Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-31 / 175. szám

Kátyúban ■ a postai hírlapkézbesítés! Ifj MÓDSZEREK A PÍRTMÜHKÉBAN — Nem kapom rendesen a napi- és hetilapokat, ezért nem vágyóik hajlandó előfizet­ni... A kézbesítő rendszerte­lenül hozza az újságot, s ami­kor figyelmeztettem, hogy ne a kertbe dobja be, mert a lap elázik, nem tudom elolvasni, s inkább lemondom, noha tizen­öt éve vagyok lapjuknak elő­fizetője. így válaszolt: — Hála istennek, ide sem kell jönni...! S. Gy. kaposvári, K. F. sió­foki és V. I. karádi olvasónk panaszából vettük a fenti so­rokat, de hasonlót, amelyben a kézbesítés hibáit teszik szóvá, még százával idézhet­nénk... Előfizeti, érte megy... Tucatjával sorolhatnánk azokat a községeket, ahol a postai kézbesítők felmondtak, eltávoztak, vagy hamarosan elmennek. Ezekben a közsé­gekben — némelyikbe pedig csak Somogyi Néplapból 200— 400 jár — »önkiszolgáló hír­lapterjesztés« alakult ki. Ennek lényege: az olvasó előfizeti a lapot, s ha kíváncsi arra, hogy mi van benne, ér­te megy a postára. Egyúttal megnézi azt is, hagy nem ka­pott-e valami sürgős táviratot, ajánlott, vagy expresszlevelet, esetleg pénzt Ugyanis nem­csak a lapterjesztés a gond, más küldemények is a postán várják a címzetteket. Így van ez Hetesen, Nagy­berkiben, Karádon a falu egy részében, s félő, hogy hama­rosan más községekben is ha­sonló bajok lesznek. Zimány- ban a hivatalvezető úgy kí­vánt Segíteni ezen az állapo­ton, hogy munkájának befe­jezése után lezárta hivatalát, s hozzákezdett a lapok és más küldemények széthordásához. Persze ez még átmeneti ál­lapotnak sem jó. Hazánkban régen kialakult gyakorlat, hogy az előfizetőknek helyük­be viszik az. újságot. Vajon hány jelenlegi olvasó lenne hajlandó arra — legyen bár­melyik lapnak akár a legré­gebbi előfizetője —, hogy ko­ra reggel vagy késő este, be­fáradjon a lapért a postára, ha olvasni akar? Melyik olvasó ne bosszan­kodna, ha vasárnap vagy más napokon hiába várja az új­ságolt, s az csak nem aíkar megérkezni. Andocson a múlt hónapban két alkalommal is alaposan bosszankodtak az előfizetők. Igaz, szerencsére nem min­denki, »csupán-« ötven-ötven család. Előbb a június 22-i, majd a június 24-i, vasárnapi újságköteg érkezett meg hiá­nyosan. S Takács József né hi­vatalvezető hiába jelentette azonnal, a hiányzó példányo­kat mégis csak július 2-án küldték meg az aindocsi pos­tának. Az is fokozta a bosszúságot, gátolta a kézbesítést, hogy a központi lapok júniusban tíz alkalommal is késve érkeztek meg rendeltetési helyükre, mert a nemzetközi vonat, amely Budapestről vidékre hozta, késve érkezett Elavult normák - alacsony kereset — Lépésmérővel állapítják meg, hány óráig tart a kézbe­sítés, de azt már nem veszik figyelembe, hogy rengeteg más feladatot is el kell lát­ni . Tv- és rádiódíj «besze­dés, nyugdíjak kézbesítése stb. S amíg megkapjuk az otthon lévő idős emberektől az új­ság- vagy más előfizetési dí­jat, bizony jó idő eltelik. S a lépésmérő ezt nem jelzi ...! — panaszkodik az egyik kézbesí­tő. Balatonszabadiban a kézbe­sítő és a hivatalvezető még furcsább példát mondott el: — A napi- és hetilapok száma legalább háromszorosá­ra nőtt azóta, amióta a nor­mát, s egyúttal az elfoglaltsá- gi időt megállapították. A tv­és a rádiótulajdonosok száma is megsokszorozódott, s jóval több lett a nyugdíjas is. — Kértük, hogy a napi 7 órát 8 órára emeljék föl. Azt a vá­laszt küldte a Pécsi Posta- igazgatóság, hogy az érvény­ben lévő norma szerint a munkaidő csak 6 óra 25 perc. Ezt vajon hogyan döntötték el? Ilyen panasz rengeteg akad a megye postahivatalaiban, fő­leg a külterületi kézbesítők soraiban. Bárdudvarnokon, Hedrehelyen, Kányán, Tabon és Nagyatádon, de szinte ki­vétel nélkül sorolhatnánk azokat a helyeket, ahol régen kérik a szerintünk is elavult norma módosítását, s egyúttal a munkaidő fölemelését Es az oka elsősorban, hogy a kézbesítők lemondanak biz­tos állásukról, mert a kerese­tet a munkához viszonyítva alacsonynak tartják. Itt vasárnapi munka -- másutt szabii! szombat Ezek a sürgető bajok kész­tették arra szerkesztőségün­ket, hogy néhány kérdésre vá­laszt kérjünk a Pécsi Posta- igazgatóságtól. Kántor Sándor főtanácsos, igazgatóhelyettes a következőket mondotta: — Négy megye tartozik hozzánk, és a legégetőbb gon­dok Somogybán vannaik. Vé­leményünk szerint elsősorban nem a kereset készteti távo­zásra a kézbesítőket. Igaz, vi­szont, hogy nem tudunk ver­senyezni azokkal a vállala­tokkal, amelyek heti 42—44 órás munkahetet, illetve sza­bad szombatot biztosítanak, mert nálunk sajnos vasárnap is dolgozni kell, az olvasóik várják a különböző lapokat. Azt azonban Kántor elvtárs is elismerte, hogy a kézbesí­tők keresete nem kielégítő, s nem helytállóak az egykor megállapított normák. — Ezeket jeleztük a vezér- igazgatóságnak. Arról volt szó, hogy a “bérrendezésről szóló intézkedés július végéig nyil­vánosságra kerül, de ez nem történt meg. Reméljük, hogy erre hamarosan sor kerül. Ha­sonló a helyzet a normával is. Ma sokkal nehezebb az elő­fizetők megtartása, újak szer­vezése. Üzemszervezési osztá­lyúink most dolgozik a norma módosításán, s ebben az év­ben ezt is szeretnénk bevezet­ni. Arra is módot akarunk adni, hogy legyen idejük az emberekkel beszélgetni, mert erre most nincs lehetőség. Ve­zérigazgatóságunk intézkedése nyomán a központi lapok ké­sése megszűnt, s hogy meg­gátoljuk a téves irányításokat, a szokásosnál többször ellenő­rizzük a mozgópostákat. S vé­gül abban is bízom, hogy a különböző okok miatt most lemondott előfizetőket ősszel sikerül visszaszerezni... Politikai feladat is! Kántor Sándor igrzgaiohe- lyettes szavad csak részben nyugtatnak meg be műnket Igaz, erről nem a Pé si Pos­taigazgatóság, hanem a Posta Vezérigazgatósága tehet Ugyanis a kézbesítők eltávo­zása okozta terjesztési gon­dok nemcsak Somogybán, ha­nem szerte az országban je­lentkeztek. A posta a lapterjesztésből, szállításából évente jelentős bevételre, nyereségre tesz szert Gyors, határozott intézke­désre van szükség, még mi­előtt a lapterjesztés kataszt­rofális helyzetbe kerülne. ,A meglévők mellett újakkal sze­retnénk bővíteni az előfizetők táborát — na,gyón sokan len­nének előfizetői lapunknak —, s nem azért folytatni szélma­lomharcot, hogy visszaszerez­zük azokat, akik a rossz kéz­besítés miatt, a posta hibájá­ból lemondtak! Sok egyéb tennivaló is akad. Néhány hivatalvezető képte­len felismerni a gazdasági re­form nyomán a postára há­ruló feladatokat, utasításra, rendeletekre várnak. Az ő szemléletük megváltoztatásá­ban sokat segíthetnek a párt- szervezetek, pártbizottságok, ha rendszeresen beszámoltat­ják őket munkájukról. De pré­miumfeltételükön is változtat­ni kellene, mert a jelenlegi nem teszi érdekelté őket a lapterjesztésben. A lapterjesztés a posta szá­mára elsősorban gazdasági feladat, de olyan, amely el­választhatatlan a politikai munkától. Megyénk lakói po­litizáló, a közélet, társadal­munk élete iránt érdeklődő, abból részt vállalni akaró em­berek. Nem mindegy, hogy a megyei pártbizottság lapja — és a központi lapok — mikor kerül, vagy egyáltalán a ke­zükbe kerül-e. A kézbesítők ezért tehát politikai feladatot is ellátnak, amikor az olva­sókhoz eljuttatják a lapot, a párt lapját. S ha ez így igaz, erkölcsileg és anyagilag is eh­hez mérten kell elismerni Az osztopáni Győzelem Termelőszövetkezet vezetősé­gének március 19-i ülésén ké­szült jegyzőkönyvét lapozom, melynek tanúsága szerint 135 szövetkezeti tag helyeslésével találkozott Nagy Vendel el­nök iavaslata: »Szervezzünk építőbrigádot! Vegyünk fel szakmunkásokat tagként szö­vetkezetünkbe !« A gondolat helyeslésre, a tagfelvétel támogatásra ta­lált. Ma, négy hónapra rá, Osztopánba látogattam, hogy a közös határozat megvalósu­lásának útját kövessem. Az építőbrigád létrehozásának gondolata valósággá vált. Négy kőm vesből és három ácsból tevődik össze. Nagy Lajos brigádvezető Somogy- jádról jár ide dolgozni. Az­előtt kisiparos volt, de egy idő után rájött, hogy a négy­ezer forintos átlaggal, ötven­két évesen biztosabban néz a nyugdíjazása elé. Itt még télen is biztosított a munka. Cementlapokat készítenek. Jelenleg a főállattenyésztő há­zát építik, októberre elkészül. A segédmunkások is szeret­nek itt dolgozni, naponta megvan a nyolcvan forint­E gy olyan pártszervezet munkáját értékelte a városi párt-végrehaj­tóbizottság a múlt héten, amely másfél év óta nagyon nehéz és bonyolult körülmé­nyek között valósítja meg a párt gazdaságpolitikáját. A gazdaságirányítás új rendsze­rének bevezetésével egy idő­ben alakult meg a Kaposvári Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat, amelyhez nyolc önálló és önelszámoló gépjavító ál­lomás tartozik. A központi üzem pártszervezete a városi pártbizottság, az állomások pártszervezetei pedig a járási pártbizottságok hatáskörébe tartoznak, s nem fogja őket egységbe sem vállalati párt- bizottság, sem csücsvezetőség. Pedig éppen a vállalati szem­lélet kikovácsolása megy a legnehezebben. Előfordul, hogy a gépjavító vállalat szá­mára létfontosságú megrende­juk. Ügy mondják a kőmű­vesek, ha eddig bevált a do­log, ezután is menni fog. A három áccsal egy má­sik építkezésen találkozunk. Tetőszerkezetet ácsolnak, ál­lítanak össze, egyelőre még csak a földön. Háromezret keresnek havonta. Kettő kö­zülük helybeli, egy eddei. Azt tapasztaltam, hogy az építőbrigád valamennyi tag­ja elégedett. A bejárók is szeretik ezt a biztos munkát, jó kereseti lehetőséget adó munkahelyet. Nem kell hosz- szú órákat az utazással töl­teni. Eleinte féltek a javas­lattól, de ma már biztosak magúikban. Csak tőlük függ, mennyire váltják be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Mert az igény megvan, a szö­vetkezet bővül, a tagság épít­kezik. Ma már egyre több szövetkezet gondolkodik épí­tőbrigád megalakításán. Ahogy az osztopániak mondják, megéri. Harminc százalékos a tiszta haszon, ugyanakkor rendelkezésre állnak az épít­kezéshez szükséges szakembe­lést hosszas vitával lehet szét- porciózni a gépjavító állomá­sok között, mert nem érzik, sőt olykor nem értik a közös érdeket Somogybán négyszáz kom­munista dolgozik a központi üzemben és a nyolc gépjavító állomáson, s rajtuk keresztül lehet elérni az egységes válla­lati szemlélet érvényre jutását. A városi párt-vb egyértel­műen állást foglalt abban, hogy a területi elv szerint nem lehet sem vállalati párt- bizottságot, sem csúcsvezető­séget választani a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalatnál, Egyetlen járható út, hogy évenként kétszer-háromszor tanácskoznak a gépjavító ál­lomások igazgatói és párttit­kárai a központi üzemben. Ehhez párosulnia kell a sok­kal gyorsabb és jobb tájékoz­tatásnak. Czmerk István párt­titkár jelentése tükrözte a pártszervezet elképzelését: a taggyűléseken rendszeresen beszámolnak a kommunisták­nak a pártvezetőség munkájá­ról, a vállalat gazdasági és politikai eseményeiről, a párt- határozatokról, kormányrende­letekről. Amikor nem lehet várni a tájékoztatással a tag­gyűlésig, akkor a bizalmiak révén informálják a dolgozó­kat. S a jövőben biztosan kamatozik majd a vb- ülésen elhangzott né­hány javaslat: a gépjavító ál­lomások pártszervezeteit rend­szeresen informálják a köz­ponti elképzelésekről, tájékoz­tassák ezekről a járási pártbi­zottságokat is, amelyekhez tar­toznak. Somogyi József, a vá­rosi pártbizottság első titkára találóan fogalmazta meg, liogy a jelen körülmények között többszörösére nőtt en­nél a vállalatnál a helyi in­formációk szerepe. Ha a négy­száz kommunista érti a párt politikáját, ismeri a vállalat- vezetés gondjait, tisztában van a tervekkel, ismeri a dönté­sek mozgatórugóit, akkor a vállalat kétezer dolgozóját szívvel-lélekkel ösztönözheti a helyes célok megvalósítására. E rendszerben fontos sze­repet kapnak a pártcsoportok. Először Deák János igazgató beszélt arról, hogy milyen ha­tékonyan segíthetik a párt- szervezetek erőfeszítéseit, a jó légkör kialakulását, amikor nem engedik a rossz technoló­gia bevezetését (az új hely­zetben előfordult ilyen hiba), a részlegvezetőkkel együtt igazságosan jutalmaznak, pre­mizálnak, emelik a munkások bérét stb. Lovkó Imre, a vá­rosi pártbizottság főelőadója ezt azzal egészítette ki, a pártszervezetek tegyenek meg mindent, hogy a pártcsopor­Az utóbbi hetek száraz idő­járása nagy lendületet adott a gabonabetakarításnak. Gre- gus Lászlótól, az Állami Gaz­daságok Országos Központja Somogy megyei főosztályának főagronómusától arról érdek­lődtünk, hol tartanak a so­mogyi állami gazdaságok ez­zel a nyári tennivalóval, mi­lyenek a részeredmények, s melyek az eddigi tapasztala­tok. A kalászosok közül legna­gyobb területen búzát ter­mesztenek. A múlt hét végéig a 17 226 holdból mintegy 2000 hold volt hátra: a holdankénti termésátlag meghaladja a 19 mázsát. Ennél többet becsül­tek a betakarítás megkezdése előtt, azonban számottevő volt a kipergés. Ugyancsak az idő­járás játszott közre az őszi ár­pa hozamának alakulásánál. Tizenhét mázsa fölötti ter­mést becsültek, azonban csak 16.60 mázsa lett, mert az esők, viharok késleltették az ara­tást, túlérett az árpa, s letör­tök területük gazdái legyenek, nőjön tekintélyük a gazdasá­gi vezetők és a munkások előtt. A gépjavító állomásoknak megváltozott a szerepük a me­gyében, a termelőszövetkeze­tek más igényt támasz tanak velük szemben, mint azelőtt. Az átállás és a szinte forra­dalmi változás három évvel ezelőtt kezdődött, s másfél évvel ezelőtt gyorsult meg. A mezőgazdasági gépi munka csökkent, s helyette egyre nőtt a traktorok komplett és főjavítása, az állattenyésztési technológiák szerelése, az épü­letgépészeti munka, a szállí­tógépek szervize, az élelmi- szeripari, erdészeti és mező­gazdasági berendezések és gé­pelt gyártása. A változás nem ment zökkenő nélkül, hiszen az egykori szerelők és trak­torosok szigorú gyártási rend­re tértek át, s aki nem tudta megtanulni az új munkát, el­ment a tsz-ekbe, a vállala­tokhoz. A munkásvándorlás csupán két hónapja állt meg. A régi szakemberek helyett lemezlakatosokat, szerszám- készítőket vettek föl. Emiatt a pártszervezetben is végbement bizonyos fokú cserélődés. A jövő biztatóbb, hiszen a mér­nökutánpótlásról szerződés gondoskodik, s egyre több szakmunkástanulót vesz föl a vállalat. Csak helyeselhető, hogy az új munkákat végző szakmun­kások kezdeményezését, ja­vaslatát a legmesszebbmenően támogatja a pártszervezet; Amint Czmerk István elmond­ta, mindent megtesznek, hogy a főosztályvezetők, az osztály­vezetők szűk presztizsvéde- lem miatt ne gátolják a vál­lalat érdekeit szolgáló ötletek megvalósítását. A pártszerve­zet határozottan föllép a la­zaság, a közöny, az ésszerűt- lenság, a »nem az én aszta- lom«-szemlélet ellen, lehetet­lenné teszi a felelősség áthá­rítását, s a középvezetőket a fegyelem, a rend, a munkaidő kihasználására ösztönzi. a Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalat pártszer­vezete újszerű gyakor­latot honosít meg, elsősorban nem a hiba megállapítására, a beszámoltatásra korlátozza munkáját, hanem azt segíti elő, hogy helyesen és gazda­ságosan megvalósuljanak a vállalati programok. Kutatja a problémák megszüntetésé­nek lehetőségeit, a hibák okát. Ennek érdekében fűzi szoros­ra a kapcsolatot az üzletfelek pártszervezeteivel. A városi párt-vb elismeré­sét fejezte ki a pártszervezet eddigi tevékenységéért, fő­képpen az új módszerek ku­tatásáért Lajos Géza tek a kalászok. Egyébként en­nek a kalászosnak a betaka­rításával már mintegy két héttel ezelőtt végeztek. Az Állami Biztosító 4000 boldnyi búzaterületre fizetett kártérítést elemi csapások miatt: vihar- és jégkár kö­vetkeztében holdanként 2 má­zsa termés árát térítette meg. Búzát a Kaposvári Állami Gazdaságban vetettek leg­többet, csaknem 4000 holdat, az aratás-csépléssel most 90 százaléknál tartanak, s a hol­danként! hozam megközelíti a 22 mázsát. Ennél is magasabb az átlag — igaz, jóval kisebb területen — a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban. A bárdi- bükkiek már végeztek, s kö­zel állnak a befejezéshez a böhönyeiek, a daránypusztaiak és a kutasiak. A rozs, a tavaszi árpa, a zab és a borsó beta­karítása ugyancsak gyors ütemben halad, s várhatóan ezen a héten vagy a jövő hét elején pontot tesznek az idei aratás és cséplés végére a so­mogyi állami gazdaságok. Barackszüret Naponta negyvenen-öivenen szedik a kajszit az ist- vándi szövetkezet százholdas gyümölcsösében. Korábban gyakran emlegették: mi lesz, ha termőre fordul ez az ül­tetvény, hogyan végzik el a csúcsmunkát, a betakarí­tást. Immár második esztendő gyakorlata igazolja: van elég erő ahhoz, hogy ellássák ezt a feladatot is. A felnőttek mellett ezekben a hetekben igen sok is­kolás is megtalálható a gyümölcsösben. Felügyelettel, irányítással nem csupán a szedésben, hanem az osztá­lyozásnál is sokat tudnak segíteni. Tíz vagon termésre számítanak. Eddig mintegy négy vagonnal értékesítettek exportra, s százötven mázsát belföldi fogyasztásra. munkájúikat! S zalai László Terv és megvalósulás Befejezéshez közeledik a gabonabetakarítás a somogyi állami gazdaságokban \ SOMOGYI NÉPLAP CsötőríCk, 1969. július 3L 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom