Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

SÉTA AZ EMLÉKEK KÖZÖTT Latinca ellenie vani olvasókör megalakulása- egyik csoportja, Latinca kö­ról, a "Kaposvári Általános zépen. Tekintetével mintha Munkásegylet alapszabálya, követné a negyedszázad ese- fénykép az első kaposvári vil- ményeit: Horthy Miklós vitéz- lány telepről; a cukorgyárról, zé üti Székesfehérváron az megyénk első ipari létesítmé- ellenforradalom kiszolgálóit; nyéről. A régi kaposvári va- amott utat hasít magának a sútállomás, egy emeletes, jel- karó; földet kapott Somogy legzetesen osztrák épület, népe. Cselédsorsok, cselédházak. Aratómunkás és uradalmi cselédsztrájkok Hácson. Fényképek, iratok a század eleji kivándorlásokról. A negyedik gimnáziumi történelemkönyv fejezetcímei lebegnek a szemem előtt. Második terem. 1918—1919. Följegyzések 1918 novembe­réből. A törvényhatósági Nem- t.bor egy.k Somo zeti Tanács megválasztásának gyiakat kinQZtak a gázkam. jegyzőkönyve, földhözjuttatási rákban ^ Latincáék>ha meg­plakát, jegyzőkönyvek a tsz­tzocializálásának jegyzőköny­ve. S végül a korona: 1919. 111. 10-én a kaposvári mun­kások a háromtagú direktóri­um kezébe tették le a prole­. mm ü m , i Űjjaimat las­san vezetem a kovácsoltvas korláton. Alig haladok a lép­csőn, tekinte­tem rátapad ai üdezöld geszte­nyefára. Nyár van. Színek és me­legség. Lépése­im egyre las- súbodnak. Iz­gulok. Senki sem fog kér­dezni, nem kell felelni, bántani sem fognak, mégis izgulok. Fölértem. Az emeleti erkély­féle folyosón hirtelen felvil­lant előttem egy kevésbé is- mert kép. Latinca fele­sége, Manz Er- | : zsébet ölében a néhány hóna­pos kis Sanyikéval ül egy fo­telban, a fényképész felé for­dítva tartja egy kicsit. Olyan »Ne édesapádat figyeld most, kisfiam, hanem a fényképész bácsit« kifejezéssel az arcán. Latinca a kép bal sarkában félrehúzódva áll, a fiát nézi. Mögöttük egy lombos fa lát­szik. Nyár volt. Kilátástalan ősz­be futó nyár. 1919. Belépek a Latincá-emlék- múzeum előcsarnokába. A hű­vös csend a múltat idézi. La­tinka utca 3. — Kontrássy ut­ca 3., 1. emelet. Itt élt, itt dol­gozott .., ötven évvel ezelőtt ilyenkor még nem sejtette, hogy néhány nap múlva egy kegyetlen korszakot nyitó táv­irta szövegét olvassa majd föl a járási politikai megbí­zottaknak. A középső teremben figye­lem óriásira nagyított fényké­pét Kékes szemeben végtelen s^g. Mester F. Ward: A hala- tárok hatalmát. Három kép: emberség, örök bizakodás. A dás lelki tényezői, Perkins: A Tóth Lajos, Latinca Sándor, kép alatt kis asztal, mellette nő_ gazdasági helyzete, Jászi: Peinhoff er Lajos; Latinca ké- karosszék, az asztalon egy Művészet és erkölcs, és a Vő- pe középen. Íróasztalára, meg- .. , . .. , , . „ , rös Űjság egyik száma. Az maradt tárgyaira néz. fénykép: fwíaZ pár, a f óríásira nagyított képről a önkéntelenül közelebb lé­arcán nyugodt derű, a lány fiatal Latinca néz a szobára. pefc. Szembenézve a képekkel mosolyog. Latincáék. Hallom lépéseimet, óvato- a tekintetüket akarom elkap­Születési anyakönyvi kivo- san eresztem cipőmet a pad- n>- -A történelemkönyvben nat: született Aradon, 1886. lóra, ne koppanjon élesen. nem volt kép Latincáékról... április 5-én. Szociáldemokrata Egyedül vagyok. Az idős te- Harmadik terem. 1919—1945. párttagsági könyve, aztán a remőr odajön halkan, s ®“íra a, fehérterror szörnyű ^ J , , / ’ dokumentumai; Libics Imre kalap, sötétkék; ünnepeken egyenként felgyújtja a képek kőrüshegyi tanácselnök és hordhatta, fehér inge, ága- alatt a neonvilágítást. Mintha párttitkár; Somogyi Ferenc rettatárcája, egy itatőstapper, magának mondaná, megjegy- nyomdász, járási politikai egy 1918-ban faragott bot, zi; Ugye, milyen szörnyű volt megbízott kivégzése Tabon. ökölbe szorított kézzel a vé- fiam? Igen. Siebenlist Nándor és társai­gén. Néhány könyv, Dávid: Első terem. 1887—1918. A nak gaztettet Néhány lépéssel Szocializmus és mezőgazda- múlt. Tudósítás a somogyhat- árrább a somogyi mártírok Szükség van a KlSZ-csúcsvezetőségekre Történelem egy dolgozószo­_ , bábán. Latinca és társai en­Somogyban, nefc történelemnek az alaki. fásán fáradoztak. A falon a Tanácsköztársaság emlékei mellett a kaposvári lakos Balogh István spanyol katonai egyenruhás képe. Fe­hér, szürke csíkos ruhadarab, a mauthauseni koncentrációs A türelem tövisei Fegyelmi határozatok között tallóztunk a napokban a So­mogy megyei Sütőipari Válla­latnál Bursics József osztály­vezetővel. Beszélgetésünk so­rán gyakran került szóba az a nap, amikor a pékek ha­nyagsága miatt tizennyolcezer sütemény hiányzott a reggeli boltnyitás után a kaposvári élelmiszerüzletekből. Nem ez volt az első, hogy fizetés utáni napon több pék nem jelent meg a kemencék mellett. Az okokat kutatva elmondhatjuk tanulságként, a türelem nem mindig terem rózsát Négy embert — kettőt a kaposvári, kettőt a siófoki pékek közül — fegyelmi úton elbocsátottak, és hozzá kell tennünk, hogy ez nem jelenthet megoldást. A régebbi határozatokat vizsgálva a különböző bünte­tések mellett többnyire ugyan­azokat a neveket találjuk. Imre Lajos és Mangult Ferenc már minden létező büntetést megkapott a vállalattól: bér­csökkentést, szigorú meg érik, küzdöttek volna az em- I rovást, kedvezménymegvonást alakításokról. A cukorgyár berteienségt ^ igazságtalan-1 stb. Imre Lajos elbocsátásától “ " sáa eiien A történelem for- e§yszer a vele dolgozó brigád sag euen. a történelem for kérésére tekintettek el a sütő­málását vállalták, de munká­jukat mások folytatták ... Bán Zsuzsa iparnál. A kollégák ígéretet tettek, hogy mellé állnak. Ak­kor is azért állt rosszul Imre Lajos szénája, mert fizetés utáni napon italozás miatt nem jelent meg a munkahelyén. Aztán jöttek a következő fi­zetésnapok, az elmaradhatat­lan fegyelmezetlenségek. Imre Lajost elbocsátották. Mangult Ferencet is úgy ismerték a vállalatnál, mint akit nem le­het fegyelmezni. Pedig neki a munka volt a mentőöv a zül­lésből való meneküléshez, mégsem ebbe kapaszkodott. — Nyolcvan pék hiányzik a vállalat üzemeiből — sommáz­za a lényeget Bursics József. — És ennélfogva gyakran olyan munkaerővel kell beér­ni, amilyen a rendelkezésre áll. — Miért nem képeznek ele­gendő szakembert maguknak? — Az idén tíz, tavaly tizen­két ipari tanuló kapott szak­munkás-bizonyítványt. Köztük hét lány Is, de már csak hár- mar maradtak. A vasárnapi beosztás, az éjszakai munka nem vonzó a fiatalok számára. Eltöltenek néhány évet a szak­munkásképző iskola padjaiban, aztán elmennek gépkocsiveze­tőnek, segédmunkásnak. Az idén negyven ipari ta­nuló beiskolázását tervezték, s eddig harminc körül van a je­lentkezők száma. A kérdés azonban továbbra is nyitva marad: vajon a most jelentke­zők megmaradnak-e a sütő­iparban? Az elvándorlás okainak vizs­gálatakor a fizetési lehetősé­gekről is szó esett. —A pékek, akik a forró ke­mencék mellett dolgoznak, tisztességes keresethez jutnak. Kétezerén felül kerül a borí­tékjukba havonta. A plusz­munkát természetesen külön megfizetjük. Sokszor tehetetlenül áll az üzemvezető a műszakkezdés előtt, mert azokon a bizonyos fizetés utáni napokon néha or­vosi igazolással állítanak be a pékek. Egy kisebb sütöde ese­tében ez azt is jelentheti, hogy alig tudnak munkához kez­deni. ■ • Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogyan véleked­nek fegyelmezetlen társaikról azok, akik a munkájukat nap mint nap becsületesen ellát­ják, sőt a többiek helyett is kénytelenek dolgozni, azok he­lyett, akik el-elmaradoznak a munkából. A néhány pék fe­gyelmezetlenségéből kár volna messzemenő következtetésig el­jutni a vállalati munkafegye­lem megítélésekor még akkor is, ha ez a — nem is jelentéktelen — »kisiklás« a város élelmiszer-ellátásá­ban nemegyszer kissbb-na- gyobb zavarokat okozott. Any- nyit azonban elmondhatunk, hogy következetesen szigorú­nak kell lenni azokkal szem­ben, akik fegyelmezetlenek, de ugyanakkor megkülönbözte­tően kedvező körülményeket kell biztosítani azoknak, akik mindennapi munkájukban szem előtt tartják a vállalat és az ellátás érdekeit. A hanyag, fegyelmezetlen emberekkel szemben már az első, a ki­sebb kisiklásoknál oda kell fi­gyelni. Mindkét módszernek megvan a maga nevelő hatása. És most a mechanizmus mó­dot is ad rá, hogy differenciált elismerésben legyen része ki- nek-kinek az érdeme szerint Nagy József Nagyberkiben a napokban alakult meg a KlSZ-csúcsve- zetőség. Feladata nemcsak az, hogy összefogja az öt kis község — Nagyberki, Kercse- liget Mosdós, Csorna és Sza­badi — alapszervezeteit, ha­nem az is, hogy segítse és irányítsa munkájukat. Az öt alapszervezet természetesen ezután is önállóan készít munkatervet, akcióprogramot azzal a módosítással, hogy a munkaterv összeállításában a csúcsvezetőség által meghatá­rozott irányvonalat követik. A Nagyberkiben megalakult csúcsvezetőség tagjai a KISZ- szervezetek titkárai lettek. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az alapszervi titkárok munkája egész embert kí­vánó feladat, s ha a csúcsvezetőségben ők kép­viselik alapszervezetüket, a két tisztségben — néhány ki­vételtől eltekintve nehezen állnak helyt. Minden alap­szervezetben tevékenykednek olyan KISZ-tagok, akik több éves munkájukkal bizonyítot­ták rátermettségüket a csúcs­vezetőségi tagságra. Az alap­szervezeti titkárokat természe­tesen meg lehet — illetve kell — hívni a csúcsvezetőség ülé­seire, amelyen hangot adhat­nak véleményüknek, előter­jeszthetik javaslataikat Ilyen »munkamegosztás- mellett az alapszervezet titkárának sem idejét sem energiáját nem köti le két feladat. A csucsvezetőségek megvá­lasztása újszerű kezdeménye­zés megyénkben, sőt újszerű­sége országosan is jelentős. A kaposvári járási KlSZ-bizott- ság négy csúcsvezetőséget szervezett, Kaposváron pedig jelenleg tizenegy csúcsvezető­ség működik. A csúcsvezetőségek — város­ban és falun — egyre jelentő­sebb szerepet töltenek be. összehangolják az alapszerve­zetek munkáját, megfelelő irányító szerepet töltenek be, közös rendezvényeket, akció­kat szerveznek, összefogják a fiatalokat. A csúcsvezetőségek felelőssége hatáskörükből adó­dóan nagy. A csúcsvezetőség képviseli az alapszervezeteket az üzemmel, az iskolavezetés­sel, a termelőszövetkezettel történő együttműködés során, sőt a pártszervezet előtt is. A falusi fiatalság életében, munkájában nélkülözhetetlen a csúcsvezetőség. A közös tanácsú községek rendszeré­ben, a termelőszövetkezetek egyesülése, a pártalapszerveze- tek csúcsvezetőségeinek meg­alakulása után a kis falvak fiataljai magukra maradtak. Az apró településekről a politi­kai és a gazdasági vezetés a körzetközpontokba tevődött át, így a KISZ-alapszervezetek közvetlen kapcsolata korláto­zottabb lett. Ezért egyre erő­teljesebb az r laps zerv ezé tek részéről az az igény, hogy egy választott vezetőség, a csúcsvezetőség továbbra is tartsa, illetve erősítse a kap­csolatot a községek, a körzet- központok vezetőségével A csucsvezetőségek Irányító, összehangoló tevékenysége az alapszervezetek munkáját, ta­nulását és szórakozását egya­ránt meghatározza és jó me­derbe tereli Horváth Mária Piaci árak, piaci lehetőségek Reggeli beszélgetés a kaposvári piacon Ügy mondják, nem mosta- az évben magasabb volt, mint nában volt akkora felhozatal tavaly, a felhozatal pedig itt, a kaposvári piacon, mint jú- Kaposváron alacsonyabb. A lius 22-én, kedden. Nemcsak kettő összefüggésben van zöldségféléből, hanem az egymással. A fogyasztói árak utóbbi időben eléggé keresett gyümölcsből is több száz ki­ló és gazdag választék állt rendelkezésre. Am a termelők sorai között és benn a csar­nokban is meglehetősen ke­vés vásárló jött-ment. Valaki azt mondta: »Nem is csoda, ha ilyen árak mellett elnép­telenedik a piac. Megérdem­lik, hogy rájuk romoljon az áru, ha egyszer nem adják olcsóbban.« Egy elkapott elé­gedetlenkedő megjegyzés, me­lyekhez hasonlót az utóbbi időben sokat lehetett hallani. Nézzük az árakat MÉK el­árusítóhely: karfiol 6, tök 1, zöldbab 5 Ft Ez utóbbi ter­melőknél 3-3,50 forint Fő­zőhagyma általában 3 forint, a somogygeszti tsz-nél 5 fo­rint (?). A salátauborka a Pannónia társulásnál 80 fillér, mellette a gesztieknél 1,50, a termelőknél 2 forint. Paradi­csomból és paprikából vi­szonylag kevés van. A pap­rika ára 90 fillértől 2 forintig terjed, a paradicsomé szinte egységesen 6 forint kilónként Az őszibarack ára igen tág határok között ingadozik, 2,50-től 14 forintig minden árral lehet találkozni. Igazat lehet adni a hallott megjegyzésnek? S valójában mi határozza meg az árakat? Egyértelmű, rövid választ ne­héz lenne erre adni. Kiderült ez abból a hosszas beszélge­tésből is, amelyet Tucsek Lászlóval, a Pannónia társa lás vezetőjével és Csizmadia Pállal a Középsomogyi Ter­melőszövetkezetek Területi szövetségének munkatársával folytattam a reggeli piacon. Kétségtelen, hogy a fogyasz­tói árszínvonal eddig ebben az egész piacon főként asze­rint alakultak, hogy milyen áron értékesítette termékeit a MÉK. Felvetődik nyomban a kérdés: törvényszerú-e, hogy így legyen? A vásárló várta — és tegyük hozzá jo­gosan —, hogy az új mecha­nizmus adta több csatornás értékesítés, az egészséges kon- kurrencia magával hozza, hogy nemcsak a minőségi, mennyiségi választék bővül, hanem ezzel párhuzamosan a ráfordításnak megfelelően az árak is módosulnak. — A társulásban lévő szö­vetkezeteknek — mondta Tu­csek László — általában 10- 20, burgonyánál például 40 fillérrel többet fizetünk az áruért, mint a MÉK, akikkel ugyancsak szerződéses vi­szonyban vannak. Az értéke­sítési árakat pedig többnyire a MÉK-árakhoz igazítjuk. Ez az, ami elgondolkodtató. Jelenleg a kaposvári piacon a társulás képviseli azt az erőt, amely hivatva lenne bizonyos árszabályozó szerepet betölte­ni Hiszen a kaposvári, a so­mogygeszti tsz-en és a társu­láson kívül ma már nem ta­lálhatók meg a piacon azok a szövetkezetek, amelyek koráb­ban itt árusították termékei­ket. Kiszorultak, s ennek az a magyarázata, hogy kevés áru­val nem tudták fölvenni a ver­senyt A társulás szükségessége te­hát kézenfekvő. S lám az árak tekintetében mégsem hozta meg ez a várt változást. Az okokat kutatva bonyolult ösz- szefüggéseket fedezhetünk fel. — A társulásnak önerejéből kell fenntartania magát — idé­zem a szövetség munkatársá­nak és a társulás vezetőjének szavait —, a MÉK-kel ellen­tétben egyetlen termékféleség­re sem kap állami dotációt. A társult tsz-ek termelési szín­vonala, a termékek mennyisé­ge kevés ahhoz, hogy az árak­kal bátrabban variáljanak. Másrészt a társulás »hatósu­gara« lényegesen kisebb. Ka­posváron jelenleg két helyen árusítanak, s ha csökkentenék az árakat, az legföljebb csak a piacot befolyásolná, a város egészét nem. — Megítélésük szerint mit kellene tenni annak érdeké­ben, hogy az árszabályozás nagyon is jelentős feladatát el­lássa a társulás? — Elsősorban több termék­re lenne szükség, másodsor­ban lényegesen kiterjedtebb bolthálózatra, ahol ezeket a termékeket értékesíthetnénk. De tény az is, hogy bizonyos szemléletbeli változást is el kellene érni. A társulás hiva­tása a termelők és a fogyasz­tók érdekeit egyaránt szolgál­ni. Viszont egyre inkább elő­térbe kerül a túlzott nyereség­re való törekvés. A tagszövet­kezetek elvárják, hogy egy­részt minél magasabb áron vegyük át termékeiket, más­részt úgy értékesítsünk, hogy év végén minél nagyobb nye­reséget oszthassunk, amellett természetesen erősödjünk, gya­rapodjunk is. A beszélgetés során érvek és ellenérvek hangzottak el, szó­ba kerültek vitathatatlan ne­hézségek, gondok, de äz is, hogy a mostani körülmények között érdemes lenne — egy kicsit jobban figyelembe véve a fogyasztók érdekeit — az árak leszorítására törekedni. Remélhetőleg erre sor kerül rövidesen. Vörös Márta (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. július 24. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom