Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-13 / 186. szám
1081 ragon áru a termelőktől (Tudósítónktól.) A Somogy megyei MÉK- nél összesítették a megye felvásárlásának adatait július végéig bezárólag. Ezek szerint a MÉK a fogyasztási szövetkezetektől, a tsz-ektől és az állami gazdaságoktól 1081 vagon burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt vett fheg és értékesített. A felvásárlás 68 vagonnal több az előző évinél. 150 vagonnal kevesebb burgonyát vettek, mint 1968 első hét hónapjában. Jelentős az emelkedés a zöldségféléknél. Az 1968. évinél 84 vagonnal több, összesen 453 vagon került a raktárakba. Esetenként a zöldárut a szántóföldről, a melegágyakból közvetlenül a boltokba szállították. Uborkából és tökből a tavalyinak kétszeresét, sárgarépából hatszorosát vették meg. Gyümölcsöt 442 vagonnal vásároltak; ez 134 vagonnal több az 1968. évinél. A meggy és a cseresznye felvásárlása a tavalyi szinten volt. Kajsziból a tavalyinak ötszörösét vették át, szamócából 12 vagonnal vettek többet. Sajnos, a körte négyszerié kevesebb volt, mint a múlt évben. Különbség a munkában •különbséget a fizetésben AMIKOR A MEGLEVŐ KERESETI különbségek növeléséről beszélünk, sökan kizárólag csak a vezető beosztású dolgozók nagyobb anyagi megbecsülésére gondolnak Valójában pedig nem kisebb feladat a munkások körében tapasztalható nagyfokú egyen- lősdi felszámolása sem. A munkás-bérlistán jelenleg is tapasztalhatók lényeges jövedelmi különbségek. Ezek azonban főleg a ledolgozott órák számát vagy a kimutatott mennyiségi teljesítményeket tükrözik, és kevésbé fejezik ki a végzett munka minőségében, a szakértelemben, a vállalt felelősségben levő különbségeket. így azután előfordul — sajnos, nem is ritkán —, hogy a legtöbbet keresők, nem a nagy tudású, a bonyolult és felelősségteljes munkát végző szakemberek, hanem á betanított munkások, a segédmunkások, az ismétlődő rutinmunkát végző szakmunkások. Jelenleg a közhangulaton túl egyéb tényezők is inkább az indokolt kereseti különbségek csökkentése, semmint nö- [ vány kényszerű következmé- velése irányába hatnak. A nyének, szinte büntetésének szakképzetlen vagy kevésbé tekintik egy-egy szakma elsakvaldfikált dolgozók alacsony jövedelmének emelését anyagi, szociális, családi körülmények, a megélhetés minimális feltételei gyakorta nyomatékosan indokolják. Éppen az alacsony bérköltségek miatt gazdaságtalan a nehéz fizikai munkák gépesítése, s így egyre növekszik a kereslet a segédmunkások iránt. EZ A FOKOZOTT MUN- KAERÖKERESLET, amit ráadásul a bázisbér-szabályozás jelenlegi rendszere csak fölerősít, növeli a képzetlen munka anyagi elismerését, és sokakat távol tart a ma már szinte nélkülözhetetlen folyamatos szakismeretszerzéstől, kiegészítéstől, a bonyolultabb, a felelősségteljesebb' munka vállalásától. S mivel nincs nálunk elég becsülete, rangja, perspektívája a képzett és igényes kétkezi munkának, a pályaválasztás előtt álló fiatalók — csakúgy, mint szüleik — többnyire a rossz iskolai bizonyítKözösen a közügyért" — ötvennyolcban kerültem Se- gesdre, az itteni malomnak voltam a vezetője. Hatvankettőtől az Űj Élet Tsz-ben dolgoztam anyagkönyvelőként, ugyanakkor a községi alapszervezet titkára lettem. Hatvanhéttől a tsz aijapszervezete, valamint a három községi alapszervezet csúcs titkárának választott meg — kezdi Nagy László párttitkár a visszaemlékezést, miután arra kértem, hogy beszéljen magáról, munkájáról, eredményeiről, és terveiről. Sok kérdezni valpja itt nem lehetett a riporternek, mert a világos, rendszerezett gondolatok szinte mindig megelőzték a kérdést. — A községi alapszerv gyűlésein kezdetben sokszor érdektelenség mutatkozott szövetkezetünk problémái iránt. De mi ebbe nem nyugodhattunk bele. Ügy gondoltuk, job-, ban dolgozhatunk, nagyüzemi gazdaságunk kialakítását, megszilárdítását jobban segíthetjük, ha a szövetkezetnek külön alapszervezete lesz. A járási pártbizottság támogatta igényünket, ma viszagondolva, úgy ítéljük meg, hogy helyes volt. A párttagok egyre aktívabban foglalkoztak a felmerülő kérdésekkel, behatóan megismerték a szövetkezeti életformát, és helyesen tájékozódtak, foglaltak állást egy- egy adott kérdésben. — Vagyis a problémák nyíltabbak lettek. Ez mit jelentett? — Ha meglátjuk a nehézség okát, már sokkal könnyebb orvosolni a bajt. Elég gyenge volt a szövetkezetünk. Itt ismét a helyi pártszervezetre Várt elsősorban a feladat, hogy tegyünk valamit a fel- emelkedés érdekében. — A mi javaslatunkra, kérelmünkre Szalai József elvállalta az elnöki tisztséget. Erélyes kézzel fogott a vezetéshez, és mi mindenképpen támogattuk öt. Ennek köszönhető, hogy változott a helyzet, — önnek személy szerint hol adódott a legtöbb nehézsége? — A tudat formálásában. A legnehezebb azt elérni, hogy az emberek helyesen fogják fel a szövetkezeti normákat. a 30 pedig a köEzért minden alkalmat megragadtunk, a gyűléseken, a pártnapokon beszélgettünk, vitatkoztunk. Nem ment köny- nyen ez a harc. De ma már ott tartunk, hogy mindenki lelkiismeretes munkát végez, az emberek tudják, hogy minden fillér az ő vagyonukat növeli. Jól értik és érzik, hogy rajtuk áll vagy bukik eredmény. Nem szólok közbe, tulajdonképpen mindig zösségről beszél maga helyett. Baj ez? Inkább, nagyon is jó, mert tudatos és emberi. Nagy László magáról csak annyit mond, hogy ő szervezte meg az induló folyamatot. Ugyanakkor mindjárt hozzáteszi, hogy a többi elvtárs és a tagság rokonszenve nélkül nem juthattak volna eredményre. — Napjainkban sokszor fordulnak hozzánk panasszal. És ez jó, mert bizalmat jelent. Azért még minden nehézség nem szűnt meg. A sok évi erőfeszítésnek, munkának akkor látom majd igazi eredményét, ha sikerül szövetkezetünk gazdálkodását magas szintre emelni. Minden erőnket erre fordítjuk most. Mert igazán csak közösen szolgálhatjuk a köz ügyét Így visszaemlékezve nekem úgy tűnik, lényeges változásnak voltam tanúja a Nagy László párttitkárral való beszélgetés során. Míg ő a szocialista tudatformálást tekintette céljának, azért dolgozik, fáradhatatlanul küzd, addig ő maga is változott. Legszebb példája ennek az, hogy magáról is csak a közösség éltető hatásán keresztül beszél. M. I. játítását. Aligha cáfolja ezt. hogy néhány divatos szakmában túljelentkezés tapasztalható. Lehet, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben sikerült felébreszteni a fiatalok tanulási vágyát? Ez önmagában nem volna baj. Bár a beiskolázásokat mindenképpen kívánatos a népgazdaság szakemberigényeihez igazítani. Az viszont már gondot okoz, hogy a fizikai munka magas színvonalon, mesteri fokon sem elég vonzó. Sóik vállalatnál megfigyelhető, hogy a segédvagy betanított munkások megrekednék a fejlődésben, mert anyagilag nem érdekeltek szakmai tudásuk gyarapításában. Még irkább meghökkentő — ha nem is jellemző —, hogy kezdő szakmunkások segédmunkásként dolgoznak, kisebb felelősséggel, nagyobb bérért. Több vállalat ma már hatékony erőfeszítést tesz nemcsak a beiskolázásra, hanem társadalmi ösztöndíjak, munkásszállók létesítésével stb. a kezdő szakmunkások megtartására is. Mindez azonban még szerény kezdet csupán. Igazi perspektívát, rangot el sősorban a nagyobb anyagi elismerés adhat a szakképzett munkának. Az erkölcsi elismerés is puszta szólammá válik nélküle. Vagyis a kezdő szakmunkás azon túl, hogy a vállalatnál maradj anyagilag is váljon érdekeltté szakmai tudásának, tapasztalatának gyarapításában. És az .érett szakmunkás is lásson lehetőséget anyagi előrehaladására! EHHEZ AZONBAN A MOSTANINÁL lényegesen nagyobb kereseti különbségekre van szükség. A legkiválóbb szakmunkástól, akiken a műhelyek munkája nyugszik, nem szabad tehát sajnálni a fizetésemelést, a nagyobb keresetet. Az utóbbi másfél évben igen sok helyen, mivel éveken át nem fordították megfelejő figyelmet anyagi és erkölcsi megbecsülésükre, éppen ez a munkásréteg mozdult meg, más vállalatnál keresve boldogulást. E fontos réteg fluktuációja érzékeny, gyakran pótolhatatlan veszteséget okozott jó néhány vállalatnak. Ahol viszont megfelelő rangja van a magasan képzett, tapasztalt és lelkiismeretes munkának, ott nemcsak a kilépések aránya kisebb, hanem az egész kollektíva munkája örömtelibb, ambíciózusabb, termelékenyebb. Fejlődik a somogyi ipar fl megsokszorozott heivenhárom millió A kijelentés gyakran elhangzik; Somogy az iparilag fejletlen megyék közé tartozik. Ennek gazdasági kihatása —* a foglalkoztatottsági gond, az országosnál alacsonyabb átlagkereset — régóta nyomasztó teherként nehezedik a megyére. A harmadik ötéves terv iparfejlesztési elképzeléseinek megvalósulása sokat enyhít, egyes területeken pedig megoldja ezeket a gondokat. A somogyi törekvések megvalósításához az új gazdaságirányítási rendszer keretei között sajátosan járult hozzá az iparilag fejletlen megyéket segítő állami támogatás. CÉLKITŰZÉSEK A megyei tanács rendelkezésére bocsátott 73 millió forint jelentőségét csak akkor lehet igazán megérteni, ha figyelembe vesszük, hogy az új irányítási rendszerben a vállalatok elsősorban a saját fejlesztési alapjukra támaszkodhatnak terveik megvalósításában. A hetvenhárcm millió forint hatékonyságát is csalt akkor lehet reálisan megítélni, ha nem évente, hanem egységesen, három év viszonylatában vizsgáljuk a felhasználást. Érthető módon ezt az összeget a megye elsősorban a harmadik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósulását elősegítő beruházások támogatására fordította. Mód nyílott arra is, hogy ezzel tovább növelje a foglalkoztatottságot. A foglalkoztatottsági gond megoldása a megyeszékhelyen túl a járások iparosítását is előtérbe helyezte. Eddig Marcaliban, Tabocn és Csurgón sikerült a terület foglalkoztatottsági gondjainak enyhítésére erőteljesebb lépéseket tenni. Az itt települt, illetve települő üzemek — a fejlődésüket is figyelembe véve — többségében megoldják majd ezt a gondot. Az iparfejlesztési hozzájárulás szerepét ebben jól bizonyítja egy szám: minden újonnan fölvett száz munkásból hatvankilenc azokban az üzemekben dolgozik majd, amelyik ennek a támogatásnak a segítségével épül. A megye fejlesztést segítő pénzeszközeiből eddig tizenhárom beruházást támogatott. Ezzel nem kevesebb, rmnt háromszázhatvan millió forint értékű beruházás valósul meg Somogybán. Tovább erősödik a könnyűipar és a gépipar. Ezen belül pedig mintegy 46 százalékkal részesedik a híradástechnikai ipar. Olyan jelentős beruházások megvalósulásáról van szó, mint a Kaposvári Híradástechnikai Vállalat. Ez az üzem nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert az első, amelyik az iparfejlesztési támogatás felhasználásával indult, hanem a leggyorsabban fejlődik is. Elkészülte után körülbelül kétezer embernek ad munkát. Somogybán az iparfejlesztési támogatás felhasználásával egyébként 6400-zal nő a foglalkoztatottak száma. S ez a megye iparához viszonyítva jelentős szám. A Somogy fejlesztését szolgáló törekvések szép eredményei azonban nem szüntetik meg rövid idő alatt a megye ipari elmaradottságát, hiszen fejlődnek az ország más területei is. A számítások szerint nem mindenütt sikerül megoldani a foglalkoztatási gondokat. Például nincs előrelépés Barcs fejlesztésében. A TÁMOGATÁSRA SZÜKSÉG VAN Mit lehet itt várni? Sugár Imre, a megyei tanács vb- elnökhelyettese mondta el, hogy a barcsi igényeket jól ismeri a megye, s a regionális ter; foglalkozik is az itteni gond megoldásával. Ebben azonban csak akkor tudnak előbbre jutni, ha a negyedik ötéves tervben is megkapja a megye azokat a támogatásokat, amelyeket iparfejlesztőn törekvésének megvalósításában a mostani tervidőszakban élvezett. Az erőteljesebb fejlődés biztosításához a mostaninál is magasabb összegű támogatásra lesz szüksége, hisz n foglalkoznak a megye nagyobb községeinek iparosításával is. A somogyudvarhelyi mozaiküzem éppúgy kapott az iparfejlesztési támogatásból, mint a híradástechnikai ktsz ba- latonlyellei üzeme vagy a Kaposvári Ruhagyár Nagybajomban épült telepe. Azoknak a létesítményeknek egy része, amelyek az 1968-ban alapított iparfejlesztési támogatás igénybevételével települnek Somogyba, már termelnek. De többségükben még nem fejeződött be az építkezés sem. Más üzemeknél pedig folyamatban van a beruházások előkészítése. Az elkezdett építkezés azonban mindenképpen azt jelenti, hogy erősödik a somogyi ipar. Kercza Imre Klubok Nagyatádon Miért „hontalanok" a fiatalok? A z egyik megyei KISZ végrehajtó bizottsági ülésen hangzott el a dicséret: a nagyatádi járásban színvonalas a klubélet, a fiatalok szívügye a klubmozgalom. Rövid tájékozódás után rájöttem azonban, hogy korántsem olyan biztató a nagyatádi fiatalok és a nagyatádi klubok helyzete, mint ahogy azt előzőleg elmondták. Nagyatádon 1051 fiatal él. A cémagyárban 362, a konzervgyárban 350, a Komfort Ktsz-ben, a gépjavítóban és a nyomdában pedig 208 fiatal dolgozik. De a téglagyárban, a dohánybeváltóban, az AKÖV-nél és az építőiparban is vannak szép számmal. A fiataloknak több mint 50 százaléka nő. Negyvenötén rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, 125-en középiskolaival, 849-en általános iskolaival és 32-en még nem végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát. Egy-egy munkahelyen sok fiatal dolgozik, s a velük való foglalkozás nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is. Különösen akkor, ha fi// gyelembe vesszük a KISZ-kb új határozatát, amely kimondja, hogy a munkásosztály utánpótlásával, a szakmunkás fiatalokkal fokozottabban kell törődni: ideológiai, világnézeti nevelésük, szakmai továbbképzésük jelentse a K1SZ- szervezetek egyik legfontosabb tevékenységét! Ugyanezeket az irányelveket az üzem párt- és gazdasági vezetői is megkapták. De utalhatok a KISZ-kb »szabadidős-« határozatára is, a szabad szombat lehetőségeire. A szabad idő ésszerű kihasználásának egyik legjobb és legelterjedtebb módja a klubélet. Ma azonban még csak ott tartunk, hogy a fiatalok megkapták a szabad szombatot, de ezzel párhuzamosan nem fejlesztették a klubokat. Nagyatádon még ennél is rosszabb a helyzet, mert az előző évekhez viszonyítva szinte visszafejlődött a klubmozgalom. A községben működő kilenc nagyobb üzemből mindössze a nyomdában és a téglagyárban dolgozó fiatalok élnek rendszeres klubéletet — viszonylag elfogadható színvonalon. A cémagyárban egyetlen öltözőféle teremben tartja meg valamennyi tömegszervezet a gyűléseit. A cérna- gyár vezetői próbáltak kapcsolatot teremteni a Fegyveres Erők Klubjával, a községi rendezvények miatt azonban ott nem lehetett rendszeres összejöveteleket tartani. Nemrégen a Pamutfonó-ipari Vállalattól kértek támogatást egy művelődési célokat szolgáló épület fölépítéséhez, mert belátták, tarthatatlan állapot, hogy a gyár fiataljainak nevelésével ne foglalkozzanak többet. Az újonnan alakult fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának ifjú mérnökei társadalmi munkában elkészítették a terveket, és nagy ambícióval kezdenek az építési munkálatokhoz. N em így a konzervgyárban, ahol a járási művelődési osztály tájékoztatása szerint még a cérnagyárhoz hasonló erőfeszítéseket sem tettek a fiatalok szabad idejének célszerű eltöltésére. A 230 millió forintos üzemkorszerűsítéskor nem gondoltak sok olyan dologra, amely a népművelést szolgálja. A gyár vezetői azt mondják, a nagy termet, amely alkalmas rendezvényekre, használhatja minden tömegszervezet — fiatalok is. Ez igaz. De kölcsönlakásban senki sem érzi jól magát, és nem is igen törődik vele. Nem ■'eszélve arról, hogy az ideális és korszerű megoldás nem a munkahelyen kialakított klubélet, hanem az üzempat- ronálásával, esetleg több intézmény és üzem összefogásával a közelben fölépített vagy a közelben levő hangulatos klubhelyiség, ahol valóban jól érzik magukat a fiatalok. A többi intézményben a klubalaikítás lehetőségét sem teremtették meg, mert vagy kevés a fiatal, mint a termelőszövetkezetben, vagy egyáltalán nem gondoltak rá. Volt azonban egy jó megoldás. A községi Ady Endre Ifjúsági klub, amely megkapta már a kiváló címet. Tartalmas munkájáról a rádió is beszámolt. A klub tagjai — százötvenen — zömmel szakmunkások, segédmunkások, gimnazisták és néhány értei miségi. Azaz csak voltak a tagjai. A régi épületet lebontják, a klub fiataljai kétségbeesett hangú leveleket küldenek mindenfelé, hogy velük mi lesz. Igaz, hogy az épülő művelődési házban terveztek számukra klubhelyiséget, de azt csak 1971 decemberében adják át (ha egyáltalán elkészül a határidőre). Megnyugtató választ eddig nem kaptak a kérdésükre. Mit csináljanak két évig? E zekben a hónapokban teljesen lehanyatlott a klubélet Nagyatádon. Az értelmiségi fiatalok sem kapcsolódnak be a közösségi munkába. Az Ady Endre Klub tagjai megszerették a a közösségi életet, semmiképp sem szabad hontalanná tenni őket. Számtalan megoldás kínálkozik. Bizonyára akad például a községben egy olyan használaton kívüli pince, amely átalakítva otthont adhatna a fiataloknak. Siófokon már úttörők is létrehoztak ilyen pinceklubot A községi klub 1971-ben is csak a fiatalok egy részének biztosít lehetőséget művelődésre, szórakozásra. Helyes volna a termelő üzemek és vállalatok közös összefogásával egy kulturált ifjúsági Szórakozóhelyről gondoskodni. Hiszen a munkaerő-utánpótlás kérdéseivel ezek a föltételek is összefüggnek. Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP feerda, 1969. augusztus 13. 3
