Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

(Mkjodjfii mkáh Alkalmi komp* lé. Az ujjatlan ruha úgyneve­zett »csővona­lú««, a kabátkát csillogó lurex fonállal hímez­ték ki. Rózsaszín krepp koktélra* ha, gyöngyhím­zéssel díszítve. Az idén na­gyon divatos a kétrészes alkal­mi öltözet. íme egy csinos pél­da. A 7/8-adós uj­jú mintás arany- imprimé ruha felső része szo­rosan a testre szabott, s a szoknyája vasa- latlan hajtások­kal bővüL Kü­lönleges a feke­te toliakkal dí­szített öv. Rojtos estélyi tunika barna ve­lúrból és topáz­kövekkel díszít­ve. Figyelj ök meg a homlok­ra kötött strassz szalagot. Ez a modell a Párizs­ban most na­gyon »felkapott« indián stílus jel­legzetes képvise­lője. Ö OTTHON Morgó Mard megjavul Morgó Marci mogorva med­ve volt. El is kerülte őt az er­dő népe, mert folyton-folyvást zsörtölődött: — Ne bántsátok a szamócá­mat! Ne egyetek a málnám­ból! Ne nyalakodjon senki a mézemből! Egy szóval: Mard bizony irigy volt. Nem adott volna az övéből senkinek. Egyszer egy késő délután, szamócázgatás közben, jajga­tást hallott. Elbaktatott a hang irányába, s látja, hegy a fűvön egy őzike fekszik. Nagy, barna szeméből pereg a könny és fájdalmasan nyög- décsel. — Téged meg mi lelt?! — mordult rá. — Mit nyava­lyogsz itt? Szedd magad gyorsan és fuss az anyád után! — Hiszen ha tudnék! — sírt fel hangosan az őzike. — Jaj, A horgászai tudománya ima* ŐRIZZE KEDVENCEI HANGJÁT 1101 SZALAGON VIDÉKRE CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLAT ' BP.V. MÚZEUM KRT. 11. A vadászat és a halászat már az ősember -főfoglalko­zása* volt: így szerezte meg legfontosabb táplálékát. Az­óta az élelemszerzés miatt űzött vadászat csak helyen­ként maradt meg, a halászat pedig nagyrészt a tengerek gépesített kitermelő módsze­révé vált. A vadászat nálunk 'S — mint a világ nagy ré­szén — sporttá fejlődött a horgászattal együtt A két sportág fejlődésében azonban jelentős különbség volt, a horgászat rovására. Ez érthe­tő, mert a vadat sokkal köny- nyeb zsákmányul ejteni, hi­szen a vadász megfigyelheti táplálékszerző útjait, megál­lapíthatja tartózkodási he­lyeit, és ebben a vonulása közben hátrahagyott vadnyo- mok is segítik. Hallhatja csörtetését, sőt hangját is. A horgásznak nehezebb a dol­ga: a halak nem hagynak nyomokat, nem táplálkoznak olyan rendszeresen, mint a vadak, mozgásuk zajtalan, hangjuk nincs, és eltakarja őket előlünk a viz. A hor­gásznak tehát több tapaszta­latra, természetismeretre van szüksége a hal helyének a megállapításához. De maga a halfogás is ne­héz. Néha zajtalanul kell megközelíteni a vízpartot, máskor 30—40 méternyire kell dobni horgunkat, mert a mély­ben keressük őket. Amikor azonban végre horogra kap­hattuk a zsákmányt, még nincs vége a horgászatnak. Most következik a legizgal­masabb művelet, a -fárasz7 tás*. A kapitális halak erő­sek, ravaszak, nem könnyen adják meg magukat. A gyen­ge zsinórt könnyen elszakít­ják, a kicsiny horog kiakad­hat a szájukból: minden ügyességünkre szükség van, hogy végül kiemelhessük a vízből. A zsinórt hol utána engedve, hol behúzva, állan­dóan feszesen tartva kény­szerítjük a halat védekezésre mindaddig, amíg annyira ki­fárad, hogy magatehetetlenül kiemelhetjük a vízbőL Egy- egy fárasztás igen nehéz do­Cinci, Minci és a veréb Két kis cica: Cinci, M ind Egy verébre vadászott: Szürke szoknyás, víg madárra, Mely a tölgyfán tanyázott — Mdu — mau! Jer le! — Kezdte dcanyelven hívni: Cifra