Somogyi Néplap, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
Gépesített fogyókúra A szépségápolás egyidős az emberoséggel. A sok ezer éves barlangleletek is tanúsítják, hogy már az ősember is díszítette testét — és így volt ez végig a történelem során. Szá zadunkban a biológia és az orvostudomány fejlődésével iparággá vált a kozmetika és a luxus világából bevonult a mindennapi életbe. Az utóbbi évtizedekben pedig világszerte a fogyókúra, a karcsúsítás lett a kozmetika legelterjedtebb és legjobban fejlődő ága. is a kórosan elhízott ember nehézkesen mozog, ezért nem szereti a testgyakorlatokat, és rendszerint légzési vagy vérkeringési elégtelenségben szenved. Sokan viszont hajlamosak arra, hogy — félretéve a sport fogyasztó hatását —, túlzásba viszik a testgyakorlatozást, és mivel túl intenzív munkát végeznek, rövidesen visszaszedik magukra a keservesen »letomázott« kilókat, mert a mozgás után megnöve- keds.t étvággyal bőséges é lí dekákat. Alkalmaznak még pörgő fahengereket, nyújtószerkezeteket is. Fontos kellék az elektromos masszírozó berendezés, amelynek nagy előnye, hogy házilag is alkalmazható. A gépesített szalonok ugyanis gyakran horribilis összeget kémek a kúráért, igaz viszont, hogy a prospektuson beígért eredmény is a csodával határos: »-fél év alatt a legcsúnyább kis kacsából is fotómodellt varázsolunk«. Valójában nincs szükség az ilyen drága, radikális módszerekre. Egyénileg is megpróbálkozhatunk egészségünk és szépségünk védelmével, ha ismerjük szervezetünket, testalkatunkat, a megfelelő higiéniai-kozmetikai szabályokat. Az egészséges, szép, arányos test feltétele mindenekelőtt: a helyes táplálkozás és a jó emésztés, az egyéni képességeknek legjobban megfelelő munka, illetve a munkából származó esetleges hátrányok kiegyenlítése, a kikapcsolódás, a kiegészítő testmozgás — és a jó idegállapot. IL J. így marad szép az edény Az alábbi tanácsok alkalmazásával konyhaedényünk évek múltán is szép és gondozott marad. Az aluminium edény igen tetszetős és praktikus, gyorsan megfő benne az étel. Ha azonban nem vigyázunk rá, köny- nyen megfeketedik. Elkerülhetjük ezt, ha használat előtt vadonatúj korában forrásban lévő vízbe mártjuk. Ha már fekete, főzzünk benne almahé- jat, efttől ismét fehér lesz a belseje. Ha vízkő rakódott le benne, ecetes vízzel forraljuk, s a vízkő könnyen eltávolítható. A zománcedénynél a zománcozásra kell vigyázni. Ha az edényt elejtjük, azonnal jól mossuk meg és öblítsük el, mert a zománcszilánk igen veszélyes bajt okoz, ha ételbe kerül. Ha a zománcedény megbámult, főzzünk benne burgonyát és egy éjjelre hagyjuk benne állni, és másnap ismét forraljuk fel. Porcelán edényt súrolni nem szabad, csak finom mosogatóporokkal elmosogatni. Mégis, ha por- és piszokréteg rakodott rá, ezt nedves sóval lehet eltávolítani róla. Rozsdamentes evőeszközöket tippes vagy ultrás vízben mossuk el. Utána öblítsük és azonnal törölgessük el az evőeszközöket, mert különben foltosak maradnak. A fakanál és a vagdalódeszka is gondos kezelést igényel. Az új tárgyakat előbb hideg vízben áztassuk 1—2 óráig. Így később nem a zsírt és az étel ízét. hanem a vizet szívja magába. Ha a vagdalódesz- kán hagymát vagy fokhagymát vágunk, azonnal öblítsük le hideg vízzel és csak ezután mossuk el melegben. Így nem marad rajta a hagymaszag. A fakanalat, ha az étel forr, n: hagyjuk az edényben. Erős szagot kap és nem lehet szagtalanítani. Vas- és acéltárgyakat — húsdarálót, burgony anyámét, bárdot, diódarálót, mákdará- lót használat után tiszta meleg vízben mossuk el. Ha zsírtalanító mosószert használtunk, utána jól öblítsük el a tárgyakat és tegyük meleg helyre száradni. Ha nem tisztítjuk meg jól, az ételmaradék bennemarad és a következő étel ízét tönkreteszi. Ha nem szárítottuk meg, akkor a keletkező rozsda okoz kellemetlenséget a legközelebbi alkalommal. Ha jénai edényt használunk, s abban főzünk, vigyázzunk, hogy az étéit mindig csak meleg vízzel töltsük fel, s ha elkészítettük az ebédet, vacsorát, lehetőleg deszkára tegyük a forró edényt. Ellenkező esetben a tál széthasad és munkánk is kárbavész. Korunk »Inkvizíciós« kamrája. (MTI Külföldi Képszolgálat) A civilizáció nyomán egyre javuló életkörülmények, a helytelen táplálkozás, a technika jóvoltából minimálisra csökkenő fizikai munka, a rendszeres mozgás hiánya szükségszerűen elhízáshoz vezetnek. És ez már nem is csak a divat kérdése, hanem elsősorban egészségügyi probléma. A tudománnyá vált szépészeti ipar a fogyasztó eljárások tömegét dolgozta ki. Ezeket három csoportra lehet bontani: az egyik az ételek kalóriamennyiségének szabályozása, a másik eljárás alapelve a kalórialeadás mesterséges fokozása, a harmadik pedig e kettő kombinációjából kialakított komplex kúra. A fogyás másik alapvető módja a mozgás. Ez sokszor nagy problémát jelent, ugyanés italt fogyasztanak. Itt is segítségünkre siet azonban a technika. Nagy nyugati — de újabban keleti — kozmetika szalonok áttértek a módén gépi karcsúsításra. Már Budapesten is nyílt egy hasonló stúdió. Egy-egy ilyen fogyasztóhelyiség — zúgó és csattogó elektromos készülékeivel — szinte egy XX. századi modern inkvizíciós kamra benyomását kelti. A kezelés lényege az, hogy izzasztás és diétázás nélkül — vagy súlyosabb esetekben azzal kombinálva — azt a testrészt mozgatják, gyúrják, amelyikre legjobban rárakódott a súlytöbblet. Rángató, simító mozgást végző hevederek közé fogják például a derekat vagy a combot, és a gyors, váltakozó mozgás lemasszírozza a felesleges A kulturált teríték nélkülözhetetlen tartozéka a szalvéta. Nem úgy, mint a középkorban, amikor mellőzött »cifraságk volt az asztalkendő, s az emberek ruhaujjukba, jobbik esetben a terítőbe törölték a kezüket és a szájukat. Pedig már a régi rómaiak is használtak szalvétát, igaz, hogy csak a nagyobb lakomákon. Mindig kettő volt odakészítve a teríték mellé: egyikkel szájúiéit és homlokukat törölték meg a 20-30 fogásból álló ítkezés közben, a másikba edig becsomagolták és haza- itték a maradékot. Ha a középkor jó időre száműzte is. a reneszánsz visszahozta, sőt, egyes esetekben túlzásba is vitte a szalvéta használatának szokását. Nem volt ritkaság például, hogy minden egyes fogáshoz külön szalvétát helyeztek el a — főként a főúri — asztalokon. Volt, aki a nyakába kötötte, mások vállukra vagy karjukra terítették a hófehér asztalkendőt. Napjainkban nagy illetlenségnek számít nyakba kötni, a gallérba begyűrni a szalvétát. Terítésnél összehajtogatva a tányér bal oldalán vagy ügyesen megformálva a tányérban helyezzük el az asztalkendőt. Az asztal mellett helyet foglaló személy félig kibontva helyezze ölébe a szalvétát, mellyel száját bármikor — de főként ivás előtt és után — megtörölheti, ám a homlokát, arcát soha! A papírszalvétával való terítés nem a szegénység jele, igaz, hogy azt nem helyezhetjük az ölünkbe, de szájtörlésre kiválóan megfelel (mindig tegyünk néhány tartalék szalvétát is az asztalra). Sajnos nálunk még nem Kaphatók azok a nagy alakú, vastag, puha anyagból készített papírszalvéták, amelyek minden tekintetben pótolják a damasztot. B. I. A hagymás virágokról Sok kertészkedő esik abba a hibába, hogy a tulipán és a jácinthagymákat elvirágzásuk után rövidesen kiszedi a földből. Ezzel tulajdonképpen megakadályozza a hagymák kifejlődését és beérését. A korán kiszedett hagymák tovább- tfenvésztésre alkalmatlanokká válnak, a nyár folyamán tönkremennek , de ha egyik-másik meg is marad közülük, a következő tavasszal silány virágot ad. A virághagymák kiszedésével tehát nem szabad sietni. Hagyjuk őket a helyükön mindaddig, amíg a levélzet nem fejezi be életműködését és annak tápereie nem húzódik vissza a hagymákba. Kiszedésükre csak akkor kerülhet sor. ha a levélzet már megsárgult és elszáradt. Ha erre nem várhatunk. mert a virágágyást más növényekkel akarjuk beültetni, a hagymákat lehetőleg teljesen ép gyökerükkel és földlabdájukkal ássuk ki és nyomban vermeljük el szabad fekvésű ágyasban, néhányszor öntözzük meg és tartsuk ott a levelek elszáradásáig. Ha ez bekövetkezik, a hagymákat felszedhetjük és megtisztogatva, száraz, szellős helyen raktározzuk az őszi elültetésig SAKK úl FÉMBÚTORGYÁR molnár KARÓIT Vilain alhadnagy vette először észre, hogy a parancsnok elvesztette egyensúlyát és tántorog. Odaugrott a századosihoz, átkarolta, majd óvatlan lefektette a földre. A fejét egy kőre helyezte. Danjou már sok vért vesztett. Az alhadnagy akkor tudta meg, hogy a parancsnoka meghalt, amikor ki akarta kezéből venni a kardot- A százados görcsötsen szorította a markolatot. Vilain felegyenesedett és tisztelgett. Semmi félelmet nem érzett, pedig újra dörögni kezdtek a fegyverek, most már mindkét oldalról. Negyven méterre közelítették meg a mexikóiak a falakat, a légiósok biztosan céloztak és találtak. Vilain vette át a parancsnokságot. Gyorsan intézkedett. Először is újabb embereket vezényelt a kapukhoz, nem mintha bizonyos lett volna, hogy ez okvetlenül szükséges, inkább csak meg akarta mutatni határozottságát. Közeledett a dél. Az árnyékok csaknem teljesen eltűntek. A légiósok szenvedtek a hőségtől. Elkeresedetrt a küzdelem. Délben az ellenfelek között nincs több távolság, mint húsz méter. A falak mögött a légiósok jól hallják, amint a mexikói tisztek rohamra vezénylik katonáikat. Ekkor kürtszó harsan. Hir- telenében a csata résztvevői nem tudják, hogy képzelődnek vagy pedig valóban egy köA Budapesti Elektroakusztikai Gyár Nagykanizsára telepíti a fémbútorgyártast. A kanizsai bútorgyárban július 1-én megkezdték azoknak az üzemcsarnokoknak az építését, ahová a fémvázas bútorok zeledő alakulat ad hírt érkezéséről. — Felmentés! Ezek francia csapatok — reménykedik néhány légiós, a többség azonban változatlanul, elkeseredéssel harcol tovább. Morziczki őrmester, aki a tetőről figyel, már jól látja a sárgálló porfelhőt Egy pillanatra azt hiszi, hogy francia csapatok jönnek. Pereg a dob. Azután rázendít a zeneikar. Idegen a melódia. Morziczüd rádöbben, hogy mexikói alakulatok tűntek fel a láthatárom Semmi kétség. Széles karimájú kalap a katonák fején, színes az egyenruhájuk, nadrágjukon széles sáv. — Mexikói gyalogság közeledik északról — jelend az őrmester a parancsnoknak. Vilain világosan látja a helyzetet minden elveszett Még nagvobb, még elviselhetetlenebb a túlerő, mint eddig. A légiósok gépiesen harcolnak, töltenek, céloznak, tüzelnek. Mindez az egykori fárasztó gyakorlatozás vagy pedig a jelenlegi kilátástalanság eredménye, ezt nehéz lenne megállapítani Elhallgatnak a fegyverek, gyártását összpontosítják. A lakosság által kedvelt és külföldön is keresett, korszerű bútorok tömeges gyártására alkalmas üzem építésére 17 millió forintot költenek. csak a mexikóiak örömujjongása verődik vissza a falakról. Az ostromló lovasok üd- vözlik az érkező gyalogosokat. Rövid pihenőhöz jutnak a légiósok. Az ellenség ugyanis átcsoportosítja erőit. Morziczki mindent jelent a tetőről. — Gyalogosok váltják fel a lovasokat — mondja. — Egy tisztet látok közeledni. Fehér kendő a kezében. Űjabb parlamentert küld az ellenség. A tiszt lassú, kimért léptekkel közelít. Húsz méterre áll meg a franciáktól. — Adjátok meg magatokat! — kiáltja. — Megmenthetitek az életeteket... Halljátok, franciák? Milan ezredes üzenetét hozom nektek. Morziczki intett a parlamenternek, azután leugrott a tetőről. Megállt a parancsnok előtt — Választ vár a mexikói tiszt — jelenti az őrmesternek, nem mintha a parancsnok nem hallotta volna a felszólítást. — Nem tárgyalunk. Harcolunk — mondta Vilain anélkül, hogy gondolkodott volna a válaszon. Az őrmester tisztelgett és visszamászott a tetőre. A Petroszján—Szpásszkij világ-1 bajnoki páros mérkőzés egyik ér- | dekessége, hogy az első tíz játszma közül nem kevesebb, mint öt végződött egyik vagy másik fél' győzelmével. Miután az első játszmában vereséget szenvedett, Szpásszkij már a 4.-6en kiegyenlített, majd az 5. játszmában magához ragadta a vezetést. Előnyét tovább fokozta a 8. összecsapásban. a 10.-ben viszont Petroszján javított. Az első tízes szériából a legjobb volt az 5. játszma. amelyet Szpásszkij hatásos vezéráldozattal fejezett be. B. Szpásszkij T. Petroszján VEZÉRCSEL Moszkva, 1969. — Harcolunk — kiáltotta, Morziczki. — Feleslegesen haltok meg — szólt a mexikói tiszt. — Miénk lesz a győzelem.... Meglobogtatta a kendőt, mint aki nem is az ellenségtől, hanem jó barátoktól búcsúzik. Kezét a sapkájához emelte, hátra fordult és megindult visszafelé. Üjra kezdődött minden. Még, elkeseredettebb harc tombolt, mint előzőleg. A mexikóiakat megrészegítette a diadal közelsége, a légiósok viszont már barátkoztak a halál gondolatával. Két órakor Vilain alhadnagy a homlokába kap egy lövést. összeesik és meghal. A parancsnokságot Mandet alhadnagy veszi át A vérengzés még nagyobb erővel folytatódik. Ritkultak a légiósok lövései. A mexikóiak kihasználták ezt és két helyen betörtek az épületbe. Lépésről léoésre haladtak előre. Tervszerű védek^^sr^i már; nem lehet szó. Mandet nem is ad parancsokat, hanem egyik halott katonától elveszd a fegyvert és lövi az ellenséget. (Folytatjuk) 1. c4, Hí6 2. Hc3, e6 3. K22, úő 4. d4, c5 (Az utólagos Tarrasch- védelem, amelynél 5. cd: után sötét huszárral üthet vissza d5-re, tehát nem kell vállalnia az izolált gyalog nehézségeit.) 5. cd:, Hd5: 6. e4 (Üjabban gyakoribb a 6. e3, későbbi Fd3 vagy Fc4-gyel kapcsolatban.) 6. —. Hc3: 7. be:, cd: 8. cd:, Fb4f 9. Fd2, Fd2:t 10. Vd2:, 0—0 (Világosnak a centrumban. sötétnek a vezérszárnyon van gyalogtöbblete. Ez azt jelenti, hogy világosnak a középjátékban, lehetőleg támadás útján, sötétnek viszont a végjátékban kell a döntést keresnie.) H. Fc4, HcG 12. 0—0, b6 13. Badl. Fb7 14. Bfel, Bc8? (Pontatlanság. Jobb volt. 14. —, Ha5!) 15. d5!, ed: (Most már kockázatos volt 15. —Ha5 16. de:!? tisztáldozat miatt.) 16. Fd5:, Iíaő 17. Vf4, Vc7 18, Vf5, Fd5: 19. ed: (Világos ezzel veszélyes szabad gyaloghoz jutott, amely végül el is dönti a játszma sorsát.) 19. —, Vc2 20. Vf4! (Világos ismételten kitér a további egyszerűsítés elől.) 20. —. Va2: (Ezt a lépést általában hibáztatták és helyette 20. —, Hc4 vagy 20. —, Bc4-et ajánlották, hogy újabb erők kapcsolódjanak be a veszélyeztetett sötét király- szárny védelmébe.) 21. dG!, Bcd8 22. d7!, Vc4 23. VE5!. hS (24. Hg5 ellen.) 24. Bel, Va6 25. Bc7. b5 26. Hd4, Vb6 (Tajmanov és Portisch ! nagymesterek elemzése szerint jobb itt 26. —, Vd6!, amire nem megy 27. BcR, Vd7:! miatt, míg 27, Hb5 :-re Vd2! után ellentámadáshoz Jut sötét.) 27. BcB!, Hb7 (Nem ment 27. —, b4 28. Be8!, Vd4: 29. BfflBfR: 39. Bf8:t, Kf8: 31. Vc5f!, Vc5: 32. dRVf és matt miatt! Látványos változat!) 28. Hc6, Hdfi 29. Hd8: TI, Hf3: 30. Hc6!f sötét feladta. Flórián Tibor Q SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1969. július 2.
