Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
Kedvezőtlen körülmények kozott Olimpia Ahol feltűnik csokoládébarnára sült alakja, csillogó férfi- tekintetek követik. Mellettem halkan, riadtan körülnézve sóhajt fel egy középkorú, mélabús tekintetű családatya, miközben fiát lovagoltatja térdén. A sóhaj mélyebb értelmét én is átérzem, míg Olimpiával beszélgetek. Fekete haj, fekete szem, tüzes pillantások, t máris dadogok. Bezzeg 6 annál vidámabb, s ömlik belőle a szó. — Hároméves korom óta élek Magyarországon, pontosabban Budapesten. Nyaranta mindig lejövök néhány hétre Földvárra, vagy Tihanyba, mikor hogy. Amíg az iskolába járok, telik a szünidőmből. Most csak pár napra jöttem Siófokra. Barátnőimet, barátaimat látogatom végig — s már húzza is elő noteszét a csacsogó kávéreklám. Már néhány lapot átfutott, Imikor óvatosan megkérdem: — Csak nem a naplója? — A, dehogy. Néhány ismerősöm címe, ahová megyek. Meglepődve sandítok a kis könyvecskébe. Ha ez csak »néhány«, akkor ez a görög kislány nagyobb ismeretségi körrel rendelkezik, mint két nyugdíjas ügyvéd. Valóban, cím, cím hátán. Talán a fél város ott van. — Mind meglátogatja? Kétkedő arcom mosolyra fakasztja. — Igen. Mindegyiknél töltök egy-két órát. Itt egy félóra napozás, ott egy pár perces csevegés, puszi jobbról, balról, s már szedem is a sátorfámat. Szeretem a rohanást, szinte a véremben van. Én ezt a módszert expressz- barátkozásnak nevezem. Valóban. Ez a tempó, ez a külső sok vidám barátot, barátnőt szerezhet neki. Most már én is büszkén feszítek. Az én nevem is felkerült a listára... Gy. A. ARANYOS ZSOLTIRA A leltei strand bejáratánál maszatos képű kisfiú pityereg. A felnőttek próbálják vigasztalni, de nem sikerül. Hüppögve fel-feltör belőle a sírás. — Mi a baj, kisőreg? — kérdezgetik. A kisfiú hallgat, tudomást sem vesz a körülötte állókról. Valaki csokoládét ígér, egy asszony fagylaltot. ■— Elveszett az anyukám — mondja bánatosan a kisfiú. — Hol vesztetted el? —Nem tudom. — És hogy hívják az anyukádat? Hallgatás a válasz. Biztatják, ígéretekkel halmozzák el, hiába. — Na mondjad csak! Egy ilyen nagy fiúnak ezt már tudni kell. Nem felel. — És téged hogy hívnak? — Zsoltikának. — De milyen Zsoltikának? — Aranyos kis Zsoltikának t— hangzik a válasz. A kabinok felől fürdő- ruhás asszony közeledik, a gyerekét keresi. SZOT-haj ók a Balatonon A magyar tengeren lassan már tizenkét éve járnak a SZOT sétahajói. Van közöttük különféle vitorlás, vízibusz, Kattamarán. A »Kék csillag«, amely Siófokon horgonyoz, egy a sok közüL A hajó vezetője, Csekő József barátságosan mutatja meg tíz lépés hosszú, öt lépés széles birodalmát. Hajóját matróza, Nagy Mátyás segítségével irányítja. A friss lakkozás miatt óvatosan lépkedünk a szűk kis kabin felé, közben beszélgetünk. — Hat éve hajózom a Balatonon. Előzőleg voltam a Dunán, de egyszer, mikor hazajöttem a családomhoz s megláttam a Balatont, szinte sírni tudtam volna. »Mit neked a Duna, gyere csak visz- sza, Józsi« — mondtam magamban. Most itt vagyok. Szenvedélyem a vitorlázás és a horgászás, minden igényemet kielégíti. Üdvözlet a Balatonról Irány Csopak. Kemény sütemények Először csak Balatonbogláron figyeltem föl, hogy fogaim erősen tiltakoznak a reggelihez kapott kifli ellen. Kemény volt. Szomorú pillantásaimra Konya Jánosné, a tejtermékbolt vezetője elpanaszolta, hogy bizony nem ritka az én esetem. A Fonyódról kapott fonott kalácsok, kuglófok, péksütemények gyakran szikkadtak, kemények. Ilyenkor nehéz a boltvezető helyzete. Vagy átveszi az árut, és egész nap hallgatja a vevők reklamációit, vagy nem veszi át, és akkor ezért kénytelen hallgatni. Átmentem a csemegébe. Ott találkoztam össze Hausz Jakabbal, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat területi ellenőrével. A körzetébe tartozó boltokból több hasonló bejelentés érkezett. Néhány ilyen üzlet a sok közül Balaton bogláron a 431-es tejbolt, Balatonszemesen az 523-as élelmiszerpavilon és BalatonleUén az 543-as gomba. A panaszosok a péksütemények nagyságát, frissességét, minőségét kifogásolják. Ahogy a tejboltban elnézegettem a zsemléimet, nem is alaptalanul. — gy — A parton van egy szervezőnk, ő adja bérbe a Csillagot. Egy útra tizenkét személyt tudok elvinni. Huszonnégy órára, tehát egy teljes napra háromszázhatvan forint, ha viszont egy óráról van szó, akkor személyenként öt forint A hajózási idény május végétől október közepéig tart, de ez az időjárás és a forgalom szerint változó. — Kik veszik igénybe a hajót? — Főleg turistacsoportok, vállalati üdülők. Nem ritka a többnapos túra sem. Van egy svéd társaságom, évente v'sszatér hozzám, ezt télen már előre lelevelezzük. Ilyenkor aztán bebarangoljuk a legszebb helyeket Tihanyt Földvárt és a környék nevezetességeit. Rövidebb időre csak ide Csopakra, Alsóörsre szoktam kalauzolni utasaimat, de ezt a szél iránya, erőssége befolyásolhatja, ettől teszem függővé. Közben újabb csoport közeleg, és ők indulnak. Mátyás a vitorlákhoz, Jóska a motorhoz. Néhány perc múlva már kint siklanak a vízen ... (Győri) Az üdülőkért dolgoznak A balatoni nyár nemcsak a szórakozást a pihenést jelenti. Azoknak, akik az üdülök kényelméért zavartalan nyaralásáéit; sokszor nyújtott műszakban dolgoznak, sok fáradságot sok munkát is. A Siófoki Szolgáltató Ktsz mosodája minden üdülési szezon alatt a téli 20—25 mázsa ruha helyett 100—120 mázsát tisztít s ahhoz, hogy a hozzájuk fordulók minden kérését kielégíthessék, sokszor erejük megfeszítésére is szükség van. A részlegben dolgozó hét asszony kezén több mázsa ruha megy át egy-egy nap alatt és munkájukat a kánikulában néha negyvenfokos melegben végzik, többnyire régi, elavult gépeken. A szükséges szárítógépek hiányában az udvaron szárítanak. A mosoda fejlesztésére mostani helyén nincs mód. A terület szűk bővítésre, alkalmatlan a korszerűsítésre. Ahol telek vöd na, ott nincs közművesítés, márpedig ■ mosoda elképzelhetetlen megfelelő csatornázás nélkül. Ezért egy ideig még kénytelenek vállalni a részleg dolgozói a megfeszített munkát azért hogy a közvetlen közelükben lévő húsz üdülő számára biztosíthassák a ruhaneműk tisztítását Az egyelőre még hosszú, kéthetes vállalási idő csökkentésére is csak a munkakörülmények megváltoztatása után gondolhatnak. Bár az üdülők a kéthetes turnus váltás miatt nem is sürgetik a mosodát a lakossági szolgáltatás azért lehetne frissebb. Természetesen a megfelelő sürgősségi százalékkal expressz mosást is vállalnak. A szállító gépkocsik indításánál nem a ktsz érdekeit hanem az üdülők szempontjait tartják szem előtt Amikor szükséges, a szövetkezet boyszolgálata is segít a gyors kiszolgálásban. Kutyajó dolga van! Noteszlap Kisvendéglőben Kevesen voltak a Balaton-parti kisvendéglőben, amikor beléptünk a szabadtéri részére. Délután volt már, de a hőség szinte kibírhatatlan. Mintha az idő is megállt volna a nagy melegben. Fehér kabátos pincérek tűntek fel néha, hordták a hűsítő italokat A sarokban, ahol legjobban megszorult a levegő, fiatal pár ült A fiú beszélt, a lány csak hallgatta, szemmel láthatóan nem érezte jól magát Egyszer aztán fel is állt, és botladozó léptekkel indult el, talán, hogy kevésbé meleg helyet keressem A lábán magas szárú cipő volt olyan, amilyet a kismamák viselnek. A fiú nem túl nagy meggyőződéssel támogatta. Kolléganőm, látva a helyzetet azonnal hozzájuk sietett hogy segítsen. Kis idő múlva, amikor visszatért, elmondta, miről tájékoztatta a fiú: a lány a kórházból jött, még gyenge. Ezen aztán elmeditál gattunk egy ideig. Miért kell egy kórházat elhagyó embernek kisvendéglőbe, mennie? Ez volt találgatásunk témáj a. Később Láttuk, hogy esznek. A lány jó étvággyal fogyasztotta a rendelt ételt. Megnyugodtunk, hogy jobban van. Csak egyikünknek tűnt fel, hogy evés közben furcsán fintorog. Amikor elhagyták a vendéglőt, a lány erősen tántorgott Akkor láttuk mindannyian, hogy nem a beteg bizonytalan léptei ezek. A magas szárú cipőt sem kismama viseli. Valószínűleg eladó lehet valahol, mert a fiúnál ott a munkaköpenye is. A szánalom valahogy eltűnt belőlünk. Most már más nézőpontból beszéltünk a történtekről. Nem értettük a lányt Még kevésbé, a fiút, aki láthatóan józan volt, s ennek ellenére hagyta, hogy a lány az öntudatlanságig leré szeged jen. Mentek egymás mellett, a lány imbolyogva, meggömyedve. Olyan volt, mint egy nagy kérdőjel. L. L. Indián kenu a balatonföldvári öbölben Csúcsforgalom A siófoki strand egyik legforgalmasabb pontja a Belkereskedelmi Vállalat kölcsönzője. A csónaktól a gumimatracig, vitorlásig mindent megtalálhatnak itt a nyaralók. Reggel, mikor még csak egy- egy bátor fürdőző merészkedik le a vízhez, ők már nyitnak. A pénztárosnő, aki mellesleg három nyelven beszél, ekkor még könnyen lélegzik. Bezzeg, délelőtt tíz órakor vagy délután már felnézni sincs ideje. Ilyenkor mar hosszú sorokban várakoznak az üdülők. Szlovákul, angolul, franciául, ezenkívül még vagy 4—5 nyelven szólítgatják. Bábeli hangzavar uralkodik. Olykor egyik-másik türelmetlen férfi hangja csattan. A hét emberrel dolgozó pavilonban nincs megállás. Viszik a matracok tucatjait, a csónakokat, a vitorlásokat pedig csak reggel láthatjuk mutatóba. Kiadnak, bevesznek, jegyet tépnek, pénzt kezelnek, és ez így megy egész nap. Délben csendesedik a forgalom. Simonfai Jánosné, a strand vezetője leültet egy székre, ö az árnyékba húzódik. Látszik rajta, hogy nagyon fáradt. — Most van csak időnk a pihenésre, mert ebéd után megint jönnek a strandolok Nagy a forgalom. Még rossz időben is viszik a matracokat, csónakokat. »Minden perc drága, és a szabadság gyorsan eltelik — mondják —, és ezért minden időt ki kell használni.« Szombat, vasárnap a legerősebb napunk. Ilyenkor szinte percek alatt kiürülnek a polcok, elfogy minden. A bevételünk is változó. Egy átlagos napon ötezer forint jön össze. Míg mi félrehúzódva beszélgettünk, megjelentek a legfrissebb fürdőzők. Ök már befejezték az ebédet és hajszolják a nyár örömeit. A pénztár osnő, a csónakos és a többiek újra kezdik, ök majd este fejezik be ... Győri András SOMOGYI ItRPfcAP Csütörtök, 1969. JfiBos S4.
