Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-31 / 175. szám
A szovjet küldöttség a Kőbányai Gyógyszerárugyár munkásgyűlésén (Folytatás az 1 oldalról) •égvállalását az általános előrehaladásért. A testvéri szocialista országok sokoldalú támogatást és segítséget nyújtanák egymásnak. A szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok megszilárdítása és fejlesztése a proletár internacionalizmus politikájának kifejeződése. Maserov elvtárs a továbbiakban gazdasági kérdésekről beszélt, kiemelve országaink és pártjaink együttműködésének jelentőségét Erről szólva hangsúlyozta: A Szovjetunió és Magyarország gazdasági kapcsolatai évről évre előnyösebbek mind-, két nép számára. Ez az együttműködés életünk elválaszthatatlan részévé, gazdasági gyakorlatunk szerves tartozékává vált A szovjet—magyar kapcsolatok fejlődését a pártjaink közötti teljes, kölcsönös megértés és nézetazonosság határozza meg. Ez az egység fejeződött ki egyebek között abban az állásfoglalásban is. amelyet pártjaink a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán képviseltek. A szovjet kommunisták jól tudják, milyen nagy mértékben járult hozzá az MSZMP a nemzetközi tanácskozás előkészítéséhez. Pártunk a nemzetközi imperializmusnak a szocialista országok, a béke és a biztonság elleni szüntelen mesterkedésével szemben mindent elkövet annak érdekében, hogy semlegesítse ezt a felforgató tevékenységet, megszilárdítsa a szovjet állam gazdasági és katonai erejét, fokozza a Varsói Szerződés országainak közös védelmi erejét. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán elmondott beszédében hangoztatta, hogy gazdasági eredményeinktől függ az imperialista háborús politikával való szembeszállás hatékonysága, a világ forradalmi és felszabadító mozgalmainak támogatása, a Szovjetunió — és nem kis mértékben az egész szocialista közösség — védelmi képessége. Az utolsó nyolc évben a Szovjetunió ipari termelése több mint kétszeresére emelkedett, s tavaly már elérte az Egyesült Államok ipari termelésének 70 százalékát A Szovjetunióban folyó kommunista építés sikereitől nagymértékben függ az egész szocialista közösség hatalma, a nemzetközi helyzetre gyakorolt befolyása. Külpolitikánk alapvető céljait az SZKP XXIII. kongresz- szusa világosan meghatározta, örülünk, hogy a magyar kommunisták — akár csak más testvéri országok kommunistái — velünk egyuTt küzdenek ezekért a célokért. Az SZKP és az MSZMP nézetei teljes mértékben. egybeesnek az ősz- szes fontos nemzetközi kérdésben. Beszédét pártjaink együttműködéséről szólva így fejezte be: Pártjaink teljes és kölcsönös nézetazonossága, államaink testvéri szocialista együttműködése, a Szovjetunió és Magyarország dolgozóinak eszmei egysége és céljaik azonossága szilárd garanciát jelent a szovjet—magyar barátság további felvirágzására. A gyűlésen felszólalt Türk János vegyipari szakmunkás, a Kőbányai Gyógyszerárugyár brigádvezetője, aki a vállalat szocialista brigádjainak nevében köszöntötte a szovjet vendégeket. Jelizaveta Pavlovna Cipluhina, a moszkvai Dzerzsinszkij Textilgyár szövőnője tolmácsolta munkahelye dolgozóinak forró, elvtársi üdvözletét. A gyűlés végén Pjotr Mironovics Maserov átnyújtotta a gyár kollektívájának a küldöttség ajándékát, egy művészi kivitelű Lenin-szobrot. Az ajándékot ajándékkal viszonozták: Kovács Tibor, a Kőbányai Gyógyszerárugyár pártbizottságának titkára a vállalat és a X. kerület dolgozóinak nevében átnyújtotta P. M. Maserovnak a tanácsköztársasági emlékmű kicsinyített mását. A munkásgyűlés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget (MTI) Tribuna Az á^csernjői és a pozsonyi találkozóról lapán—USA gazdasági tárgyalások Tokióban a külügyminisztérium épületében kedden kezdődött meg a japán—amerikai kereskedelmi- és gazjdarságügyi bizottság háromnapos ülésszaka. Az amerikai delegációt Rogers, a japán küldöttséget pedig Aicsi külügyminiszter vezeti. A japán—amerikai gazdasá- g i kapcsolatokkal foglalkozó tokiói megfigyelők valóságos gazdasági háborúról beszélnek a két ország között. Az Egyesült Államok megpróbálja elérni, hogy Japán »önkorlátozást« alkalmazzon az Egyesült Államok felé irányuló kiivitelében. Másrészt azt követeli, hogy szüntessék meg a korlátozásokat 120 fajta amerikai árucikk japáni importjára, és engedélyezzenek újabb amerikai tőkebefektetéseket, mindenekelőtt a japán autóiparban. (MTI) ,Gabonaháború' A Közös Piac szankciója A Közös Piac tagállamainak földművelésügyi miniszterei brüsszeli értekezletükön elhatározták, hogy a Közös Piac — az Egyesült Államok és Kanada által végrehajtott búzaármérséklés megtorlásául — a tagállamok exportőrei számára az eddiginél nagyobb arányú ármérséklést engedélyez. A miniszterek brüsszeli értekezlete alatt kibocsátott közlemény azzal vádolta az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy egyoldalúan nem tartotta be a nemzetközi búzaegyezményben megállapított legalacsonyabb árszintet A Közös Piac tagállamai két hónapjon belül hajlandók Ismét megvizsgálni a helyzetet. Adóreform vagy pótadó? Nixon elnök »távirányítással« mondott nemet a szenátusi demokrata csoport javaslataira a kormány és a szenátus »adóháborújában« Az elnök változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a törvényhozás feltétel nélkül szavazza meg a 10 százalékos pótadó fenntartását, s csak ezt követően tárgyaljon a különböző adóreformokról Viszont Mansfield szenátor, a demokraták vezetője kompromisz- szumként felajánlotta, hogy a pótadó kivetését novemberig hosszabbítsák meg, az elnök reform-ígérete fejében. Nixon azonban távolkeletd útjáról telefonon utasította Agnew alelnököt a javaslat elvetésére. Nixon azt is közölte, hogy visszatérte után (előreláthatólag hétfőn) »az amerikai néphez kíván fordulni« a pótadó ügyében — előreláthatólag tv- és rádióbeszéd útján. Amennyiben a törvényhozás csütörtökig nem talál valamiféle megoldást, a pótadó kivetése automatikusan elveszti éi•vényét. A különböző republikánus vezetők azzal vádolják demokrata kollégáikat, hogy »ultimátumot adtak a kormánynak«, és »az idegek háborúját viselik Nixon ellen«. (MTI) A CSKP KB cseh irodájának hetilapja, a Tribuna, legújabb számában közli Zdenek Horeni cikkét, amely az egy év előtti ágcsemyői és pozsonyi találkozóval foglalkozik. A cikkíró megállapítja, hogy Csehszlovákia szövetségeseit akkoriban nyugtalanította a CSKP által is ismert komoly veszély, amely miatt a szövetségesek keresték a kapcsolatot a csehszlovák testvérpárt vezetőivel. Az SZKP KB 1968 júniusában és júliusában többször javasolta, hogy tartsanak kétoldalú találkozókat, de ezeket csehszlovák részről ismételten halogatták, és csak július végén került sor az ágcsernyő: találkozóra. A szövetségesek,kételyei állandóan fokozódtak: Csehszlo vákiában a belső helyzet — a szovjetellenes és kifejezetten szocialista-ellenes erők nyomásának hatására — mindinkább éleződött. Az is nyugtalanította a szövetségeseket, hogy amiben a tárgyaláson megállapodták, azt csehszlovák részről rendszeresen nem tartották be. Sajnos, hasonló sorsra jutott — írja a Tribuna — az ágcsemyői találkozó is, amelynek határozatait a másik fél kezdettől fogva betartotta. Az ágcsemyői megbeszélések betetőzése — írja a Tribuna — az augusztus 3-i pozsonyi találkozó volt, amelyen — az SZKP vezetői mellett — megjelentek a másik négy szocialista ország képviselői is Bebizonyosodott, hogy az a közös törvényszerűség, amelynek alapján a kommunista pártok a szocialista társadalom építését irányítják, nincs ellentétben az új problémák alkotó megoldásával, és összhangba hozható a nemzeti sajátosságokkal. A pozsonyi nyilatkozat — hangsúlyozza a Tribuna — komoly következtetést vont le arra vonatkozólag, hogy minden egyes ország és szocialista vívmányainak védelme »közös, internacionalista kötelessége uo- lamennyi szocialista országnak«. Teljes mértékben — nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is — kiállunk a pozsonyi nyilatkozatban lefektetett elvek mellett. A CSKP saját nemzeti politikai vonala kialakításakor — most és a jövőben is — ezekből kíván kiindulni — írja befejezésül a Tribuna cikke. (MTI) A Német Szocialista Egyséspárt Központi Bizottságának ülése Berlinben szerdán közleményt adtak ki az NSZEP Központi Bizottságának július 29-én és 30-án tartott 11. plénumáról. A napirend első pontjaként Hermann Axen, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, a politikai bizottság póttagja tartott referátumot a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi értekezletéről. Második napirendi pontként Willi Stoph, a politikai bizottság tagja, az NDK Minisztertanácsának elnöke tartott beszámolót az NDK párt- és állami küldöttségének a Szovjetunióban tett útjáról. A plénumon felszólalt Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke az NDK és a Szovjetunió párt- és állami küldöttségei közötti véleménycseréből adódó következtetésekről beszélt. A központi bizottság egyhangúlag határozatokat fogadott el a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának és az NDK párt- és kormányküldöttsége szovjetunióbeli baráti látogatásának eredményeiről. (MTI) Nixon látogatása Dél-Vietnamban A jóslások és feltevések igaznak bizonyultak: Nixon elnök szerdán hajnalban a dél-vietnami fővárosba érkezett Saigon fő repülőterén, a Tan Son Nhut repülőtéren Tran Chanh Thanh, a saigoni rezsim külügyminisztere fogadta. Az Egyesült Államok elnökének és feleségének társaságában van Ellesworth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete, valamint Abrams tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai erők főparancsnoka. Nixon elnök és felesége nyomban a megérkezés után helikopterre szállt, és a saigoni elnöki palotába utazott, ahol Nguyen Van Thieu, a dél-vietnami rezsim elnöke fogadta őket. A „hivatalos előkészületek“ Az amerikai államfő saigoni programját a legteljesebb titoktartás övezte. Kormányátalakítás! kísérlet Olaszországban Az Olasz Kereszténydemokrata Párt vezetősége a szerdára virradó éjszaka — nyolcórás tanácskozás után — úgy döntött, hogy megkísérli egy kizárólag kereszténydemokratákból álló kissebbségi kormány megalakítását és ehhez segítséget kér a szocialista és a szociáldemokrata párttól, amelyekkel korábban együtt kormányzott. A párt vezlosége elutasította a kizárólag szocialistákkal alakítandó kétpárti koalíció lehetőségét és figyelmeztetett arra, hogy amennyiben a javaslatot a volt koalíciós partnerek nem fogadják el, nem marad más megoldás, mint új választások kiírása. A szocialisták korábban azt hangsúlyozták, hogy nem hajlandók támogatni egy kisebbségi kormányt. Politikai megfigyelők szerint azonban De Martino pártja nem örülne az új választásoknak. A kisebbségi kormány létrehozását Flaminio Piccoli, a kereszténydemokrata párt főtitkára javasolta, hangoztatva, hogy egy kétpárti koalíció, amely csupán 14 főnyi többséggel rendelkezne, nem kormányozhatna elég hatékonyan. Magáin a kereszténydemokrata párton belül azonban szintén jelentős erők ellenezték a kizárólag szocialisták bevonásával megalakítandó kormány gondolatát. A kormányválság következő eseménye valószínűleg az lesz, hogy Rumor, a kijelölt miniszterelnök beszámol a kereszténydemokrata döntésről Saragat elnöknek. (MTI) Képünkön: Az elnök Di An-ban, Saigontól északra, mintegy 20 kilométerre az 1. amerikai gyalogos hadosztály katonái között. Mögötte balra Orwin Talbott tábornok, a hadosztály parancsnoka áll. (Telefotó: AP—MTI—KS) Mint az AFP megállapítja, Nixon elnök az amerikai és dél-vietnami biztonsági szolgálat tanácsa ellenére döntött úgy, hogy Saigonba utazik. Néhány nappal ezelőtt a saigoni rezsim külügyminisztériumának szóvivője még úgy nyilatkozott, hogy biztonsági okokból egyszerűen elképzelhetetlen még egy ilyen villámlátogatás is. Biztonsági okokból nem értesítették előre az újságírókat sem a megérkezésről, csupán annyit közöltek velük, hogy a szerdai nap folyamán »fontos esemény« várható. Saigont óriási rendőri és ejtőernyős különítmények őrizték. Körülbelül nyolcezer rendőrt vezényeltek ki az utcákra, a város központjában fekvő elnöki palotát ejtőernyősök vigyázták. Egész éjszaka tartott a biztonsági erők felvonultatása az elnöki palota környékére; minden utcasarkon automata fegyverekkel felszerelt katonák vagy rendőrök álltak. Az éjfélkor életbe lépett kijárási tilalomig, valamint a kijárási tilalom hajnali lejárta után találomra átkutatták a taxikat és a személygépkocsikat, igazoltatták az autósokat és a járókelőket. Nixon saigoni programja Nixon elnök Saigonban csaknem három órán át tanácskozott Nguyen Van Thieu- vel, a dél-vietami kormányzat vezetőjével. A biztonsági intézkedések az ejtőernyősökkel körülvett elnöki palotában is érződtek, mégpedig igen sajátos módon: az amerikai vendégeknek és a dél-vietnami minisztereknek — óvatosságból — semmiféle frissítőt nem szolgáltak fel, így étlen-szomjan kellett a késő délutáni órákig tanácskozniuk. Nixon elnök a megbeszélések befejezése után rövid nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek, amelyben méltatta a saigoni rendszernek az ország »pacifikálása« érdekében tett erőfeszítéseit, majd kijelentette, hogy május 14-én ismertetett nyolcpontos javaslatában már összefoglalta azokat a feltételeket, amelyek mellett az amerikaiak Hajlandók kivonulni Dél-Viet- namból. Nixon elnök szerint az Egyesült Államok és saigoni szövetségese már »minden tőle telhetőt megtett« a vietnami béke érdekében, és most a »másik félnek« kell válaszolnia az »őszinte amerikai erőfeszítésekre«. Ha nem hajlandó ilyen lépésekre, vállalnia kell a felelősséget a vietnami nép szenvedéseinek folytatódásáért — fenyegetőzött az amerikai elnök. Az elnök — mint már korábban jeleztük — Bangkokba történt visszatérése előtt Saigontól 16 kilométernyire északra látogatást tett az első számú amerikai gyalogos hadosztály támaszpontján. Nixon visszautazott Bangkokba Mint az AFP jelenti gyorshírben, Nixon elnök befejezte saigoni villámlátogatását és szerdán, magyar idő sze-ir 10 óra 20 perckor visszaindult Bangkokba. Az amerikai államfő 5 óra 20 percet tartózkodott Dél-Vietnamban. * * * Nixon csütörtökön Thaiföldről Űj-Delhibe repül, ahol Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel találkozik. S végül az illetékes: A dél-vietnami Ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője Nixon saigoni látogatását kommentálva megállapította, hogy a villámlátogatás »kétség- beesett erőfeszítés volt az amerikai és az amerikaiak zsoldjában álló dél- vietnami katonák hanyatló harci szellemének fokozására«. »A Nixon-látogatás egyebekben azt a célt is szolgálja, hogy nyilvánvalóvá tegye az Egyesült Államok szándékát az agresszió folytatására és a jelenleg is uralmon levő klikk hatalmon tartására. A dél-vietnami nép folytatni fogja harcát az amerikai agresszió végső szétzúzásáig«. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. júlhia 3L
