Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
Fiatalítás — milliókból Falusi munkások szociális épület. Most javítani kell: beázik a tető. Kommentár nélkül hallom ezt többször is. A tény magáért beszél. De magáért beszél a gyárban kialakult sok munkásdinasztia is. Valaha azért maradtak itt a munkások, mert nem tudtak máshova elhelyezkedni. Nem a szorgalmuk, hanem a lehetőségek miatt. Ma — itt a munkáskerületben — egy kicsit rangot is jelent cukorgyárinak lenni. — A md öregjeink úgy ismerik ezt a gyárat, mint a tenyerüket — mondta Tóth Lajos, a gyár igazgatója. — Egyszer cső kellett, s nem tudtunk sehol vásárolni. Mondtuk az öregeknek: baj van. Azt mondták: nincs. Elmentek, körülsétálták a gyárat, és hoztak. Kérdeztük, honnan? — Mondták, a gyárban volt, valamikor beépítették, de már nem kell. Kercza Imre Társadalmunkban sajátos helye van a falusi munkásrétegnek. Tradíciókkal nem rendelkezik, hiszen a fel- szabadulás előtt nemigen létezett. A faluról városba járó munkások száma — főként a mi megyénkben — egészen jelentéktelen volt. Azok, akik most falujuktól nem messze a városok, ipar- vállalatainál vagy a környező nagyközségek üzemeiben dolgoznak, többnyire kétlaki életet élnek. Nagyon sokan közülük hosszú időre berendezkednek arra, hogy munka után otthon a kertben, az istállóban vagy a család háztáji földjén dolgoznak. Hovatartozásukat csak hivatalosan jelölhetjük meg, itt még a munkakönyvi bejegyzés sem döntő, hiszen jövedelmük alakulásában nem ritkán a háztáji bevételek megközelítik vagy el is kerülik az üzemben elért keresetüket. Ott, ahol a háztájiból szárHűvösen fogad az öreg, hetvenöt éves gyár. , Fiatalodásának nagy perceit meglesni jöttem el a nyári álmukat alvó gépek, jó étvágyú főzőüstök közé. Az idős berendezések egészségét a munka tette tönkre. Solt idő jutott erre, hiszen némelyik a gyár születése óta — éppen hetvenöt esztendeje — áll a helyén. A fia balod ás súlyos milliókba kerül a Kaposvári Cukorgyárban. A gépek őrizte ünnepi csöndben kísérőm, dr. Tisza- vári Ottó főmérnök megkockáztatja a véleményt: korábban kellett volna elkezdeni, de hiányzott a pénz. A pénzt most sem a jubileumi évszámnak köszönheti a gyár, hanem a növekvő igényeknek, a feladatoknak. Előrelépni a sorban — Most három-négy év alatt behozzuk a lemaradást, ha ezt a cukoripar pénzügyi lehetőségei megengedik. Tavaly húszmillió forintot költöttünk a gyárra, az idén huszonhatot, jövőre pedig harmincmillió forint körüli összeget tervezünk. Az idén kicseréljük a teljes elsőtermakállomást, az elavult tetőszerkezet egy részét. Ez azt jelenti, hogy a földszinttől a második emeletig jószerivel csak a falak maradnak meg, de a kampány indulásakor új gépek dolgoznak az eddig olyan forró, párás és zajos munkahelyen. Statisztikák tanúsítják: itt, a Kapos-parton áll az ország tizenegy cukorgyára közül az egyik legkorszerűtlenebb. Ha kész lesz? »Nem tudom, a többi gyár közben mennyire korszerűsödik, de a sorrendben is előrelépünk, az bizonyos.-« A gépekkel együtt változik a technológia is. Két év múlva fűtőolajjal dolgoznak már, s a kétezer vagon szén, melyet egy kampány alatt elpipál a gyár magasba nyúló kéménye, átadja helyét — a gyárnak. A terület pedig nagyon kell: kilencven holdon fekszik, s szűkén van hely a gépeknek az egyes üzemeken belül is. A területi terjeszkedés lehetetlen: patakok, épületek, vasút és egy városrész állja útját ennek. A meglevő hellyel kell hát jól gazdálkodni. Négyszeres kapacitás Ahogy fiatalodik a gyár, úgy nő az étvágya is. Naponta kétszáz vagon cukorrépát nyel el kampány alatt az úsztatón keresztül. Ha elkészül a rekonstrukció, ötven vagonnal emelkedik ez a szám. Pedig a kapacitás az elmúlt háromnegyed század alatt éppen a négyszeresére emelkedett eddig. Nem volt könnyű ezt megtenni, mert 1893 őszén — amikor elkezdték az építkezést — őrgróf Pallavicind Ede uram & társai nem a jövőt nézték a Kapos mentén, hanem a jelent. Hetvenöt éve csak a mára gondoltak, s az ötven va- gonos kapacitás akkor elég volt. Ma négyszerese is kevés, ezért most, amikor a korszerűsítéshez fogtak, először a jövőt nézték. A megvalósítás nem köny- nyű. Hogy mit kér ez a gyár, azt jól szemlélteti az elektro- mosáram-igénye: a kampány ideje alatt naponta körülbelül annyi áram fogy el itt (saját maguk termelik), mint — az ipari fogyasztóikat nem számítva — egész Kaposváron. S a jövőjéért — a rekonstrukció megvalósításán — éppen egy tucat vállalat dolgozik: országos nagyvállalatok és ktsz-ek. A hűvös épületben nehéz a munka: »Szűk ez a gyár — mondja a főmérnök —, minden úgy be van szorítva, hogy egy tartályt kicserélni már nagyon nehéz.« Gondok, örömök Míg a jövőről beszélgetünk, elő-előtűnnek a ma gondjai is. — Tavaly készült el az új fátyolosoan tűző napsugarak fénye megtörik az öreg tölgyek sűrű lombjain. A madárdaltól hangos erdőben dolgozó favágó letörli gyöngyöző homlokát, aztán az ismét lesújtó fejszéje előtt szétnyílnak a fa rostjai. Távolabb gépi fűrészek mélyén búgó hangja remegteti meg a levegőt. Munkájuk után ritkul az erdő, és riadtan állnak tovább lakói. A szentbalázsi erdészet Sántostól Toponárig nyúló ötezer holdas erdeiben té- len-nyáron megállás nélkül I folyik a munka. A százéves tölgyfák helyén már új hajtások zsenge vesszői ágaskodnak ki a bozontos talajból. A magaslatról, ahol már csak a kiásatlan fatönkök jelzik az egykori erdő helyét, jól láthatók a völgyben elterülő Szentbalázs fehér házai. Balra, közvetlen az erdő szélén fiatal iskolások néhány korosabb erdögazdaNYÁR a lombok alatt sági dolgozó társaságában kisbaltával szabadítják ki a gyomok bilincsei közül a sarjadó, nemes facsemetéket. Az erdőgazdaság a fakitermelés mellett nagy gondot fordít a jövő erdeinek ápolására is. Mivel nem jut mindenhez munkáskéz, általános iskolásokat és nyári szünidejüket töltő középiskolás diákokat is alkamaznak a könnyebb munkákra. Szükség van erre, mert az említetteken kívül más feladata is van az erdészetnek. A csaknem hatszáz holdnyi rét és szántóterület is bőven ad munkát a nyárra. Az idén már több mint ezer mázsa szénát takarítottak be az erdei és az erdő menti rétekről. mazó jövedelem figyelemreméltó, gyakran találkozni olyan jelenséggel ás, hogy az év egyharmadában nagy munkaerő-fölösleg jelentkezik, a másik kétharmadban pedig nehéz helyzeitbe kerülnek a falvak lakosságára támaszkodó üzemek. Innen a magyarázat arra, hogy ilyenkor áz egész éven át biztosított jó kereset sem garantálhatja a munkaerő stabilizálódását Egy reprezentatív fölmérés szerint a csurgói járásban jelenleg két és fél ezren helyezkednének el, ha megfelelő munkaalkalmat találnának, és ezek 80—90 százaléka nő. A fiatalabb generáció, amelyik most kopogtat munkaalkalomért, még akkor sem vállalja a kétlaki életet, ha sikerül a falujában vagy a falujához közel valamilyen üzemben gyökeret vernie. A »régebbiek« nem tudnak sohasem aklimatizálódni a munkaidő—szabad idő ideális beA vízmosásos szakadékokkal teli erdőben nehéz a közlekedés, különösen a fa- kitermelésnél. A súlyos rönkök szállítása olykor ember- fölötti erőt kíván. A gazdaság azonban mind közelebb kerül ahhoz, hogy legyőzze a természet akadályait. Ma már egyre több épített, szilárd út szabdalja keresztül a régen még gépjármüvei megközelíthetetlen magaslatokat. A szentbalázsi táj sűrű erdeiben gazdag vadállomány él. Ez a jelentős haszon mellett gonddal is jár. A nagyvadak állandóan veszélyeztetik a termést, letarolják vagy elpusztítják az erdő menti területek kultúrnövényeit. Az erdőgazdaság a megszervezett őrzésen kívül a vadföldek művelését szorgalmazza, mert így a vadállomány egy részét visz- szatartják attól, hogy kilépjen az erdőből. (K. Varga) osztásához. Itt még a rájuk vonatkozó általánosítástól sem kell félni, hiszen annyira igaz, hogy nem tudnak elszakadná a földtől, a háztáji munkától, amely az életük során vérükké vált. Miért választották mégis ezt az életformát? A kérdésre sokan egy évtizedre nyúlnék vissza válaszért. A termelőszövetkezeti mozgalom induló esztendeiben nem egy parasztcsalád gondolkodott úgy, hogy a tsz-ben végzett munka utáni kereset mellé igyekezett biztosítani a rendszeres havi fizetést, és ezért egy családtag ipari üzemben helyezkedett el. Csakhogy azóta a lábadozó szövetkezetek többsége is megerősödött, kivétel nélkül tisztességes jövedelmet, az ipari munkásokéhoz hasonló kedvezményeket biztosítanak a tagok számára. A csurgói járásban például az elmúlt néhány év alatt mázsákkal nőtt a gabona termésátlaga, és már régen maguk mögött hagyták a hajdan évekig emlegetett urasági termésrekordokat. Ezeknek a tényezőknek a csábító hatását nem kell hangsúlyozni. Csakhogy akik a nehéz időkben, az alapozó évek idején mentek el, érthetően bátortalanok jelentkezni, hogy feal járni jak munkájukat. A termelőszövetgépesítés: . zín- iVCZ.Cl.ClkT vonalának emelkedésével egyre több munkaerő szabadul fel f lun, s ez képezi majd a k oi'kuló falusi munkásréteg t 1 '. s útlá- sát. S hogy meddig h r tozza magán a kétlakiság jegyeit még a falun élő r. . /T' Sság, nehéz volna felelősséggel meghatározni. Az erő e’jesebb ütemben iparosodó járási székhelyek körzetében az is észrevehető, hogy családok költöznek be mezőgazdasági területekről közel a munkahelyhez, az iparosodó nagyközségekbe, járási székhelyekre. Nagy József Balaton szabadi határában Aratják a borsót Verseny a kukoricaföldön Folyik a magtisztítás. A földutak még marasztalják kocsinkat, a tegnapi eső után sárosak. Valter Imre, a November 7. Termelőszövetkezet elnöke sorolja a nemrég végzett és a most folyó munkákat: — A repcét learattuk, tarlóját már hántjuk, magját a spenótmaggal együtt tisztítjuk. A termésátlag tíz mázsa felett van. Meg vagyunk vele elégedve. A magtisztítónál állunk meg. Az egyik oldalán nyitott épület a százhúsz férőhelyes borjúnevelő és az elletőistálló közelében van. A két tisztítógép zakatolása miatt hangosabban kell beszélnünk. Szili Géza magtáros elmondja, hogy a megtisztított magokat a Budapesti Olajütő Gyárba szállítják. — Két műszakban hat-hat ember dolgozik itt — feleli kérdésemre. — A munkát hétfőn kezdtük. Naponta háromszáz mázsát tudunk megtisztítani a két műszak alatt. Nemsokára megkezdjük a borsó tisztítását is, egyelőre körülbelül nyolc-kilenc vagonnyit Ezt majd a Dunántúli Magtermelő Vállalat dombóvári központjába szállítjuk. Itt minden gépesített, egyedül a zsákok elrendezése, ösz- szerakása nem. Szerelőnk, Ma- tyikó Lajos állandóan itt tartózkodik. Ha valami hiba adódik, azonnal kijavítja. Utunk az új szárító és magtisztító mellett halad el. Jövőre már elektromos vezérlésű gépekkel tisztítják a magokat. Messze, túl az árok menti fákon, emberek dolgoznak. Derekuk hajlik, kezük egyszerre lendül. A borsót aratják. — Háromszáz hold borsónk van — mondja az elnök. — Az első százat kézzel nyűttók az emberek. Rajna) törpe fajta volt, a gép nem tudott hozzáférni. Fésűs Lajos leteszi a kaszát, amikor köszönök neki. — Három napja végezzük ezt a munkát. Jól haladunk. Naponta hét-nyolcszáz ölet vágunk le. Aztán jön a kombájn, a többi már annak a dolga. Nagyon gazos, repcés a terület, a gép elakadna benne. Az elnök most más irányba kalauzol, közben elmeséli, hová igyekszünk: — Százötven holdon termelünk kukoricát vetőmagnak. Kértük a járási és a megyei KISZ-titkár segítségét, hogy küldjenek fiatalokat, akiknek a nyáron munkát adhatnánk. Most a Tahi Központi Általános Iskola tanulói fattyazzák a kukoricát Már látjuk Is őket. Színes ingük kivirít a zöld sorok kö- | Itt a gép nem boldogul... zül. Amikor hozzánk érnek, I Fenyvesi Pétert kérdezem, ’ hogy miért jöttek Tabról Ba- latonszabadiha dolgozni. — Elvégeztem a nyolcadik osztályt — válaszolja komolyan. — Kell a pénz, mert szeptemberben már Pestre megyek az Eötvös Loránd Gépipari Technikumba. Az iskolában mondták, hogy itt lehet dolgozni. Édesanyám is helyeselte az elhatározásomat, hogy idejöjjek. Érdekes munka ez. Nem is szoktunk elfáradni. Jól fizetnek beiinünKi ér előbb a sor végére? két, egy sorért — attól függően, hogy milyen hosszú — tíz-tizenkét forintot kapunk. A munka utáni pihenésről kérdezem őket. Felcsillan a szemük. Többen is közbekdál- tamak, hogy sakkozással, lab- dázással töltik az időt. A művelődési házban újságokait, könyveket olvasnak. Az általános iskola épületében alszanak. Papp Laci gyorsan el is meséli, hogy az éjiéi fogkrémmel rajzoltak neki bajuszt a társai. Hangos a határ vi dámságuktól. — Csak attól megy el a jókedvük, ha arra gondolnak, hogy lassan lejár a tíz nap, amelyet itt töltenek — mondja Szabó József tanár. — Ezek a gyerekek szeretnek dolgozni. Most a gyakorlatban jól megmutatkozik el. Amikor a felnőttekkel dolgoztak együtt, akkor sem vallottak szégyent. Egy nevelő számára a legjobb érzés, ha látja, hogy munkája nem volt hiábavaló. Búcsúzunk. A gyerekek újabb sarokba állnak be. Verseny kezdődik, hogy ki ér először a végére. Leskő László I SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1969. július IS.
