tunéziai államelnök is »ké­nyelmetlenül« érzi magát a líbiai események kapcsán. A Palesztinái népi felszaba­dítást front támogatásáról biz­tosította a forradalmi parancs­nokság tanácsát. Az algíri rádió szerint az új líbiai rendszer jelen­tős szerepet játszhat majd Palesztina felszabadítá­sáért és az imperializmus ellen folyó harcban. Szolidaritás __ l a harcoló Vietnammal 1945. szeptember 2-án kiáltot­ták ki Hanoiban a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A moszkvai tanácskozáson érintett kérdések körében igen fontos helyet foglal el a vietnami probléma. Nem volt olyan delegáció, amely ne érezte volna szükségesnek, hagy felszólalásában, vagy nyilatkozatában szót emeljen a harcoló Vietnam oldalán, és hangsúlyozza pártjának a vietnami nép segítésében ta­núsított eltökéltségét. El­mondhatjuk, hogy a vietnami szabadságharc volt a nagy tanácskozás egyik legszéle- sebben megtárgyalt kérdése. Az értekezlet természetesen mindenekelőtt abból a hősies küzdelemből indult ki, ame­lyet a vietnami nép az új gyarmatosítók ellen, hazája szabadságáért, függetlenségé­ért és a társadalmi haladásért vív. A kommunista és mun­káspártok külön okmányt, hivatalos felhívást bocsátot­tak ki i»Függetlenséget, sza­badságot és békét Vietnam­nak7« címmel, amelyet a het­venöt párt teljes szövegében, egyhangúlag elfogadott. Eb­ben a pártok forró üdvözle­tüket küldik a testvéri viet­nami népnek, és teljes szívből jókívánságaikat fejezik ki az amerikai agresszió elleni harcban aratott történelmi si­kereikért A hetvenöt párt megállapí­totta, hogy az Egyesült Álla­mok imperialista erői a viet­nami fegyveres beavatkozás segítségével az egyik szocia­lista előőrs szétzúzását kísé­reltek meg Ázsiában, azzal a céllal, hogy »Indokína népei elől elzárják a békéhez, a szabadsághoz és a haladáshoz vezető uitat, s csapást mérje.- nck Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában a fcora- dalmi nemzeti felszabadító mozgalomra, próbára tegyék a szocialista országok és min­den imperialistaellenes erő szolidaritásának szilárdsá­gát«. Ma már az elfogult nyugati propaganda sem merészelné azt állítani, hogy az ameri­kaiak elérték vagy akár egy­általán el is érhetik ezeket a célokat. Hiszen a hatalmas amerikai katonai gépezet — több mint félmillió katona és óriási technikai eszközök — bevetése ellenére az agresszor odakényszerült a párizsi tár­gyalóasztal mellé! Ez a tény mmm A kerékpár a fő közlekedési eszköz Hanoiban, forgalmat női rendőr irányítja. Az utcai mindennél fényesebben bizo­nyítja az Egyesült Államok katonai célkitűzéseinek alap­vető kudarcai. Nyilvánvaló: nem sikerült megsemmisíte­niük Dél-Vietnamban a nem­zeti felszabadító erőket, ha­nem éppen ellenkezőleg: Dél- Vieínam területének túlnyo­mó részén az amerikai inter­venció időszaka alatt hoztak létre népi hatalmat Még lát­ványosabb a VDK elleni, hadüzenet nélküli légi hábo­rú kudarca, amelyet az ame­rikaiaknak feltétel nélkül kel­lett abbahagyniuk, hogy meg­kezdődhessenek a négyhatal­mi tárgyalások. S ők, akik azért áldoztak oly sok em­beréletet és dollárt, hogy megszilárdítsák a saigoni bábrendszer helyzetét, most ott kénytelenek ülni a párizsi Kleber sugárút tárgyalási pa­lotájának asztalánál a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormányának képviselőjével szemben, a végletekig leérté­kelve ezáltal saját saigoni ki­tartottjaikat. »Mindez a hősi vietnami nép, a szocialista világrend­szer, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, minden békeszerető és haladó erő fontos sikere« — állapítja meg a moszkvai tanácskozás Vietnamról szóló okmánya. Ez a megállapítás olyan té­nyekre támaszkodik, mint például, hogy Vietnam sikeres harca visszatükrözi a nem­Mezőgazdasági gépek javítása a Thuy Anh-i gépállomáson. A munkában nincs fennakadás. Hatalomátvétel Brazíliában A hétfőre virradó éjszaka Brazíliában háromtagú katonai junta vette át a hatalmat C'ostá e Silva elnöktől. A brazil hadsereg három fegyvernemének vezetőiből alakult triumvirátus »felhí­vással fordult a néphez«, és bejelentette, hogy a 66 éves Costa e Silva vérkeringési za­varokkal küzd, s így képtelen ellátni államelnöki teendőit. Á tábornokok közölték, hogy az országot továbbra is rendeletekkel fogják kor­mányozni, és bejelentet­ték, hogy nem kerül 9or a brazíliai kongresszus korábban bejelentett új- raösszehívására. A közlemény hangoztatja, hogy azok, akik a hatalmat átvették, »hűek maradnak az 1964-es forradalom eszméi­hez«. 1964 a brazil katonai diktatúra kezdetének időpont­ja: ekkor döntötte meg a Costa e Silva vezette katonai junta Goulart elnök demokra­tikus rendszerét. A közlemény azt is beje­lenti, hogy a triumvirátus — Tavares tábornok, Grünewald tengernagy és Souza e Mello légimarsail — azonnal vissza­adja a hatalmat Costa e Si.l- va elnöknek, amint annak ál­lapota megengedi, hogy ál­lamelnöki teendőit ellássa. A Reuter hírügynökség a braziliai eseményekhez fűzött kommentárjában meglehető­sen kevés esélyt ad annak, hogy ez utóbbi bekövetkezzék, és megfigyelőket idézve úgy véli, hogy Brazíliában meghatáro­zatlan időre elhalaszta­nak minden olyan lépést, amely a demokráciának akár egy korlátozott for­máját is visszaállítaná. (Annyi bizonyos, hogy a hatalomátvétel nem új belpo­litikai krízis kezdete Brazí­liában, hanem folytatása, újabb tünete a tulajdonkép­pen 1964 óta meglevő, elhú­zódó vezetési válságnak.) (MTI) zetközi erőviszonyokban be­következett változásokat, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti felszabadítás erői­nek világ mere bekben növekvő hatalmát. Minél erősebb a nemzetközi kommunista moz­galom és az összes antiimpe- rialista erő egysége és össze- i'orrottsága a közös ellenség, az imperializmus elleni harc­ban, annál nagyobbak sike­rei. Külön figyelmet érdemel, hogy a tanácskozáson részt vett csaknem valamennyi párt a Vietnamnak nyújtott segítség kérdésében is — akárcsak más kérdésekben — kiemelte a Szovjetuniónak mint a haladásért vívott harc támaszának rendkívül fontos szerepét. »A 'szocialista or­szágok, elsősorban a Szovjet­unió, de’ a világ minden bé­keszerető népének hatalmas támogatásával a vietnami nép megmutatta az Egyesült Ál­lamoknak, az imperializmus e leghatalmasabb erejének, hogy hatalma nem korlátlan — hangoztatta a dokumen­tum. Ebben a szellemben be­széltek a kérdésről a pártok képviselői, beleágyazva a vietnami nép harcát az anti- imperialista erők egységtö­rekvéseinek problematikájá­ba. »Ez a háború egyben az egész világ békéje elleni tá­madás is« — jelentette ki az MSZMP küldöttsége nevében Kádár János elvtárs. — »A vietnami nép hősiességgel és nagy áldozatkészséggel vívja sikeres harcát nemzeti sza­badságáért, önrendelkezési jogáért, élvezi a világ haladó erőinek és minden tisztessé­ges emberének rokonszenvét, támogatását. Helyeseljük, hogy értekezletünk külön do­kumentumban nyilvánítja ki szolidaritásunkat Vietnam népével, s határozottan szól arról, hogy a jövőben is meg­adunk minden segítséget igazságos harcához a végső győzelemig«. A külön dokumentum al- 1 lást foglalt a DNFF tízpontos javaslata mellett, amelyet a vietnami béke helyreállításá­hoz való nagy hozzájárulás­ként méltatott. Megfogalmaz­ta a tanácskozás fő követelé­seit, amelyek között a leglé­nyegesebb az, hogy »az Egye­sült Államoknak haladékta­lanul abba kell hagynia ag- ressziós cselekményeit Viet­namban, teljesen és feltétel nélkül ki kell vonnia had­erőit és csatlósainak haderőit Dél-Vie ínamból«. A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zása teljes határozottsággal kijelentette, hogy a vietna­mi problémát csakis a vietna­mi nép alapvető nemzeti jo­gainak biztosításával lehet igazságosan megoldani. Az egyhangúlag elfogadott nyi­latkozat szavai szerint: »A nemzetközi kommun'sta és munkásmozgalom, híven a proletár internac'onalizmus elveihez, a testvéri szolidari­tás szellemében a jövőben is megadja a vietnami népnek a szükséges segítséget mindad­dig, amíg igazságos ügye vég­legesen győzedelmeskedik«, A kommunista és munkáspártok ezzel jelentősen hozzájárul­nak az egyetemes béke, a szabadság és a szocializmus ügyéhez. 2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1969. szeptember 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom