Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-06 / 180. szám

^cuűzJlI diout o OTTHON CSALAD As ideges, nyugtalan gyermek fiatal lányoknak rózsaszín csipkeruha, há- Sárga tergálzsorzsett, pliszírozott aljú kis- romsoros fodorral, a derékra helyezett ró- estélyi ruha, színes Hitlerekből összeállított zsaszín szatén szalagot gyöngycsat díszíti. bojtocskákkal díszítve. (Sorbet modell) (Boum modell) Az erkély—veranda bútorzata Az emberben állandó vágy él a friss levegő és a termé­szet után. Ha munkája be­fejeztével hazatér, a városi ember is szívesen elüldögél lakása erkélyén a szabad le­vegőn éppúgy, mint a csalá­di házzal rendelkező vidéki ember a nyitott verandán vagy a teraszon. (Sajnos, nem minden lakáshoz épül még!) Spk város-i és falusi ember- rák van már teraszos hétvégi pihenőháza is. Kint a szabad Irvegőn a beszélgetés vagy ol vasgatás testet-lelket fel- üdít, teljes kikapcsolódást eredményez. Ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy erkéllyel, ve- rcndával vagy terasszal ren­delkező lakásunk, illetve há­zunk van, ne ócska limlo­mok tárolására vagy raktár­ként Tpéldául tüzelő elhelye- z'sére) használjuk! Ez ncm- crak esztétikailag nyújt csú- - • % látva- megfosztjuk ez- ~-l eredet — és számunkra ' j jelentős — funkciójától Erkélyünk avagy veran­dánk, teraszunk bútorzatának megválasztásakor a célszerű­ségre s ugyanakkor a kénye­lemre is kell törekednünk. Milyen is legyen az? Először is alkalmazkodnunk kell az alapterülethez. Hiába tetszik esetleg egy nagyméretű, vesz- szőből fonott pihenőfotel vagy egy ernyővel ellátott lengő hintaágy, ha nem oda­való — mozogni sem tudunk tőle —, sajnos le kell mon­dani róla. Kis alapterületű erkély, keskeny veranda esetén könnyű, esetleg összecsukha­tó camping-székeket, fotele­ket vagy nyugágyat kell be­szereznünk, amelyeket hasz­nálaton kívül máshová is el tudunk helyezni. Nagyobb alaptsrületen már elfér az asztal is, ami alkalmas lehet étkezésre, gyerekeknek já­ték elhelyezésére, vagy a lec­ke megírására; a felnőitek pedig esetleg kártyázhatnak rajta. Ez az asztal lehet ke­rek vagy szögletes, nyitott te­raszon és erkélyen pedig er­nyővel is ellátható. (A külön­böző színű ernyővel fölsze­relt asztalok azért praktiku­sak, mert erősebb napsütés esetén árnyas helyet biztosí­tanak, és kellemes színfoltot is adnak.) Az ülőbútor lehet fémvázas, fonott vagy pony­vás, amit különböző huzatú és színű, habanyaggal töltött párnával tehetünk még ké­nyelmesebbé. Műbőrrel be­vont szék ilyen helyen nem alkalmas, mert a külső hőtől (nap) és az emberi test me­legétől kellemetlenül átme­legszik, és átnedvesedik a rajta ülő ruhája is. A szellőző szövet és vászonhuzatok meg­felelőbbek. A fa- vagy fémvázas föl­állítható nyugágy olvasásra napozásra és pihenésre egy­aránt alkalmas. Ott pedig, ahol nemcsak a hely, hanem a pénztárca is megengedi, a nagyobb asztal, a kényelmes kerti fotelok, a függő- vagy hintaágy, nyug­ággyal kiegészítve, kellemes együttest és tökéletes pihe­nési biztosítanak. Könnyebb a második műszak Rendkívüli ajánlattal ked­veskednek vásárlóiknak a pa­pírboltok, a PIÉRT számcs új cikke könnyíti meg a háztar­tási munkát. A mosás nehéz munka, márpedig a most for­galomba kerülő »-eldobó cik­kek« kiküszöbölik a mosást! Rendkívül praktikus a »Csil­la« papírtörülköző — felfüg­geszthető, ízléses műanyag csomagolásban, tetszetős szí­nekben, és 100 db ára csak 12 forint. További mosási gondoktól óv meg a már általánosan használt, osztrák anyagból ké­szült »Hapci« papírzsebketidő, amelynek használata egyéb higiéniai előnyökkel is jár. A kismamák örömére kap­ható már a svéd és olasz anyagból készült »Éva« papír- pelenka, mely külör.ösin az utazó vagy üdülő kismamák­nak jelent lényeges könnyebb­séget. Szenzációs új dón-águnk a cseh »Lazon« illatosított kéz­törlő kendő, melynek kis ta- sakja modem ember zsebéből nem hiányozhat. Utazásnál, nyaralásnál, színházban, mo­ziban nélkülözhetetlen, gyors kéz- és arctisztító eszköz. Mi minden falálható egy papírboltban! Szép mintájú papír asztalterítők, higiénikus csomagolású műanyag eldobó­tányérok, papír- és műanyag poharak, alufólia bevonatú pa­pírtálcák. Elmaradhat tehát a mosogatás is! A már közismert háztartá­si alufólia is kapható a papír­boltokban, sőt, a 2 tekercset vásárlóknak a boltok sza­kácskönyvvel is kedvesked­nek. Mindezek az életünket megkönnyítő cikkek a papír­boltokban, de más iparcikke­ket árusító boltokban is kap­hatók. (jí) A. VEINER - G. VEINER: YOMOZA Szaveljev este kilencre jött meg. — Semmi — mondta fleg­matikusán. — Megérkeztem a megállóhoz, Gyemidov busza is épp akkor jött. összenéz- t mk, »s »good by.« Sr; iev szaporán pislo­gott vörös s—Pupilláival. — Megvártam még néhány autóbuszt, azután idehajtot­tam. Biztos téve'd a sofőr. — Miért gondolod? — Mert vagy jár a busz- skal az a fickó, vagy nem nem jár. Ha pedig jár, hova tűnt? Ilyesmi nem fordul elő. — Acélos logika! — neve­tett Sztasz. — Na jó. Haza­megyek. Te is pihenj, és hol­nap tízre gyere el értem! Megszólalt a telefon. Sza­veljev félve pillantott a ber­regő masinára. Milyen meg­lepetéseket tartogat még ilyenkor, késő este? Tyihonov válaszaiból és te­kintetéből azonban megér­tette, hogy a kellemetlen meglepetés alighanem az ő személyével lehet kapcsolat­ban. — Sarapov hívat — mond­ta zv-donan Sztasz... Sarapov előregömyédt. Sárgás fényű, pergamc-nszerű arcán élesen kirajzolódtak a ráncok. A feketekávés csészén melengeti a tenyerét. — Szép kis ügy... — szó­lal meg Sarapov. — Ezt nem vártam tőled, Tyihonov. — Láthatólag nem várt választ, mert jól tudja, hogy nincs mire felelni. — Szóval azt mondod, Gyemidov busza utolérte Gavrilenkóét ? Igen ? — Igen — erősíti meg ko­moran Sztasz. — Gavrilenko késett az épülő aluljárónál. — És aztán? — Szóval, a Nyakiglab le­ugrott Gyemidov buszáról, és átszállt az előzőre Gavrilen- kóhoz. Így történt. Gyemidov egyből felismerte, mást azon­ban nem tehetett. — És te hol voltai? Sztasz Szaveljevre emelte a tekintetét: Szaveljev ártatla­nul és szemmel láth~''őan ál­mosan ült a díványon. — Elhúzódott egy kissé a dolog a bűnügyi szakértővel — mondta Tyihonov. Szaveljev felfigyelt, meg­rázta rozsdaszínű üstökét: — Én mentem ki helyette, alezredes elvtárs. Ott voltam a megállónál. Nem tudhat­tam, hogy a Nyakigláb Gav- rilenkóhoz szállt át. — Hát persze — húzta gú­nyosan a szót Sarapov. — Nem tartotta be az ígéretét, ügye? — Milyen ígéretét? — ér­tetlenkedett Szaveljev. — Hogy kizárólag a 20 óra 37-es járatot veszi igénybe.,. Szaveljev arcát nehéz, bronzszínű pír öntötte eL Jobb lett volna hallgatni... Sztasz az orra alatt dünnyö- gött. az ujjait tanulmányozta, végül megszólalt. — Nem tűnik el. Ma nem volt szerencsénk. Holnap el­csípjük. — Ne mondd! — csodálko­zott Sarapov. — Azt mondod, holnap elcsípjük? Vagy hol­napután, igaz? Vagy egy hét múlva? — Leplezetlenül ha­ragossá vált a hangja: — A címet tudjátok? — Milyen címet — kérdez­te Tyihonov és Szaveljev egyszerre. — A helyőrségi fogdáét. — Mellesleg, szívesen efl- töLtenék ott egy nyugodt he- tecskét — mondta Sztasz epésen. — Pihenni szeretnél? A munkádat már elvégezted? — Azt mondtam, elcsípjük, tehát elcsípjük. — Nono! — csóválta a fe­jét Sarapov. Az ügyeletes lépett az iro­dába. — Vlagyimir Ivanics, tele­fontávirat Leningrádból. Tyi­honov címére. Sztasz felkelt a díványról, az ügyeleteshez lépett, és el­ette a táviratot. — Pankova valóban Lenin- grádban volt — mondta cso­dálkozva. — Az édesanyja krónikus beteg. Pankova fel­szállt a moszkvai vonatra... Sarapov gondolkodott, majd így szólt: — Várd meg a pályaudva­ron, és hozd ide! — Elhall­gatott, majd így folytatta: — Gondolom, lesz mit mesélnie. De ne törj ajtóstól a házba! Beszélgess vele az életéről... A Nyakiglábat pedig holnap kerítsd elő!... — Hát... — Semmi hát. Kerítsd elő,! és pont! Tyihonov még egyszer fi­gyelmesen áttanulmányozta a ■telefontáviratot, majd pillan­tása a bepárásodott ablakon] pihent meg: — Kilenc óra áll a ren­delkezésünkre, Szaveljev. — Mihez? — A Nyakigláb kézrelterí­téséhez. — Tréfálsz? — Eszembe sincs. Van ott hon telefonod? — Nincs. — Altkor küldj valakit a feleségedhez! Figyelmeztesd, hogy csak holnap mész haza. — Sztasz papírlapot vett elő az íróasztalfiókból, számoszlo­pot írt a papírra, majd el­gondolkozva Szaveljevre pil­lantott, aki elbóbiskolt a szé­ken. — Sztasz! Hallod-e? Na­gyon éhes vagyok. — Együttérzésem. Én is. — Lemehetnénk a büfébe, könnyebb lesz utána a mun­ka. Tyihonov az órájára né­zett: — öt perccel múlt negyed tizenegy. Éjszaka nincs büfé. — Ezt jól kitalálták — dünnyögte elégedetlenül Sza veljev. NAGY GOND A CSALÁD­IN az ideges, nyugtalan érmék nevelése. Később a inkában való helytállásuk nagyrészt attól függ, hogy ■pesek lesznek-e érzelmi-in- i.lati túlfűtöttségüket önfe- .yelmező erővel egyensúlyban tartani. Az ideges alkatú gyerekek külső megjelenésükben is könnyen felismerhetők. Sá­padták, szemük karikás, gyak­ran elpirulnak. Az iskolában sem képesek huzamosabb ideig figyelni; zavarják társaikat. Feltűnni vágyóak, nem egyszer affektálhak, s az unalomtól menekülve hajlamosak a na- gyotmondásra is. Kitalált tör­téneteik rendszerint bizarrok: minduntalan új benyomásokat, szórakozásokat keresnek, el- csavarognak. A fiúk könnyen válhatnak »művészjelöltekké«, akik a serdülés idején már a meg nem értett »zsenik« sze­repében tetszeleghetnek és szenvednek. A lányok érdek­lődése leginkább a szexuali­tás köré összpontosul, egyesek táncdalénekesnek »készülnek«. Arra kell törekednünk, hogy napirendjük színes, vál­tozatos legyen. Az érzelmi-in­dulati telítettséget előnyös tu­lajdonságként kell elfogadni, amit a munkatevékenység te­rületén használhatunk fel. Ki­sebbeknél próbáljunk oda hat­ni, hogy például az ülő elfog­laltságot mozgásos tevékeny­ségekkel, játékokkal váltakoz- tassák — és viszont. A na­gyobbak színes napirendjének hatásos tényezője lehet bizo­nyos ének- és zenefoglalko­zás is. Általában mindig bá­torítsuk abban, amiben haj­lama van (sport, barkácsolás, nővénygyűjtés), szeressük meg hobbyja!t is; és szoktassuk te­vékenységeinek rendszeres művelésére! Ne zsugorítsuk a tv mellé; vigyük színházba, moziba, bálba is, ha idősebb! Amikor az olvasás örömei iránt keltjük fel érdeklődését, gondoljunk arra, hogy a leg­izgalmasabb könyv is érdek­telenné válhat számára, ha ráerőszakolják. Viszont köve­teljük meg, hogy csak akkor hagyjon abba bizonyos dolgo­kat, ha már befejezte! Míg eleinte csak igen rövid ideig tartó feladatokat bízzunk rá, később próbálkozzunk hosz- szabb időtartamúakkial is. És természetesen, mi se halasszuk el soha aznapi teendőinket! A példa fontosságát sosem elég a nevelésben hangsúlyozni. Az idegesebb gyermekek fo­kozottabban fogékonyak a la­zaságok iránt. Különösen hangsúlyozzuk ezt, ha a ne­velésben már bizonyos ered­ményeket értünk el (pl. kiala­kult napirend, kézmosás evés előtt stb.). Mert visszaeshet a gyermek a korábbi állapotába is, ahonnan újra felemelni már nehezebb feladat. Hazugságait, kitalált törté­neteit illetően pedig legyünk megértők! Ne torkoljuk le azonnal! Egyrészt belső konf­liktusait is költött meséiből ismerhetjük meg, másrészt ha rájön, hogy szülei nem hisz­nek neki, másfelé fordul prob­lémáival. Hallgassuk türelmes érdeklődéssel, s ha már sike­rült bizalmas légkört terem­tenünk, tapintatosan szólha­tunk túlzásairól is. A PÁLYAVÁLASZTÁSNÁL is' vegyük figyelembe nyugta­lan természetét! Az ilyen gyermekek változatos, sok mozgékonyságot kívánó fel­adatokat képesek szíwel-lé- lekkel és jól elvégezni. Az ideges gyermekek között gyakran találkozunk agresz- szívvel is. Fontos, hogy a szü­lő mindig megőrizze higgadt­ságát. Még akkor is, ha a gyermek esetleg épp jelenetet rendez. A fenyezetődzést, az edőszakkal való lecsillapítást semmiképp sem helyeselhet­jük. Viszont jó hatású lehet más, őt érdeklő dologgal el­terelni a figyelmét a jelenetet kiváltó okról úgy, mintha lé­nyegében észre sem vennénk dühkitörését. Békésebb Idő­szakaiban pedig megmagya­rázhatjuk erőszakoskodásai­nak értelmetlen voltát. IDEGES TÜNETEKET MU­TAT az izgulós, félénk, gát­lásos gyermek is (például fe­lelés közben). Rendszerint sokszor büntetett, hányatott életű, esetleg árva gyermekek ezek; gyakori náluk a lámpa­láz és a vizsgadrukk, ami a kevésbé értelmeseknél oly hátrányos eredményeket is mutathat, amelyek még az ér­telmi fogyatékosság gyanúját is fölkelthetik. A szülőnek (esetleg nevelőnek) mindenek­előtt a gyermek önbizalmát kell megteremtenie. Eleinte egyszerűbb, könnyebb felada­tokat bízzunk rá, majd nehe­zebbeket! A hangsúly a jól el­végzett munkáért járó dicsé­reten legyen! Tudatosítsuk benne, hogy ő ügyes, okos, szeretik — de ezek a tuda­tosítások mindig legalább fé­lig igazak is legyenek, külön­ben csak ártunk velük. Akkor dicsérjünk, ha valamivel rá­szolgált erre; s hogy így le­gyen, ahhoz meg kell terem­tenünk a megfelelő körülmé­nyeket. Bősz Jenő Folttisztítás (Folytatjuk) Folt esett a szöveten, bú- torkárpiton, autóülésen? Két­ségbeesés helyett a gyors tisz­títás segít. Csak nem mindegy, hogy mit és mivel. — A cipőkrémet nagysze­rűen oldja a terpentin, s még a helyét is eltünteti a ben­zin. — Csokoládéval összekente 7 a kisgyerek a bútorhuzatot? t Mossuk le hideg vízzel, benzí- rnes ruhával dörzsöljük át, és ^ ha megszáradt, már csak ke­félni kell. — A golyóstoll sokszor hagy foltot a zakón. Acetonos vagy tiszta alkoholos dörzsölésssel kivehetj ük belőle. — Ha gyümölcs hagy fol­tot, meleg ecettel vagy citrom­lével lehet kivenni. A folya­dékkal átitatott fehér vászon­darabbal ütögetésszerűen ajánlatos benedvesíteni az anyagot, s csak azután szabad meleg vízzel kimosni. — A kakaófoltot kizárólag 1 hidegvizes ruhával dörzsöljük 1 ki. — A kávényomot viszont glicerines ruhával, ütögetés­szerűen nedvesítsük be, az­után következzék a hideg vizes mosás. — Tea-folt orvossága a híg szalmiákszesz vagy citromlé, majd meleg, szappanos vízzel mosva teljesen eltűnik a nyo­ma is. — A zsírpecsétek ellen leg­hatásosabb a hagyományos módszer: meleg, szappanos víz vagy a dörzsölés benzinbe mártott vászonnal. — Vérföltöt is eltávolít egy rész ammóniákból és négy rész vízből álló oldat. Jó, ha megfogadjuk: a ta­nácsot mindig frissen kell kitisztítani a foltot. Először mindig egy parányi helyen végezzünk próbatisztítást. És vigyázat! Az aceton, benzin, alkohol vagy terpentin tűz- és robbanásveszélyes. Még a kör­nyékén se égjen nyílt láng! B SOMOGVI NÉPLAP Szerda, IMS. augusztus 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom