Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

A tcrmelésfejlesxtést segítik Tala,j,javí(᧧ terrok három szövetkezetben Az autóbuszmegállótól jó I húszperces séta a szerelőmű­hely. Az udvaron javításra vá­ró gépek sorakoznak, bent serceg a hegesztőpisztoly, a kalapácsütések zajában alig halljuk egymás szavát Csul- lag Jenő műhelyfőnök üveg­falú irodájába már megszűrve érkezik a zaj. Itt beszélgetünk a Kaposvári Állami Gazdaság tá'tompusztad Ifjúsági brigád­járól. — Csak jót tudok mondani ezekről a fiatalokról. A gépek aratásra való felkészítésében lelkiismeretesen megálltak a helyüket, mindenki teljesítette a rá kiszabott munkát. Az ö pontosságuk is hozzájárult, hogy bár hat munkaerő hiány­zott, mégis határidőre szem­lére állíthattuk a gépeket. Nem kell őket fegyelmezni, magatartásbeli kifogást sem tudok említeni. Nagy részük van abban, hogy a műhely kollektívája már ötször szerez­te meg a szocialista brigád cí­met. Mindnyájan KISZ-tagok Szelindi József brigádveze- tot a műhelykocsitól hívtam el. — Meséljen a brigádjukról. — Másfél évvel ezelőtt ala­kultunk. Azelőtt mindenki egyedül végezte a javításokat, most, ha kell segítünk egy­másnál?. Es ez jó érzés. Tud­ni, hogy nemcsak önmagunk­ra vagyunk utalva, hanem probléma esetén segítséget kérhetünk brigádtársainktól. Hallottam, vannak olyan he­lyek, ahol a kezdő, fiatal szak­munkásokkal szemben fenn­tartással vannak a többiek. Ez nálunk nem fordult még elő, sót a brigádba kerülő »újon­caira!“ fokozottabban támo­gatjuk. — Nagy előnyt jelent, hogy brigádunk minden tagja KISZ-es, veszi áit a szót Jó­zsef Lajos, a helyi alapszerve­zet titkára — Így szabad időnket jobban össze tudjuk hangolni, a munkán kívül is gyakran vagyunk együtt Van egy »híres“ emberünk is, Ha­jas Laci, akire büszkék va­gyunk. Ez már a második jelző, me­lyet az említett fiatalemberre hallok. A műhelyfőnök »bo­hém srácnak« nevezte. — Nem tudom, mennyiben vagyok híres — mondja Ha­jas László, amikor találko­zunk. Ügy kell kihúzni belő­le minden szót. »Besegítenek“ a többiek is, így aztán lassan­ként megtudom: tavaly Srak­ta Sándor segédvezető]ekén t ő is részese volt a kiemelkedő i ezmésbetakarítási átlag eléré­sének. Jutalma egyhetes prá­gai kirándulás volt — Az volt csak a nagy él­mény! — csillan föl a szeme. — És a bohémság? — Azt hiszem arra célzott a műhelyfőnök, amikor még ipa­ri tanuló koromban délutáno­kat forogtam itt az udvaron egy-egy géppel. Nagyon sze­retek vehetni... és játszani _ ??? — Tagja vagyok az Orion- zenekarnak, a hétvégeken nyakunkba vesszük a környé­ket, és játszunk a fiatalok­nak. Szerencsések vagyunk, mert a gazdaság nagyon sok támogatást ad nekünk, a pró­bákhoz rendelkezésünkre bo­csátja az ebédlőt és gyakran ad járművet is. Mi persze munkánkkal igyekszünk ezt viszonozni. Előfordul, hogy egész éjjel zenélünk, de más­nap, hétfőn teljes erővel dol­gozunk. Laci keze alatt már négy fiú tanulta ki a járművilla­mossági szakmát. Fiatal kora ellenére is jó szakember, és mint oktató is hasznára van a műhelynek. Egymást segítve — A gyakorlatban mit je­lenít az a fogalom, hogy segí­tenek a társukon? Tanácstalanul néznek egy­másra, ingatják a fejüket, majd a KISZ-titkár szólal meg halkan. — Talán a Pista esete. — Az egyik ipari tanuló balesetet okozott — meséli a brigádvezető —, de ö csak részben volt hibás. Mégis el­ítélték. Érthető módon nagyon elkeseredett. Mi nem hagy­tuk magára, úgy igyekeztünk, hogy ne legyen ideje ezen töprengeni. Állandóan vele voltunk, és lassanként meg­nyugodott. A fiatalok tanulnak is. Hor­váth Imre ebben az évben szerezte meg az érettségi bi­zonyítványt, technikus. Részt vesznek különböző szakmai vetélkedőkön. versenyeken. Ebben az évben már másod­szor szerezte meg a brigád a megyei első helyet az állami gazdaságok szerelőbrigádjai­nak versenyében, a sportban is: az üzemegysé­gek közötti futballbajnokság eddigi két mérkőzését ők nyerték meg. — Igaz, most az aratás ide­jén félbeszakadt a játék — mondja — Gerencsér János, a focicsapat oszlopos tagja —, de az edzéseket nem hanya­goljuk el. Szeretnénk minden mérkőzés után győztesként le­vonulni a pályáról. A brigád kilenctagú, átlagos életkoruk huszonkét év. Vidá­man, gyorsan dolgoznák, egy­mással és a műhely idősebb munkásaival is mindig egyet­értenek. Egyetlen kívánságuk van: télen sokat szenvednek a hidegtől, nehezebben dolgoz­nak. Jó lenne valamilyen mó­don megoldaná a szerelőmű­hely fűtését. Amikor terveikről faggatom őket, pár percig hallgatnak. Végül a brigádvezető töri meg a csendet: — Jövőre is szeretnénk el­sők lenni. — A KISZ-titkár még hozzáteszi: — Ez pedig csak tőlünk függ. Számos hídszerkezetet ter­vez az Üt- és Vasúttervező Vállalat külföldi megrende­lésre. Az NDK részére vég­zendő érdekes feladat a Warnow folyó torkolata, il­letve a régi kikötő fölött át­ívelő rostocki híd tervezése. A híd 320 méteres vízfolyás fölött köti majd össze a két partot. A körülbelül 120 mé­ter hosszú jénai híd építése már meg is kezdődött, a na­pokban esedékes a szerződés megkötése további NDK-hi- dak tervezésére. Csehszlovákiában az ÜVA- TERV több mint egy tucat hidat tervez, amelynek meg­építéséhez a Ganz-MÁVAG, a kivitelező, összesen körülbe­lül kétezer tonna acélszerke­zetet használ majd fel. Üjabb megrendelésekre ve­zetett a Közel-Keleten is az az elismerés, amelyet az UVA-hidak érdemeltek ki. Irakban a Basra mellett épült Garmat Ali-hídon már Egyiptomban kitűnő ered­ménnyel vizsgázott a heluani híd és egész sor kisebb-na- gyobb forgóhíd is, az UVA- TERV »idősebb szellemi gyer­mekei«. Hasonlóképpen jól szolgál Kairóban a Fontana- szigetre vezető 110 méteres vasbeton híd is. Ott, Egyip­tomban, most az öntözőcsa­Mezőgazdasági szakemberek és vezetők vettek részt a na­pokban azon az értekezleten, amelyet a MEZÖBER Somogy megyei kirendeltsége, a ter­melőszövetkezetek területi szövetségei és az Agrártudo­mányi Egyesület rendezett a Közép-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének székházában. Három so­mogyi szövetkezet vízrende­zési, talajjavítási, talajvédel­mi tervének ismertetése, elemzése volt napirenden. A MEZÖBER Somogy me­gyei kirendeltségének nevé­tomák fölé tervezett forgóhi- dak épülnek már, amelyek­nek alkatrészeit a győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár ké­szíti. Terveznek ezenkívül az UVATERV mérnökei négy zsilipkaput is, ugyancsak az öntő zőcsa torna-hálózatra. ben Szabó Péter igazgató kö­szöntötte a megjelenteket Be­vezetőjében elmondta, hogy a megyében elsőként a nagyba­jomi Zöldmező, a tótújfalui Drávamenti Egyetértés és a kéthelyi Aranykalász terme­lőszövetkezetek részére ké­szültek tervek agronómiái feltételeik javítására. Azóta ötvenöt szövetkezet jelentke­zett ilyen igénnyel. Érzik, hogy további munkájuk biz­tonságosabbá tételéhez szük­ség van a tervezésre. Dr. Krénusz Ferenc, a MEZÖBER főosztályvezető­helyettese előadásában a MÉM termelésfejlesztési fő­osztályának egy fölmérésére utalt, mely szerint a vízren­dezés a tsz-eknél többnyire nem terjed túl az árokásás műveleténél, a káros vizek el­vezetésénél. A vizet nemcsak elvezetni kell, de esetenként vissza is kell tartani. A táb- 1 ásítás sokat fejlődött, de sok helyen ez a régi, kisparcellák közötti utalt figyelembevéte­lével, azokra alapozva tör­tént Ezek az utak fölösleges térfoglalásukkal számottevő területkiesést eredményeznek. A tervezés a termelésfejlesz­tés olyan alapja, amely nél­kül mezőgazdasági üzem nem képes továbblépni. Országos szintű probléma a gyepterü­let kérdése is, megjavításához állami dotációt adnak. Sajnos egyelőre a tsz-ek nem élnek ezzel a megfelelő mértékben. A mezőgazdasági utak el­hanyagoltak. Alacsony szál­lítási költségszinten csak ak- jt?or biztosíthatnak tökéletes üzemi rendet a tsz-ek, ha az utak télen-nyáron használha­tók. Ezután a tervezők ismer­tették az általuk készített terveket. A hozzászólók közül Solymossy Dezső, az MSZMP Somogy megyei Bizottságá­nak munkatársa mérföldkő­nek nevezte a tanácskozást. Elmondta, hogy a megye me­zőgazdasági adottságai nin­csenek kellő mértékben ki­használva. Amikor a fejlesz­tési terveket elkészítették, két fontos feladatot tűztek ki:az előfeltételek és az iráhyítás kvalifikáltságának javítását Kérte az érintett szövetkeze­tek vezetőit, hogy az elké­szült tervek gyakorlati meg­valósítását hatékonyan segít­sék elő. L. L. scaftilsEem g§a8£% s . fsgs Jeleskednek több mint egy éve zavartala­nul bonyolódik a forgalom. Fehér Éva Sok külföldi megrendelést kapnak a magyar hídtervezők © — Három foglyot kihoztunk a börtönből. Azért kerültek oda, mert a felszabadító had­seregben harcoltak — emléke­zett vissza Dieter Neuroth lé­giós. — Sátorlapba burkoltuk őket, hogy senki sem tudja, mire készülünk. Bouk Daub mellett megálltunk. Egységünk parancsnoka, Staiger, aki so­hasem tagadta, hogy katonai tapasztalatait korábban az SS-ben szerezte, parancsot adott a három fogolynak. »Ássák meg saját sírjukat« — mondta érzéketlen hangon. Ei készültek a gödrök. Staiger ekkor géppisztolyával lelőtte az algériaiakat. Egyetlen hosz- szú sorozattal. Azután belök­te őket a gödörbe. — Ott voltam, amikor tár­saim megkínoztak egy algériai asszonyt — vallotta Günter Hansel. — Megkötözték. Az orrát vastag kendőbe burkol­ták. Trágyaievet öntöttek a szájába. Némán tűrte a ször­nyű megpróbáltatásokat. Ez felingerelte az egyik altisztet, aki nagy erővel ráugrott az asszony hasára. Csak a halál szabadította meg a további kínzásoktól... Nem sokkal később szökni akartam, azon­ban elfogtak. Brutálisan meg­vertek. Letépték rólam az in­gemet Meztelen hátamra fel kellett vennem egy nehéz zsá­kot Szikladarabok voltak benne. Vékony dróttal kötöt­ték rám a zsákot. Azután el­hangzott a parancs. »Futás, körben a kaszárnya udvarán.« Amíg bírtam, addig loholtam. Azután összeestem. Korbáccsal ütöttek, hogy ma­gamhoz térjek... Napokig egy zárkában tartottak. Majd egy vízcsaphoz kötöttek. Elviselhe­tetlen szomjúság gyötört Egy arasznyira a számtól folyt a víz, de nem ihattam belőle ör állt mellettem, akinek az al­tiszt azt parancsolta: »Ha ez az állat inni mer, lődd le!« Nem sikerült a légiónak megfélemlíteni Algéria lakos­ságát, de nem sikerült fenn­tartani az egykori fegyelmet, mert egyre többen szöktek eb­ben az időszakban. A légió nagy visszavonulá­sa ezerkilencszázötvennégyben Vietnamban kezdődött, ott kapták meg a történelmi je­lentőségű első »Hátra arc«! parancsot. Ez a hatvanas esz­tendőkben gyorsuló ritmusban folytatódott. 1956-ban Marok­kó és Tunisz, 1962-ben Algéria vívta ki függetlenségét. Pá­rizs ügyes diplomáciai sakk­húzással még bizonyos katonai támaszpontokat biztosítani tudott, de már közeledett az idő, amikor a légiónak az egész Észak-Afrikát el kell hagynia. Paul Hoffmann amerikai újságró 1962 januárjában Szi- di bel Abbeszben járt és ta­pasztalatairól ezt írta a New York Times-ban. »Alapításának éve: 1831 óta a légiót, az afrikai misztikum veszi körül, »algériai hivatá­sa« van. A légió segítségével hódította meg Franciaország Észak-Afrikát és a Szaharát A hadjáratok közötti idősza­kokban a légionáriusok, ásók­kal és kapákkal felszerelve, többféle építőmunkát végez­nek. Főhadiszállásuk mindig Algéria volt, Algéria és a Sza­hara lett a hontalanok hazá­ja. A rámenős, kegyetlen zsol­dosoknak ez az alakulata a több mint hét éve tartó al­gériai nemzeti felkelés kitö­rése óta a legnehezebb kato­nai feladatokat vállalta, len­dülettel, sokszor vadul harcolt. Éppen ezért vált a jövője most kétessé. Amint Algéria szuve­rén állammá alakul, a légió­nak távoznia kell, valószínű­leg a többi francia csapat ki­vonulása előtt, mert ezeket ugyanis a muzulmán naciona- i listák kevésbé gyűlölik. A Quartier Vienot (a légiói székháza) közelében, a Caíé<> Du Commerce tarraszán egyf svájci légionárium megjegyzi: — Mi a rossz abban, ha az ember zsoldos? Mindenki tisz­tel bennünket. Ha szabadsá­gon vagyunk és végigsétálunk az arám Rue General Lecler- ce-n, a lányok bolondulnak f utánunk, és ha tisztelgünk, a. legmagasabb rangú francia? tisztek ránk mosolyognak. Tudják, hogy amikor más ka­tonák beássák magukat és i megvárják az erősítést, a lé­gionáriusok tüzelnek...« Az algériai háborúban a lé­gionáriusok 2000 embert vesz­tettek, az indokínai háború­ban, 1945-től 1954-ig 14 000 ? embert. De hány vietnami és? hány algériai szabadsághar­cost gyilkoltak meg, pusztítot­tak el sokszor a legbrutáli- sabb kegyetlenséggel a légio­náriusok? Külföldön már keresett cikk, de a hazai piacokon csak mos terjed el a marcali sajtüzem specialitása, a Balaton sajt. A könnyebb kereskedelmi ellá­tás érdekében a hatalmas, 10— 12—15 kilós sajtóriásokat már az üzemben fölszeletelik, és a dán Cryovac csomaglóautoma- ta vörös műanyag fóliába cso­magolja. A sajt ízre és zamat­ra emlékeztet a közismert trappistára, csak a lyukazása más. Az érlelőben több vagotnnyi (Folytatjuk.) sorakozik a polcokon e speciá­lis sajtféleségből. Sipos János üzemvezető elmondta, hogy a teimelés növelése érdekében kibővítik az üzemet. Az új üzemrész átadási határideje ez év december 31-e. Az épület­ben helyet kapnak az irodák, a korszerű és higiénikus öltö­zők, a földszinti részben pe­dig feldolgozó lesz. Szintén a földszinten kap majd helyet — a marcaliak régi kívánságá­nak megfelelően — a szépen berendezett tejivó presszó is. B SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1969. július 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom