Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
1969 júliusa az egyesült Kaposvölgye Tsz-ben Herner Endre főagronómus mázsákban beszél, Vende Béla főkönyvelő ezt nyomban »forintokra teszi át«. A kalkuláció, a számítás, a lehetőségek mérlegelésének izgalma szinte átragad az emberre. A biztosító a vizsgált gabonatáblákon 8—35 százalékos kárt állapított meg. Mi lesz, hogy alakul most a termés? S míg ők, Bernálh Ferenc elnök, Gróf Lajos párttitkár társaságában az idei nehéz aratás kilátásait mérlegelik, Kinn az egyesült szövetkezet megnövekedett határában nyolc kombájn vágja a gabonát, pótkocsik hordják a szemet. Por száll, és a nagyon várt melegben csordul a veríték. A gazdag termést ígérő szőlőben óriás dongóhoz hasonlóan egyre zúg a permetező traktor, s a sorok között tarka ruhás asszonyok, lányok hajladoznak. — Ez a szőlészbrigád területe, ez a csornai, ez a szabadi, ez a mosdósi brigádé... Egy asszony hangosan kikiált: — Amíg itt munka lesz, nem megyünk ám sehová! — Akkor szüretig maradhatnak. — Maradunk szüretig!... Nyúlánk, haragoszöld kukoricatengeren fürdik a napfény. S amerre a szem ellát, az út elvisz, él, lüktet a határ ... Az öt község — Kercseliget, Mosdós, Csorna, Szabadi, Nagyberki — szövetkezete másfél év óta tartozik együvé. 1968. január elsejével — ahogy itt mondják — a nagy számok és az ezzel járó törvényszerűségek váltották fel a korábbi szétaprózottságot. A csaknem tízezer holdas gazdaságnak 5519 hold a szántója. — Sokat számolgattunk, mérlegeltünk — mondta Ber- náth Ferenc elnök —, és mindenhogyan az jött ki, hogy a gazdálkodást hatékonyan fejleszteni csak úgy tudjuk, ha anyagi erőinket koncentráljuk. A legcélravezetőbb útja ennek az egyesülés. Az első év az alapvető célok meghatározásának jegyében telt és végigkísérte az a törekvés, hogy a munkanaponként tervezett 75 forintos részesedést biztosítsa tagjainak a gazdaság. És amit célul tűztek ki, azt sikerrel meg is valósították. Négy szövetkezet társulásában üzemel a korszerű, forró levegős lucernaszárító. Ez nem volt könnyű, nem volt egyszerű. Ma már felsorolni is lehetetlen, mennyi erőfeszítést, energiát kívánt, hiszen a mindennapok ezer gondja feledésbe merül, csak az egész, az általános marad meg. — Szüntelen önvizsgálat Szerintünk az új körülmények között nagyon is lényeges ez. És nem szégyen a tapasztalatokat levonva módszert változtatni. Beigazolódott tavaly, hogy az üzemegys.égrendszer mellett a központi irányi ias nem egészen célravezető. Változtattak rajta. — Nemcsak a tervezésben, a munkák szervezésében biztosítottunk nagyobb önállóságot az üzemegység-vezetőknek — jegyezte meg Herner Endre —, hanem a fajta kérdésében is. összekapcsolódott ezzel, hogy a többlet nettó hozam negyed részét minden üzemegység nyereségrészesedésként szétoszthatja év végén. Ennek az in tévedésnek nem csupán a gazdálkodás oldaláról vannak előnyei. Forintokkal nem fejezhető ki az az érték, melyet a demokratizmus elmélyítése tekintetében az jelentett Az egyes üzemegységekben dolgozóknak személyes érdekévé vált, hogy saját feladataik, eredményeik ismeretén túl szüntelenül tájékozódjanak a gazdaság egészéről, a többi üzemegységről is. Afféle írásban nem rögzített verseny van kialakulóban. Koncentrált, szakosított állattenyésztő telepek. A szövetkezet vezetői szinte az egész országot bejárták tapasztalatokat szerezni, még külföldre is eljutottak. — Nem kétséges, hogy a korszerű nagyüzemnek ma ez az egyik alapja. És az ember érthetően azon van, hogy a lehető legjobbat válassza ki. Az ötszázas, Nagyberkiben épülő tehenészeti telepen két százas istálló áll, az egyik közvetlen átadás előtt. Mellette lesz a háromszázas, tömbösített, korszerű épület. Ott távolabb, a csoma-szabadi határban most alapozzák a hatvannégy vagon sertéshús kibocsátására alkalmas »sertésgyárat« ... Szép József a korlátnak támaszkodva áll, tekintete az új istálló hófehér falán pihen. — Az első perctől itt vagyok, szemem láttára nő itt ki minden. Hihetetlen a változás! Hiába, ha kisebb a gazdaság, kisebb a termés, ha nagyobb a gazdaság, nagyobb az eredmény... Együtt a négy vezető: Bernáth Ferenc elnök, Herner Endre főagronómus, Gróf Lajos párttitkár és Vende Béla főkönyvelő. »Nem gazda, aki a terményt eladja« — ismert ez a szólásmondás az állattenyésztéséről híres Kaposvölgyében. S ezek a beruházások, ezek a telepek teszik lehetővé, hogy a megtermelt termények a leggazdaságosabban értékesüljenek. A főagronómus a készülő agronómiái tervről beszél, mely a vízrendezésen, a talajjavításon, a táblásításon túl részletes talajtérképezést, talajvizsgálatokat is tartalmaz. A korszerű gazdálkodáshoz ezek az ismeretek nem nélkülözhetők. — A valódi nagyüzem — hiszen lényegében most váltunk azzá — üzemegység kombájnja arat. Nagyberkiben... És még valami, amiről érdemes szót ejteni. Ez a nagy, megnövekedett szövetkezet fontosnak és nélkülözhetetlennek tartja, hogy nem egy társulásnak is tagja legyen. nyitott erre is Szép József: »...nagyobb a gazdaság, nalehetőséget. gyobb az eredmény. — Ezek a valóban nagyüzemi méretek nem jelentik azt, hogy nincs olyan terület, ahol ne lenne szükség az együttműködésre — mondta az elnök. Négy szövetkezet társulásában üzemel a korszerű, forró levegős lucemaszárító. »Egyedül nem tudnánk kellően hasznosítani« — mondták. De tagja a gazdaság értékesítési, vízrendezési-tolajjavítási, építőipari társulásnak is. — Az a mi véleményünk — jegyezte meg Gróf Lajos párttitkár —, nem vitás ma már, hogy az egyesülés és a társulás nagyon jól megfér egymás mellett, sőt szükséges is. 1969 júliusa a Kaposvölgye Termelőszövetkezetben. Kombájnok zúgnak, épületek emelkednek, takarmánykazlak nőnek. Pezseg, lüktet, él a határ. Ügy jegyeztem föl magamnak, hogy új alapokon egy szebb holnap formálódik 1300, egy közösséghez tartozó szövetkezeti tag életében. Vörös Márta Egyesült Kaposvölgye Termelőszövetkezet. A gondolatban, a tudatban a valódi egység lassan, fokozatosan alakul ki. Az egymáson való segítés, az együvé tartozás számtalan példáját lehetne felsorakoztatni: mosdósi fogatosok hordják a nagyberki üzemegység szénáját, kercseligeti asszonyok segítettek a mosdósi részen levő répa egyelésében, szabadi Kedvenc évszakuk a tél Csúcsforgalom a hűtősöknél NYOMOZÁS A. VEINER — G. VEINER: Gavrilenko gépkocsivezető tagadoan csóválta a fejét: I — Nem emlékszem. Annyi magas férfit szállítok naponta, s annyian hordanak sötét tél! kabátot... Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szemtanúk 20 óra 20-kor léptek ki a házból, hat perc alatt nem érhettek a megállóhoz. Gyemidov vagy Lamp- szi talán többet tud. Gyemidov szürke szemű, kövér férfi. Arca kipirosodott a hidegben. A vezetőfülke mellett áll, szőrcsizmájával topog a havon:_ — ... Amikor sokan vannak, a potyautas úgy érzi, mindenki őt bámulja. Nyomás, ejtsd csak a pénzt a perselybe, barátocskám! De amikor hátul üres a kocsi, megnő a bátorsága. »Bérletem van« aszondja. Bérlete van! Bérletem ;nekem van: huszonkilenc éve ülök a buszban, nem könnyű átejteni engem. Már messziről megszagolom a madarat, s mondom neki a mikrofonon: »Polgártárs, mutassa fel vagy váltsa meg a jegyét!« De az a magas, akiről kérdezett, nem ilyenfajta volt. Ezen az ajtón szállt fel, ő meg egy öregasszony, ha jól emlékszem. — Hol szállt le? i— Ki az a Konsztantyln Mihaj lovics? — Sztavickij. Tánya barátja. Egy időben össze is akartak házasodni. De Sztavickij eltagadta, hogy nős, Tánya pedig utálja a hazugokat. így nem lett a dologból semmi. Néha azért találkoztak, ritkán... Tyihonov jóval öt óra előtt ért Vladikinóba, és elhatározta, hogy újra végigsétál az ösvényen. A Bajkál Szállodáig számolta a lépéseket, majd visszafordult. Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetett meg a halálos sebbel? Az ösvény a 16. számú háznál kanyarodott ki az útra az autóbuszmegállóhoz. Jevsztyignyejeva úgy emlékezett, mintha közvetlenül azután, hogy megpillantotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzúgását. — Hát azt már nem tudom megmondani. Ha nem titok, mit követett el? — A jelek szerint ez a férfi, mielőtt felszállt volna a buszra, megölt egy embert. Megismerné? — Meg hát. Hisz beszélgettem vele.. — Rendben van. Ha valami még eszébe jut, vagy történik valami, hívjon fel a 99-84-en. A nevemre emlékszik? Tyihonov vagyok... A szállodából telefonált: — Központi nyilvántartó? Itt Tyihonov. Konsztantyin Mihajlovics Sztavickij adatait kérem. Lehetőleg holnap reggelre. SZERDA A »Sztrana Szovjetov« szerkesztősége az épület IV. emeletének balszámyát foglalta el. Tyihonov a 414. számú szobába bekopogtatott. — Tessék! A szobában harminc év körüli fiatalember ült, rövid báránymellényben. — Beljakov rovatvezetőt keresem. — Beljakov félóra múlva lesz itt. Sztyepanov vagyok. Tehetek valamit önért? — Igen. Tyihonov vagyok, a bűnügyi rendőrségtől. — Foglaljon helyet. Az Tánya asztala. Egy pillanat türelmet kérek, de be kell fejeznem ezt a cikket. Tánya asztalát papírlapok, újságkivágások borították. A tintatartóban fanyelű toll. Az asztalt borító üveglap alatt William Faulkner színes arcképe s egy fénykép Komarov űrhajósról, az asztronauta sajátkezű ajánlásával: »A jó és okos elvtársnak, a nagyszerű embernek, Ta- nyusa Akszjonovának. V. Komarov. 1965. - augusztus 12-én«. Sztyepanov bezárta a fiókját, a kulcsokat Beljakov asztalára tette. — Kész vagyok. — Az asztal sarkára ült, cigarettát nyújtott Tyihonov felé. — Köszönöm, nem dohányzóm. Mikor látta utoljára Akszjonovát? — Hétfőn, öt óra körül. — Ö ment el előbb? — Nem, én. Tánya itt maradt. Hívtam, hogy jöjjön vacsorázni, de azt mondta, még dolga van. — Más nem járt itt? — Nem. Beljakov benézett, de csak egy pillanatra. — Nem figyelte meg, milyen hangulatban volt' Tánya azon a napon? (Folytatjuk) A Balatonboglári Vegyesipari Ktsz legöregebb részlege a hűtőgépjavító. Lerakata van Kaposváron, Siófokon, Tapolcán, Nagykanizsán és a központban, Bogláron, összesen negyvenhárom szakmunkást és k'lenc ipari tanulót foglalkoztat A kialakult törzsgárdát a magas kereset és nyereség megelégedéssel tölti el. Jó munkájukat dicséri, hogy tavaly 620 000 forint tiszte jövedelemmel járultak a ktsz bevételéhez. Így igazán megérdemelt az ötven napi bérnek megfelelő nyereségrészesedés, amelyet osztottak. Samu Istvánnal, a ktsz elnökhelyettesével beszélgetünk a nyári idényről: — Nyakig vagyunk munkával, de megfelelően felkészültünk, és eddig még tartjuk a frontot. A második és a harmadik negyedév a legzsúfoltabb. Ilyenkor az üdülőkben, a nyaralókban egy-két hónapig működő gépeket is mi javítjuk, nemcsak azokat, amelyekre éves, féléves szerződést kötünk. — Hálózatunk kiterjed egész Somogy megyére és a Balaton környékére. Ezen a területen 692 éves, 407 féléves szerződéses gépünk van a 380—390 nyári idényes mellett. Különleges esetnek számít az Országos Csemegével és a Somogy megyei Élelmi- i szer-kiskereskedelmi Vállalattal kötött ötéves szerződés. Ebben teljes felújítás is van, s ez az egyéb szerződésekben nem szerepel. Ezzel együtt havonta az egész körzetben hatszáz-hatszázötven ellenőrzést, javítást végzünk. — A szerződés értelmében havonta egyszer ellenőrzünk, karbantartunk. Ehhez járul még a sok alkalmi hiba, a viharok miatti fáziskiesés, gázhiány stb. A bejelentést követő negyvennyolc órán belül kimegyünk a helyszínre. Fa a meghibásodás olyan, hogy a gépet be kell szállítani, cseremotort szerelünk föl. Május 1-től szeptember 30-ig inspekciót is tartunk. Szombaton délután 5-ig, vasárnap 7-től 17 óráig vadunk nyitva. — Lesz-e valami nagyobb beruházás a közeljövőben, hisz ekkora forgalom mellett kinövik az öreg, kis műhelyeket? — Valóban így van. Előreláthatóan egy év múlva elkészül a tizenegymillió forint költséggel épülő új üzemházunk. Itt a »hűtősök« is modernebb; tágasabb műhelybe kerülnek. A részletes tájékoztatás után fölkerestem a helyi részleget, melyet a messzire fehérlő Lehelek miatt el sem tudtam volna téveszteni. Az itt dolgozó harminckét szerelőből és kilenc tanulóból csak két embert találtam bent. A többi kint járja az üzleteket, nyaralókat, vállalatokat. A leggyakoribb panaszok utón érdeklődve megtudtam, hogy a Lehel 50-es és 70-es, a lengyel Igló, és általában az abszorciós gépek gazdái jelentkeznek legtöbbet A dugulás és a gázhiány jellemző gépeikre. Így aztán nem csodálkoztam, mikor a hűtősök kedvenc évszakként a telet nevezték meg. Gy. A. SZEBB HOLNAP F0BMÁLÓDIK H somogyi néplap Csütörtök, 1969. július 24,