cirmos Cind és Tarka foltos Mind. Am a veréb okos fajta, Feljebb, feljebb ballagott, Bors-szemével hamiskásan Jobbra-balra pislogott — Cstrip, csip-csip! — mondta — Inkább elrepülök! Így, ni! Fuss utánam Cind és Te is torkos Mind. Nem szaladt egy tapodtat sem, Ugrott csak a két vadász, Mint a labda, oly ügyesen, Meg is fogta, nem vitás ... — Miu! Csip-csip! — Hogy mit? Oh, tán el se fogja hinni: Mindkét a Cinci és Cindkét a Mia* ^ ***, log, különösen, ha akadályok (nádas, hínár, tuskó, bedőlt fa) vannak a közelben. De ez adja a horgászatban a szóra­kozás mellett az egészséges iz­galmat A horgászat eredményessé­gét nagyon befolyásolja a megfelelő horgászfelszerelés. Ma már ezek a modem gyár­tási lehetőségek kihasználásá­val készülnek. A 2—3 m hosszú horgászbot több, ősz- szerakható darabból áll, ke­mény, rugalmas, hajlékony, úgyszólván törhetetlen. Fogó­jára van erősítve a kb. 100 m hosszú zsinór felcsavará­sára szolgáló zsöiórdob. A zsinórt ezután több, a botra erősített zsinórvezető gyűrűn fűzik át Persze ma már a zsinór sem zsinór, hanem mű­anyagból készült húr, amely erősebb a régi, selyemből font zsinórnáL Csak a kor­szerű horgászkészségtől re­mélhetjük, hogy sikerrel ki­fáraszthatjuk és hazavihetjük a halódásokat Néhány halfaj (ponty, har­csa) a fenéken tartózkodik,’ ezért a zsinórra a horog kö­zelébe ólomsúlyt erősítünk, mely horgunkat lehúzza a fe­nékre. Ha viszont a víz fel­színe közelében kalózkodó ragadozókra pályázunk, rend­szerint parafából készült úszót használunk. A csalétek is átalakult az idők folyamán. A ragadozók­ra ma már nem élő kis hala- lakkal horgászunk, hanem különféle műcsalikkal. A mű­csalik — horgásznyelven vil­lantok — csillogóra festett fémlemezből készülnek, és hal-, kanál-, esetleg propel­ler alakúak. Ha a vízben húzzuk őket, pergő, vagy bil­legő mozgást végeznek, köz­ben villogtatják csillogó fe­lületüket: ezzel ingerük ka­pásra a halaikat Különösen ősszel, vagy tavassz"! ered­ményes ez a módszer. Ha el­találjuk a vonuló apró hala­kat kísérő ragadozócsapatot, 25—30 darabot is zsákmányol­hatunk ilymódon belőlük. Tudod-e a Balatonról? ■■■■ aaaa aaaa EBES 1 2 3 4 un aaaa aaaa s 6 aaaa aaaa aaaa aaaa 7 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 8 9 10 11 12 »n ■■■■ 13 14 #aaa ■ aaa aaaa 15 16 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 17 aaaa aaaa un 18 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 19 20 aaaa aaaa :::: 21 aaaa aaaa :::: 22 23 Siii fitt 24 25 aaaa Ss aaaa 2 6 aaaa aaaa aaaa aaaa 27 28 ■ ■■■ ■■■a aaaa 29 30 aaaa aaaa aaaa aaaa 31 32 33 Sraa :::: 34 mi 35 Saa" a* a a aaaa VÍZSZINTES« Megyénkben élő nemzetiségiek. Szovjet folyó. Névelő ékezetfölösleggel. XVUL SZ.-1 balatoni vi toriás - sporthajó neve. Sin------(Sir-ri.) A kadályozó, névelővel. Nemde? O. G. Lel bétől keverve. Személyem. Járom. Levelet küldött Yves Montand. Varsa páros betűi. Maga közepe. Az ő tulajdona. Náray Teri. Magot szór. Abba az irányba. Szomjúság oltója. Perzsel. A legrégibb fürdőhelyként em­lítik a somogyi parton. FÜGGŐLEGES: 1. A Balaton-mellék egyik szép hegye. 2. Kölcsey Kálmán. S. Fogolyé, névelővel. 1. A somogyi részen ömlik a Balatonba. 5. Azon a helyen. 6. Fejét helyeslőén mozgatja. 7. Piacra visz. 9. Átázott föld. 10. A Balaton leghíresebb hala. 12. Nem veszít. 20. T. ö. 23. Régi, táj nyelven. 25. Vár, távirati nyelven. 26. Nem csöppség. 28. Somogyi község. 30. Ilyen szarvas is van. 31. Ezen a helyen. 33. Nem feL K. 3. Beküldendő a vízszintes 8., 25. és a függőleges 1., 4., 10. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1969. július 35-én, pénteken délig. A szüksé­ges sorokat levelezőlapon küldjé­tek be, s írjátok rá: -Gyermek keresztre] tvény *. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Csiszár: Honty, Sze­keres, Szabados, Ruisz. Benedek Elek Az arany almafa c. könyvét nyerték a következő paj­tások: Máyer Zsuzsanna, Malik Gábor, Kaposvár: Mulek Márta, Somogyjád; Varga András, Várda. A könyveket postán küldjük el. jaj! Kificamodott a lábam! — Mert úgy ugrálsz, mini valami bakkecske, ahelyett, hogy szépen lépegetnél. És különben is mii keresel erre­felé ilyenkor? — Tapsi Tominál voltam... beteg szegény. Répát meg ká­posztát vittem neki. És hogy sötétedés előtt hazaérjek, fut­ni kezdtem, de ebben a fatus­kóbán megbotlottam és kifi­camodott a lábam. — Tapsi Tomi beteg? No és, ha beteg, mi közöd hozzá? Szép nagy családja van, gon­doskodjon róla az! — Jaj, Marci, ha láttad volna, hogy örült Tomi a ré­pának, meg a káposztának! —* felelt az őzike csendesen. És különben is, Tomi nem tehet róla, hogy én ügyetlen és vi­gyázatlan voltam! — Tyűh, a teringettét! Még feleselsz is! Brumm... krrr... brummogott és krákogott Marci, s széles, nagy talpán kelletlenül toporgott. Aztán közelebb lépett az őzikéhez. — Amígl veled itt társalgók, mind leszüretelik a szamó­cámat. Es közben nem is tu­dom, mit kezdjek veled? — Egy kis vizesborogatás jót tenne, hűsítene — nyögte az őzike. Marci pár percig még dllt és tétovázott. A szeme vágya­kozva villant a szamócabok­rok felé. Aztán egyszer csak lehajolt és vigyázva két suta lába közé fogta az őzikét, s morogva — de azért óvato­san — elindult vele a bar­langja felé. Levélágyra fektet­te, aztán kapta a vizescsup­rot, és elbaktatott a patakhoz, hogy megmentse. Mire vissza­felé indult, egészen besötéte­dett. — Irrgum, burrgum, de sö­tét van! — morgott Marci. Abban a pillanatban, mint parányi lámpák, világítani kezdtek a szentjános bogarak. A barlangnál már várt rá ’ á sok jánosbogár és olyan fé­nyesen pislákollak, hogy Mar­ci ügyesen be tudta borogatni az őzike lábát két nagy fale­véllel. Szerette volna odaerő­síteni valami madzaggal, de nem talált semmit. Ekkor le­ereszkedett a fáról egy erdei pók és villámgyorsan fényes fonalat font. Azzal rákötötte a vizesborogatást az özi lábá­ra. Másnap reggel Tapsi Tomi állított be egy nagy kosár en­nivalóval. Marci úgy érezte, hogy meg­változott körülötte a világ. Az eszébe sem jutott,.hogy ő vál­tozott meg. De azt határozot­tan érezte, hogy valami öröm árad el a szívében, amitől el­felejtett irigykedni és a zsör- tölődésről is leszokott. Marci egyre boldogabbnak érezte magát. Mikor az őzike meggyógyult, nagy mulatságot rendeztek az erdőben. Marci járta a medvetáncot kivilágos virradatig. Békáék énekeltek, a jánosbogarak voltak a lám­pások. Végül is, mikor elfá­radtak, ledőltek aludni, ki a fa tövébe, ki pedig egy-egy levél alá. Morgó Marci az őzike mellé kuporgott. Még álmában is boldog, nevetős volt az ábrázata: mert Morgó Marci már tudta, hogy jószí­vűség is kell a mackóboldog­sághoz. Láng Etelka Nyudíjas vizsgázott fűtőt keresünk azonnali belépéssel. Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa, Kapos­vár, Kossuth Lajos u. 9 Jelentkezés a gondnoknál. (9005) S OBI OG TI NÉPLAP 1969. július 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom