Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
A sárga villamos meg a Hetvenhét magyar népmese Londonból Balatonszabadiba A gyerekek fázósan húzódtak be a sátorba, szorosan egymás mellé ültek az ágyon. Kint esett az eső és hideg volt. A tó felől fújó szél megmegmozdította a narancsszínű sátorlapot. — Azt mondták, hogy a Balaton partján nagyon meleg lesz, és állandóan süt a majd a nap — néz rám szemrehányóan az egyik kisfiú. — És különben Is itt olyan hamar sötétedik. Londonban csak tíz óra után .. — Igazat mondtak, nincs mindig ilyen hűvös, ti is napozhattok még — válaszoltam, de ez nem nagyon győzte meg őket. Hallgattak. Nehezen indult a társalgás. — Ki beszél közületek a legjobban magyarul? — kérdeztem. Hat kéz lendült a magasba, egyszerre mondták: én. Heten támaszkodtunk a pokrócokkal leterített vaságy szélére. Sugár Éva, — a legidősebb — 15 éves, Nagt/ László, Révész Katalin, Pavlyák Ildikó, Magyar Anna, meg a legkisebb — Szörényi Róbert —, aki nyolc és fél éves. Valameny- nyien Londonban élnek, a kisebbek ott is születtek. A Magyarok Világszövetsége Elnökségének a szervezésében vakációjukat töltik a balaton- szabadi Sóstónál, a budapesti m. kerületi tanács úttörőtáborában. Aztán feloldódott a merevségük. — Én oroszul és franciául is tanulok — toppan elém Magyar Anikó. Csak így szabad szólítanom, mert otthon is így hívják. — Az édesanyám tarnt magyarul és oroszul. A magyar nyelv a legnehezebb, de olyan szép. Jó, hogy beszélem. — Elmondhatok valamit? — fészkelődik Révész Kati. — Nekem a szüleim sokszor mesélték, hogy Budapesten van egy folyó, a Duna, de nem értettem soha. Most láttam, hogy kettészeli a várost, és nagyon gyönyörű ... A gyerekek lába egyre hevesebben kalimpál. — Én földrajztudósnak készülök — mondja Pavlyák Ildikó. — Itt láttam először kukoricát. Nagyszerű lesz elújságolni az osztálytársaimnak. — Az semmi, de a sárga villamosok! — vág közbe Szörényi Robika, aki eddig még egy szót sem szólt. — Szeretem a sárga villamosokat, és nálunk csak buszok vannak. Ha villamossal mehetnék haza, a futball is jobban menne. Kedvesek a villamosok, a repülőnél is jobban szeretem őket. Repülővel jöttem egyedül Londonból — az a legbiztonságosabb —, és itt nagymama várt, és sárga villamossal vitt hazáig.-A sátor megtelt élménnyel. Megfeledkeztek arról, hogy kinn esik az eső és hideg van. Olykor sokáig küszködnek égy »íj/« vagy »py« hanggal, de h’bátlanul beszélik a maLjabb export, növekvő termelés Fokozta termelését az idén a Csurgói Napsugár Ktsz. Az év első felében 31 millió iTl ezer forint értékű árut készítettek. Ez 11 millió 208 ezerre! több, mint a műit év első felében volt. Ebből csaknem 5 millió forint értékű árut küld tek exportra. — A termelés fokozása végett átszerveztük a konfekcióüzemet — mondta Baia Ferenc műszaki vezető — sza lagosítottuk az e^ász munkafolyamatot. G' sítéssel is gyorsítottuk a m.mkat: vásároltunk 20 darab Textima varrógépet. A faipari részlegnek vettünk szalagfűrészt, sorozatfúrót, s egy — több műveletet végző — kombinált gyalugépet is. — NDK megrendelésre készítettünk 17 ezer banlorika- bátot. Tárgyalunk arról is. hogy jövőre öü ezer ítészül bérmunkában. Üzleti kapcsolatban állna' egy bádeni ruhagyárral, amelynek 1000 darab műszőrmés, patenttal begombolható gyermekkabátot készítettek. gyár nyelvet. Magyarországon már mindannyian jártak. — Amikor először leszálltunk a Ferihegyi repülőtéren — mesélik —, furcsa volt, hogy mindenki magyarul beszél. Először nem tudtunk semmit mondani, de később már igen. Azt, amire édesapa és édesanya tanított bennünket esténként otthon. — (A Thomton Heart-i vagy a Menyhills Drive-i házban.) — A Gellérthegyet és a Halász- bástyát egész jól csodáltuk magyarul... A Balatonon először vannak. — Jaj, a Balaton nagyon finom! — lelkendezik Nagy Laci. — Angliában hideg a víz és rengeteg a kő. Olajos néhol a tenger, de a Balaton puha bársony. Édes a vice, lehet úszni és gumicápázni, és ugrálni a hullámokban a magyar kislányokkal és kisfiúkkal. Amikor meg fázunk, elbújunk a víz alá, mert az meleg. Homokvárakat s építünk ... — Ennél már csak egy szebb — folytatja sietve Sugár Éva. — A tűzijáték. Mert otthon csak olyan kis rakétákat lőnek fel. Az nem igazi. Itt augusztus 20-án csodaszép Budapesten a tűzijáték. Már láttam. A sátor ajtaján be-beku- kucskál egy pesti kislány, és közli, hogy elállt az eső, lehet szaladgálni. Ilyenkor keserűen legyintenek: lehet, lehet, de mindjárt vége a szünetnek. Londonban csak július 24-től szeptember 9-ig tart a vakáció. Naponta kilenctől négyig órák vannak. Nehéz az iskolaélet... — Tetszik tudni, nekem van kistestvérem is — telepedik mellém Anikó. — Kell róla beszélnem. Péternek hívják. Angliában a legtöbb kisgyermeket Susannak nevezik. Ja, és én állandóan mesét olvasok. Egész nap a Hetvenhét magyar népmesét. Olyan édes mesék azok, csak a Balatonról nincs benne ... Buzgón írják a címűket egy kis papírra. Robi fölnéz, hirtelen eszébe jut, hogy diny- nyét, vérpiros bélű dinnyét is vinne haza. És látni szeretné Szegedet, a Tiszát és a szegedi nagymamát. Ismét a papírjaiba mélyed, Írják a címüket. A sátor előtt a barátok és a barátnők várják őket. Ketten — egy kabátban ugrándozva — mennek a sátrak közé. Anikó elkísért a kapuig. Útközben megkérdezte: — Te az anyuka hazájában élsz? ( Aztán sokáig integetett még a fahídon egy piros nyakkendővel. Bán Zsuzsa Esti ellenőrzés a Balaton partján Az „ismerkedőlányok és a vonakodó pincér Mindig van valami ismertetőjelük. Pedig első pillantásra a viselkedésükön sem látni semmi különöset, és legtöbbször az öltözékük sem különbözik a többiekétől. S mégis. Talán a tekintetűk, az arckifejezésük árulja el őket. Van, aki első ízben vágott neki egyedül a Balatonnak. Eddig még ismeretlen romantikát keresni, nagyoskodni, s egyáltalán: céltalanul bolyon- gani. És van, aki »rutinnal« rendelkezik: évek óta a Balaton körül csavarog, ismeri a lehetőségeket, tudja: hol és mikor kell próbálkozni. Többségük az őrszobákon is ismerős. „Hát ez nem sikerült“ Ápolatlanok, arasznyi szoknyájuk színét alig látni a piszoktól. Napokkal ezelőtt együtt szöktek meg Pécsről, egyébként mindketten intézettek. Anna tizenöt éves, szende arcú, kicsit félszeg. — Szabadságra vágyom azért szöktem meg másodszor is. Azt szeretném, ha nem szólna rám senki, ha csinálok valamit. Magamnak csinálom, Új üdülő Balatonlellén Tegnap érkeztek meg az első. vendégek a Kohó- és Gépipari Minisztérium Balaton- lellén most felépült üdülőjébe. A vendégek érkezését megelőző este ár. Kocsis József miniszterhelyettes avatta fel a nyolcmillió forintos költséggel épült két és három ágyas szobákból álló üdülőt. A negyvenkét szobában tegnap óta nemcsak a minisztérium dolgozói pihennek, hanem a kohó- és gépipar nagyvállalatainak dolgozói is. Ezek a vállalatok is hozzájárultak az építkezés költségeihez. A Gépipari Beruházási Iroda irányításával készült, megjelenési formájában is modern épületet a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építette, s az átadási ünnepségen — ahol megjelent Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnök- helyettese is — elmondták, hogy új burkolási eljárást alkalmaztak a tetőszerkezet készítésénél. Az úgynevezett neuvacid eljárást — úszómedencék burkolására is ezt az eljárást használják — ehhez az épülethez hasonló házakon most alkalmazták először. Az üdülő egy részét fűtéssel is ellátták, s télen-nyáron üzemeltetik. én szenvedek meg érte. Kinek mi köze hozzá? Bélatelepről hozták be őket. Az út szélén ácsorogtak. Zsuzsa sem múlt el még tizenhét. — Tegnap lestoppoltunk egy olasz krapekot, egész jól ösz- szehaverkodtunk. Pimaszul mondja, kacsint is hozzá. Szánalmasan játszik. — Gyakran ismerkedsz férfiakkal? — Miért ne? Négy hónap alatt voltak vagy tizenöten, és mégis itt vagyok. Persze, csak fiatalok kellenek, tizennyolctól huszonkettőig. És szemrebbenés nélkül beszélni kezd a kapcsolata i rój — még hivalkodik is t elük. A rendőrtiszt közli, hogy visszaszállítják őket Pécsre. Anna megvonja a vállát: — Hát ez nem sikerült. De van még a nyárból. .. „Mondjátok azt...“ Jó a hangulat a siófoki »Martóz«-ban. A zene és a vendégek fiatal kora is indokolja. Látunk egy-két asztalt, mellettük feltűnően fiatal lányok és fiúk sört, konyakot iszogatnak. A személyi igazolvány alátámasztja gyanúnkat, bizony jónéhányan innen vannak még a tizennyolcon. A jórészt szintén fiatal pincérek között kitör az izgalom, sehogyan sem akar előkerülni, aki kiszolgálta a fiatalkorúakat — Srácok, mondjátok azt, hogy mindet a legidősebb rendelte. ö már elmúlt tizennyolc éves... Izgalmában az »óvatosságról« is megfeledkezik, nem veszi észre, hogy e sorok írója is ott ül az asztalnál. Megkérdezzük az éjszakai műszak vezetőjétől, hogy felhívta-e a pincérek figyelmét a szabályokra. Vállvonogatás — így is, úgy is érthető »magyarázat« a válasz. Ml azonban nem kerülgetjük a forró kását: nyíltan elítéljük a Matrózban látottakat. Ám másutt is érdemes körülnézni ... Ezt mondják az ellenőrzést végző ügyészség, rendőrség és a megyei tanács illetékesei. Hatan az erdőből Sajnos, a balatónföldvári őrsre sem kopogtattunk be hiába. Hatan ülnek lehorgasz- tott fejjel a padokon. Trtmár- diból hozták be őket. Egy erdőben tanyáztak. Négy intézetből szökött, tizenöt éves lány, egy tizenhat és egy huszonkilenc éves fiú. — Maga a legidősebb, beszéljen hát először ... — Kérem, nekem állásom van Siófokon, sofőr vagyok. Nem csináltam ón soha semmi rosszat. — A történtekről legyen szíves . .. — összetalálkoztam ezzel a fiúval a zamárdi állomáson, s elhatároztuk, hogy főzni fogunk a szabadban. Nála volt a bogrács meg a teljes fölszerelés. Kimentünk az erdőbe. és ott találkoztunk a lányokkal. Ott mászkáltak a fák között. Aztán hozzánk csatlakoztak, segítettek krumplit pucolni. Nem volt szándékunkban semmi rossz... A lányok riadtan pislognak, egymást túlkiabálva bizonygatják, hogy csak egy jó kirándulást akartak. Higgy vilc el nekik! Abban azonban már korántsem vagyunk biztosak, hogy pár nappal később is ugyanerről számoltak volna be. Tőle nem ezt vártuk A »Balatongyöngye« kerthelyiségben nem látunk fiatalkorúakat szeszes ital mellett. Viszont három hölgy társaságában ott ül egy tizenkét év körüli kisfiú — bár nemsokára tizenegy óra lesz. — Nem gondoljál«, hogy a fiúnak most mái' aludni kellene? — Pedagógus vagyok, kérem — mondja a legidősebb. — Annál inkább kellene tudnia, hogy nem itt a helye a gyereknek. Fölugrik a székről egy lány. — Vigyázunk rá, a többivel maguk ne törődjenek. Én is pedagógus leszel«, tudom, hogy mit kell a gyerekekkel. Csitítgatják, de nem akarja abbahagyni. Egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárná az ember egy jövendő nevelőtől. Szemmel láthatóan a társaság másik két tagja szégyelli a jelenetet, és elnézést kérnek partnernőjük helyett. Fizetnek, és hazafelé indulnak. Egy este tapasztalataiból kár volna messzemenő következtetéseket leszűrnünk. Egv azonban bizonyos: nagyon gyakran a felnőttek »segítik« a bizonytalankodó vagy éppenséggel bűnös szándékkal ideérkező fiatalokat ahhoz, hogy az őrszobán, illetve a vádlottak padján kössenek ki. Pintér Dezső TÍZ PERCCEL — Hozd ide azt a bigyót! — Mit? — Hát azt a hülyeséget a fejemre! Mirtuszt vagy mi a frászt. — Méltóztassék, hölgyem! Az ártatlanság jelképe. De azért még egy szál liliom beszerzését sem ártott volttá megszervezni. — Pszt! Jön valaki. Erélyes kopogtatás után a lány unokatestvére lép a szobába. Néhány évvel idősebb, tavaly szerzett gyógyszerészi diplomát. Kicsattanó kedvű asszony, az a fajta, amelyiken azonnal megbotránkoz- nak a modorát, szabad száját nem ismerő társaság tagjai. — Te vagy? Már azt hittem, anyám — fogadja megkönnyebbült sóhajjal a lány. — Mi az isten lesz veletek? Ha nem igyekeztek, túlórát kell fizetni az anyakönyvvezetőnek — hangoskodik. Végignézi a hosszú, fehér ruhába öltözött menyasz- szonyt, úgy folytatja: — Szépen kicsiptél, mondhatom. Még ötméteres uszály kellett volna meg tizenhat koszorúslány, a hozzátartozó legényekkel. Igazi falusi lakodalom. Doktor Józsa Ferenc orvos és Nagy Gizella vegye - ztechnikus. Hogyan tudtak belőletek ilyen mas- kurát csinálni? — Kérlek, ne kezdd már te is! — fálcádt ki a menyasszony. — Tudod, meddig mentem el az ellenkezésben? Anyámnak bedobtam, hogy nekem már nem való az ilyesmi, nem vagyok ártatlan. Majdnem úgy mosták fel. Szegény apám jött könyörögni, hogy anya nem éli túl a szégyent, belebetegszik, kitagad meg mit tudom én, ha nem itt a faluban és nem ilyen nagy felhajtással lépjük át a házasság szentsé- ges intézményét. Cigánybanda, nyolcvan meghívott vendég, teljes felfordulás a közeli szomszédok lakásaiban is, és egy egész falu bámész tekifitete. Ingyen cirkusz vasárnap délután! Na és mindennek tetejébe én, aki fene tudja, hány éve nem voltam templomban, legfeljebb mü- emléknézés ügyében, most gyónni kényszerültem. Gyónni! Érted;? — Nem. Ne haragudj, de nem. — Te nem ismered anyát. Olyan akarattal áldotta meg a teremtője, hogy senki nem tud megbirkózni vele. Még apám is feladta a kilátástalan küzdelmet, azt hiszem, jg régen, és csendes megadással viseli sorsát. Három vidéki rokonasszony tódul be. Egymás szavába vágva dicsérik a ruhát, a frizurát, a menyasszony alakját. Az unokatestvér gyorsan és elég szemtelenül kituszkolja őket, mondván, azonnal indulnak, csak álljanak szépen sorba ott kinn az udvaron. Az asszonyok látható sértődöttséggel vonulnak ki. — Feri, igencsak hallgatsz. Izgulsz? — fordult a vőlegény felé. — Vesztettél. Halálosan fáradt vagyok az éjszakai utazástól. Legszívesebben aludnék e tortúra helyett. Na, majd vacsora után eltűnök, csak találjak valami csendes fekhelyet! — Asszony nélkül? — Lehetek még vele eleget, nem? Nem szabad elsietni az ilyesmit. — Igaz is: te is meggyóntál? A menyasszony közbevág: — Te nem hallottad az esetét? Ez a nap poénje! Képzeld, bedobta az öreg plébinek, hogy már Pesten meggyónt, mire a lelkiismeretes atya végignézett rajta és igazolást kért. Hát hallottál már ilyent? Igazolást! Ügy látszik, nem valami bizalomgerjesztő a képed, öregem, ha ezt a trükköt nem sikerült elsütnöd. — Hű, de izgalmas! Aztán mi történt? — Mondja, hogy nincs igazolás, nem kért. Akkor pedig mégegyse / el kell végezni az önkritikát! — Puff neki! Na és? — Mit tehettem? — von vállat a vőlegény. — Gyorsan eldaráltam neki néhány dolgot, amire emlékeztem gyermekkoromból. — Azt is mondd el, mivel zárta le a párbeszédet! — Hát, hogy úgy látja, teljesen elveszett ember vagyok az egyház számára. De a remény ■ halvány sugara vezényli, amikor, feloldazást ad. — Amen! Valaki beszól, hogy már mindenki türelmetlen, indulni kellene. Még egy pillantás a tükörbe, aztán kilépnek a kíváncsian várakozó násznép elé. Paál László SOMOGYI NÉPLAP faeidt, 1968. MfMsiw 13. <
