Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

I MÚLTBÓL A JÖVÖBE... A somogyszili emberek emlékezetében éberen él a dicső múlt. A községben 1919-ben sokan támogatták a Tanácsköztársaság érde­keit. Tetteikért megkínoz­ták őket. így került sor Bodó Mihály, Szakály Ist­ván, Slottheier Sándor, Szakály István Kun, Ko­csis István Barcsi Imre és Ősz Sándor direktóriumi ta­gok kiadására. A felsoroltak közül Szakály István hetvenhét éves. A nagy idők szinte minden napjára pontosan emlékszik. — Mi szerveztük meg a pártot Szilben, csatlakoztak hozzánk a frontról hazatért katonák. Kaposvárról és igal­Szakály István. bőd kaptunk segítséget. Farkas János igali népbiztos heten­ként jött, tanácsokkal látott el minket, ismertette a pilla­natnyi helyzetet... Nagy dol­gokat valósítottunk meg. Óvo­dát, orvoslakást, játszóteret építettünk. Megszerveztük a tanítók átképzését. Kaposvár­ról dr. Vajtó és Hudra taná­rok tanították a szocializmus eszméit az egész járásból itt összegyűlt tanítóknak. Mi is velük tanultunk. Az akkori má­jus felejthetetlen számomra. Nagy ünnep volt. Még az ag­gokat is kivittük a vásártérre. Hadd ünnepeljenek velünk. Aztán, amikor a kormány már alkudozott a szegediek­kel, augusztus végén Kapos­várra vittek bennünket, a helyi direktórium tagjait So­kat szenvedtünk, de megér­te.,. — István bácsi, hogyan lát­ja most a falu életét? Ma elégedett a nép. Jó­módban él, a gyerekek tanul­hatnak. Az állam gondoskodik az öregekről. Ebben a faluban különösen sokat törődnek az emberekkel, jó a' szociális el­látottság. — Elégedett vagyok. Amit akkor akartunk, amiért akkor harcoltunk, ma teljesül. Töb­bé, szebbé válik naponta. A mai jólét alapjait mi raktuk le, és erre büszkék vagyunk. »Somogyszilban március 23- án kiáltották ki a Tanácsköz­társaságot. Bodó Mihály lett az elnök. A kastélyt lefoglal­ták párthelyiség részére. A kastély mai helyén szövetke­zeti bolt van... « Túri Lajos főál lattenyészbő naponta harcol, de az ő küz­delme egészen más, mint Sza­kály Pista bácsié volt — Szakosított sertéstelepet szeretnénk kialakítani a kö­vetkező két évben. Ez még több jövedelmet jelent. Ha be akarná mutatni a Petőfi Tsz egész gazdaságát, külön ri­portot kellene készítenie. In­kább azt mondom, jöjjön ve­lem, nézzen körül, s meglátja, jogosan büszkék napjainkra a veteránok. Ahogy a határt, a majorokat járjuk, s a gyönyörű csikókat, üszőiket, bikákat, kocákat, ma­lacokat, csirkéket nézzük, va­lóban büszkeség tölti el a — Milyen tervei vannak a szövetkezetnek? — Tervünk a szakosítás. Ehhez megfelelő ’támogatást kapunk. Aztán sertéstelepünk­höz egy bekötő utat építünk. Ezzel a kaposvölgyi állatte­nyésztés céljaival is szinkron­ba kerülünk. — Mennyiben élnek a 19-es hagyományok ? — A gondolat élő, csak más lett. ütvén fős a pártszerveze­tünk. Politikai oktatásaink nagy tömeget mozgatnak meg. Sokat formálódott, változott a tudat, és nagyon szorgalma­sak errefelé az emberek. Ezt mi anyagiakban is honoráljuk. De ez nem csupán anyagi kérdés, sokkal több ennél. .. Somogyszil a szilfáról kap­hatta a nevét. Ugyanis a dű­lőnevekből arra lehet követ­keztetni, hogy ezen a vidéken A község irányban Balatoni beszélgetések Diákszínjátszók országos tanácskozása AZ OKTATÖ-NEVELŐ MUNKÁRÓL és a hozzá kap­csolódó témákról évről évre szó esett a bogiári beszélgeté­seken. Az idei program bő­vülése miatt a tanácskozás színhelye átkerült Siófokra. Itt rendezték meg 16-tól 20-ig a diák-színjátszócsoportok ve­zetőinek első országos tanács­kozását. A rendező szervek felsorolása Is jelzi az ügy fon­tosságát. A Művelődésügyi Mi­nisztérium, a Népművelési In­tézet, az Országos Pedagógiai Intézet és a KISZ vállalta a partner szerepét a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályával, hogy országos fó­rumon vitassák meg a diák­színjátszás időszerű kérdéseit, és a meghívott csoportok pro­dukciójából megállapítsák, ál­talában hol tart ma a diák­színjátszó mozgalom? Hetvenöt színpadvezető és irodalomszakos tanár meg nyolc együttes érkezett Sió­fokra. A zalaegerszegi Csányi László Közgazdasági Szakkö­zépiskolát, a Kőszegi Mező- gazdasági Technikumot, a Veszprémi Vegyipari Techni­kumot, a Sárbogárdi Gimná­ziumot, a szentesi Horváth Mihály és a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumot, valamint a két somogyi iskolát, a Nagyatádi Általános Iskolát és a marcali Lady János Gimnáziumot és Szakközépiskolát üdvözölhet­tük az első siófoki tanácsko­zás vendégeként. A diákszínjátszók az első ébresztőt a Somogy megyei Csurgóról hallhatták. Az 1968-as csurgói diákszínjátszó napokon vetődött fel a most megrendezett tanácskozás gon­dolata is. A hívó szó ismét elhangzott, és a diákszínpa­dok vezetőinek, a magyarsza­kos tanárok országos tanács­kozása eredményekkel zárult Lássuk, melyek ezek. Gálos Tibornak, a Művelő­désügyi Minisztérium főelő­adójának az összefoglalója választ adott erre is. A tanácskozás öt napján nem kellett senkinek külön bizonygatnia, hogy a diákszín­játszás fölött nem járt el az idő. A korszerű, politikus diákszínjátszás ma is a társa­dalmi haladás ügyét szolgálja. A mozgalom továbbfejlődé­sének feltételed között állapí­totta meg Gálos Tibor, hogy feltétlenül szükséges a meg­változott életkori sajátosságok feltérképezése. A diákszínját­szás egyik legnagyobb ható­erejeként a szép magyar be­széd területén végzett mun­kát értékelte. Bírálatként hangzott el, hogy a diákszínjátszással nem az iskolarendszerrel összefüg­gésben foglalkoztak. A diák­színjátszás gimnázium-centri­kus szemléletével nem érthe­tünk egyet. A szakközépisko­lák tanulóinak száma jelentős, nem feledkezhetünk meg ró­luk sem, ahogyan a fizikai dolgozók gyermekeiről sem. A mozgalom egyik veszélye ma is fennáll: ez a tevékeny­ség kevés tanulót érint. S így adódik egy másik fontos ész­revétel: a diákszínjátszó moz­galom közoktatás-politikai szemlélet nélkül nem halad­hat, nem fejlődhet tovább. A BEMUTATÓKRÓL EL­HANGZOTT VITÁKAT IS összefoglalta Gálos Tibor. Va­lamennyi előadásról elismerés­sel szólott. Két műsort emelt ki, a pécsi Nagy Lajos Gim­názium Mindenért felelős va­gyok és a zalaegerszegi Csányi László Közgazdasági Szakkö­zépiskola összetartozunk című összeállítását. A pécsiek elő- ügyi osztálya az előadások, vi­Turi Lajos. messziről idetévedt idegent. Az 1919-ben elvetett mag jó talajba hullt. A sziliek bizo­nyítanak — íme erre vagyunk képesek. Mindössze akaraton, kezdeményezőkészségen mú­lik, hogy gazdaggá tegyük mindennapjainkat, s velük biztosítsuk a jövőnket is. Danes Sándor elnök is eze­ket a gondolatokat fejezd ki. — Még tovább fogunk gaz­dagodni. Sertésfiaztafó, te- hénisfálló, szárítóüzem épül majorjainkban. A tervezett negyven, forinton felül számí­tunk egy munkaegységre. De nagyon lényeges emberi szem­pontból a szociális létesítmé- nyednk bővülése is. Nemrég építettünk külön férfi-, nőd zuhanyzókat. Temetési, beteg­ségi, esküvői szociális segélye­ket folyósítunk. Ebben az év- daííak- Gyakori itt a derült idő, magas a napsütéses órák száma. Talán ezért derűsek errefelé az emberek is. A jelentés lapjait forgatom. A községben az állattenyész­tés dominál. Az adatok sze­rint 1415 szarvasmarha, 2269 sertés, 68 ló van a faluban. Az itt élő lakosság fő foglal­kozása a mezőgazdaság. Ipar­ba eljáró alig van. Szembetűnő a falu rende­zettsége. Olyan, minit egy ha­talmas virágosként. Az 1949- ben megalakult 26 tagú szö­vetkezetben tizenhárom fo­rmt jutott egy munkaegység­re. 1959-ben már huszonnégy, 1967-ben negyven forintot fi­zettek. Egy tagnak huszon- kétezer forint volt az átlag- jövödelme. A dicső múlt méltó örökö­sökre talált a sziliekben. Ügy vették ót a gondolatot, hogy cselekedetükkel a jövőt is szolgálják. Mészáros István Danes Sándor. sok volt a szilfa, határát észak-dél futó völgyek, dombok szab­ben már nyolcvanhétezer fo­rintot fizettünk ki BECSUKÓDOTT A JEGYZETFÜZET vábbi országos tanácskozást kell összehívni. A konferen­cia kérte, hogy kétévenként rendezzék meg Somogybán a diákszínpadok vezetőinek ta­nácskozását Találják meg to­vábbá annak a módját is, hogy a vidéki csoportok Buda­pesten is szerepelhessenek. Ez év őszén a Népművelési Inté­zet irányításával mérjék föl, hol tart szervezetileg a diák­színjátszás, hány tagja van a mozgalomnak? Javaslatként hangzott el az is, hogy a diák- színpadok vezetőinek jó mun­káját vegyék figyelembe a rendkívüli előléptetéseknél, a jutalmazásoknál. A szakmai fejlődés biztosítékának látszik a pedagógus továbbképzések új rendszere, a kabinet tán- folyam. Ezen belül kell meg­találni a színpadvezetők to­vábbképzésének módját iS. AZ ÖTNAPOS TANÁCS­KOZÁS megvitatta a diák­színjátszás és az irodalomta­nítás kapcsolatát is. Deb recze- ni Tibor, a Népművelési Inté­zet munkatársa a diákszín­játszás műfajairól tartott elő­adást. Tüskés Tibor író, a pé­csi Janus Pannonius Gimná­zium tanára az ifjúsági iro­dalom időszerű kérdéséről szó­ló előadásában hangsúlyozta, hogy a korábbi álláspontok­hoz képest nőtt az esztétikai igény az ifjúsági irodalomban. A teljes értékű ember neve­lésében, a teljes személyiség kialakításában pedig nagy sze­repük van a művészeteknek és az irodalomnak. A megyei tanács művelődés­adása témájánál fogva, a za- ]n«c,orsz?g:eké pedig életsze­rűségével keltett feltűnést. Láttunk irodalmi színpadi előadást, mesefeldolgozást, színpadra állított balladát, s ez a sokszínűség a diákszín­játszás jövője. A tanácskozás zárszavában teuo javaslat is elhangzott. A diákszínjátszás elméleti és gyakorlati kérdéseiről még to­tált, bemutatók mellett gon­doskodott arról, hogy a ven­dégek jól érezzék magukat. Vasárnap délután úgy vál­tak el Siófokon a vendégek Somogytól és egymástól, hogy rövidesen ismét találkoznak megyénkben. Bejelentették: 1970 májusában ismét megren­dezik a csurgói diákszinjátszó napokat. ÜMányi Barna Búcsú A. Lapsin-tól U r jságíró volt és a természet szerelmese. Amikor két évvel ezelőtt megismerkedtünk Kalinyinban, első dolga volt, hogy autóba ültetett, és megmutatta a várost. Sokáig sétáltunk a nyírfáiigetben a Volga partján, később pedig gombát szedtünk az erdőben. Olyan aprólé­kosan elmagyarázta, melyik milyen gomba, hogy talán ma Is megkülönböztetném a mérgest az ehetőtől. Séta közben zsebre vágtam két lehullott tobozt. Megkérdezte, minek az nekem. Azt feleltem, hogy erről majd eszembe jut odahaza a Volga, meg a nyírfáliget. Akkor még nem gondoltam, hogy két és fél hónap múlva ismét találkozunk, mégpedig Magyarországon, ö volt a Kalinyinszkaja Pravda, testvér- lapunk. első hivatalos követe megyénkben.-. Barátokat sze­rezni és megyénkkel ismerkedni érkezett, s ezt terve sze­rint a legnagyobb sikerrel teljesítette. Sokat beszélgettünk második találkozásunkkor a múltról, s most érzem, milyen keveset. Csupán villanások maradtak bennem az életéről. Újságíró volt, aztán Sokáig pártmunkás, majd újra újság­író, testvérlapunk főszerkesztője. Mielőtt hazánkba utazott, sarló-kalapácsos jelvény került az ő szerkesztésében meg­jelenő Kalinyinszkaja Pravda fejléce mellé. Az újság öt­venéves jubileuma alkalmából a Munka Vörös Zászló-rend­jével tüntették ki a Kalinyinszkaja Pravdát. Elhozta ma­gával a pirosbe tűs ünnepi számot, s a nagy ünnepségről számot adó lapot. K ét epizódot őrzök még az életéről. Az egyik próza­író tollára való történet: hogyan élték egy kis lett Caluban az asszonyok a háború után férfi nélkül. Ok vetettek és arattak, mert apjuk, férjük, testvérük el­esett a fasiszták elleni harcban. A másik a gyermekkorá­ból való. A polgárháború idején járt iskolába, s egy vekni > fekete kenyeret, egy liter tejet vitt magival otthonról a városi albérletbe. Lakott ott egy spekuláns, s valahonnan szerzett egy fehér kenyeret, azzal állított haza. Ö, mint kisfiú, egész este arról álmodozott, hogy szel belőle egy karéjjal neki is, azonban egy falatot sem kapott. Akkor azt kívánta, de nagyon erősen, hogy legalább szagolhassa vagy nyalhassa meg a foszlós kenyeret. Sajnos, ez sem adatott meg neki. Eddig jutott az elbeszélésben Bud,an. a Szeged Étteremben, aztán elhallgatott hosszú percekre. Amikor ismét beszélni kezdett, csak ennyit mondott: — Most már annyi fehér kenyérét ehetek, amennyit csak akarok! S ez több volt, mint a történet csattanója, amolyan vallomás volt ez távol a hazájától. Az ő tollából jelent meg a legszebb, a legtöbb szívvel i megírt riportsorozat megyénkből a Kalinyinszkaja Pravdá­ban. Színesen és nagy szeretettel írt Kaposvárról, Nagy­atádról, Balatonboglárról, Lábodról, Balatonendrédről és Siófokról. A két hét alatt nagyon sok barátot szerzett, sok megyei, járási párt- és tanácsi vezetővel tárgyal. Amikor Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára fo­gadta, megígérte, mindent megtesz azért, hogy a két test­vérlap kapcsolata még szorosabb legyen, mert a testvér­megyék bemutatásában még nem aknáztunk ki minden le­hetőséget Hazautazása után neki is látott a tervek és az elképzelések megvalósításának. Az ő kérése volt, hogy rendszeresen küldjük meg egymásnak újságainkat. Azóta a posta viszi és hozza a Kalinyinszkaja Pravdát és a So­mogyi Néplapot az ismerkedés egyik fő forrását. A kocsiban mesélte, amikor Budapestre utaztunk, hogy nagyon szeret horgászni. Télen is, nyáron is. Elmagyarázta, hogyan vágnak léket a jégen, s mint pecáznak a Volgán, a Szeliger tavon. S csak úgy mellé­kesen megjegyezte, hogy átússza a Volgát, ha jó kedve van. Ez jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt meg­tudtuk a szörnyű hírt Ny. G. Koritkovtól, a kalinyini párt­munkásküldöttség yezetőjétől: A. L^sin meghalt. Nyári szabadsága utolsó napján a Volgán horgászott, s felhevül- ten a folyóba ugrott. Szíve Őröltre megszűnt dobogni. Be­csukódott újságírói jegyzetfüzete, amelyben még mindig ott sorakoznak a somogyi följegyzések, a barátok és is­merősök nevei. S nem nyújthat már kezet — mint riport- sorozata utolsó részében írta — Kovács Gyula balaton- endrédi traktorosnak, akit annyira megszeretett, s akiről a legmelegebben írt a lapjában ... Lajos Géza tyissza nz őserdőbe? Desmon Morris angol zoológus évekig tanulmá­nyozta őseink fejlődését. Különös figyelmet szentelt annak a folyamatnak, ami­kor a szőrös majom csu­passzá változott. Utóbb ki­fejtett elmélete szerint ma­jom elődeink élelemkere­sés közben a dzsungelek- ből vándoroltak a tenger­partra. Nagyon megtet­szett nekik a finom falato­kat kínáló tenger, tehát megtanultak úszni. Ezért szépségükkel fizettek, el­vesztették a testüket fedő szőrzetet, mint minden em­lős, amely életteréül a vi­zet választotta. Viszont »áramvonalasakká« váltak. A napokban eszembe ju­tott Morris elmélete. A di­vat ugyanis újabban a fér­fiakat is leigázza. A maj­mok egyes leszármazottai igyekeznek újfent szőrrel borítani testüket. No, nem azokra gondolok, akik hosz- szú hajat, szakálll vagy ba­juszt növesztenek. Inkább azokra, akik jó vastag, egész testüket borító, gön­dörszőrű bundáról álmodoz­nak. Szerintük ez a férfi- társadalomhoz való tarto­zás kétségtelen bizonyiiéka. Az egész dolog Ausztrá­liában kezdődött. Az ötödik kontinens lidóin nagyon sok — 15—60 éves — férfi mel­lét, vállát és hátát dús szőr­zet borítja. Legnagyobb bá­natukra most lelepleződtek: a bunda hamis. Az ismert sidneyi parókagyár nyilvá­nosságra hozta, hogy sok­kal több »műszőrt« ad el, mint bajuszt, szakállt vagy barkót. — A szőrös mell hatal­mas népszerűségnek ör­vend — mondta a cég igaz­gatója. — A mell- és hát­szőrzet rendelésre készül, többször kell próbálni. A szőrt vékony, szabad szem­mel láthatatlan anyagba szövik, majd felragasztják. Lehetetlen letépni. A ra­gasztó nem oldódik sem a tengervízbe4i, sem a fürdő­ben, ezt a gyár garantálja. A Reuter hírügynökség felbecsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek, ami­kor szétkürtölte az új bun­da hírét. Hatéves kisfiam — mikor meghallotta .— örömében felkiáltott: — Nekem is kell szőr a mellemre! A születésna­pomra vegyétek meg! Egy kis közvélemény-ku­tatást végeztem. Egy öt- gyermekes családanya így válaszolt: — Csodálatos találmány! Ezentúl a férfiaknak nem lesz szükségük gyapjú pu­lóverre. De ha a férjecs- kém is ez után a divat után megy, ketrecbe ülte­tem, s nyakörvet, pórázt szerzek neki. ... Az üzletemberek — ügyes fickók. Ma mestersé­ges szőrt árulnak, holnap olyhn könyvet reklámoznak, amely megtanítja a férfia­kat négykézláb , mászkálni és füvet legelni. Az értelmes nők vélemé­nye ellenére az ausztráliai divat a hongkongi influen­zához hasonlóan terjecLMár Amerikában is megkezdték a mesterséges szőr gyártá­sát. Lesz-e a nyugati világ strandjain egyetlen férfi, akinek a mellét ne boríta­ná sűrű — méretre szabott — szőrzet? Szeretnék biztonságom érdekében végül is semle­ges maradni. De engedjék meg ... eszembe jutott az egyszeri diák. Darwin elmé­letéből vizsgázva megbot­lott a nyelve, ezt mondta: »A majom az embertől származik.« Lehet, hogy mégsem tévedett akkorát? Martin Larni finn iró SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom