Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
ÍGY LÁT/ÁK A VÁLLALATNÁL A tiszteletbeli KISZ-tag A mikor megérkeztünk, a munkaidőnek már vége volt, de Pelle Józsefet, a somogysárdi takarékszövetkezet vezetőjét még irodájában találtuk. A hangulatosan berendezett iroda rendjét csak az asztadoin tornyosuló könyvek és folyóiratok bontják meg. Peile József egy vaskos könyv fölé hajol, jegyzetel. Jelzést tesz a könyvbe, majd a füzettel együtt félreteszi, s így szól: — A következő politikai óktatásra készülök. A KISZ- tagokkal közösen marxista vitakört szerveztünk, ahol a marxizmus alapjait ismertetem meg velük. Az előadásokon filozófiai kérdéseikkel is foglalkozunk. — Ügy tudom, hogy a KlSZ-tagok többsége tizennégy-tizennyolc éves. Megértik a filozófiát? — Az előadásokat úgy állítom össze, hogy a fiataloknak is »megemészthető« legyen, s az idősebb KlSZ-tago- kat is lekösse. Ezenkívül az anyagot igyekszem színesen leadni, hogy minél világosabb legyen előttük a tétel és sok példát hozok, hogy könnyebben elsajátíthassák az anyagot Pelle József, a gyerekek Józsi bácsija hat éve tiszteletbeli tagja a KISZ-nek. Amikor megválasztották, sőt funkciót is kapott (ő lett az alapszervezet propagandistája), ezt mondta: »Én vagyok a legidősebb s egyben a legfiatalabb KISZ-tag.« Azóta ő vezeti a somogysérdi KISZ-alapszervezet politikai oktatását Az oktatásokon kívül is sokat foglalkozik a fiatalokkal. Újszerűén, játékosan »csempészi« be a gyerekfejekbe a sok komoly és hasznos dolgot. Pelle József munkaköre felelősségiéi jes: egész embert igényel. Családja, nagy lánya és kétéves unokája mellett mégis jut még ideje a fiatalok számára. S hogy miért szereti ezeket a gyakran »rakoncátlan« fiatalokat? — Egyszerűen úgy mondanám, közel állnak a szivemhez. Megértem őket — moso- lyodik el, és így folytatja: — Sokszor szidom őket, de mikor megnyugszom, végiggondolom a történteket. Meg kell érteni őket. Gyakran adok nekik igazat a felnőttekkel szem ban. Fiataljainkat önérzetre neveljük, s mégis gyakori, hogy az idősek igazságtalanul marasztalják el őket. Nem ismerik el munkájukat, pedig az elismerésért nagyon hálásak. Józsi bácsi a gyerekek között szociometriái fölméréseket végzett. A gyerekek közös érdeklődési köre alapján hathét tagú riadócsoportokat szervezett. A kis csoportok vezetőit titkos szavazással választották meg. Ez a következők szerint történt: a csoportok érdeklődési köre alapján egy- egy kérdésre kellett válaszolniuk a tagoknak. Például: ki a legokosabb vagy legmegbízhatóbb, illetve a legolvasottabb stb. a riadócsoportban? — A vezetőkkel beszélem meg a problémákat, közösen állítjuk össze a munikatervet. A zt az elvet vallom, ha a kis csoportok vezetőivel jó a kapcsolatom, mondhatnám, megnyertem őket, az egész csoportot is megnyertem. — Milyen időközönként tartanak politikai továbbképzéseket? — Hivatalosan kéthetenként jövünk össze két-kót órára, de a gyerekek kérésére a kéthetes időköz a felere, a két óra foglalkozási idő pedig a kétszeresére módosul. Egy-egy anyagrész befejezésekor vizsgaként »politikai totót« állítok össze. A versenyre a gyerekek alaposan felkészülnek, s a politikai vetélkedők mindig igen színvonalasak. Vikidál Szilveszter, az alapszervezet titkára elmondta Józsi bácsiról, hogy a gyerekek rajongásig szeretik. Minden problémájukkal hozzá fordulnak, még az úgynevezett kényes kérdésekkel is. És mit mond erről Józsi bácsi? Eleinte a kényes kérdésekkel nem mertek nyíltan hozzám fordulni. Néhány évvel ezelőtt a klubban kis ládát helyeztem el, ahova a gyerekek névtelenül dobták be a kérdéseiket. Most megváltozott a kapcsolat, s valóban őszintén, nyíltan beszéljük meg a problémákat, akár a szerelemmel, akár a fiúk-lá- nyok közötti barátsággal kapcsolatosak. Sőt ezekből a kérdésekből is rendezünk vitaesteket, ahol a gyerekek állást foglalnák, s arcpirulás nélkül mondják el egymásnak nézetüket, véleményüket. Ilyen munka mellett komoly eredményeket ér el a somogysárdi KlSZ-alapszerve- zet. Többször részesültek könyvjutalomban, elismerő oklevélben és elnyerték a »kiváló oktatási kör« címei. Horváth Mária Gondok és forrásai Az építőipar mindig reflektorfényben van, minőségi hiányosságai, munkája állandó témák az újságokban, a beszélgetéseken. Az élcelődőknek nem mindig van igazuk. Hallottam például építőmunkásokról, akik egész nap fürödtek, beszélgettek a falrakás helyett, mert hiányzott a cement. Minderről a dolgozók véleményét kérdeztem meg a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. 'A Beloiannisz utcai építkezésnél kedvetlen arccal fogadtak a művezetők. — Mi megtettük a magunkét — Teljesítettük azt, ami ránk várt. Felelősségérzet húzódik meg a szavak mögött, ezzel azonban meg is szakad a beszélgetés. Bizalmatlanná váltak, mikor azt kértem tőlük, beszéljenek a gondjaikról is. Szinte jeges némaság fogott körül. Végül az egyik művezető kifakadt; — Ezen újság úgysem segíthet. De mintegy cáfolatul a közeli állványokról mégiscsak felhangzottak a szavak: — Kevés a bér. — Ezt írja meg! Ezt úgysem 'lehet! Harangozó László művezetőnek végül megered a szava. — Bizony elég alacsonyak a bérek, pedig nehéz munkát végeznek az emberek. És nagy az elvándorlás ... például, a TÖVÁL-okhoz. Ott jobban fizetnek. És a körülményeken is lenne mit javítani. — Valóban a munkaerő- hiány az egyik legnagyobb gondunk — kezdi Németh József főmérnök —, néhol elég Somogyi fiatalok Szegeden Szeretem a munkámat... Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, a szegedi városi KISZ-bizottság, a szabadtéri játékok igazgatósága szombaton és vasárnap rendezte meg a szegedi ifjúsági napokat. Az országos találkozón mintegy ötezer fiatal vett részt. Somogy megyét negyvenegy fiatal képviselte, akik szombaton különautóbusszal indultak Szegedre. A részvevőkkel több mint száztagú idegenvezetői gárda ismertetA. VEINER - G. VEINER: NYOMOZÁS te meg a város nevezetességeit. A délutáni megnyitó után színpompás karnevált rendeztek. Este a Dóm téren Kodály Háry János című daljátékát nézték meg. Vasárnap »Express Show 69« címmel vidám zenés műsort tartottak a fiataloknak. Ezenkívül megnézték a szegedi ipari vásárt, több kiállítást és orgonakoncerten is részt vettek. A fiatalok élményekben gazdagon jöttek haza. Barna hajú, törékeny alkatú fiatal lány szolgálja ki a vevőket az új vas- és edénybolt műanyagosztályán. Zavarban van. Nagyon szerényen beszél arról, hogy a kereskedelmi tanulók országos versenyén első helyezést ért el. Az egész beszélgetés alatt látszik rajta, hihetetlennek tartja, hogy a személye iránt érdeklődnek. — Az általános iskolában négyes tanuló voltam mindig. Bár a családban nincs kereskedő, én kedvet éreztem ehhez a szakmához. Két évig ruházati boltban dolgoztam, naponta négy órát. A harmadik évben vettek föl a kereskedelmi iskolába. A vas- és edényszakot választottam. A tanulásban mindig négyes-ötös voltam — ezt már szinte alig hallhatóan mondja. — A versenyre engem küldtek, szerencsére jól sikerült az írásbeli és a szóbeli vizsga öntött a konyakból, ivott. — köze a levelekhez, akkor ké- vickijt, hogy főznek Azonnal a pokolba küldött zenfekvőnek látszik, hogy az étteremben, volna. így is mindig szem- ilyen kényes dologhoz csakis Szaveljev már várta rehányást tett: »Túl szépen nagyon közeli jóbarát segítse- fenn. Hatalmas kartondobozt beszélsz te mindig«.. . Úgy gét vehette igénybe. Véiemé- nyújtott át Tyihonovnak, az- viselkedtem, mint a kisdiák, nye szerint ki lehetett az? aki ellógott egy órát, és mert Sztavickij elgondolkozott: tudja, hogy úgyis megbünte- — Talán Zina Pankova, tik, »most már mindegy« jel- barátnője szóval folytatja az iskolake- — Ki az? rülést. Valamiféle csodában — Színésznő reménykedtem. Abban Is. Nagyon örültem, amikor megkaptam az értesítést, hogy első lettem. — Hogy érzi magát a munkahelyen? — Örülök, hogy ebben a szép, új, modernül berendezett boltban dolgozhatok. —• Milyen egy jó eladó? Most már nyugodtabban, meggyőződései válaszol. — Ha valaki elmegy kereskedőnek, akkor foglalkozzon úgy a vevővel, ahogy illik. Vannak persze a vevők között is idegesek és nyugodtak. Én igyekszem alkalmazkodni hozzájuk. Sokan jönnek vidékről rá|U súrolni. Ilyenkor tanácsot kell adni, mit és milyen árut vegyenek. Most, hogy felépült ez az új bolt, versenyben vagyunk a másikkal. így jó, ha több vevő jön, mert akkor nagyobb a forgalom és van munlca. Nem szeretek tétlenül lenni, és a fizetésünk is ettől függ. Hosszabb szabadság alatt már unatkozom. — Mivel tölti a szabad idejét? — Egyelőre nem tanulok } tovább, mert hamarosan abban jj férjhez megyek. A völegé- oda-{ gyemmel néha elmegyünk tam, hogy idővel mindez ve- színházban tán ment a munkájához. Sztassz meggyújtotta a lám- a pát, kinyitotta a dobozt. Bolyhos, fekete kabát, szűr- < Jelenával ke Prémgallérral. - A fekete ( bíz- '■rtgozik együtt az Operett- ^z°vtetbeP morzsányi rés. „„ Csak úgy lehet észrevenni, sétálni vagy moziba. Nincs sok idő, mert nyolc óra van, mire hazaérek a munkából, s otthon is kell segíteni. Elégedett vagyak. cretem a munkámat. A. A. alacsony a bérünk is. Ez a probléma — képletesen szólva — körben forog. Ha többet fizetünk, akkor több lesz a munkás is. — És miért nem fizetnek többet? Miből fizethetnének többet? A választ Inke Sándor igazgató adja meg. — A gond országos. Nagyon sokat tárgyalunk a bérszínvonal növelésének lehetőségeiről. Ez egyik létfontosságú kérdése az építőiparnak. Az emelés forrása a nyereség is lehet. Ehhez azonban nyereség kell. — A nyereségnek feltételei vannak — veszi át a szót a főmérnök —, s ezek teljesítését nálunk olyan gondok nehezítik, mint a műszáki szakemberek utánpótlásának problémája. Tudja, hány fiatalt sikerült visszahoznunk a pécsi építőipari technikumból? Egyet. Nem nagy szám, igaz?! — Igaz. — És a többi vállalatnál sem tolonganak a megyénkből Pécsre került fiatalok. Nem kapnak elég fizetést? Vagy nem látnak fantáziát, kibontakozási lehetőséget megyénk építőiparában? Az építőipari technikumokra az országban mindenütt szükség van. és ezek a tizenévesek, átkerülve a megyehatáron, könnyen telepszenek meg ott, ahol tanultak, vagy ahol szebb ígéreteket kapnak. A kellő utánpótlás kérdésének legbiztosabb megoldása csak az lehet, ha itt. Somogybán biztosítjuk a képzés feltételeit. Iskolát kellene indítani. Ez megyénk építőiparának alapvető érdeke. Az igazgató tovább lapoz a jegyzetfüzetben. — Anyagellátás. Jellemzője: egyenetlen. Például nézzük a cementet. — Beruházás és megint csak beruházás kellene ide — mondja a főmérnök. — A Vácról kikerülő készlet csak nagy nehézségek árán fedezi a szükségleteket, Beremend meg jóval később tud csak ráállni a teljes kapacitásra. Ezt kellene leginkább figyelembe venni. Megítélésem szerint a szerelvényanyagok között is sok az importcikk, és nem is mindig érkezik időben. Ilyenkor aztán állnak az emberek az állványok mellett. Több hazai beruházás, több építőipari nyersanyagot gyártó üzem kell... — És itt elmosolyodnak kissé. — Mi, somogyiak azért igyekszünk jó példát adni. Csurgón építünk üzemet. Vélemények. Egyik sem tárja fel teljes részletességgel az összes gondot. De igazságuk tagadhatatlan. És megszívlelhető, mert arra intenek, hogy egy pillanatra sem szabad »aludni hagyni« az építőipar ügyét Tröszt Tibor ha az ember a fény felé for-í vege — Tánya miatt vált el a feleségétől? — Érről is tud? — Mindenről tudnom kell. Szóval ? — Nem. Nem Tánya miatt tam tovább. Akkor lett váltam el. Egyszerűen... ér- mindennek, telmetlenné vált a házassá- — Látta a levelet? gunk. Idegenek lettünk. Je- — Nem. Tánya szóba sem lena a mai napig sem akarja akart velem állni. ezt megérteni. — A felesége kézírását — Az ön volt felesége. Je- nvilván jól ismeri? lena Bukova tudott Akszjono- — Persze. Miért? vához fűződő kapcsolatáról?« — Tánya retiküljében találSZII a jelenlosegeuoi. tue ozL.avitis.ij ujia mivm ms- d{t1 kabátot Szürke trvan-f mondják, hogy helyzeti ha- gának Tyihonov pedig ismét Nagyszemü kö-\ zugsag. az ablakhoz állt, es a szaka- .. - i t * — És azután? datlanul hulló hópelyheket les’ szep minla— Azután Tánya kapott egv nézte, levelet, és én nem hazudhat12. MIÉRT KÉSÜNK? Nagyszemű kötés. Hol lehet a rés? Nehéz megtalálni. Le-J Nem tudom, hogy kinek mi hét, hogy nipcs is. A szúró-J a véleménye erről a témáról, fegyver áthatolhatott a sze-jde mi alapjában véve nagyon A Petrovkán Sztassz be- mek között anélkül, hogy sé- 4 pontatlanok vagyunk. Most kapcsolta a vlllanymelegítőt, rülést okozott volna azi nemcsak arról az obligát tízelővette a páncélszekrényből anyagban. Igen, ez a való-) perces késésről beszélek, ami- a különböző körzetekből be- színű. De nem, itt a nyílás. 4 v€l a színházak és mozik küldött bűnügyi dossziékat. Egy kis kerek lyuk. Vérfolt. 4 kezdenek (mert utóvégre, ha Jelentkezett a 78. számú őr- __ ia darab vagy a film nem jó, Sztassz erős nagyítóüveget 1 akkor legalább az izgalmat jcsoiauuui:» — lanya reiuvuijeuen laiai- szobáról Szása Szaveljev is. , — „ r ——er»----— — -----------— Igen, s ez éles konfliÄ tam egy fenyegető levelet. Tyihonov melle osztottak be vett elő íróasztala fiókjából^ kapja meg az ember a tíraga tust okozott közöttünk. Jele- Halála előtt két nappal kap- segítségül hibájából J“'4 jegyért, hogy mikor is kezna követelte, hogy hagyjam ta. — Hallgass _ íde^ Szaveljev vetkeztetni lehetne a fegy-^ ciődik az előadás), hanem áréi Tányát, és menjek vissza tudott er— Az nem az. A névtelen — mondta neki Tyihonov. — ver formájára? Nem, a len- J ról az élet minden területén levelet, amiről 'én beszélek, Hozd £el nekem, légy szíves, (se nem mutat lemmit. Fel J föUelhető pontatlanságról, egy hónapja írták. Megnéz- Akszjonova dolgait! Aztán el- kell hívni a bűnügyi orvos-i aTnivel lépten—nyomon találmész a házgyárba, és megtu- szakértőt. * dód, hol töltötte Jakimov a Este fél nyolckor Tyihonov hetném ezt a Tessék. Megnéz- másikat? hozzá. — Akszjonova ről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet ,. borítékból a Da- — «jaKimovroi mar eraeK------*----—-------— — k apott ^valakitől. Nyilván Je- Átfutotta a levelet: lődtem — felelte Szaveljev. pák kékesfehér fénye kira— Ez nem Jelena írása! “Ä— ml, érd.k- **»« « «**»• A, ívlám-l lena írta. Tyihonovban felvillant — Nézze meg figyelmesebTánya retiküljében talált boríték képe. _ Mit nézzek rajta? Csak — Miért nem mondott el ismerem a feleségem kézírárögtön mindent Akszjonová- gát? Hála istennek nem ő nak? írta... — Ugyan! Ismernie kellett — Ha feltételezzük, hogy íztelen húst, és arra gondolt: volna Tányát. — Sztavickij Bukovának mégis volt valami megkérdezhette volna Szta— öttől tizenegyik Szviblo- gadta a hóesés ködös goSÄIIT“ v‘" -**-»«• f* * A rendőrségi étkezde, mint bizonytalanul, lassan haladó mindig, most is zsúfolva volt. gépkocsik körvonalait. Tyiho- A levestől elment az ét- nov felhajtotta a gallérját, i indulás utolsó percében de- vágya. Rosszkedvűen rágta az vászja, a sofőr most is ráér.#rül ld- hoSy a menyasszony — *-*'—« í----------—i kesztyűje otthon maradt, mii F oly tatjuk) \ nímum tíz perc késés. És még i kozunk. Például megbeszélem a szabómmal, hogy egy hónap alatt elkészíti az öltönyömet, és hat hét lesz belőle; a Patyolat nyolc napra • vállal kilós ruhamosást, két hét után is az a válasz, hogy még mindig nincs kész. Kitűzik az esküvő napját és óráját, s az folytathatnám a sort a végtelenségig. Sokat gondolkoztam már ezen, mi lehet az oka a sorozatos pontatlanságnak. Szervezetlenség? Többek között az is. Kényelem? Ezt is ránk lehet fogni. Nem szeretjük a dolgokat elkapkodni, mert utóvégre: »Lassan járj, tovább érsz!« Lustaság? Miután ennyi összetevője lehet a pontatlanságnak, sőt néhány indítékot még csak fel sem soroltam, lemondtam arról, hogy papírra vessem észrevételeimet. Ekkor bejött a főnököm: — Neked hánykor kezdődik a munkaidőd? — Fél kilenckor. De miért? — Tegnap fél tízkor kerestelek, nem voltál sehol. — Izé... Rosszul járt az órám. A fejmosás után elkezdtem gondolkozni: elképzelhető, hogy ilyen sok pontatlan óra járna nálunk? (Saly) □ SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. július 31.
