Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-13 / 186. szám

HÚSZÉVESEK AZ ÁLLAMI GAZDASAGOK Elégedett a mosolygó barackokkal Martzy Ferenc tesz. föker­A cún tulajdonképpen egy darabka történel­met takar: a Bataton- újhelyi Állami Gazdaság in­dulásának és fejlettsége mai fokának jelzőköve lehetne ez a tegnapot a irtával összevető utalas. Itt, ebben a Balaton- parti üzemben valóban virág­zásnak indult a mezőgazdál­kodás a felszabadulás utáni esztendőkben. Egy új ágazat, a zöldségkertészet hódított te­ret, és egyre nagyobb inten­zitással a hagyományos szarvasmarha-, sértés- és juh­tenyésztés helyebe lépett. A hajdani egyházi birtokon — a mostani terület nagy része a veszprémi káptalané volt — új élet kezdődött, új módón kezdtek élni és gazdálkodni az emberek. No, de ne vágjunk elébe a dolgoknak! Intkább időzzünk el egy kicsit annál -az időszaknál, amelyről most íródik a hiteles krónika a húszéves jubileum alkalmára, és ezt a munkát ezekben a napokban a terület egykori in­tézője, későbbi főagronómusa végzi, immár maga mögött hagyva a gyakorlati tevékeny­séget. Ferenczi Vendel igazgató társaságában néhány régi dol­gozóval ott., abban a központi irodában beszélgetünk, ahol fél évszázaddal ezelőtt vér fröccsent a falakra, kínban fetrengő emberek izzadságá­tól sűrűsödött a levegő: a ter­roristák kínozták itt áldoza­taikat a Tanácsköztársaság bukása után. A gazdaság törzsgárda-tagjai között is akad, akit itt akartak vallo­másra bírni. Abban a szobá­ban sokáig emlékeztettek a fáiba vert szögek a véres ese­ményekre — ma irattár és műszaki irooa van a helyiség­ben, s a rotsz emlékű pincé­ben télen zöldséget, gyümöl­csöt tárolnak. Mindezt az igazgató mesélte, s én azért jegyeztem föl, nehogy elke­rülje a párt- és munkásmoz­galom-történettel foglalkozók figyelmét... Ez a régebbi történelem, s most a közelebbit hallgatom. Aki erre visszaemlékezik, Onody Zsuzsa üzemgazdász, a gazdasag ötven kommunisták számláló párt-alapszervezeté- nek titkára. Tizenhat éves koromban kezdtem a munkát, mert a szüleim kép­telenek voltak tovább tanít­tatni. Nemzeti vállalat gaz­dálkodott - ak­kor ezen a he­lyen. 1949-től a kertészetben dolgoztam. Hogy hogyan gazdálkodtunk a húsz holdon? A főkertész­nek, Fehér Im­rének húsz- harminc be­osztottja volt. Meg kell hagy­ni, értette a dolgát az adott körülmények között Amit otthon, a ma­ga kis kerté­szetében ki­okoskodott és elért, az igye- Ferenczi kezett írjeg- vei. valósítani nagyban. Már ak­kor öntöztünk — persze nem így, ahogyan most — és meleg­ágyaink is voltak, de csaknem minden munkát kézzel végez­tünk; még az öntözést Is. A cél az volt, hogy Siófokot mi lássuk el a kertészet elemi termelvényeável. 1950-ben az­tán ugrásszerű területnöveke­dés történt: száz holddal te- rebélyesebb lett a kertésze­tünk, a termelési módszerek azonban a hagyományosak maradtak .. . Onody Zsuzsa az állami gaz­daság dolgozójaként végezte el a középiskolát, majd a fő­iskolát, s kertészeti dolgozó­ból csoportvezető lett, majd igyekezetét látva, kiemelték, és az irodában helyezték el. Végül töretlen szorgalma gyü­mölcseként a gazdaság üzem- gazdászi teendőit látja el je­lenleg is. Az ő élete, előbbre jutása párhuzamosan történt a gazdaság fejlőd: sével. Ugyanez elmondható Nógrádi Veronikáról is, aki tíz éven át volt a gazdaság szb-titkára. Martzy Ferenc, a zöldség- termesztő üzemág vezetője ott folytatja vissza emlék««; őseit, ahol az üzemgazdász abba­hagyta, Íriszen ő akkor került a gazdaságba. — Megnövekedett a terület. Akkoriban született meg a kormányintézkedés a kertészet fejlesztéséről, de ez akkor a gyakorlatban csupán a terü­letnövekedésben mutatkozott meg. Az, hogy induláskor csak egy csacsifogat volt, annyiban változott, hogy több lovat is kaptunk: egyébként csaknem minden a munkáskezek erejé­re és a fogatokra várt — az immár több, mint száz holdon. Időmérőket alkalmaztak, hogy kialakíthassák a megfelelő normákat. A Balatonból ön­töztünk — egy jeep hordta edényben a vizet —, később a Cinege-patalTSól történt a ki­emelés egy repülőmotor se­gítségével. Nem lehetett taka­rékosan öntözni, és ha igye­kezetünk mellé még esőt is kaptunk, többet ártottunk, mint amennyit használtunk. A gyors területnövekedés, a Vendel igazgató a siker cmlékei­A törzsgárdának tagja Ono­dy Zsuzsa üzemgazdász- párttilkár is. lechnika fogyatékossága és az agrotechnikai tapasztalatok hiánya végül is 5 millió fo- intos ráfizetéshez vezetett... No, később aztán már ren­deződtek a dolgok, egyre in­kább egyenesbe jött a gazda­ság: előtérbe került a beruhá­zások fokozása (a hollandi ágyakban már a palánták megfelelő előhaj tatására is mód nyílt), s mert kísérleti szerepet szántak az újhelyiek­nek, náluk próbálták ki az új termelési módszereket és az addig ismeretlen gépeket A melegágyak betakarására nád, gyékény és zsúpszálma helyett műanyagfőliát hasz­nálnak. Fordulatot hozott • ez, akárcsak a gépesítés: a hagyo­mányos termelési mód mellett egy hold még egy ember kézi munkaerejét igényelte, a gé­pekre építve már csak fél vagy annál is kevesebb kézi erőre van szükség. És máris itt vagyunk a má­ban. Hogy annál sokkal több történt az elmúlt két évtized­ben, mint amennyiről szó esett? Bizonyos — de a ma, az újhelyiek mai tevékenysé­ge sokkal látványosabb, a fej­lődésnek annyi kézzelfogható bizonyságát látni, hogy itt, a mában érdemes hosszabban elidőzni. Az igazgatóval együtt jár­juk a mintegy 1700 holdas gazdaságot — pontosabban annak csak egy részét, hiszen roppant kiterjedése a teljes bejárásra nagyon sok időt kö­A. VEINER - G. VEINER: 21. — öreg fiú, ezekhez a dolgokhoz nem nagyon értek — mondta elgondolkozva Le- bpgyin zkij. — De figyelme­sen végighallgattalak, és sze­retném elmondani a vélemé­nyemet. Neked, Sztasz, túlsá­gosan is sok tény állt ren­delkezésedre ehhez a zavaros ügyhöz. Sztasz csodálkozva pillantott rá. ■— Igen, igen! — Lebe- gyinszkij felkelt a díványról, és bekapcsolta a televíziót. — Megpróbálom megmagyarázni hozzám közel álló fogalmak­kal. A szimpóziumon nagyon érdekes előadást tartott egy francia tudós, Chavoisier- Prudhomme. Egy olyan elek­tronikus gép elvi sémáját is­mertette, amely tökéletesen helyettesíti az emberi agyat. Csak egyetlen, apró hibája van: gyakorlatilag megvaló­síthatatlan, az alkatrészek fantasztikus mennyisége miatt. Érted? A gép egész munkája attól függ: megbízhatóan mű­ködik-e valamennyi eleme egyidejűleg? De a rengeteg alkotóelem közül minden pil­lanatban elromlik legalább egy. És az eredmény: a gép leáll vagy helytelen ered­ményt ad. Érted? Annyi al­kotórésze volt az ügyednek, hogy egyidejűleg nem tudtad ellenőrizni valamennyi meg­bízhatóságát. Pedig te még computer sem vagy, csak egy kő' önséges ember, és annak sem a legszerencsésebb példá­nya. Lebegyinszkij elnevette ma­gát, és átölelte a barátját: — Ej, Sztasz, Sztasz! Látom, nagyon hadilábon állsz ezzel az üggyel. Sztasz komoran bólintott: — Ne is mondd, Száska. — Egy kicsit pihenned kell, ki kell kapcsolódnod. Ezt mint orvos mondom neked. Elfáradtál. Valahol hibát kö­vetsz el, de nem tudod, hol: ezért egy körben járkálsz. Beszélgessünk inkább elvont témákról! Nehogy úgy jár­junk, mint a kanadai favá­gók: az erdőben asszonyokról diskuráltak, az asszonyokkal meg a fákról: Lebegyinszkij öntött a ko­nyakból, becukrozott egy sze­let citromot: — Iszunk, Sztasz? A rend­őrségre! Sztasz elnevette magát It­tak. Lebegyinszkij fintorgott Láthatóan szívesebben ivott volna teát konyak helyett. Míg felállította a sakkfigurá- kat, Sztasz a í* vét nézte. A »■Rómeó és Júliát-«« adták. — Opera hang nélkül — je­gyezte meg Lebegyinszkij. — De a balett így is élvezhető, talán még jobban. Ha nem tévedek, most hányja egymást kardélre a két ifjú. — Atavizmus — mondta Lebegyinszkij. — Burzsoá csökevény az elmaradott em­berek agyában. — Micsoda? A szerelem? — Nem a szerelem, hanem hogy ölnek és meghalnak — szerelemből. Azon a bizonyos szimpóziumon soron kívüli bejelentést tett egy tudós. Olyan elektronikus gépet ja­vetelne. Majdnem 800 hold gyümölcsösük van, s ennek jó hírét nemcsak az ízletes gyü­mölcsből összeállított export­szállítmányok népszerűsítik, öregbítik, hanem a nyaranta itt dolgozó több száz fiatal is. A Geisler Eta KISZ-tábor lá­nyai munkával, nyaralással — mert a gyümölcsszedés mel­lett bőven jut idő balatoni fürdőzésre is (különösen az idei nyár kedvezett ebből a szempontból) — hasznosan és kellemesen töltik el itt a kát hetet. S hogy az igazgató így mondja: »Elégedett vagyok a lányaink munkájával« — ez azt bizonyítja, hogy a gazda­ság megbecsüli ezt a segítsé­get. Nehéz is elképzelni, hogy a fiatalok nélkül ki takarítana be azt a rengeteg gyümölcsöt. Most az őszibarack szedése és csomagolása adja a leg­több munkát. A fejlett gépe­sítés mellett még most is ma­gas a szedési költség, mert nem minden betakarító gép felel meg a követelmények­nek: némelyik töri, roncsolja az árut, így a kézi erő egye­lőre nélkülözhetetlen. De egy­re kjbb korszerű gép érke­zik külföldről, s a probléma fokozatos megoldására számí­tanak. A gyümölcsös telepí­téséhez még 1957-ben hozzá­fogott a gazdasag; terveikben újabb telepítés egyelőre nem szerepel. Ügy vélik, hogy ezek a gyümölcsmemek — összesen vagy egy tucatnyit találni, de legtöbb a dió, az őszi- és kaj­szibarack — és a meglévő faj­ták megfelelnek a kívánal­maknak. Céljuk pedig a Ba- laton-part ellátása és az ex­portlehetőségek maximális ki­használása. Az idei esztendő a termelést illetően rendkívül szép kilátásokkal kecsegtet, az értékesítési lehetőségekkel azonban már nem ilyen elé­gedettek, s ebben főként a kereskedelmet hibáztatják. A gazdaság életében a gyü­mölcs- és zöld­ségtermesztés meghatározó szerepet ját­szik. Augusz­tus 1-ig mint­egy 72 vagon gyümölcsöt ér­tékesítettek, a zömét expor­tálták. ősziba­rackot például 35 vagonnal szállítottak el, ennek a felét exportra. Ez­után növekszik igazán az ösz- szes értékesíté­sen belül az exporthányad, moist már ugyanis napon­ta két-három vagon ősziba­rackot indíta­nak útnak a Szovjetunióba. Zöldséget ed­dig 30 vagon­nal szállítottak el a gazdaság­ból (legtöbb volt a para- ez­A hosszú út egyik tanúja: Harmat Gyula brigádvezető. árumentés milyen jól jött, hadd említsem meg: régebben ennél Jóval töob maradt a nyakunkon évről évre, így a termés most nem veszett kár­ba, de mindjárt hozzáteszem, hogy ez a mostani beruházás — ha teljesen elkészül —, évente 150 vagon áru előállí­tására lesz képes. A teljes üzemhez más gazdaságokkal történő kooperációval szerez­hetnénk be elegendő alajp- anyagot, és persze be kell fe­jeznünk a létesítményt Az eddigi költségeket teljesen sa­ját erőnkből fedeztük, de a végleges elkészüléshez az ed­diginél két-háromszorta több beruházás kell... A kertészetben gyűlik a sárga húsú paprika, Harmat Gyula ügyel a lányok és az asszonyok rhunkájára. ö ugyancsak huszadik éve doi­vasolt, amely megkönnyíti a párválasztást. — Hogyan? — Az emberek többsége, hozzád hasonlóan, sokáig nemj dicsőm, nősül, mert sehogyan sem)után jelentkezik majd na- talai rá arra az egyetlenre,) g bb tömegben a paprika), akire szüksége van. A meg-,ennek egyötöde került kül- oldas: ki töltesz egy Wanket- » földre nyen nagy mennyiségű tat, megfogalmazod a koveteb. ^möl zöldség termesztése ^óhatatlanul felállítja a köve­táplálják a blankettádat be-i egy. csak a betakarításról, hanem részben az áru további sorsá­ról is gondoskodjon. Előfor­dulhat ugyanis, hogy a gyü­mölcsöt például nem tudják gépbe, amely kiválasztja ne­ked a legmegfelelőbb meny­asszonyt. Felkeresed, bemu­tatkozol neki, és közlőd, hogyi , ,, t, , , te vagy a neki leginkább i nyomban a szedés után elad- megfelelő, fáradjon el veled)11*' Mit kezdjenek vele, hogy az anyakönyvvezetőhöz Hogyané menjen tönkre? Kiszámít- tetszik? j ják, hogy jobban járnak, ha — Sehogy. Valahogy majd)tartósított állapotban télen és csak nyélbeütöm hagyomá-^ tavasszal adják el. — Abból indultunk ki, hogy egy ötven vagonos hűtőház, egy konzervüzem építése évente több millióval növel­nyos módszerrel is. De te,, Száska, mi vagy inkább: or-, vos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — neve' tett Lebegyinszkij. r.,. .- Akkor mondd meg! Az»hetné a termelési érteket ­életben előfordulhat-e olyas- i mondja Ferenczi Vendel igaz­mi, hogy valakit szíven szúr-)§ato- Tavaly a konzerv- nak, és az illető ezek után) üzem egy részé elkészült, s a még tovább lépked? ihárom milliós beruházással Imar a múlt evben 13 vagon (Folytatjuk.) árut készítettünk. Hogy ez az A konzervüzem csaknem kizárólag export­ra termel. gozik állami gazdaságban, s most örömmel újságolja: — Ügy hallottam, hogy a jö­vőben mi leszünk az öreglaki Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola gyakorló gazda­sága, itt tanulják meg majd a korszerű kertészkedés gya­korlati fortélyait a fiatalok. Ami igaz, az igaz: nálunk most már igazán van mit ta­nulni ... M ost már.. . Igen, a húszéves jubileumra olyannyira megválto­zott a gazdaság arculata, hogy alig lehet ráismerni. Korsze­rű és egyre korszerűsödő, zöldség-gyümölcskertészkedő mezőgazdasági nagyüzem az újhelyieké, ahol a jelen ered­ményeinek összegezése mel­lett előbbre néznek, de nem feledkeznek el a megtett út­ról, az indulás nehéz napjairól sem. Nem árt emlékezni... Irta: Hernesz Ferenc Fényképezte: Grábncr Gyűl» Csacsifogattól a konzervgyári. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. augusztus 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom