Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

TIZEDIK ÉVÉBEN A BRIGÁD Egyéni felelősség B eszéltünk és beszélünk róla, hiszen lépten­nyomon, minden munkaterületen, de másutt is, a mindennapok egyéb meg­nyilvánulásaiban is előbuk­kan. Nem kell különösebb ku­tatómunka ahhoz, hogy a fe­lelősségérzet szép példáival találkozzunk — talán sok­szor éppen azért, mert ter­mészetes, észre sem vesszük azokat. Sokkal szembeötlőbb viszont, ha ezzel ellentétes esettel találkozunk. Sokat beszélgettem mező- gazdaságban dolgozó embe­rekkel, számtalan példát tud­nék felsorakoztatni. Azt az általánosságban meglevő em­beri tulajdonságot igazolnák ezek: ha valami nem úgy megy, nem úgy sikerül, mint várjuk, akkor magyarázat- ként nyomban felsorakoznak az »objektív körülmények«, s csak ha nagyon kell, akkor kerül szóba maga az egyén a saját felelősségével. A sor­rend soha nem fordított. Két­ségtelen, hogy a mezőgazda­ság az a termelési ágazat, ahol az objektív körülmé­nyeknek, a külső hatásoknak nagy szerepük lehet az ered­mények alakulásában. A tu­domány, a kutatás éppen ezért fáradozik azon, hogy olyan eljárásokat, technoló­giákat dolgozzon ki, ame­lyeknek alkalmazásával mi­nimálisra csökkenthető ezek­nek a külső tényezőknek ked­vezőtlen hatása. Ez azonban nem mérsékli, hanem éppen ellenkezőleg, meghatványozza az egyéni felelősséget Eszembe jutottak ezek a gondolatok, amikor a közel­múltban két szövetkezetben jártam. Az állattenyésztés egy részágazatában teljesen azonos munka folyik. Azonos technológiával, azonos felté­telekkel. Az egyik helyen az irányító a foltéit kérdések mindegyikére azonnal pontos választ adott, részletes föl­jegyzéseit csak szavai igazo­lására mutatta meg A má­sik helyen alapvető kérdések megválaszolásához is el kel­lett menni, összeszedegetni az adatokat Apróságnak tűnhet ez, de ez a lényegtelen kü­lönbség nem csupán emléke­zőképesség dolga, meglát­szott az állatokon is. Nem az objektív körülményekben, ki­zárólag a személyes felelős­ségérzetben volt különbség. A munka, az eredmény erre a nagyon is lényeges emberi tulajdonságra érzékenyen rea­gál. Híven visszatükrözi az odaadó törődést éppúgy, mint a legkisebb hanyagságot is. K étségtelen, hogy a mezőgazdaságban ne­héz heteket élünk most. A szokatlan július, az örökös esők, a hideg nagy­mértékben gátolja, hátráltat­ja legnagyobb nyári munkán­kat, az aratást. Valaki így fogalmazta: »Az idén úgy kell belopkodni kenyérgabo­náinkat-« Nagy próbatétel az ilyen aratás embernek, gép­nek egyaránt Igaz, hogy a gondokra, a nehézségekre jó­részt magyarázat ez az idő­járás, de nyomban hozzáte­szem: ilyen körülmények kö­zött még fokozottabb az egyéni felelősségérzet hatása, szerepe. Mivel nehéz helyzet­ben vagyunk, még nagyobb jelentősége van annak, hogy ki mennyiben tekinti lelkiis­mereti ügyének ezt a nagy munkát Hallottam egy szö­vetkezeti vezetőről, akinek három héttel az aratás meg­kezdése előtt jutott eszébe, hogy neki tulajdonképpen szüksége lenne egy kombájn­ra. Szélsőséges negatív példa ez, korántsem jellemző — de intő és figyelmeztető. »A mostani helyzetben sok függ attól, hogy egy vezető felismerve az adott helyzetet, milyen rugalmasan, gyorsan és hatékonyan képes intéz­kedni« — mondta egyik el­nökünk. Én úgy fogalmaz­nám át gondolatát hogy más időszak is, de különösen ez a mostani az egyéni felelős­ségérzetnek nagy vizsgája lesz. Vörös Márta •• Összeforrtak, mint egy ... ... Elröppentek az évek. Ha ma visszagondolnak, mennyit is vívódtak, ho­gyan kezdjenek szocialista szellemben élni, tanulni, dolgozni, hogy közösségük elérhesse a szocialista cí­met — rengeteg emlék, közös gond, munka, öröm jut eszükbe. Hosszú utat tett meg Járfás József bri­gádja, amíg összeforrtak, eggyé váltak, mint egy család... Tavaly jártam az üzemiben, amikor munkájuk elismeré­séül átvették az aramyplaket- tet Az akkor még csak kezde­ti állapotban levő, épülő üzem­részek egy része befejezett, a többieken serénykedő munká­sok végzik az utolsó simításo­kat Mindenütt a fejlődés, a gazdagodás képe fogadja a lá­togatót — Velünk különösebb nem történt. Dolgozunk éppen úgy, mint azelőtt, igyekszünk be­csülettel helytállni. Talán csak azt mondhatjuk el magunkról, hogy brigádunk még jobban összeforrt, úgy élünk, mint egy család... Azok mondják ezt, akik az első perctől részesed a brigád tevékenységének, s akiknek számára már szinte íratlan törvénnyé, morális kötelesség­gé vált, hogy mindig többet adjanak, mint amennyit vár­nak tőlük, s ebben mindenkor mások előtt járjanak. Nehéz lenne most felidézni a tíz év valamennyi többlet- munkáját, elsorolni azokat a vasárnapokat, ünnepnapokat és éjszakákat, amikor rohan­tak az üzembe, hogy a komp­resszorokban keletkező hibá­kat minél előbb kijavítsák, és a hűtőházbain levő több tíz­milliós értékű hús és más áru meg ne romoljon. önzetlen munkájuk értékét milliókban lehetne csak kife­jezni, de ez sem adja vissza teljesen, amit a mártír Tóth Közös gondunk a fogyasztás növelése Sok a tej és néhol mégis hevés Gyakran halljuk, hogy az élelmiszer-fogyasztás eléggé egyenetlen. Vezetnek a húsfé­lék, és ettől alaposan elmaradt a tej és a tejtermék fogyasz­tása. Mennyi jut a somogyiakra ebben a félévben? Szondi Ist­ván, a kaposvári Tejipari Vál­lalat igazgatója adatokat so­rol, s megemlíti: ezeket a szá­mokat óvatosan kell kezelni, nehogy a következtetések ha­misak legyenek. A megye fogyasztása — eny­he kétirányú ingadozással — az országos átlag körül mo­zog. Ezt felülmúlja a Balalon- part forgalma, annak ellené­re. hogy kisebb az idegenfor­galom a hűvös, változékony időjárás következtében. Ez egy időre visszaszorította a keres­letet Mégis van valami kevés emelkedés, ennek az az oka, hogy javult a déli part ellá­tása. Az értékesítésben általában 4—4,5 százalékos az emelke­dés. A tej és a kakaó fo­gyasztása több mint húszszá­zalékos, a tejfölé tíz, s a ka­posvári specialitás, az édesí­tett tejszínhab és tejszín ér­tékesítése hetvenszázalékos emelkedést mutat. (A tejszín­habot a kaposváriak példájá­ra azóta már hat vállalat gyártja az országban.) A vaj, a túró és a sajt fogyasztása elmarad az előzőktől, csupán néhány százaléknyi emelke­dést mutat. És az adatok alapján kínál­kozik a kézenfekvő tanulság: többet fogyasztottunk, mint az előző hasonló időszakban. De vajon ennél nem fogyaszthat­tunk volna többet, és sok ez a fogyasztás? Igen, sok adat kínálkozik összevetésre, és a számok viszonylatában kimu­tatható, hogy nem fogyasztunk sokat. Sok a tej. És néhány helyen mégis kevés. Néhány sorral följebb azt írtam, hogy javult a Balaton-part ellátása, de ez mégsem kielégítő. Főleg a sió­foki körzetből, a délebbre fek­vő településekről érkezik sok panasz. És a hiba a gépkocsi- parkban van. A begyűjtóau- tókkal nincs baj, de a szállitó- park alapos felújításra szorul. A teherautókat megviselték az utak, a termoszkocsi kevés. Az igazgató hosszas utánjárására érkezett egy műhelykocsi a Tejipari Szállítási Vállalattól, és kaptak felújított kocsikat. A szállítási vállalat tekintse jobban szívügyének a Bala­ton ellátását, mert ezek az állapotok nehezítik az árusí­tást Somogy falvai jó fogyasztók. A szövetkezetek élelmiszerbolt­jaiból szinte elkapkodják a túrót és a tejfölt. A tejtermé­kekből itt még több is fogyna, ha lenne mivel kiszállítani. És újra visszaérkeztünk a gépko­csipark áldatlan viszonyaihoz. A kocsik vezetői este tízkor ülnek autóra, és csak másnap délben szállnak le. A központi helyek, járási székhelyek el­látása változó, Marcaliban például nincs tejbolt, a csur­gói és a kaposvári körzet jó­nak mondható. Exportálunk Svédországba sajtot Somogyból, de a mi fo­gyasztásunk messze elmarad az európai élvonaltól. És na­gyon igazat kell adnunk azok­nak a felhívásoknak, reklá­moknak, melyek azt hirdetik, hogy fogyasszunk több tejter­méket, igyunk több tejet! Mit tesznek ennek érdeké­ben az éttermek? Erről elég borúsan nyilatkozott az igaz­gató. Egy példa csupán. Or­szágszerte nyílnak a különbö­ző tájjelegű specialitásokat reklámozó és árusító vendég­lők, éttermek. Igen kevés le­het az a hely — magam még sehol sem találkoztam olyan­nal —, ahol ez a tejtermekre, tejes ételekre is vonatkozna. Egy szakács ismerősöm szerint a tejfölös túró keverésének és elkészítésénél?; sokféle módja van, de étlapon még sehol sem találkozott ezzel az ajánlattal. És mit tesz a tejipar? A Ba­laton-part kempingjeiben sok helyütt tejbüféket nyitnak. Ha a barcsi Vörös Csillag Tsz mű­anyagüzeme elő tud állítani húszezer darab műanyagpoha­rat, akkor a .déli parton is kapható lesz a flakonos tejföl. Keresnek új utakat is. A csur­gói üzem kooperációs megál­lapodást kötött a Lábodi Ál­lami Gazdasággal a tej fel­dolgozásával kapcsolatban. Or­szágosan is első az ilyen jel­legű kezdeményezés. Automa­tákat állítanak fel és Kapos­váron új tejbolt nyílik majd. A nagyobb tejfogyasztás el­érésében csak a közös össze­fogás segíthet. A tejipar, a szállítási vállalat és az aktí­vabban vásárló vendéglátóipar csak együttesen oldhatja meg a problémát. Tröszt Tibor Lajos nevét viselő szocialista brigád az üzemért, a közös­ségért tett. Csak tavaly hét­százezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek, de százezer forintokat takarítot­tak meg minden évben. Többen vannak már az üzemben, akik a brigád tag­jainak: Richter Sándornak, Bognár Józsefnek, Járfás Jó­zsefnek köszönhetik, hogy ma jól fizetett szakma van a ke­zükben. A brigád tanította őket számolni, kezelni a bo­nyolult kompresszorokat és más berendezéseket. Nemré­gen nyolcán tettek eredmé­nyes gépkezelői vizsgát. Olyan emberek is, akik nem tagjai ugyan a Tóth Lajos szocialista brigádnak, da a hűtőházban az ő munlcateniletükön dol­Szabő Rudolf tmk-csoport­vezető. goznak. Szalai János, Csornai László, Buzsáki Ferenc, Rof- rics Károly és mások bizonyá­ra soha nem felejtik el ennek a kis közösségnek az áldozat- vállalását­— Szíwei-lélekkel dolgozó, becsületes emberek mind. Olyanok, akik nem az időt nézik, hanem azt, hogyan vi­hetik előbbre vállalatukat. beosztottaktól is nagyon sok időt elvett Rádöbbentek arra, hogy égj kissé háttérbe szorult a mun- kaverseny és a szocialista bri- gádmozgalom. Ezt tette szóvá Járfás József a szakma szo­cialista brigádjainak országos tanácskozásán — ahol napló­juk a második helyezést nyer­te el —, s erre figyelt föl a hűtőház pártalapszervezete is. Meghívásukra a húskombinát szocialista brigádvezetői részt vettek a pártalapszervezetük taggyűlésén, ahol arról ta­nácskoztak, hogyan változtat­hatnak ezen az állapoton, ho­gyan lendíthetni? fel a szocia­lista brigádmozgalmat. Sikerrel végződött ez a ta­nácskozás. Ma már újra azt hallani, hogy a szocialista bri­gádok a munkában és a társa­dalmi feladatok vállalásában ismét az élen járnak. A Jár- fás-brigád például a vállalat igazgatójához fordult, s fel­ajánlotta: ha kulturális helyi­séget építenek, elvállalják a régi étkezde lebontását, és se­gítenek az építkezésnél is. Persze a munka is ment, s a jövőben is menni fog. Most készítettek el két új, nagy tel­jesítményű kompresszort tár­sadalmi munkában, ezenkívül egy százhúsz mázsa befogadó­képességű készáruraktárt. El­vállalják az új berendezések belépítését, s az egyesülés kö­vetkeztében hozzájuk csatolt és most épülő új hűtőházak kezelését, karbantartását is. Hamarosan szakmai tovább­képző tanfolyamot indítanak a brigádnak. »Köszönöm munkájukat, vállalásukat. Ennek nemcsak gazdasági hatása jelentős, so­kat segítenek ezzel a munka­társaik szocialista tudatának formálásában, fejlesztésében Is* — írta a brigádnak Osto­ros István igazgató. A Járfás-brigádnak tizenhét tagja van, s most azon dolgoz­nak, hogy összefogva a brigá­don kívüliekkel, szocialista üzemrészt alakítsanak ki. S talán még egy dolog fejlő­désük bizonyítására. Még az alakulás utáni első években o! Richter Sándor üzemmér­nök, aki tanult és tanított. határozták, hogy aki hanyag vagy felületes munkát végez, késik, igazolatlanul hiányzik, távol marad a brigádgyűlé- sekrői, az büntetőpontot kap. A múlt évben ezt eltörölték: brigádjuknak ugyanis csak az lehet tagja, aki kifogástalan munkát végez, és munkahe­lyén kívül is szocialista bri­gádtaghoz méltón él... Tizedik évében a brigád... Néhány napló már meg­telt a kollektív életét, eredményeit, gondjait és elhatározásait tartalmazó adatokkal. Ezek a naplók egykor majd ott lesznek a vállalat kis házi múzeu­mában. Arról val'anak a mostani dolgozók helyébe lépőknek, hogy egy kis közösség, Járfás József szocialista brigádja mi­ként tevékenykedett ön­zetlenül, hogy egymást is segítve vállalatukat előbb­re vigyék, gazdagítsák ... Irta: Szalai László Fényképezte: Grábner Gyula Az új kompresszort ellenőrzi Járfás József és Papp János. Kovács Endre főmérnök sza­vait a brigád tevékenysége, az eredmények igazolják. A törzsgárdatagok közül nincs olyan, aki ne rendelkez­ne két vagy három kiválójel­vénnyel. Járfás József, Rich­ter Sándor, Bognár József, Szabó Rudolf, Keczoli József többszörös kiváló dolgozók. A megbecsülést jelzi, hogy Jár­fás József, Bognár József az eltelt alig több mint egy év alatt főgépész lett. Richter Sándor pedig közben befejez­te a Felsőfokú Gépipari Tech­nikumot. Üzemmérnökké lé­pett elő, s az energetikai osz­tályt vezeti, Szabó Rudolf pe­dig a tmk-t. Kiváló munkájuk elismeréséül Szabó Rudolf és Bognár József a Szovjetunió­ban töltött néhány napot a vállalat költségén. Nemrégen egyesült a válla­latul? két másik vállalattal Kaposvári Húskombinát né­ven. S ez a vezetőktől és a Fejlődik a kereskedelmi hálózat Balatonszárszón (Tudósítónktól.) Balatonszárszót kereskedel­mi alközponttá fejlesztik. A községi és a járási tanács a legmesszebbmenőkig segít en­nek megvalósításában. Tavaly óta már dolgozik a bútor- szaküzlet: eddig Balatonbog- lárra v-~v Siófokra kellett menniir farért a környék lakóina SZÖVOSZ segít­ségével a: állomás környékén még tavaly vettek egy épü­letet 400 000 forintért. Lassan elkészül az ÁBC-áruház, ezek­ben a hetekben végzik az utolsó simításokat. Élelmiszert, húst, zöldséget. gyümölcsöt, háztartási és vegyi árukat, strandcikkeket, üveget és por­celánt árusítanak egy helyen. A szövetkezet a saját erejéből 220 000 forintot fordít az át­alakításra, és a berendezés is kerek 100 000 forintba került. Az ÁBC-áruház átadás* után következik a szárszói ü*» letek szakosítása. A balatoni főút mellett levő vegyescikk- szaküzletből kivonják a ruhá­zati árukat. Ez az üzlet egy kisebb átalakítás után vasmű­szaki, valamint üveg- és por­celánárukat tart majd. A vas­útállomástól nem messze levő élelmiszerboltból alakítják ki az új ruházati szaküzletet. En­nek áruját a régi iparclkk- szaküzlet és a ka­posvá”5 iparcikk-kiskereske­delmi vállalattól átvett textil- bolt áruiból állítják íOMOGII NÉPLAP Csütörtök, 1969. július 17. El

Next

/
Oldalképek
Tartalom