Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
PÁRIZSI DIVAT A RÓMAI SAS PANNÓNIÁBAN SAVARIA Ä saeaon sikeres modelljei a koltázs és a póló vonal. Az uj- raha és hosszú pulóver-együt- jatlan, egyenes ruhákat hosszú tesek. Ezek nagyon könnyű kardigánok takarják, tiszta gyapjúból vagy eery- L LIMITEX: új 69-es együt- Bque, orion és meraklom mű- tes. Hosszú kardigán + hosz- szálas gyapjúból készülnek, szú pulóver + nadrág Nadrág Nagy melegben is friss, kelle- nélkül rövid ruha + kábáit mes viselet, és gyorsan mos- összeállításban is csinos vise- bató, szárítható. let A szfirek a nyár fiétn&efib 2. BUSNELc A kék tiszta árnyalatai, de legdivatosabb a gyapjú-együttesek tengerész Sdhér és a kék. Az általános stílusban. Mind a rövid, mind divat eléggé sportos. Továbbra a hosszú pulóver nadrággal és Is közkedvelt a »V« alakú de- szoknyával készült GYERMEKEKNEK OTTHON CSALAD Qét fáit cl liazmadik A kutya Jóllakott csonttal. Alig tudott már szuszogni, annyit evett. Vótt a csontok között egg darabka kenyér is, de arra már csak félszemmel sandított. »Jó lesz későbbre* — ezt morogta magában. Szájába kapta a kenyeret, és lustán a falhoz sétált vele; ott gödröt kapart, és a kenyeret a gödörbe tette. Aztán jócskán kotort rá földet. Amikor befejezte a műveletet, lefeküdt a kőlépcsőre, mintha valami puha heve- rőn nyúlt volna el Pár perc sem telt bele, jóízűen elaludt. Még horkolt is. Az ereszen egy éhes veréb üldögélt, aki mindezt látta, és alig várta, hogy lerepülhessen a morzsákat felszedegetni Leröppent és felcsipegette azt a pár morzsát, ami a rejtekhely köré hullott. Aztán addig ugrabugrált, amíg lábával elkaparta a homokot, és kivillant a kenyér fehér belseje. Több sem kellett a verébnek, tüstént belecsípett, és a csőrével cibálni kezdte. Derekasan kellett dolgoznia, mert a kutya épp elég homokot takargatott reá. Meg-megállt pihenni. A nagy munkától melege lett, és nagyon gyorsan kalapált a szíve is. Most az eperfán üldögélő verebek is megpillantották a kenyeret. Egyszeribe leröppentek ők is lakmározni. Egy szempillantás alatt nyolc—tíz veréb tépte, csípte, húzogatta a kenyeret. Egymás csőréből kapdosták ki a falatot. Még fejen is koppintották egymást. Egyszóval igen csúnyán osztozkodtak. Egymásra támadtak éles hangon: — Ez az• én falatom! »Ezt én csíptem magamnak!« »Ez az enyém, mert én találtam!« Vitatkoztak, veszekedtek, irigykedtek, és olyan éktelen zsivajt csaptak, hogy a kutya fölébredt, és közéjük vak- kantott mérgesen: — Szedett-vedett népség Nem elég, hogy elszeditek a másét, még ilyen szörnyű lármát is csaptok. Még hogy a másé! Hitzen én találtam, tehát az enyém! — feleselt nagy hangon a veréb. Erre aztán a kutya felugrott, és haragosan közéjük csörtetett. A verebeknek épp annyi idejük maradt, hogy felröppenhettek az eperfára. Éppen akkor sietett arrafelé a szép, fehér tyúkocska. Látta ám, hogy a kutya szörnyen mérges valamiért. Hallotta, hogy a verebek szemtelenül kiabálnak, hogy így meg úgy... De a tyúk rájuk sem hederített. Még csak körül sem tekintgetett, hanem egyszerűen, jóízűen bekapta a maradék kenyeret. A hebehurgya verebek ezen aztán még nagyon sokáig veszekedtek. Azóta is, ha összegyűlnek valamelyik fán, se vége, se hossza a fülsiketítő verébzsivajnak. Láng Etelka Két római katona rója lassú léptekkel a burgus őrtornyának nyikorgó deszkáit Sisakjukon villog a napfény. A mellvéd négy sarkán zászlók lengenek. Bronzsasok terjesztik szárnyukat a zászlórudak hegyén. Vakítóan csillámlik az öreg Danubius lomha vize a mélyben. Az egyik katona kihajlik a párkányon. Társait szemléli a magasból. Az udvaron zizegő kévék utóját verik a katonák. Csípős por lebeg az izzadó testek körül. Kemény szolgálatban telt a nyár, megkéstek a cséplés- seL A barbárok földjén erjed a nyugtalanság. Gyakran kísért a láthatáron a pusztai lovasok árnya. Katonák eveznek a túlsó partról. Szolgálati ügyben jártak odaát A toronybeli katona lekiált nekijc Azok hunyorogva néznek fel, és nevetnek. Egyikük üdvözlést int az evezővel. A vízimalom csendesen duruzsúL Ott is katonák dolgoznak. A szakács fü- työrészve pikkelyezi a halat vacsorára. Katonák ballagnak a malomárok töltésén is. Vesz- szőkosarakban hozzák a kimosott ruhát A pusztaiak birkát, sajtot, mézet hoznak időnként Mind cserépedényt meg mécsest ikur pénz helyett Ártatlan ibrázattal jönnek. Együgyűen 3 ám észkodnak. Mindent meg- 'ogdusnak. Ropogtatják a sza- •akat. Némelyik félig mezte-n, többje prémekben izzad, '.óváran alkudoznak egy-egy kimustrált sisakra. Hajbakap- nak. Nemegyszer jól helybenhagyják a szerencsés sisaktulajdonost Az meg örülhet, hogy megúszta ennyivel. Tehetetlen dühében vicsorogva nézi a tagbaszakadt szarmatát, aki sisakjával fején tetszeleg röhögő társai előtt A római katonák nevetnek rajtuk. Gyerekes bolond népség ez, míg igazán meg nem bolondul. Veszedelmes a szolgálat a Danubius bal partján. Sohasem lehet tudni, miikor vet lobot a lappangó barbár harag. Nem engedik meg, hogy a csereberélő barbárok nagyobb csoportban közelítsék meg a burgust. A jobb part biztonságosabb. Ott az erdősor mögött Udvarol a gyerek Befejeződték évadok is... tánciskolád ismeretség, barátság szövődött leányok és fiúk között. Itt a nyár, a pihenés ideje. A 15—16 éves fiúk — akik már úgy érzik — kinőttek a grund-játékok, a gombfocázások korából, rájönnek arra, hogy a barátságon, pajtási érzéseken kívül más érzéseik, érzelmeik is lehetnek. Hiszen szinte már férfiak. Csak még nem kell naponként borotválkozniuk. Es a leányok? Hát ők is észreveszik, hogy a hosszú hajú, vállasodó kamasz nemcsak pajtás, hanem ennél valamivel több is ... De hogy mi, azt még mindketten csak rendkívül bátortalanul merik megfogalmazni... Ez természetes. Hiszen nemrég még — ha már ismerték is egymást — bizony nem érzékelték a nemek közötti különbséget. Talán durva szavakat is vágtak egymás fejéhez, lökdösődtek, verekedtek. Egynemű- eknék érezték magukat. Ma meg furcsán kellemes érzések járják át őket, ha meglátják egymást. Sőt, néha még akkor is, ha asak gondolnak egymásra. Mi ez? Szerelem? Nem! Ez ellen a »kifejezés« ellen még talán ők is tiltakoznának. FELISMERÉS Ha nem szerelem, akkor mi ? - kérdezheti az édesanya, édesapa ..:. Felismerés, amely nem a fejekben, nem az értelem szférájában, hanem a szívekben, az érzelmek — valljuk be most! — még nagyon- nagyon kaotikus világában szeretne megfogalmazódni Mit tegyen a szülő? Segítsen a nem hangokból, szavakból álló érzelmi töltésű mondatok megfoglamazásában? A világért sem! Ha csak nem kéri a szülőtől a gyermek. Mert ebben az állapotban a legnyíltabb gyermekember is zárkózottá válik. Felesleges kérdésekkel semmiképpen se zaklassuk! Jóvátehetetlen károkat okoznánk ezzel. Nagyon nehéz a szülő helyzete ilyenkor. Tudomásul kell vennie, hogy fia már nem gyerek, hanem fiatalember. És udvarol. Megnőtt, és egyre közelebb az az idő, amikor végképp kiröppen a házból. De nincs nagy baj. Mert még sokat, sok leánynak fog udvarolni az a »gyerek", amíg végképpen kiröppen...' Arról is kell szólni, hogy ez a mai »udvarlás« nem egyenlő azzal, amikor mi — kopaszodó, deresedő halántékú édesapák »csaptuk a szelet«. Ezek a fiúk, ezek a gyerekek sokkal őszintébbek nálunk. Nem ők, és nem mi tehetünk arról, hogy e tekintetben »leköröztek« bennünket. Hanem az a kor, az az őszintébb kor, ami ben ők élnek... A mi fiúnk már nem úgy »teszi a szépet«, ahogyan mi tettük. Nem felsőfokon, nem szuper- latívuszokban beszélnek egymással. NEM 6 A LEGISLEG... szebb, jobb, okosabb, hanem megmarad földi embernek szemében a leány, akinek éppen udvarol... És ezért nem veszélyes ez az udvarlás. Koránt sem annyira, mint a mi udvarlásaink voltak ... Nem árt azonban tudnunk, hogy kinek udvarol ... De ez ne tűnjön ellenőrzésnek. Mindig legyünk tekintettel a fiatalember felfokozott önérzetére, ha valami ok miatt számonkérünk tőle valamit! A szerelem a legáltalánosabb és lgszebb emberi érzés. Az »udvarlás« még nem szerelem, csak ennek az érzésnek befogadására felkészítő érzelmi előgyakorlat. S ha úgy fogjuk fel — udvarol a gyerek —, s ezzel érzelmileg edzi magát a legszentebb emberi érzés felismerésére, későbbi átélésére, akkor eleget tettünk szülői kötelességeinknek. Dr. Kolozsváry Gyula még egy megerősített vonal húzódik, ahová vész esetén visszavonulhatnak a római katonák. * * • A néma puszta lila egén hunyorognak a csillagok. Nyugszik az erőd, csak az őrök fekete árnya jár fáradhatatlanul a magasban. A szomszéd burgus tornyában fáklyaláng csóvája villan. Csapdos, mint egy megbomlott üstökös. Vészje- lek! Az őrök azonnal riasztják az alvókat Kardlappal verik a pajzsukat. A bezárt kapukat megerősítik. Mindenki elfoglalja a helyét Odaát már nagy a veszedelem. Máglyaként lobog a burgus. Vad üvöltözést hoz a víz. Innen is továbbadják a vészjelzést. Megelevenedik a pusztaság. Nyüzsögve törnek elő a sötétből a szarmata harcosok. A magas palánkot süvítő, mérgezett nyilak verik, akár a jégeső. A barbárok megmásszák a kerítést, beverik a kapukat. Özön- lik a vad horda, mint az áradás. A római katonák meghátrálnak. Felgyújtják a burgust. Pajzsukat a hátukra borítják, vízre rángatják a csónakokat, és eveznek ész nélkül. A barbárok ellepik a partot. Nyilaznak a menekülők után. Belegázolnak a vízbe, és ordítnak dühükben. A Danubius védelmi vona- lalain túl békés az élet a szép Pannóniában. A megszelídült vulkánok, az erdők rengetege, a virágos völgyek, a smaragdszínű nagy tó Itália derűjét árasztják. Ide nem hallik a burgusok harci lármája, és nem látszanak a vésztüzek. Felső-Pannonia egyik legszebb városa Savaria. Claudius császár alapította az időszámításunk szerinti 43. esztendőben. Kiszolgált katonáit telepítette ide. Ahol megjelennek a légiók jelvényei, a szent sasok a rómaiak elsőnek pompás utakat építenek. A szabálytalan kövek tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Megmaradt szakaszai ma is használhatók. A légióknak és a kereskedőknek jó út kell. A kereskedés nem áll meg a Da- nubiusnál. A római áru eljut a barbárok távoli földjeire is. Savaria gyönyörű város. Legszebb helye az utak találkozásánál épült fórum. Mo- zaikpadlós, fűthető falú márványpalotáit, császárok dicsőségét hirdető diadalíveit büszkén szemléli az erre vetődő római. Az Isis-szentély és számtalan istenségnek emelt templom oltárkövein bőséggel áldoznak a papok. A fogadók udvarán kereskedők megrakott szekerei táboroznak. A gondozott sírkertekben domborműves sírkövek mesélnek a holtakról. A boltok környékén nagy a forgalom. Kelendő portéka a cserépedény, mécses, díszes bőrárú, borostyánkő díszek és az apró szobrok. Halasok mészárosok kínálják, darabolják a húst a piacon. Halomban tornyosul a zöldségféle és a gyümölcs. Olaj- és borraktárak sorakoznak egymás mellett. Tűzoltók vonulnak a főúton zörgő laj- tokkal. Az áldozati oltárok fűszeres illlatát összevegyíti a széf a piac nehéz szagával. Rómaiak, őslakók, rabszolgák sokasága lakja Savariát. Savaria 1900 éve város. Régebbi, mint Magyarország. Mai nevén Szombathely. Gondosan ápolja hagyományait. Minden évben megrendezik a Savaria-napokat. Az előadások, hangversenyek sok látogatót vonzanak. A föld mindenütt római emlékeket rejt. A régészek sorra föltárják a föld alá került római világ maradványait Gazdag kőtárak, múzeumok, a gyorsan fejlődő város létesítményei, a művelődési és sportház, az újjáépült Isisszentély, a Derkovits nevét viselő új városnegyed, a Zeneiskola és az Isis-szálló várja a régi és az új iránt lelkesedő vendégeket. Mihályi Margit VÍZIÁLLATOK 1 2 3 :::: ■■■■ EBES 4 5 6 7 üli 8 9 ::r aaaa aaaa 10 11 12 ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 1 3 14 ■■■■ BBttB *»«■ 15 aaaa aaaa aaaa aaaa 16 Hí! ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ 17 18 iül 19 20 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 21 aaaa «■■■ :::: 22 23 24 25 aaaa ■Hl aaaa BIBI 26 27 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ 28 29 ■aaa aaaa 30 31 aaaa ■■■■ aaaa aaaa 32 33 :::: :::: 34 aaaa aaaa aaaa aaaa 3 5 Vízszintes: 1» Ollóiról híres, 4. Háztartási savanyító. 9. Lángolás. 10. Lisztfinomító. 12. Gyomnövény. 13. Meggyőződéssel. 14. Erdős Sándor. 15. Hüvelyes növény. 16. A cselekvést kiváltó. 17. Híres komikus színészünk. 18. N. Á. 2L Somogyi járási székhely volt. 22. Ráront. 24. Vígan van. 26. Lusta. 27. Foghús. 28. Orosz férfinév. 30. Gólya népiesen. 32. Vízi és vízmenti mészházú állat. 34. Ez is a fürdőszobában van (ékezetfelesleg). 35. Tartó. Függőleges1. Nem ma. 2 ..............-bogas. 3. Végtag. 5. A közönséges csíkbogár népi neve. 6. E tárgyat. 7. Szomszédos állam álamfője. 8. Egyik kéz. 11. Hosszú életű állat. 13. A folyadék színén van. 15. Játék. 17. a vízmeder lakója. 18. Ilyen volt régen a falusi utca esőben. 20. Ártanak rövidebben. 21. Igásállatom. 23. Edényt rak az asztalra. 24. Vidám. 25. Római szám 501. 29. Góc betűi keverve. 31. Pasa közepe! 33. Gellért Oszkár. K. J. * * * Beküldendő a vízszintes 1., 32. és a függők1 ges 5 , li. i7. számú sc.rok megfejtése Beküldési határidő 1969. augusztus 15-én, pénteken délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: ^Gyermek keresztrejtvény !•« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Watt, Repin, Nápoly, Szamuely, Benedek. Romain Rolland Jean Christophe gyermekévei című könyvét nyerték a következő pajtások: Kopcsányi Gemma, Bartics Tibor, Kaposvár; Dénes Miklós, Lengyeltóti; Csontos Imre, Barcs. A könyveket postán küldjük eL SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1969. augusztus 10.
