Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Folytatódik a politikai harc Josef Kempny beszéde a CSKP főiskoláján Josef Kempny, a CSKP KB titkára, a pártfőiskola tanévé­nek befejezése alkalmából mondott beszédében foglalko­zott az ideolóigai munka kér­déseivel. Kijelentette, hogy a jelenlegi problémák megoldá­sának kulcsa a párton belüli helyzet megváltoztatásában rejlik. Pozitívumként említet­te, hogy a CSKP kerületi és járási bizottságai kritikusan értékelik munkájukat és ká­derszempontból is levonják a szükséges tanulságokat, A má­jusi plénum óta eltelt idő bi­zonyítja, hogy a politikai harc folytatódik, a jobboldali op­portunista nézeteik, s tenden­ciák védelmező és terjesztői nem tették le a fegyvert, ha­nem továbbra is hatni igye­keznek. A nyugati propaganda te­vékenységével és taktikájával foglalkozva Kempny megálla­pította, hogy a tapasztalatok tanúsága szerint az ideológia területén nem lehet szó sem békés egymás mellett élésről, sem kibékülésről. Miután Nyugaton nem szá­molhatnak reálisan azzal, hogy egy szocialista ország­ban erőszak útján következik be fordulat, a nyugati politi­kusok és ideológusok a szo­cialista országok fejlődésének különlegességeiből indulnak ki, és részletes, hosszú lejá­ratú taktikai tervet dolgoztak ki. A Csehszlovákia-ellenes, an- tikommunista tevékenységet ezért sokoldalúan modernizál­ták. Maximális mértékben igyekeznek a társadalomban fennálló nehézségeket kihasz­nálni. Régebben — állapítja meg Kempny — »negativista« gyakorlatot folytatva azt mondták, hogy Csehszlovákia a «-sztálinizmus legszilárdabb bástyája«, az utóbbi években azután Csehszlovákia gazdasá­gi és kulturális fejlettségét hangsúlyozták, Csehszlovákia »■rendkívüli helyzetéről« be­széltek a szocialista országok között, ami gazdasági és kul­turális fejlettségéből, burzsoá- demokratikus tradícióiból ered. A negatív véleményeket terjesztették a szocializmus építésének eredményeiről, s idealizálták a burzsoá-de­mokratikus csehszlovák köztársaság eredményeit. Ugyanakkor a szocializmus építésének torzulásait céltuda­tosan a Szovjetunióval kötöt­ték össze. Intenzív támadáso­kat intértek a marxizmus— leninizmus elvei ellen. Számos csehszlovák lapban megjelent kritikából is azt lehetett ki­olvasni, hogy a marxizmus egyeseknek kellemetlen, »túl­haladott«, és »nem felel meg« az olyan fejlett ország felté­teleinek, mint Csehszlovákia. Kempny ezután rámutatott, hogy az ideológiai munka gyengeségei és hiányosságai főleg a pártoktatásban mutat­Őrségváltás Bonnban Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Kedden délelőtt, a Bundes­tag és a Bundesrat együttes ülésén beiktatták hivatalába az NSZK új köztársasági el­nökét, Gustav Heinemannt, von Hassel Bundestag-einök- nek a lelépő Heinrich Lübkét és az új elnököt üdvözlő sza­vai után a távozó elnök mon­dott rövid beszédet Lübke ezután aláhúzta: a német nép története sok olyasmit mu­tathat fel, amivel hozzájárult az emberiség gazdagításához. De a népünk nevével való visszaélés a második világhá­ború kirobbantásához vezetett. »Nem szabad kitérnünk an­nak a kérdésnek a megvála­szolása elől, hogy miképpen következhetett be a nemzeti szocializmus szörnyű korsza­Az elnökváltozás alkalmából rendezett fogadáson: balról Lübke volt elnök feleségével, jobbra Heinemann elnök és felesége. (Telefotó: AP—MTI—KS) búcsúbeszédében a többi kö­zött hangoztatta, hogy az európai békerendezés feltétele a német kérdés megoldása, s ezt csak »az egész német nép jóváhagyása garantálhatja«. Ezután Gustav Heinemann letette a hivatali esküt, majd ígéretekben bővelkedő szék­foglaló beszédet mondott. Olyan időben lépek hivatalba — mondotta —, amikor a vi­lág ellentmondások közepette él. Az ember képes a Holdra lépni, de még mindig nem tüntette el a Földről a hábo­rút, az éhséget és az igazság­talanságot.. »Első feladatom­nak azt tekintem, hogy a bé­két szolgáljam — hangoztatta, majd hozzáfűzte, hogy egy európai biztosított békéről való általános tárgyalás idő­szerű és ennek el kell követ­keznie.« Heinemann felhívta a világ népeit, hogy ne a fegyver­kezési versenyben, hanem a leszerelésben és a fegyverke­zés csökkentésében keressék a biztonságot. Az új elnök ka, mert csak akkor nem fogják a többi népek elle­nünk fordítani történelmünk­nek ezt a fejezetét« * * * A CDU—CSU egyes körei már beiktatásának napján megkezdték a támadást Gus­tav Heinemann köztársasági elnök ellen. A CDU félhiva­talos sajtószolgálata kedden azt írta, »sajnálatos«, hogy Heinemann-nak a Spiegelben megjelent interjúja »nyugta­lanságot és bizonyos kételye­ket kelt, hogy az elnöki hi­vatal hagyományos folytatóla­gossága fennmarad-e«. A CDU —CSU meggondolásai főleg az ellen a lehetőség ellen irá­nyulnak, hogy az új elnök a kancellár véleménye ellenére is a nyilvánossághoz fordul­na, ha ezt szükségesnek látná. »Az NSZK politikájáért egye­dül a kancellár felelős« — írja a CDU félhivatalosa. A CDU—CSU orgánumával ellentétben az SPD és az FDP sajtószolgálata üdvözölte Heinemann önálló fellépését. (MTI) koztak meg. és ezért is nem volt a párt eszmeileg kellő mértékben felkészülve a társa­dalmi problémák megoldására. Ez az egyik oka annak, hogy a párt 1968 januárja után nem tudott ellenszegülni a burzsoázia ideológiai támadá­sának. Káros volt, hogy a párt szerveinek intézkedéseit, határozatait nem egysé­gesen magyarázták. Hallgattak a helytelen néze­tekről, amelyek a párt vezető szerepével, a szocialista haza- fisággal, a proletár internacio­nalizmussal és a gazdaságpo­litikai kérdésekkel kapcsolat­ban jelentek meg. Mindennek következtében jelentősen csök­kent a marxista—leninista eszmék iránti érdeklődés — jelentette ki Kempny. Beszédében a kb titkára fog­lalkozott a CSKP pártfőisko­lájának negatívumaival is. Megállapította, hogy annak számos pedagógusa és tudo­mányos munkatársa nem har­colt határozatlan a pártelle­nes, szocialistaellenes és szov­jetellenes nézetekkel. Á CSKP KB — mondotta — most olyan intézkedéseket készít elő, amelyek biztosítják, hogy a pártfőiskola ne csak formálisan, hanem tény­legesen is a párt intéz­ménye legyen. Az üzemekben előállott helyzettel foglalkozva hangsú­lyozta, hogy az üzemekben a pártnak a szakszervezetekkel közösen kell fellépni a jobb­oldali nézetekkel szemben, és azok ellen nyílt politikát kell folytatnia. Kempny végül hangsúlyoz­ta, hogy a marxizmus—leni- nizmust nyílt rendszernek kell tekinteni, amely más tudomá­nyok eredményeivel állandóan gazdagszik, alapvető tézisei azonban változatlanul érvé­nyesek maradnak. (MTI) , Guineái tiltakozás A Forradalom Hangja ne­vű guineai rádió vádat emelt az Amerika Hangja adásai el­len, amiatt, hogy célzatosan és hamis megvilágításban ismer­teti a guineai helyzetet és szívesen közvetíti különböző emigráns szervezetek ellensé­ges megnyilatkozásait. Az Amerika Hangja nem most először terjeszt hazugságokat a Guineai Köztársaságról, ed­dig azonban a guineai rádió nem bocsátkozott vitába vele. Ge&rgi fí Halálának 20. évfordulójára Elkerülhetetlen »istencsapása«-e a fasiz­mus? A kispolgár lázadása? Hétköznapi kor­mányváltozás? Olyan hatalom, amely felette áll mind a burzsoáziának, mind a proletariá­tusnak? Ilyen kérdések foglalkoztatták Georgi Dimitrovot, a bolgár nép nagy fiát, amikor a német fasiszták 1933-ban kiraicatpert indí­tottak ellene is. ö arra is felelt, mi a teen­dő a fasizmus ellen. A Reichstag-per idején Dimitrov mögött már nagyszerű forradalmi múlt állott. Bla- goev oldalán, 1903-ban kapcsolódott be a bol­gár marxisták mozgalmába, s később egyre magasabb szinten, vezetőként szolgálta a forradalmi fejlődés ügyét. Egyik irányítója volt az 1923-as szeptemberi bolgár felkelés­nek: távonétében halálra ítélték. Ő akkor már a Komintemben, a III. Intemacionálé Végrehajtó Bizottságában dolgozott, s mint e világszervezet főtitkára, 1935 és 1943 között — történelmileg bebizonyosodott — nagyon értékes munkát végzett, amit haláláig Bul­gáriában folytatott. Dimitrovot 1933-ban Göring vérbírósága a Reichstag épületének felgyújtásával vádolta, így akarták — őt és vele együtt minden kommunistát — befeketíteni a néptömegek szemében. Dimitrov azonban fantasztikus lelkierővel és csodálatot keltő szellemi fö­lénnyel bebizonyította a per folyamán, hogy a fasizmus a munkásosztálynál, s minden dolgozónak leggonoszabb ellensége és a nem­zetközi ellenforradalom zászlóvivője. Dimitrov fellépése milliók szemét nyitotta ki, s világszerte heves mozgalmak kezdődtek megmentésére. Végül a Szovjetunió fellépé­sére 1934-ben megszabadult Hitler börtöné­ből, hogy aztán a Komintern főtitkáraként kidolgozza hires antifasiszta téziseit és meg­szervezze a Komintern VII. kongresszusát, amely az egész haladó emberiséget mozgó­sította a fasizmus ellen. A VII. kongresszus elemezte a német fasizmus uralomra jutásá­nak tanulságait. Megállapította, hogy a hit­leristák azért győztek, mert a német dolgo­zókat a munkásegység hiánya és a testvér­harc dezorganizálta, s ebben a helyzetben a burzsoáziának alkalma nyílott a parlamen­tarizmus, a polgári demokrácia és a szabad­ságjogok fokozatos megsemmisítésére. Dimitrov és a Komintern VII. kongresz- szusa bebizonyította, hogy a fasizmus mint államforma nem osztályok feletti és nem kispolgári lázadás, hanem olyan népcsalás, amely gátlástalan szociális demagógiával, nacionalista jelszavakkal, a »plutokrácia« szi­dalmazásával és »szocialista« frazeológiával képes volt a maga oldalára állítani az elé­gedetlen kispolgárt és a proletariátus elma­radottabb elemeit. A Komintern 1935-ös VII. kongresszusa — Dimitrov tézisei nyomán — a fasizmus elleni harc sikerének feltételeként jelölte meg a forradalmi párt létét, a proletariátus harci egységét, a megfelelő politikát a kispolgár­ság és a parasztság megnyerésére, s a cse­lekvést a megfelelő időben. Kimondotta, hogy a siker legfőbb tényezője a munkás­egységfrontra épített népfront. Dimitrov életműve nagy hozzájárulás volt az antifasiszta küzdelmek végső sikeréhez. És bár dicsőséges életútja 1949. július 2-án, életének 76. évében véget ért, tettei alapján milliók szívében él tovább... F. M. A sziklafámaszpont blokádja Megszűnt az utolsó ka­pocs is Gibraltár és Spa­nyolország között. A mad­ridi hatóságok megszün­tették az Algeiras és Gib­raltár között közlekedő kompjáratot. (Újsághír) KÜLÖNÖS KONFLIKTUS parazsa izzik az Ibériai-fél­sziget legdélibb csücskén: Franco blokádot hirdetett Gibraltár ellen, megtiltotta a támaszpont-városban dolgozó ötezer spanyol munkásnak a további munkavállalást az angoloknál, sőt a turistákat sem engedi át a legendás sziklaerődhöz. Katonák süt­nek kenyeret és Marokkóból | próbálnak munkaerőt impor­tálni Gibraltár hatóságai. A spanyol—angol vita köz­vetlen előzményei: Franco néhány év óta »nemzeti fel­szabadítást« hirdetett meg a »Spanyolország területén levő brit gyarmat ellen«. Az ango­lok erre népszavazást ren­deztek még 1967-ben. amely majdnem 100 százalékos győ­zelmet hozott a számukra. Az ügy azonban az ENSZ előke­rült, amely a felszabadult or­szágok szavazataival »gyár­A walesi herceg beiktatása és a biztonsági intézkedések Caemarvonban kedden délelőtt kezdődtek Károly herceg walesi herceggé való beiktatásának ünnepségei. A rendőri szervek széles körű intézkedéseket foganato­sítottak, hogy biztosítsák a rendet, valamint a nagyszá­mú látogató és a királyi csa­lád személyi biztonságát. A í* f ai r .♦ * ■iV^r V\ * . ‘-i ’ : A walesi Caernarvon vár körül minden előkészület meg­történt arra, hogy Károly herceget, a trónörököst fényes ünnepség keretében beiktassák a walesi herceg tisztségébe. Mivel a walesi nacionalisták fenyegetően mozgolódtak — hétfőn is felrobbant egy időzített bomba —, a kastélyhoz különleges rendőralakulatokat vezényeltek, (AP — Képtávírón érkezett) királyi családot szállító vonat — amelynek útvonalát szigo­rúan titokban tartották — keddre virradó éjjel mégis kénytelen volt 50 percig nyílt pályán vesztegelni, az előtte haladó tűzszerészek és bizton­sági rendőrök ugyanis egy kis vasúti híd alatt gyanúsan ke­tyegő csomagot találtak. Az »időzített bomba« a gondosabb vizsgálat során egy becsoma­golt ébresztőórának bizonyult. A királyi vonat őrizetével megbízott rendőröknek az éj­szaka folyamán újabb gondot okozott, hogy a pálya mellett futó távíró- és telefonvezeté­ket — feltehetően walesi na­cionalisták — elyágták. . Az angol sajtó élénken ta­lálgatja a trónörökös jövőjét. A keddi Daily Mirror emlé­keztet arra. hogy Viktória ki­rálynő idején a walesi her­cegnek 59 éves koráig kellett várnia, míg- trónra léphetett, Ha Erzsébet királynő is 82 érvig élne, mint Viktória,' ak­kor a ma húszéves Károly hercegnek szintén 59 éves ko­ráig kellene várnia a koro­nára. A Daily Mirror ezért azt javasolja, hogy Erzsébet királynő 60 éves korában vo­nuljon nyugalomba, s ebben az esetben Károly már 37 éves fejjel átvehetné a királyságot. matosításellenes« határozatot hozott, magyarán: az ENSZ távozásra szólította fel Ang­liát. London válasza: az idén májusban a szikla domíniumi státust kapott. A kép — enyhén szólva — tragikomikus. Mert még csak vitatkozni sem érdemes azon, hogy a gyarmatosításnak a legutolsó maradványait is el kell tüntetni a világ térké­péről. Az adott esetben vi­szont felettébb érthető, hogy a korántsem gyarmati sor­ban élő, inkább a brit alatt­valók helyzetét élvező gib- raltáriak nem óhajtanak a fasiszta Spanyolország állam­polgáraivá válni. Valóban furcsa »felszabadulás« volna ez egy olyan kis közösség számára, amely gyermekeit évtizedek óta a polgári de­mokratikus tradíciók szelle­mében nevelteti, másfelől semmi köze sincs a spanyo­lokhoz, mert angolul beszél eredetét tekintve pedig por­tugál, génuai, olasz és ki tudja még hány levantei szár­mazású család keveréke. A legérdekesebb a hely­zetben az, hogy a sziklaerőd Anglia szempontjából elvesz­tette értékének háromnegyed részét. Néhány éve még va­lóban ellenőrizték innen a Földközi-tengert, korábban — a második világháború idején pedig — sakkban tartották Francót, Hitler potenciális szövetségesét. Azóta azonban Anglia tengeri szerepe erő­sen csökkent, ráadásul a Földközi-tenger térségét stra­tégiailag nem Gibraltár, ha­nem a közép hatósugarú vagy ennél is nagyobb rakéták ha­tározzák meg, s végül: ami imperialista »aprómunka« eb­ben a térségben akad —. azt úgyis az amerikaiak látják el a Gibraltár közvetlen szomszédságában, spanyol te­rületen levő rotai támasz­pontjukról. MARADT TEHAT a kon­fliktus Francóval, illetve ezen felül még évi mintegy 40 millió dollárnyi költség. Eny- nyit kell a brit adófizetőknek Gibraltárra küldeniük, hogy fenntartsák ott is az angol életformát. m SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július t. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom