Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-12 / 159. szám
Bonni válasz Gromikónak A bonni General Anzeiger péntek reggeli száma első oldalon »Bonn szintén kész a megbeszélésekre« bevezető mondat alatt. »A szövetségi kormány elfogadja Gromiko kezdeményezését« címmel a bonni külügyminisztérium csütörtökön kiadott nyilatkozatát idézi Gromiko beszédének azon bejelentésével kapcsolatban, hogy »Moszkva folytatni akarja az eszmecserét Bonn- nal az erőszakról való lemondás ügyében és más kérdésekről.« A nyilatkozat szerint a bonni szövetségi kormány erősen érdekelt az erőszakról való lemondás kérdésében Moszkvával folytatott tárgyalások továbbvitelében. A bonni külügyi hivatal fölfogása szerint egy olyan nyilatkozat kiadása, amelyben a felek kölcsönösen lemondanak az erőszakról, lépés lenne áz enyhülés és az európai békerendezéshez szükséges első előfeltételek megteremtése felé. A péntek reggeli nyugatnémet sajtó fő témája Gromiko csütörtöki beszéde. A lapok a beszéd két vonatkozását emelik ki: az Egyesült Államok felé tett — mint írják — »bé- külékeny« kijelentéseket és az NSZK felé elhangzott — fentebb idézett — szavakat. A címekben elhallgatják, de a szövegben idézik azokat a feltételeket, amelyekhez a szovjet külügyminiszter a kapcsolatok normalizálását kötötte. Az NDK kairói elismerésnek csütörtöki bejelentése és az erre vonatkozó közlemények pénteken már a nyugatnémet sajtó kevésbé szembetűnő hasábjaira kerültek. A lapok szinte egyöntetűen azt emelik ki, hogy Kairó azért fenn kívánja tartani a kapcsolatokat az NSZK-val. (MTI) Dzur kitüntetése Svoboda csehszlovák elnök a haza védelmében tett szolgálataiért, a csehszlovák néphadsereg fejlesztéséért és a Csehszlovák Kommunista Párt, valamint a csehszlovák állam javára végzett tevékenységéért 50. születésnapja alkalmából Munka Érdemrenddel tüntette ki Martin Dzur vezérezredes honvédelmi minisztert. A kitüntetést Gustáv Húsúk, a CSKP KB első titkára, a csehszlovák államvédelmi tanács elnöke nyújtotta át. Közvetítés Quatemala, Costa Rica és Nicaragua sikeresen közvetít a két kis közép-amerikai állam, Salvador és Honduras között. Az érintett országok a válságra várhatóan hamarcsrn kielégítő megoldást találnak. Thieu és a választás Nguyen Van Thieu saigoni elnök pénteken nyugati hír- ügynökségek által »nagy jelentőségűnek« minősített rádió- és televíziós beszédet mondott Thieu nyilatkozatában állást foglalt »a vietnami béke mielőbbi helyreállítása« mellett és javasolta, hogy e célból Vietnamban tartsanak választásokat. A saigoni elnök nem részletezte, hogy milyen választásokra gondol j— általános vagy részleges, törvényhozási, vagy elnökválasztásokra, illetve népszavazásra. Nyugati h-rügynökségek Thieu elnök nyilatkozatával összefüggően a következő mozzanatokra hívják fel a figyelmet: 1. Thieu nyilvánvalóan | Egyesült Államok szövetsége- olyan választásokra gondol, sei; amelyeket az ő elnöksége' 5. Thieu elnök nyilatkozaideje alatt készítenének elő és tartanának meg. 2. a javasolt választások alatt az amerikai hadsereg Dél-Vietnamban tartózkodna; 3. a DNFF indulhatna ezeken a választásokon, de csak abban az esetben, ha beszüntetné a harcot; 4. korábbi saigoni megnyilatkozások szerint a nemzetközi ellenőrző testületben mindenekelőtt olyan országok kapnának helyet, mint Japán, Dél-Korea, Indonézia, a Fülöp-szigetek és Thaiföld, azaz a saigoni rendszer és az tában nem tett említést az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásáról; 6. a saigoni elnököt nyilatkozata előtt több ízben felkereste Bunker, az Egyesült Államok nagykövete. Feltételezhető, hogy a saigoni javaslat amerikai sugalmazásra hangzott el. (MTI) A monopóliumok javára — a többség kárára A párizsi Elysée-palotában Pompidou megtartotta első sajtóértekezletét. (Telefotó: AP—MTI—KS) A péntek reggeli francia lapok részletesen beszámolnak Pompidou elnök csütörtöki sajtóértekezletéről, az elsőről, amelyet köztársasági elnöki minőségében tartott. Több lap helyteleníti, hogy az elnök ilyen röviddel hivatalba lépése után már sajtó- értekezletet tart, erre várni kellett volna, amíg Pompidou jobban »beletanul« az elnöki Usenet as EAK-nak Kínai állásfoglalás a Közel-Keletről Az Üj-Kína hírügynökség szerkesztőségi cikkben foglalkozik a közel-keleti válság politikai megoldását célzó erőfeszítésekkel. Részletesen taglalja az Egyesült Államok 13 pontos legutóbbi béketervét, és megállapítja, hogy annak éle az arab ellenállási szervezetek és a palesztinai nép ellen irányul. Az imperialisták és egyes arab országokban működő bábjaik sötét összeesküvést szőnek az arab né- ->ek ellen — írja a hírügy- ökség, majd hozzáfűzi, hogy z amerikai terv »meg akarja -öjtáni a palesztinai ellenál- 'ási mozgalmat és kapitulációra akarja kényszeríteni az arab népeket az agresszor előtt. A közel-keleti válság politikai rendezését célzó négyhatalmi erőfeszítések következetes elutasításán alapuló kínai álláspont szellemében az Üj- Kína »összeesküvésnek« és »közel-keleti Münchennek« minősít minden olyan elképzelést, amely egyes területek demilitarizálását, ENSZ-erők igénybevételét és a Biztonsági Tanács beavatkozását javasolja. A hírügynökség végül méltatja a palesztinai ellenállási szervezetek eltökéltségét és elszántságát, hogy nem járulnak hozzá a politikai megoldáshoz és »meghiúsítanak minden olyan imperialista összeesküvést, amely a palesztinai nép harcának .elárulására irányul«. (MTI) Az NDK és az Egyesült Arab Köztársaság közti diplomáciai kapcsolatok felvétele alkalmából Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke üzenetet intézett Gamal- Abdel Nasszerhez, az EAK elnökéhez. Az üzenet kiemeli, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele, olyan lépés, amely erősíti az imperialistaellenes erők frontját s a két nép érdekeinek azonosságát mutatta az új, elnyomástól mentes társadalom építésében, valamint abban a harcban, amelyet az európai és közel- keleti békéért folytatnak. Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke Nasszerhez intézett üzenetében azt írja, hogy az NDK kormánya nagy jelentőséget tulajdonit a két ország között létrejött megállapodásnak és szolidáris az egyiptomi nép imperialistaellenes harcával — fejeződik be az j üzenet. (MTI) szerepkörbe. A Figaro megállapítja, hogy Pompidou inkább az egykori miniszterelnöki benyomását keltette és a konferenciaterem felett ott lebegett De Gaulle árnyéka. Határozott állásfoglalás eddig csak a Francia Kommunista Párt részéről hangzott fcl az elnöki sajtóértekezlettel kapcsolatban. Georges Marchais, az FKP Központi Bizottságának titkára, a politikai bizottság tagja, az európai rádióállomásoknak adott nyilatkozatában leszögezte: — A köztársasági elnök sajtóértekezletén megerősítette azt a szándékát, hogy az ország ügyeit kizárólag a nagy monopóliumok érdekében, a franciák túlnyomó többségének kárára kívánja intézni. — A sajtóértekezleten — mondotta azután — kevés szó esett szociális kérdésekről, amelyek pedig leginkább érdeklik a bérből élőket A köztársasági elnök újból a kapitalista profitok növelésének irányvonalát próbálta igazolni, ugyanakkor a franciáktól újabb erőfeszítéseket és újabb áldozatokat követel. Az elnök bejelentette, hogy minden állami kiadást csökkenteni fognak, de továbbra is elsőbbséget élveznek az atomütoerövel kapcsolatos kiadások. — Ezzel az antiszocialista politikával kapcsolatban az államfő nem titkolta, hogy teljes mértékben élni kíván a gaulle-ista alkotmány nyújtotta lehetőségekkel, márpedig mindenki ismeri ennek az alkotmánynak a tekintélyuralmi jellegét — hangoztatta Marchais. — Külpolitikai vonatkozásban Pompidou megerősítette a gaulle-ista orientációt, annak pozitív és negatív vonásaival. Megismételte a NATO-hoz való hűséget, ködösen nyilatkozott a német kérdésről, márpedig Bonn terjeszkedési törekvései ma az európai feszültség fő forrását képezik. — A hatalom akciód egyre inkább ellentétbe kerülnek a kétkezi és a szellemi dolgozók jogos követeléseivel, amelyek a társadalmi haladásra és válóban demokratikus rendszer hatalomra kerülésére irányulnak. — Ilyen körülmények között a jövő most jobban, mint valaha a dolgozók egységharcától és attól a szövetségtől függ, amelyet a munkásosztály hoz létre a monopóliumok hatalmának áldozatává lett más rétegekkel. Bizakodással folytatjuk ezt a harcot, azon dolgozók és demokraták milliódra támaszkodva, akik pártunk felhívására válaszolva az elnökválasztásokon világosan kifejezésre juttatták, hogy politikai és rendszerváltozásra törekszenek — fejezte be nyilatkozatát Georges Marchais. (MTI) A börtönökről írtak Két liberális beállítottságú, vezető dél-afrikai újságíró áll a johannesburgi legfelső bíróság előtt. Ä vád ellenük az, hogy számos cikket közöltek a Dél-Afrikában uralkodó bör- tönallapotqkrcft, anélkül, hogy az »illetékes börtönhatóságok véleményét előzetesen kikérték volna«. Cikkeikben az újságírók részletesen beszámoltak azokról a brutalitásokról, amelyeket a dél-afrikai börtönökben, különösen a fogva tartott afrikaiakkal szemben elkövetnek. Szibériai jegyzetek Magyar önkéntesek Csodálatos-e, ha valaki ilyen messzire ellátogat hazájától és akkor egy váratlan fordulattal magyar emlékek után kutat. Kutat? — csupán kérdez. így: — Jártak-e erre valamikor, régebben magyarok? — Már hogyne jártak volna... — És kik? — Hát Zalka Máié és a magyar önkéntesek ... Mariiűszk nehéz napjai Mariinszkben mindenki ismeri Zalka Máté nevét. A gyerekek, öregek mesélnek róla, és az egyik legszebb történetet a valóság szülte 1918. május 24—25-én. Ekkor vették ismét birtokukba Kuzbasszt a fehérek, az ei- lenforradaknárok. A szovjet hatalom megmentésére ti- szulszki és itatszki muzsikokat és bányászokat hívott zászlaja alá Perevalov, a későbbi vörös frontparancsnok és író. Az esetnek érdekes előzményei voltak. A vidéken már minden csendes volt akkor, és úgy látszott, szilárd a szovjet hatalom, bár Kolcsakék Szibéria távolabbi vidékein még nem tették le a fegyvert. Május 20-án az egyik vörösgárdista egység Mariinszkbe tért be, hogy lovakat és élelmet szerezzen, megpihenjen és folytassa a parancsban megadott útját. Ezt használták ki az ellenforradalmárok. A fehérgárdisták megrohanták a menetoszlopot és három lovagét, 30 géppuskát, nagyobb mennyiségű fegyvert zsákmányoltak, és elfoglalták a várost is egy időre. Ezzel ismét megnyílt a ma- riinszki front Az esetről hamarosan tudomást szereztek Bolotolban, Krasznojarszkban, Anzserszk- ban, Szudzsenszíkben. Valamennyi helyről azonnal osztagokat irányítottak Ma- riinszk alá, hogy felvegyék a harcot a betolakodókkal. Mihail Perevalov, a frontparancsnok, a forradalmár és író 1933-ban kiadott könyvében, a Tajgai partizánok című dokumentumregónyóben — a történtekről a következőket írja: »Június 3-án Acsinszkból megérkezett a nemzetközi század, amelynek állománya zömmel magyarokból állt. Űk egy colt típusú géppuskával is rendelkeztek. Ezt a nemzetközi századot az én parancsnokságom alá rendelték. Ettől kezdve az én fiaimnál is teljesen megváltozott a hangulat, a harci kedv.« A századot a híres magyar internacionalista — Zalka Máté — irányította. Még 1918. áprilisában verbuválta a század katonáit Habarovszkban és velük érkezett most meg Acsinszk alá. Maroknyi sereg gyűlt bsz- sze itt a fehérek jól felfegyverzett egységeivel szemben. A központtól olyan utasítást kaptak, hogy állandó nyugtató íratással ne hagyjanak békét a fehér hadtestnek Perevalov alakulata és benne Zalka Máté százada jól megoldotta ezt a feladatot. Olyan felderítést szerveztek, hogy mindig ismerték a fehérek terveit, mozgását, és sikerült kibújniuk a gyűrűből. Egyszer aztán mégis bemt- szorultak. Perevalov magához rendelte Zalka Mátét. Gyors haditanács A haditanács gyors volt, mert sorra érkeztek a futárok, és jelentették, hogy szorul a gyűrű a vörösgárdista alakulat körüL A fehérek minden tartalékot összevonták, azzal a céllal, hogy egyszer és mindenkorra megsemmisítik Perevalovot. — A nemzetközi század vonul vissza elsőnek. Zalka Máté csendesen felelte: — A nemzetközi század marad. — Ha maradnak, akkor megsemmisülnek. — Azt bízza rám. Mi nem azért jöttünk, hogy bennünket védjenek. Mi akarjuk védelmezni a szovjet hatalmat ... Amit Perevalov megjósolt — bekövetkezett. A magyar önkéntesek százada nagy veszteségeket szenvedett, de a vörösgárdista egység nagy részét sikerült hátravonni. Ök később alapját képezték annak a Vörös Hadseregnek, amelyik Kol csákót véglegesen lecsendesi tette. Hősök emlékműve Zalka Máté nagy nehézségek árán, maroknyi csapatával kibújt a halálos ölelésből, és tovább harcolt a fehérek ellen. A Mariinszknál elesett magyar önkéntesek emlékét a Kuzbassz egyik legnagyobb energiagyára. város melletti Revki községben hősi emlékmű őrzi. Talapzatán ma is olvasható a magyarok neve, Zalka Máté vörös századának hőstette. Egy iskolás kisfiút kérdeztem meg. — Ki volt Zalka Máté? Felvágta szűke fejét és a ize'membe nézett: — Zalka Máté hős volt, Spanyolországban mint Lukács tábornok harcolt és ott is halt meg. Járt városunkban, és mi nagyon szeretjük a magyarokat. Csak később tudtam meg, hogy a kisfiú ekkor még nem is sejtette, hogy mindezt egy magyar újságírónak mondta, így minden szavának külön értéke volt előttem. A szeretetből, amelyet Zal ka Máté alapozott meg ezen a vidéken, nekem is bőven kijutott szibériai utazgatásaim során... Gotyár Gyula SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1969. július 12.
