Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Simon pap Szent Bertalan éjszakája írásos emlékek azt mondják, hogy ■ Prónay-külömítmóny augusz­tus 28-án érkezett Marcaliba. Ebben az időben Széchenyi Jó­zsef már nem/ volt a külö­nítménybem, hanem otthon tartózkodott Marcaliban. Zsir­ka Kovács Józsefné fölkereste a fiatal grófot, hogy mentse meg férjét, azonban az elzár­kózott, mert Zsirka Kovács cselédje volt Széchenyi An­dor Pálnak, sőt felesége is bejárónő, mosónő volt. Szé­chenyi József szerint Zsirká- nak nagy része volt abban, hogy a munkafegyelem meg­botolott cselédei között, sőt Kaffka főintézőt is kénysze­rítette arra hogy, a Széche- nyi-birtokon szervezett ter­melőszövetkezetet vezesse. Zsirka megtudta felesége akcióját, azonban tiltakozott a megalázó könyörgés miatt, hiszen számítása szerint leg­följebb pár hónapos börtön- büntetést kap, vesetleg egy kikötéssel is megússza. Amikor Tóth szolgabírótól megtudta Rumi, hogy a rabo­kat — köztük Simon Józsefet is —• verik, azonnal megkezd­te a mentőakciót 5 is. Nem a személyt akarta megmenteni, hanem a reverenda tiszta­ságát megóvná. Felkereste Prónayt, aki a Széehenyi-kas- télyban ütötte fel tanyáját, és kérte, hogy adja ki Simon Józsefet Ne a katonai vagy a polgári bíróság ítélkezzék fölötte, hanem az egyházi szokások szerint járjanak el vele szemben. Prónay azonban hajthatatlan maradt Így ír erről » visszaemlékezéseiben Prónay Pál: Jövetelemkor már kb. harmincán ültek a szolgabírói börtönben, vagy tizenöt zsidó főbűnöst, azon­kívül egy katolikus papot ma­ga Tóth szolgabíró jelölt meg, mint olyanokat, akik az akasztófára érettek.« Továb­bá: »A pap érdekében jártak nálam többen, sőt még az es­peres maga kért kegyelmet kollégája részére. De nem ér­demelte meg, tehát nem is adtam meg.» A pribék emlékirataiban •Tiépftélet-x-rő! ír. Megérkezé­se estéj & képviselői gyűlést tartott a főszolgabírói hiva­talban. Dehner Vilmos fő­szolgabíróval akarta öszehí- vatni, ő azonban tiltakozott, így maga a különítmény pa­rancsnok hívta össze, hogy legalizálja a kivégzéseket. Tóth Aladár terjesztette be a javaslatot ezen a gyűlésen a ki végzendőikről. Tizenkilenc nevet olvasott fel, ezek között a munkástanács tagjait és Simon Józsefet Általában fojtott volt a hangulat A terroralakulat viselt dolgai­ról már rémhíreket meséltek Marcaliban. Lücklender kel­mefestő azonban felszólalt. Megkérdezte Tóth szolgabí­rót Prónay jelenlétében, hogy ezek az emberek mit vétet­tek. És ha vétettek, miért kell ez ügyben nekik szavazniuk. Ángyán Ferenc Riba is meg­kérdezte, mi ezek bűne. Fi­gyelmeztette a katonai és pol­gári vezetőket, bírálják a vád­lottakat, nehogy valaki is ár­tatlanul szenvedjen és bűn­hődjön. Sokan helyeslésüknek adtak kifejezést,, többen, főleg a földbirtokosok lakájai, vi­szont megtorlást követeltek, de ezek voltak kisebbségben. Simon József bűneit külön hangsúlyozta Tóth Aladár. Bűne az volt, hogy Marcali­ban és Szenyérben is a föld­osztásról prédikált. Helyesel­te a földosztást Szenyérben, Az ÉPFU kaposvári kirendeltsége gépkocsirakodókat vesziö! kaposvári munkahelyre. Fizetés teljesítménybér és megegyezés szerint Szállást biztosítunk. — m Jelentkezés: £3 ÉPFU kirendeltség, P Kaposvár, Vásártér u. 10. “ Posza Pállal kapcsolatot tar­tott s az ő bíztatására meré­szelte a földfoglalást vezetni. “Annál súlyosabb bűn volt ez, mert az esztergomi fókápta- ian szenyéri birtokán történt éppen ezért egyházeli^nes bűn is. A csőcselékkel tartott, s ennek hatására kellett Rumi kanonoknak elmenekülnie a faluibóL Annál nagyobb a bű­ne, mert papi hivatását nem a krisztusi békesség hirdeté­sére, hanem a forradalmi mozgalmak elősegítésére hasz­nálta fel-«. Prónay terve tehát nem si­került Egyhangú bíztatást várt, határozatot s kissé csalódottan hagyta ott a gyű­lést s megígérte az »urak­nak«, hogy mindenképpen a Szent Korona alkotmányát« tartja szem előtt, és a Fő- vezérségnek tett esküjéhez tartja magát Prónay Pál ^autanaí karri­erjéért mindenre kapható volt Mint ilyen szervezte már Szegeden a terrorkülö­nítményt, amelynek egyetlen célja volt mindazok megbün­tetése, akik valamilyen for­mában a Tanácsköztársaságot vezették vagy szolgálták. A Fővezérségtől teljhatalmat kapott, s ő gyilkoltatott min­denütt, annál is inkább, mert a katonai ranglétrán i lassan ment előre. Mások már ezre­desi rangot kaptak, s ő még negyvenöt éves korában is százados volt Így dühét ki­tölteni csak a védteleneken volt módja. így szabadult el augusztus 28-án este a marcali járásbírósági börtön­ben a pbkoL Prónay a pol­gári ügyész kezéből kivette a vádlottak ügyét, és maga vette kezelésbe őket pribékjeivel. Az egyes szobánál kezdték. Posza Pál a léptek hallatára a ci­garetta tüzes végét kapta be — saját elbeszélése szerint, — majd imádkozni kezdett félelmében. Sabján és Gott- uxúd is imádkoztak, nyüszög- tek kínjukban. Akkor még nem tudták, hogy »menlevél« jött érdekükben a tapsonyi és a bőhönyei plébániáról. Posza Pál édesanyja könyörgött Er- dóssy Károly esperesnek Tap- sonyban, az levelet adott át, és Poszáné személyesen adta be Prónay Irodájába. A böhö- nyeiek hozzátartozói is ugyan­így jártak eL Bikacsökkel vé­resre verték az egyes cella la­kóit, majd hazakergették mind. Sötét este volt már, s a rabok fájó végtagokkal rohantak ha­zafelé, ameddig tudtak. Éjfél lehetett már, amikor Posza Pál hazaért. Azonnal hívatta Simonéka! Az asszony ment eL Posza elmondta a vele történteket, és küldte őket azonnal Marcaliba. A többi rabot meggyilkolták azon az éjszakán, és reggelre már kö­zös sírban pihentek a vér­tanúk. A tízes cella lakói hallották társaik jajveszékelését, az üt­legelte! s tudták, hogy hama­rosan rájuk kerül a sor. Elő­ször Krénusz Jánost vették kezelésbe a különítményesek. KettenJhárman is irgalmat­lanul ütötték, hiszen ő kor­mánybiztos volt, azonkívül ki­törést is szervezett a börtön­ből, de fölfedezték. Végül is leütötték. Simon Józsefet Vass- ka-Vrécsei Ede vette elő. El­torzult arccal, bikacsökkel vá­gót a pap arcába. Szemét ér­te a hatalmas ütés. A káplán szeméhez kapott, és felhör­dült, de nem esett el. A má­sodik és harmadik ütést azon­ban nem bírta, és lezuhant Lovrencsics mellé, akit már szintén elintéztek. Amikor fel­ébredt, hadi János jajgatott mellette, még mindig esze­lősen rángatod zott. Mindez a börtönfolyosón és a cellák­ban történt Amikor már mindenki fel- tápászkodött a verés után, az ottmaradottakat sorbaállítot­ták a folyosón. Tóth János állt a sor szélén a kilencesből, mellette Simon Józsefi Egy szakasz katona állt mögéjük, először egy, majd kettő is­mét ütlegelni kezdte Tóthot. Majd Simon József és Krénusz János következett Az egyik pribék puskatussal hátba lök­te a káplánt, majd irtózatos káromkodások közt ütlegelni kezdték. Krénusz ugyanerre a sorsra jutott, de ő fölvette a harcot támadóival. Egyiket elkapta, leteperte és ököllel nagy erővel arcába sújtott, mire az ő nyakát is átfogta két erős tenyér, aztán elvágó­dott. Két-három pribék ököl­csapásai még pörölyként hul­lottak a káplán arcába, de ő dacosan, szótlanul tűrte. Ezen aztán Vasska-Vrécsei Ede szakaszparancsnok háborodott fel, tőrt rántott elő és a pap felé döfött. Simon feljajdúlt, az arcához kapott és elvá­gódott. A tőr a szemgödrébe hatolt. Vasska az ámokfutók minden dühével tovább rug­dosta az áléit papot, s őrjöng­ve szitkozódott Amikor min­denkit ismét végigvertek vagy megöltek (mert ősz Ferenc Kupi már a folyosón kisz-an- vedett), elkezdték a már félig halott rabok lehurcolását az udvarra, ahol a nagy hárs­fáról hurkok lógtak. Tóth, Já­nost húzták fel először, a káplán ép szemével még látta rángatózni és meghalni. Utána Ősz Ferencet húzták fel hol­tan. Egy katona husánggal a káplán felé közeledett A vas­tag ágról levágta a hajtásokat, és ütlegelni kezdte a fejét, amíg Simon József is kiszen­vedett Ősz Ferenc mellé akasztották. / Aztán sorba jöttek a többi­ek: Krénusz Ferenc, Zsirka- Kovács József, Lobi Jenő, Lovrencsics János, Stigler Im­re, Decsi Imre, Cséplő József, Nyári László, Krénusz János, Garai Imre, Horváth Ferenc, Banitz György, Dénes István, Berecz Károly, Gold Ferenc és Sülé István. A marcali mártírok emlékművén néggyel több mártír neve szerepel. Va­lószínűleg azok neve hiányzik a somogyi felsorolásból, aki­ket az inkei erdőben végeztek ki. Szenyér olyan volt éjszakán, mint a zsongó méh­kas. Már éjfél tájban híre fu­tott Posza Pál hazajöttének, s a marcali vérengzésnek. Azt suttogták az emberek, hogy «csúnya világ van Marcali­ban«. Még alig szürkült augusztus 29-én, vasárnap, amikor Simon Kiss János és felesége kocsin elindult Mar­cali felé, hogy pap fiát meg­keresse. Végig az utcán min­den kiskapuban férfiak és asszonyok voltak, s meghatot­ta n. figyelték a kétségbeesett szülőket. A felső utcában id. Posza Pál addig nézett utánuk, amíg el nem tűntek a ga- dányi mező irányában. Szolga Tamás (Következik: A halott és akik még élve maradtak.) Három történet Tizenkilenc augusztusában, a Tanácsköztársaság elbukása után Bécsbe emigrált — a kommunista eszme sok más élharcosával együtt — dr. Hamburger Jenő, a proletár- hatalom földművelésügyi nép­biztosa. Az ezt megelőző, dicső száz­harminchárom nap során többször járt Somogybán. Szorgalmazta, segítette a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek megalakítását, s 1919 áp­rilisában Móricz Zsigmondot, Bíró Lajost, valamint számos nyugati lap tudósítóját ide, Somogyba kalauzolta szövet­kezeti látogatásra. Itthon munka —, az emigrá­cióban pedig sorstársa volt Klémens Béla, a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának alapító tagja, ő maga eleve­nítette fel az alábbi története­ket Hamburger elvtársróL Nincs is más feladatom, mint hogy szavait idézzem. Sebesült katonaként feküdtem a barakk-kórházban, s Ham­burger doktor volt a kezelő­orvosom. Egy ízben a melléje beosztott alorvostól ötnapi el­távozást kértem, de nem kap­tam meg az engedélyt. Az ese­tet elpanaszoltam társaimnak, akik azt tanácsolták, hogy forduljak közvetlenül a főor­voshoz; ő megértő ember, együtt érez a szegényekkel, a betegekkeL Másnap bekopogtam a főor­vosi szobába. Az előírásnak megfelelően haptákba vágtam magam, ő azonban az íróasz­tal melletti székre mutatott, és azt mondta: »Ülj le, fiam, ele­get álltái a lövészárokban.« Megkérdezte, hová akarok menni, mi a foglalkozásom, hol és merre dolgozom. A kér­dések beszélgetéssé formálód­tak, s mert közben észrevet­tem, hogy köpenye zsebébőb a sztetoszkóp mellett a Népsza­va cíipoldala kandikál ki, azt sem tagadtam eL hogy szer­vezett munkás vagyok. Ami­kor említettem, hogy közvetle­nül a háború kitörése előtt tértem haza Berlinből, tud­tomra adta, hogy ő maga is Berlinben dolgozott két évig. Hermes professzor mellett, a Wirchow-klinikán. — Azért, mert famunkás vagy, még lehet a szüleidnek két-három hold földje — ka­nyarodott később vissza sza­vaival az eltávozásomhoz. — Ezt írd be, fiam, a kérelmed­be. Tudod, a mezőgazdasági munka most a légjobb ajánló­levél a szabadságoláshoz. Másnap ismét megjelentem a szobájában. Asztalára terít­ve a Népszava aznapi példá­nyát, olvasás közben találtam. A kérésemen hamarosan ott volt a távozási engedély. A barakkban elmeséltem a történteket, és a sebesült ka­tonák közül sokan utána csak •Népszavás doktorinak emlí­tették Hamburger elvtársat. Mi magunk az emigrációban újítottuk fel találkozásunknak ezt a történetét, amikor mel­lette dolgoztam. 1919 novem­berében újjáalakult az illegá­lis KMP, amelynek ő lett a titkára. És Hamburger elv­társ kezdeményezésére hajtot­tuk végre egy hónappal ké­sőbb azt a sikeres akciót, mellyel birtokunkba vettük az osztrák kormány laarbergi szikratávíró állomását, hogy azon keresztül közvetlen össze­köttetésbe lépjünk Lenin elv- társsaL A Népszavától a szikratáv­íróig — hosszú volt az út A két hírközlési eszköz remény­ről, győzelemrőb hitről és hit- szegésről, diadalról és elbukás­ról adott tájékoztatást azok­ban a rohanó napokban. Közvetlenül a Tanácsköztár­saság kikiáltása után a rög­tönítélő forradalmi törvény­szék bírájává nevezett ki a ta­nácskormány. Működési terü­letemhez tartozott az egész Dunán túL Mint ismeretes, a burzsoák, az ezerholdas földbirtokosok sehogy sem akartak belenyu­godni hatalmuk elvesztésébe, s lázítani kezdték a zsiroß nagyparasztokat. Sikerült is egyes helyeken — igy Csurgón, Alsólendván — kisebb ellen- forradalmi felkelést provokál­niuk. Ezek leverésére alakult az úgynevezett mozgó-repülő forradalmi törvényszék. Ren­delkezésünkre bocsátottak egy öreg tolatómozdonyt, egy ol­dalbejáratos«, harmadosztályú személykocsit és egy teherva­gont. Ez utóbbi volt a tárgya­lóterem és az ideiglenes fogda is, a személykocsit pedig a Fa- bik tengerészkülönítmény ti­zenkét katonája és a bíróság tagjai lakták. Egy alkalommal velünk tar­tott Hamburger Jenő népbiz­tos is. Szombathelyre igyekez­tünk, majd az ottani dolgunk végeztével, Hamburger elv­társ kívánságára, átmentünk Sárvárra, a cukorgyár megte­kintésére. A gyárlátogatás be­fejeztével az igazgató a hely­beli főúri kastélyban vendégül látott bennünket A biliárdteremben az egyik asztalon már elő volt készítve -r- arannyal szegélyezett, nagy ezüst tálcán — egy üveg ko­nyak, mellette pecsétviaszos füzetecske és a vendégkönyv. A füzet azt Igazolta, hogy a konyak II. Lajos bajor király pincéjéből való és 96 eszten­dős. A vendégkönyvre pedig külön felhívta a figyelmünket az igazgató, mondván: abba csak fejedelmek, főúri szemé­lyek írtak. Biztatott bennün­ket hogy jegyezzük be mi is a nevünket hiszen már nin­csenek arisztokraták, most mindenki egyforma. Persze, elhárítottuk a lehetőséget Közben az igazgató töltöget­ni kezdte a poharakat. Én, aki tisztem és megbízatásom alap­ján akkor már több személy­től számon kértem a szesztila­lomról szóló törvény áthágá­sát elleneztem az ital felszol­gálását Hamburger elvtárs, aki különben nem fogyasztott szeszes italt mosolyogva je­gyezte meg: ő bizony szívesen megkóstolná, kíváncsi lenne az évszázados ital ízére. S még hozzátette: orvosságnak is bi­zonyára jobb annál, amit ő készít a betegeinek. Az igazgató, blzcraytálaa mozdulatokkal bár, újra tölte­ni próbált a poharakba. Csak határozott 'tiltakozásom után tette félre az üveget, s új szó­rakozást keresvén, a biliárd­tudását mutatta be. összekoccantak az elefánt- golyók, s Hamburger elvtárs, még mindig derülve az előbb történteken, nevetve mondta: »Szívesebben hallanám a po- hárkák koccanását, de hát a rendelkezéseket a népbiztos­nak is be kell tartani. Külö­nösen, ha a forradalmi tör­vényszék bírájával vendéges­kedik közös fedél alatt.« 1918 nyarán letartóztatták Hamburger elvtársat, és vas­ra verve a pozsonyi had­osztálybíróságra szállították. Ügyét két héten át a nyilvá­nosság kizárásával tárgyalták, majd szeptember 14-én hir­dettek ítéletet Az ügyész, mint várható volt, halálbün­tetést kért De akkor meg voltak már számlálva a mo­narchia napjak és a gyáva hadbírák — noha súlyosbító körülményként vették számba, hogy a vádlott az orosz bol- seviki forradalom követelésé­re hívta fel a munkásságot — viszonylag enyhe ítéletet szab­tak ki. A tárgyalás részletet lsmer- tek — talán annak a mozza­natnak kivételével, melyet aa emigrációban tudtam meg. A zárt tárgyalás egyik nap­ján az elnöklő hadbíró kér­désekkel ostromolta a vádlot­tat. A különben mindig talp­raesett feleletet adó Hambur­ger elvtárs ezúttal néma ma­radt. Végül az elnök megis­mételt sürgetésére a követke­zőket mondta: — Tisztelt hadbíróság! As itt ülő bírák fognak felettem ítéletet mondanL Szeretném hát megkérdezni: miként mondhat tárgyilagos és igaz­ságos ítéletet egy olyan szava­zóbíró, aki nem hallja a vád­lott védekezését, mert egysze­rűen alszik. Tudniillik a tárgyalás me­netele alatt az egyik haladott korú bíró, fejét a/ mellére hajtva, jóízűen szundikál! Hamburger elvtárs megjegy­zését nyomban értékelte védő­je, dr. Gál Jenő, s mielőtt még a hadbíró szóhoz jutott volna, helyéről felugorva in­dítványozta: rendelje el a tisztelt bíróság az állandóan alvó szavazóbíró egészségi ál« lapotának megvizsgálását Az elnöklő hadbíró annyi­ra megzavarodott a váratla­nul támad! furcsa helyzettől és a szokatlan — valójában a bírói testületet is sértő — in- ditványtóL hogy a vádlott és a védő indítványának vissza­utasítása helyett felfüggesz­tette a tárgyalás! Csaknem egyórás szünet kellett ahhoz, hogy a bíróság rendezze so­rai! Persze, a védő indítvá­nyát elutasították, de a tár­gyalás további részében mind az elnök, mind az ügyész ár­gus szemekkel figyelte: nem bóbiskol-e valaki a szavazó­bírál: közül? A derűs epizódot a fogda sötétje követte, s csak a for­radalom szabadította ki bör­tönéből Hamburger elvtársa! Az örömmámorban úszó tö­meg vállára emelte, úgy vitt* végig Pozsony utcáin. Bánhidi Tibor ' I < v ■ • Takács Erzsébet: Népbiztos. Mezőgazdasági Gépjavító Válla la! Kapoevár Jutái u. T. Gyártmányfejlesztési munkában jártas gépészmérnököket és gépipari technikusokat keres azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint, jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a vállalat főmérnőkénéL (77483) SOMOGYI SÉPEAP Vasárnap, 1969. aagnsztos 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom