Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
„/rd Iháros-Berényben... Egy műfordító emlékére A minap ritka, irodalomtörténeti érdekességű, somogyi vonatkozású könyvecske akadt a kezembe. Szűts István műfordításainak gyűjteménye volt ez. Mint a »kegyes olvasóhoz« írt előszavából kiderül: »író Iháros-Berényben, 1788- ban, Sz. András havának 25. napján. (Már ti. az előszót.) Mert a verseket »... tsak úgy kell nézni..., mint az én magánosságbéli Gyakorlásim- nak gyümöltsét: mellyeket én tettem még az Oskolai esz- tendeimben* Mikor tudniillik sokan az ő óráikat hijába- valóságokra vesztegetnék, akkor én hasznosabbnak ítéltem, ha Versezéssel recreálom magamat. Ezenkívül voltak Le- any asszony tanítványnéim is, kik a’ Strófákbann gyönyörködvén, nem kévéssé ösztönöztek, hogy írjak nékiek Verseket. így Jó barátim vettek rá, hogy a’ Kiadattatás felől gondoskodnám. Meg fogják, úgy mondták, köszönni a’ jó magyar Asszonyságok, és a’ Gyermekek, ha efféle Könyvök lészen. Használhat ugyan-is e’ Könyvetske mind a' jó érzékenységeknek bé- nyomattatásokra, mind a’ gyönyörködtetésre. — Én nagy jutalom gyanánt vészem, ha itt’ s ott találkoznak Valakik, kiknek szándékom tetszeni fog. ’S ez által fel- is fogok buzdítalni, arra, hogy ezen Tsekélységenn kívül, Magyar Nemzetem hasznára Nagyobbakat dolgozzam, míg kezemet mozdíthatom.. .* — Nekünk, kései utódoknak is tetszik a szándéka. A fenti sorok pedig önmaguk helyett beszélnek. De ki volt a szerző, a reform-országgyűlések bátorságának e literátori előfutára? 1768-ban született Ajkán. Evangélikus lelkésznek készült. Tanulmányait Sopronban, majd Pozsonyban végezte. Egészen fiatalon, 1788-ban Iharosberényben lelkész lett. Innen 1795-ben Csengére, 1807- ben Tétre került. S mint az előszó is mondja, ez a munka, illetve ennek sikere további művek megírására ihlette. Számos munkája maradt fenn. Nagy részük vallásos témájú, de akad azért világi is. Mint a fenti »erköltsi és elegyes versek« gyűjteménye. Ez azonban már jóval a sikeres »iharos-herényi« fordításgyűjtemény után, 1791-ben jelent meg. És mi volt, amit Szűts István fordított? Erkölcsi versek, mesék és »elő-beszéllések«, valamint elegyes versek — ahogyan ő maga mondja tartalomjegyzékében. Kora jeles német, filozofikus hajlamú költőitől fordított. Azoktól, akiktől akkor Európa írástudói is tanultak. Például Gellerttől, Hagendornttól, aki műveivel hatott a reformkori magyar költészetre is. Zacha- riaé-t is megismertette a magyar olvasókkal, akiről az iro- dalomtörténet-írás kimutatta, hogy nagy hatással volt Csokonai Dorottyájára. És ford;- tott Kleist-től is. (ö nem azonos a nagy drámaíróval, de jelentős irodalomtörténeti és magyar irodalmi vonatkozásai is voltak. Pl. porosz katonatisztként a hétéves háború során egy ízben szembekerült Gvadányi Józseffel.) Híres hexameterben írt Tavasz című elbeszélő költeményét először Szűts fordította, majd Csokonai dolgozta át magyarra. Ezenkívül számos magyar fordítója akadt, közöttük Kisfaludy Sándor is. Szűts fordított még Hölty-től is. A göttingeni származású költőnek érzelmes rokokó dalait divat volt a 18. század végén országunkban ismerni. Rangosak más magyar fordítói is: Szűts mellett Ányos Pál, Csokonai, Kölcsey. Akiket Szűts István »megmagyarított« azok jeles német költők voltak. Számosán közülük Csokonaira is hatottak, amint azt az irodalomtörténetből megtudhatjuk. És 1788- ban, amikor e fordításgyűjtemény megjelent, Csokonai Vitéz Mihály 15 éves vqlt. Nem lehetelen, hogy ezeket a jeles költőket, és közöttük is Zacha- rié-t, Hölty-t és Kleist-et éppen Szűts István fordításában ismerhette meg. De nemcsak ez a föltevés adja meg a fordítás-gyűjtemény értékét. Hanem a keletkezési helye is. Megyénkben az iharosberényi Inkey-kastély a szabadságharcig, majd azután is a szellemi kultúra egyik kiemelkedő helye volt. zsuz Több mint ötezer kötete., könyvtár, a családi levéltár, a biedermeier bútorok, Deák Ferenc saját kezével faragott dísztárgyai; a sok Alt Wien- porcelán és a számos 18—19. századi festmény sok értő és érdeklődő embert vonzott évtizedeken át a kastélyba. Min dig szívesen látott vendég vo’ itt írástudó lelkész, kántor, ta nító, vagy más tudós, litterá- tus ember. Ezeknek az érté keknek nagy része elkallódó!.1 Szűts István, a jónevű mű fordítóként és a középko szépszavú prédikátorainak egyik kései, de korántsem jelentéktelen utódaként kerülhetett Iharosberénybe. Rövid, d. jelentős somogyi működésének emlékére álljon itt emlékeztetőül két műfodítása Hágen- dorntól. Az egyiken világosa" érződik, hogy jelentős hatással lehetett Csokonaira, míg a másik — irodalomtörténeti értékén kívül — ma is szívet- lelket gyönyörködtet: SÁNNA Mindenek dítsérik Zsuzsánna szűz-ségét, .S Kedves Férje eránt való nagy hűségét. Ez Asszony, kit minden szépségéért tsudált, \z öreg Bíráknak bátran ellenek állt, V Tudósok az ő betsét el-nem-veszik. Jobban érdemlené, hozzá tsak ezt teszik, Hogy szüzességéről egész világ szólna, Ha azon két buják ifjak lettek-volna. A TSÓK Az olly szűz ér sokat, ki ád sok tsókokat! Le-írni nem lehet, A’ mit tsókja tehet. A’ száj ne tsak szóljon: Nevessen, tsókoljon: így leszsz kedvesebbé, Méznél édesebbé. Erezd ezt, én szépem! ’S tsókolgassad képem’; Adós nem maradok, Tsókért tsókot adok. Draveezky Balázs VAKÁCIÓZÓ DIÁKOK Sakk-csata a Palatínuson. (MTI foto — BenM Imre felvélele) Vihar Béla: Pillanatkép a vonatablakból Leánysereg a távoli mezőben, némán szedi a hagymát, paprikát; virít a kötény, görnyedez a hát, s a lemenő Nap sugarával szőtten, mint ős-szertartás fölszentelt papnői, hódolattal így hajolnak meg ők, a Földanya arcára leborultan, a Munka örök eszméje előtt. Pardi Anna: BALATONI ESTE Marosi Gyula: Otthonról - haza T ürelmetlenül állt meg az ajtó előtt, hosz- szan nyomta a csengőt. Kicsit lihegett és gyöngyözött a homloka, kettesével vette a lépcsőket. Az öcs- cse nyitott ajtót, Lali megcsókolta az arcát Sosem szokták megcsókolni egymást csak hátba veregetni. Ittál? — kérdezte az öccse mosolyogva. — Csak sört. Letette a csomagokat, és bement a szobába. Az egyik ágyon tiszta fehérnemű, sötétkék ruha. — Nem tudtam, hogy jössz — mondta az öccse — randit beszéltem meg. — Én se tudtam. Persze, menj csak! Lehuppant a fotelra és rágyújtott. Az öccse kiment a fürdőszobába borotválkozni. Az ajtókat végig nyitva hagyta. Lali bekiabált neki: — Anyáékkal mi van? — Nem tudom, nemrég jöttem haza. Mondd, a csomagok a tieid? — Igen. — Utazol? — Nem. — Akkor minek hurcolod magaddal? Lali mélyet szippantott a cigarettából, nem válaszolt — Hallod? — kérdezte az öccse. — Kezdődik — gondolta Lali —, mostantól ..ezdve mindenkinek mesedélutánt kell tartanom. Gyuri nem kiabált többet, biztosan nekifogott a borotvával. Megkönnyebbült kicsit. Végigjáratta tekintetét a szobán .kicsinek tűnt és túlzsúfoltnak. Idegesítette, hogy úgy ül a szobában, mint egy idegen, és úgy is nézi végig. Elnyomta a cigarettát, és k'ment a fürdőszobába Gyuri két helyen is megvágta magát. — Jól kidekoiáltad a képedet — mondta néki. Gyuri timsóval dörzsölte a vágásokat. — Költözöl? — kérdezte. — Igen. — Megesik az ilyen. A cuccaidat vidd be a kisszobába! Ha anya jön, ad ágyneműt, a paplan meg a párna benn van az ágyfiókban. Egyébként kupi van, ne ijedj meg. — Majd beviszem — mondta Lali, és hálás volt az öccsének. Megint rágyújtott. — Komoly az a lány? — kérdezte. — Nem tudom ... majd kiderül. — Persze. Akárhogy is, mindig kell egy kis esélyt hagyni, hogy komoly legyen, különben nem ér az egész egy kalap szart se Neki csak egy ilyen esete volt. Nyáron, falun, mulatság volt, véletlenül keveredett bele. Gyalázatosán rossz volt a zene, a zenekar négy-öt számot tudott csak, és rettenetes hangerővel igyekeztek. Három lány dolgozott az építkezésen. Nem falubeliek voltak. Izmosak, széles csípőjűek, felszabadultak. Kettő elment tánc végén két falusi fiúval, a harmadik vele, és a határban belefeküdtek egy boglyába. Nem sokat ért. Mikor visz- szamentek, a fiúk azt mondták, hogy klassz volt, Lali nem szólt semmit Gyuri levetkőzött, és bele- ereszkedett a kádba. — És mit csinál az a lány? Dolgozik? — kérdezte Lali. — A... még gimibe jár. Harmadikos. — Taknyos az még. — Most miért velem szórakozol? Lali bevitte a csomagjait a kisszobába. Szanaszét hányva ingek, piszkos zoknik, mindenen halvány porréteg, és csikkekkel teli, púpos hamutartók. Az ágyról leszórta a holmikat egy székre, ágyazni kellett volna, takrítani egy kicsit, de idegen volt, mint egy szállodai szoba. Kitakarítva, tisztán, néhány napra tűrhető, de az előző vendég rendetlenségével és hulladékaival elviselhetetlen. Simogatta az ágyat, arra próbált összpontosítani, hogy itt aludt húsz évig, de nem jött meg az érzelgősség tömör édessége, és nem hódította. Amikor meghallotta a kulcs zörgését a zárban, megköny- nyebbülten ugrott fel, és sietett a szülei elé. — Csakhogy téged is lehet látni! — mondta az apja. — Itt maradsz vacsorára? — kérdezte az anya. — Tegnap lesütöttem húst, fokhagymásán, csinálok hozzú egy kis zsíroskrumplit. Anikó is jön? — Nem ... Bementek a szobába. Apa poharakat szedett elő & szekrényből. — Mikor leszek már nagyapa? — kérdezte. Lali. ostobán vigyorgott; most kéne megmondani, gondolta, — egyszer úgyis túl kell esni. rajta. Megitták a pálinkát, apa cigarettát szedett elő, puhít- gatta. Lali a kezét nézte. — Semmi nem változott — gondolta, és szerette volna kitörölni az emlékezetéből azt a két évet, amikor ide csak futva jött a busztól, süteményt evett gyorsan, néhány viccet mesélt, és rohant visz- sza a buszhoz. Vagy kiöltözve Anikóval együtt mereven ültek a székeken, és még viccek sem jutottak az eszébe. Megköszörülte a torkát, és mint egy vizsgabizottság előtt, hamis határozottsággal mondta: — Eljöttem otthonról. Hazaköltöztem. Csodálkozva néztek rá, és nem szóltak semmit — Elhoztam a cuccaimat, betettem a kisszobába. — Hangja halkká és bizonytalanná vált, bűntudatot érzett Tudta, hogy feleslegesen, de nem mert ellene lázadni. — Haragusztok? — Ne beszélj hülyeségeket — mondta apa — Neked itt mindig van helyed, dehát... az apósod, a doktor úr? — Nemcsak 6... — Fene a nagyképű pofáját, én mondtam neked ... hozhattad volna Anikót, elfértünk volna valahogy. — így jobb, apa. — Majd később beszéljünk erről. Jó? — kérte anya. — Nem sürgős. Biztosan éhesek vagytok, csinálom a vacsorát. Gyuri jött be, a nagytükör elé állt, gondosan fésülte a haját. — Csak nem akarsz elmenni? — kérdezte tőle apa. — Várd meg legalább a vacsorát, rádféme, olyan vagy, mint egy gebe. — El kell mennem, apa — mondta vigyorogva. A bátyja vállára csapott. — Veled meg egyszer elmegyünk, és csapunk egy jó murit. Lali is vette a kabátját, leugrott egy üveg borért. Csendesen ették meg a vacsorát, és poharazgattak. Az arcuk kipirult, közömbös dolgokról beszélgettek, még nevetgéltek is. Anya ásítozni kezdett, ágyneműt adott Lalinak, és megcsókolták egymást. Lali bement a kisszobába áthúzta az ágyat, leült a szélére, és cigarettára gyújtott A két ágy között mintás szőnyeg húzódott, mint régen, kicsit porosabb volt és kopottabb, és az ajtó előtt is egy. A szőnyegeken Wi- netou száguldott elő villámgyors gipsz-lován, csatakiáltásoktól volt hangos a szoba, harcoltak egymással a fehér, sápadtarcú sakkfigurák a fekete benszülöttekkel. A szőnyegek mellett a padló volt a tenger, a kályha előtti rész a déli Forró tenger, az ajtónál a Jeges óceán, a szőnyegek közti rés a Szuezi- csatorna. A tengereken gyu- fásdoboz hajók jártak, szállították az árut: tarkababot és jancsiszöget, szelepgumit és ötfillérest. A csatornán jártak it a déli Forró-tengerről a Jeges óceánra. Az ajtó előtti rongyszőnyeg azóta kirojtosodott és a rojtok átlógtak a mintás szőnyegre. — Nem kötötték rendesen. — gondolta Lali. A sportszatyrában megkereste a borotválkozódobozt, zsilettel szépen levágta a bojtokat. — Indulhat a forgalom! — mondta, tülkölt egyet mély hangon, elnyújtva, ahogy a nagy hajók szokták. Amikor régen még szerették egymást, nagyon bánta, hogy ő kimaradt ezekből a játékokból. Máshol játszott más gyerekekkel. Nagyon szerette volna, ha ő is ismeri a szőnyegek titkát, a csatakiáltásokat, de elmagyarázni nem lehetett. Legalább most ez megmarad. Fejét a párnába fúrta, beszívta a mosószappan és vasalógőz illatát, és szerette volna, ha már reggel lenne, mert reggel minden köny- nyebb és egészségesebb. Hálók barbár idegzetén vízből merül fel a balatoni este s hullámok ütem sorain a hallható nyár zenéje egy-egy hang mint évek átlaga súlyos szél lesz, váll elfordulva, szó feledve, mögéje préselve arcok és érvek s egymagasságban velük a kifáradó lélek s különös körvonalak futó árnyaiban múlhatatlan múlton, halálos vizű parton rögzítődik a pillanat, s visszhangja akkora mint halandó szónak a halhatatlan. Rónay György: Négysorosak Menetrend változása Ilyenkor kellene jönni az esti gyorsnak. Az ember várja, várja, s csak aztán jut eszébe, hogy nincs több esti gyors. — Kiül a ház elébe, s várni kezdi vonat helyett az őszi holdat. Felhő fodros széllel Tihany felől kis felhőt hajt a szél. Száll a felhő fodros széllel, fehéren. Olyan gyöngécske, azt se tudja, minek él. Hát inkább el is oszlik a mérhetetlen égen. Ágh István: FE LESÉQ Eszedbe jutok-e még? ruháim, ékszereim, cipőim, kenőcseim és illataim tőled valók, eszedbe jut-e még hangom, szám íze, tenyerem vonalai, szememben a fény, a teneked megjelenő? eszedbe jut-e még ez a ház, ahol ritka látogatásaidra vár ágy, kamra, forró víz és ital? , ahol ritka jöveteledre készülök ha magamra lobbantom a selymet, fiatal testem, mint repülni induló kócr lábam épphogy a földre ér, ha muszlinruhámban fölállok, tömjénfüstben akár, mikor jössz haza? ha fehér nyakamat fekete prémmel L : láthatnád, gyönyörű vagyok, s már azt nem tudnád mi a szebb, szemem vagy a borostyán, bőröm vagy a selyem, lábfejem vagy az aranysarú, láthatnád, gyönyörű vagyok, mondanád-e nekem? gyönyörű vagy te így egyetlenertested elfedett hajlata még gyönyörűbb, gyönyörű vagyok mégis hasonló korai özvegyekhez, levegőm, áttetsző társam a vágyakoz' mint az elhagyott asszonyok egyedül fekszem az ágyban, s nappal, mint szűz viselem testem, öltözetem pompáját miattad, hogy egyszer visszagyere. 8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, ML segnsatns 10.
